1951. évi 30. törvényerejű rendelet

a dolgozók egységes társadalombiztosítási nyugdíjáról

A Magyar Népköztársaság biztosítja polgárainak a munkához való jogot és az állami társadalombiztosítás útján gondoskodik a dolgozókról munkaképtelenségük esetén.

Ez a törvényerejű rendelet egységesen szabályozza a dolgozók nyugellátását, érvényesíti a munka szerint való díjazás szocialista elvét, jelentős előnyben részesíti a nehéz és veszélyes munkán dolgozókat, figyelembe veszi a munkában eltöltött időt, jutalmazza a munkahelyhez való hűséget.

Alapelvek

1. § (1) Nyugdíj illet meg minden dolgozót, aki a törvényben meghatározott időn át munkaviszonyban állott és elérte a nyugdíjra jogosító korhatárt.

(2) Nyugdíj jár annak a dolgozónak is, aki rokkanttá vált.

2. § Az állam gondoskodik a meghalt, dolgozó olyan hátrahagyott családtagjának ellátásáról, aki kora vagy egészségi állapota miatt munkaképtelen.

3. § (1) Azok, akik az 1952. évi január hó 1. napja előtt kerültek nyugdíjba, a korábbi jogszabályok alapján folyósított nyugdíjukat továbbra is megkapják. Ugyanez vonatkozik a hátrahagyott családtagok ellátására is.

(2) A társadalombiztosítási jogszabályok alapján az 1952. évi január hó 1. napja előtt megállapított ellátások összegét az 1952. évi január hó 1 napjától kezdődően kel kell emelni. Az emelés mértékét a minisztertanács rendelettel állapítja meg.

A törvényerejű rendelet hatálya

4. § (1) Ezt a törvényerejű rendeletet azokra a munkaviszonyban álló dolgozókra kell alkalmazni, akik az állami társadalombiztosítás keretében betegségi biztosítás alá esnek; alkalmazni kell továbbá a Néphadsereg hivatásos állományú tagjaira is.

(2) Nem terjed ki ez a törvényerejű rendelet a külföldi munkáltató által a magyar állam területén foglalkoztatott azokra a külföldi honos dolgozókra, akiknek nyugellátásra jogosító szolgálati idejébe a Magyarországon teljesített szolgálat idejét hazájuk jogszabályai szerint be kell számítani.

(3) Nem terjed ki ez a törvényerejű rendelet a külföldi államok képviseleti hatóságai és az e hatóságokhoz tartozó, területenkívüliséget élvező személyek által alkalmazott dolgozókra sem. A külföldi állam képviseleti hatóságának kérésére azonban a pénzügyminiszter a magyar honos dolgozókat e törvényerejű rendelet hatálya alá vonhatja.

Öregségi nyugdíj

5. § Öregségi nyugdíj jár a hatvanadik életévét betöltött férfinek és az ötvenötödik életévét betöltött nőnek, ha legalább tíz évi szolgálati ideje van.

6. § (1) Annak a dolgozónak, aki az öregségi nyugdíjra már jogot szerzett, de a nyugdíj folyósítását csak az öregségi nyugdíjra jogosító életkor betöltését követő öt év eltelte után kéri, felemelt összegű öregségi nyugdíj jár.

(2) Felemelt összegű öregségi nyugdíj jár továbbá

a) annak a férfi dolgozónak, aki huszonöt éven át földalatti vagy egészségre ártalmas munkakörben (munkahelyen) dolgozott és ötvenötödik életévét betöltötte,

b) annak a nődolgozónak, aki húsz éven át földalatti vagy egészségre ártalmas munkakörben

(munkahelyen) dolgozott és ötvenedik életévét betöltötte, végül

c) annak a dolgozónak, akinek húsz évi szolgálati ideje van és legalább tizenöt éven át egy légköri nyomásnál magasabb nyomású légtérben dolgozott, ha ötvenötödik életévét betöltötte.

