1951. évi 29. törvényerejű rendelet

a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Köztársaság között a polgári és a bűnügyi jogsegély tárgyában Budapesten, az 1951. évi március hó 6. napján kötött szerződés kihirdetéséről

(A szerződés megerősítő okiratainak kicserélése Prágában, az 1951. évi október hó 10. napján történt meg.)

1. § A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Köztársaság között a polgári és a bűnügyi jogsegély tárgyában Budapesten, az 1951. évi március hó 6. napján kötött szerződést és az ahhoz tartozó zárójegyzőkönyvet a jelen törvényerejű rendelettel kihirdeti.

2. § A szerződés eredeti magyar és szlovák nyelvű szövege a következő:

(Eredeti csehszlovák szöveg)

(Eredeti magyar szöveg)

SZERZŐDÉS

a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Köztársaság között a polgári és a bűnügyi jogsegély tárgyában.

A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa

és

a Csehszlovák Köztársaság Elnöke

attól az óhajtól áthatva, hogy a szocializmust építő és a világbéke megőrzéséért küzdő mindkét népi demokrácia szoros és tartós barátsága a jogi együttműködés terén is megerősödjék, elhatározták, hogy a polgári és a bűnügyi jogsegély tárgyában szerződést kötnek.

Ebből a célból Meghatalmazottaikként kinevezték:

a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa

Dr. Molnár Eriket, a Magyar Népköztársaság igazságügyminiszterét,

a Csehszlovák Köztársaság Elnöke

Dr. Stefan Raist, a Csehszlovák Köztársaság igazságügyminiszterét,

akik jó és kellő alakban talált meghatalmazásaiknak kölcsönös közlése után az alábbiakban állapodtak meg:

I. CÍM

Polgári jogsegély

I. RÉSZ

Polgári ügyek

I. FEJEZET

Jogvédelem

1. cikk

Az egyik Fél állampolgárai a másik Fél területén személyük és vagyonuk törvényes védelmét illetően ugyanolyan elbánásban részesülnek, mint a belföldiek, a másik Fél bíróságai előtt szabadon és akadálytalanul léphetnek fel és ugyanolyan feltételek mellett terjeszthetnek elő indítványokat (kereseteket), mint a belföldiek.

II. FEJEZET

Kézbesítési kérelmek és megkeresések

2. cikk

(1) A Felek bíróságai polgári ügyekben a kézbesítési kérelmek és a megkeresések teljesítésében jogsegélyt nyujtanak egymásnak. A jogsegélyforgalomban a Felek bíróságai az alábbiak szerint közvetlenül érintkezik egymással.

(2) A kézbesítési kérelmek és a megkeresések mindkét Fél bármelyik bíróságától származhatnak; elfogadásuk és teljesítésük mindkét Fél területén a járásbíróságok hatáskörébe tartozik. Iratok megküldése és iratmásolatok kiadása mindkét Fél területén az ügyben elsőfokon eljárt bíróság hatáskörébe tartozik

(3) Ha a kézbesítés vagy egyéb jogsegély iránt megkeresett bíróság nem illetékes, a megkeresést hivatalból kell eljuttatni az illetékes bírósághoz és erről a megkereső bíróságot értesíteni kell.

(4) A kézbesítés vagy egyéb jogsegély iránti kérelem elintézése után a megkeresett bíróság az iratokat a megkereső bíróságnak megküldi vagy közli a teljesítés akadályát.

3. cikk

(1) A megkeresőlevélben meg kell jelölni a megkereső, valamint a megkeresett bíróságot, az ügyet, amelyben a jogsegélyt kérik, továbbá a felek nevét, ezek foglalkozását, lakóhelyét, illetve tartózkodó helyét, jogi képviselőik nevét, végül a kért jogsegélyt.

(2) A kézbesítési kérelemben meg kell jelölni a címzett pontos lakcímét és a kézbesítendő irat természetét.

A kézbesítési kérelmek és megkeresések teljesítése

4. cikk

(1) A megkeresett bíróság a kézbesítést a saját jogszabályaiban az ilyen természetű belföldi iratok kézbesítésére meghatározott módon teljesíti, feltéve, hogy a kézbesítendő iratot a megkeresett Fél nyelvén szerkesztették vagy ahhoz ezen a nyelven készült hiteles fordítást csatoltak. Ellenkező esetben a megkeresett bíróság az iratot csak akkor adja át a címzettnek, ha az önként elfogadja.

(2) Ha a kézbesítést a megjelölt címen nem lehet foganatosítani, a megkeresett bíróság megteszi a cím megállapítására szükséges intézkedéseket.

5. cikk

A kézbesítést az átvevőnek aláírással és keltezéssel ellátott, valamint a kézbesítés teljesítésére jogosult hatóság által is aláírt és pecséttel ellátott elismervényével kell igazolni vagy a kézbesítés teljesítésére jogosult hatóság olyan bizonyítványával, amelyből a kézbesítés ténye, annak módja és időpontja kitűnik A kézbesítés igazolása történhetik olyan jegyzőkönyvvel is, amelyben a bíróság az iratnak a címzett által történt átvételét bizonyítja.

6. cikk

(1) A megkeresett bíróságnak a megkeresés teljesítésénél saját államának törvényei szerint kell eljárnia és ugyanazokat a kényszereszközöket kell alklamaznia, amelyeket a saját államának bíróságaiul származó hasonló megkeresések teljesítésnél alkalmaz. A megkeresett bíróság a megkereső bíróság kérelmére az általa kívánt különleges eljárás szerint járhat el, amennyiben az nem áll ellentétben a megkeresett Fél jogszabályainak kötelező rendelkezéseivel.

(2) A megkeresett bíróság a megkereső bíróság gal - annak kérelmére - közli annak az eljárásnak helyét és időpontját, amelyet a megkeresés teljesítése érdekében foganatosít.

7. cikk

(1) A Felek a kézbesítési kérelem és az egyéb jogsegély iránti megkeresés teljesítésével kapcsolatban költséget vagy díjat nem számítanak fel; ez vonatkozik a tanuk és szakértők díjaira és a bírói szemlék költségeire is. Ezeket a költségeket a megkeresett Fél viseli.

(2) A postaköltségeket az a Fél viseli, amelynek területén azok keletkeztek.

(3) A megkeresett bíróság a megkereső bírósággal közli az (1) bekezdésben említett költségeket és dijakat abból a célból, hogy azokat a megtérítésre köteles személytől behajthassa. A befolyt összeg a megkereső Felet illeti.

Kézbesítés a saját állampolgárok részére

8. cikk

Mind a két Fél jogosult a másik Fél területén saját állampolgárai részére diplomáciai vagy konzuli képviselője útján kézbesítéseket eszközölni. A diplomáciai vagy konzuli képviselő által eszközölt kézbesítésnél kényszer alkalmazásának nincs helye.

III. FEJEZET

Költségbiztosíték

9. cikk

Az egyik Fél állampolgára, ha a másik Fél bírósága előtt mint fél (felperes, kérelmező) vagy beavatkozó lép fel, feltéve hogy a Felek valamelyikének területén lakik, nem kötelezhető semmiféle biztosíték, letét vagy előleg adására, sem abból az okból, mert külföldi, sem azért, mert belföldön nincsen lakóhelye vagy tartózkodóhelye.

Az eljárási költségek végrehajtása

10. cikk

(1) Ha az egyik Fél területén a biztosíték, letét vagy előleg adása alól mentes felet (felperest, kérelmezőt) vagy beavatkozót az eljárási költségek megfizetésére kötelezték, az ilyen eljárási költségek tekintetében az említett határozat alapján a végrehajtást a másik Fél területén az illetékes bíróság költségmentesen rendeli el.

(2) Eljárási költségek alatt a 11. cikkben említett igazolás és fordítás, továbbá a hitelesítés költségét is érteni kell.

11. cikk

A bíróság csak azt vizsgálja, hogy:

a) a végrehajtási kérelem alapjául szolgáló határozat jogerőre emelkedését és végrehajthatóságát az ügyben elsőfokon eljárt bíróság igazolta-e,

b) a határozatnak a költségek tekintetében rendelkező része és az a) pontban említett igazolás el van-e látva annak az államnak nyelvén készült fordítással, ahol a végrehajtást el kell rendelni.

12. cikk

A másik Fél területén foganatosítandó végre hajtás iránti kérelmet elő lehet terjeszteni:

a) annál a bíróságnál, amely a költségre vonatkozó határozatot hozta vagy annál, amely az ügyben elsőfokon határozott; a bíróság a kérvényt a 2. cikkben meghatározott módon a másik Fél illetékes bíróságához továbbítja,

b) közvetlenül a másik Félnek annál a bíróságánál, amely a végrehajtás elrendelésére illetékes.

13. cikk

(1) A bíróság az eljárási költségekre a végrehajtást a felek meghallgatása nélkül akkor is elrendeli, ha a kérelmező a végrehajtási eljárás költségeit nem előlegezte. A végrehajtást elrendelő határozat ellen jogorvoslattal lehet élni annak a Félnek a jogszabályai értelmében, amelynek területén a végrehajtást elrendelték.

(2) A 11. cikkben említett igazolás és fordítás, valamint a hitelesítés költségeit - ahhoz képest, hogy melyik Fél területén merültek fel - az ügyben elsőfokon eljárt bíróság, illetőleg a végrehajtás elrendelésére illetékes bíróság állapítja meg; ez utóbbi állapítja meg a végrehajtás iránti kérelem költségeit is.

IV. FEJEZET

Költségmentesség

14. cikk

Az egyik Fél állampolgárai a másik Fél területén a költségmentesség kedvezményében ugyanolyan feltételek mellett és ugyanolyan terjedelemben részesülnek, mint a belföldiek.

15. cikk

(1) A személyi, családi, kereseti és vagyoni viszonyokra vonatkozó bizonyítványt annak a Félnek illetékes hatósága állítja ki, amelynek területén a kérelmező lakóhelye vagy állandó tartózkokodóhelye van

(2) Ha a kérelmezőnek az egyik Fél területén sincsen lakóhelye vagy állandó tartózkodóhelye, a kérelmező államának illetékes diplomáciai vagy konzuli hatósága által kiállított vagy hitelesített bizonyítvány is elegendő.

(3) Az a bíróság- amely a költségmentesség megadásáról határoz - ha szükségesnek találja - kiegészítő felvilágosításokat kérhet a bizonyítványt kiállító hatóságtól.

16. cikk

Ha az illetékes bíróság az egyik Fél állampolgárának a költségmentességet megadta, ez a jog minden eljárási cselekményre kiterjed, ideértve a végrehajtási cselekményeket is.

17. cikk

(1) Ha az egyik Fél olyan állampolgára, akinek lakóhelye vagy állandó tartózkodóhelye valamelyik Fél területén van, a másik Fél bírósága előtt a költségmentesség vagy ingyenes jogi képviselet kedvezményében kíván részesülni, eziránti kérelmét a lakóhelye vagy állandó tartózkodóhelye szerint illetékes bíróság előtt jegyzőkönyvbe mondhatja. A bíróság a jegyzőkönyvet a 15. cikk (1) bekezdésében megjelölt bizonyítvánnyal és a fél által benyujtott egyéb mellékletekkel együtt a 2. cikkben meghatározott módon a másik Fél illetékes bíróságához juttatja el. Ha a bíróság, amelyhez a jegyzőkönyv érkezik, nem illetékes, ezt az illetékes bírósághoz továbbítja és erről a másik Fél bíróságát egyidejűleg értesíti.

(2) A jegyzőkönyvet annak a bíróságnak a nyelvén kell kiállítani, amely azt készíti.

(3) A fél a költségmentesség iránti kérelemmel együtt jegyzőkönyvbe mondhatja valamely eljárásra irányuló kérelmét (keresetét) is és megjelölheti az annak megerősítésére szolgáló bizonyítékokat.

V. FEJEZET

Okiratok hitelesítése

18. cikk

Az egyik Fél bírói vagy közigazgatási hatósága vagy valamely közhitelességgel felruházott személy által törvényszerű jogkörében felvett vagy kiállított és hivatali pecséttel vagy hivatali bélyegzővel ellátott okiratoknak a másik Fél területén való felhasználásához sem hitelesítés, sem felülhitelesítés nem szükséges.

VI. FEJEZET

Anyakönyvi okiratok közlése

19. cikk

(1) A Felek kötelezik magukat, hogy a másik Fél állampolgáraira vonatkozólag 3 jelen szerződés hatálybalépése után foganatosított anyakönyvi bejegyzésekről kivonatot küldenek.

(2) Az anyakönyvi kivonatokat a küldő Fél anyakönyvi törvényeiben és egyéb jogszabályaiban meghatározott módon kell kiállítani. A kivonatot fordítás nélkül és költségmentesen háromhavonként kell megküldeni.

(3) A Felek anyakönyvi hivatalai a másik Fél hatóságainak kívánságára hivatalos használatra díj- és költségmentesen küldik meg a kért anyakönyvi kivonatokat.

(4) A kivonatok megküldése diplomáciai úton történik.

20. cikk

Ha az egyik Fél hatóságai az anyakönyvbe valamely olyan utólagos bejegyzést vagy kiigazítást vezetnek be, amely a másik Fél állampolgárát érinti, az anyakönyveknek az utólagos bejegyzést vagy a kiigazítást is magában foglaló hiteles kivonatát a 19. cikkben szabályozott módon kell megküldeni a másik Félnek.

II. RÉSZ

Családjogi rendelkezések

VII. FEJEZET

A házassági ügyekben hozott bírósági határozatok elismerése

21. cikk

(1) Az egyik Fél bíróságának a házasság felbontása, érvénytelenítése, fennállása vagy fenn nem állása tárgyában hozott jogerős határozatát a másik Fél területén további eljárás nélkül el kell ismerni, ha a határozat jogerőre emelkedésekor legalább az egyik házasfél annak a Félnek volt állampolgára, amelynek bírósága a határozatot hozta és a másik Fél bírósága az ügy érdemében megelőzőleg nem hozott jogerős határozatot.

(2) Ezt a rendelkezést a jelen szerződés hatálybalépése előtt keletkezett határozatok tekintetében is alkalmazni kell.

Holtnaknyilvánítás és a halál tényének bírói megállapítása

22. cikk

(1) Az eltűnt személy holtnaknyilvánítására, valamint a halál tényének bírói megállapítására annak a Félnek bíróságai bírnak joghatósággal, amelynek az eltűnt eltűnésekor állampolgára volt-

(2) A Felek bíróságai a következő esetben jogosultak a másik Fél állampolgárának holtnaknyilvánítására is:

a) ha azt oly személy kéri, aki az eltűntnek a Fél területén levő ingatlanvagyonára öröklési vagy házassági vagyonjogi igényt kíván érvényesíteni;

b) ha azt a házastárs kéri, feltéve hogy a kérelem előterjesztésekor a Fél területén lakik.

(3) A holtnaknyilvánítás a fenti (2) bekezdés eseteiben is az eltűnt hazai joga szerint történik.

Az atyaság vagy a házasságon kívüli születés megállapítása

23. cikk

A férjnek a gyermek születésekor fennállott hazai joga irányadó arra nézve, hogy a férj-e a vele házasságban élő nő gyermekének az atyja. Ha azonban a férj már a gyermek születése előtt meghalt, annak a Félnek a joga irányadó, amelynek a férj halálakor állampolgára volt. Ha a férjnek a gyermek születése, illetőleg a férjnek elhalálozása idején fennállott állampolgársága nem volna megállapítható, úgy a legutóbbi ismert állampolgársága szerinti jog irányadó-

A házasságon kívül élő nő gyermeke és az atyjának tekintendő személy közötti jogviszony

24. cikk

A házasságon kívül élő nő gyermeke és az atyjának tekintendő személy között fennálló jogviszonyra annak a Félnek jogát kell alkalmazni, amelynek a gyermek születésekor állampolgára volt.

25. cikk

Az atyaság és a leszármazás megállapítására irányuló eljárásnál vagy annak a Félnek a bíróságai bírnak joghatósággal, amelynek jogát a jelen szerződés 23. és 24. cikkeiben foglalt rendelkezések értelmében alkalmazni kell, vagy pedig az érdekelt felek lakóhelye szerint illetékes bíróságok, ha azoknak lakóhelye ugyanannak a Félnek a területén van.

Örökbefogadás

26. cikk

(1) Az örökbefogadásról szóló határozat hozatalára annak a Félnek a hatóságai bírnak joghatósággal, amelynek az örökbefogadó állampolgára.

(2) Ha az örökbefogadott a másik Fél állampolgára és ennek a Félnek törvényei szerint saját magának vagy törvényes képviselőjének vagy a hatóságnak hozzájárulására van szükség, a szükséges hozzájárulásokat be kell szerezni.

(3) Az örökbefogadás hatálytalanítására annak a Félnek a joga irányadó, amelynek az örökbefogadott az örökbefogadás hatálytalanításának idejében állampolgára.

Gyámság és gondnokság

27. cikk

A Felek állampolgárai felett a gyámhatósági jogkört - amennyiben a jelen szerződés eltérő rendelkezést nem tartalmaz - hazai hatóságaik gyakorolják.

28. cikk

Ha az egyik Félnek olyan állampolgára érdekében, akinek lakóhelye, illetőleg állandó tartózkodóhelye vagy vagyona a másik Fél területén van, gyámhatósági intézkedés szükséges, a másik Fél hatósága erről a hazai hatóságot haladéktalanul értesíti, sürgős esetben azonban a hazai hatóság egyidejű értesítése mellett - az annak intézkedéséig terjedő ideiglenes hatállyal - maga is megteheti a halaszhatatlanul szükséges intézkedéseket. A hazai hatóság az általa tett intézkedésekről az ideiglenes intézkedést elrendelő hatóságot értesíti.

29. cikk

(1) Az egyik Fél hatósága gyámhatósági jogkörét vagy ennek egy részét olyan kiskorúra vagy gondnokoltra nézve, aki a másik Fél területén lakik, illetőleg állandóan ott tartózkodik, vagy akinek ott vagyona van, ennek a Félnek a gyámhatóságára ruházhatja át. Az átruházás akkor válik hatályossá, ha a megkeresett gyámhatóság az átruházott jogkört kifejezetten elvállalja és erről a megkereső hatóságot értesíti.

(2) Az átruházott jogkörben eljáró gyámhatóság saját hazájának jogszabályait alkalmazza; a jog- és a cselekvőképesség tekintetében azonban ilyen esetben is a kiskorú vagy gondnokolt hazájának jogszabályai irányadók. Az átruházott jogkörben eljáró gyámhatóság személyállapotot érintő határozatok hozatalára nem jogosult; a gyámhatóság a kiskorú házasságkötésével kapcsolatban a kiskorú hazai joga szerint megkívánt gyámhatósági jóváhagyás vagy beleegyezés megadása felől azonban átruházott jogkörben határozhat.

30. cikk

(1) A gyámság, illetőleg a gondnokság elfogadásának kötelezettségére nézve annak a Félnek a jogát kell alkalmazni, amelynek a leendő gyám vagy a gondnok állampolgára.

(2) A gyám és a gyámolt, illetőleg a gondnok és a gondnokolt között fennálló jogviszonyra nézve annak a Félnek a joga irányadó, amelynek gyámhatósága a gyámot vagy a gondnokot kirendelte.

III. RÉSZ

Örökösödési ügyek

VIII. FEJEZET

Általános rendelkezések

31. cikk

Az egyik Fél állampolgárai a másik Fél területén lévő javakra, illetőleg ott érvényesítendő jogokra vonatkozó végrendelet alkotására és visszavonására való képesség, valamint az ezekre vonatkozó örökösödés jogcímén való szerzési képesség tekintetében a másik Fél területén a belföldiekkel egyenlő elbánásban részesülnek és ezek a javak és jogok ugyanazon feltételek mellett szállnak reájuk, mint a belföldiekre.

32. cikk

Ha az egyik Fél állampolgárai a másik Fél területén öröklési jogi igényt érvényesítenek, mind az öröklési jogviszonyokra nézve irányadó jog (33. és 34. cikk), mind pedig hazai joguk szerint öröklési képességgel kell bírniok.

IX. FEJEZET

Öröklési rend és végrendelet

33. cikk

Az öröklési jogviszonyokra nézve annak a Félnek a joga irányadó, amelynek az örökhagyó halála idejében állampolgára volt.

34. cikk

Ha egyes javakkal való rendelkezés tekintetében annak a Félnek a jogszabályai, amelynek területén a javak fekszenek, a belföldiekre is kiterjedő korlátozásokat állapítanak meg, az öröklési jogviszonyokra nézve annak a Félnek a joga irányadó, amelynek területén ezek a hagyatéki javak vannak.

35. cikk

Ha a hagyaték uratlan, az ingó javak azt a Felet illetik, amelynek az örökhagyó elhalálozásakor állampolgára volt, az ingatlan javak pedig arra a Félre szállanak, amelynek területén az ingatlan fekszik.

36. cikk

A végrendelet alkotásának vagy visszavonásának alaki kellékeire nézve annak a Félnek a joga irányadó, amelynek az örökhagyó a végrendelet alkotásakor vagy visszavonásakor állampolgára volt; az is elegendő azonban, ha annak az államnak a joga által megszabott alaki kellékeket betartják, amelynek területén a végrendeletet alkották vagy visszavonták.

37. cikk

A végrendelet alkotására és visszavonására való képesség, továbbá az akarathiány (megtévesztés, tévedés, stb.) joghatása tekintetében annak a Félnek a joga irányadó, amelynek az örökhagyó a rendelkezés tétele idejében állampolgára volt.

X. FEJEZET

A joghatóságra és az eljárásra vonatkozó rendelkezések

38. cikk

(1) Az ingó hagyatékra vonatkozó örökösödési eljárásra azon Fél bíróságainak van joghatósága, amelynek az örökhagyó halála idejében állampolgára volt (hazai bíróságok); az ingatlan, valamint a különleges rendelkezés alá eső (34. cikk) hagyaték tekintetében pedig azon Fél bíróságainak van joghatósága, amelynek területén a hagyaték fekszik (helyi bíróságok).

(2) Az (1) bekezdés rendelkezései megfelelően irányadók az örökösödési igények tekintetében felmerülő jogviták eldöntésére nézve is-

39. cikk

(1) Ha valamelyik Fél állampolgára a másik Fél területén hal meg, az illetékes helyi hatóság köteles a másik Fél illetékes konzuli hatóságát a halálesetről haladéktalanul értesíteni és vele mindazt közölni, ami az örökösökre, lakóhelyükre (tartózkodási helyükre) és címükre, a hagyaték állagára és értékére, valamint az esetleges végrendeletre vonatkozólag előtte ismeretes. Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha a helyi hatóság arról szerez tudomást, hogy a másik Fél olyan állampolgára, aki a Felek területén kívül halt meg belföldön vagyont hagyott hátra.

(2) Ha a haláleset belföldön történt, az értesítéshez csatolni kell a halálesetről tett jelentés hiteles másolatát.

(3) Ha annak a Félnek konzuli hatósága, amelynek a meghalt állampolgára volt, előbb értesül a halálesetről, arról az illetékes helyi hatóságot értesíti.

40. cikk

Mindkét Fél konzuli hatóságai hagyatéki ügyekben állampolgáraik képviseletében kiküldöttjük vagy meghatalmazottjuk útján külön meghatalmazás nélkül is eljárhatnak a hatóságok előtt, feltéve hogy az érdekelt távol van és más meghatalmazottat nem bízott meg.

41. cikk

(1) A végrendeletet annak a Félnek illetékes hatósága hirdeti ki, amelynek területén a végrendelet van. A végrendeletet, valamint a kihirdetéséről, illetőleg a végrendelet alakjának és tartalmának megállapításáról készült jegyzőkönyv hiteles másolatát - kérelemre a végrendelet eredeti példányát is - az örökhagyó hazai hatóságának, illetőleg a másik Fél eljáró hatóságának meg kell küldeni.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseit a szóbeli végrendelet tanuinak kihallgatására és az erről készült jegyzőkönyvre is megfelelően alkalmazni kell.

42. cikk

(1) Annak a Félnek hatósága, amelynek területén a másik Fél állampolgára után hagyaték maradt, köteles a hagyatéki vagyon biztosítására és kezelésére a szükséges intézkedéseket saját joga szerint megtenni.

(2) A másik Fél konzuli hatóságát az (1) bekezdésben megjelölt intézkedésekről haladéktalanul értesíteni kell. A konzuli hatóság az intézkedések foganatosításánál kiküldöttje vagy meghatalmazottja útján közreműködhetik. A tett intézkedések a konzuli hatóság kérelmére módosíthatók, felfüggeszthetők vagy megszüntethetők.

(3) Az (1) bekezdés alapján tett intézkedéseket a hazai hatóság megkeresésére (38. cikk) meg kell szüntetni.

43. cikk

Amennyiben ez a szerződés másként nem rendelkezik, a 42. cikk alá eső ingó hagyatékot az örökhagyó hazája konzuli hatóságának ki kell szolgáltatni, illetőleg rendelkezésére kell bocsátani, feltéve, hogy a köztartozásokat kielégítették vagy biztosították és a fennálló jogszabályok szerint szükséges kiviteli engedélyt az illetékes hatóságok megadták. A további eljárásra az örökhagyó hazájának joga irányadó.

44. cikk

Ha az örökösödési eljárást egyik Fél joga szerint sem kell hivatalból megindítani és az örökösök kellően igazolják igényjogosultságukat, valamint azt is, hogy a hagyaték felosztása és átvétele tekintetében megegyeztek, végül hogy a kiszolgáltatás mellőzéséhez a másik Fél illetékes hatóságai is hozzájárultak, a hagyatékot vagy annak egy részét nem kell kiszolgáltatni a konzuli hatóságnak. Ebben az esetben hagyatéki eljárás lefolytatására nincs szükség.

45. cikk

Ha a hagyatéki eljárásban mint örökölök, hagyományosok vagy hitelezők annak a Félnek állampolgárai vannak érdekelve, amelynek területén a hagyatéki vagyon van, vagy olyan érdekeltek vannak, akik bár nem ennek a Félnek az állampolgárai, de ennek a területén laknak, az illetékes helyi hatóság az egész ingó hagyatéki vagyont, illetőleg annak megfelelő részét mindaddig visszatarthatja, amíg az illetékes bíróság ezektől az igényekről jogerősen nem döntött. Az ilyen igények érvényesítésére a helyi hatóságoknak legalább három, de legfeljebb hat havi határidőt kell kitűzni; az erről szóló hirdetményt a hivatalos hirdetmények közzétételére megállapított módon mindkét Fél területén közzé kell tenni. Ha az igényt a kitűzött határidőn belül nem érvényesítik, a hagyatékot emiatt tovább visszatartani nem lehet. Ha az illetékes bíróság az igényeket jogerősen elismerte, a helyi hatóság saját állama állampolgárainak vagy a belföldön lakó személyeknek járó ingóságokat a konzuli hatóságoknak való kiszolgáltatás helyeit közvetlenül a jogosultaknak adhatja át.

46. cikk

(1) Ha az egyik Fél állampolgára után maradt ingó hagyaték a másik Fél területén van, bármelyik örökös vagy hagyományos kérheti, hogy ezt az ingó hagyatékot ennek a Félnek a bírósága tárgyalja le.

(2) A kérelem alapján a bíróság hirdetményt bocsát ki, amelyben legalább három, de legfeljebb hat hónapi határidő kitűzésével felhívja az örökösöket, hagyományosokat és egyéb érdekelteket, hogy igényeiket, valamint a hagyatéknak az (1) bekezdésben említett bíróság által való letárgyalása ellen támasztott esetleges kifogásokat a kitűzött határidő alatt jelentsék be, mert ellenkező esetben a bíróság az eljárást igényeikre való tekintet nélkül folytatja le. Ezt a hirdetményt mind a két Fél területén a hivatalos hirdetmények közzétételére megállapított módon közzé kell tenni; a hirdetmény másolatát haladéktalanul meg kell küldeni az örökhagyó hazája illetékes bíróságának és konzuli hatóságának, valamint az ismert örökösöknek, hagyományosoknak, továbbá azoknak a személyeknek, akik a hagyatékkal szemben igényt támasztanak. A hirdemény közzétételének költségei a kérelmezőt terhelik.

(3) Ha a hirdetményi határidő alatt igényt nem jelentettek be, vagy nem emeltek kifogást, a hagyatéknak az (1) bekezdésben említett bíróság által való letárgyalása ellen, az ingó hagyaték kiszolgáltatásának (43. cikk) nincs helye és a hagyatékot a bíróság saját államának eljárási szabályai szerint tárgyalja le.

(4) Ha a (2) bekezdésben megjelölt személyek a hagyatéknak az (1) bekezdésben említett bíróság által való letárgyalása ellen kifogást emelnek, az eljárást a hirdetményi idő lejárta után meg kell szüntetni és a 43.-45. cikkek értelmében kell eljárni

47. cikk

Ha az egyik Fél állampolgára a másik Fél területén utazás közben hal meg és ott sem lakóhelye, sem rendes tartózkodási helye nem volt, a nála lévő tárgyakat minden további eljárás nélkül a konzuli hatóságok rendelkezésére kell bocsátani.

IV. RÉSZ

A polgári ügyekben keletkezett határozatok végrehajtása

XI. FEJEZET

A végrehajtható határozatok

48. cikk

(1) A Felek kölcsönösen végrehajthatóknak ismerik el a polgári ügyekben (ideértve a végrehajtási eljárást is) keletkezett jogerős határozatokat, ha azok olyan vagyonjogi igényre vonatkoznak, amelynek jogcíme a jelen szerződés hatálybalépése után keletkezett.

