1949. évi IV. törvénycikk
az iparostanulókról és a kereskedőtanulókról
Emlékezetül adom mindenkinek, akit illet, hogy Magyarország Országgyűlése a következő törvénycikket alkotta:
I. FEJEZET
Általános rendelkezések
1. § (1) Iparostanuló vagy kereskedőtanuló az, aki ipari, illetőleg kereskedelmi üzemhez (üzlethez) abból a célból szerződik, hogy elsajátítsa azt a készségei és azokat a szakmai ismereteket, amelyeket az illető ipari vagy kereskedelmi szakmában a kezdő segédtől (szakmunkástól) meg lehet kívánni.
(2) Iparostanulót vagy kereskedőtanulót csak tanulószerződés vagy azt pótló szülői (gyámi, gondnoki) nyilatkozat [11. § (2) bek.] alapján szabad foglalkoztatni.
2. § (1) A tanuló a munkáltatóval tanuló viszonyban (18-30. §) áll.
(2) A tanulóviszony a tanulószerződésen (11-17. §) alapul: a tanulóviszony alatt a tanuló kiképzése részben a munkáltató üzemében (üzletében), részben az iparostanulók, illetőleg a kereskedőtanulók képzésére szolgáló iskolában történik.
(3) A tanuló kiképzése a tanulóidő (10. §) elteltével, illetőleg a segédvizsgával (39-43. §) és az iskola elvégzésével fejeződik he.
3. § A jelen törvény alkalmazásában:
a) tanuló alatt mind az iparostanulót, mind a kereskedő-tanulót.
b) iskola alatt pedig az iparostanulók, illetőleg a kereskedőtanulok kiképzésére szolgáló oktatási intézményeket (45. §) kell érteni.
4. § A jelen törvény alkalmazásában munkaerögazdálkodási hatóságon a központi munkaerőgazdálkodási hatóságot; illetőleg annak a munkáltató üzemének (üzletének) helye szerint illetékes kirendeltségét, ennek hiányában a szakszervezetek illetékes szakmaközi bizottságát kell érteni.
5. § Azt a kiskorúi, aki tizennegyedik életévéi még nem töltötte be, az iparban vagy a kereskedelemben tanulóként sem szabad foglalkoztatni.
6. § Tanulót csak a munkaközvetítésre vonatkozó szabályok szerint szabad alkalmazni.
II. FEJEZET
A tanuló szerződtetésének feltételei
7. § (1) Tanulóul csak azt lehet szerződtetni, aki
a) tizennegyedik életévét betöltötte,
b) az általános iskola vagy a népiskola nyolc osztályát, illetőleg a középiskola vagy a polgári iskola négy osztályát elvégezte és
c) az illetékes miniszter által rendelettel kijelölt pályaválasztási és képességvizsgáló intézménynek - ennek hiányában hatósági orvosnak, illetőleg a társadalombiztosító intézet, a vasút vagy a posta orvosának - bizonyítványával igazolja, hogy a választott foglalkozásra alkalmas.
(2) A jelen törvény hatálybalépésétől számított három évig tanulóként lehet szerződtetni azt is, aki csupán a népiskola hat osztályát végezte el.
(3) A munkaerőgazdálkodási hatóság méltánylást érdemlő esetben a szerződés megkötésére engedélyt adhat annak a tanulónak, aki az (1) bekezdésben megszabott képesítést nem szerezte ugyan meg, de az iskolában sikerrel felvételi vizsgát tett.
(4) Az illetékes miniszter egyes szakmák tekintetében az (1) bekezdésben említettnél magasabb iskolai végzettséget szabhat meg.
8. § (1) Tanulót tarthatnak:
a) az önálló műhellyel rendelkező ipariskolák, továbbá
b) azok a gyáripari és építőipari vállalatuk, valamint e) azok az iparjogosítvánnyal rendelkező iparosok és kereskedők, amelyeknek, illetőleg akiknek üzemében (üzletben) a tanuló megfelelő kiképzése biztosítottnak tekinthető, erkölcse, testi épsége és egészsége pedig veszélyeztetve nincs. Azt. hogy az üzem (üzleti tanulóképzésre alkalmas-e, a munkaerőgazdálkodási hatóság az iskola vezetőjének meghallgatásával állapítja meg s a tanulóképzésre nem alkalmas üzemekről (üzletekről) nyilvántartást vezet.
(2) Az illetékes miniszter engedélyi adhat arra, hogy az ipartörvény hatálya alá nem eső üzemben tanulót foglalkoztassanak.
9. § (1) Nem tarthat tanulót az a munkáltató:
a) akit büntett miatt, az állam vagy a nép ellen, a szemérem ellen vagy nyereségvágyból elkövetett vétség miatt, vagy pedig az alkalmazottja sérelmére elkövetett testi sértés vétsége miatt jogerősen elitéltek, a büntetés kiállásától számított tíz évig;
b) akitől az iparhatóság a tanulótartás jogát jogerős határozattal elvonta (10. §), a határozatban megállapított idő alatt.
