600100/1951. (XII. 2.) OT-ÁH rendelet
a fogyasztói és nagykereskedelmi árak megállapításáról.
A 82/1950. (III. 21.) MT rendeletben foglalt felhatalmazás alapján - a pénzügyminiszterrel és a belkereskedelmi miniszterrel egyetértve -a következőket rendelem:
I. Általános rendelkezések
1. § (1) A jelen rendelet hatálya kiterjed minden kereskedelmi forgalomba kerülő árucikkre, továbbá minden ipari és egyéb gazdasági jellegű szolgáltatásra, ideértve a helyi ipar (helyi tanácsok felügyelete alá tartozó állami vállalatok, kisipari szövetkezetek, magánkisipar, háziipar) termékeit és szolgáltatásait is.
(2) Nem vonatkozik a rendelet az őstermelők eladásaira.
2. § (1) A jelen rendelet alkalmazásában
a) fogyasztói ár az az ár, amelyet a kiskereskedelmi, vagy kisipari vállalat (kiskereskedő, kisiparos, kisipari szövetkezet) a fogyasztó részére való eladás esetén,
b) nagykereskedelmi ár az az ár, amelyet a nagykereskedelmi vállalat a viszonteladó, vagy nagybani vásárló (nagyfogyasztó) részére való eladás esetén,
c) termelői ár az a bruttó eladási ár, amelyet a termelő (előállító, gyártó) a vevővel szemben érvényesíthet.
(2) A kereskedelmi árak kiszámításánál a terhelői ár helyett
a) a felvásárló (begyűjtő) vállalatoktól beszerzett mezőgazdasági termékeknél a felvásárló (begyűjtő) vállalat által érvényesített átadási árat,
b) külföldről behozott cikkeknél a behozó külkereskedelmi vállalat által felszámított átadási árat (import átadási ár) kell alapul venni.
(3) Termelő, illetve nagykereskedelmi vállalatok közvetlenül fogyasztók részére történő eladásaiknál a fogyasztói árat kötelesek érvényesíteni.
(4) Az egyes szakmák körében kiadott árszabályozó rendeletek a jelen §-ban foglaltaktól a szakmai sajátosságok szerint eltérően is rendelkezhetnek.
II. Fogyasztói árak
3. § (1) A kereskedelmi forgalomba kerülő árucikkek fogyasztói árát az Országos Tervhivatal elnöke által vagy az árhatósági jogkörrel felruházott miniszterek által az Országos Tervhivatal elnökével egyetértésben közzétett külön szakmai árjegyzékek tartalmazzák. Az árjegyzékekben feltüntetett áraknál magasabb árakat érvényesíteni nem szabad.
(2) A jelen rendelet hatálybalépésétől kezdődően megváltozott fogyasztói árakat az egyidejűleg kiadott árjegyzékek (Módosított Arak Jegyzéke) tüntetik fel. Azoknál az árucikkeknél, amelyekre a Módosított Arak Jegyzéke új fogyasztói árat nem tartalmaz, továbbra is azok az árak maradnak érvényben, amelyeket a korábbi árjegyzék (Orszá-gosan Egységesen Megállapított Árak Jegyzéke) vagy külön árhatósági rendelkezés összegszerűen megállapít; ezeket az árakat emelni nem szabad. Összegszerűen megállapított áraknak kell tekinteni a szorzószámos árrendszer megszüntetéséről szóló 500180/1951. OT-ÁH rendelet (Tervgazdasági Értesítő, III. 20.) alapján kiszámított, illetőleg megállapított árakat is.
(3) Ha valamely árucikk fogyasztói árát az árhatóság összegszerűen nem állapította meg, áradó a fogyasztói ár megállapítását a forgalombahozatal előtt az árhatóságtól kérni köteles. A fogyasztói ár megállapítására irányuló kérelmet a belkereskedelmi minisztériumhoz kell benyújtani, a kérelemben elő kell adni az ármegállapításhoz szükséges adatokat és csatolni kell a vonatkozó árvetést és műszaki leírást (mintát). A jelen rendelet hatálybalépésétől számított három hónapon belül minden új fogyasztói ár megállapításához az Országos Tervhivatal elnökének előzetes hozzájárulása szükséges. Ezek a rendelkezések a termelői árak megállapítására vonatkozó szabályokat nem érintik.
(4) Az árhatóságilag megállapított fogyasztói árhoz azoknál a cikkeknél, amelyeknél ezt a vonatkozó jogszabály vagy árhatósági rendelkezés kifejezetten megengedi, a kiskereskedő az árunak a nagykereskedelmi vállalat telepéről a saját telepére szállításával felmerült költségeket hozzászámíthatja. Erre a körülményre a nagykereskedelmi vállalat a kiskereskedő figyelmét a számlában felhívni köteles.
(5) Az előbbi bekezdésben említett esettől elekintve, az árhatóság által megállapított fogyasztói árakhoz sem a szállítási költségeket, sem más költséget hozzászámítani nem szabad.
4. § (1) A kereskedelmi vállalat (kereskedő) a jelen rendelet hatálybaléptekor raktári készletében meglévő áruk új fogyasztói árát maga köteles a Módosított Arak Jegyzéke szerint kiigazítani. Ha a készletben levő valamelyik áru a Módosított Árak Jegyzékébe felvéve nincs, annak a fogyasztói ára változatlan marad.
(2) Az előbbi bekezdésben foglalt rendelkezés vonatkozik a kisiparosok, valamint a kisipari szövetkezetek raktári készletében levő árukra is, de a kisipari szövetkezeteknél csak arra az árura, amely kiskereskedelmi vállalat (kiskereskedő), vagy fogyasztó részére kerül eladásra.
5. § (1) Ha a jelen rendelet hatálybaléptekor készletben levő árucikk olyan cikkcsoportba tartozik, amelynéi a cikkcsoport egészére kiterjedő árváitolás történt (lábbelik, készbőrök, szőrmék, bőr- és szőrmekészítmények, textilméteráruk, konfekció, divatáru, kötöttáru, rövidáru), ennek az ára megváltozik akkor is, ha a Módosított Arak Jegyzékében nem szerepel.
(2) Ha az (1) bekezdésben említett áru a kisipartól, őstermelőtől, vagy más helyi forrásból való beszerzésből származik és állami kereskedelmi vállalat, vagy szövetkezet raktári készletében van, ennek az árát a nagykereskedelmi vállalattól beszerzett (központi árukészletből származó) hasonló áru új fogyasztói árának alapulvételével a vállalat, vagy szövetkezet vezetője maga számítja ki. Az így kiszámított ár jóváhagyását a vállalat vagy szövetkezet vezetője legkésőbben az 1951. évi december hó 5. napjáig a belkereskedelmi minisztériumtól köteles kérni. A kérelmet az illetékes megyei tanács végrehajtóbizottságának kereskedelmi osztályánál kell előterjeszteni. A jóváhagyás megtörténtéig az árut a vállalat, illetőleg a szövetkezet vezetője által kiszámított áron kell értékesíteni.
6. § (1) A kisiparosok, kisipari szövetkezetek és állami kisipari vállalatok által megrendelésre előállított árucikk árát csak annyival szabad emelni, amennyivel az általa adott, felhasznált (feldolgozott) nyersanyag ára emelkedett. A felhasznált segédanyagok 'és üzemanyagok árának emelkedését a fogyasztóra áthárítani, továbbá a cikk árában foglalt munkadíjat emelni nem szabad.
(2) A kisiparosok, kisipari szövetkezetek és az állami kisipari vállalatok abban az esetben, ha új cikket kívánnak forgalomba hozni, a fogyasztói ár megállapítása előtt kötelesek a termelői ár jóváhagyását az Országos Tervhivatal elnökétől kérni
7. § Az ipari és egyéb gazdasági jellegű szolgáltatásoknak (pl. villany-, gázszolgáltatás, javítási munkák, íodrászípari munkák) a jelen rendelet hatálybalépésekor érvényben levő árát (díját) -hacsak az illetékes árhatóság másképpen nem rendelkezik - emelni nem szabad akkor sem, ha a segédanyagok, üzemanyagok vagy munkaeszközök ára változott. Nem szabad emelni a szolgáltatások díját abban az esetben sem, ha a díjat a termelő (produktív) munkabér összege után számítható rezsikulcsok alapulvételével kell kiszámítani; ezért a rezsikulcsot megfelelően csökkenteni kell.
8. § Mezőgazdasági termékeknél és élelmezési cikkeknél a hatóságilag megállapított fogyasztói árak az állami készletekből nagykereskedelmi áron (állami ár) beszerzett és az ilyen nyersanyagokból előállított árura vonatkoznak.
III. Nagykereskedelmi árak
9. § (1) A nagykereskedelmi eladási árakat az Országos Tervhivatal elnöke által vagy az árhatósági jogkörrel felruházott miniszterek által az Országos Tervhivatal elnökével egyetértve kiadott külön szakmai árjegyzékek tartalmazzák.
(2) A jelen rendelet hatálybalépésétől kezdődően a nagykereskedelmi vállalatok a Módosított Arak Jegyzékében feltüntetett nagykereskedelmi eladási árakat kötelesek alkalmazni.
(3) A nagykereskedelmi vállalatok maguk kötelesek kiszámítani a nagykereskedelmi eladási árakat azoknál az árucikkeknél,
a) amelyek a Módosított Arak Jegyzékében szerepelnek, de a nagykereskedelmi eladási árat a Módosított Arak Jegyzéke nem tünteti fel;
b) amelyek nem szerepelnek a Módosított Arak Jegyzékében és ezért a 3. § (2) bekezdése értelmében a régi árjegyzékben feltüntetett fogyasztói áron kerülnek forgalomba;
c) amelyeknek legmagasabb fogyasztói árát a 3. § (3) bekezdése értelmében kérelemre a belkereskedelmi miniszter állapítja meg.
(4) Az előbbi bekezdésben említett esetekben a nagykereskedelmi eladási árat úgy kell kiszámítani, hogy az összegszerűen megállapított fogyasztói árból a kiskereskedelmi haszonnak megfelelő összeget le kell vonni.
10. § (1) A nagykereskedelmi vállalatok beszerzési árait (termelői árak) általában a fogyasztói és a nagykereskedelmi eladási árakkal együtt az Országos Tervhivatal elnöke által vagy az árhatósági jogkörrel felruházott miniszterek által az Országos Tervhivatal elnökével egyetértésben közzétett szakmai árjegyzékben kell feltüntetni.
(2) Az egyidejűleg kiadott árjegyzékek (Módosított Árak Jegyzéke) az új termelői árakat csupán egyes élelmezési cikkeknél tartalmazzák.
(3) Azokat az árucikkeket, amelyekre a Módosított Arak Jegyzéke új termelői árat nem állapit meg, a termelő vállalatok - további intézkedésig - az eddigi termelői áron kötelesek a nagykereskedelmi vállalatoknak kiszolgáltatni.
11. § (1) Minden nagykereskedelmi vállalat köteles a jelen rendelet hatálybalépésétől számított három hónap alatt az általa forgalombahozott árucikkekről, a fogyasztói és a nagykereskedelmi eladási árakat feltüntető árjegyzéket készíteni és azt megfelelő módon és példányszámban - esetleg nyomtatás útján - sokszorosítani. Az árjegyzék egy példányát a vállalat igazgatója és főkönyvelője által aláírva és a vállalat pecsétjével ellátva a felügyeletet gyakorló minisztériumhoz fel kell terjeszteni.
(2) Ha az árjegyzékben felsorolt cikkek vagy azoknak árai megváltoznak, gondoskodni kell az árjegyzék kiegészítéséről, illetőleg - szükség esetén - újból való kiadásáról. Az árjegyzék kiegészítése vagy újból való kiadása esetén az előbbi bekezdésben foglaltak irányadók.
12. § (1) A kiskereskedelmi hasznot a fogyasztói és a nagykereskedelmi eladási ár különbözete, a nagykereskedelmi hasznot pedig a nagykereskedelmi eladási ár és a bruttó termelői ár különbözete adja.
(2) Ha az árhatóság valamely árucikk nagykereskedelmi és termelői árát összegszerűen nem állapította meg, a nagy- és kiskereskedelmi hasznot a fogyasztói ár alapján kell kiszámítani, a jelen rendelet mellékletében feltüntetett haszonkulcsokkal.
(3) Ha valamely árucikknél az alkalmazandó haszonkulcsok tekintetében vita merül fel, a belkereskedelmi miniszter dönt.
(4) A hüvelyes, burgonya, hagyma, gyűmölcs, zöldség, tojás, baromfi, vad és más idényjellegű vagy gyorsan romló áruk körében a rendelet mellékletében feltüntetett haszonkulcsok évi átlagnak tekintendők, amelyektől a belkereskedelmi miniszter idényszerűen eltérő (alacsonyabb vagy magasabb) haszonkulcsok alkalmazását rendelheti el.
13. § Lábbelijavítás céljára eladott bőrárukért a nagykereskedelmi vállalatok a fogyasztói árat kötelesek érvényesíteni.
IV. Az árak alkalmazása
14. § (1) A jelen rendelettel egyidejűen hatályba lépő új árakat akkor is alkalmazni kell, ha az eladó a korábban megrendelt árut még nem szállította le,
(2) Nem vonatkozik az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés azokra a jogügyletekre, amelyeket magánszemélyek a saját vagy .családjuk személyes és háztartási szükségleteit szolgáló beszerzések céljából állami kiskereskedelmi, állami kisipari vállalatokkal, kisipari szövetkezetekkel, magánkisiparosokkal vagy magánkiskereskedőkkel kötöttek, feltéve, hogy ezt a körülményt kellő módon (pl. megrendelési könyv, megrendelő jegy) igazolják. Ilyen esetekben az ügyletkötés idején érvényben volt árakat kell alkalmazni.
15. § (1) Raktári készletben levő áruk eladása esetén mindig az eladáskor érvényben levő árakat kell érvényesíteni.
(2) Az árucikkért az új fogyasztói árat kell érvényesíteni akkor is, ha azon a régi fogyasztói ár maradandó módon (égetéssel, beütéssel vagy nyomással) fel van tüntetve.
16. § A hatóságilag megállapított árból állami vállalatok engedményt sem magánosok, sem államigazgatási szervek, állami intézetek, intézmények, vállalatok, tömegszervezetek részére való eladás esetén nem adhatnak.
17. § Amennyiben a fennálló jogszabályok másként nem rendelkeznek, a kereskedelmi eladási ár alapjául szolgáló számlákat, kötleveleket, jegyzékeket, körleveleket és magát az árvetést az ellenőrzés céljára két évig meg kell őrizni. Ezt a megőrzést határidőt onnan kell számítani, amikor az ugyanabból a beszerzésből származó teljes árumennyiség eladása megtörtént.
V. Árkülönbözetek befizetése
18. § (1) A kiskereskedelmi vállalatok (kiskereskedők) jelen rendelet hatálybalépésének napján meglevő árukészletük után az új és a régi beszerzési írak közötti különbözetnek megfelelő összeget kötelesek az alábbi bekezdésekben foglalt rendelkezések szerint befizetni. Az árkülönbözetet az állami vállalatoknak a Központi Adóhivatalhoz, a földművesszövetkezeteknek és a magánkiskereskedőknek a forgalmi adókezelést végző járási (budapesti kerületi) tanácsok végrehajtóbizottságának pénzügyi osztályához kell befizetniök.
(2) Az állami vállalatoknak és földművesszövetkezeteknek az árkülönbözet kiszámítása céljából külön leltárt készíteniök nem kell, hanem az 1951. évi december hó 31. napjáról készített évvégi leltárban szereplő mennyiségek alapján kell a rendelet hatálybalépésének napján meglévő árumennyi-Béget visszaszámítani. A leltári mennyiségek visszaszámításának, valamint az árkülönbözet kiszállításának és befizetésének részletes szabályait a pénzügyminiszter a belkereskedelmi miniszterrel egyetértőleg külön rendelettel állapítja meg.
(3) A magánkiskereskedők is mentesülnek a rendelet hatálybalépésekor meglévő árukészlet leltározása alól. A befizetendő árkülönbözet összegét a pénzügyminiszter a Kiskereskedők Országos Szabadszervezetének meghallgatásával a kiskereskedő árukészletéhez és üzleti forgalmához igazodó átalányösszegben állapítja meg. Az átalányösszeget az 1952. évi január, február és március hónapok első napján esedékes három egyenlő részletben kell befizetni.
(4) Nem vonatkoznak az előző bekezdésekben foglalt rendelkezések azokra az árukra, amelyeknek jegyre (utalványra) történő kiszolgálása a jelen rendelet hatálybalépése napján megszűnik. Ezekből az árukból a jegy (utalvány) ellenében ki nem szolgált, illetőleg el nem számolt mennyiség után a jegyes beszerzési ár és a rendelet hatálybalépése napjától érvényes új beszerzési ár közötti különbözetet 1951. évi december hó 31. napjáig egy összegben kell befizetni.
(5) A továbbra is jegyre kiszolgált áruk régi és új beszerzési ára közötti különbözetet ugyancsak fez előző bekezdésben foglalt rendelkezések szerint kell befizetni.
(6) A vendéglátóipari üzletek a jelen rendelet hatálybalépésének napján meglévő italkészletük új és régi beszerzési ára közötti különbözetet kötelesek befizetni. Kötelesek az árkülönbözetet megfizetni az említett időpontban meglévő anyagkészletük után a kisipari üzemek is, ha az általuk feldolgozott anyagok beszerzési ára megváltozik. Az állami és földművesszövetkezeti, vendéglátóipari üzletek, valamint a kisipari szövetkezetek árkülönbözetének a kiszámítási és befizetési módját a pénzügyminiszter a belkereskedelmi miniszterrel, illetőleg a Helyi Ipar Igazgatóságával egyetértőleg külön rendelettel állapítja meg. A magánvendéglátóüzletek és a magánkisiparosok árkülönbözetének megállapítása a Kisiparosok Országos Szabadszervezetének meghallgatásával átalányösszegben történik és azt a (3) bekezdésben foglalt rendelkezések szerint három részletben kell befizetni.
19. § (1) A nagykereskedelmi vállalatok a jelen rendelet hatálybalépésének napjától az eddigi termelői áron átvett árukat az új nagykereskedelmi áron szolgálják ki a kiskereskedelem részére. Az ennek következtében, valamint a vállalati adónak a 202/
1951. (XII. 2.) MT rendelettel történt megszüntetése és az új kereskedelmi haszonkulcsok alkalmazása folytán keletkező többletbevételüket három részletben, 1951. évi december hó 15., 24. és
1952. évi január hó 5. napjáig kötelesek a Központi Adóhivatalnak befizetni. December hó 15. napjáig kell a hó 3-10. napja alatt, december hó 24. napjáig a hó 11-20. napja alatt és 1952. január hó 5. napjáig az 1951. évi december hó 21-31. napja alatt elért többletbevételt befizetni.
(2) A befizetendő többletbevételt a nagykereskedelmi vállalatok úgy kötelesek kiszámítani, hogy a december havi bruttó árbevételükből levonásba hozzák a forgalombahozott áruk beszerzési árát és a jelen rendelet alapján felszámítható nagykereskedelmi haszonnak megfelelő összeget. Abban az esetben, ha a vonatkozó árszabályozó rendeletek a szállítási költségeknek külön ősszegben való felszámítását engedélyezik, a többletbevétel a felszámítható szállítási költségekkel csökkenthető.
(3) Az előző bekezdésben foglaltak szerint befizetett többletbevételről a nagykereskedelmi vállalatok 1952. évi január hő 15. napjáig kötelesek a Központi Adóhivatalhoz összesített bevallást benyújtani.
(4) A nagykereskedelmi vállalatok az 1951. évi december hó 31. napjával felvett év végi leltár szerint mutatkozó árumennyiségeknek a beszerzési áron számított értéke és a változott fogyasztói és nagykereskedelmi áraknak megfelelően megállapításra kerülő új termelői árak alapján számított értéke közötti különbözetet részletes kimutatásba foglalva 1952. évi január hó 31. napjáig kötelesek a Központi Adóhivatalnak bejelenteni. A bejelentett árkülönbözet befizetésének az időpontját a pénzügyminiszter külön rendelettel állapítja meg.
(5) A jelen § rendelkezései vonatkoznak azokra a nagykereskedelmi vállalatokra is, amelyek a nagykereskedelmi forgalom mellett fogyasztókat is kiszolgálnak.
20. § (1) Ha a jelen rendelet hatálybalépésével egyidejűleg valamely cikknek a termelői ára megváltozik, a termelő (előállító, gyártó) vállalatok (iparosok) kötelesek az árváltozás folytán keletkező többletbevételeiket a termelői forgalmi adóra vonatkozó rendelkezések szerint a termelői forgalmi adón felül befizetni.
(2) Az (1) bekezdés rendelkezései szerint kötelesek a termelő (előállító, gyártó) vállalatok (iparosok) befizetni azokat a többletbevételeket is, amelyeket közvetlen fogyasztók részére történő eladásaik esetén a fogyasztói áraknak a 2. § (3) bekezdése alapján való alkalmazása folytán a termelői áron felül elérnek.
VI. Hatályukat vesztő jogszabályok
21. § A jelen rendelet hatálybalépésével hatályukat vesztik
a kereskedői eladási árak meghatározásáról szóló 150050/1946. (VII. 28.) IpM, a 150059/ [1946. (X. 29.) IpM, a 150160/1946. (XI. 30.) IpM, a 102003/1947. (IX. 13.) IpM, a rendkívüli árengedmény nyújtásáról és a kereskedelmi haszonkulcsról szóló 150020/1946. (VIII. 13.) IpM, a 91550/1946. (VIII. 22.) KM, a 70.510/1949. (IV. 1.) ÁH, a 10074/17/1949. (VI. 26.) ÁH, a 10.074/1950. (II. 9.) ÁH, az 500100/1951. OT-ÁH. (Tervgazdasági Értesítő II. 14.),
az utófizetési felárról és az előrefizetési engedményről szóló 33800/1948. (XII. 5.) ÁH és 60060/1949. (I. 8) ÁH,
a számlailleték áthárításáról és a számlailleték helyett érvényesíthető felárról szóló 10575/1949. (IV. 26.) ÁH és a 10074/1950. (II. 23.) ÁH rendeletek.
Vas Zoltán s. k.,
az Országos Tervhivatal elnöke
Melléklet a 600100/1951. OT-ÁH rendelethez
Kereskedelmi haszonkulcsok
