5900/1949. (XII. 4.) NipM rendelet
az öntödei selejt csökkentéséről
(Közigazgatási rendszám: 9.050.)
A vas-, acél- és temperöntődék termelésében hároméves tervünk végrehajtása folyamán figyelemreméltó eredményeket értünk el. Öntödéink termelése túlhaladta a háború előtti mennyiséget. Már eddig is nagy lépéseket tettünk abban az irányban, hogy az öntödékben és tisztítóműhelyekben a munkát könnyebbé és egészségesebbé tegyük. Ötéves tervünkben az öntödék és tisztító műhelyek szellőztetésével, fűtésével, szociális berendezések létesítésével még többet akarunk tenni. Öntőinket az eddiginél nagyobb arányú gépesítéssel, a nehéz fizikai megerőltetéssel járó munkáktól is fokozatosan mentesíteni akarjuk, hogy munkájuk minél teljesebb mértékű szaktudást igénylő műveletekre legyen fordítható. Mindezzel elérjük, hogy ötéves tervünkben öntödéink termelése a jelenleginek több mint kétszeresére emelkedik.
Meg kell azonban állapítani, hogy vas, acél- és temperöntödéink termelésének emelkedésével együtt emelkedik az öntödei selejt is. Míg a múlt évben - 1948-ban - a vasöntödék feketeselejt átlaga 4% körül volt, ma az átlag a 8%-ot is eléri, nem is szólva egyes öntödék különösen selejtes, rossz munkájáról. A kiküszöbölhető többlet-selejt értékének megfelelő összegből évente meg lehetne építeni egy teljes, mechanizált, évi 6000 tonna öntvényt termelő, korszerű öntődét.
Az öntödei selejt kérdése ilyenformán nehéziparunk egyik központi kérdésévé vált. Az öntödei selejt veszélyezteti a nehézipari termelést, különösképpen a gépgyártás tervszerűségét, folyamatosságát, de veszélyezteti a gépgyártás fejlődését is. Ezért az öntödei selejt csökkentése érdekében a részben azonnal végrehajtandó részben hosszabb előkészítő szervező munkát igénylő intézkedések sorát kell megtenni.
1. Intézkedéseket kell tenni az egyéni felelősség fokozására, a munkafegyelem megszilárdítására és a munkához való új viszony tudatosítására.
2. Meg kell javítani az öntödei szakmunkások kiképzésének, továbbképzésének, oktatásának munkáját.
3. Be kell vezetni az öntödei selejt egyértelmű megállapítását és kiértékelését.
4. Műszaki-technológiai intézkedéseket kell tenni az öntödei selejt csökkentésére.
I.
Az egyéni felelősség fokozása, a munkafegyelem megszilárdítása és a munkához való új viszony
1. Az öntödei dolgozók egy részének munkafegyelme nem kielégítő. Egyes öntödei dolgozók még az öntészet legelemibb szabályainak alkalmazását is mellőzik. Hanyagságból, nemtörődömségből a leformázásra kerülő mintát meg sem nézik, vagy csak felületesen vizsgálják át. Elkészítik az öntőformát a minta lejáró részeinek elhagyásával, magjeleknek felcserélésével, sőt sok esetben a magok behelyezése nélkül.
A magkészítők gyakran nem fordítanak elegendő gondot a mag mintaszerinti pontossággal való elkészítésére, a magból a levegőnek helyes elvezetésére, a mag bevonóanyagának helyes alkalmazásával (svercölés). Az öntödék vezetőinek feltétlenül arra kell venni az irányt, hogy a magkészítés a formázással párhuzamosan (egyidejűleg) történjék. Így küszöböljük ki azt a jelenleg gyakori, súlyos hibát, ami abból adódik, hogy az előregyártott hosszú ideig tárolt magok minősége leromlik s ez a selejtokok egyik előidézőjévé válik.
Hibát követnek el a beömlő nyílásoknak, a megvágásoknak és a felöntéseknek nem megfelelő méretben és nem megfelelő helyen való alkalmazása által, az összeillesztendő formázószekrények felcserélésével, a szekrényrészek elcsúsztatásával, a leterhelő súlyok nem helyes alkalmazásával.
Gyakran igen sok selejtnek okozója a formázó anyag helytelen megválasztása és tömörítése, a gáz szabad eltávozását biztosító intézkedések elhagyása, a kötőképesség biztosítása miatt a túlzott nedvesítés, a formafelületek bevonó anyagának nem megfelelő módon való alkalmazása.
A formázószekrények összerakásánál, a magok behelyezésénél a pontosság és a tisztaság követelményeinek, a folyékony fém nem tökéletes salakmentesítésének elhanyagolása, helytelen öntési hőmérséklet alkalmazása; mind olyan tényező, melyek a műszaki fegyelem hiányából okoznak selejtet.
A mérnökök, művezetők, általában az öntödei műszaki felelősök szintén nem mindig állanak feladatuk magaslatán. A beolvasztásra használt anyagok minőségi vizsgálatára, az adagok összeállítására, az ötvöző elemek helyes felhasználására nem fordítanak kellő figyelmet, minek következtében a legnagyobb gonddal és minden elővigyázat betartásával készült öntőformába beöntött darab selejtessé válik a nem megfelelő olvasztott anyag felhasználása következtében. Az öntödei műszaki vezetők nem hívják fel a figyelmet bizonyos esetekben alkalmazandó különlegesebb, az általánosan megszokott eljárástól eltérő fogásokra, nem írják elő a műveleteket, megfelelő műszaki utasítások nélkül adják ki elkészítésre az öntvényeket. A selejt csökkentésének pedig éppen olyan fontos előfeltétele a műveletek előírása és a műszaki utasítások pontos megtartása, mint az előírt műveleteknek és műszaki utasításoknak pontos, fegyelmezett, öntudatos dolgozókhoz illő végrehajtása és gondos ellenőrzése. A műszaki vezetők és a munkások szoros együttműködése legyen egyik záloga az öntödei selejt csökkentésének. A munkához való viszonynak mindig és mindenütt meg kell mutatkoznia az öntödékben dolgozó, mind fizikai, mind szellemi munkások egymást segítő és támogató fegyelmezett munkájában.
Az egyéni felelősség fokozása érdekében és, hogy a hanyag munka hiányosságait ne lehessen a lelkiismeretes, gondos munkásokra áthárítani, valamennyi öntődében be kell vezetni, hogy az öntésre kerülő darabok ellátassanak olyan jellel, amelynek segítségével bármikor megállapítható, hogy az öntvényt melyik öntöde és annak melyik formázója öntötte.
2. Az öntési selejt annál nagyobb mértékben fog csökkenni, minél számosabban vesznek részt az öntödei dolgozók a selejt csökkentesére irányuló egyéni versenyben. Az öntödék legjobb szakmunkásaiból a csoportvezetők, művezetők, öntőmérnökök bevonásával alakult brigádok munkája a selejtmentes gyártás nem egy nehézségét fogja megoldani. A munkához való új viszony az öntödékben elsősorban a selejt csökkentéséért folytatott versenyben kell, hogy megmutatkozzék.
3. Súlyt helyezek rá, hogy az élmunkás kijelöléseknél előtérbe kerüljenek azok az öntödei munkások, csoportvezetők, művezetők és öntőmérnökök, akiknek jó munkája következtében öntödéjükben a selejt alacsony.
4. A selejtmentes, jó munkának, illetve a selejtes, hanyag munkának kifejezésre kell jutnia az öntödei dolgozók bérében is. Ezért a nehézipari minisztérium gépipari főosztálya 1950. január hó 15-ig - a nagy vállalatok öntödéire súlypontot képezve - szabályozni fogja, hogy melyik öntödében, milyen időpontig, milyen öntvényfajtákra állapítsák meg azt a selejtszázalékot, mely normálselejtnek tekintendő. A megállapított normálselejt százalékot a norma szerint járó bérbe be kell számítani.
A normálselejt megállapítása után, a normálselejten felüli selejtért - beleértve a megmunkálás folyamán mutatkozó selejtet is - bért kifizetni nem lehet. A megmunkálásnál mutatkozó selejt miatt levonást eszközölni csak akkor lehet, ha megállapítható, hogy a selejt az öntő hibájából adódott elő. A normálselejten felüli selejtért, valamint a megmunkálásnál mutatkozó selejtért eszközlendő levonások végrehajtását a minisztérium gépipari főosztálya 1950. évi január hó végéig részletes utasítással fogja szabályozni. A nagyobb, bonyolultabb daraboknál előforduló selejteknél, ha a selejt oka lelkiismeretlen gondatlanság, hanyagság, a gondatlanul, hanyagul eljáró személyt és az ellenőrzéssel megbízott személyt is meg kell büntetni, azonfelül a selejtért bért nem kaphat.
A normálselejt megállapítása után a normálselejten belül termelt jó öntvényért a norma szerint járó béren felül 100% prémiumot kell fizetni. (Pl.: Ha a normálselejt 3%, ez annyit jelent, hogy 103 darabból 100 darab jó öntvényt kell kihozni. Ha azonban az öntő száznál többet hoz ki, a százon felüli jó darabokért 100%-kal magasabb bért kell elszámolni.) A negyedévi nyereségrészesedési jutalmazásoknál azokat az öntőket, akik legalább egy hónapon át selejtmentesen termeltek, jutalmazni kell. Ugyancsak jutalmazni kell azokat, akik különlegesen nagyméretű, bonyolult munkadarabokat selejtmentesen állítottak elő.
II.
Kiképzés, továbbképzés, oktatás
1. Az öntödei tanulók kiképzését úgy kell megszervezni, hogy a gyakorlati foglalkozás az öntőszakiskolákban az egész tanulási időre kiterjedjen és az öntödei tanulók minden öntödei szakcsoportnál megfelelő időt töltsenek annak érdekében, hogy az öntöde valamennyi munkafolyamatát elméletileg és gyakorlatilag alaposan elsajátítsák.
2. Az öntödei oktatásba, kiképzésbe és továbbképzési, valamint a minőségi átvétel munkájába is be kell vonni azokat az idősebb, nagy tapasztalattal rendelkező öntőket, akik a termelő munkában koruknál fogva már nem vehetnek részt. Azokat az öntőmunkásokat, akik hosszú időn át szerzett tapasztalataikat a kevésbé tapasztalt munkásoknak átadják annak érdekében, hogy azok munkájának színvonalát felmérjék, a nyereségrészesedési premizálásnál feltétlenül jutalomban kell részesíteni.
Új munkák kiadásánál a művezetők és csoportvezetők rendszeresen és alaposan oktassák a hozzájuk beosztott dolgozókat a munka elvégzésének helyes módjáról, részrészleteiről konkrét és pontos utasítások formájában és ellenőrizzék az utasítások maradéktalan végrehajtását.
3. Utasításomra a minisztérium gépipari főosztálya gondoskodik arról, hogy az öntödei oktatás alátámasztására, a tapasztalatok kicserélésére, valamint új módszerek és eljárások megismertetése végett - a nagyvállalatok öntödéire súlypontot képezve - folyamatosan öntéstechnikai szemináriumok kerüljenek megszervezésre. Ugyancsak gondoskodjék a gépipari főosztály, magasnívójú, de egyúttal fejlett szakmunkások számára érthető öntéstechnikai szakfolyóirat kiadásáról.
III.
Az öntödei selejt megállapításának és kiértékelési módjának rendezése
1. Az öntödei selejtet ma is naponként nyilvántartják az öntödében. Az öntödei selejt megállapításának jelenlegi módja azonban nem kielégítő, mivel az öntvények átvétele nem átvételi előírások (feltétfüzetek), hanem az egyes átvevők egyéni megítélése alapján történik. Ezért sok selejtes öntvény kerül megmunkálásra, ami pénzben is, időben is komoly veszteséget okoz, az öntő nem szerez kellő időben tudomást arról, hogy öntése selejt lett és így nem tudja a selejt csökkentése érdekében szükséges intézkedéseket megtenni.
Ezért utasításomra a minisztérium gépipari főosztálya gondoskodik arról, hogy - a nagyvállalatok öntödéire súlypontot képezve - az összes fontos öntödékben, a fontossági sorrend figyelembevételével az öntvények átvételét és a selejtnyilvántartásokat oly módon vezessék, hogy valamennyi fontosabb öntödében 1950 május 1-ig megvalósítsák az öntvényeknek előírások (feltétfüzetek) alapján történő átvételét.
A nyilvántartást selejtokok, öntvényfajták és a selejtet okozók szerint kell csoportosítani. A selejtokok meghatározásánál figyelemmel kell lenni arra, hogy a felelősség tisztázható legyen. A selejtnyilvántartás nemcsak a fekete és fehér selejtet foglalja magában, hanem abban szerepelnie kell az öntödékben kijavított öntések, valamint a megmunkáló műhelyekben felfedezett hibás öntések mennyiségének is. A javított öntvények javítási költségét külön kimutatásba kell vezetni.
2. Az öntödék vezetői kötelesek a selejtképződés okait kielemezni és a selejt kiküszöbölésére szükséges intézkedéseket megtenni. Az öntöde vezetője gondoskodjék arról, hogy a selejt kiküszöbölésére tett intézkedések a művelettervbe bevétessenek és így a daraboknak újbóli gyártása esetén a selejtet okozó hibák kiküszöböltessenek. Az intézkedéseket a selejtellenőrző naplóba is be kell vezetni.
3. A selejt megelőzése érdekében nagyobb sorozatgyártás esetén az első leöntött darabot méret és minőség szempontjából jóvá kell hagyatni a megrendelővel, vagy a megmunkáló műhellyel. A sorozatgyártás folyamán, ha a darabok egyidejű megmunkálása nem biztosítható. a folyamatos öntésből szúrópróbaszerűen meg kell munkálni egy-egy darabot, fontosabb munkadaraboknál esetleg a darabot szét is kell vágni és meg kell vizsgálni a külső és belső méretek helyességét, valamint az anyag szívódás-porozításmentességét. E pontban foglaltakat valamennyi öntödében azonnal végre kell hajtani.
4. Miután a selejt keletkezésnek oka már az egyes felhasznált nyersanyagok nem megfelelő minőségében is jelentkezhet, az öntödékben be kell vezetni az összes felhasznált nyersanyagok minőségi előírások szerinti átvételét. A minisztérium gépipari főosztálya ellenőrzi, hogy a felhasznált nyersanyagok minőségelőírások szerinti átvétele legkésőbb 1950. május 1-ig valamennyi fontos öntödében bevezetésre kerüljön.
5. Az öntödék kötelesek az előírt öntvényminőséget saját laboratóriumukban, vagy ennek hiányában állami intézetnél, vagy más vállalat laboratóriumában - minőségi előírásokhoz kötött munkáknál az előírásoknak megfelelő módon - minden esetben ellenőriztetni.
6. Az öntödék vezetői felelősek a leöntésre kerülő anyag - minőségi eljárásoknak megfelelő - összetételéért.
IV.
Műszaki intézkedések az öntödei selejt csökkentésére
Az egyéni felelősség fokozása, a munkafegyelem megszilárdítása, a munkához való új viszony tudatosítása, a szakmunkás-továbbképzés és az oktatás mind olyan teendők, melyek az öntödei selejt csökkentésére igen lényeges kihatással vannak. Azok a hibák, melyekre az egyéni felelősség és a munkafegyelem kérdését tárgyaló fejezetben rámutattam, mind elkerülhetők lesznek akkor, ha a dolgozók öntudatosan, fegyelmezetten végzik el reájuk bízott munkájukat abban a tudatban, hogy munkájukkal a szocializmus építését szolgálják.
Az öntödei selejt további csökkentése érdekében a következő műszaki-technológiai intézkedések foganatosítását rendelem el:
1. A Vasipari Kutató Intézet kidolgozza az öntödei nyersvas minőségi előírásait. Ezeket a minőségi előírásokat a kohászati üzemeknek a minisztérium vaskohászati főosztálya 1950. január 1-ig adja ki. A kiadott minőségi előírások alapján a kohászati üzemek kötelesek a minőségi előírásoknak megfelelő öntödei nyersvasat előállítani.
A kohászati üzemek kötelesek az öntödei nyersvas szállítmányokhoz minden esetben minőségi elemzést csatolni.
2. Utasítom a minisztérium vaskohászati főosztályát, hogy az illetékes szervekkel egyetértésben az ócskavas szortírozására és elosztására 1950 május 1-ig állítson fel megfelelő telepeket és ezekről a telepekről biztosítsa az öntödék szükségletének megfelelően azoknak szortírozott gépöntvény-töredékekkel való ellátását.
3. Az Országos Tervhivatal a megfelelő szervek bevonásával javaslatom alapján 1950. december 31-ig fokozatosan gondoskodni fog olyan homokbányák felállításáról és megfelelő berendezések létesítéséről, amelyek az öntödéket a Vasipari Kutató Intézet által megadott minőségű, egyenletes összetételű homokféleségekkel látják el.
4. A Vasipari Kutató Intézet a minisztérium gépipari főosztályával együttesen 1950. május 1-ig az egyes öntödék által előállított öntvényfajtákhoz megállapítja a szabványos öntvény és az azokhoz használandó homok összetételét.
5. Az öntvénymegrendelők minden esetben kötelesek előírni a megkívánt és szabványosított vasminőséget. Amennyiben az öntöde vezetőjének véleménye szerint az előírt minőség nem felel meg az öntéstechnika követelményeinek, azt jelenteni tartozik az illetékes ipari központnak, vagy iparigazgatóságnak, mely dönt az alkalmazandó vasminőség felett.
6. Az öntödei MEO-k a belső minőségellenőrzés mellett fordítsanak gondot az öntödei nyersanyagok és segédanyagok minőségi átvételére.
7. A konstrukcióból adódó selejt megakadályozása végett azok a tervező irodák, amelyek öntvényeket terveznek, kötelesek öntőszakemberek - és a megmunkálási szempontok helyes érvényesítése végett - megmunkálási szakemberek tanácsát igénybe venni.
8. Azoknak az öntvényeknek a konstrukcióját, amelyek már nagy szériákban futnak és amelyeknél a nagyméretű selejt konstrukciós okokra vezethető vissza, folyamatosan a termelés veszélyeztetése nélkül, felül kell vizsgálni. Az új öntvénykonstrukciókat öntőszakembereken kívül, megmunkáló szakemberekkel is le kell ellenőriztetni. Ha a tervezők és az öntő-megmunkáló szakemberek között az öntvény helyes kialakítására vonatkozóan nincs egyetértés, a kérdést döntésre a minisztérium gépipari főosztálya elé kell terjeszteni.
9. A minisztérium gépipari főosztálya gondoskodik arról, hogy legkésőbb 1950. május hó 1-ig - a nagyvállalatok öntödéire súlypontot képezve, - fontossági sorrend figyelembevételével az összes öntödékben az öntödei művelettervezés bevezetésre kerüljön.
A művelettervek betartását műveletellenőrzéssel (futó ellenőrzés) kell biztosítani. A művelettervek betartásáért a művezetők felelősek. Nagyobb öntödékben a dolgozókat csoportokra kell osztani és a csoportok élére csoportvezetőket állítani, akik a művezetővel szemben felelősek a felügyeletükre bízott csoport jó munkájáért és azon belül a művelettervek pontos betartásáért.
A művelettervek megváltoztatása kizárólag a művelettervező iroda hozzájárulásával engedélyezhető. A művelettervek kidolgozásában és továbbfejlesztésében való közreműködés azonban minden öntudatos öntödei dolgozónak is kötelessége, mert ily módon is hozzájárul tapasztalataival, javaslataival saját munkafeltételeinek javításához és az öntöde egészének jobb munkájához.
Minden olyan javaslatot, mely az előírt művelettervvel szemben az öntvények jobb és olcsóbb előállítását teszi lehetővé, a műveletterveken keresztül kell vezetni és az újítási mozgalom keretében jutalmazni kell.
Minden öntödében - a kisebbekben valamennyi dolgozó, a nagy öntödékben az élmunkások, csoportvezetők, művezetők, művelettervezők és öntőmérnökök bevonásával - nagyobb selejt előfordulása esetén, a szükséghez képest, de legalább havonként egyszer értekezletet kell tartani, ahol ismertetni kell az elmúlt hónap selejtadatait, illetve meg kell beszélni azokat az intézkedéseket, amelyek a selejt csökkentése érdekében szükségesek. Ezeken az értekezleteken a magas selejttel dolgozó csoportok minden tagjának részvétele kötelező.
10. Az öntödékben dolgozó művezetők és öntödei mérnökök munkakörét azonnal felül kell vizsgálni és az öntödék vezetőinek haladéktalanul meg kell tenni a szükséges intézkedéseket, hogy a művezetők és az öntödei mérnökök mentesüljenek azoktól az adminisztratív jellegű munkáktól, amelyek a termeléssel nem függnek szorosan össze. Az öntödei mérnökök és művezetők legfőbb feladata az öntvények terv szerinti mennyiségének és selejtmentes jó minőségének biztosítása.
Azt az öntödei mérnököt, öntödevezetőt, művezetőt, csoportvezetőt, akinek közreműködése révén a vezetésére bízott öntöde a terv szerinti mennyiségű termelést az öntödére megállapított átlagos normálselejten aluli selejttel tudja elérni, a negyedévenkénti nyereségrészesedési jutalmazásoknál éppen úgy jutalomban kell részesíteni, mint azokat az öntőket, akik legalább egy hónapon át selejtmentesen termeltek, vagy bonyolult munkadarabokat selejtmentesen állítottak elő.
11. A minisztérium gépipari főosztálya fordítson figyelmet különösen az új öntödék építésénél, illetve az öntödék fejlesztésénél arra, hogy az öntöde mellé lehetőleg olyan megmunkáló üzem kerüljön telepítésre, ahol az öntvények nagyolása elvégezhető. Ilyen módon lehet elősegíteni, hogy az öntöde megmunkálási szempontból is selejtmentes öntvényt szállítson.
V.
Gondoskodni fogok arról, hogy öntödéink dolgozói, - a selejt csökkentése érdekében kifejtett munkájuk során - az ipar vezetésének felsőbb szervei, valamint a tudományos intézmények szakemberei részéről minden szükséges műszaki és szervezési támogatást megkapjanak.
Felhívom öntödéink valamennyi dolgozóját, az öntödék felelős vezetőit, mérnököket, művezetőket, csoportvezetőket, öntőket, magkészítőket, gépformázókat, öntvénytisztítókat és segédmunkásokat, hogy a termelés és a termelékenység tervszerű emelése mellett tekintsék fő feladatuknak az öntési selejt csökkentését.
Jelen rendeletemben foglaltakat az öntödék dolgozói üzemi értekezleteken vitassák meg és az egyes öntödék sajátos helyi viszonyai szerint alkalmazzák. Az azonnal végrehajtható selejtcsökkentő intézkedések és a hosszabb előmunkálatokat igénylő teendők következetes és pontos végrehajtásával fogjuk elérni, hogy öntödéink munkája nehéziparunk fejlődésének jelenlegi szűk keresztmetszetéből, annak szilárd és megbízható alapjává váljék.
Budapest, 1949. évi december hó 2-án.
Zsofinyecz Mihály s. k.
nehézipari miniszter