159/1950. (VI. 14.) MT rendelet
a közszolgálati alkalmazottak fegyelmi szabályzatáról
(Közigazgatási rendszám: 0.069.)
A népi demokrácia állami szervezete úgy töltheti be jól hivatását, ha fokozottabb mértékben érvényesül az egyéni felelős vezetés és a közalkalmazottak körében szilárd a munkafegyelem.
A hivatalvezetők feladata, hogy nevelőmunkával és egészséges munkaszellem kialakításával megteremtsék és biztosítsák a munkafegyelem legjobb előfeltételeit. A munkafegyelem megszilárdítása a hivatal összes dolgozójának kötelessége és becsületbeli ügye.
I. FEJEZET
Általános rendelkezések
1. § (1) A közszolgálati alkalmazottak a jelen rendeletben foglalt fegyelmi szabályzat hatálya alá tartoznak.
(2) Közszolgálati alkalmazott az, akit az államhatalom, vagy államigazgatás országos, vagy helyi szervei közfeladatok ellátására illetménnyel egybekötött állásra megválasztanak, kineveznek, vagy egyébként alkalmaznak.
2. § A szabályzat hatálya - a jelen rendelet korlátai között - a nyugállományú alkalmazottakra is kiterjed.
3. § Nem tartoznak a szabályzat hatálya alá:
1. az ítélőbírák,
2. a Néphadsereg, az Államvédelmi Hatóság, a rendőrség, és a pénzügyőrség, a letartóztatóintézetek, valamint a tűzoltóság alkalmazottai.
3. a közforgalmú vasutak és a Magyar Posta alkalmazottai,
4. azok a nyugdíjasok, akik nyugdíjazásuk időpontjában a felsorolt hatóságok és hivatalok alkalmazottai voltak.
II. FEJEZET
A fegyelmi hatóságok a vétségek és büntetések
4. § (1) A közszolgálat körében a munkafegyelem biztosításáért a hivatal vezetője felelős.
(2) A közszolgálati alkalmazottak fegyelmi hatóságai:
a) a miniszterhelyettesek és államtitkárok, valamint a közvetlenül a minisztertanács és a Népgazdasági Tanács felügyelete alá rendelt hivatalok vezetői által elkövetett fegyelmi vétség esetében a minisztertanács;
b) a minisztériumok és az a) pontban említett hivatalok alkalmazottai, valamint az ezek felügyelete alá rendelt hivatalok vezetői és alkalmazottai által elkövetett fegyelmi vétség esetében az a hatóság, amelyik az alkalmazott által betöltött állásra a kinevezési jogot gyakorolja;
c) a helyi tanács alá rendelt alkalmazottak felett a kinevezésre illetékes végrehajtó-bizottságnak az elnöke. Áthelyezést és azonnali hatályú elbocsátást az elnök csak a végrehajtó-bizottság hozzájárulásával szabhat ki;
d) a végrehajtó-bizottság elnöke, elnökhelyettesei és titkára fegyelmi hatósága a közvetlen felsőbb tanács végrehajtó-bizottsága;
e) a megyei és a budapesti városi végrehajtó-bizottság elnöke, elnökhelyettesei és titkára felett a fegyelmi jogkört a minisztertanács gyakorolja.
(3) A (2) bekezdésben felsorolt fegyelmi hatóságok a fegyelmi jogkört hivataluk vezető beosztásban levő alkalmazottaira átruházhatják. Ebben az esetben a fegyelmi jogkör csak a vezető alkalmazott hivatali beosztottjaira terjed ki. Alacsonyabb fizetési fokozatba való besorolás, alacsonyabb munkakörbe áthelyezés és azonnali hatályú elbocsátás [6. § (1) bekezdés, 4., 5., 6. pont] fegyelmi büntetésként való kimondásához a fegyelmi jogkört átruházó hatóság jóváhagyása szükséges.
(4) A felügyeletet gyakorló szervek vezetői a fegyelmi jogkör gyakorlását illetően utasítást adhatnak.
5. § (1) Fegyelmi vétséget követ el az a közszolgálati alkalmazott, aki:
1. bűntettet követ el,
2. olyan magatartást tanúsít, amelyből kitűnik, hogy szemben áll a népi demokrácia állami és társadalmi rendjével.
3. a munkafegyelmet, vagy a szocialista munkaerkölcs szabályait megsérti, különösen az, aki
a) a jogszabályokat, a felsőbb hatóságok általános érvényű rendelkezéseit vagy határozatait, vagy a szabályszerűen kiadott személyre szóló utasításokat nem teljesíti, vagy nem kellőképp teljesíti;
b) a népvagyonban szándékosan, vagy gondtalanul kárt tesz;
c) az éberség követelményeit megsérti;
d) munkáját az érdemi ügyintézést késleltető, vagy megnehezítő (bürokratikus) módon végzi, másokat munkájuk végzésében hátráltat;
e) munkakötelezettségét vétkesen nem teljesíti;
f) a munkaidőre vagy az illetményekre vonatkozó rendelkezéseket megszegi vagy kijátssza;
4. botrányos, vagy erkölcstelen életmódot folytat, vagy egyébként méltatlan magatartást tanúsít.
(2) Fegyelmi vétséget követ el az a közszolgálati alkalmazott is, aki fegyelmi vétség elkövetésében szándékosan vagy gondtalanul közreműködik.
(3) Nyugdíjas alkalmazottal szemben fegyelmi vétség megállapításának csak az (1) bekezdés 1., 2. és 4. pontjai alapján van helye.
6. § (1) A fegyelmi büntetések a következők:
1. szóbeli feddés,
2. írásbeli megrovás,
3. pénzbüntetés,
4. besorolás alacsonyabb fizetési fokozatba,
5. áthelyezés alacsonyabb illetménnyel járó munkakörbe,
6. azonnali hatályú elbocsátás.
(2) Nyugdíjas alkalmazottal szemben csak nyugdíjának csökkentését, vagy megvonását lehet fegyelmi büntetésként kimondani; ha ennél enyhébb fegyelmi büntetés kiszabása volna indokolt, a fegyelmi vétség megállapítása mellett a büntetés kiszabását mellőzni kell.
7. § (1) A fegyelmi büntetést a vétség súlyához és a vétkesség fokához mérten az összes körülmények, különösen pedig az esetleges előző fegyelmi büntetéseknek, valamint a fegyelmi vétség követelményeinek figyelembevételével úgy kell megállapítani, hogy annak a büntetés mellett nevelő hatása is legyen.
(2) A fegyelmi büntetés kiszabása a vétség esetleges büntetőjogi következményeit, valamint az esetleges feljelentési kötelezettségét nem érinti.
8. § (1) Ha a fegyelmi vétség az államnak anyagi kárt okozott, a fegyelmi hatóság az alkalmazottat a vétkesség fokához mérten a kár teljes vagy részbeni megtérítésére is kötelezi.
(2) A megtérítendő kár összegét köztartozásként kell behajtani.
9. § (1) Az egy éven belül kiszabott pénzbüntetések összege az alkalmazott egyhavi illetményét nem haladhatja meg.
(2) A pénzbüntetést az alkalmazott illetményéből le kell vonni, a fegyelmi hatóság a levonásra részletfizetést engedélyezhet. A levonások összege nem haladhatja meg az egyhavi illetmény 25%-át.
10. § (1) Az alacsonyabb fizetési fokozatba való besorolás abban áll, hogy az alkalmazottat ugyanabban a munkakörben a fegyelmi határozatban megállapított időre, de legfeljebb egy évre, eggyel alacsonyabb fizetési fokozatba sorolják be.
(2) Az alacsonyabb illetménnyel járó munkakörbe való áthelyezés esetén az alkalmazottat két év előtt magasabb munkakörbe visszahelyezni nem lehet.
11. § Az azonnali hatályú elbocsátás történhetik az alkalmazottat esetleg megillető nyugdíjigény vagy végkielégítés fenntartásával, a nyugdíjigény (végkielégítés) egy részének, vagy a hozzátartozók ellátási igényeinek fenntartásával, végül minden igény kizárásával.
12. § A jogerős fegyelmi határozatot az alkalmazott személyi lapján fel kell jegyezni.
13. § (1) Ha az alkalmazott egy év alatt újabb fegyelmi vétséget nem követ el, kérheti, hogy a fegyelmi hatóság a fegyelmi határozat további végrehajtásától tekintsen el.
(2) Az alkalmazott kimagasló munkateljesítménye alapján a fegyelmi hatóság a fegyelmi határozat hátrányos jogkövetkezményeit egy év letelte előtt is megszüntetheti és a fegyelmi büntetés további végrehajtásától eltekinthet.
III. FEJEZET
A fegyelmi eljárás
14. § A hivatalvezető fegyelmi vétség gyanúja esetén az alkalmazottat személyesen vagy megbízottja által - amennyiben annak elháríthatatlan akadálya nincsen - meghallgatja. A meghallgatás során az alkalmazottal az ellene felmerült kifogásokat közölni kell. Az alkalmazott védekezését szóban vagy írásban előadhatja. Az ügy szempontjából jelentős okiratokat be kell szerezni; szükség esetén az alkalmazottat többször is meg lehet hallgatni, úgyszintén tanúk és szakértők kihallgatását és szemle tartását is el lehet rendelni.
15. § (1) A fegyelmi hatóság felfüggesztheti állásától azt az alkalmazottat, akinek a munkahelytől való távoltartása a fegyelmi vétség súlyára vagy természetére tekintettel, szükséges.
(2) A felfüggesztés tartama legfeljebb hat hétig terjedhet. A felfüggesztés tartama alatt az alkalmazott illetményét egészben vagy felerészben vissza lehet tartani.
(3) A felfüggesztés esetében az elsőfokú fegyelmi határozatot a felfüggesztés napjától számított két héten belül, a másodfokú határozatot pedig a felfüggesztés napjától számított hat héten belül meg kell hozni. Ha a fegyelmi határozat nem mondja ki az elbocsátást, a felfüggesztés tartamára visszatartott illetményt ki kell fizetni.
16. § (1) A fegyelmi hatóság a hivatal alkalmazottai köréből a fegyelmi eljárás alatt álló alkalmazott ügyének kivizsgálására megbízottat jelölhet ki. A fegyelmi hatóság állandó megbízottakat is kijelölhet.
(2) A fegyelmi hatóság által kijelölt megbízott vagy megbízottnak jelentést tesznek és javaslatot terjesztenek elő a fegyelmi határozat tartamára vonatkozóan.
17. § (1) Ha a fegyelmi hatóság a meghallgatás és az esetleges vizsgálat adatai alapján beigazolva látja, hogy az alkalmazott fegyelmi vétséget követett el, fegyelmi határozatot hoz.
(2) A fegyelmi határozatban meg kell jelölni, hogy az alkalmazottat milyen fegyelmi vétségben találták vétkesnek és ki kell szabni a megfelelő fegyelmi büntetést is. A fegyelmi határozatot indokolni kell.
(3) Azonnali hatályú elbocsátást kimondó elsőfokú határozat esetén az alkalmazottat a fegyelmi eljárás jogerős befejezéséig állásától fel kell függeszteni és illetményét vissza kell tartani.
(4) Ha a fegyelmi hatóság megállapítja, hogy az alkalmazott fegyelmi vétséget nem követett el, őt az eljárás megszüntetéséről értesíti.
18. § (1) A fegyelmi határozatot - szóbeli feddés esetét kivéve - az alkalmazottnak kézbesíteni kell.
(2) Ha a fegyelmi hatóság a meghallgatást és az esetleges szükséges vizsgálatot közvetlenül foganatosította, a fegyelmi határozatot az alkalmazott előtt nyomban kihirdetheti. A határozatot azonban ilyenkor is írásba kell foglalni és az alkalmazottnak kézbesíteni kell.
19. § (1) Az elsőfokú fegyelmi határozat ellen - a szóbeli feddés esetét kivéve - fellebbezésnek van helye.
(2) Nincs helye fellebbezésnek, ha az elsőfokú fegyelmi határozatot a minisztertanács, a miniszter, vagy a minisztertanács, vagy a Népgazdasági Tanács közvetlen felügyelete alatt álló szerv vezetője hozta.
(3) A fegyelmi határozatot annak a szervnek a vezetője bírálja felül, aki az elsőfokú fegyelmi hatóság felett a közvetlen felügyeletet gyakorolja.
(4) A helyi tanács végrehajtó-bizottságának elnöke által hozott fegyelmi határozatot a közvetlen felsőbb végrehajtó-bizottság elnöke, a megyei és budapesti városi tanács végrehajtó-bizottságának elnöke által hozott határozatot pedig - a következő bekezdésben említett kivétellel - a megyei, illetve a budapesti városi végrehajtó-bizottság bírálja felül.
(5) Ha a megyei és a budapesti városi végrehajtó-bizottság elnökének fegyelmi határozata áthelyezés vagy azonnali hatályú elbocsátás kimondását tartalmazza, a fellebbezés elbírálása a belügyminiszter hatáskörébe tartozik.
(6) A fellebbezést - az elsőfokú határozat kézbesítésétől számított 8 nap alatt - az elsőfokú fegyelmi hatóságnál kell benyújtani.
(7) A fellebbezésnek a büntetés végrehajtására halasztó hatálya van.
20. § (1) Ha a másodfokú fegyelmi hatóság a fellebbezést alaptalannak találja, azt határozattal elutasítja, ellenkező esetben az elsőfokú fegyelmi határozatot egészben vagy részben megváltoztatja. A másodfokú fegyelmi határozat tartamára és kézbesítésére a 17. és 18. §-ok rendelkezéseit kell alkalmazni.
(2) A másodfokú fegyelmi hatóság a határozat meghozatala előtt az esetleg szükséges bizonyítás-kiegészítést akár közvetlenül, akár az elsőfokú fegyelmi hatóság útján foganatosíthatja.
(3) A másodfokú fegyelmi határozatot - a 15. § (3) bekezdésének esetét kivéve - a fellebbezés felterjesztésétől számított 30 napon belül kell meghozni.
(4) A másodfokú fegyelmi határozat ellen további jogorvoslatnak helye nincs.
21. § A jogerős fegyelmi határozatokat indokolásukkal együtt az alkalmazott munkahelyének dolgozói előtt ismertetni kell.
22. § (1) Rendbírságot szabhat ki az alkalmazottra a fegyelmi hatóság [4. § (2-3) bekezdés] hanyagságból, vagy felületességből elkövetett fegyelmi vétséget nem képező szabálytalanság miatt.
(2) Rendbírságot ugyanazzal az alkalmazottal szemben egy éven belül legfeljebb ötször lehet kiszabni.
(3) A rendbírság összege esetenként nem haladhatja meg a 100 forintot, ha az alkalmazott havi fizetése 1000 forint, vagy ennél kevesebb; 1000 forintot meghaladó fizetés esetén a rendbírság összege 300 forintig terjedhet.
(4) A rendbírságot írásbeli határozattal kell kiszabni.
(5) A rendbírság kiszabása ellen jogorvoslatnak helye nincsen.
(6) A kiszabott rendbírságról nyilvántartást kell vezetni. A rendbírságot az alkalmazott személyi táblázatába feljegyezni nem szabad.
IV. FEJEZET
Vegyes, átmeneti és záró rendelkezések
23. § Az alkalmazott ellen a fegyelmi eljárást akkor is le kell folytatni, ha állásáról lemondott.
24. § A jelen szabályzat rendelkezéseit a folyamatban lévő fegyelmi ügyekben is alkalmazni kell, kivéve, ha az ügyben már elsőfokú fegyelmi határozatot hoztak. Ebben az esetben az ügy jogerős befejezéséig még a szabályzat hatálybalépése előtt érvényes szabályokat kell alkalmazni.
25. § (1) Jelen rendelet az 1950. év június hó 15. napján lép hatályba, végrehajtásáról az illetékes miniszterek gondoskodnak.
(2) Jelen rendelet hatálybalépésével hatályukat vesztik mindazok a jogszabályok, amelyek a szabályzat hatálya alá tartozó alkalmazottakra vonatkozólag a fegyelmi jog és a fegyelmi eljárás szabályait állapítják meg.
Dobi István s. k.,
a minisztertanács elnöke