75/1950. (III. 11.) MT rendelet

a legelőgazdálkodás részleges szabályozásáról

(Közigazgatási rendszám: 8.582. és 8.588.)

1. § (1) Az állattenyésztés fejlesztése, valamint a legelőgazdálkodás megjavítása érdekében a legeltetési társulatok, legelőbirtokosságok, községek (városok) és földművesszövetkezetek legelőinek egységes irányítására községenként (városonként) legeltetési bizottságot kell alakítani.

(2) A legeltetési bizottság feladata, hogy a községek (városok), földművesszövetkezetek, legelőbirtokosságok és legeltetési társulatok legelőit egységes kezelésbe vonja.

(3) Az egységes kezelésbe vétel alól a földművelésügyi miniszter indokolt esetben kivételt tehet.

2. § (1) A legeltetési bizottságot községben az elöljáróság, városban a polgármester alakítja meg.

(2) A legeltetési bizottság tagjait az alábbiak küldik ki:

a) egy tagot és egy póttagot a községi elöljáróság (polgármester),

b) egy tagot a DÉFOSz helyi szervezete,

c) egy tagot a községben (városban) működő valamennyi állami gazdaság együttesen,

d) egy tagot a községben (városban) lévő valamennyi, a földművelésügyi miniszter engedélyével működő termelőszövetkezeti csoport együttesen,

e) egy tagot a községben (városban) működő valamennyi földművesszövetkezet együttesen, végül

f) két tagot a községben (városban) lévő valamennyi legeltetési társulat és legelőbirtokosság együttesen.

(3) A bizottság elnöke a községi elöljáróság, illetőleg a polgármester által kijelölt tag, aki felelős a bizottság munkájáért. Az elnököt akadályoztatása esetén a községi elöljáróság vagy a polgármester által kijelölt póttag helyettesíti.

(4) A legeltetési bizottság tagjait a büntetőtörvények alkalmazása szempontjából közhivatalnoknak (1940. XVIII. tv. 3. §) kell tekinteni.

3. § A legeltetési bizottság eljárása során törvényes képviselője annak a legeltető érdekeltségnek, amelynek állományába az általa kezelt legelő tartozik.

4. § Azok részére, akiknek az egységes kezelésbe vett legelőben tulajdoni vagy használati illetőségük van, haszonbért kell megállapítani.

5. § Az állami gazdaság és termelőszövetkezeti csoport állatainak legeltetését is az egységes kezelésbe vett legelőn kell biztosítani, amennyiben kezelésükben legelő nincs, vagy nem elegendő. Az erre szolgáló területet a legelő egyéb részétől elkülönítve kell kijelölni.

6. § (1) A legelőhasználati díj (fűbér, legelőbér) összegét a község egész legelőterületére és valamennyi legeltető állattartóra nézve egységesen úgy kell megállapítani, hogy a legelőhasználati díj (fűbér, legelőbér) az 1949. évre megállapított legelőhasználati díjat (fűbért, legelőbért) semmiképpen sem haladja meg és annál általában 20 százalékkal legyen alacsonyabb.

(2) A legelőhasználati díj megállapítása olymódon történjék, hogy a legelő fenntartásával és kezelésével összefüggő költségeken kívül a legelőjavításhoz szükséges beruházási tartalék is lehetőleg biztosítva legyen.

7. § (1) A legeltetési bizottságok évenként előre meghatározott legelőgazdasági terv alapján dolgoznak, amely a legelőjavítás tervét és a legelő fenntartásának költségvetését is tartalmazza.

(2) Az egységes kezelésbe vett legelő költségvetését a község, illetőleg város költségvetésétől elkülönítve kell elkészíteni.

8. § A legeltetési bizottságok gazdálkodásának, valamint a legelők egységes kezelésének részletes szabályait a földművelésügyi miniszter a belügyminiszterrel és a pénzügyminiszterrel egyetértésben állapítja meg.

9. § (1) E rendelet végrehajtására kiadott miniszteri rendeletben megállapított kihágás hat hónapig terjedhető elzárással büntetendő.

(2) A pénzbüntetésre az 1928. X. törvény és a 8960/1946. (VIII. 1.) ME számú rendelet rendelkezései azzal az eltéréssel irányadók, hogy a pénzbüntetés legmagasabb összege huszonnégyezer forint.

Dobi István s. k.,

a minisztertanács elnöke