7. § (1) A földalatti vagy egészségre ártalmas munkaköröket (munkahelyeket) a minisztertanács rendelettel állapítja meg.

(2) A minisztertanács a földalatti vagy egészségre ártalmas munkakörökben (munkahelyeken) foglalkoztatott dolgozókat megillető kedvezményeket rendelettel más munkakörökben (munkahelyeken) foglalkoztatott dolgozókra is kiterjesztheti.

Rokkantsági nyugdíj

8. § (1) Rokkantsági nyugdíj jár megrokkanás esetében annak a dolgozónak, aki a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt eltöltötte és rokkantsága egy év eltelte előtt előreláthatóan nem szűnik meg.

(2) A rokkantsági nyugdíjhoz a következő legrövidebb szolgálati idő szükséges:

(3) Szolgálati időre tekintet nélkül jogosult rokkantsági nyugdíjra az a dolgozó, akinek megrokkanását üzemi baleset vagy foglalkozási betegség okozta.

(4) A rokkantsági nyugdíj a rokkantság orvosi megállapításának időpontjától kezdve a rokkantság tartama alatt jár.

9. § (1) Rokkant az, aki egészségének megromlása vagy erőhanyatlás következtében munkaképességét teljesen vagy túlnyomórészben tartósan elvesztette.

(2) A rokkantak a nyugdíjjogosultság szempontjából három csoportba tartoznak:

az I. csoportba tartozik az, aki munkaképességéi mind rendes keresőfoglalkozásában, mind bármely más foglalkozás tekintetében teljesen elvesztette és mások gondozására (ápolására) szorul;

a II. csoportba tartozik az, aki munkaképességét mind rendes keresőfoglalkozásában, mind bármely más foglalkozás tekintetében teljesen elvesztette, de mások gondozására (ápolására) nem szorul;

a III. csoportba tartozik az, aki rendes keresőfoglalkozásában a szokásos munkafeltételekkel rendszeres munkára képtelen és munkaképességét legalább kétharmadrészben egyébként is elvesztette, úgyhogy megmaradó munkaképességével rendszeresen nem, vagy korábbi foglalkozásánál lényegesen kisebb minősítésű vagy lényegesen kisebb képzettséget kívánó foglalkozásban tud dolgozni. Ebbe a csoportba tartozik az is, akinek munkaképessége üzemi haleset vagy foglalkozási betegség következtében 67%-ot elérő, de 90%-ot meg nem haladó mértékben csökkent.

Baleseti járadék

10. § (1) Baleseti járadék jár szolgálati időre tekintet nélkül annak a dolgozónak, akinek munkaképessége üzemi baleset vagy foglalkozási betegség következtében 15%-ot meghaladó mértékben csökkent; a munkaképességnek 25%-ot meg nem haladó csökkenése alapján a baleseti járadék legfeljebb két évig jár.

(2) Az üzemi baleset vagy foglalkozási betegség alapján történő táppénzsegélyezés befejezésétől kezdődően mindaddig, amíg a sérült állapota tartósan kialakul, ideiglenes járadék jár. A tartós állapot kialakulásának időpontjától kezdődően abban az esetben, ha az üzemi baleset vagy foglalkozási betegség a munkaképességnek 67%-ot elérő vagy meghaladó csökkenését okozza, rokkantsági nyugdíjat, abban az esetben pedig, ha a munkaképességnek 67%-ot el nem érő csökkenése maradt vissza, baleseti járadékot kell megállapítani.

11. § A baleset akkor minősül üzemi balesetnek, ha akár az üzemben, akár az üzemen kívül az üzem érdekében végzett munka közben vagy a munkaviszonnyal összefüggésben történt.

12. § (1) Foglalkozási betegség az a betegség, amely az üzemben vagy az üzem érdekében végzett munka következtében a dolgozó foglalkozásának különös veszélyessége folytán keletkezik.

(2) A foglalkozási betegségek jegyzékét a minisztertanács rendelettel állapítja meg.

Özvegyi nyugdíj

13. § (1) Az özvegyi nyugdíj a férj halálától számított egy éven át jár minden özvegynek, akinek meghalt férje a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt [8. § (2) bekezdés] eltöltötte vagy üzemi baleset, illetőleg foglalkozási betegség következtében halt meg; özvegyi nyugdíj jár a meghalt nyugdíjas özvegyének is.

(2) Állandó özvegyi nyugdíj jár a nyugdíjra jogosult özvegynek, ha

a) férje halálakor ötvenötödik életévét betöltötte vagy rokkant,

b) legalább két árvaellátásra jogosult gyermek ellátásáról gondoskodik,

c) a férje, mint földalatti munkahelyen dolgozó bányász, üzemi baleset következtében halt meg.

(3) Az özvegyi nyugdíjra jogosultság szempontjából rokkant az a nő, aki egészségének megromlása vagy testi fogyatkozása következtében munkaképességét legalább kétharmadrészben elvesztette.

(4) Annak az özvegynek, aki férje halálakor a negyvenedik életévét már betöltötte, de állandó özvegyi nyugdíjra nem volt jogosult, az ötvenötödik életéve betöltésétől kezdve, továbbá megrokkanása esetében állandó özvegyi nyugdíj jár. Ha az özvegy megrokkanása férje halálától számított tíz év eltelte előtt következik be, állandó özvegyi nyugdíjra akkor is jogosult, ha férje halálakor a negyvenedik életévét még nem töltötte be.

14. § (1) A rokkantság alapján megállapított özvegyi nyugdíj a rokkantság tartamára jár. Ha a rokkantság az özvegy negyvenedik életévének betöltése után szűnik meg, az özvegyi nyugdíjra vonatkozó igény az özvegy újabb megrokkanása esetében vagy ötvenötödik életévének betöltésekor feléled.

(2) Annak az özvegynek, aki legalább két árvaellátásra jogosult gyermek ellátásáról gondoskodik, az özvegyi nyugdíj az árvaellátás folyósításának időtartamára jár. Ha az árvaellátás az özvegy negyvenedik életévének betöltése után szűnik meg, az özvegyi nyugdíjra vonatkozó igény az özvegy ötvenötödik életévének elérésekor vagy megrokkanása esetében feléled.

15. § (1) Az özvegyi nyugdíjra való jogosultság szempontjából a férj halálának számít annak eltűnése is, ha az eltűnést a bíróság jogerősen megállapította.

(2) A feleséggel egyenlő feltételek mellett özvegyi nyugdíjra jogosult az a nő (élettárs), aki a meghalt férfivel annak halálát közvetlenül megelőzően legalább egy éven át együtt élt, ha az együttélésből gyermek származott és a férfi az apaságot elismerte vagy azt a bíróság jogerősen megállapította.

16. § (1) Annak a nőnek, akinek házasságát törvényesen felbontották, vagy aki férjétől egy évnél hosszabb idő óta különváltan élt, özvegyi nyugdíj csak akkor jár, ha férje halálakor tartásdíjra jogosult volt.

(2) Annak az özvegynek, akinek férje a házasság megkötésekor hatvanadik életévét már betöltötte, özvegyi nyugdíj csak akkor jár, ha a házasságból (együttélésből) gyermek származott.

17. § Az özvegyen maradt munkaképtelen férjnek is jár özvegyi nyugdíj, ha a feleség halálát megelőzően legalább egy esztendeig a munkaképtelen férjét saját háztartásában túlnyomóan saját keresetéből tartotta el és

a) a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt betöltötte, vagy

b) üzemi baleset, illetőleg foglalkozási betegség következtében halt meg, vagy

c) öregségi vagy rokkantsági nyugdíjat kapott.

18. § (1) Az özvegyi nyugdíjra való igény megszűnik, ha az özvegy újból házasságot köt.

(2) Az, aki állandó özvegyi nyugdíjban részesül, újabb házasságkötés esetében egy évi özvegyi nyugdíjának megfelelő összegű végkielégítést kap.

Árvaellátás

19. § (1) Árvaellátás jár a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő eltöltése után meghalt dolgozó, valamint a meghalt nyugdíjas gyermekének, mostohagyermekének és örökbefogadott gyermekének. A házasságon kívül született gyermeknek az apa jogán árvaellátás akkor jár, ha a dolgozó vagy a nyugdíjas az apaságot elismerte, vagy ha a bíróság az apaságot jogerősen megállapította. A nevelt gyermeknek, testvérnek és unokának is jár az árvaellátás, ha a dolgozó vagy a nyugdíjas saját háztartásában tartotta el és tartásra köteles és képes hozzátartozója nincs.

(2) Az árvaellátás az üzemi baleset vagy foglalkozási betegség következtében meghalt dolgozó gyermekének a szolgálati időre tekintet nélkül jár.

(3) Az árvaellátásra jogosultság szempontjából a szülő halálának számít annak eltűnése is, ha az eltűnést a bíróság jogerősen megállapította.

(4) Árvaellátás a gyermek tizenhatodik életévének, továbbtanulás esetén tizennyolcadik életévének betöltéséig jár. Ha a gyermek tizenhat éves életkorának elérésekor testi vagy szellemi fogyatkozása miatt tartósan munkaképtelen és eltartásra szorul, ennek az állapotnak a tartamára az árvaellátás életkorra tekintet nélkül jár.

(5) Ha az árvának több jogcímen lenne igénye ellátásra, a magasabb összegű árvaellátásra jogosult.

(6) Az árvaellátáshoz való jogot nem érinti, ha a jogosult árva özvegyen maradt szülője újból házasságot köt.

Szülői nyugdíj

20. § (1) Szülői nyugdíj jár annak a szülőnek és nagyszülőnek, akinek gyermeke, illetőleg unokája a rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő megszerzése után meghalt, ha őt a dolgozó a halálát megelőző egy éven át munkaképtelensége miatt egészben vagy túlnyomórészben eltartotta. Az üzemi baleset vagy foglalkozási betegség következtében meghalt dolgozó és a nyugdíjas (járadékos) szülőjének és nagyszülőjének a szülői nyugdíj a szolgálati idő tartamára tekintet nélkül jár.

(2) A szülői nyugdíjra valói jogosultság szempontjából az eltartó gyermek (unoka) halálának számít annak eltünése is, ha az eltűnést a bíróság jogerősen megállapította.

(3) A szülői nyugdíj addig jár, amíg a szülő, illetőleg a nagyszülő eltartásra szorul.

Gyermeknevelési pótlék

21. § (1) A nyugdíjast minden olyan gyermek után, aki a nyugdíjas halála esetében árvaellátást kapna, gyermeknevelési pótlék illeti meg. Nem jár gyermeknevelési pótlék, ha a gyermek árvaellátásban részesül.

(2) A gyermek után gyermeknevelési pótlék csak egyféle címen jár, mégpedig elsősorban az apa jogán.

Házastársi pótlék

22. § Házastársi pótlék jár a nyugdíjasnak hatvan éven felüli házastársa (élettársa) után, ha annak eltartásáról a nyugdíjas, gondoskodik, a házastársnak (élettársnak) nyugdíja, számottevő keresete vagy egyéb jövedelme nincsen és a nyugdíjas halála esetén a házastárs (élettárs) özvegyi nyugdíjra lenne jogosult.

A szolgálati idő számítás

23. § (1) A szolgálati idő számításánál figyelembe kell venni minden olyan időt, amelyet a dolgozó betegségi biztosítással járó munkaviszonyban vagy a Néphadsereg hivatásos állományában töltött el.

(2) Munkaviszonyban töltőit időnek kell tekinteni a honvédelmi szolgálat időtartamát, továbbá azt az időtartamot is, amely afatt a dolgozó a betegségi biztosítás alapján keresőképtelenség címén segélyezésben részesült.

(3) Ennek a törvényerejű rendeletnek hatálybalépése előtt eltelt időre vonatkozóan a szolgálati idő számításának szabályait a minisztertanács rendelettel állapítja meg.

(4) A szolgálati idő számításánál nem lehet figyelembe venni azt az időt, amelynek alapján szerzett nyugdíjigényét a dolgozó jogerős bírói ítélet következtében elvesztette.

(5) Szabadságvesztés-büntetés tartalma alatt munkában eltöltött időt a szolgálati idő számításánál nem lehet figyelembe venni.

24. § (1) Ha a dolgozó munkaviszonyában egyhuzamban öt évet meghaladó megszakitás van, a megszakítást megelőző szolgálati időt a nyugdíj szempontjából nem lehet figyelembe venni'.

(2) Nem számit megszakításnak az az idő, amely alatt a dolgozó nyugdíjban vagy munkaképességének legalább 50%-os csökkenése alapján megállapított járadékban részesült vagy olyan munkaviszonyban állott, amelynek alapján rá ennek a törvényerejű rendeletnek hatálya nem terjed ki [4. § (2), és (3) bekezdése].

Az ellátások összege

25. § A nyugdiji és a baleseti járadék összegének megállapítása a munkabér alapján történik. A munkabér számításbavételének szabályait a minisztertanács rendelettel állapítja meg.

26. § Az öregségi, a rokkantsági és az özvegyi nyugdíj két részből áll:

a) törzsnyugdijból és

b) nyugdíjkiegészítésből.

27. § (1) Az öregségi törzsnyugdíj összege a nyugdíj megállapításának alapjául szolgáló munkabér 15%-a; a felemelt összegű törzs nyugdíj a nyugdíj megállapításának alapjául szolgáló munkabér 30%-a.

(2) Annak a dolgozónak, aki az őt már megillető öregségi nyugdíj folyósítását nem kérte, további munkában töltött évei után évenként a munkabér 3%-ával, de összesen, legfeljebb 15%-ával növelt összegű öregségi törzsnyugdíj jár, ha munkaviszonya az öregségi nyugdíjra jogosító életkor betöltésétől számított öt év eltelte előtt saját elhatározásán kivűl eső okból megszűnik.

(3)[1] A rokkantsági törzsnyugdíj a mások gondozására (ápolására) szoruló munkaképtelen rokkantnál (I. csoportbeli rokkantnál) üzemi balesetből vagy foglalkozási betegségből eredő munkaképtelenség esetében a munkabér 75 százaléka, egyéb okból eredő munkaképtelenség esetében a munkabér 60 százaléka. Mások gondozására (ápolására) nem szoruló munkaképtelen rokkantnál (II. csoportbeli rokkantnál) üzemi balesetből vagy foglalkozási betegségből eredő munkaképtelenség esetében a munkabér 60 százaléka, egyéb okból eredő munkaképtelenség esetében a munkabér 45 százaléka. A csökkent munkaképességű rokkantnál (III. csoportbeli rokkantnál) üzemi balesetből vagy foglalkozási betegségből eredő munkaképességcsökkenés esetében a munkabér 45 százaléka, egyéb okból eredő munkaképességcsökkenés esetében a munkabér 30 százaléka.

28. § (1)[2] Az özvegyi törzsnyugdíj összege a nyugdíj megállapításának alapjául szolgáló munkabér 15 százaléka. A nyugdíjas özvegyének törzsnyugdíja azonban nem lehet több a meghalt férj törzsnyugdíjának felénél.

(2) Az üzemi baleset vagy foglalkozási betegség következtében meghalt férj özvegyének törzsnyugdíja a nyugdij megállapításának alapjául szolgáló munkabér 30%-a.

29. § (1) Nyugdíjkiegészítés címén az 1945. évi január hó 1. napja óta munkaviszonyban töltött minden év után a törzsnyugdíj 2 %-a jár.

(2)[3]

30. §[4] Az öregségi nyugdíj havi 200 forintnál, a növelt összegű törzsnyugdíjjal megállapított öregségi nyugdíj havi 300 forintnál, a felemelt összegű öregségi nyugdíj és a rokkantsági nyugdíj havi 350 forintnál kevesebb nem lehet. Mezőgazdasági dolgozó öregségi nyugdíjának legkisebb összege havi 150 forint, növelt összegű törzsnyugdíjjal megállapított öregségi nyugdíjának legkisebb összege 220 forint, felemelt összegű öregségi nyugdíjának és rokkantsági nyugdíjának legkisebb összege pedig havi 250 forint. A nyugdíj összege azonban a megállapítás alapjául szolgáló munkabérnél nagyobb nem lehet. Az özvegyi nyugdíj legkisebb összege havi 150 forint.

31. § (1)[5] Az árvaellátás összege gyermekenként az özvegyi nyugdíj 50%-a, de legalább havi 75 forint; azoknak az árváknak a részére pedig, akiknek mindkét szülője meghalt (szülőtlen árvák), az özvegyi nyugdíj teljes összege, de legalább havi 120 forint.

(2) Azt a gyermeket, akinek életbenlévő szülője rokkant, vagy akit életbenlévő szülője elhagyott és róla nem gondoskodik, az árvaellátás szempontjából szülötten árvának kell tekinteni.

(3) Az árvákat megillető ellátások együttes összege, ha özvegyi nyugdíjra jogosult személy van, az özvegyi nyugdíj összegét, ha özvegyi nyugdíjra jogosult személy nincs, az özvegyi nyugdíj kétszeres összegét nem haladhatja meg. Ha meghaladná, az ellátásokat arányosan csökkenteni kell. Csökkentés esetén sem lehet azonban árva részére havi 40 forintnál, szülőtlen árva részére pedig havi 70 forintnál kisebb összegű ellátást megállapítani.

32. § (1) Szülői nyugdíjat az özvegy és az árvák igényének kielégítése után és csak oly mértékben lehet megállapítani, hogy az özvegyi nyugdíj, az árvaellátások és a szülői nyugdíj együttes összege az özvegyi nyugdíj kétszeres összegét ne haladja meg. A szülői nyugdíj azonban az özvegyi nyugdíj összegénél több nem lehet.

(2) Ha több szülő (nagyszülő) jogosult nyugdíjra, a szülői nyugdíj a jogosultakat együttesen, egyenlő arányban illeti meg.

33. §[6]

34. § (1) A nyugdijat (baleseti járadékot) akkor is folyósítani kell, ha a nyugdíjas (járadékos) munkaviszonyban áll.

(2) Annak, aki többféle jogcímen jogosult nyugdíjra vagy baleseti járadékra, a magasabb összegű ellátás jár.

A jogosultságot kizáró okok

35. § (1) Az, aki rokkantságát vagy sérülését szándékosan maga okozta, nyugdíjra, illetőleg baleseti járadékra nem jogosult.

(2) Nem jogosult nyugdíjra az a hozzátartozó sem, aki a dolgozó vagy a nyugdíjas halálát szándékosan okozta.

(3)[7]

Kivételes nyugellátás

36. § (1) A minisztertanács a szocializmus építésében kimagasló érdemeket szerzett dolgozó, illetőleg ennek hozzátartozói részére a törvény szerint járó nyugdíjnál magasabb összegű nyugdíjat (ellátást) állapíthat meg.

(2) Különleges méltánylást érdemlő kivételes esetben a pénzügyminiszter az illetékes miniszter javaslatára, az állami költségvetésben megállapított kereten belül, e törvényerejű rendeletben megkívánt feltételek hiánya esetében is engedélyezhet ellátást.

Nyugdíjjárulék

37. § (1) A nyugdíjak és a baleseti járadékok fedezésére a munkáltatónak nyugdíjjárulékot kell fizetnie. A dolgozók nyugdíjjárulékot nem fizetnek.

(2) A nyugdíjjárulékot a munkabér után, annak alapulvételével kell fizetni.

(3) A nyugdíjjárulék mértékét és fizetésének szabályait a minisztertanács rendelettel állapítja meg.

38. § A nyugdíjjárulékból eredő bevételt és a nyugellátások, valamint a baleseti járadékok fizetésére szükséges kiadásokat az állami társadalombiztosítás költségvetésében kell előirányozni; a nyugellátásokat és a baleseti járadékokat az állami társadalombiztosítás költségvetése terhére kell fizetni.

Az ellátás megállapítása

39. § (1) A jelen törvényerejű rendelet alapján járó ellátás megállapítása a helyi tanács hatáskörébe tartozik. A tanács határozata ellen egyfokú fellebbezésnek van helye.

(2) A minisztertanács az ellátások megállapítását rendelettel átmenetileg eltérően szabályozhatja.

Illetékmentesség

40. § A jelen törvényerejű rendeleten alapuló igény érvényesítésével kapcsolatos eljárás illetékmentes.

Vegyes és átmeneti rendelkezések

41. § Az 1952. évi január hó 1. napja előtt megállapított ellátási igények tekintetében a minisztertanács rendeletben az azok alapjául szolgált rendelkezésektől eltérőleg is intézkedhet.

42. § A Néphadsereg, valamint a többi fegyveres testület tagjai és egyéb alkalmazottai tekintetében az illetékes miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértésben a jelen törvényerejű rendelet általános szempontjait figyelembevéve annak rendelkezéseitől eltérően is rendelkezhet.

43. § A jelen törvényerejű rendelet szerint járó ellátások tárgyában más állammal vagy államokkal viszonossági egyezmény kötése a minisztertanács hatáskörébe tartozik.

44. § (1) Ez a törvényerejű rendelet az 1952. évi január hó 1. napján lép hatályba; rendelkezéseit a hatálybalépése után megnyíló ellátási igényekre kell alkalmazni. Végrehajtásáról a minisztertanács gondoskodik.

(2) A minisztertanács felhatalmazást kap arra, hogy az ellátási igényekre, az ellátások megállapítására, folyósítására és szünetelésére vonatkozó részletes és átmeneti szabályokat megállapítsa. A minisztertanács egyes kérdések szabályozását a pénzügyminiszter hatáskörébe utalhatja.

(3) A minisztertanács felhatalmazást kap arra is, hogy ennek a törvényerejű rendeletnek a baleseti járadékra, valamint a baleset folytán keletkezett rokkantság alapján járó rokkantsági nyugdíjra vonatkozó rendelkezéseit a jelen törvényerejű rendelet hatálya alá egyébként nem tartozó személyekre rendelettel kiterjeszthesse.

(4) Amennyiben a jelen törvényerejű rendeletből, valamint annak alapján kiadott jogszabályokból más nem következik, a kötelező baleseti, öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági biztosításra, valamint a bányanyugbérbiztosításra, továbbá a közszolgálati alkalmazottak, a Magyar Államvasutak és a Magyar Posta alkalmazottainak nyugellátására, végül a vállalati alkalmazottak nyugdíjbiztosítására (nyugdíjigényére) vonatkozó jogszabályok hatályukat vesztik. Hatályukat vesztik a felsorolt jogszabályokat kiegészítő és módosító vagy azokban foglalt felhatalmazás alapján kiadott jogszabályok és szabályzatok rendelkezései is. Hatályukat vesztik a fennálló jogszabályoknak a társadalombiztosítással és a nyugellátással kapcsolatos mindazok a rendelkezései, amelyek ezzel a törvényerejű rendelettel, valamint az annak alapján kiadott jogszabályokkal össze nem egyeztethetők.