1950. évi 24. törvényerejű rendelet

a társadalmi tulajdon büntetőjogi védelméről[1]

Az Alkotmány minden állampolgár kötelességévé teszi a nép vagyonának megvédését és a társadalmi tulajdon megszilárdítását. Ennek a törvényerejű rendeletnek az a célja, hogy a társadalmi tulajdoni a büntetőjog fegyvereivel oltalmazza.

1. § A társadalmi tulajdont, mint a dolgozó nép vagyonát e törvényerejű rendelet értelmében fokozott büntetőjogi védelem illeti.

2. § (1) Társadalmi tulajdon az Alkotmány 4. §-a értelmében az állam, a közületek és a szövetkezetek vagyona.

(2) Társadalmi tulajdonban levő vagyon ehhez képest az olyan vagyon, amely az állam, az állami vállalat, a szövetkezet vagy más közület tulajdonában van. Társadalmi tulajdonban levő vagyonnak kell tekinteni e törvényerejű rendelet alkalmazása szempontjából az olyan vagyont is, amely az állam, az állami vállalat, a szövetkezet vagy más közület használatában van, illetőleg rendelkezése vagy kezelése alatt áll.

3. §[2] Társadalmi tulajdonban levő vagyontárgy ellopását, elsikkasztását, jogtalan elsajátítását és szándékos megrongálását hat hónaptól öt évig terjedhető börtönnel kell büntetni. Ugyanígy kell büntetni a társadalmi tulajdonban levő vagyonban kárt okozó csalást is.

4. § A társadalmi tulajdonban levő vagyon kezelésével vagy gondozásával megbízott azt a személyt, aki helyzetével akár a maga, akár más anyagi érdekében visszaélve, a társadalmi vagyonban károsodást idéz elő, öt évig terjedhető börtönnel kell büntetni.

5. § (1) Ha a társadalmi tulajdon ellen elkövetett bűntett különösen nagy kárt okozott, a büntetés tíz évig terjedhető börtön.

(2) Tíz évig terjedhető börtön a büntetés akkor is, ha ugyanaz a személy ismételten követ el a társadalmi tulajdon ellen irányuló bűntettet, vagy ha a cselekmény elkövetésében bűnszövetkezet két vagy több tagja vesz részt. Ha pedig az ilyen bűntett különösen nagy kárt okozott, a büntetés halálbüntetés.

6. §[3] A társadalmi tulajdonban levő vagyontárgy szándékos felgyújtása vagy felrobbantása, valamint különösen nagy kár okozása esetén az ilyen vagyontárgy elrablása is halálbüntetés alá esik.

7. § Azt, aki hiteltérdemlő tudomást szerez arról, hogy az előző rendelkezések szerint büntetendő bűntett elkövetése készül és erről a hatóságnak, mihelyt teheti, jelentést nem tesz, vétség miatt egy évig terjedhető fogházzal kell büntetni.

8. §[4] (1) Azt, aki társadalmi tulajdonban levő vagyonnak felületes, hanyag, vagy könnyelmű kezelésével, illetve gondatlan megrongálásával abban károsodást idéz elő, hat hónaptól két évig terjedhető börtönnel kell büntetni.

(2) Ha pedig az (1) bekezdésben meghatározott cselekmény különösen nagy kárt okozott, a büntetés tíz évig terjedhető börtön.

9. §[5] (1) Ha a 3. § és a 8. § (1) bekezdésében meghatározott bűntett az eset összes körülményeire figyelemmel kisebb súlyú, a büntetés egy évig terjedhető börtön. Ha a bíróság azért nem tartja alkalmazhatónak a jelen bekezdés rendelkezéseit, mert a tettes korábban már társadalmi tulajdon elleni bűntettet követett el, az 5. § (2) bekezdése alkalmazásának nincs helye és a 3., illetőleg a 8. § rendelkezéseit kell alkalmazni.

(2) A jelen törvényerejű rendeletben említett társadalmi tulajdon elleni cselekményeket szabálysértésként kell elbírálni, ha annak feltételei fennállanak és az okozott kár kettőszáz forintot nem halad meg.

10. §[6] (1) Ha a jelen törvényerejű rendeletbe ütköző cselekmény a büntetőtörvénykönyv valamely más rendelkezése szerint súlyosabban büntetendő, a büntetést a súlyosabb büntető rendelkezés alapján kell kiszabni.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezését nem lehet alkalmazni akkor, ha:

a) a lopást szolgálatban álló személy annak terhére követte el, akinek szolgálatában áll,

b) a tolvaj a lopást házközösségben, vagy közös háztartásban élő személy ellen követte el, végül

c) a tolvaj villamosáramot lopott.

11. §[7] (1) A sértett vállalat (intézmény, szövetkezet stb.) vezetője (igazgatója, fegyelmi hatósága) a büntető feljelentés mellőzésével fegyelmi úton bírálja el a vállalattal (intézménnyel, szövetkezettel stb.) munkaviszonyban álló olyan személynek vagy szövetkezet olyan tagjának a 9. § (1) bekezdése szerint minősülő cselekményét, aki vagyon elleni szándékos bűntett miatt öt éven belül büntetve nem volt és a kár megtérítését vállalta, feltéve, hogy az eset összes körülményeire, különösen az elkövető egyéniségére tekintettel a fegyelmi úton történő felelősségrevonás is kielégítőnek mutatkozik. Ebben az esetben a büntető eljárás mellőzhető, illetve megszüntethető.

(2) A büntető feljelentés mellőzésének nincs helye, ha az elkövetővel szemben az (1) bekezdés rendelkezéseit három éven belül már alkalmazták.

Rónai Sándor s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke

Szabó Piroska s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára