16044/1950. (IV. 30.) FM rendelet

a pézsmapocok irtásáról

(Közigazgatási rendszám: 8.870.)

1. § (1) Hatósági ár- vagy belvízvédelmi mű területén pézsmapockot irtani csak az illetékes vízgazdálkodási körzet engedélyével szabad.

(2) Egyéb területen a pézsmapocok irtása korlátozás alá nem esik.

2. § (1) Az engedély iránti kérelmet az illetékes vízgazdálkodási körzethez írásban kell benyújtani. A kérelem, valamint az engedély díj- és illetékmentes.

(2) Hatósági ár- vagy belvízvédelmi mű területén működő vadásztársaság, halászati szövetkezet vagy horgászegyesület által haszonbérelt területre csak a haszonbérlő által javasolt személy részére szabad engedélyt adni.

(3) Az engedélyes köteles az engedélyt az irtás alkalmával az ellenőrző közegek (gátőr, csatornaőr, vadőr, halőr stb.) felhívására azonnal felmutatni.

(4) Az engedély kártérítés nélkül bármikor visszavonható és korlátozható.

3. § (1) Ha a pézsmapocok elszaporodása hatósági ár- vagy belvízvédelmi mű épségét veszélyezteti, az illetékes vízgazdálkodási körzet meghatározott területen elrendelheti a pézsmapocok kötelező irtását.

(2) A vízgazdálkodási körzet felhívására az ingatlan művelője vagy használója köteles a pézsmapocokirtást elvégezni. A vízgazdálkodási körzet, vadásztársaságot, halászati szövetkezetet vagy horgászegyesületet is kötelezhet haszonbérelt területén a pézsmapocok irtására.

4. § (1) Az irtás módját és szabályait a földművelésügyi miniszter külön utasításban állapítja meg és erről útmutatót díjmentesen bocsát az érdekeltek rendelkezésére.

(2) Az engedélyes, illetőleg az irtásra kötelezett az irtást az útmutatóban meghatározott módon köteles végrehajtani.

5. § (1) A vízgazdálkodási körzet az engedély alapján vagy kötelezés folytán ár- vagy belvízvédelmi mű területén elejtett pézsmapocok után az elejtőnek darabonkint öt forint pénzjutalmat fizet. Pénzjutalom csak abban az esetben jár, ha az elejtő az illetékes gát- vagy csatornaőr igazolásával bizonyítja, hogy a pézsmapockot ár- vagy belvízvédelmi mű területén ejtette el és egyben az elejtett pézsmapocok farkának végét beszolgáltatja.

(2) Az elejtett pézsmapocok tulajdona az elejtőt illeti.

6. § (1) Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntetőcselekmény alá nem esik, az 1894. XII. tv. 95. §-a első bekezdésének k) pontjába ütköző kihágást követ el és a 14120/1946. (XI. 20.) ME rendelet értelmébe hat hónapig terjedhető elzárással büntetendő,

a) aki a vízgazdálkodási körzet felhívására a pézsmapocok-irtási kötelezettségének nem, vagy nem kellőképpen tesz eleget,

b) a pézsmapocokirtásra köteles vadásztársaság, halászati szövetkezet vagy horgászegyesület felelős vezetője, ha az irtás érdekében szükséges intézkedéseket elmulasztja,

c) a vadásztársaság, halászati szövetkezet vagy horgászegyesület által irtásra kijelölt vadőr, halőr vagy más személy, ha az irtást nem, vagy nem, kellőképpen hajtja végre,

d) aki az irtást jogosulatlanul akadályozza.

(2) A pénzbüntetésre az 1928. X. törvény és a 8960/1946. (VIII. 1.) ME rendelet azzal az eltéréssel irányadó, hogy a pénzbüntetés legmagasabb összege huszonnégyezer forint.

(3) A kihágási eljárás a közigazgatási hatóságnak, mint rendőri büntetőbíróságnak a hatáskörébe tartozik. Az 1929. XXX. tv. 59. §-a (1) bekezdésének 3. pontjában foglalt rendelkezés alkalmazása szempontjából szakminiszternek a földművelésügyi minisztert kell tekinteni.

7. § A 68917/1926. FM rendelet (Rendeletek Tára 446. old.) hatályát veszti.

Erdei Ferenc s. k.,

földművelésügyi miniszter