1950. évi 9. törvényerejű rendelet

a felszabadulás ötödik évfordulója alkalmából közkegyelem gyakorlása tárgyában[1]

A Magyar Népköztársaság állami, társadalmi és gazdasági rendjének szilárdsága lehetővé teszi, hogy az ország felszabadulásának ötödik évfordulója alkalmából széles körben részesüljenek közkegyelemben olyan elítéltek, akik politikai, gazdasági vagy más, közönséges bűncselekményeket követtek el. Ezen kívül a Magyar Népköztársaság büntetlen hazatérést kíván biztosítani olyan magyar állampolgárok részére, akik a háborús eseményekkel kapcsolatban távoztak nyugatra, vagy ellenséges hírveréstől megtévesztve, a felszabadulás óta hagyták el törvénybe ütköző módon az ország területét, de ma már belátják, hogy boldogulásukat csak hazájukban, a magyar dolgozó nép körében találhatják meg.

1. § Kegyelemben részesülnek azok:

a) akiket a bíróság a felszabadulás (1945. április 4.) előtt elkövetett háborús vagy népellenes bűntett miatt egy évet meg nem haladó tartamú szabadságvesztésre jogerősen elítélt,

b) akiket a bíróság a demokratikus államrend vagy köztársaság ellen az 1948. évi január hó 1. napja előtt elkövetett bűncselekmény miatt egy évet meg nem haladó tartamú szabadságvesztésre, illetőleg ezer forintnál nem nagyobb összegű pénzfőbüntetésre, vagy a most említett időpont után, de az 1950. évi január hó 1. napja előtt elkövetett ilyen bűncselekmény miatt hat hónapot meg nem haladó tartamú szabadságvesztésre, illetőleg ezer forintnál nem nagyobb összegű pénzfőbüntetésre elítélt.

2. § A háborús vagy népellenes bűntett miatt öt évet meg nem haladó legrövidebb tartammal kiszabott kényszermunkabüntetésre ítélteket a jelen törvényerejű rendeletnél fogva olyannak kell tekinteni, mint akiket ugyanilyen tartamú határozott időre szóló fegyházbüntetésre ítéltek el. Az ilyen elítéltek abban a kedvezményben is részesülnek, hogy büntetésükbe az előzetes letartóztatás tartamát teljes egészében be kell számítani, hátralévő büntetésük tehát annak tartamával megrövidül.

3. § (1)[2] A Magyar Népköztársaság kegyelmet kíván gyakorolni azokkal az ország határain kívül tartózkodó magyar állampolgárokkal szemben is, akik nem tartoztak a fasiszta rendszer irányító szereplői közé és nem követtek el főbenjáró háborús vagy népellenes bűncselekményt. Áll ez elsősorban azokra, akik utasításra vagy akár a fasiszta hírverés megtévesztő hatása alatt, akár az akkori viszonyok között tévesen felfogott egyéb okból hagyták el az ország területét. Ehhez képest a felszabadulás előtt elkövetett háborús vagy népellenes bűntett miatt nem lehet bűnvádi eljárást indítani az 1945. évi április hó 4. napja előtt a háborús eseményekkel kapcsolatban nyugatra távozott olyan magyar állampolgár ellen, aki az 1952. évi április hó 4. napjáig Magyarország területére visszatér.

(2) Az (1) bekezdés alapján nem részesül kegyelemben az, aki

a) az úgynevezett Sztójay- vagy Szálasi-kormányok idején miniszteri, politikai államtitkári, főispáni vagy tábornoki kinevezést nyert,

b) akár belföldön, akár külföldön felbujtója, tettese vagy részese volt emberek törvénytelen kivégzésének vagy megkínzásának,

c) magyar állampolgár létére a német hitleri fasiszta biztonsági szolgálat (Gestapo) kötelékébe lépett.

4. § (1) Az 1950. évi március hó 25. napja előtt elkövetett tiltott útlevélhasználat és tiltott határátlépés [1948: XLVIII. tv. 48. § (1) bek.], valamint az azzal összefüggésben elkövetett más bűncselekmény miatt nem lehet bűnvádi eljárást indítani az ellen, aki az 1952. évi április hó 4. napjáig Magyarország területére visszatér.[3]

(2) Külképviseleti hatóságaink a visszatérni szándékozó magyar állampolgárokat - ideértve azokat is, akik nem törvényellenesen hagyták el Magyarország területét, de útiokmányaik lejártával nem tértek vissza - hazatérési igazolvánnyal látják el.

(3) Az (1) bekezdés alapján nem részesül kegyelemben az, akit a Magyar Népköztársaság minisztertanácsa állampolgárságától megfosztott.

5. § Kegyelemben részesülnek azok a jogerősen elítéltek, akiket a bíróság, ideértve a jövedéki és a rendőri büntetőbíróságot is:

a) az 1950. évi január hó 1. napja előtt elkövetett közszükségleti cikk engedély nélküli kivitele miatt hat hónapot meg nem haladó tartamú szabadságvesztésre,

b) a hároméves gazdasági tervet veszélyeztető bűncselekmény miatt - ide nem értve a 14.200/ 1947. (XI. 30.) Korm. számú rendelet 7. §-ában meghatározott bűncselekményt (aktív szabotázst) - egy évet meg nem haladó tartamú szabadságvesztésre, illetőleg ezer forintnál nem nagyobb összegű pénzfőbüntetésre,

c) a kollektív szerződésnek, illetőleg az azt pótló vagy kiegészítő jogszabálynak (hatósági határozatnak) megszegése vagy kijátszása által elkövetett bűncselekmény miatt két hónapot meg nem haladó tartamú szabadságvesztésre, illetőleg pénzfőbüntetésre,

d) az 1948. évi október hó 1. napja előtt elkövetett, a közellátás érdekét veszélyeztető bűncselekmény miatt hat hónapot meg nem haladó tartamú szabadságvesztésre, illetőleg ezer forintnál nem nagyobb összegű pénzfőbüntetésret avagy az említett időpont után, de az 1950. évi január hó 1. napja előtt elkövetett, a közellátás érdekét veszélyeztető bűncselekmény miatt három hónapot meg nem haladó tartamú szabadságvesztésre, illetőleg ezer forintnál nem nagyobb összegű pénzfőbüntetésre,

e) az 1949. évi augusztus hó 1. napja előtt elkövetett árdrágító visszaélés vagy fizetési eszközök, külföldi követelések és értékpapírok, az arany, az aranyból vagy arany felhasználásával készült tárgyak tekintetében az említett időpont előtt elkövetett bűncselekmény miatt egy évet meg nem haladó tartamú szabadságvesztésre, illetőleg ezer forintnál nem nagyobb összegű pénzfőbüntetésre ítélt.

6. § Kegyelemben részesülnek még ki nem töltött szabadságvesztés büntetésük felére azok, akiket a bíróság tíz évet meg nem haladó tartamú szabadságvesztésre a felszabadulás előtt jogerősen elítélt,

7. § Kegyelemben részesülnek még ki nem töltött szabadságvesztésbüntetésük felére azok, akiket a bíróság az 1., 2. és 4. §-okban nem említett, az 1945. évi április hó 4. napja előtt elkövetett bűncselekmény miatt tíz évet meg nem haladó tartamú szabadságvesztésre, illetőleg a jelzett időpont után, de az 1946. évi augusztus hó 1. napja előtt elkövetett ilyen bűncselekmény miatt öt évet meg nem haladó tartamú szabadságvesztésre a felszabadulás után jogerősen elítélt.

8. § (1) Kegyelemben részesülnek azok is, akiket a bíróság - ideértve a rendőri büntetőbíróságot is - az 1., 2. és 4. §-okban nem említett, az 1948. évi január hó 1. napja előtt elkövetett bűncselekmény miatt egy évet meg nem haladó tartamú szabadságvesztésre, illetőleg ötszáz forintnál nem nagyobb összegű pénzfőbüntetésre, vagy a jelzett időpont után, de az 1949. évi január hó 1. napja előtt elkövetett ilyen bűncselekmény miatt hat hónapot meg nem haladó tartamú szabadságvesztésre, illetőleg ötszáz forintnál nem nagyobb összegű pénzfőbüntetésre, avagy az 1949. évi január hó 1. napja után, de az 1950. évi január hó 1. napja előtt elkövetett bűncselekmény miatt három hónapot meg nem haladó tartamú szabadságvesztésre, illetőleg ötszáz forintnál nem nagyobb ösz-szegű pénzfőbüntetésre jogerősen elítélt.

(2) Fiatalkorú által elköveteti bűncselekmény esetén az (1) bekezdésben említett egy év helyett két évet, hat hónap helyett egy ével, három hónap helyett pedig hat hónapot kell érteni.

(3) A jövedéki kihágás miatt jogerősen elíléltekre a jelen § rendelkezéseit azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a pénzfőbüntetésre a kegyelem, az (1) bekezdés minden esetében akkor is kiterjed, ha annak összege az ötszáz forintot meghaladja, de ezer forintnál nem nagyobb.

9. § (1) A kegyelem - a mellékbüntetésként kiszabott pénzbüntetést kivéve - a mellékbüntetésekre nem terjed ki; az 5. § alapján kegyelemben részesülő személy tekintetében azonban a kegyelem a kitiltásra is kiterjed, ha őt lakóhelyéről tiltották ki.

(2) Jövedéki kihágás miatt kiszabott, ezer forintot meghaladó összegű mellékpénzbüntetésre a kegyelem nem terjed ki, az ezt behajthatatlanság esetében helyettesítő szabadságvesztés azonban - tartamára tekintet nélkül - kegyelem alá esik.

10. § (1) A jelen törvényerejű rendelet alapján nem részesülnek kegyelemben azok, akiket hűtlenség (kémkedés), a demokratikus államrend vagy köztársaság ellen irányuló szervezkedés, lőfegyver vagy lőszer tekintetében elkövetett bűncselekmény [7.150/1946. (VI. 22.) M. E. számú rendelet 2. § (1) bek.] miatt ítéltek el, úgyszintén egyéb bűncselekményeik tekintetében azok sem, akik a most felsorolt bűncselekmények valamelyikét is elkövették.

(2) Az előző rendelkezések alapján nem részesülhet kegyelemben az, akit a jelen törvényerejű rendelet hatálybalépését megelőző öt éven belül legalább két ízben ítéltek el jogerősen, feltéve, hogy valamelyik büntetését bűntett miatt vagy három hónapot meghaladó tartamú fogházban nyereségvágyból elkövetett vétség miatt szabták ki; az ismételt elítélés szempontjából nem jön figyelembe az a büntetés, amelyre nézve az elítélt kegyelemben vagy a hátrányos következmények alóli mentesítésben (rehabilitációban) részesült.

(3) A (2) bekezdésben foglalt korlátozást nem lehet alkalmazni az említett öt éven belül két ízben elítélttel szemben, ha büntetését mindkét esetben fiatal korban elkövetett bűncselekmény miatt szabták ki.

11. § Jogerős ítélettel még el nem bírált ügyben az eljárást nem lehet folytatni, amennyiben pedig az eljárás még nem indult meg, azt nem lehet folyamatba tenni, ha az illetékes vádhatóság megítélése szerint a terhelt jogerős elítélés esetén a jelen törvényerejű rendelet értelmében kegyelemben részesülne.

12. § (1) A kegyelem a jelen törvényerejű rendeletben meghatározott előfeltételek mellett és az abban megszabott korlátok között a katonai büntetőbíráskodás alá tartozó személyekre is kiterjed.

(2) Kegyelemben részesülnek azok is, akiket a katonai bíróság az 1948. évi január hó 1. napja elölt elkövetett katonai bűncselekmény miatt egy évet meg nem haladó tartamú szabadságvesztésre, illetőleg pénzfőbüntetésre, vagy a jelzett időpont után, de az 1949. évi január hó 1. napja előtt elkövetett katonai bűncselekmény miatt hat hónapot meg nem haladó tartamú szabadságvesztésre, illetőleg pénzfőbüntetésre jogerősen elítélt, úgyszintén azok is, akiket a katonai bíróság az 1949. évi január hó 1. napja után, de az 1950. évi január hó 1. napja előtt elkövetett katonai bűncselekmény miatt három hónapot meg nem haladó tartamú szabadságvesztésre, illetőleg pénz-főbüntetésre jogerősen elítélt.

(3) A 11. § rendelkezéseit a katonai büntetőbíráskodás körében is megfelelően alkalmazni kell.

13. § (1) A rendőrhatósági őrizetet meg kell szüntetni, ha elrendelésének oka

a) a demokratikus államrend vagy köztársaság ellen irányuló kijelentés, a népgazdaság érdekét veszélyeztető magatartás vagy tiltott útlevélhasználat, illetőleg tiltott határátlépés,

b) a demokratikus államrend vagy köztársaság ellen irányuló megmozdulásban (tüntetésben, falusi verekedésben stb.) való részvétel vagy népellenes magatartás (nyilaskeresztes, Volksbund-, SS-tagság stb.) volt,

feltéve, hogy az illető az a) pont esetében három hónapot, a b) pont esetében pedig hat hónapot már rendőrhatósági őrizetben töltött.

(2) Nem kell megszüntetni a rendőrhatósági őrizetet az a) pont esetében akkor, ha a tiltott útlevélhasználattal vagy tiltott határátlépéssel kapcsolatban hűtlenség (kémkedés) gyanúja merül fel, a b) pont esetében pedig akkor, ha népellenes magatartása miatt az illető ellen nyomozás van folyamatban.

14. § A hat hónapnál régebben elrendelt, rendőrhatósági felügyeletet meg kell szüntetni, kivéve ha

a) elrendelésének oka a demokratikus államrend vagy köztársaság ellen irányuló szervezkedésnek vagy hűtlenség elkövetésének veszélye volt, avagy

b) a rendőri felügyelet alá helyezés tiltott útlevélhasználat, tiltott határátlépés vagy csempészés gyanúja miatt határmenti megyéből történt kitiltással kapcsolatban rendeltetett el.

Szakasits Árpád s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke

Szabó Piroska s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára