7801/1951. (V. 3.) KPM rendelet
az államvasúti munkavállalók fegyelmi szabályzatáról
(Közigazgatási rendszám: 7.801.)
A tervgazdálkodás sikerének és a szocialista építés eredményességének lényeges előfeltétele, hogy a javak szállítása a termelés helyétől a felhasználás helyéig zavartalanul és biztonságosan történjék.
A személyek és áruk, valamint a vasúti berendezések biztonsága megóvásának lényeges eleme a szolgálati fegyelem, amely az utasításoknak, előírásoknak és rendelkezéseknek pontos és lelkiismeretes végrehajtását biztosítja. Ezért a következőket rendelem:
1. § A jelen szabályzat hatálya a Magyar Államvasutak, a MÁV vállalatok és a Győr-Sopron-Ebenfurti Vasút tényleges szolgálatot teljesítő, valamint nyugellátásban részesülő munkavállalóira terjed ki.
2. § (1) Elsőfokú fegyelmi hatóságok:
a) a szolgálati főnök azokkal a munkavállalókkal szemben, akiknek felvételi joga őt illeti,
b) az igazgatóság vezetője a vezetése alatt álló igazgat óság valamennyi munkavállalójával szemben,
c) a központi hivatalok vezetői a vezetésük alatt álló hivatal, valamint az alájuk rendelt szolgálati főnökségek munkavállalóival szemben,
d) a vállalat vezetője a vezetése alatt álló vállalat valamennyi munkavállalójával szemben,
ej a szakosztályvezető a szakosztály létszámába tartozó valamennyi munkavállalóval és a c), d) pontok szerint fegyelmi jogot gyakorló, s felügyelete alá tartozó vezetőkkel szemben,
f) a vezérigazgató a szakosztályok és igazgatóságok vezetőivel szemben,
g) a közlekedés- és postaügyi miniszter a MÁV és a Győr-Sopron-Ebenfurti Vasút vezérigazgatója és helyettesével szemben.
(2) Ha a fegyelmi eljárás különböző igazgatóságok, központi hivatalok, vagy vállalatok munkavállalóira terjed ki, a fegyelmi hatóságot a vezérigazgató jelöli ki.
(3) Másodfokú fegyelmi hatóság:
a) a vezérigazgató azokban az ügyekben, amelyekben az elsőfokú határozatot az (1) bekezdés a)-e) pontjai alatt felsorolt valamelyik fegyelmi hatóság hozta,
b) a közlekedés- és postaügyi miniszter azokban az ügyekben, amelyekben az elsőfokú határozatot a vezérigazgató hozta.
(4) A fegyelmi jogkör gyakorlását illetően a vezérigazgató és a vezérigazgatóhelyettes valamennyi munkavállalóra nézve, a vezérigazgatóság szakosztályainak a vezetői a vezetésük alatt álló szolgálati ág munkavállalóira a fegyelmi jogot gyakorló szerveknek utasítást adhatnak.
(5) Az (1) bekezdésben említett fegyelmi hatóságok a számviteli osztály vezetőjét, illetőleg a vállalat főkönyvelőjét csak a közlekedés- és postaügyi miniszter előzetes hozzájárulásával vonhatják fegyelmi eljárás alá.
3. § (1) Fegyelmi vétséget követ el a munkavállaló, ha: a) a munkafegyelmet, vagy a szocialista munkaerkölcs szabályait megsérti, különösen, ha
1. a jogszabályok, utasítások, felsőbb hatóságok általános érvényű rendelkezéseit, vagy határozatait, valamint a szabályszerűen kiadott, személyre szóló utasításokat nem teljesíti vagy nem kellőképen teljesíti,
2. a vasútnak, vagy általában a népgazdaságnak, a munkavállalóknak vagy a szállító feleknek szándékosan, vagy gondatlanul kárt okoz,
3. a tervgazdálkodás érdekeit veszélyeztető magatartást tanúsít,
4. a szolgálat teljesítése közben szándékosan, vagy gondatlanságból a forgalom, a pálya és tartozékai, vagy személyek és áruk biztonságát veszélyezteti,
5. a takarékossági és önköltségcsökkentési rendelkezéseket megszegi vagy a takarékos üzemvitel érdekét súlyosan veszélyezteti,
6. elárul bármilyen adatot, ami a vasúti szolgálat körében jutott tudomására, szolgálatához nem tartozó üzemi adatok megszerzésében közreműködik, szándékosan vagy vétkes gondatlanságból lehetővé teszi, hogy arra illetéktelen a tervekbe, hivatalos okmányokba, vagy bármilyen hivatalos iratba betekinthessen vagy egyébként üzemi adatokat szerezhessen,
7. munkáját az érdemi ügyintézést késleltető, vagy megnehezítő módon végzi, másokat munkájuk végzésében vétkesen hátráltat,
8. munkakötelezettségét vétkesen nem teljesíti, vagy ilyen magatartásra másokat igyekszik rábírni,
9. bércsalást követ el azáltal, hogy a munkaidőre, vagy a munkabérekre vonatkozó rendelkezéseket megszegi, vagy kijátssza,
10. hűtlen vagy szabálytalan szolgálati pénzkezelést vagy szolgálatában egyéb nyereségvágyból eredő cselekményt követ el,
11. a vasút által részére nyújtott kedvezményekkel visszaél,
12. a szolgálatra ittasan jelentkezik, vagy szolgálat közben szeszes italt fogyaszt,
13. a szolgálati engedelmességet, vagy fegyelmet megsérti,
14. munkatársát tettlegesen bántalmazza;
b) botrányos, erkölcstelen életmódot folytat, vagy egyébként állásához nem méltó magatartást tanusít,
c) bűntett elkövetése miatt ellene bűnvádi eljárás indult,
d) olyan magatartást tanusít, amelyből kitűnik, hogy szemben áll a népi demokrácia állami és társadalmi rendjével.