(2) Az egyik Fél igazságügyminisztere által előterjesztett kérelemre a másik Fél igazságügyminisztere végrehajthatónak ismerheti el azt a jogerős bírói határozatot is, amely a jelen szerződés hatálybalépése előtt keletkezett jogcímen alapuló vagyoni igényre vonatkozik, feltéve hogy az

a) törvényen vagy jogügyleten alapuló tartásra (személyes szükségletek kielégítésére),

b) testi sértés következtében a munka- vagy a keresőképesség csökkenése folytán bekövetkezett kár megtérítésére vagy a törvényes tartásra jogosult személynek az eltartására kötelezett személy halála folytán keletkezett tartási (személyes szükségletek kielégítése iránti) igényére,

c) tiltott cselekmény által okozott egyéb kár megtérítésére,

d) magánfelek között létrejött munkaszerződés alapján teljesített munka fejében követelt járandóság fizetésére,

e) a kötelező társadalom- (nemzeti) biztosítás alá eső személynek a bejelentési kötelezettség elmulasztása vagy nem kellő teljesítése folytán keletkezett kára megtérítésére kötelez.

(3) A (2) bekezdésben foglalt rendelkezések nem vonatkoznak a jelen szerződés hatálybalépése előtt lejárt kamatokra, visszatérő jellegű szolgáltatásnál pedig a jelen szerződés hatálybalépése előtt esedékessé vált részletekre sem.

49. cikk

A 48. cikk (1) bekezdésének rendelkezései nem terjednek ki az olyan határozatokra, amelyek:

a) a Felekre, a Felek köztestületeire, közintézményeire, vállalataira, a dolgozók szövetkezeteire vagy általában olyan vagyonra vonatkoznak, amelyben az említetteknek érdekeltsége van vagy azok kezelése alatt áll;

b) a Felek között kereskedelmi szerződés vagy árucsereegyezmény alapján lebonyolódó külkereskedelmi forgalomból eredő vagyonjogi igényre;

c) a biztosítási ügyleten, váltón vagy csekken alapuló vagyonjogi igényre vonatkoznak.

XII. FEJEZET

A végrehajtás elrendelése iránti eljárás

50. cikk

Ha a kötelezett annak a Félnek az állampolgára, amelynek területén a határozat végrehajtását kérik, a végrehajtás elrendelésének előfeltétele, hogy az az igény, amelyre a határozat vonatkozik, a kötelezett hazai joga szerint is érvényesíthető legyen

51. cikk

(1) A végrehajtás elrendelése felől annak a Félnek illetékes bírósága határoz, amelynek területén a végrehajtást foganatosítani kell.

(2) A végrehajtás elrendelése iránti kérelmet vagy az ügyben elsőfokon eljárt bírósághoz vagy az annak elintézésére hivatott bírósághoz kell benyujtani. Az elsőfokon eljárt bíróság a hozzá benyujtott kérelmet az elintézésre hivatott bírósághoz továbbítja.

(3) A végrehajtás elrendelése iránti kérelem kellékei tekintetében annak a Félnek a joga irányadó, amelynek területén a végrehajtást foganatosítani kell.

(4) A kérelemhez hiteles fordítást kell csatolni.

52. cikk

A végrehajtás elrendelése iránti kérelemhez csatolni kell:

a) a határozat teljes kiadmányát; a határozat jogerejét, ha az a kiadmányból nem tünik ki, közokirattal kell igazolni;

b) azoknak az okiratoknak eredeti példányát vagy hitelesített másolatát, amelyekből kitűnik, hogy az eljárást megindító idéző végzést vagy hatósági rendelkezést olyan kötelezettnek, aki nem bocsátkozott az eljárásba, kellő időben és módon kézbesítették;

c) az a) és b) pontban említett okiratok hiteles fordítását.

53. cikk

Ha a bíróság a végrehajtás elrendelését aggályosnak tartja, a kérelmezőt nyilatkozattételre, szükség esetén hiánypótlásra hívhatja fel és a kérelem tárgyában a kötelezettet is meghallgathatja. Ezenkívül felvilágosítást kérhet attól a hatóságtól is, amely a végrehajtandó határozatot hozta.

54. cikk

(1) A kötelezett a végrehajtás elrendelése tárgyában határozó bíróság előtt is előterjesztheti azokat az indítványokat, amelyek a végrehajtás elrendelése ellen annak a Félnek a joga szerint érvényesíthetők, amelynek területén a végrehajtani kért határozatot hozták.

(2) Ha a kötelezett annak a Félnek állampolgára, amelynek területén a végrehajtás elrendelését kérik, az erre irányuló eljárásban olyan indítványokat is előterjeszthet, amelyek csak hazai joga szerint érvényesíthetők.

(3) A végrehajtás elrendelésére és foganatosítására egyebekben az eljáró bíróság hazai joga irányadó.

55. cikk

A végrehajtás elrendelését meg kell tagadni:

a) ha a bíróság, amely az ítéletet hozta, olyan illetékességi ok alapján járt el, amelyet annak a Félnek a joga, amelynek területén a végrehajtás elrendelését kérik, nem ismer,

b) ha a kötelezett nem bocsátkozott az eljárásba és az eljárást megindító idéző végzést vagy hatósági rendelkezést neki vagy meghatalmazottjának nem kellő időben, vagy csupán hirdetményi kézbesítés útján, avagy a jogsegélyforgalom szabályaitól eltérő módon kézbesítették,

c) ha a határozat ellentétben áll az ugyanazon felek között ugyanazon igény tárgyában a végrehajtás elrendelése felől határozó Fél területén hozott korábbi jogerős határozattal. Ez a rendelkezés nem vonatkozik arra az esetre, ha azok a körülmények, amelyek alapján a korábbi határozat a szolgáltatás mennyiségét vagy tartamát megállapította, lényegesen megváltoztak.

56. cikk

A végrehajtással kapcsolatos illetékek és költségek tekintetében ugyanazok a szabályok irányadók, mint a belföldi bíróságok határozatainak végrehajtásánál.

57. cikk

A jelen fejezetnek a bírói határozatukra vonatkozó rendelkezéseit a bírói egyességekre is alkalmazni kell.

II. CÍM

Bűnügyi jogsegély

V. RÉSZ

Bűntettesek kiadatása és átszállítása.

XIII. FEJEZET

Kiadatási bűntettek

58. cikk

(1) A Felek kötelezik magukat, hogy a bűntetteseket a jelen szerződésben meghatározott feltételek mellett kérelemre a bűnvádi eljárás lefolytatása vagy a büntetés végrehajtása céljából kölcsönösen kiadják egymásnak.

(2) Kiadatásnak olyan bűntettek miatt van helye, amelyek mindkét Fél jogszabályai szarint büntetendők és büntetésük felső határa legalább egy évig terjedő vagy ennél súlyosabb szabadságvesztésbüntetés.

(3) Kiadatásnak van helye a fenti bűntettekre vonatkozó kísérlet vagy részesség bárminő alakja és módja esetében is.

(4) A kiadatási kötelezettség nem terjed ki azokra a bűntettesekre, akik a megkeresett Fél állampolgárai.

A kiadatási kötelezettség alóli kivételek

59. cikk

Kiadatásnak nincs helye:

a) ha a kiadni kért személy a büntettet a megkeresett Fél területén követte el;

b) ha a megkereső Fél olyan bűntett miatt kéri a kiadatást, amelynek büntethetősége a megkeresett Félnek a jogszabályai szerint akár a bűnvádi eljárás vagy a büntetés elévülése folytán, akár bármely más törvényes okból megszünt;

c) ha a kiadni kért személy ellen a megkeresett Fél területén ugyanazon bűntett miatt indított bűnvádi eljárás során ítéletet hoztak, vagy az eljárást megszüntették.

Bűnvádi eljárás a másik Fél kívánságára

60. cikk

(1) A Felek kötelezik magukat, hogy a másik Fél kívánságára saját jogszabályaik szerint bűnvádi eljárást indítanak olyan állampolgáraik ellen, akik a másik Fél területén kiadatási bűntettet követtek el.

(2) Annak a Félnek az igazságügyminisztere, amely a fenti eljárást kívánja, erről a másik Fél igazságügyminiszterét értesíti és egyúttal csatolja a bűntettre vonatkozólag rendelkezésére álló összes adatokat és bizonyítékokat,

(3) A megkeresett Fél az eljárás eredményéről a másik Felet értesíti és ítélethozatal esetén az ítélet másolatát is megküldi.

A kiadatás iránti megkeresés alakszerűségei

61. cikk

(1) A Felek igazságügyminiszterei kiadatási ügyekben közvetlenül érintkeznek egymással.

(2) A kiadatás iránti megkereséshez eredetiben vagy hitelesített másolatban bírói elfogatóparancsot, büntetésvégrehajtásra irányuló kiadatási kérelem esetén pedig jogerős bírói ítéletet vagy esetleg ezekkel egyenlő erejű más bírói határozatot kell csatolni. Ezeknek tartalmazniok kell a bűntett tényállásának leírását, különösen az elkövetés helyét és időpontját, annak minősítését, az alkalmazandó jogszabályok szövegét, valamint a kiszabható büntetés megjelölését. Vagyon elleni bűntettek esetén meg kell jelölni a bűntett által okozott vagy az abból származható kár összegét is.

(3) A megkeresett Félnek lehetőség szerint meg kell küldeni a kiadni kért egyén személyleírását, közölni kell tartózkodási helyét és állampolgárságát, valamint - ha rendelkezésre áll - meg kell küldeni fényképét és ujjlenyomatát is.

Utólagos felvilágosítások

62. cikk

(1) Amennyiben a megkeresésből azok a körülmények, amelyek a kiadatási kérelem elbírálásához szükségesek, kielégítő módon nem tünnek ki, a megkeresett Fél annak kiegészítését kívánhatja. A megkeresett Fél megfelelő - egy hónaptól két hónapig terjedő - határidőt állapíthat meg a kiegészítő felvilágosítások közlésére. Ez a határidő indokolt kérelemre meghosszabbítható.

(2) A megkeresett Fél a kiadni kért személyt szabadlábra helyezheti, ha a megkereső Fél a kért felvilágosításokat a megállapított határidőn belül nem adta meg.

(3) A megkereső Fél a kiadni kért személy bűnösségére vonatkozó bizonyítékok közlésére nem kötelezhető.

Kiadatási letartóztatás

63. cikk

A kiadatási megkeresés megérkezése után haladéktalanul intézkedni kell a kiadni kért személy letartóztatása iránt, kivéve, ha nyilvánvaló, hogy a kiadatásnak nem lehet helye.

Ideiglenes letartóztatás

64. cikk

(1) A terheltet vagy elítéltet a kiadatási kérelem megérkezése előtt is ideiglenesen le kell tartóztatni, ha ezt a megkereső Fél kifejezetten kéri és egyidejűleg közli, hogy ellene bírói elfogatóparancsot, jogerős bírói ítéletet vagy ezzel egyenlő erejű bírói határozatot hoztak és ezen az alapon kiadatási kérelmet szándékozik előterjeszteni. A Felek illetékes hatóságai a letartóztatási kérelmet közvetlenül postán, távíró, távbeszélő vagy rádió útján is intézhetik egymáshoz.

(2) A Felek illetékes hatóságai ilyen megkeresés nélkül is ideiglenesen letartóztathatják a területükön tartózkodó olyan személyt, aki tudomásuk szerint a másik Fél területén kiadatási bűntettet követett el.

(3) Az ideiglenes letartóztatás foganatosításáról a másik Felet haladéktalanul értesíteni kell.

Az ideiglenesen letartóztatott szabadonbocsátása

65. cikk

(1) A 64. cikk (2) bekezdése értelmében letartóztatott személyt szabadon lehet bocsátani, ha a 64. cikk (1) bekezdése szerinti megkeresés az ideiglenes letartóztatásra vonatkozó közlés elküldésétől számított egy hónapon belül a megkeresett Félhez nem érkezik meg.

(2) A 64. cikk (1) bekezdése értelmében letartóztatott személyt szabadon lehet bocsátani, ha a szabályszerű kiadatási megkeresés a megkeresett félhez az ideiglenes letartóztatásra vonatkozó közlés elküldésétől számított két hónapon belül nem érkezik meg.

A kiadatás elhalasztása

66. cikk

Ha a megkeresett államban a kiadni kért személy ellen más bűntett miatt bűnvádi eljárás van folyamatban, vagy más bűntett miatt elítélték, a kiadatás foganatosítása elhalasztható mindaddig, amíg az eljárást befejezték, az ítéletet végrehajtották vagy a büntetést elengedték.

Ideiglenes átadás

67. cikk

(1) A megkeresett Fél indokolt kérésére a kiadni kért személyt a 66. cikkben említett esetben is ideiglenesen át lehet adni, különösen, ha a kiadatás elhalasztása következtében elévülés vagy az eljárásra más súlyos hátrány következnék be.

(2) Az ideiglenesen átadott személyt azoknak az eljárási cselekményeknek befejeztével, amelyek céljára az ideiglenes átadás történt, vissza kell küldeni.

Eljárás több kiadatási megkeresés esetén

68. cikk

Ha ugyanannak a személynek a kiadatását azonos vagy más bűntettek miatt a megkereső Félen kívül más állam vagy más államok is kérik, a megkeresett Fél dönt, hogy melyik megkeresést teljesíti.

A kiadott személy felelősségrevonásának határai

69. cikk

(1) A kiadott személy a kiadatás előtt elkövetett olyan bűntett miatt, amelyre a kiadatás nem terjed ki, a megkeresett Fél hozzájárulása nélkül bűnvádi eljárás alá nem vonható, meg nem büntethető és harmadik állam részére tovább ki nem adható. A hozzájárulást nem lehet megtagadni olyan bűntett miatt, amelyre a jelen szerződés értelmében kiadatási kötelezettség áll fenn.

(2) Nincs szükség hozzájárulásra, ha a kiadott személy annak a Félnek területét, amelynek kiadták, a bűnvádi eljárás befejezése, elítélése esetén pedig a büntetés kitöltése vagy elengedése után egy hónapon belül nem hagyta el, továbbá, ha oda később visszatért. Az egy hónapi határidőbe nem számít be az az idő, amely alatt a kiadott személy az eltávozásban saját hibáján kívül akadályozva volt.

(3) Amennyiben a kiadott személy az újabb felelősségrevonáshoz bíróság előtt beleegyezését adja, további hozzájárulásra nincs szükség. A beleegyezésről felvett jegyzőkönyv hiteles másolatát azonban meg kell küldeni annak a Félnek, amely a személyt kiadta.

Az átvétel elmulasztása

70. cikk

A megkeresett Fél a kiadott személy átadásának helyéről és időpontjáról a megkereső Felet értesíteni tartozik. A kiadott személy szabadlábra helyezhető, ha a megkereső Fél a kitűzött időponttól számított 15 napon belül nem veszi át.

Korábban kiadott személy újabb kiadatása

71. cikk

Ha a kiadott személy a bűnvádi eljárás alól bármilyen módon kivonja magát és újra a megkeresett Fél területén tartózkodik, őt újabb megkeresésre le kell tartóztatni és minden további alakiság nélkül újra át kell adni.

Átszállítás

72. cikk

(1) A Felek kötelezik magukat arra, hogy azokat a személyeket, akiket valamelyik harmadik állam kormánya a másik Fél részére kiadott, ennek a Félnek a kérelmére saját területükön átszállítják. Az átszállítás kötelezettsége nem áll fenn, ha a jelen szerződésnek rendelkezései szerint kiadatási kötelezettség sincsen.

(2) Az átszállítás iránti megkeresést ugyanúgy kell előterjeszteni és felszerelni, mint a kiadatási megkeresést.

(3) A megkeresett Fél hatóságai az átszállítást a nekik leginkább megfelelő módon foganatosítják.

A bűnvádi eljárás eredményének közlése

73. cikk

A megkereső Fél a kiadott személy ellen lefolytatott bűnvádi eljárás eredményét a megkeresett Féllel közli. Ha a kiadott személy ellen jogerős ítéletet hoztak, ennek másolatát is meg kell küldeni. Ez a kötelezettség kiterjed a jelen szerződés 69. cikkében szabályozott esetekre is.

Kiadatási költségek

74. cikk

A kiadatási eljárás során felmerülő költségeket ez a Fél viseli, amelynek területén ezek felmerültek. Az átszállítás költségeit azonban a megkereső Fél megtéríteni köteles.

VI. RÉSZ

Egyéb jogsegély bűnügyekben

XIV. FEJEZET

Általános rendelkezések

75. cikk

(1) A Felek igazságügyi hatóságai (bíróságok és ügyészségek) bűnügyekben a kézbesítési kérelmek és a megkeresések teljesítésében egymásnak jogsegélyt nyujtanak. A jogsegélyforgalomban az igazságügyi hatóságok (bíróságok és ügyészségek) közvetlenül érintkeznek egymással.

(2) A jogsegély kiterjed bűnügyi idézések, ítéletek és egyéb iratok kézbesítésére, a bűnvádi eljárás előkészítő szakának cselekményeire, mint pl. terheltek, tanuk, szakértők kihallgatására, bírói szemle, házkutatás, lefoglalás foganatosítására, továbbá büntető ügyiratok és bűnjelek megküldésére.

(3) A kézbesítési kérelmek és a megkeresések mindkét Fél bármelyik igazságügyi hatóságától származhatnak. Ezeknek elfogadása és teljesítése mindkét Fél területén a járásbíróságok hatáskörébe tartozik. Iratok megküldése és iratmásolatok kiadása mindkét Fél területén az ügyben elsőfokon eljárt bíróság hatáskörébe tartozik.

(4) Ha a kézbesítés vagy egyéb jogsegély iránt megkeresett bíróság nem illetékes, a megkeresést hivatalból kell eljuttatni az illetékes bírósághoz és erről a megkereső hatóságot értesíteni kell.

(5) A kézbesítés vagy egyéb jogsegély iránti kérelem elintézése után a megkeresett bíróság az iratokat a megkereső bíróságnak megküldi vagy közli a teljesítés akadályát.

A megkeresés elintézése

76. cikk

(1) A megkeresett igazságügyi hatóságnak a megkeresés teljesítésénél saját államának törvényei szerint kell eljárnia. A megkeresett hatáság a megkereső hatóság kérelmére az általa kívánt különleges eljárás szerint járhat el, amennyiben az nem áll ellentétben a megkeresett Fél jogszabályainak kötelező rendelkezésével.

(2) A megkeresett hatóság a megkereső hatósággal - ennek kérelmére - közli annak az eljárásnak helyét és időpontját, amelyet a megkeresés teljesítése érdekében foganatosít.

A jogsegély megtagadása

77. cikk

(1) A bűnügyi segélyre irányuló megkeresés teljesítését meg lehet tagadni, ha

a) azt olyan bűntettért folyamatba tett bűnvádi eljárással kapcsolatban kérik, amely miatt kiadatásnak nem volna helye;

b) ha a kívánt cselekmény foganatosítása a megkeresett Fél területén nem tartozik az igazságügyi hatóságok hatáskörébe.

(2) Házkutatást és lefoglalást a megkeresett Fél csak akkor köteles foganatosítani, ha ez nem érinti harmadik személyek jogát.

Tanuk és szakértők idézése

78. cikk

(1) A Felek egyikének területéről megidézett tanú vagy szakértő ellen, aki kihallgatása céljából önként a másik Fél területére lép, - bármilyen állampolgár is - ezen a területen bűnvádi eljárás nem indítható és nem tartóztatható le korábban elkövetett bűntette vagy korábban történt elítélése miatt, továbbá azon a címen sem, hogy részes abban a bűntettben, amely miatt folyó eljárás során tanuként vagy szakértőként kihallgatják.

(2) A tanu vagy szakértő elveszti ezt a kedvezményt, ha saját hibájából a megkereső Fél területét egy héten belül nem hagyja el. Ez a határidő attól a naptól számít, amelyen a kihallgató hatóság közölte a tanuval vagy szakértővel, hogy további jelenlétére már nincs szükség.

Fogságban lévő személyek ideiglenes átengedése

79. cikk

(1) Ha a tanuként vagy szakértőként idézett személy a megkeresett Fél területén letartóztatásban van. a megkeresett Fél igazságügyminisztere őt a megkereső Fél területére átkísértetheti azzal, hogy kihallgatása után mielőbb szállítsák vissza.

(2) A Felek igazságügyminiszterei a 78. cikk feltételei mellett kölcsönösen engedélyezik harmadik államban letartóztatásban lévő személynek kihallgatás céljából saját államuk területén át- és visszaszállítását.

Bűnjelek kiadása

80. cikk

(1) Azokat a tárgyakat, amelyeknek birtokába a bűntettes a kiadatási kérelem alapjául szolgáló bűntett következtében jutott, vagy amelyeket ilyen tárgyak ellenértékeképpen szerzett meg, továbbá, amelyek a bűntett tekintetében bizonyítékul felhasználhatók, valamint minden egyéb bizonyítékot a megkereső Félnek még abban az esetben is át kell adni, ha a büntettes kiadatása ennek halála vagy szökése folytán vagy egyéb okból nem foganatosítható.

(2) A megkeresett Fél az átadni kért tárgyakat ideiglenesen visszatarthatja, ha ezekre valamely más bűnvádi eljárás során még szüksége van.

(3) Harmadik személynek ezekre a tárgyakra vonatkozó joga érintetlen marad. Ezeket a bűnvádi eljárás befejezése után a jogosultnak költségmentesen vissza kell szolgáltatni. Ha a jogosult személy kétséget kizáróan nem állapítható meg, ezeket a tárgyakat a megkeresett Félnek költségmentesen vissza kell adni.

Ítéletek kölcsönös közlése

81. cikk

(1) A Felek kötelezik magukat, hogy kölcsönösen közlik egymással azokat a jogerős büntető ítéleteket, amelyeket az egyik Fél bíróságai a másik Fél állampolgáraival szemben hoztak, kivéve a katonai bíróságok által hozott ítéleteket.

(2) A közlés úgy történik, hogy a szóbanforgó jogerős ítéletekről készült bűnügyi nyilvántartólapokat a Felek igazságügyminiszterei egymásnak negyedévenként megküldik. Az igazságügyminiszter egyidejűleg intézkedik az elítéltekről felvett ujjlenyomatok megküldése iránt is.

A bűnügyi nyilvántartási adatok közlése

82. cikk

(1) A Felek bűnügyi nyilvántartó szervei a bűnügyi nyilvántartás adatairól a másik Fél igazságügyi hatóságainak kérelmére közvetlenül költségmentes értesítést küldenek.

(2) A bűnügyi nyilvántartó szervek ugyanilyen értesítéseket küldenek egymásnak.

A bűnügyi jogsegély költségei

83. cikk

A Felek a bűnügyi jogsegély teljesítése során minden megtérítési kötelezettség nélkül viselik a saját területükön felmerült összes költségeket, ideértve a tanuknak és szakértőknek kifizetett dijakat is.

III. CÍM

XV. FEJEZET

Jogi tájékoztatás

84. cikk

A Felek igazságügyminiszterei közvetlenül előterjesztett kérelemre egymást a saját államuk területén hatályban lévő, vagy hatályban volt jogról kölcsönösen tájékoztatják.

XVI. FEJEZET

Záró rendelkezések

85. cikk

A Felek a kölcsönös érintkezésben az iratokat saját hivatalos nyelvükön vagy orosz nyelven szerkesztik.

86. cikk

(1) A Felek hatóságai által kiállított iratokat a kiállító hatóság hivatalos pecsétjével kell ellátni.

(2) A Felek a kézbesítési kérelmekhez és megkeresésekhez kétnyelvű nyomtatványokat fognak használni, amelyeknek szövegét egymással közölni fogják

87. cikk

A jelen szerződést meg kell erősíteni. A megerősítő okiratokat a legrövidebb időn belül Prágában kell kicserélni.

88. cikk

A jelen szerződés a megerősítő okiratok kicserélésétől számított egy hónap múlva lép hatályba és hatálybalépésétől számított tíz éven át marad érvényben.

Ha az említett időtartam lejárta előtt egy évvel a Felek egyike sem közölte azt a szándékát, hogy a szerződés hatályát megszüntetni kívánja, az hatályban marad attól a naptól számított egy év elteltéig, amikor azt a Felek valamelyike felmondja.

89. cikk

A jelen szerződés két eredeti példányban, magyar és szlovák nyelven készült. Mindkét példány egyaránt hiteles.

Ennek hiteléül a Meghatalmazottak ezt a szerződést aláírták és pecsétjükkel ellátták.

Kelt Budapesten, az 1951. évi március hó 6 napján.

Dr. Molnár Erik s. k.,

Dr. Stefan Rais s. k.,

ZÁRÓJEGYZŐKÖNYV

a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Köztársaság között a polgári és a bűnügyi jogsegély tárgyában kötött szerződéshez.

A Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Köztársaság Meghatalmazottai a polgári és a bűnügyi jogsegély tárgyában kötött szerződés aláírásával egyidejűleg az alábbiakban állapodtak meg:

I.

A Felek közlik egymással bírósági beosztásukat és a bírósági beosztásban a jövőben bekövetkező változásokról is értesítik egymást.

II.

Ha a jelen szerződés szerint valamely iratot a másik Fél nyelvén készült fordítással kell ellátni, a fordítást a 18. cikkben foglalt rendelkezésnek megfelelően kell hitelesíteni.

III.

A Felek megállapítják, hogy a szerződés magyar nyelvű szövegében lévő "hatóságok" és a szlovák nyelvű szövegben lévő "bíróságok és hatóságok" vagy "bíróságok (hatóságok)" kifejezések, a magyar nyelvű szövegben lévő "fél" és a szlovák nyelvű szövegben lévő "résztvevő" kifejezések, a magyar nyelvű szövegben lévő "költségmentesség" és a szlovák nyelvű szövegben lévő "mentesítés a törvénykezési illetékek és előlegek alól" kifejezések, a magyar nyelvű szövegben lévő "állandó tartózkodó hely" és a szlovák nyelvű szövegben lévő "tartózkodó hely" kifejezések, a magyar nyelvű szövegben lévő "halálesetről szóló jelentés" és a szlovák nvelvű szövegben lévő "az előzetes vizsgálatról és intézkedésről szóló hitelesített másolat (halálesetfelvételi ív)" kifejezések, valamint a magyar nyelvű szövegben lévő "kötelezett" és a szlovák nyelvű szövegben lévő "adós" kifejezések, végül a magyar nyelvű szövegben lévő "bűntett" és a szlovák nyelvű szövegben lévő "bűncselekmény" kifejezések azonos fogalmat jelölnek meg.

IV.

A szerződés 21. cikkének rendelkezése a csehszlovák polgári perrendtartás 230. §-ának rendelkezése alá tartozó házassági ügyekben, valamint a házasság létrejötte vagy létre nem jötte (semmissége) tárgyában hozott bírói határozatokra vonatkozik.

V.

A Felek a 22. cikkel kapcsolatban megállapítják, hogy az egyik Fél bírósága jogosult a másik Fél állampolgárának holtnaknyilvánítására abban az esetben is, ha azt az eltűnt személynek felesége, ilyennek hiányában gyermeke vagy szülője kéri és a kérelmező a lakosságcsere tárgyában Budapesten, az 194G. évi február hó 27. napján kelt magyar-csehszlovák egyezmény alapján települt át ennek a Félnek a területére és a másik Fél területén az eltűntnek vagyona nincs.

VI.

A Felek megállapítják, hogy a jelen szerződés IV. részének rendelkezései nem terjednek ki azokra a határozatokra, amelyek oly vállalatokat érintenek, amelyekben a nem állami érdekeltség az 1945. évi január hó 20. napja után kötött és érvényben lévő államközi egyezményen alapszik.

VII.

A 49. cikk a) pontjának magyar nyelvű szövegében előforduló "a Felek köztestületei, közintézményei, vállalatai, a dolgozók szövetkezetei" kifejezés a szlovák nyelvű szöveg 49. cikkének a) pontjában és a csehszlovák polgári törvénykönyv 21. §-ában említett "szocialista jogi személyek" kifejezés fogalmi körébe tartozik.

VIII.

Megegyezés áll fenn arra nézve, hogy az 59. cikk rendelkezései arra az esetre is vonatkoznak, ha a bűntett a magyar jogszabályok szerint csak magánindítványra üldözhető és a sértett a magánindítványt kellő időben nem terjesztette elő, vagy azt hatályosan visszavonta, valamint, ha a magyar jogszabályok szerint a bűnvádi eljárás nem az ügyészség, hanem a magánfél vádja alapján folyik.

IX.

A jelen szerződés értelmezésével kapcsolatos, különösen a Felek jogszabályaiban bekövetkezett változásokkal összefüggő kérdéseket Állandó magyar-csehszlovák jogi bizottság dönti el.

A kölcsönös tapasztalatcsere és tájékoztatás (84. cikk) az említett bizottság keretében történik.

A jelen zárójegyzőkönyv az egyidejűleg aláirt szerződés kiegészítő részét képezi.

Kelt Budapesten, az 1951. évi március hó 6. napján.

Dr. Molnár Erik s. k.,

Dr. Stefan Rais s. k.

3. § A jelen törvényerejű rendelet az 1951. évi november hó 9. napján lép hatályba. Végrehajtásáról az igazságügyminiszter az érdekelt miniszterekkel egyetértve gondoskodik.

Rónai Sándor s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke

Szabó Piroska s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára