190/1950. (VII. 15.) MT rendelet

Országos Nyugdíjintézet felállítása, valamint az ellátási díjak központi folyósítása és az ezzel kapcsolatos egyes kérdések szabályozása tárgyában

(Közigazgatási rendszám: 6.270.)

1. § (1) Az Állami Nyugdíjhivatal (továbbiakban: Nyugdíjhivatal) és az Állami Vállalatok Központi Nyugdíjpénztára (továbbiakban: Nyugdíjpénztár) feladatainak végrehajtása, továbbá a (2) bekezdésben felsorolt ellátási díjak központi folyósítása céljából Budapest székhellyel Országos Nyugdíjintézet (továbbiakban: Nyugdíjintézet) állítandó fel.

(2) A Nyugdíjintézet folyósítja a Magyar Államvasutak, a Magyar Posta, valamint a megyei és városi tanácsok (ezek megalakulásáig a megyék és városok), valamint ezek üzemei által már megállapított és a jövőben megállapításra kerülő nyugdíjakat (járadékokat, kegydíjakat, özvegyi nyugdíjakat, nevelési járulékokat stb.) is, ezenkívül az Országos Társadalombiztosító Intézet által már megállapított és a jövőben megállapításra kerülő öregségi, rokkantsági, özvegységi, árvasági és baleseti járadékokat, bányanyugbéreket és az ezekkel összefüggő törvényszerű juttatásokat, végül az Országos Társadalombiztosító Intézet által saját alkalmazottai és ezek hozzátartozói részére már megállapított és a jövőben megállapításra kerülő ellátási díjakat.

(3) A Nyugdíjintézet folyósítja mindazokat az ellátási díjakkal egy tekintet alá eső járadékszerű szolgáltatásokat, amelyeknek folyósítását a pénzügyminiszter a Nyugdíjintézet feladatkörébe utalja.

2. § (1) A Nyugdíjintézet felett a felügyeletet a pénzügyminiszter gyakorolja.

(2) A Nyugdíjintézet hatáskörébe utalt ellátások megállapításának és folyósításának módját a pénzügyminiszter szabályozza.

3. § (1) A Nyugdíjintézet élén az elnök áll, akinek tennivalóit akadályoztatása esetén az elnökhelyettes látja el. Az elnököt és helyettesét a pénzügyminiszter nevezi ki.

(2) A Nyugdíjintézet személyi és dologi szükségletének fedezetéről a pénzügyminisztérium költségvetésében külön alcímen kell gondoskodni.

(3) A Nyugdíjintézet által folyósítandó ellátási díjak fedezetéről az állami költségvetésnek annál a fejezeténél kell gondoskodni, amelynél az állami közigazgatás nyugellátásairól történik gondoskodás. Ugyanennél a fejezetnél kell előirányozni a várható bevételeket.

(4) A pénzügyminiszter állapítja meg, hogy a Nyugdíjintézet által folyósított ellátási díjak megtérítése mely intézményt, vállalatot stb. terhel.

4. § (1) A Nyugdíjhivatal és Nyugdíjpénztár működése a jelen rendelet hatálybalépése napján megszűnik.

(2) A Nyugdíjpénztár vagyona az államra száll.

(3) Az ingatlanok telekkönyvi átírását az illetékes telekkönyvi hatóság a pénzügyminiszter megkeresésére a jelen rendelet alapján foganatosítja.

5. § Az 1. §-ban felsorolt feladatokat jelenleg ellátó alkalmazottak a jelen rendelet hatálybalépésétől kezdődően a Nyugdíjintézetnél kötelesek szolgálatot teljesíteni.

6. § A Nyugdíjhivatal és a Nyugdíjpénztár valamennyi felszerelését és berendezését (irodabútort, irodagépet stb.) a Nyugdíjintézetnek adja át, az 1. §-ban említett egyéb szervek pedig mindazokat a felszerelési és berendezési tárgyakat kötelesek a Nyugdíjintézetnek átadni, amelyeket az ellátási díjak folyósításánál használtak, s amelyekre a Nyugdíjintézetnek feladatai ellátása érdekében szüksége van. E tárgyak térítés nélkül az állam tulajdonába mennek át és a Nyugdíjintézet leltárába veendők fel.

7. § A Nyugdíjintézet alkalmazottai közszolgálati alkalmazottak.

8. § (1) A Magánalkalmazotti Nyugdíjügyek Döntőbizottsága, valamint a Nyugdíjszerződéseket Felülvizsgáló Bizottság megszűnik. E bizottságok jogköre és a 2.860/1949. (III. 29.) Korm. rendelet 8. §-ában szabályozott kegydíj-megállapítási jogkör a pénzügyminiszterre száll át.

(2) Az elismert és el nem ismert vállalati nyugdíjpénztárak, nyugdíj-kiegészítő pénztárak és vállalati nyugdíjalapok tekintetében a népjóléti minisztert megillető jogkört a pénzügyminiszter gyakorolja.

(3) Mindazokban az esetekben, ahol valamely jogszabály a magánszolgálati jogviszonyon alapuló, illetőleg ezzel egy tekintet alá eső ellátással kapcsolatban a népjóléti minisztert említi, helyette a pénzügyminisztert kell érteni. Ahol pedig valamely jogszabály a népjóléti minisztert a pénzügyminiszterrel egyetértésben való eljárásra hatalmazza fel, a pénzügyminiszter egyedül jár el.

9. § (1) A jelen rendelet rendelkezéseit 1950. évi július hó 1. napjától kezdve kell alkalmazni. Végrehajtásáról a pénzügyminiszter gondoskodik.

(2) A jelen rendelet hatálybalépésével az ezzel ellentétes rendelkezések hatályukat vesztik.

Rákosi Mátyás s. k.,

a minisztertanács elnökhelyettese