82/1950. (III. 21.) MT rendelet

az árszabályozásról

(Közigazgatási rendszám: 10.074.)

Az ötéves népgazdasági terv minél tökéletesebb megvalósítása szükségessé teszi, hogy az Országos Tervhivatal árszabályozó hatáskörében csupán az általános elvi kérdésekkel, a népgazdaság szempontjából alapvető jelentőségű cikkek árának megállapításával és az áralakulásnak csupán a tervszerű központi irányításával foglalkozzék, egyébként pedig az árucikkek árának megállapítása és általában az árszabályozás körébe tartozó részletkérdések intézése a tárgykör szerint érdekelt miniszterek hatáskörébe kerüljön. Az árszabályozás egységes irányításának a Népgazdasági Tanács és az Országos Tervhivatal útján való biztosítása mellett a részletkérdéseknek az egyes érdekelt minisztériumok hatáskörébe utalása a szakszerűség fokozott érvényesülést hozza magával.

A Magyar Népköztársaság minisztertanácsa ezeket a szempontokat mérlegelve, az ármegállapítási és általában az árszabályozással kapcsolatos hatáskörnek az Országos Tervhivatal és az egyes minisztériumok közötti megosztása céljából a következőket rendeli:

I. Bevezető rendelkezések

1. § (1) A jelen rendelet alkalmazása szempontjából árszabályozáson érteni kell az árucikkek árának megállapításán felül az árak ellenőrzését és általában minden olyan rendelkezést, amely az ármegállapítással és az árellenőrzéssel kapcsolatos.

(2) A jelen rendelet alkalmazásában

árucikk a szoros értelemben vett árucikk mellett minden gazdasági jellegű vagy olyan szolgáltatás, amely a jelen rendelet szerint az árszabályozás körébe tartozik,

ár az árucikkek ellenértéke (díj, bér, jutalék, haszonrészesedés stb.), végül

eladó az árucikk eladóján felül minden gazdasági jellegű szolgáltatást vagy az árszabályozás körébe eső egyéb szolgáltatást nyújtó fél.

2. § (1) Az árszabályozás körbe tartozik:

a) minden árucikk, ideértve az egyedárusági cikkeket is;

b) minden gazdasági jellegű szolgáltatás, ideértve a közművek és egyéb közintézmények által nyújtott gazdasági jellegű szolgáltatásokat (vasút, posta, víz, csatorna, villamosenergia, gáz, stb.) is;

c) az állami és más közületi (megyei, városi, községi) vállalatok, üzemek és egyéb intézmények által nyújtott bármilyen nem gazdasági jellegű szolgáltatás;

d) idegen nyelvű szövegről magyar nyelvre, vagy magyar nyelvű szövegről idegen nyelvre való fordítás és tolmácsolás;

e) mérnöki díjszabás;

f) orvosi, kórházi ápolási és szülésznői díjszabás.

(2) Nem tartozik a jelen rendelet hatálya alá eső árszabályozás körébe a munkabéreknek és a közadóknak (adók, illetékek, vámok, stb.), valamint a politikai jellegű hírlapok és ilyen folyóiratok árának megállapítása. Azt, hogy milyen nyomdai termékek tekintendők politikai jellegű hírlapnak, illetőleg ilyen folyóiratok, kétség esetében a népművelési miniszter állapítja meg.

(3) Ha vita merül fel abban a tekintetben, hogy valamely szolgáltatás az árszabályozás körébe tartozik-e, a Népgazdasági Tanács dönt.

3. § Az árszabályozási ügyekben a következő hatóságok járnak el

1. az egyes miniszterek (4. §),

2. a helyi árszabályozó hatóságok,

3. az Országos Tervhivatal elnöke mint központi árhatóság,

4. a Népgazdasági Tanács és

5. a Minisztertanács.

II. Az egyes miniszterek árszabályozási hatásköre

4. § (1) Árszabályozó hatáskör illeti meg a nehéz- és könnyűipari, az építésügyi, a közlekedés- és postaügyi, a földművelésügyi, a bel- és külkereskedelmi, a népjóléti, az igazságügyi, a népművelési és a vallás- és közoktatásügyi minisztert.

(2) Az árszabályozó hatáskör megoszlását az (1) bekezdésben felsorolt miniszterek között a jelen rendelet 1. számú melléklete tünteti fel.

(3) Az egyes miniszterek árszabályozó hatásköre csak a termelői árak megállapítására vonatkozik és az egyes árucikkek tekintetében általában az a miniszter illetékes, aki az árucikket előállító vállalatok felett a főfelügyeletet gyakorolja. A nagykereskedelmi a fogyasztói árak szabályozása minden esetben a belkereskedelmi miniszter hatáskörébe tartozik. Az árszabályozó rendelkezést azonban abban az esetben, ha az a termelői és a kereskedelmi (nagykereskedői, fogyasztói) árral egyaránt vonatkozik, vagy ha a termelői ár megállapítása a kereskedelmi árat is érinti, az illetékes miniszter és a belkereskedelmi miniszter közösen teszik meg.

(4) Az árszabályozó hatáskört gyakorló miniszterek az (1) és (2) bekezdésben foglaltaknak megfelelően illetékesek eljárni az önköltségellenőrzés körébe tartozó ügyekben is. Az önköltségvizsgálat során az Állami Ellenőrző Központ által esetleg már korábban végzett vizsgálat eredményét fel kell használni.

(5) Nem tartoznak az (1) bekezdésben felsorolt miniszterek hatáskörébe az árszabályozás körében felmerülő azok az ügyek, amelyek

a) országos jelentőségüknél fogva a Népgazdasági Tanács, illetőleg a Minisztertanács döntésére vannak fenntartva (21. §), vagy

b) helyi jelentőségüknél fogva a helyi árszabályozó hatóságok ügykörébe (10. §), vagy

c) az Országos Tervhivatal elnökének mint központi árhatóságnak a hatáskörébe (15. §) vannak utalva.

5. § (1) Az egyes miniszterek árszabályozó hatáskörükben (4. §) a Minisztertanács, a Népgazdasági Tanács, valamint az Országos Tervhivatal elnöke mint központi árhatóság által megállapított irányelvek szerint járnak el.

(2) Az egyes illetékes miniszterek feladata:

a) az ármegállapítás az egyes gazdasági és iparágakban, illetőleg szakmákban, hacsak az Országos Tervhivatal elnökének fenntartva nincs,

b) az árszabályozó rendelkezések végrehajtásáról való gondoskodás, ideértve az Országos Tervhivatal elnöke által tett árszabályozó rendelkezések végrehajtását,

c) árszabályozó kérdésekben a bíróságok és más hatóságok részére véleményadás,

d) a közületi beszerzések szabályzatáról szóló 4029/1949. (V. 12.) Korm. rendelet 48. §-ában, a közületi magasépítkezések intézéséről szóló 4197/1949. (VIII. 12.) Korm. rendelet 54. §-ában, valamint a közületi mélyépítkezések intézéséről s a közületi magasépítkezésekre vonatkozó egyes rendelkezések módosításáról szóló 4326/1949. (XI. 26.) MT rendelet 45. §-ában meghatározott árvizsgálat, ideértve a honvédelmi vagy a belügyminiszter által kiadott bizalmasnak megjelölt megrendelések árfelülvizsgálatát is,

e) az érvényben lévő hatóságilag megállapított legmagasabb árak nyilvántartása.

(3) Az egyes miniszterek ármegállapító rendelkezéseiket az Országos Tervhivatal elnökével és a pénzügyminiszterrel egyetértésben teszik meg:

a) minden olyan árucikkre vonatkozólag, amelynek árát az árvetési irányelvek szerint a termelőknek kell kiszámítani, feltéve, hogy az árucikknek az éves termelési tervben előirányzott értéke a négymillió forintot meghaladja;

b) minden olyan esetben, ha az ár határozott összegben, szorzószámmal vagy alap- és felárakkal van megállapítva, feltéve, hogy az árváltoztatás az ugyanabba a cikkcsoportba tartozó áruk 1950. évi január hó 1. napján fennálló árszínvonalát legalább 2%-kal módosítaná; ugyanabba a cikkcsoportba tartozónak kell tekinteni azokat az árukat, amelyeknek árát ugyanaz a jogszabály, leirat vagy hatósági árjegyzék szabályozta.

(4) Abban az esetben, ha valamelyik cikk árának szabályozása két vagy több - esetleg a 4. § (1) bekezdésében nem is említett - miniszter ügykörét érinti, a szükséges rendelkezéseket a 4. § szerint illetékes miniszter az érdekelt miniszterrel vagy miniszterekkel egyetértésben teszi meg, kivéve ha a rendelkezést a 4. § (3) bekezdés értelmében a belkereskedelmi miniszterrel közösen kell megtenni. Ha a miniszterek közt egyetértés nem jön létre, ki kell kérni az Országos Tervhivatal elnökének a döntését; az Országos Tervhivatal elnökének döntésétől eltérő rendelkezést tenni csak a Népgazdasági Tanács hozzájárulásával lehet.

(5) A (4) bekezdésben foglaltak alkalmazása szempontjából érdekelt minisztereknek kell tekinteni különösen:

a) azokat a minisztereket, akik akár az árszabályozás alá kerülő árucikk, akár annak az alapanyaga vagy az előállításhoz szükséges valamely félkészgyártmány tekintetében az ármegállapításra a 4. § szerint illetékese;

b) kivitelre kerülő cikkek tekintetében a külkereskedelmi minisztert;

c) abban az esetben, ha az árszabályozás alá kerülő árucikknek a fogyasztója jelentős mértékben közhatóság, közhivatal, közintézet, közintézmény, állami vagy más közületi (megyei, városi, községi) üzem vagy vállalat, azt a minisztert, aki az előbb említett fogyasztó felett a felügyeletet gyakorolja;

d) a pénzügyminisztert minden olyan esetben, ha az árszabályozás az adókulcsoknak, vagy adótételnek a megváltoztatásával járna;

e) a belügyminisztert azoknak a vállalatoknak a díjai és szolgáltatásai tekintetében, amelyeknek tárgyában az 1949. X. törvény alkalmazása szempontjából szakminiszternek kell tekinteni.

(6) Az egyes miniszterek a hivatalos lapban közzé nem tett árszabályozó rendelkezéseiket (leirataikat) azok kibocsátásával egyidejűen egy példányban az Országos Tervhivatal elnökének is megküldik.

6. § (1) Az illetékes miniszter (4. §) az ármegállapításra irányuló hatáskörben általában az alábbi intézkedéseket teheti:

a) meghatározhatja azokat az árucikkeket, amelyeket csak előzetes ármegállapítás vagy az árvetésnek az árhatósághoz való előzetes beterjesztése után szabad forgalomba hozni, illetőleg amelyekért csak az előzetesen megállapított ár számítható vagy amelyek árának emelése vagy csökkentése csak külön engedély alapján lehetséges és ezeknek az árucikkeknek jegyzékét közzé teheti;

b) tájékoztató árakat (irányárakat);

c) legmagasabb árat;

d) legalacsonyabb árakat;

e) kötött, vagyis legmagasabb és egyszersmind legalacsonyabb árakat állapíthat meg;

f) a korábban megállapított árakhoz felárak felszámítását vagy azokból engedmény adását teheti kötelezővé, illetőleg engedheti meg;

g) a legmagasabb vagy legalacsonyabb eladási ár kiszámítását a megszabott árkiszámítási irányelvek mellett a helyi árszabályozó hatóságokra (10. §) bízhatja, illetőleg a termelő vagy egyéb eladó kötelességévé teheti és elrendelheti, hogy az eladó az árunak a fogyasztóhoz juttatásában résztvevő más későbbi közvetítők számára az eladási árat és fogyasztói árat is számítsa ki és azt a számlán tüntesse fel vagy viszonteladó vevőit a kiszámított árakról egyéb módon megfelelően értesítse;

h) megszabhatja, hogy a helyi árszabályozó hatóságok, a termelő, illetőleg más eladó az ár kiszámításánál milyen költségeket és milyen mértékig vehetnek számításba;

i) megszabhatja, hogy a hatóságilag megállapított vagy a hatóság rendelkezése szerint kiszámított árak milyen szállítási és fizetési feltételek mellett érvényesek.

(2) Az előző bekezdés b)-i) pontjai szerint meghatározott árak lehetnek országosan érvényes egységes, vagy helyi, végül pedig egyéni (cégenkénti) árak.

(3) Az ármegállapító rendelkezésben intézkedni lehet afelől is, hogy a megállapított ár milyen időponttól érvényes, valamint, hogy a megállapított árakat a még le nem bonyolított jogügyletekre hogyan kell alkalmazni.

7. § (1) Az illetékes miniszter felülvizsgálhatja az árakat kialakító tényezőket, ellenőrizheti az árak gazdasági indokoltságát és ezeknek a tennivalóknak az ellátása során:

a) bármely közhatóságot, közhivatalt vagy közintézményt megkereshet, továbbá a termeléssel, áruértékesítéssel vagy áruközvetítéssel foglalkozó bármely üzemet, vállalatot, vállalkozót vagy személyt, valamint ezeknek egyesülését, érdekképviseletét vagy szervezetét (továbbiakban: vállalat) felhívhat az áralakulás szempontjából lényeges vagy az árszabályozás szempontjából szükséges adatok bejelentésére, felvilágosítások adására, iratok, rajzok, minták és egyéb bizonylatok bemutatására;

b) kiküldötteivel vagy más szakértőkkel az egész gyártási folyamatot, üzletvitelt és üzletkezelést az üzleti könyvekbe és egyéb iratokba való betekintés útján - a múltra vonatkozólag is - megvizsgálhatja, szükség esetén a vállalat felelős vezetőjét, tulajdonosát, illetőleg alkalmazottait, valamint a kívánt adatokról tudomással bíró más személyeket is kihallgathatja;

c) az árszabályozó rendelkezések megtartásának ellenőrzésével kapcsolatban bármely közhatóságnak, közhivatalnak, közintézetnek vagy közintézménynek a közreműködését igénybe veheti;

d) egyes szakmákra vagy vállalatokra vonatkozólag árvetési minták, mintakönyvek és egyéb nyilvántartások kötelező alkalmazását, valamint azoknak meghatározott ideig megőrzését rendelheti el;

e) az árkiszámítás ellenőrzése, illetőleg az árak érvényesítése szempontjából jelentős iratok meghatározott ideig tartó megőrzését rendelheti el;

f) megállapíthatja, hogy az előállítók, kereskedők és egyéb elárusítók az árun, árjegyzéken, számlán, árujegyzékben, az elárusítás helyén stb. mely árakat (pld. termelői, nagykereskedelmi, fogyasztói) hol és milyen módon kötelesek feltüntetni.

(2) A vállalatok, továbbá a közhatóságok, közhivatalok, közintézetek és közintézmények kötelesek az (1) bekezdés alapján hozzájuk intézett megkereséseknek, illetőleg felhívásoknak pontosan eleget tenni, a megkeresésben, illetőleg a felhívásban megjelölt kimutatásokat vagy egyéb összeállításokat elkészíteni, a kívánt iratokat és okmányokat haladéktalanul bemutatni és a megfelelően igazolt közegeknek a kért felvilágosításokat megadni.

8. § (1) Az illetékes miniszter bármely vállalatot kötelezhet arra, hogy árkiegyenlítés céljára állami számlára fizesse be azt a bevételi, illetőleg nyereségtöbbletet, amely:

a) az árhatóság által engedélyezett vagy elrendelt áremelés folytán a már raktáron volt áruk tekintetében állott elő;

b) a termelési vagy előállítási költségek csökkentése folytán keletkezett, feltéve, hogy az ilyen összegek felhasználása tekintetében jogszabály vagy kormányhatóság másként nem rendelkezik;

c) az ármegállapításnál alapulvett és a ténylegesen felmerült költségtényezők közötti különbözetből ered;

d) az árszabályozó rendelkezések megszegése következtében állott elő, kivéve, ha erre nézve a 8800/1946. (VII. 28.) ME rendelet 16. §-a értelmében a vevőnek visszatérítési, vagy megtérítési joga van és ezzel a jogával él;

e) olyan módon keletkezett, hogy az árhatóság közérdekből az önköltség és a méltányos haszon összegénél magasabb ár felszámítását engedélyezte, vagy rendelte el.

(2) Az (1) bekezdés alapján elrendelt befizetéseket árkiegyenlítési forgalmiadóként a forgalmiadókra vonatkozó rendelkezések szerint kell beszedni.

(3) Az árkiegyenlítési forgalmiadó mértékére, befizetésére, kezelésére és ellenőrzésére vonatkozó szabályokat a pénzügyminiszter a tárgykör szerint illetékes miniszterrel és az Országos Tervhivatal elnökével egyetértve állapítja meg. Az árkiegyenlítési forgalmiadó összegét az árucikkek árának szabályozásával kapcsolatban az illetékes miniszter által a pénzügyminiszterrel egyetértve kiadott rendelkezésben is meg lehet állapítani, a megállapított összeg befizetésére vonatkozó rendelkezést a pénzügyminiszter bocsátja ki.

9. § (1) Az illetékes miniszter, ha egyes árucikkek legmagasabb árát közérdekből az indokolt költségek és a méltányos haszon összegénél alacsonyabban szabta meg, a méltányos hasznot biztosító különbözetet az érdekelteknek az államkincstár terhére a pénzügyminiszterrel egyetértve kiegyenlítheti (árkiegyenlítés).

(2) Az árkiegyenlítési igények kielégítése céljából szükséges kifizetéseket a pénzügyminiszter által rendelkezésre bocsátott költségvetési hitel felhasználásával kell teljesíteni.

(3) A külkereskedelmi árkiegyenlítés a külkereskedelmi miniszter hatáskörébe tartozik, aki ezt a feladatát a 9530/1948. (IX. 17.) Korm. rendelet rendelkezéseinek megfelelően látja el.

III. A helyi árszabályozó hatóságok hatásköre

10. § (1) Az árszabályozási és az árellenőrzési tennivalókat a helyi árszabályozó hatóságok látják el akkor, ha az ügynek csupán helyi jelentősége van és arra nézve az illetékes miniszter vagy az Országos Tervhivatal elnöke mint központi árhatóság nem rendelkezett.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott eseteken felül a helyi árszabályozó hatóságok járnak el abban az esetben is, ha az illetékes miniszter, illetőleg az Országos Tervhivatal elnöke egyes árucikkekre nézve, az árszabályozás kérdésében csupán irányelveket állapított meg [6. § (1) bekezdés g) pont], az árak meghatározását és ellenőrzését, továbbá az árszabályozás körébe tartozó vagy azzal összefüggő egyes feladatok ellátását pedig a helyi árszabályozó hatóságokra bízta.

11. § A helyi árszabályozó hatóságok részére az árszabályozó hatáskör gyakorlására nézve az illetékes miniszter, illetőleg az Országos Tervhivatal elnöke irányelveket állapíthat meg. Ezeket az irányelveket a helyi árszabályozó hatóságok megtartani kötelesek.

12. § Bíróságok és más hatóságok részére a helyi árszabályozó hatóságok adnak szakvéleményt az olyan árszabályozási ügyekben, amelyek a 10. § értelmében hatáskörükbe tartoznak.

13. § (1) A helyi árszabályozó hatóságoknak a jelen rendelettel megállapított árszabályozó hatáskörében további rendelkezésig a feldolgozásra nem kerülő mezőgazdasági cikkekre nézve a mezőgazdasági igazgatóság, az ezek feldolgozásával előállított élelmiszerekre nézve a kereskedelmi igazgatóság, más cikkekre nézve pedig a törvényhatóság első tisztviselője jár el.

(2) Az (1) bekezdésben említett helyi szervek működésének összhangját az Országos Tervhivatal elnöke biztosítja és ugyanő dönt az azok közt felmerülő esetleges hatásköri összeütközések ügyében is.

(3) A helyi árszabályozó hatóságok valamennyi árszabályozó rendelkezésüket azok kibocsátásával egyidejűen egy-egy példányban az illetékes miniszternek (4. §) is megküldik.

IV. Az Országos Tervhivatal elnökének, mint központi árhatóságnak árszabályozó hatásköre

14. § Az Országos Tervhivatal elnökének, mint központi árhatóságnak hatáskörébe tartozik:

a) az árszabályozásnak a Népgazdasági Tanács, illetőleg a Minisztertanács által megadott általános irányelvei szerint való tervszerű irányítása és ennek keretében az egyes gazdasági és iparágakra, illetőleg szakmákra vonatkozóan a részletes irányelvek megállapítása;

b) a népgazdaság szempontjából alapvető jelentőségű árucikkek árának megállapítása, hacsak azok tekintetében az ármegállapítás a Népgazdasági Tanács vagy a Minisztertanács döntésére fenntartva nincs;

c) az országosan egységesen megállapított árak jegyzékének folyamatos közzététele.

15. § (1) A népgazdaság szempontjából alapvető jelentőségükre tekintettel az Országos Tervhivatal elnökének árszabályozó hatáskörébe tartozó árucikkek jegyzékét a jelen rendelet 2. számú melléklete tartalmazza.

(2) Az Országos Tervhivatal elnöke az ármegállapítást megelőzően a tárgykör szerint érdekelt miniszterek véleményét meghallgatja. A jelen rendelet 5. §-ának (3) bekezdése és az (5) bekezdésének d) pontja alá eső ármegállapító rendelkezéseknél az Országos Tervhivatal elnöke is a pénzügyminiszterrel egyetértésben jár el.

(3) Az Országos Tervhivatal elnöke az (1) bekezdésben említett cikkeken felül bármilyen más árucikk tekintetében is bocsáthat ki olyan árszabályozó rendelkezést, amellyel az árkiszámítás irányelveit állapítja meg. Ha az Országos Tervhivatal elnöke az árak kiszámítását ilyen módon szabályozta, az illetékes miniszternek vagy a helyi árszabályozó hatóságoknak a jogköre csupán arra terjed ki, hogy az árakat kiszámítsák és azokat az általuk kibocsátott árszabályozó rendelkezéssel határozott összegben megjelöljék.

(4) Az Országos Tervhivatal elnöke a Népgazdasági Tanács előzetes hozzájárulásával a jelen rendeletnek az árszabályozó hatáskör megoszlására vonatkozó 1. és 2. számú mellékleteit rendelettel módosíthatja.

16. § A kereskedelmi haszonkulcsokat a belkereskedelmi miniszterrel egyetértve az Országos Tervhivatal elnöke állapítja meg.

17. § (1) Az Országos Tervhivatal elnökét árszabályozó hatáskörében megilletik mindazok a jogok, amelyeket a jelen rendelet 5-9. §-ai az egyes miniszterek számára biztosítanak.

(2) Az Országos Tervhivatal elnöke az árszabályozás egységének és egyöntetűségének biztosítása érdekében az egyes minisztereket megfelelő intézkedések tételére kérheti fel, a helyi árszabályozó hatóságoknak pedig utasításokat adhat. Ha az illetékes miniszter az Országos Tervhivatal elnöke által kívánt intézkedés tekintetében nem ért egyet, az 5. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezések irányadók.

18. § Az Országos Tervhivatal elnökének a feladata az olyan árucikkekre vonatkozó önköltségvizsgálat, amelyek tekintetében az ármegállapítás az ő hatáskörébe tartozik, vagy a Népgazdasági Tanács, illetőleg a Minisztertanács döntésére van fenntartva. Az Országos Tervhivatal elnöke ezen túlmenően az önköltség helyességének ellenőrzése végett felülvizsgálatot végezhet az olyan árucikkek tekintetében is, amelyek az egyes miniszterek vagy a helyi árszabályozó hatóságok hatáskörébe tartoznak.

19. § Abban az esetben, ha az Országos Tervhivatal elnöke a jelen rendelet szerint őt megillető hatáskörben helyszíni vizsgálatot rendel el, a vizsgálatról a vállalat felett főfelügyeletet gyakorló minisztert értesíteni kell, aki képviselőjét kiküldheti.

20. § Az Országos Tervhivatal elnöke az ármegállapításokról, illetőleg az árváltoztatásokról a Népgazdasági Tanács részére negyedévenként összefoglaló jelentést ad.

V. A Népgazdasági Tanács és a Minisztertanács árszabályozó hatásköre

21. § (1) A jelen rendelet 2. számú mellékletében külön megjelölt cikkek árának a szabályozása tárgyában a Népgazdasági Tanács határoz. A határozathozatal iránt az Országos Tervhivatal elnöke mint központi árhatóság tesz a Népgazdasági Tanácshoz előterjesztést. Nem kell előterjesztést tenni a Népgazdasági Tanácshoz akkor, ha a szabályozás csak egyes egyedi cikkek kisebb jelentőségű árváltoztatására vonatkozik.

(2) Az Országos Tervhivatal elnöke vagy az illetékes miniszter (4. §) az Országos Tervhivatal elnökével egyetértésben a Népgazdasági Tanács döntését kérheti olyan árucikkek árának a megállapítása tárgyában is, amelyek tekintetében az ármegállapítás az illetékes miniszternek vagy az Országos Tervhivatal elnökének a hatáskörébe tartoznék, de gazdasági jelentőségük vagy más fontos ok a Népgazdasági Tanács állásfoglalását teszi indokolttá. A Népgazdasági Tanács döntése szükséges a 2. számú mellékletben külön meg nem jelölt árucikk (más cikk előállításához szolgáló alapanyag, félkészgyártmány, készáru) árának a megváltoztatásához minden olyan esetben, ha az árváltoztatás fogyasztási tömegcikk árának vagy szolgáltatás díjának az alakulására jár jelentős kihatással.

(3) A vasúti és az országos jelentőségű más közlekedési díjszabások, továbbá a posta-, távíró-, távbeszélő- és rádiódíjszabás megállapítása tárgyában - azoknak az Országos Tervhivatal elnökével való előzetes megtárgyalása után - a közlekedés- és postaügyi miniszter közvetlenül tesz a Népgazdasági Tanácshoz előterjesztést.

22. § A Népgazdasági Tanács az árszabályozás körében hozott elvi jelentőségű vagy országos szempontból nagyobb gyakorlati fontossággal bíró döntéseit jóváhagyás végett a Minisztertanács elé terjeszti.

VI. Az árszabályozás egyes ügyrendi kérdései

23. § (1) Az árszabályozás történhetik:

a) a hivatalos lapban közzétett rendelettel vagy

b) az érdekeltekhez intézett leirattal.

(2) A leirati árszabályozás - amennyiben maga a leirat eltérő rendelkezést nem tartalmaz - attól az időtől kezdve hatályos, amikor azt az egyes érdekeltek kézhez vették vagy amely időpontban arról az egyes érdekeltek - ha kellő gondossággal jártak el - tudomást szerezhettek.

(3) Valamely árucikkre vonatkozóan a termelői, a nagykereskedelmi és a fogyasztói árak megállapítását a lehetőség szerint egyetlen rendelkezésnek kell tartalmaznia.

24. § Az Országos Tervhivatal elnöke, valamint az illetékes miniszterek által árszabályozó hatáskörükben kibocsátott rendeleteket a hatóságot megkülönböztető szokásos jelzésen felül egyöntetűen ÁH jelzéssel is el kell látni.

25. § (1) Az árszabályozás körébe tartozó minden kérelmet ahhoz a miniszterhez kell benyújtani, aki az árak megállapítására, vagy az Országos Tervhivatal elnöke által kibocsátott rendeletek végrehajtására illetékes (4. §); helyi jelentőségű ügyekben a kérelmet a helyi árszabályozó hatóságnál (10. §) kell előterjeszteni.

(2) Ha a hatályos jogszabályok az árvetésnek vagy egyéb adatoknak az árhatósághoz való bemutatását, illetőleg bejelentését teszik kötelezővé, ezeket a jelen rendelet szerint illetékes miniszterhez kell bemutatni, illetőleg bejelenteni.

(3) A miniszter - amennyiben a jelen § alapján eléje terjesztett ügyekben végleges állásfoglalásra hatásköre nincsen - azokat véleményes javaslatával az Országos Tervhivatal elnökéhez továbbítja.

26. § (1) A bíróságok és más hatóságok szakvélemény iránti megkereséseiket a jelen rendelet 4. §-a szerint illetékes miniszterhez intézik.

(2) A terület szerint illetékes helyi árszabályozó hatósághoz kell intézni a megkeresést abban az esetben, ha az árszabályozás a 10. § értelmében a helyi árszabályozó hatóságok hatáskörébe tartozik.

VII. Vegyes, büntető és hatálybaléptető rendelkezések

27. § (1) Ahol hatályos jogszabály valamely korábbi árszabályozó hatóságra (közellátásügyi miniszter, iparügyi miniszter, földművelésügyi miniszter, építésügyi miniszter, Anyag- és Árhivatal, Országos Közellátási Hivatal, Országos Árhivatal, Országos Tervhivatal stb.) utal, azok helyett a jelen rendeletben megállapított hatásköri megoszlás szerint az Országos Tervhivatal elnökét, a jelen rendelet szerint illetékes minisztereket, illetőleg a helyi árszabályozó hatóságokat kell érteni.

(2) Ahol valamely jogszabály a jelen rendelettel hatályon kívül helyezett rendelkezésekre utal, azok helyett a jelen rendelet megfelelő rendelkezését kell érteni.

28. § (1) Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés - különösen a 8800/1946. (VII. 28.) ME rendelet - hatálya alá nem esik, kihágást követ el és hat hónapig terjedhető elzárással büntetendő az, aki

a) mint eladó vagy egyébként szolgáltatást nyújtó fél a 6. § (1) bekezdése a) pontjában, illetőleg a 17. §-ban foglalt rendelkezés ellenére az árhatóság (Országos Tervhivatal elnöke, illetékes miniszter) engedélye vagy hozzájárulása nélkül árat emel; csak előzetes ármegállapítás, illetőleg az árvetés beterjesztése után forgalomba hozható árukat ilyen ármegállapítás nélkül, illetőleg az árvetés beterjesztése előtt hoz forgalomba;

b) mint eladó vagy egyébként szolgáltatást nyújtó fél a 6. § (1) bekezdés c), d), e) és f) pontjában, illetőleg a 17. §-ban foglalt rendelkezések ellenére az árhatóság (Országos Tervhivatal elnöke, illetékes miniszter) által megállapított legmagasabb árat túllépi, illetőleg a legalacsonyabb árat nem tartja meg;

c) a 6. § (1) bekezdés g) vagy h) pontjában, illetőleg a 17. §-ban foglalt rendelkezések ellenére az árkiszámítási irányelvekhez nem alkalmazkodik, illetőleg árkiszámítási vagy értesítési kötelességének nem tesz eleget;

d) a helyi árszabályozó hatóságoknak a 10. § alapján kibocsátott rendelkezését az előbbi a)-c) pontokban meghatározott módon megszegi, vagy kijátssza;

e) a 7. § (1) bekezdés a) vagy b) pontjában, illetőleg a 17. §-ban foglalt rendelkezések ellenére a hozzá intézett felhívásnak vagy részére megszabott bejelentési vagy bemutatási kötelességnek nem, vagy nem kellő időben, vagy nem megfelelően tesz eleget, valótlan adatot közöl, vagy az elrendelt intézkedés foganatosítását egyébként akadályozza;

f) a 7. § (1) bekezdés d), e) vagy f) pontjában, illetőleg a 17. §-ban foglalt rendelkezések ellenére az illetékes árhatóság utasításait megszegi vagy kijátssza.

(2) Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés - különösen a 8800/1946. (VII. 18.) ME rendelet vagy a jelen § (1) bekezdése alá nem esik - kihágást követ el és tizenöt napig terjedhető elzárással büntetendő, aki az illetékes miniszternek (4., illetőleg az Országos Tervhivatal elnökének a jelen rendeletben foglalt felhatalmazás alapján kibocsátott rendelete bármely rendelkezését az (1) bekezdés körén kívül megszegi vagy kijátssza.

(3) A pénzbüntetésre az 1928. X. törvény és a 8960/1946. (VIII. 1.) ME rendelet rendelkezései az irányadók, mégpedig az (1) bekezdés alá tartozó kihágások esetében azzal az eltéréssel, hogy a pénzbüntetés legnagyobb összege huszonnégyezer forint.

(4) Az (1) és (2) bekezdésekben meghatározott kihágások miatt az eljárás a közigazgatási hatóságnak, mint rendőri büntetőbíróságnak hatáskörébe tartozik.

(5) Az 1929. XXX. tv. 59. §-a (1) bekezdésének 3. pontjában foglalt rendelkezés szempontjából szakminiszternek az illetékes minisztert (4. §), illetőleg az Országos Tervhivatal elnökét kell tekinteni.

29. § A jelen rendelet hatálybaléptével hatályukat vesztik:

az egyes bánya- és gyáripari termékek, valamint gazdasági jellegű szolgáltatások árának (díjának) rendezéséről szóló 4120/1945. (VII. 1.) ME rendelet;

a közellátásügyi miniszter árszabályozó hatásköréről szóló 9690/1945. (X. 21.) ME rendelet;

az Anyag- és Árhivatal megszüntetéséről, valamint az ipari anyaggazdálkodás és árszabályozás átszervezéséről szóló 5400/1948. (V. 11.) Korm. rendeletnek 6-12. és 17. §-ai, valamint a 18., 19. és 20. §-ainak az árszabályozásra vonatkozó rendelkezései és a rendelet III. számú melléklete, továbbá az említett mellékletnek a 30064/1948. (VI. 9.) ÁH rendelettel és a 30132/1948. (VI. 26.) ÁH rendelettel történt módosításai, valamint az 5400/1948. (V. 11.) Korm. rendelet módosításáról szóló 1110/1949. (II. 5.) Korm. rendelet;

a földművelésügyi miniszter árszabályozó hatáskörének a Gazdasági Főtanács főtitkárára átruházásáról szóló 7640/1948. (VII. 17.) Korm. rendelet;

a Gazdasági Főtanács főtitkára árszabályozó hatáskörének újabb kiterjesztéséről szóló 9410/1948. (IX. 12.) Korm. rendelet, illetőleg 10830/1948. (X. 24.) Korm. rendelet és 10840/1948. (X. 24.) Korm. rendelet;

a helyi és nemzetközi szekérfuvarozó iparban felszámítható fuvardíjak megállapításáról szóló 950/1949. (I. 29.) Korm. rendelet.

az Állami Mélyépítéstudományi és Tervező Intézet létesítéséről szóló 7740/1948. (VII. 24.) Korm. rendelet 2. § (4) bekezdése;

az Állami Építéstudományi és Tervező Intézet átszervezéséről szóló 12270/1948. (XII. 5.) Korm. rendelet 6. § (1) bekezdése;

a hirdetési jog egységes szabályozásáról szóló 1670/1949. (II. 24.) Korm. rendelet 12. § (2) bekezdése;

az árkiegyenlítés rendszerének egyszerűsítése és az ezzel kapcsolatos bevételeknek a forgalmiadó rendszerébe való beillesztéséről szóló 11880/1948. (XI. 30.) Korm. rendelet;

az egyes ipari igazgatóságok árszabályozó hatáskörének megállapításáról szóló 30001/1948. (V. 20.) ÁH rendelet;

valamint ezeken felül mindazok a korábbi rendelkezések, amelyek a jelen rendelet hatálya alá eső árszabályozásra vonatkoznak.

30. § (1) A jelen rendelet az építésügyi, a közlekedés- és postaügyi, a földművelésügyi, a bel- és külkereskedelmi, a népjóléti, az igazságügyi, a népművelési és a vallás- és közoktatásügyi miniszter árszabályozó hatáskörére vonatkozó rendelkezések kivételével az 1950. évi április hó 1. napján lép hatályba.

(2) A jelen rendeletnek az (1) bekezdésben felsorolt miniszterek árszabályozó hatáskörére vonatkozó rendelkezései tekintetében a hatálybalépés idejét a 4. §-ban, illetőleg az 1. számú mellékletben meghatározott hatásköri megoszlás figyelembevételével az egyes árucikkcsoportokra vonatkozóan az államigazgatás zavartalanságának biztosítása érdekében külön-külön az illetékes miniszterrel, illetőleg miniszterekkel, valamint a pénzügyminiszterrel egyetértve az Országos Tervhivatal elnöke állapítja meg.

Dobi István s. k.,

a minisztertanács elnöke