(2) Az a férfi munkáltató, aki nőtlen, özvegy, feleségétől különváltan él, vagy akinek házasságát felbontották, kiskorú leánytanulónak, az a nőmunkáltató pedig, aki hajadon, özvegy, férjétől különváltan él, vagy akinek házasságát felbontották, kiskorú fiútanulónak háztartásában lakást vagy ellátást nem adhat
10. § (1) Az iparhatóság a tanulótartás jogát határozott vagy határozatlan időre elvonhatja attól az iparostól (kereskedőtől):
a) akinek a tanuló kiképzéséhez szükséges műhelyi, illetőleg üzleti berendezése nincsen, vagy aki iparát olymódon folytatja, hogy a tanuló megfelelő kiképzésben nem részesülhet;
b) akiről tanulójának segédvizsgája alkalmával megállapították, hogy a vizsga sikertelenségéért felelősség terheli:
c) akinél a tanuló egészsége, testi épsége, erkölcse vagy demokratikus, fejlődése veszélyben van;
d) aki tanulójával rosszul bánik, vagy vele szemben más súlyos kötelességmulasztási követett el;
e) akit ismételten megbüntettek azért, mert tanulóját az iskola látogatásában akadályozta, vagy a köteles ellenőrzést elmulasztotta.
(2) Az iparhatóság az (1) bekezdés alapján hozott határozatai a munkaerőgazdálkodási hatósággal is közli.
III. FEJEZET
A tanulószerződés megkötése
11. § (1) A lanulószerződésben a munkáltató kötelezettséget vállal arra, hogy a tanulót az üzemében (üzletében) folytatott, közelebbről meghatározott szakmára megtanítja, a tanuló pedig kötelezi magái, hogy a szakma megtanulásához szükséges mértékben dolgozik.
(2) Ha a munkáltató törvényes, törvényesített vagy örökbefogadott gyermekét alkalmazza tanulónak, a tanulószerződést a szülői nyilatkozat helyettesíti. A tanuló alkalmazása gyámi, illetőleg gondnoki nyilatkozat alapján történik abban az esetben, ha a gyám (gondnok) gyámoltját (gondnokoltját) alkalmazza tanulóul. A nyilatkozatba mindazokat a kötelezettségeket fel kell venni, amelyek a szülőt (gyámot, gondnokot) gyermekének (gyámoltjának, gondnokoltjának) tanulóul való alkalmazása következtében mint munkáltatót terhelik.
(3) A nyilatkozat tekintetében a tanulószerződésre irányadó rendelkezéseket kell alkalmazni.
12. § Tanulószerződést rendszerint csak április hó 1. és szeptember hó 30. napja között lehet kötni, a munkaerőgazdálkodási hatóság azonban az iskola vezetőjének meghallgatása után megengedheti a szerződésnek más időpontban való megkötését is.
13. § (1) A tanulószerződésnek tartalmaznia kell:
a) a munkáltató nevét (cégét), lakóhelyét és annak az üzemnek (üzletnek) a helyét, ahol a tanuló dolgozik,
b) a tanuló nevét, születési helyét és idejét, iskolai végzettségét,
c) ha a tanuló kiskorú, atyjának, illetőleg más törvényes képviselőjének nevét, lakóhelyét és foglalkozását,
d) a tanuló által elsajátítani kívánt ipari (kereskedelmi) szakma megjelölését,
e) a tanulóviszony kezdetét, tartamát, valamint befejezésének időpontját,
f) a tanulószerződés megkötésének helyét és idejét.
(2) A tanulószerződést egyrészről a munkáltató vagy annak kellő meghatalmazással ellátott megbízottja, másrészről a tanuló vagy annak kellő meghatalmazással ellátott megbízottja köti. Ha a tanuló kiskorú, a szerződés érvényességéhez törvényes képviselőjének beleegyezése is szükséges; a törvényes képviselő beleegyezésének hiányát a gyámhatóság engedélye pótolja
(3) Az illetékes miniszter megfelelő szerződésminták kiadásáról gondoskodik.
14. § (1) A tanulószerződést a munkaerőgazdálkodási hatóságnál írásban kell megkötni. A tanulószerződés kötésének időpontjáról az illetékes szakszervezetet kellő időben értesíteni kell.
(2) A szakszervezet a szerződés megkötésében kiküldötte útján közreműködik s ennek során ügyel a törvényes rendelkezések (kollektív szerződés stb.) megtartására, szem elölt tartja a tanítás célját és támogatja a tanuló jogos és méltányos érdekeit.
(3) A munkaerőgazdálkodási hatóság a tanulószerződés megkötése alkalmával, aláírás előtt; a szerződés tartalmát a kiskorú tanulónak megmagyarázza, annak esetleges kívánságait meghallgatja és a számba jövő körülmények szerint megokolt kívánságok teljesítésére a munkáltatót felszólítja.
(4) A munkaerőgazdálkodási hatóság a szerződést láttamozza és pecséttel látja el.
15. § (1) A tanulószerződést a nyilvántartás (57. §) sorszámának feltűntetésével; kél eredeti példányban kell kiállítani. Az egyik példányt a munkáltatónak, a másikat a tanulónak, illetőleg törvényes képviselőjének kell kézbesíteni. A tanulószerződés egy hiteles másolati példánya a munkaerőgazdálkodási hatóság őrizetében marad.
(2) Ha a lanulószerződést módosítják, a munkaerőgazdálkodási hatóság a módosítást a tanulószerződés eredeti példányaira és az örizetében lévő másolati példányra rávezeti.
16. § (1) A lanulószerződést a foglalkoztatás megkezdésétől számított harminc nap alatt kell megkötni.
(2) A munkáltató köteles a foglalkoztatás megkezdését a munkaerőgazdálkodási hatóságnak és az iskolának nyolc nap alatt bejelenteni.
(3) A tanulószerződés megkötése előtt eltelt időt próbaidőnek kell tekinteni. A próbaidő alatt bármelyik fél bármikor visszaléphet anélkül, hogy a visszalépés következtében kártérítéssel tartoznék. A tanulót a próbaidő alatt is megilleti az elsőéves tanulónak járó munkabér.
(4) Az ugyanannál a munkáltatónál eltöltött próbaidőt a tanulóidőbe be kell számítani.
17. § (1) Ha a munkáltató tanulószerződés nélkül vagy a jelen törvény rendelkezései ellenére kötött tanulószerződéssel alkalmaz tanulót, ezt az alkalmazást a képesítés (a tanulóidő) szempontjából csak akkor lehet figyelembe venni, ha azt méltánylást érdemlő esetben a munkaerőgazdálkodási hatóság megengedi.
(2) A szabálytalan alkalmazásban eltöltött időre a munkáltató azt a bért köteles megfizetni, amit a kollektív szerződés a segédmunkás részére megállapít. Nem érinti ez a rendelkezés a munkáltató büntetőjogi felelősségét (62. §).
IV. FEJEZET
A tanulóviszony tartalma
18. § (1) A tanulószerződés alapján a tanulót a választott ipar (kereskedelmi szakma) egész munkakörében ki kell képezni.
(2) Az illetékes miniszter rendelettel megengedheti, hogy egyes iparok (kereskedelmi szakmák) részét alkotó munkakörre (szakmára) is tanulószerződést kössenek.
19. § (1) A tanulóidő a könnyebben elsajátítható iparokban és a kereskedelemben két esztendő, a nehezebben elsajátítható iparokban három esztendő.
(2) Az illetékes miniszter a könnyebben és a nehezebben elsajátítható iparok körét rendelettel állapítja meg.
20. § (1) A munkáltató köteles a tanulót a szakmai ismeretekben kellő alapossággal kiképezni, a tanulóval szemben gondos és jóakaratú magatartást tanusítani, a tanuló demokratikus fejlődését elősegíteni, erkölcse és magaviselete felett őrködni.
(2) A munkáltató köteles a kiskorú tanuló magatartásáról, szakmabeli előrehaladásáról a szülőt (törvényes képviselőt) kérésére tájékoztatni. Ha a kiskorú tanuló súlyosabb beszámítás alá eső cselekményt vagy mulasztást követett el, vagy jövője szempontjából hátrányos hajlamot mutat, szülőjét (törvényes képviselőjét) haladéktalanul értesíteni kell. Ugyanígy kell eljárni, ha a kiskorú tanuló megbetegszik, eltűnik vagy a szülő (törvényes képviselő) sürgős közbelépését igénylő más esemény következik be.
21. § (1) A tanulót csak a szakmájához tartozó vagy azzal kapcsolatos munkákkal szabad foglalkoztatni. Foglalkoztatásánál ügyelni kell arra, hogy az összes szakmai ismereteket elsajátítsa. Háztartási, mezei vagy más hasonló munkára a tanulót nem szabad igénybevenni.
(2) A munkáltató a tanulót megdorgálhatja, de köteles figyelemmel lenni a tanuló nemére, korára és arra, hogy az önérzetét és tisztességét ne sértse. A munkáltató a tanulót testi fenyítésben nem részesítheti, ellátásával kapcsolatban hátránnyal nem sujthatja.
22. § (1) A tizennyolc éven aluli tanulót évenként, az iskolai tanítási időn kívül, lehetőleg egyfolytában, de legfeljebb két részletben, huszonnégy munkanapra terjedő fizetéses szabadság illeti meg.
(2) A tizennyolc éven felüli tanuló évi fizetéses szabadsága tekintetében az egyéb munkavállalókra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
23. § (1) A munkáltató a tanuló oktatásáért díjat sem ki nem köthet, sem el nem fogadhat.
(2) A munkáltató köteles a tanulót - kívánságára - a segédlevél (kereskedősegédi bizonyítvány) megszerzésétől számított hat hónapon át segédi (szakmunkási) minőségben foglalkoztatni. E kötelezettség alól a munkaerőgazdálkodási hatóság felmentést adhat.
24. § (1) A munkáltató köteles az iskolalátogatásra kötelezett tanulót iskolába járatni, őt az iskola pontos látogatására serkenteni és ebben ellenőrizni.
(2) Az iskola pontos látogatásáért a munkáltató felelős, ha a tanuló nála lakik, vagy bár nem lakik nála, de a munkáltatót a tanuló ellenőrzésében mulasztás terheli. Ha a tanuló és szülője (törvényes képviselője) ugyanabban a városban (községben) lakik, a pontos iskolalátogatásért a szülő (törvényes képviselő) is felelős.
25. § Ha a munkáltató a tanulót lakással és élelmezéssel is ellátja, köteles egészséges, szellőztethető, télen fűtött lakó- és hálóhelyiségről és elegendő mennyiségű tápláló élelmezésről gondoskodni.
26. § A tanuló köteles
a) mindent megtenni, hogy a választott ipari (kereskedelmi) szakmában szükséges elméleti és gyakorlati ismereteket elsajátítsa,
b) a munkáltató, valamint az oktatással megbízott helyettese jogos rendelkezéseinek engedelmeskedni,
c) iskolai kötelezettségeinek lelkiismeretesen eleget tenni,
d) a munkáltató családtagjaival, alkalmazott társaival és az üzletfelekkel szemben illően viselkedni,
e) az üzleti és az üzemi titkot megőrizni,
f) az üzemi (üzleti) rendhez és - amennyiben a munkáltató háztartásában él - a házirendhez alkalmazkodni.
27. § (1) A tanuló - munkaidőn kívül - kiképzési naplót köteles vezetni. A naplóba be kell jegyezni azokat a munkákat, amelyeknek elsajátítása céljából oktatásban részesült. A kiképzési naplót a munkáltató köteles láttamozni, a tanuló pedig az iskolába bemutatni.
(2) A kiképzési napló vezetésének részletes szabályait az illetékes miniszter rendelettel állapítja meg.
28. § Az illetékes miniszter a tanulók műhelyi (üzleti) kiképzése tekintetében oktatási tervet állapíthat meg és annak alkalmazását kötelezővé tehet.
29. § (1) A tanuló munkaideje tekintetében a kollektív szerződés rendelkezése irányadó. Ilyen rendelkezés hiányában a munkaidő napi nyolc óránál hosszabb nem lehet, de ezen felül félórai fizetett ebédszünet is megilleti a tanulót. A munkaidőbe az iskola látogatásával eltöltött időt be kell számítani.
(2) A tanuló életének, testi épségének egészségének és erkölcsének védelmére, amennyiben a jelen törvény vagy más jogszabály eltérően nem rendelkezik, az iparban (kereskedelemben) foglalkoztatott munkavállalókra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
30. § (1) Az illetékes miniszter az egy-egy munkáltató által foglalkoztatható tanulók számát az üzemben (üzletben) foglalkoztatott segédek (munkások) számára és az illető ipari (kereskedelmi) szakma követelményeire tekintettel rendelettel megállapíthatja.
(2) Az illetékes miniszter a munkaerőgazdálkodási hatóság előterjesztésére azokban az iparokban, ahol az utánpótlás vagy az iparfejlesztés érdeke szükségessé teszi, a gyáripari és az építőipari vállalatokat, továbbá a négy szakmunkásnál többet foglalkoztató iparosokat megfelelő számú iparostanuló tartására kötelezheti.
V. FEJEZET
A tanulóviszony megszűnése
31. § A tanulóviszony megszűnik:
a) ha a tanulóviszony a tanulóidő elteltével véget ér;
b) ha a tanuló meghal;
c) ha a munkáltató üzeme (üzlete) megszűnik;
d) ha olyan körülmény következik be (9-10. §), amely miatt a munkáltató tanulót nem tarthat;
e) ha a tanulót az iskolából kizárják;
f) ha a munkáltató és a tanuló, illetőleg törvényes képviselője a tanulóviszony felbontásában megállapodik;
g) ha a szerződést a 32-36. § alapján felbontják.
32. § (1) A munkáltató a munkaerőgazdálkodási hatóság hozzájárulásával a tanulóviszonyt tizenöt napi felmondási idővel felbonthatja, ha a tanuló a törvényben vagy a tanulószerződésben megállapított kötelességeit, ideértve az iskolalátogatást is, ismételt figyelmeztetés ellenére sem teljesíti.
(2) Csőd esetében a tanulóviszonyt mind a tanuló (törvényes képviselője), mind a csődtömeggondnok a csőd kihirdetésétől számított négy hét alatt tizenöt napi felmondási idővel felbonthatja.
(3) Az üzem (üzlet) tulajdonosának személyében történt változás a tanulóviszonyt nem érinti.
33. § A tanuló, illetőleg törvényes képviselője a tanulóviszonyt a munkaerőgazdálkodási hatóság hozzájárulásával tizenötnapi felmondással felbonthatja, ha
a) a munkáltató a törvényben vagy a tanulószerződésben megállapított valamely kötelességét nem teljesíti;
b) a tanuló más - nem rokon - iparágba vagy életpályára kíván átlépni.
34. § (1) Az iparhatóság a tanuló (törvényes képviselője), a munkáltató, az illetékes szakszervezet, az iskola vagy a munkaerőgazdálkodási hatóság kérelmére a tanulóviszonyt rögtöni hatállyal felbonthatja, ha a tanulóviszony fenntartása a tanuló fejlődését, egészségét, testi épségét, demokratikus nevelését vagy erkölcsét veszélyezteti, vagy a tanuló az illető foglalkozás megtanulására vagy folytatására alkalmatlan. Az iparhatóság határozatának meghozatala előtt a szakszervezet - ha a felbontást nem ő kérte - meghallgathatja.
