33/1951. (I. 31.) MT rendelet
a dolgozók belföldi hivatalos kiküldetése, illetőleg külszolgálata, valamint áthelyezése alkalmával felszámítható költségek megtérítéséről.
(Közigazgatási rendszám: 0.068.)
1. §
A rendelet hatálya
A rendelet hatálya kiterjed minden vállalatra (39. §.) (a továbbiakban: kiküldő szerv) és minden munkaviszonyban álló és belföldön tényleges szolgálatot teljesítő dolgozóra.
I. RÉSZ
KIKÜLDETÉS ÉS KÜLSZOLGÁLAT
I. Általános rendelkezések
2. § (1) Kiküldetést teljesít a munkáját általában a kiküldő szerv irodájában, üzemében, stb. (továbbiakban: telephelyén) végző dolgozó akkor, ha munkáját a kiküldő szerv külön utasítására telephelyén kívül végzi.
(2) Külszolgálatot teljesít a dolgozó akkor, ha
a) munkaköre, beosztása folytán napi munkáját egészben vagy jelentős részben nem a telephelyén hanem meghatározott külső területen (kerületben, körzetben, szakaszon, vonalon, stb.) végzi, vagy
b) ha havonta legalább nyolc munkanapon át
rendszeresen telephelyén kívül működik.
(3) Ugyanannak a helységnek külterületére, illetőleg a helység középpontjától tíz kilométernél nem távolabb fekvő szomszédos helységbe történő kiküldetésnél a külszolgálatra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
(4) Az illetékes miniszter az Országos Munkabér Bizottsággal egyetértésben határozza meg, hogy mely munkaköröket kell külszolgálati beosztásnak tekinteni.
(5) Sem kiküldetést, sem külszolgálatot nem teljesít az a dolgozó, aki rendszeres munkáját menetrendszerint közlekedő közlekedési eszközön végzi (pl.: étkező-, hálókocsi alkalmazott, kalauz, stb.).
3. § (1) A kiküldetést általában írásban (kiküldetési utasítás, rendelvény, menetlevél) kell elrendelni.
(2) Külszolgálattal járó munkakörbe történő beosztást a dolgozóval - a beosztást megelőzően, illetőleg ha az alkalmazás ilyen munkakörre történik, az alkalmazáskor - írásban kell közölni. A kiküldő szerv a külszolgálatot teljesítő dolgozót általános kiküldetési utasítással (rendelvénnyel) látja el és emellett esetenként külön kiküldetési utasítást adni nem szükséges.
(3) A kiküldő szerv az egyes dolgozók kiküldetéséről (külszolgálatáról) nyilvántartást köteles vezetni.
4. § (1) A kiküldetést (külszolgálatot) lehetőleg úgy kell beosztani, hogy megszakítás nélkül munkanapokon legyen teljesíthető.
(2) A dolgozónak az elrendelt kiküldetést (külszolgálatot) gyorsan és az elvégzendő feladatok teljesítése mellett a leggazdaságosabban kell teljesítenie.
(3) A kiküldetés (külszolgálat) kiinduló pontjának általában a telephelyet kell tekinteni. A kiküldő szerv a kiindulás pontját indokolt esetben: (pl. telephely és lakóhely eltérő volta, közlekedési eszközök indulási időpontja) ettől eltérően is meghatározhatja. Ezt a kiküldetési (külszolgálati) utasításban külön meg kell jelölni.
(4) Több napra terjedő kiküldetés (külszolgálat) esetén a dolgozó köteles lakóhelyére naponta visszatérni, ha napi munkájának ellátása után menetrend szerint közlekedő közlekedési eszköz igénybevételével másfél órai utazással lakóhelyére visszatérhet, feltéve, hogy a lakására való visszaérkezés és az újbóli elindulás időpontja között legalább hat órai időtartam van és a naponkénti visszautazás-tál, az utazási költségek figyelembevétele mellett is a kiküldetési (külszolgálati) költségekben megtakarítás érhető el.
5. § (1) A kiküldetés (külszolgálat) tartama alatt munkával eltöltött időre a dolgozónak jár a munkabére. Az utazással eltöltött idő a munkaidőbe nem számít be.
(2) A kiküldetés (külszolgálat) tartama alatt a dolgozó túióradíjazásban - ha egyébként túlóra felszámítására jogosult is - csak abban az eset-ben részesül, ha az utazási időn kívül tényleges munkában több időt tölt el, mint amennyi állandó munkahelyén a rendszeres munkaideje.
(3) Ha a dolgozó a napi rendszeres munkaidejénél rövidebb ideig dolgozott, mert munkaideje alatt vagy annak egy részében utazott, a havidíjas dolgozó munkabérét csökkenteni nem kell, az órabéres dolgozó keresetét pedig úgy kell kiegészíteni, mintha a napi rendszeres munkaidőben végig dolgozott volna. Az órabéres dolgozó keresetének kiegészítésénél a folyó bérelszámolási időszakon át elért túlóra és túlórapótlék nélküli átlagkeresetét kell figyelembe venni.
II. Kiküldetési költségek
6. § (1) A dolgozó részére, a kiküldetés teljesítésével kapcsolatos költségeket az alábbiak szerint kell megtéríteni:
a) utazási költségek (személy-viteldíj, közszolgálati alkalmazottaknál a MÁV arcképes igazolvány érvényesítési díjainak megtérítése, fuvarpénz, csomagviteldíj);
b) élelmezési költség (napidíj);
c) szállásköltség.
(2) Ha a dolgozó nem abban a helységben lakik, ahol a telephely van és lakóhelyére küldik ki, csak az esetleg felmerült utazási költségek megtérítését igényelheti.
(3) Ha a dolgozó ugyanazon helység területén 30 napot meghaladó kiküldetést teljesít (tartós kiküldetés), havonként egyszer felszámíthatja a lakóhelyére való visszautazás és a kiküldetési helyre történő', újabb odautazás utazási költségeit.
Utazási költségek
7. § (1) kiküldetésnél általában személyvonatot, sebesvonatot, illetőleg hajót kell igénybevenni. Sürgős esetben - ha ezt a kiküldetés természete indokolja - drágább közlekedési eszköz (közúti közlekedési eszköz, helyiérdekű vasút, gyorsvonat, sínautó, távolsági autóbusz) is igénybe vehető. Ha a drágább közlekedési eszköz igénybevételével a kiküldetési költségekben vagy a munkaidőben megtakarítás érhető el, azt a közlekedési eszközt kell igénybevenni, amelyen a kiküldetés a leggazdaságosabban teljesíthető.
(2) Vasúton történő utazásnál a III. osztályú, hajón történő utazásnál a II. osztályú menetjegy díját kell megtéríteni.
(3) Az illetékes miniszter által a pénzügyminiszterrel egyetértésben meghatározott munkakörökben a kiküldő szerv vezetője magasabb osztály igénybevételét is engedélyezheti.
(4) Ha a dolgozó éjszakai utazással munkaidőt vagy kiküldetési költséget takarít meg, hálófülkét vehet igénybe.
(5) A drágább közlekedési eszköz, valamint a hálófülke igénybevételét a kiküldő szerv engedélyezi.
(6) Repülőgép igénybevételét - a közlekedés- és postaügyi miniszter által a pénzügyminiszterrel egyetértésben kijelölt útvonalakon - a kiküldő szerv vezetője engedélyezheti.
(7) A kiküldő szerv a kiküldetések ellátására vasúton, hajón vagy távolsági autóbuszon történő utazásra rendszeresített bérletjegyet szerezhet be, ha így viteldíj megtakarítást lehet elérni.
(8) Ha a dolgozó az igénybevett közlekedési eszközön való utazásra jogosító szabadjeggyel, díjmentes utazásra jogosító igazolvánnyal, illetőleg szolgálati bérletjeggyel rendelkezik, viteldíjat nem számíthat fel.
8. § (1) Az a közszolgálati alkalmazott, akinek az Államvasutak vonalain kedvezményesárú jegy váltására jogosító arcképes igazolványra van igénye, tekintet nélkül arra, hogy az arcképes igazolványt kiváltotta-e vagy sem, csak azt a menetdíjat számíthatja fel, amelyet az igazolvány alapján kell fizetni. Ha olyan közlekedési vállalat vonalán utazik a közszolgálati alkalmazott, amely vállalat az államvasuti arcképes igazolvány alapján utazási kedvezményt biztosít, szintén csak a kedvezményesárú menetdíj számítható fel.
(2) A közszolgálati alkalmazottak a kedvezményesárú jegy váltására jogosító arcképes igazolványnak az érvényesítési díját a közlekedési eszköz első hivatalos igénybevétele alkalmával felszámíthatják.
9. § (1) Budapest közigazgatási területén és a többi városok belterületén, ha a munkaidő gazdaságos kihasználása szükségessé teszi, vasút vagy közúti közlekedési eszköz (helyiérdekű vasút, villamosvasút, autóbusz, fogaskerekű-vasút) vehető igénybe.
(2) Az (1) bekezdés rendelkezését kell alkalmazni akkor is, ha a dolgozó menetrendszerint közlekedő közlekedési eszközzel (7. §) utazik és a munkahelyétől (lakásától) a kiindulási állomásig, illetőleg az érkezési állomástól a munkahelyéig (lakásig) vesz igénybe körúti közlekedési eszközt, feltéve, hogy ez részére tényleges kiadást jelentett.
(3) Az (1) bekezdés rendelkezését kell alkalmazni a Budapest közigazgatási területén és a többi városok belterületén teljesített és kiküldetésnek nem minősíthető hivatalos utakkal kapcsolatban felmerülő viteldíjak megtérítésére is.
(4) A kiküldő szerv a menetrendszerint közlekedő közlekedési eszközön történő utazásra rendszeresített igazolványt szerezhet be, ha így az esetenként fizetett viteldíjakkal szemben megtakarítást lehet elérni.
10. § (1) Ha a kiküldetés helye menetrendszerint közlekedő közlekedési eszközzel nem érhető el és a dolgozó egyéb járművet bérel, részére a felmerült igazolt költség, legfeljebb azonban kilométerenként kerékpár után 0.40 Ft, motorkerékpár után 0.80 Ft, egyéb jármű után pedig 1.60 Ft megtérítendő.
(2) Ha a dolgozó megszakításokkal folytatja útját és az út bejárása gazdaságosan csak ugyanazzal a közlekedési eszközzel tehető meg, a hatóságilag engedélyezett és kifizetett álláspénz (várakozási díj) külön felszámítható.
(3) Ha ugyanarra a helyre és ugyanabban az időben egynél több kiküldött dolgozó együttesen utazik, mindegyik a fuvarpénz egy személyre eső hányadát számíthatja fel.
(4) A megtett út távolságát távolsági térkép alapján kell megállapítani. Kiindulási, illetőleg érkezési pontként az illető helység középpontját kell tekinteni.
11. § Ha a kiküldetés helye menetrendszerint közlekedő közlekedési eszközzel csak részben közelíthető meg és a dolgozó az út hátralévő részét a menetrendszerint közlekedő közlekedési eszközön magával szállított kerékpáron vagy motorkerékpáron teszi meg, az annak szállításával igazoltan felmerülő poggyász viteldíját felszámíthatja.
Élelmezési költség
12. § (1) A kiküldetésben lévő dolgozónak az élelmezésével kapcsolatos költségek fedezésére a kiküldetés tartamára élelmezési költség jár.
(2) Az élelmezési költség összege napi 25.- Ft.
(3) Ugyanabban a helységben teljesített 30 napot meghaladó kiküldetés (tartós kiküldetés) esetén a 31. naptól kezdve a dolgozó 18.- Ft., a 61. naptól kezdve 12.50 Ft. élelmezési költségben részesül.
(4) A (3) bekezdés alkalmazásánál a kiküldetést nem lehet megszakítottnak tekinteni, ha a dolgozó a kiküldetés befejezése előtt a telephelyre visszatér és ugyanarra a helyre és ugyanannak a munkának elvégzésére hat napon belül újból kiküldik vagy pedig a kiküldetés ellátása során a kiküldetés helyéről ideiglenesen más helység területére távozik.
13. § (1) 24 órát meg nem haladó kiküldetés esetén az élelmezési költség felszámítása a következőképpen történik:
a) ha a távollét időtartama 8 óránál kevesebb, az élelmezési költség felszámításának nincs helye;
b) ha a távollét 8 óránál több, de 12 óránál kevesebb, az élelmezési költség fele összege számítható fel;
c) ha a távollét 12 óránál több, az élelmezési költség teljes összege számítható fel.
(2) 24 órát meghaladó kiküldetés esetén minden 24 óra időtartamú távollét után teljes összegű élelmezési költség, a fennmaradó időre pedig, ha az idő 12 óránál kevesebb, az élelmezési költség fele összegét, ha pedig a 12 órát meghaladja, az élelmezési költség teljes összegét lehet felszámítani.
(3) A távollét időtartamának meghatározásánál a menetrendszerint közlekedő közlekedési eszközön történő utazás esetén a közlekedési eszköz menetrendszerinti indulása és érkezése közti időt kell számolni, abban az esetben is, ha a dolgozó az induláskor, illetőleg az érkezéskor közúti közlekedési eszközt vett igénybe [9. § (2) bek.] és ennek viteldíját felszámíthatja.
(4) Ha a dolgozó a kiküldetésnél nem menetrendszerint közlekedő közlekedési eszközt vett igénybe, a távollét időtartamának megállapításánál az elindulás és visszaérkezés tényleges időpontját kell számításba venni.
14. § (1) Ha a kiküldő szerv a dolgozó élelmezéséről a kiküldetés helyén természetben, térítés nélkül gondoskodik, élelmezési költség nem számítható fel.
(2) Ha a dolgozó a kiküldetés helyén hivatali (üzemi) étkezést vesz igénybe, az étkezés teljes értékét (mely magában foglalja a felhasznált nyersanyagok árát és az étkeztetés fenntartási költségeinek arányos részét) köteles megtéríteni. A dolgozó ebben az esetben is az egyébként járó élelmezési költséget számíthatja fel.
Szállásköltség
15. § (1) Ha a kiküldetésben lévő dolgozó a kiküldetés napján lakóhelyére visszatérni nem tud, szállásra, Illetőleg szállásköltségre van igénye.
(2) A dolgozó elsősorban a kiküldő szerv által rendelkezésre bocsátott természetbeni szálláson, illetőleg a kiküldetés helyén igénybevehető vendégszobában köteles megszállni. Vendégszoba esetén a dolgozó csak a kifizetett és igazolt térítés összegét számíthatja fel.
(3) A dolgozó természetbeni szállás vagy vendégszoba hiányában elsősorban állami szállodában köteles megszállni.
(4) Állami szálloda igénybevétele esetén a szálloda által igazolt szállásköltséget kell a dolgozó részére megtéríteni.
16. § (1) Az állami szállodák a közszolgálati alkalmazottak, továbbá az állami vállalatok alkalmazottjai részére kötelesek szobát rendelkezésre bocsátani mindaddig, amíg a szállodának üres szobája van. Az állami szálloda ilyenkor a szoba tényleges árát - ha egy szobában több kiküldött közszolgálati alkalmazott vagy állami vállalati alkalmazott száll meg, a szoba tényleges árának egy főre eső hányadát - legfeljebb azonban Budapesten 28.- Ft, városokban 23.- Ft, községekben 16.- Ft szállásköltséget számíthat fel, amely a bejelentőlap díját és a fűtési időszakban a fűtés díját is magában foglalja.
(2) Az (1) bekezdés rendelkezésének alkalmazása szempontjából állami vállalatnak tekintendő az ipari, kereskedelmi és egyéb központ, egyesülés, gazdasági iroda, valamint az olyan vállalat is. amelyben az állam érdekeltsége az 50%-ot eléri.
17. § (1) Ha a kiküldetés helyén állami szálloda nincs, vagy abban megszállási lehetőség nem volt, a kiküldött dolgozó magánszállodában szállhat meg vagy egyéb magánszállást vehet igénybe.
(2) Magánszálloda, vagy egyéb magánszállás igénybevétele esetén szállásköltség címén Budapesten 12.- Ft, egyéb helyen pedig 10.- Ft szállásköltség számítható fel.
(3) Ugyanabban a helységben 30 napot meghaladó kiküldetés [tartós kiküldetés; 12. %. (3)-(4) bek.] esetén magánszálloda, illetőleg magánszállás igénybevételénél a dolgozó a 31. naptól kezdődően naponként Budapesten 6.- Ft, egyéb helyen 5.- Ft szállásköltség felszámítására jogosult.
(4) A (2), illetőleg (3) bekezdés alapján felszámítható szállásköltség kifizetését nyugtával igazolni nem kell.
III. Külszolgálati költségek
18. § (1) A külszolgálatot teljesítő dolgozó részére a külszolgálat teljesítésével kapcsolatos költségeket az alábbiak szerint kell megtéríteni:
a) utazási költségek (viteldíj, közszolgálati alkalmazottaknál a MÁV arcképes igazolvány érvényesítési díjainak megtérítése, fuvarpénz, fuvarpénzátalány, térítés a saját kerékpár és motorkerékpár használatáért);
b) élelmezési költség (napidíj);
c) szállásköltség.
(2) A 6. § (2) és (3) bekezdéseinek rendelkezéseit a külszolgálatot teljesítő dolgozók tekintetében is alkalmazni kell.
Utazási költségek
19. § (1) A külszolgálattal kapcsolatos utazási költségek megtérítése tekintetében a 7-9., 11. §-ok, valamint - az alábbi kiegészítéssel - a 10. § rendelkezéseit kell alkalmazni.
(2) A külszolgálatát munkaköre természeténél fogva kocsi vagy gépkocsi rendszeres használatával ellátó dolgozó részére általában fuvarpénzátalányt kell megállapítani. A fuvarpénzátalány kiszámításánál az egy hónapban előreláthatólag megteendő út minden egyes kilométere után legfeljebb 0.80 Ft-ot lehet számításba venni. A fuvarpénzátalányt a kiküldő szerv állapítja meg.
20. § (1) Ha a külszolgálatot teljesítő dolgozó munkájának ellátásához rendszeresen saját kerékpárját vagy motorkerékpárját használja, a kerékpár, illetőleg motorkerékpár igénybevételéért térítésben részesül. A térítés összegét a dolgozó által, munkaköréből kifolyólag általában havonta megtett út figyelembevételével kell megállapítani. Az átalány összegét a kiküldő szerv állapítja meg.
(2) A kerékpárért fizetendő térítés összege:
ha kerékpárral megtett hivatalos út a dolgozó munkaköre szerint havonta általában
(4) Motorkerékpárt a kiküldő szerv köteles a hivatalos útra üzemanyaggal ellátni. Az üzemanyagfogyasztást átalányban is meg lehet téríteni. A motorkerékpárok egyes típusainál téríthető üzemanyagátalány mértékét a közlekedés- és postaügyi miniszter állapítja meg.
21. §
Élelmezési költség
(1) A külszolgálatot teljesítő dolgozó részére élelmezési költség csak azokon a napokon jár, amikor lakóhelyére visszatérni nem tudott.
(2) Az élelmezési költség összege 12.50 Ft.
(3) Az élelmezési költség elszámolása tekintetében egyébként a 13-14. §-ok rendelkezéseit kell alkalmazni.
22. §
Szállásköltség
Ha a külszolgálatot teljesítő dolgozó lakóhelyére visszatérni nem tud. szállásra, illetőleg szállásköltségre van igénye. A szállásköltség elszámolásánál a 15-17. §-ok rendelkezéseit kell alkalmazni.
IV. A kiküldetéssel, illetőleg külszolgálattal kapcsolatos egyéb rendelkezések
23. S.
(1) A kiküldetést (külszolgálatot) teljesítő dolgozó részére az előreláthatólag felmerülő költséget meg nem haladó összegű utielőleg adható.
(2) A már beterjesztett utiszámlára utielőleget folyósítani nem szabad.
(3) Ha a dolgozó a kiküldetést (külszolgálatot) az útielőleg felvétele után nyolc napon belül nem kezdte meg, a felvett útielőleget haladéktalanul vissza kell fizetnie.
24. §
(1) Ha a dolgozó a kiküldetés (külszolgálat) időtartama alatt megbetegszik és az állami egészségügyi szolgálat orvosának orvosi bizonyítványával igazolja, hogy a kiküldetést (külszolgálatot) teljesíteni, illetőleg lakóhelyére visszatérni nem tud, a kiküldő szerv köteles a dolgozót lakóhelyére visszaszállíttatni.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazása esetén a dolgozó a kiküldetési (külszolgálati) költségek megtérítésére a lakóhelyére való visszaszállításáig, illetőleg visszatértéig tarthat igényt. Ha közben kórházi ápolásban részesül, az ápolási napokra élelmezési megtérítést és szállásköltséget elszámolni nem lehet.
25. § Ha a kiküldetésben lévő dolgozót a kiküldetés tartama alatt kiküldetési helyére áthelyezik, az áthelyezési utasítás (rendelet) kézbesítését követő naptól kezdődően kiküldetési költségekben nem részesülhet.
A mezőgazdaságra vonatkozó különleges rendelkezés
26. § (1) A mezőgazdaságban és a rokon termelési ágakban dolgozó, aki a beosztásának megfelelő rendszeres munkájának végzése során az egyik község területéről átmegy a másik község területéra kiküldetési (külszolgálati) költségtérítésben nem részesül.
(2) A mezőgazdaságban és a rokon termelési ágakban dolgozó, akit más helység területére, de ugyanazon gazdasághoz tartozó üzemegységbe kirendelnek, ha napi munka befejezése után lakóhelyére visszatérni nem tud, napi 4.- Ft átalányban részesül. Az ilyen kirendelés legfeljebb egy hónapig tarthat.
A magas- és mélyépítőiparra vonatkozó különleges rendelkezések
27. § A magas- és mélyépítőiparhoz tartozó szerelőipari vállalatoknál, a vállalat telephelyén kívül foglalkoztatott dolgozóknál, ha a dolgozó munkahelye nem abban a helységben van, ahol az állandó lakása és naponként lakóhelyére visszatérni nem tud, a külszolgálatra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
28. § A magas- és mélyépítőiparhoz tartozó - nem szerelőipari vagy szakipari - vállalatok dolgozói közül azokra, akiket arra alkalmaztak, hogy a vállalat központján kívül különböző munkahelyeken - változó munkahelyeken - végezzenek munkát, a jelen rendelet 2-27. §-ai helyett az alábbi rendelkezések vonatkoznak:
a) Ha a dolgozó munkahelye nem abban a helységben van, ahol az állandó lakása és naponként lakóhelyére visszatérni nem tud, a vállalat a dolgozó étkeztetéséről természetben köteles gondoskodni. Az étkeztetésnél felhasznált élelmiszerek értékét a dolgozó köteles megtéríteni. Az étkeztetéssel kapcsolatos egyéb kiadások a vállalatot terhelik.
b) Ha egy munkahelyen legfeljebb 20 munkás dolgozik és a dolgozók alacsony létszáma lehetetlenné teszi a természetbeni étkeztetés megszervezését, a vállalat köteles gondoskodni arról, hogy a dolgozók élelmiszerekhez juthassanak.
c) Ha a dolgozó munkahelye nem abban a helységben van, ahol az állandó lakása és naponta lakóhelyére visszatérni nem tud, a vállalat a dolgozó elszállásolásáról természetben köteles gondoskodni. A természetbeni szállás fenntartása, fűtésének és világításának költségei a vállalatot terhelik, a dolgozó ezekért térítést nem fizet.
d) Ha a dolgozó munkahelye nem abban a helységben van, ahol az állandó lakása és naponként lakóhelyére visszatérni nem tud, a vállalat 24 ledolgozott munkanap után a lakóhelyére való hazautazás és a visszautazás tényleges utazási költségeit - a 7. § értelemszerű alkalmazásával -megtéríteni tartozik.
e) Ha a vállalat a munka részbeni, vagy egészbeni befejezésekor a dolgozókat egyenként vagy csoportosan más munkahelyre helyezi át, köteles szállító-eszközről gondoskodni, vagy annak hiányában az útiköltséget - 7. § rendelkezéseinek értelemszerű alkalmazásával - megtéríteni.
f) Ha az e) pont szerinti áthelyezés a munkaidőben történik a vállalat köteles a dolgozóknak az aznapra járó munkabérüket - átlagkereset alapján - elszámolni. Ha az áthelyezés munkaidőn túl történik és az utazás 3 óránál több időt vesz igénybe, a vállalat a dolgozó nyolc órára eső időbérének 30 százalékát köteles megtéríteni.
g) Ha a dolgozó munkahelye és állandó lakása Budapesten van és a vállalat rendelkezése következtében a munkahét közben munkahelye Budapest területén megváltozik, a vállalat a hét hátralévő napjaira a ténylegesen felmerülő utazási költség-többletet megtéríteni tartozik.
29. § (1) A magas- és mélyépítőiparhoz tartozó szakipari vállalatok dolgozóira a 28. § rendelkezései alkalmazandók a (2) bekezdésben foglalt eltéréssel.
(2) Ha a dolgozók alacsony létszáma miatt az étkeztetés nem szervezhető meg, a dolgozó részére a vállalat naponta 5.- Ft étkezési hozzájárulást köteles megfizetni.
II. RÉSZ
ÁTHELYEZÉSI KÖLTSÉGEK
V. Általános rendelkezések
30. § (1) A dolgozó a termelési (hivatali) érdekből más község (város) területén lévő telephelyre, valamint a község (város) belterületén lévő telephelyről külterületre, vagy viszont történő áthelyezés esetén az alábbi járandóságokra tarthat igényt:
a) költözködési illetmény (utazási költség, költözködési átalány, ingóságok szállítási költsége);
b) különélés: díj.
(2) Új munkaviszony létesítése esetén a közszolgálati alkalmazott és az állami vállalat dolgozója az (1) bekezdésben megállapított járandóságokra csak abban az esetben jogosult, ha előzőleg közszolgálati alkalmazásban, állami vállalat alkalmazásában vagy szakszervezet alkalmazásában állott és a két munkaviszony között megszakítás nincsen.
(3) A tényleges szolgálattételre visszarendelt nyugdíjas részére, ha nem lakóhelyén kap tényleges szolgálati beosztást az (1) bekezdésben megállapított járandóságokat kell fizetni.
(4) A lakóhelyére áthelyezett dolgozónak költözködési illetményekre nincsen igénye.
(5) Házastársak együttes áthelyezése esetén költözködési illetményt csak az egyik házastárs számíthat fel.
(6) Az áthelyezésről a dolgozót írásban kell értesíteni, feltüntetve, hogy az áthelyezés saját kérelmére, vagy termelési (hivatali) érdekből történt, s egyúttal közölni kell, hogy mikor köteles új munkahelyén szolgálattételre jelentkezni.
VI. Költözködési illetmények
31. § (1) Átköltözködés esetében a dolgozó saját, valamint a vele együtt átköltözködő házastársa és családi pótlékban részesülő családtagjai utazási költségeinek a megtérítését a 7. §-ban foglaltak alapulvételével igényelheti.
(2) Az a közszolgálati alkalmazott, akinek az Államvasutak vonalán kedvezményesárú jegy váltására jogosító arcképes igazolványra van igénye, a saját igazolványának érvényesítéséért fizetendő térítési díjakat - ha a naptári év folyamán még nem számította fel - az átköltözködés alkalmával felszámíthatja, feltéve, hogy az átköltözködés vasút igénybevételével történt.
(3) Ha az utazás részben vagy egészben menetrendszerint közlekedő közlekedési eszközzel nem bonyolítható le és a dolgozó bérelt kocsit (gépkocsit) vesz igénybe, részére az igazolt költség, legfeljebb azonban km-ként 1.60 Ft fuvarpénz megtérítendő; ha a saját személyén kívül három vagy ennél több utazási költség felszámítására jogosult családtaggal költözik át, kilométerenként legfeljebb 2.40 Ft fuvarpénzt számíthat fel.
32. § (1) A költözködéssel kapcsolatos különböző kiadások (csomagolás, ingóságoknak a vasúti vagy hajóállomásra történő kiszállítása, stb.) fedezésére szolgál a költözködési átalány.
(2) A költözködési átalány abban az esetben illeti meg a dolgozót, ha
a) nős, illetőleg férjezett, vagy családi pótlékra jogosult és ingóságait a régi telephelyről (lakóhelyéről) az új telephelyére (lakóhelyére) átszállította,
b) egyedülálló ugyan, de igazolja, hogy új telephelyére (lakóhelyére) legalább egy szobabútort átszállított.
(3) A költözködési átalány összege: ha a dolgozó
a) nem részesül családi pótlékban 300.- Ft.
b) egy vagy két családi pótlékban részesül 600 - Ft.
c) három vagy több családi pótlékban részesül 900.- Ft.
Az átköltöző házastársat a költözködési átalány összegének emelkedése szempontjából figyelembe kell venni.
(4) Ha a dolgozót ugyanannak a községnek (városnak) külterületére, onnan belterületére, vagy 10 km-nél nem távolabb fekvő telephelyre, vagy telephelyén szolgálati lakásból magánlakásba, vagy magánlakásból szolgálati lakásba helyezik át, a tényleges költségeit, de legfeljebb a költözködési átalány fele összegét számíthatja fel.
33. § (1) Az ingóságok átszállításával kapcsolatban általában a vonaton vagy hajón teheráruként történő szállítás költségeit kell megtéríteni.
(2) Felszámíthatók - a biztosítási díjak kivételével - ingóságoknak, valamint azok csomagolásánál használt anyagoknak, valamint az esetleg igénybevett bútorszállítókocsinak a régi telephelyről (lakóhelyről) az új telephelyre (lakóhelyre) való szállításával felmerült és hivatalos fuvarlevéllel igazolt költségei, legfeljebb azonban 100 q igazolt összsúly szállítási költségeit lehet megtéríteni.
(3) A dolgozó felszámíthatja még az üres csomagoló eszközök és a bútorszállítókocsi régi lakóhelyre, vasúton vagy hajón történő visszaszállításának igazolt költségeit is.
(4) Ha a dolgozó ingóságait nem vasuton vagy hajón, hanem más módon szállítja át, csupán a vasúton, illetőleg a hajón történő szállításnak a fuvardíjtáblázatból megállapítható költségeit - és a költözködési átalányt - lehet részére megtéríteni akkor is, ha a szállítás költsége a vasúton, vagy hajón-szállítás költségénél magasabb volt.
(5) Vasúti, vagy hajóközlekedés hiánya, illetőleg ideiglenes szüneteltetése esetén a tehergépkocsin történő szállítás tényleges költségeit, de legfeljebb egy db. 3 tonnás tehergépkocsi, illetőleg ha a dolgozó saját személyén kívül legalább 3, vagy több családi pótlékban részesülő családtaggal költözik át, két db. 3 tonnás tehergépkocsi hivatalos fuvardíját számíthatja fel.
(6) Ha a dolgozónak kizárólag személyi poggyásza van, legfeljebb 200 kg. súlyú poggyász vasúti (hajó) szállításának díját, továbbá a vasúti, illetőleg hajóállomásra való kiszállítással, az állomásról az új lakásba való beszállítással kapcsolatos szállítási költséget számíthatja fel.
34. § (1) Az áthelyezett dolgozó részére költözködési előleg folyósítható.
(2) A már beterjesztett utiszámlára előleget folyósítani nem szabad.
(3) A felvett költözködési előleget a dolgozó visszafizetni köteles, ha az előleg felvételétől számítolt 30 napon belül új telephelyére (lakóhelyére)
át nem költözködött.
VII. Különélési díj
35. § (1) A népgazdasági érdekből áthelyezett nős, illetőleg férjezett dolgozó, valamint az a dolgozó, aki családi pótlékra jogosult, ha új telephelyén lakása nincsen és ebből az okból családjától különélni kényszerül, a különélési költségek fedezésére különélési díjban részesül.
(2) A különélési díj csak abban az esetben engedélyezhető, ha a dolgozó hiteltérdemlően igazolja, hogy új telephelyén kellő időben lakást igényelt, de nem kapott és ezért családja átköltöztethető nem volt.
(3) Különélési díj minden naptári napra 10.-Ft. Havonta utólag fizetendő, a rendszeres munkabérrel együtt.
(4) A különélési díj az új munkahelyen való jelentkezés napjától kezdődőleg. addig az időpontig illeti meg az áthelyezett dolgozót, amíg az új telephelyén beköltözhető lakást nem kapott.
(5) Az áthelyezés napjától számított hat hónapon túl különélési díj nem folyósítható.
(6) Ha a különélési díjra jogosult dolgozó új telephelyéről naponta családjához hazatér, különélési díj helyett az utazási költséget kell megtéríteni. Az utazási költség megtérítésére az új telephelyre (lakóhelyre) történő átköltözködésig, de legfeljebb hat hónapig van igénye.
III. RÉSZ
VEGYES ÉS HATÁLYBALÉPTETŐ RENDELKEZÉSEK
36. § (1) A kiküldetés (külszolgálat) és az áthelyezés alkalmával felszámítható költségekről utiszámlát kell benyújtani.
(2) Az utiszámlában kell felszámítani a jelen rendelet alapján felszámítható költségeken félül a kiküldetésekkel (külszolgálattal) kapcsolatban esetleg felmerült egyéb költségeket is (távbeszélődíj, garázsdíj, stb.).
(3) Az utiszámlát a kiküldetés (külszolgálat, átköltözködés) befejezése napjától számított 8 napon belül felülvizsgálat, illetőleg érvényesítés végett a kiküldő szervhez kell benyújtani. Az utiszámlához csatolni kell a felszámított költség jogosságának elbírálásához szükséges igazolásokat.
(4) Több napon át teljesített kiküldetés (külszolgálat) alkalmával az utiszámlát a kiküldetés (külszolgálat) befejeztével, de legalább havonta egyszer a hónap utolsó napján kell benyújtani.
(5) Az elkésetten benyújtott utiszámla csak a kiküldő szerv külön engedélyével érvényesíthető.
(6) Az utiszámla felülvizsgálásának ki kell terjedni arra, hogy a költségek felszámítása megfelel-e az érvényben lévő rendelkezéseknek- díjszabásoknak, a hivatalos távolságmutatónak, végül hogy a dolgozó hivatalos kiküldetését (külszolgálatát) valóban a leggazdaságosabban teljesítette-e.
(7) Ha az utiszámla egyes tételei kifogás alá esnek, a kiküldő szerv a felszámítást helyesbíteni és erről a dolgozót értesíteni köteles.
(8) Az utiszámla érvényesített végösszegéből a felvett utielőleg (költözködési előleg) összegét le kell vonni és a levonás után mutatkozó járandóságot a dolgozó részére ki kell fizetni. Ha a felvett utielőleg (költözködési előleg) az utiszámla végösszegét meghaladja, a különbözetet a dolgozó három napon belül visszafizetni köteles.
37. § (1) A dolgozó részére járó kiküldetési (külszolgálati, átköltözködési) költségeket végrehajtás alá vonni, engedményezni vagy elzálogosítani nem lehet.
(2) Az érvényesített utiszámla alapján a dolgozót megillető összegből közadótartozás nem vonható le.
38. § (1) Az Országos Munkabér Bizottság a pénzügyminiszterrel egyetértésben és a Szakszervezetek Országos Tanácsának meghallgatása után a jelen rendelet alapján felszámítható kiküldetési (külszolgálati, átköltözködési) költségek összegszerűségét, valamint a felszámítás módját a szükséghez képest módosíthatja.
(2) A néphadsereg, az Államvédelmi Hatóság, a rendőrség, a tűzoltóság, a pénzügyőrség, a letartóztató intézetek, valamint a fiatalkorúak intézetei alkalmazottainak tekintetében az illetékes miniszterek a pénzügyminiszterrel egyetértésben - a szolgálat sajátosságainak megfelelően - a jelen rendelettől eltérően is intézkedhetnek.
39. § A jelen rendeletben vállalat alatt; az állam üzemeit, vállalatait, gazdaságait, intézményeit, hivatalait, valamint minden egyéb munkáltatót - ideértve a magánmunkáltatókat is - érteni kell.
40. § A jelen rendelet hatálybalépésével a 225/1950. (VIII. 29.) MT, a 19.370/1950. (IX. 2.) BkM és a 80.050/1950. (X. 8.) BkM rendeletek, a 192/1949. (V. 3.) számú minisztertanácsi határozat még hatályban lévő rendelkezései, az 5.014/1949. OMB határozat (OMB Közlöny III. évf. 3. sz.), valamint a kollektív szerződéseknek, illetőleg OMB határozatoknak a belföldi kiküldetésekre és az áthelyezési költségekre vonatkozó eddig kiadott összes rendelkezései hatályukat vesztik.
41. § (1) Ez a rendelet 1951. évi február hó 1. napján lép hatályba.
(2) A rendelet rendelkezéseit alkalmazni kell a folyamatban lévő kiküldetések (külszolgálatok), áthelyezések tekintetében is. Ha a kollektív szerződés hatálya alá tartozó és áthelyezés folytán családjától különélni kényszerült dolgozó a kollektív szerződés rendelkezései szerint már három hónapon keresztül kiküldetési díjban részesült, folytatólag különélési díjra igényt nem tarthat.
Dobi István s. k.,
a minisztertanács elnöke