242/1950. (IX. 26.) MT rendelet
az új normák megváltoztatásának tilalmáról rendelkező 2017/1950. (IX. 17.) MT határozat végrehajtása tárgyában
(Közigazgatási rendszám: 9.070.)
I.
A rendezett normák kezelése
1. § Az új normák megváltoztatásának tilalmáról rendelkező 2017/1950. (IX. 17.) MT határozatnak a vállalaton belül történő végrehajtásáért a vállalat igazgatója saját személyében felelős.
2. § Nem szabad a normát megváltoztatni, ha a dolgozó olyan munkamódszert alkalmaz, amely kizárólag egyéni képességein alapszik, vagy további kiterjesztése a dolgozók egyéni képességétől függ.
3. § (1) Nem szabad megváltoztatni az újító normáját az újítás bevezetésétől számított hat hónapig, az újítást önként átvevőkét az újítás átvételétől számított három hónapig.
(2) A jelen rendelet szempontjából az újítás bevezetésének az az időpont tekintendő, amikor az újító, illetve az újítást átvevő az újítást alkalmazásba vette.
(3) Abban az esetben, ha az újítás átvételét a vállalat igazgatója rendeli el, mindazok részére, akik az újítást utasításra veszik át, új normát kell megállapítani.
(4) Amennyiben az újítás átvételéhez begyakorlási időre van szükség, úgy esetenként, az új módszer begyakorlásához szükséges időtől függően, a vállalat igazgatója előre meghatározott mértékben és időre, begyakorlási pótlékot engedélyezhet.
4. § (1) A csoportmunka normáját önkéntes létszámváltoztatás esetén megváltoztatni nem szabad.
(2) Amennyiben a csoport létszámát a vállalat igazgatója változtatja meg és az kihat az összidőszükségletre (tehát az egyes dolgozók leterhelése megváltozik), új normát kell megállapítani.
5. § (1) Darabos gyártásra megállapított normát sorozatgyártásra való áttérésnél meg kell változtatni.
(2) A sorozatgyártásra megállapított normát a sorozatgyártás hosszabb időtartama következtében beállott begyakorlottság miatt megváltoztatni nem szabad.
(3) A vállalat normafelelőse (normairoda vezetője) állapítja meg, hogy a norma szempontjából a gyártás sorozat, vagy darabos gyártásnak minősítendő-e?
6. § (1) A normát meg kell változtatni, ha a megmunkálandó anyagban minőségi, vagy méretbeli változás történik. A változtatásnak olyan mértékűnek kell lennie, mint amilyen mértékben az anyag megváltoztatása kihat a megmunkálás időtartamára. A norma megváltoztatását csak akkor szabad végrehajtani, ha a változás az eredeti állapottal szemben kimutatható.
(2) Új normát kell megállapítani, ha üzemszervezés következtében a gyártási (megmunkálási) folyamat ideje megváltozik. (Üzem-, munkahely átszervezés, új műveletterv, új gép, új készülék, szerszámozás, gépkapacitás-növelés, eddig kézzel végzett munka gépesítése, a besegítés mértéke, a gyártás valamely szakában olyan változtatás, amely a gyártás valamely következő szakaszának munkaidejét megváltoztatja stb.)
II.
A normák jóváhagyása és nyilvántartása
7. § (1) A normák jóváhagyásáért és alkalmazásáért a vállalat igazgatója személyében felelős.
(2) A normákat a vállalat igazgatója, vagy az általa kijelölt személy hagyja jóvá. Az üzem jellegzetes munkáinak (széria, nagy darabok stb.) normáit a vállalat igazgatójának, vagy a műszaki vezetőnek személyesen kell jóváhagynia.
8. § (1) Az Országos normák és normaalapok jóváhagyása az Országos Munkabér Bizottság hatáskörébe tartozik.
(2) Az Országos normaalapokból felépített helyi normák elkészítéséért és alkalmazásáért ugyancsak a vállalat igazgatója felelős.
9. § (1) A normákat okmányszerűen kell kezelni. Ennek érdekében a minisztériumok az Országos Munkabér Bizottsággal egyetértésben dolgozzák ki és vezessék be az iparágak sajátosságainak megfelelő nyilvántartási rendszert, mely rögzíti a normák és a normák megállapításakor fennálló gyártási körülmények adatait, valamint a jóváhagyás időpontját. Ezeket a normajóváhagyásra kijelölt személynek aláírásával igazolnia kell.
(2) A normán eszközölt változtatásokat a nyilvántartáson át kell vezetni. Ezt a normajóváhagyásra kijelölt személynek láttamoznia kell.
(3) A nyilvántartás összes mellékleteit (időfeltételi lapok stb.) a norma készítőjének alá kell írni.
(4) Szervezzék meg a minisztériumok normaellenőrzés céljából a vállalatoknál a munkára való ráfordítási idő pontos nyilvántartását.
10. § (1) A minisztériumok állandóan kísérjék figyelemmel a becsült normák alkalmazását, törekedjenek alkalmazását a legszűkebb területre szorítani és időszakonként határozzák meg azokat a területeket, amelyeken eltiltják a becsült normák használatát.
(2) Ott, ahol becsült normákat alkalmaznak, a becslést minél kisebb munkafázisokra kell eszközölni.
(3) A normanyilvántartása [9. § (1) bekezdés] be kell jegyezni a becsült normákat is, valamint a ráfordítási időket, hogy azokat később az azonos, vagy hasonló munkák normájának megállapításánál fel lehessen használni.
11. § (1) A normákra pótidőt általában csak előre - a munka kiadásakor - szabad utalványozni, mégpedig csak akkor, ha az eredeti munkakörülményektől való kimutatható eltérés miatt új norma megállapítása volna indokolt, de ez az eltérést előidéző ok átmeneti jellege miatt nem célszerű.
(2) A pótidő szükségességét a művezetőnek a munkautalványon indokolni és aláírásával igazolni kell.
(3) A pótidő mértékét az időelemző lehetőleg számítással, vagy méréssel állapítsa meg és azt a munkautalványon aláírásával igazolja.
(4) Az állásidő tartamát a művezetőnek aláírásával igazolnia kell.
(5) A pótidőt, állásidőt erre a célra rendszeresített nyilvántartáson vezetni kell és alakulásáért a műhelyfőnök felelős. A pót- és állásidőről készített összesítő kimutatást a vállalat igazgatója hetenként láttamozza.
12. § (1) A munkalapon szereplő normákat és ezzel összefüggő adatokat csak a vállalati normafelelős vagy beosztottja változtathatja meg az alábbi két esetben:
a) amikor pótidő utalványozásra van szükség (11. §),
b) ha az utalványon elírás következtében más adat szerepel, mint a normanyilvántartásban.
(2) A változtatást az azt eszközlőnek aláírásával kell igazolnia.
13. § A vállalat normafelelőse kísérje figyelemmel az egyes munkák menetét, a normákkal elért teljesítményszázalékokat. Ennek előmozdítása érdekében azok a személyek, akik a munkalapra a ráfordított idők és egyéb adatok rávezetését, esetleg teljesítményszázalékok kiszámítását végzik, a normaügyek keretében szakmai irányítás szempontjából a vállalati normafelelős rendelkezése alá tartoznak.
14. § Az üzem szervezetében vagy a megmunkálás menetében történő mindennemű változtatásról a vállalat normafelelősét előre értesíteni kell, hogy az esetleg szükséges változtatást a normákon kellő időben át lehessen vezetni.
15. § (1) A dolgozók az általuk sérelmesnek vélt normamegállapítás ellen panasszal élhetnek.
(2) A panaszt a művezető véleményével együtt erre a célra rendszeresített könyvbe kell bevezetni.
(3) A panaszt a vállalati normafelelős bírálja el és döntését a könyvben rögzíti.
(4) A döntés ellen a vállalat igazgatójához lehet fordulni.
III.
A normák ellenőrzése
16. § A normacsalások megakadályozása érdekében a minisztériumok fokozottabb mértékben gondoskodjanak a felügyeletük alá tartozó vállalatok normáinak tervszerű ellenőrzéséről.
17. § (1) A vállalaton belül a vállalati igazgatónak kötelessége a normák állandó és tervszerű ellenőrzését biztosítani. Ebben a munkájában támaszkodjék a szakszervezetek társadalmi ellenőrző munkájára is.
(2) A vállalat igazgatója a normaellenőrzés megjavítása és hatékonyabbá tétele érdekében
a) használja fel a bér- és normahelyzet alakulását, a vállalatra és üzemrészekre vonatkozólag kifejező statisztikai mutatókat,
b) ellenőrizze a dolgozók teljesítményszázalékának valódiságát a tényleges termelési eredmények alapján,
c) fokozottabban vonja be a vállalati ellenőrzési osztályt a normaellenőrzés munkájába.
IV.
Hatálybalépés
18. § Jelen rendelet kihirdetésének napján lép hatályba. Az illetékes miniszterek az Országos Munkabér Bizottsággal egyetértésben 1950. évi október hó 31. napjáig adjanak ki iparági végrehajtási utasítást.
Dobi István s. k.,
a minisztertanács elnöke