(2) Az iparhatóság a munkáltató kérelmére a szakszervezet meghallgatásával a tanulóviszonyt rögtöni hatállyal felbonthatja akkor is:
a) ha a tanulót betegsége a tanulásban a tanulóidő egynegyed részénél hosszabb időn át egyfolytában akadályozza;
b) ha a tanuló megintés ellenére munkáltatója üzemének (üzletének) biztonságát veszélyezteti, vagy ha munkáltatójának, a munkáltató családtagjának vagy alkalmazottjának súlyos kárt okoz;
c) ha a tanuló vagy törvényes képviselője a tanulószerződés megkötésénél a munkáltatót a tanuló lényeges személyi körülményei tekintetében megtévesztette és nyilvánvaló, hogy a munkáltató a valóság ismeretében a tanulót nem alkalmazta volna;
d) ha a tanuló a munkáltató ellen, annak megbízottja vagy a munkáltató családtagja ellen jogszabályba vagy jóerkölcsbe ütköző súlyos megítélés alá eső cselekményt követ el.
35. § (1) A munkáltató a tanulóviszonyt rögtöni hatállyal felbonthatja, ha a tanulót bűntett miatt, az állam vagy a nép ellen, a szemérem ellen vagy nyereségvágyból elkövetett vétség miatt jogerősen elítéltek, ha egyéb bűncselekmény miatt jogerősen két hónapot meghaladó szabadságvesztés-büntetésre ítélték vagy a jogerősen javítónevelését rendelték el.
(2) A munkáltató a tanulóviszony rögtöni hatályú felbontására vonatkozó jogát attól az időponttól számított nyolc nap alatt érvényesítheti, amikor a felmerült okról tudomást szerzett.
36. § (1) A tanuló, illetőleg a kiskorú tanuló törvényes képviselője a tanulóviszonyt rögtöni hatállyal felbonthatja:
a) ha a munkáltató a jelen törvényben vagy a tanulószerződésben megállapított kötelességeit súlyosan megszegi;
b) ha a munkáltató az üzemtől (üzlettől) egyfolytában két hónapnál hosszabb időn át távol van és megfelelő helyettesítéséről nem gondoskodik, vagy ha üzemét (üzletét), illetőleg annak azt a részét, amelyben a tanuló dolgozik, egyfolytában két hónapnál hosszabb ideig szünetelteti;
c) ha a munkáltató üzemét (üzletét) más községbe helyezi át;
d) ha a munkáltató a tanulót testileg vagy egyéb meg nem engedett módon fenyíti;
e) ha a munkáltató, megbizottja vagy ezek családtagja a tanulót törvényellenes vagy erkölcstelen cselekedetre csábítja vagy vele szemben ilyen cselekedetet követ el;
f) ha a munkáltató, családtagja vagy alkalmazottja olyan betegségben szenved, amely hatósági orvos megállapítása szerint a tanuló egészségét komolyan veszélyezteti;
g) ha az üzem (üzlet) a tanulóidő alatt kiképzésre huzamosan alkalmatlanná válik.
(2) Az üzemnek (üzletnek) a munka természete miatt történt időszakos szünetelését a b) pontban említett szünetelésbe nem lehet beszámítani, de a munkáltató köteles az ilyen szüneteltetést nyolc nap alatt a munkaerőgazdálkodási hatóságnak bejelenteni.
(3) A c) pont nem alkalmazható olyan iparban, amelynek természete szükségessé teszi az üzemnek bizonyos időre más községbe való áthelyezését.
(4) A d) és e) pont alapján a tanulóviszonyt rögtöni hatállyal csak az oknak tudomásra jutásától számított harminc nap alatt lehet felbontani.
37. § (1) Ha a tanulóviszonyt a tanuló hibájából bontották fel, a munkaerőgazdálkodási hatóság bizonyítványt állít ki a tanulóidő kikötött tartamáról, valamint a tanulóviszonyban eltöltött időről és megállapítja, hogy a tanulóidőből mennyi maradt kitöltetlenül. A tanuló új tanulószerződést köthet, de a megszűnés előtt eltöltött időt csak akkor lehet az új tanulószerződésben számításba venni, ha az iparostanulót ugyanarra az iparra vagy rokoniparra, a kereskedőtanulót, pedig újból a kereskedelemben alkalmazzák. Ilyen esetben a tanulóidőt az illetékes szakszervezet meghallgatásával a munkaerőgazdálkodási hatóság állapítja meg éspedig olyan módon, hogy
a) ha a kitöltetlen idő a tanulóidő egynegyede vagy annál kevesebb, az új szerződés ennek másfélszeresénél több időre nem szólhat;
b) ha pedig a kitöltetlen idő a tanulóidő egynegyedénél több, a kitöltött időnek csak kétharmad része számítható be. Az új tanulószerződésben megállapított tanulóidőnek a lehetőség szerint az iskolaév végén kell lejárnia.
(2) Ha a tanulóviszony a tanulóidő lejárta előtt nem az (1) bekezdésben említett okból szűnik meg és a tanulóidőből annak egynegyedrésze vagy annál kevesebb marad kitöltetlenül, az iparostanulót az egyéb feltételek megléte esetében segédvizsgára (39. §) kell bocsátani, a kereskedőtanulónak pedig a kereskedősegédi bizonyítványt (44. §) ki kell adni. A segédvizsga sikertelensége esetében, vagy ha a tanulóidő hátralevő része a tanulóidő egynegyedrészénél több, a munkaerőgazdálkodási hatóság köteles gondoskodni, hogy a tanulóval más munkáltató a tanulóidő kitöltetlen részére - a tanuló hátránya nélkül - új tanulószerződést kössön.
38. § (1) A tanulóviszony megszűnését, a tanulószerződés keltének és sorszámának közlésével a munkaerőgazdálkodási hatóságnak és az iskolának be kell jelenteni.
(2) A tanulóviszony megszűnését, ha az a 31. § c) vagy d) pontja alapján következett be, a tanuló, illetőleg törvényes képviselője, egyéb esetben pedig a munkáltató köteles bejelenteni. A bejelentést, ha a tanulóviszony a tanulóidő kitöltésével év véget, a befejezés előtt két héttel - egyéb esetben a megszűnést követő nyolc nap alatt kell megtenni.
VI. FEJEZET
Segédvizsga
39. § (1) Az iparostanuló, ha tanulóviszonya a tanulóidő lejártával szűnt meg (31. § a) pont) és az iskola megfelelő osztályát sikerrel elvégezte, segédvizsgát tesz. A bejelentés (38. §) alapján a munkaerőgazdálkodási hatóság a segédvizsgának a bejelentés vételétől számított egy hónapon belüli időpontra kitűzése végett a segédvizsgabizottságot megkeresi. A segédvizsgát a tanulóidő utolsó két hetében is meg lehet tartani.
(2) A vizsgára az iparostanuló munkáltatóját és ha a tanuló kiskorú, törvényes képviselőjét is meg kell hívni.
40. § (1) A segédvizsgabizottságok az iskola vezetőjének, vagy helyettesének elnöklete alatt az iskolák mellett működnek. A vizsgabizottságban a munkáltatók és a szakszervezetek kiküldöttei egyenlő arányban vesznek részt.
(2) A segédvizsgabizottságok szervezetét, működését, díjazását, a vizsga anyagát, helyét és menetét az illetékes miniszter az érdekelt miniszterekkel egyetértve rendelettel állapítja meg.
(3) Az illetékes miniszter az érdekelt miniszterekkel egyetértve rendelettel megállapíthatja olyan ipari munkavállalók segédvizsgára bocsátásának feltételeit, akik tanulók nem voltak.
41. § A segédvizsga letételét a segédvizsgabizottság által kiállított segédlevél tanúsítja.
42. § (1) Ha az iparostanuló a segédvizsgán kellő eredményt nem mutat fel, a vizsgabizottság a tanulóviszony idejét legalább három, de legfeljebb hat hónappal meghosszabbítja.
(2) Az az iparostanuló, aki a segédvizsgán kellő eredményt nem ért el, a meghosszabbított tanulóidő eltelte után javító vizsgára jelentkezhetik. Az az iparostanuló, aki a javítóvizsgán két ízben nem mutatott kellő eredményt, az illető iparban segédlevelet nem kaphat.
43. § A segédvizsga megtartásáért díjat vagy költséget nem kell fizetni.
44. § A kereskedőtanulók a tanulóviszony befejezése után kereskedősegédi bizonyítványt kapnak. A kereskedősegédi bizonyítványt a munkáltató állítja ki, de abba a gyakorlati eredményt csak abban az esetben jegyezheti be, ha a tanuló a kereskedőképzőiskolát (tanfolyamot) sikerrel elvégezte.
VII. FEJEZET
A tanulók iskolai oktatása
45. § (1) A tanulók oktatásáról
a) ipariskolában,
b) kereskedőképző iskolában vagy
c) ipari, illetőleg kereskedelmi tanfolyamon kell gondoskodni.
(2) Az ipariskolák és a kereskedőképzőiskolák fokozatos megszervezésének befejezéséig a tanulók oktatása iparostanuló, illetőleg kereskedőtanuló iskolában is történik.
46. § (1) Az a tanuló, aki a tanulószerződést huszadik életéve betöltése előtt kötötte, köteles az iskolát látogatni.
(2) Annak a tanulónak, aki az (1) bekezdés értelmében iskolalátogatásra nem köteles, tanulóviszonyának megfelelő iskolai szaktárgyakból vizsgát kell tennie. A vizsga feltételeit és szabályzatát az illetékes miniszter az érdekelt miniszterrel egyetértve rendeletben állapítja meg; ennek során a vizsga letételét erre a célra szervezett külön tanfolyam elvégzéséhez kötheti.
47. § Iskolát csak az állam vagy az illetékes miniszter által kijelölt, közület tulajdonában lévő vagy rendelkezésre alatt álló vállalat létesíthet és tarthat fenn.
48. § A gyógypedagógiai vagy a javítónevelőintézetek kötelékébe tartozó, valamint a szellemileg és testileg fogyatékos vagy idült beteg tanulók ipari (kereskedelmi) oktatásáról az érdekelt miniszterek a jelen törvényben foglaltak figyelembevételével rendelkeznek.
49. § (1) Az iskolában beiratási díjat és tandíjat nem kell fizetni.
(2) A tanulók tankönyveiről és tanszereiről a munkáltató köteles gondoskodni.
50. § (1) Az iskola év általában tíz hónapig tart.
(2) Idényhez kötött iparban a szorgalmi időt a tanórák számának csökkentése nélkül rövidebb időtartamra is össze lehet vonni.
(3) Tanítani csak köznapon éspedig esti hat óráig, az illetékes szakoktatási főigazgató engedélyével esti hét óráig lehet.
51. § (1) Az iskolák szervezetét, tanítástervét, elhelyezését, a tanerők elméleti és gyakorlati képesítését, minősítését és alkalmazásuk feltételeit az illetékes miniszter a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel egyetértésben a Szakszervezetek Országos Tanácsának meghallgatásával állapítja meg.
(2) Az ipariskola, illetőleg a kereskedőképzőiskola igazgatójaként, valamint három osztályonként legalább egy további főhivatású tanerőt kell alkalmazni.
52. § (1) Iskola vagy az illetékes miniszter által kijelölt, közület tulajdonában lévő vagy rendelkezése alatt álló vállalat mellett az iparostanulók gyakorlati kiképzésének előmozdítására tanműhelyt lehet létesíteni. A tanműhely fenntartásának és a tanműhelyben történő gyakorlati kiképzésnek részletes szabályait az illetékes miniszter megállapíthatja.
(2) Az illetékes miniszter megengedheti tanműhely létesítését olyan üzem mellett is, amelyben a 8. § (2) bekezdése értelmében adott engedély alapján tanulót lehet foglalkoztatni.
53. § (1) Az iskolák felett a főfelügyeletet és az ellenőrzést, az illetékes miniszter - a közismereti tárgyak és az általános nevelési elvek tekintetében a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel egyetértve - gyakorolja.
(2) Az előbbi bekezdésben foglalt rendelkezés szempontjából illetékes miniszter
a) az ipari iskolák, tanfolyamok és tanműhelyek tekintetében - az alábbi b)-d) pontokban foglalt kivételeket nem tekintve - az iparügyi miniszter;
b) az építőipari iskolák, tanfolyamok és tanműhelyek szakfelügyelete tekintetében az építés- és közmunkaügyi miniszter, egyébként az építés- és közmunkaügyi miniszterrel egyetértve eljáró iparügyi miniszter;
c) az ügykörébe tartozó iparágak iskolái, tanfolyamai és tanműhelyei tekintetében a földművelésügyi miniszter;
d) a kereskedőképzőiskolák és tanfolyamok, továbbá az ügykörébe tartozó iparágak iskolái, tanfolyamai és tanműhelyei tekintetében a kereskedelem- és szövetkezetügyi miniszter.
(3) A kormány rendelettel az iskolák felügyeletét az előbbi bekezdésekben foglalt rendelkezésektől eltérően is szabályozhatja.
VIII. FEJEZET
Tanulóotthonok
54. § Tanulók részére lakást és ezzel kapcsolatban esetleg élelmezést vagy egyéb szolgáltatást nyujtó intézményt csak az állam vagy az illetékes miniszter által kijelölt, közület tulajdonában lévő vagy rendelkezés alatt álló vállalat létesíthet és tarthat fenn.
55. § (1) A tanulóotthon a benne lakó tanulók, illetőleg ezek többségének szakmája szerint illetékes miniszter főfelügyelete alatt áll. A Szakszervezetek Országos Tanácsát és az illetékes szakszervezet a tanulóotthon felett ellenőrzési jog illeti meg. Az egészségügyi ellenőrzést hatósági orvos gyakorolja.
(2) Más intézménnyel kapcsolatban fenntartott tanulóotthon az intézmény felett főfelügyeletet gyakorló miniszternek az (1) bekezdésben foglalt rendelkezése szerint illetékes miniszterrel egyetértve gyakorolt főfelügyelete alatt áll.
(3) Az otthonba való felvétel, valamint az otthonban nyújtott szolgáltatások feltételeit, a felvétel megtagadásának eseteit és az otthonban érvényesítendő rendszabályokat az illetékes miniszter az érdekelt miniszterekkel egyetértve az otthon szabályzatában határozza meg.
IX. FEJEZET
Vegyes, büntető és hatálybaléptető rendelkezések
56. § (1) A munkaerőgazdálkodási hatóságnak a jelen törvényen alapuló eljárása vagy határozata ellen mind a munkáltató, mind a tanuló (törvényes képviselője), mind a szakszervezet, mind az iskola vezetője tizenöt nap alatt szóban vagy írásban kifogást emelhet. A szóban előterjesztett kifogásról jegyzőkönyvet kell felvenni.
(2) A munkaerőgazdálkodási hatóság a nála emelt kifogást a vonatkozó iratokkal együtt köteles három nap alatt az elsőfokú iparhatóságnak megküldeni.
(3) Az elsőfokú iparhatóság a nála emelt kifogás tekintetében a munkaerőgazdálkodási hatóságot a vonatkozó iratok megküldésére és a szükséges tájékoztatás megadására hívja fel.
(4) Az elsőfokú iparhatóság a tényállás megállapítása után elsőfokú véghatározatot hoz és arról a feleket, valamint a munkaerőgazdálkodási hatóságot fellebbezési jogukra való figyelmeztetéssel értesíti.
57. § A munkaerőgazdálkodási hatóság a működési területén foglalkoztatott tanulókról nyilvántartást vezet éspedig külön a képesítéshez kötött iparban, külön a képesítéshez nem kötött iparban és külön a kereskedelemben foglalkoztatott tanulókról. A nyilvántartásba fel kell venni:
a) a munkáltató nevét (cégét), lakását, foglalkozását és az üzem (üzlet) telephelyét,
b) a tanuló nevét, születési idejét és helyét,
c) a tanuló iskolai végzettségét,
d) a tanuló szakmáját,
e) a tanulóviszony kezdetének időpontját,
f) a tanulószerződés keltét,
g) a tanulóviszonyban beállott változást,
h) a tanulóviszony befejezésének időpontját.
58. § (1) A jelen törvény végrehajtása során felmerülő fontosabb és elvi jelentőségű kérdésekben a munkáltatók és a munkavállalók, valamint az iskolai oktatással foglalkozók érdekképviseleteit (szakszervezeteit) meg kell hallgatni.
(2) Az iparügyi miniszter az érdekelt miniszterekkel egyetértve a tanulóképzés és a tanulóoktatás, valamint a tanulóotthonok elvi kérdéseinek tanulmányozása céljából tanácsot szervezhet.
59. § A jelen törvény rendelkezéseinek, valamint a tanulók alkalmazásával és foglalkoztatásával kapcsolatos egyéb jogszabályoknak megtartását az iparhatóság és a szakszervezet ellenőrzi.
60. § A kormány a korszerű szakmunkásutánpótlás biztosítása érdekében a tanulóképzés egyéb kérdéseit a jelen törvényben foglalt rendelkezésektől eltérően is szabályozhatja.
61. § Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és kilenczszáz forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő az a munkáltató, aki a tanuló alkalmazásba vételét, mulasztását vagy a tanulóviszony megszűnését a megszabott idő alatt be nem jelenti [16. § (2) bek., 38. §].
62. § (1) Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és ezernyolcszáz forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő az a munkáltató,
a) aki tanulót az 1. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés ellenére tanulószerződés (szülői nyilatkozat) nélkül alkalmaz;
b) aki tizennégyéven aluli kiskorút az iparban (kereskedelemben) foglalkoztat (5. §);
c) aki a 9-10. §-ban foglalt tilalom ellenére tanulót tart;
d) aki a 9. § (2) bekezdésében foglalt tilalom ellenére másik nemhez tartozó kiskorú tanulónak lakást vagy ellátást ad;
e) aki a 20-25. és a 29. § (1) bekezdése értelmében a tanulóval szemben fennálló valamely kötelesség ellen vét;
f) aki tanulójának segédvizsgára bocsátását jogellenesen hátráltatja;
g) aki az illetékes miniszternek a jelen törvény alapján kiadott rendeletében foglalt rendelkezést megszegi vagy kijátssza.
(2) Az (1) bekezdés alá eső kihágás büntetése egy hónapig terjedhető elzárás és ezernyolcszáz forintig terjedhető pénzbüntetés, ha azt olyan egyén követte el, akit ilyen kihágás miatt már megbüntettek és büntetésének kiállása óta két év még nem telt el. Ilyen esetben a munkáltatót az eset körülményeihez képest tanulók foglalkoztatásától legfeljebb kétévi időtartamra el lehet tiltani.
(3) A 61. §-ban és a jelen §-ban meghatározott kihágások miatt az eljárás a közigazgatási hatóságnak, mint rendőri büntetőbíróságnak hatáskörébe tartozik. Az 1929. évi XXX. tc. 59. §-a (1) bekezdése 3. pontjának alkalmazása szempontjából szakminiszternek azt a minisztert kell tekinteni, akinek főfelügyelete alá a munkáltató üzeme tartozik.
63. § A jelen törvény hatálybalépésével hatályukat vesztik az 1922. évi XII. tc. 73-125. §-ai, 128. §-a, 129. §-ának első és harmadik bekezdése, 133. §-a, valamint a tanulókra (tanoncokra) vonatkozó részükben ugyanennek a törvénynek 129. § második bekezdése, 130. és 134. §-a; hatályukat vesztik továbbá az 1936. évi VII. tc. 20-24. §-ai és az egyéb jogszabályoknak a jelen törvényben foglaltakkal ellenkező rendelkezései.
64. § (1) A jelen törvény hatálybalépésének napját az iparügyi miniszter az érdekelt miniszterekkel egyetértve állapítja meg.
(2) A jelen törvényt az iparügyi, valamint a kereskedelem- és szövetkezetügyi miniszter a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel és a többi érdekelt miniszterrel egyetértve hajtja végre.
E törvénycikk kihirdetését elrendelem.
Ezt a törvénycikket mint a nemzet akaratát mindenki köteles megtartani. Kelt Budapesten, ezerkilencszáznegyvenkilencedik évi január hó tizennegyedik napján.
Szakasits Árpád s. k.,
köztársasági elnök.
Dobi István s. k.,
miniszterelnök