(2) Nyugellátásban részesülő munkavállalóval szemben fegyelmi vétség megállapításának csak az (1) bekezdés a) 11., b) és d) pontjai alapján van helye.
4. § (1) A fegyelmi büntetések a következők:
a) szóbeli megrovás,
b) írásbeli megrovás,
c) pénzbüntetés, amelynek összege nem haladhatja meg a munkavállaló egy havi munkabérének 50%-át,
d) áthelyezés székhelyváltoztatás nélkül,
e) alacsonyabb munkabérrel járó munkakörbe való beosztás, legalább 3 hónapi időtartamra,
f) besorolás alacsonyabb fizetési fokozatba,
g) áthelyezés székhelyváltoztatással,
h) tényleges szolgálati viszony megszüntetése az ellátási igény fenntartásával,
i) elbocsátás a jogosult hozzátartozók ellátási igényének fenntartásával,
j) elbocsátás.
(2) Nyugellátásban részesülő munkavállalóval szemben csak az ellátási igény megvonását lehet fegyelmi büntetésként kimondani, de a jogosult hozzátartozók ellátási igényét fenn lehet tartani. Ha enyhébb fegyelmi büntetés kiszabása lenne indokolt, a fegyelmi vétség megállapítása mellett a büntetés kiszabását mellőzni kell.
(3) A fegyelmi hatóság kimondhatja a fegyelmi határozatnak a MÁV hivatalos lapjában való közzétételét. Elbocsátás esetén a közzétételt mindig ki kell mondani.
5. § A büntetést a vétség súlyához és a vétkesség fokához mérten az összes körülményeknek, különösen az okozott kár vagy a közösségire hárult veszély nagyságának, valamint a munkavállaló egész szolgálati magaviseletének figyelembevételével úgy kell megállapítani, hogy annak a büntetés mellett nevelő hatása is legyen.
6. § (1) Ha a fegyelmi vétség elkövetésével a munkavállaló kárt okozott, vétkessége fokához mérten a kár teljes, vagy részbeni megtérítésére is kötelezhető.
(2) A kártérítés címén egy hónapban összesen kirótt összeg - a szándékos károkozást kivéve - többszöri károkozás esetében sem haladhatja meg a munkavállaló egy havi alapbérének 15%-át.
7. § (1) A 4. § (1) bekezdésének c)-g) pontjaiban felsorolt büntetések együttesen is kaszabhatók. A 4. § (1) bekezdésének d) és g) pontjában említett büntetés rendszerint az e) pontban említett büntetéssel együttesen kerül kiszabásra.
(2) A pénzbüntetést a munkavállaló béréből kell levonni. A levonásra részletfizetés engedélyezhető.
(3) Székhelyváltoztatással járó áthelyzés, mint büntetés kiszabása esetén a munkavállalónak átköltözési költségtérítésre igénye nincs.
(4) A fegyelmi eljárás tartama alatt a szolgálati érdekből elrendelt áthelyezést a fegyelmi hatóság büntetésből történt áthelyezésnek minősítheti.
(5) A 4. § (1) bekezdésének h) pontja alapján megbüntetett munkavállaló tényleges szolgálati viszonya a határozat jogerőre emelkedésének napjával megszűnik; részére, amennyiben nyugellátásra igénye van, a határozat rendelkezéseinek figyelembevételével ellátást kell megállapítani, egyéb igényel szempontjából úgy kell tekinteni, mintha szolgálati viszonya felmondás folytán szűnt volna meg.
(6) A 4. § (1) bekezdésének i) pontja alapján elbocsátott munkavállaló elveszti állását, szolgálati címét és mindennemű olyan igényét, amely vasúti szolgálata alapján megillette, jogosult hozzátartozóinak ellátási igénye azonban érintetlenül marad.
(7) A 4. § (1) bekezdésének j) pontja alapján elbocsátott munkavállaló elveszti állását, szolgálati címét és mindennemű olyan igényét, amely a vasúti szolgálata alapján megillette volna, ideértve a saját és hozzátartozóinak ellátásra vonatkozó igényét is.
8. § (1) Fegyelmi vétség gyanúja esetében vizsgálatot kell tartani. A vizsgálat célja azoknak az adatoknak a kiderítése és azoknak a bizonyítékoknak a beszerzése, amelyek szükségesek ahhoz, hogy azok alapján az ügyben határozni lehessen. Olyan ügyben, amelyben a pontos tényállást valamely szolgálati ág előzetes eljárás során már megállapította, vizsgálatot csak abban az esetben kell tartani, ha az előzetes eljárás során a munkavállalónak védekezésre nem volt lehetősége.
(2) A vizsgálat során a felelősségre vont munkavállalót meg kell hallgatni és az ellene felmerült kifogásokat vele közölni kell. A munkavállaló védekezését szóban vagy írásban adhatja elő. Szóbeli előadás esetén védekezését írásba kell foglalni.
(3) A munkavállalóval a vizsgálat közben felmerült újabb terhelő körülményeket közölni kell és a vizsgálatot úgy kell lefolytatni, hogy védekezését az összes terhelő körülmények ismeretében adhassa elő.
(4) A vizsgálatot a fegyelmi hatóság személyesen vagy megbízottja útján folytatja le.
(5) A MÁV. vezérigazgatóságánál és az igazgatóságoknál vizsgálatok lefolytatására állandó megbízottakat kell jelölni.
(6) A fegyelmi hatóság szükség esetén a vizsgálat lefolytatására esetenként összehívott bizottságot is rendelhet ki.
(7) A vizsgálatfal megbízott munkavállaló, vagy bizottság a vizsgálat eredményéről a pontos tényállás megállapításával jelentést terjeszt a fegyelmi hatóság elé. A Jelentésben - az alkalmazandó büntetésre irányuló javaslat nélkül - a vétkesség kérdésére is nyilatkozni kell.
9. § (1) A fegyelmi hatóság felfüggesztheti állásától azt a munkavállalót, akinek a munkahelytől távoltartása a fegyelmi vétség súlyára vagy természetére tekintettel szükséges.
(2) Ha szolgálati érdekből haladéktalan intézkedés szükséges, a munkavállalót a szolgálatból közvetlen szolgálati főnöksége is eltávolíthatja, de köteles erről a fegyelmi hatósághoz haladéktalanul jelentést tenni és jóváhagyást kérni.
(3) A felfüggesztés tartama alatt a munkavállaló munkabérét egészben vagy felerészben vissza lehet tartani.
(4) A felfüggesztést az elrendelésre illetékes fegyelmi hatóság bármikor visszavonhatja, ha annak további fenntartását nem látja indokoltnak vagy méltányosnak.
(5) A felfüggesztett munkavállaló a felfüggesztés tartama alatt egyenruhát nem viselhet, szolgálatot nem teljesíthet.
(6) Felfüggesztés esetén az elsőfokú fegyelmi határozatot a felfüggesztés napjától számított 4 héten belül, a másodfokú fegyelmi határozatot pedig a felfüggesztés nap. jától számított 8 héten belül meg kell hozni.
10. § (1) Ha a fegyelmi hatóság a vizsgálat adatai alapján beigazolva látja, hogy a munkavállaló fegyelmi vétséget követett el, fegyelmi határozatot hoz.
(2) A fegyelmi határozatot írásba kell foglalni és a munkavállaló részére kézbesíteni kell.
(3) A fegyelmi határozatban meg kell jelölni, hogy a munkavállalót milyen fegyelmi vétségben találták vétkesnek és ezért milyen büntetést szabtak ki. A fegyelmi határozatot indokolni kell.
(4) Ha a fegyelmi hatóság megállapítja, hogy a munkavállaló fegyelmi vétséget nem követett el, az eljárást megszünteti és erről a munkavállalót értesíti.
11. § (1) Ha a munkavállaló ellen olyan bűntett miatt indítanak büntető eljárást, amely nem függ össze a szolgálattal és a munkavállalót szolgálatára nem teszi méltatlanná, fegyelmi határozatot - a 9. § (6) bekezdésére való tekintet nélkül - csak a büntető eljárás jogerős befejezése után lehet hozni.
(2) Az őrizetbevett munkavállaló járandóságait az őrizetbevétel napjától be kell szüntetni. Az általa eltartott ellátásra igényjogosult hozzátartozói részére - ha megélhetésük biztosítva nincs - beszüntetett járandóságai 50%-ának megfelelő összegű élelmezési illetményt lehet folyósítani.
(3) Ha a munkavállalót a büntetőbíróság jogerősen e közügyektől való eltiltásra ítélte, a bíróság ítéletét haladéktalanul végre kell hajtani és a fegyelmi eljárást meg kell szüntetni.
12. § (1) Ha az elsőfokú fegyelmi hatóság a 4. § (1) bekezdésének d)-j) pontjában felsorolt fegyelmi büntetést szabott ki, a fegyelmi határozat ellen a munkavállaló fellebbezéssel élhet, kivéve, ha a határozatot a miniszter hozta,
(2) A fellebbezést az elsőfokú határozat kézhezvételétől számított 8 nap alatt az elsőfokú fegyelmi hatóságnál írásban kell benyújtani. Az elsőfokú fegyelmi hatóság a benyújtott fellebbezést az ügyre vonatkozó iratokkal együtt haladéktalanul felterjeszteni köteles a másodfokú fegyelmi hatósághoz.
(3) A fellebbezésnek a büntetés végrehajtására nincs halasztó hatálya.
13. § (1) Ha a másodfokú fegyelmi hatóság a fellebbezést alaptalannak találja, az elsőfokú határozatot helybenhagyja, ellenkező esetben az elsőfokú fegyelmi határozatot egészben vagy részben megváltoztatja. A másodfokú fegyelmi határozat tartalmára és kézbesítésére a 10. § rendelkezéseit kell alkalmazni.
(2) A másodfokú fegyelmi hatóság a határozat meghozatala előtt esetleg szükséges bizonyításkiegészítést akár közvetlenül, akár az elsőfokú fegyelmi hatóság útján foganatosíthatja.
(3) A másodfokú fegyelmi határozatot - a 9. § (6) bekezdésének esetét kivéve - a fellebbezés felterjesztésétől számított 30 napon belül kell meghozni.
(4) A másodfokú fegyelmi határozat ellen további jogorvoslatnak helye nincs.
14. § (1) Az elsőfokú fegyelmi hatóság a munkavállalót kérelmére, ha a jogerős határozattól számított egy év alatt újabb fegyelmi vétséget nem követett el és kimagasló munkateljesítményt nyújt (sztahanovista, újító lesz stb.) a fegyelmi határozat még hatályban lévő hátrányos jogkövetkezményei alól mentesítheti, illetőleg a büntetés további végrehajtásától eltekinthet, valamint a fegyelmi büntetésre vonatkozó feljegyzést törölheti.
(2) Jogerős fegyelmi határozattal kiszabott büntetést a közlekedés- és postaügyi miniszter elengedheti vagy enyhítheti, valamint a fegyelmi büntetésre vonatkozó feljegyzést törölheti.
15. § (1) A fegyelmi hatóság rendbírságot szabhat ki a munkavállalóra a hanyagságból vagy felületességből elkövetett, fegyelmi vétséget nem képező szabálytalanság miatt, E jogkörét a fegyelmi hatóság a munkavállaló közvetlen felettesére (osztályvezető, csoportvezető stb.) ruházhatja át.
(2) A rendbírság összege esetenként nem haladhatja meg a 100 forintot, ha a munkavállaló havi fizetése 1000 forint, vagy ennél kevesebb; 1000 forintot meghaladó fizetés esetén a rendbírság összege 300 forintig terjedhet.
(3) A rendbírságot írásbeli határozattal kell kiszabni.
(4) A rendbírság kiszabása ellen jogorvoslatnak helye nincs.
16. § (1) A kiszabott fegyelmi büntetésekről a szolgálati vétség rövid megjelölése mellett, valamint a rendbírságokról nyilvántartást keli vezetni.
(2) A törölt büntetés (14. §) a munkavállaló terhére nem vehető figyelembe.
17. § E szabályzat rendelkezéseit a folyamatban lévő fegyelmi ügyekben is alkalmazni kell, kivéve, ha az ügyben már elsőfokú fegyelmi határozatot hoztak. Ebben az esetben az ügy jogerős befejezéséig még a szabályzat hatálybalépése előtt érvényes szabályokat kell alkalmazni.
18. § A jelen rendelet hatálybalépésével az azzal ellenkező jogszabályok hatályukat vesztik.
Bebrits Lajos s. k.,
közlekedés- és postaügyi miniszter