6/1952. (I. 23.) PM rendelet

a dolgozók egységes társadalombiztosítási nyugdíjának a bérrendezéssel kapcsolatos felemeléséről

A munkabérekre vonatkozó egyes rendelkezésekről szóló 204/1951. (XII. 2.) MT számú rendelet 22. §-ában kapott felhatalmazás alapján a következőket rendelem:

1. §

(1) A Magyar Népköztársaság minisztertanácsának és a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének az ár- és bérrendezésről szóló 1.034/1951. (XII. 2.) számú határozatában elrendelt nyugdíjemelésre tekintettel a dolgozók egységes társadalombiztosítási nyugdíjáról szóló 1951. évi 30. számú törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Nyt.) és az annak végrehajtásáról szóló rendeletek alapján megállapított egyes nyugdíjakat az alábbiak szerint kell felemelni:

a) a havi 150 forintot el nem érő öregségi nyugdíjat havi 150 forintra:

b) a havi 220 forintot el nem érő felemelt összegű öregségi nyugdíjat, a növelt összegű törzsnyugdíjjal megállapított öregségi nyugdíjat és a rokkantsági nyugdíjat havi 220 forintra;

c) a Nyt. 30. §-ának (2) bekezdése alapján havi 1.000 forintra korlátozott rokkantsági nyugdíjat a korlátozás nélkül járó összegre, legfeljebb azonban havi 1.200 forintra;

d) a Nyt. 30. §-ának (3) bekezdése alapján havi 500 forintra korlátozott özvegyi nyugdíjat a korlátozás nélkül járó összegre, legfeljebb azonban havi 600 forintra;

e) az árvaellátást havi 70 forintra, a szülőtlen árva ellátását havi 100 forintra.

(2) Az (1) bekezdés a) és b) pontjában említett rendelkezések a mezőgazdasági dolgozók nyugdíjára nem vonatkoznak.

2. §

(1) A baleseti járadék, illetőleg az ideiglenes járadék legmagasabb összege [195/1951. (XI. 11.) MT sz. r. 5. § (4) bek.] havi 1.000 forint helyett havi 1.200 forint.

(2) A házastársi pótlékra való jogosultságot kizáró számottevő kereset és jövedelem összege [195/1951. (XI. 11.) MT sz. r. 11. §] havi 300 forint helyett havi 360 forint.

(3) A nyugdíj és a baleseti járadék megállapításának alapjául szolgáló munkabérátlag [195/1951. (XI. 11.) MT sz. r. 15. § (1) bek.] legkisebb összege havi 500 forint helyett havi 600 forint, legmagasabb összege havi 3.000 forint helyett havi 3.500 forint, a mezőgazdasági dolgozók legkisebb munkabérátlaga pedig havi 300 forint helyett havi 350 forint.

(4) A nyugdíj vagy egyéb ellátás és a kereset vagy bármilyen más forrásból származó jövedelem együttes összegére megállapított értékhatár [196/1951. (XI. 11.) MT sz. r. 26. § (3) bek.] havi 1.200 forint helyett havi 1.400 forint.

3. §

(1) A nyugdíj és a baleseti járadék megállapításának alapjául szolgáló munkabérátlag [195/1951. (XI. 11.) MT sz. r. 15. §] számításánál a 204/1951. (XII. 2.) MT számú rendelet alapján az 1951. évi december hónapban kifizetett egyszeri juttatást nem lehet figyelembe venni.

(2) Az 1952. évi december hó 1. napjáig megnyíló igényeknél, illetőleg bekövetkezett üzemi baleseteknél az utolsó 12 havi munkabér átlaga helyett csak az 1951. évi december hó 1. napjától kezdve az igény megnyílásáig (a nyugdíjazásig), illetőleg az üzemi baleset bekövetkezéséig eltelt időre kapott munkabér havi átlagát kell alapul venni, ha az a dolgozóra nézve kedvezőbb és ha a dolgozó a nyugdíjazását (balesetét) közvetlenül megelőzően megszakítás nélkül legalább egy éven át dolgozott.

4. §

(1) A 196/1951. (XI. 11.) M T. számú rendelet 22. §-a helyébe az alábbi (2) és (3) bekezdésben foglalt rendelkezések lépnek.

(2) Ha a Nyt. alapján járó baleseti járadék kiszámításának alapjául szolgáló munkabér havi 800 forintnál több, a baleseti járadék

az 1. fokozatú sérültek részére havi 80 forintnál,

a 2. fokozatú sérültek részére havi 120 forintnál,

a 3. fokozatú sérültek részére havi 160 forintnál,

a 4. fokozatú sérültek részére havi 280 forintnál

kevesebb nem lehet.

(3) Ha a baleseti járadék kiszámításának alapjául szolgáló munkabér a havi 800 forintot nem haladja meg, a baleseti járadék

az 1. fokozatú sérültek részére havi 70 forint,

a 2. fokozatú sérültek részére havi 100 forint,

a 3. fokozatú sérültek részére havi 130 forint,

a 4. fokozatú sérültek részére havi 240 forint,

5. §

A jelen rendelet rendelkezéseit az 1952. évi január hó 1. napjától kezdődő hatállyal kell alkalmazni.

Olt Károly s. k.,

pénzügyminiszter