62/1952. (VII. 22.) MT rendelet
az ország tűzrendészeti szolgálatának megerősítése tárgyában
A Magyar Népköztársaság minisztertanácsa abból a célból, hogy a tűzoltóság munkája fokozott tűzbiztonságra és a tűzvédelem megszilárdulására vezessen, az alábbiakat rendeli:
I. rész
1. §
A tűzrendészeti hatósági jogkört az állami tűzoltóság az alábbiak szerint gyakorolja:
a) elsőfokon: községekben a járás székhelyén működő alosztályparancsnok (tiszti örsparancsnok, járási tűzrendészeti kirendelt), városokban a városi alosztályparancsnok, Budapesten a kerületi alosztályparancsnok jár el.
Azokban az üzemekben, amelyekben állami tűzoltóság működik, az üzemi alosztályparancsnok, valamint a közvetlenül az osztályparancsnokság alá rendelt (önálló) állami üzemi örsparancsnoka jár el,
b) másodfokon: a megyei (budapesti) osztályparancsnok jár el.
2. §
Állami tűzoltóság szervezése és felszerelése ügyében a belügyminiszter, nem állami (üzemi) tűzoltóság szervezése és felszerelése ügyében minisztérium alá rendelt vállalatnál a belügyminiszter az illetékes miniszterrel egyetértve, tanács alá rendelt vállalatnál a területileg illetékes osztályparancsnok az illetékes helyi tanács végrehajtóbizottságával egyetértve határoz.
3. §
(1) A vasútvállalatokra vonatkozó tűzrendészeti ügyekben a belügyminiszter a közlekedésügyi miniszterrel egyetértve határoz.
(2) A postára, valamint a bányák földfeletti részeire vonatkozó tűzrendészeti ügyekben elsőfokon a területileg illetékes osztályparancsnok a területileg illetékes felügyeleti postaszervek, illetve a bányarendészeti felügyelőségek meghallgatásával, másodfokon a belügyminiszter az érdekelt miniszterrel egyetértve határoz.
4. §
A telep-, építési- és használatbavételi engedélyezésekkel kapcsolatos eljárásokban a tűzoltósági szervek továbbra is tűzrendészeti szakértői tevékenységet fejtenek ki. A tűzoltóság által adott szakvéleményt az engedélyező hatóság a határozat meghozatalánál figyelembe tartozik venni.
5. §
(1) Az elsőfokú tűzrendészeti hatóság az állami szerveknél, vasútnál, intézeteknél, állami vállalatoknál, állami gazdaságoknál, kísérleti- és tangazdaságoknál, termelőszövetkezeteknél és termelőszövetkezeti csoportoknál (a továbbiakban: szervek (vállalatok) a tűzrendészeti előírások megtartását a szükséghez képest, de évenként legalább egyszer tartozik ellenőrizni. Az ellenőrzés során:
a) intézkedést tesz az észlelt tűzrendészeti hiányok megszüntetése, illetőleg a szükséges tűzrendészeti intézkedések végrehajtása érdekében serről az érdekelt felügyeleti szervet értesíti; amennyiben a hiányok megszüntetése, illetőleg a szükséges tűzrendészeti intézkedések megtétele tervgazdálkodásba bevont szerveknél (vállalatoknál) beruházást tesz szükségessé, a szervet (vállalatot) kötelezi, hogy a szükséges beruházást a legközelebbi beruházási tervében irányozza elő, halaszthatatlan sürgősség esetében a szerv (vállalat) felügyeleti szervéhez közvetlenül előterjesztést tesz a beruházási terv módosításának elrendelése iránt;
b) amennyiben a megállapított tűzrendészeti hiányok olyan mértékűek, hogy azok közvetlenül tűzvész keletkezésének veszélyét foglalják magukban, az észlelt tűzrendészeti hiányok megszüntetéséig, illetőleg a szükséges tűzrendészeti intézkedések végrehajtásáig intézkedést tesz a szerv (vállalat) működésének, illetve a termelésnek részbeni, vagy egészbeni felfüggesztése iránt;
c) intézkedést tesz az olyan termelési és raktározási módok megszüntetése iránt, melyek közvetlenül tűz keletkezésének veszélyét rejtik magukban,
(2) Az elsőfokú tűzrendészeti hatóság az (1) bekezdésben foglalt olyan intézkedéseket, melyek a termelés (működés) menetét közvetlenül nem befolyásolják, saját hatáskörében foganatosít.
(3) A helyi jellegű szervek (vállalatok) működésének teljes vagy részleges felfüggesztéséhez a területileg illetékes megyei (budapesti városi) tanács végrehajtóbizottságának, illetve a területileg illetékes középfokú irányító szervnek, az országos jellegű szervek (vállalatok) működésének teljes vagy részleges felfüggesztéséhez pedig a belügyminiszternek és az illetékes miniszternek előzetes hozzájárulása szükséges.
6. §
A tűzrendészeti hatóság lakótelepeken (lakóházakban) és magánszemélyek üzemében, üzletében, egyénileg gazdálkodó földművesek gazdaságában a tűzrendészeti szabályok megtartását ellenőrizni és mindazokat a törvényes intézkedéseket megtenni köteles, melyek a tűzveszély elhárítására szükségesek.
7. §
(1) A tűzrendészeti hatóság az általa elrendelt tűzrendészeti intézkedésekről az érdekelteket írásbeli határozattal is haladéktalanul értesíteni köteles.
(2) Az elsőfokú tűzrendészeti hatóság határozata ellen - a közvetlen tűzveszély esetét kivéve - halasztó hatályú fellebbezésnek van helye a közvetlen felsőbb tűzrendészeti hatósághoz. A fellebbezést legkésőbb a határozat kézbesítését követő nyolcadik napon lehet benyújtani annál a tűzrendészeti hatóságnál, amely a megtámadott határozatot hozta.
(3) Tűzrendészeti ügyekben a fellebbviteli eljárás során hozott határozat ellen további fellebbezésnek helye nincs.
II. rész
8. §
(1) A tűzrendészeti hatóság pénzbírságot szabhat ki:
a) a jogszabályban foglalt tűzrendészeti szabályok megszegése miatt, amennyiben a szóbanlévő szabály megszegése nem bűncselekmény,
b) az általa kiadott tűzrendészeti határozatokban megszabott kötelesség elmulasztása vagy késedelmes teljesítése miatt.
(2) A pénzbírságot arra a személyre kell kiszabni, aki a tűzrendészeti szabályok megtartásáért, illetőleg a tűzrendészeti hatóságok rendelkezéseinek teljesítéséért felelős.
(3) A pénzbírság kiszabására a tűzrendészeti hatóságok az alábbiak szerint jogosultak:
a) a belügyminiszter 1000 forintig,
b) a másodfokú tűzrendészeti hatóság vezetője 500 forintig,
c) az elsőfokú tűzrendészeti hatóság vezetője 100 forintig terjedhető
pénzbírságot szabhat ki.
(4) A pénzbírság kiszabása írásbeli határozattal történik.
(5) A határozat ellen annak kézhezvételétől számított 8 napon belül egyfokú halasztó hatályú fellebbezésnek van helye a felettes tűzrendészeti hatósághoz. A belügyminiszter határozata ellen fellebbezésnek nincs helye.
(6) A pénzbírságot a tanács (községi, városi, városi kerületi) bevételi számlájára kell befizetni.
III. rész
9. §
(1) Az érdekelt miniszterek a felügyeletük és irányításuk alá rendelt szervek (vállalatok) tűzvédelméről, valamint a belügyminisztérium által nem biztosított tűzrendészeti felszerelésekről és berendezésekről saját hatáskörükben gondoskodnak.
(2) Az állami tulajdonban lévő lakóházak (telepek) tűzvédelméről a helyi ipar miniszterének irányításával a helyi tanácsok kötelesek gondoskodni. Az egyes minisztériumok és az alájuk tartozó szervek, (vállalatok) kezelésében lévő lakóházak (lakótelepek) tűzvédelméről való gondoskodás az illetékes miniszterek feladata,
(3) A minisztériumokban - a külügyminisztérium kivételével - legalább egy központi tűzrendészeti előadót kell beállítani. Az alárendelt szerveknél (vállalatoknál) a tűzvédelemért a vezető (igazgató) személyesen felelős. Nagyobb szerveknél (vállalatoknál) a vezető (igazgató) ezt a feladatát az illetékes miniszter hozzájárulásával az erre kijelölt dolgozón (tűzrendészeti összekötőn), keresztül látja el. A szervek (vállalatok) tűzvédelmének eredményessége érdekében meg kell szervezni a dolgozók bevonásával a társadalmi tűzvédelmet.
(4) A központi tűzrendészeti előadók és összekötők működése nem érinti a szervek (vállalatok) vezetőinek felelősségét a tűzrendészeti szabályok megtartásáért és a tűzrendészeti hatóságok határozatainak végrehajtásáért.
10. §
(1) Tilos a tűzoltóság gépjármű fecskendőjét, kismotorfecskendőit, a kézitűzoltókészülékeket és egyéb tűzoltó felszereléseket, valamint a tűzoltóság lovait és szekereit a rendeltetésüktől eltérő célra használni.
(2) Azon szerv (vállalat) felelős vezetője és épületgondnoka, akinek a kezelésébe és használatába adott tűzvédelmi felszerelések (berendezések) épségbentartása, illetve rendeltetésszerű felhasználása kötelessége, fegyelmi, büntetőjogi és anyagi felelősséggel tartozik a tűzvédelmi felszerelések minden olyan megrongálódásáért - vagy elromlásáért, mely azért következett be, mert nem gondoskodott az előző bekezdésben foglalt rendelkezések megtartásáról,
11. §
(1) Az egyes miniszterek kötelessége gondoskodni arról, hogy a felügyeletük alá tartozó szervek (vállalatok) a maguk tűzrendészeti házirendjét kidolgozzák és megtartsák. A házirend elkészítésénél kötelezően figyelembe kell venni a tűzrendészeti hatóság által határozatban megállapított tűzrendészeti előírásokat.
(2) Valamennyi szerv (vállalat) vezetője köteles gondoskodni arról, hogy az újonnan felvételre kerülő dolgozók az üzemmenettel összefüggő (technológiai) tűzvédelmi rendelkezésekről egy alkalommal megfelelő oktatásban részesüljenek. Az oktatást, illetve kiképzést a létesítmény tűzoltóságának vezetője, illetve a tűzrendészeti összekötő végzi.
12. §
A Néphadsereget és az Államvédelmi Hatóságot illetően a jelen rendeletben foglaltak végrehajtását a belügyminiszter és honvédelmi miniszter, illetve az Államvédelmi Hatóság vezetője együttes utasításban szabályozza.
13. §
Jelen rendelet hatálybalépésével az 5.090/1948. (V. 13.) Korm. számú rendelet 8., 23. és 24. §-ai, valamint a jelen rendelet rendelkezéseivel ellentétes jogszabályok hatályukat vesztik.
Rákosi Mátyás s. k.,
a minisztertanács elnökhelyettese