94/1952. (X. 13.) MT rendelet

a betegségi biztosításra vonatkozó egyes rendelkezések módosítása és kiegészítése tárgyában

1. §

(1) A táppénz a biztosítottnak - egyéb feltételek fennállása esetén - annyi időn át jár, amennyi ideig a biztosított keresőképtelensége első napját közvetlenül megelőzően folyamatos munkaviszonyban volt, legfeljebb azonban egy éven át.

(2) Gümőkóros betegségben szenvedő biztosított előzetes folyamatos munkaviszonyának megfelelő időre, legfeljebb azonban két éven át jogosult táppénzre.

(3) Üzemi baleset vagy foglalkozási betegség következtében keresőképtelen biztosítottnak táppénz időbeli korlátozás nélkül jár.

(4) Tizennyolc éven aluli biztosítottnak, valamint az iskolai tanulmányai befejezését követő munkaviszony alatt keresőképtelenné vált biztosítottnak táppénz legfeljebb egy éven át, gümőkóros betegség esetében legfeljebb két éven át jár.

(5) Annak a rokkantsági nyugdíjasnak (járadékosnak, ideiglenes rokkantsági nyugdíjasnak), aki újból munkaviszonyba lép, e munkaviszonya alapján annyi időn át jár táppénz, amennyi ideig keresőképtelensége első napját közvetlenül megelőzően folyamatos munkaviszonyban volt, legfeljebb azonban kilencven napon át. Ugyanezt a rendelkezést kell alkalmazni az 1952. január hó 1. napja előtt nyugdíjazott azokra a személyekre, akik az 1951. évi 30. számú törvényerejű rendeletben az öregségi nyugdíj feltételeként megállapított korhatárt nem töltötték be

(6) Az iparban foglalkoztatott idénymunkásnak annyi időn át jár táppénz, amennyi ideig a keresőképtelensége első napját közvetlenül megelőzően folyamatos munkaviszonyban volt, legfeljebb azonban hetvenöt napon át.

2. §

(1) A táppénzszolgáltatás időtartamának megállapítása szempontjából a munkaviszony folyamatosságát megszakítja

a) az önkényes kilépés,

b) a fegyelmi határozattal történt elbocsátás.

(2) A munkaviszonynak az (1) bekezdés alá nem eső megszűnése a munkaviszony folyamatosságát csak akkor szakítja meg, ha a biztosított a munkaviszony megszűnésétől számított hét napon belül újabb munkaviszonyba nem lép.

3. §

(1) Az ideiglenes rokkantsági nyugdíjra jogosult biztosított táppénzigénye megszűnik idült beteggé nyilvánítása napjával, tehát azzal a nappal, amelytől kezdve ideiglenes rokkantsági nyugdíjat kap [93/1952. (X. 13.) MT számú rendelet 1. §].

(2) Idült beteggé nyilvánítása napjával megszűnik a táppénzigénye annak a biztosítottnak is, aki

a) öregségi nyugdíjban, járadékban, nyugbérben vagy a dolgozók egységes társadalombiztosítási nyugdíjáról szóló 1951. évi 30. számú törvényerejű rendelet hatálybalépése előtt érvényben volt jogszabályok rendelkezései szerint munkaviszonya alapján megállapított állandó rendszeres ellátásban részesül,

b) a felemelt öregségi nyugdíjra jogosító életkort betöltötte és a nyugellátásra igénye megnyílott.

4. §

Azt az időt, amely alatt a biztosítottnak ideiglenes rokkantsági nyugdíj jár, a betegségi biztosítás szolgáltatásaira, úgyszintén a családi pótlékra való jogosultság szempontjából táppénzállományban eltöltött időnek kell tekinteni.

5. §

A hosszabb ideig egyhelyben dolgozók részére a 9/1950. (I. 8.) MT számú rendeletben biztosított kedvezmény az egyéb feltételek fennállása esettében azt az ideiglenes rokkantsági nyugdíjban részesülő biztosítottat is megilleti, aki újból munkába lép és e munkaviszonyában keresőképtelen lesz.

6. §

(1) Ha állami vállalat dolgozója, illetőleg közszolgálati alkalmazott, munkahelyét önkényesen elhagyja, vagy állásából fegyelmi eljárás során hozott határozattal azonnali hatállyal elbocsátják, munkaviszonyának megszűnése után keletkezett keresőképtelensége esetében táppénzre nem jogosult. Ha az ilyen dolgozó újabb munkaviszonyba lép, keresőképtelensége esetén a táppénzszolgáltatás időtartamának megállapításánál az önkényes kilépés, illetőleg az elbocsátás előtti munkaviszonyát figyelembe venni nem lehet. A táppénz mértéke tekintetében az eddigi rendelkezések továbbra is hatályban maradnak.

(2) Ha állami vállalat dolgozója, illetőleg közszolgálati alkalmazott táppénzigénye megnyílását közvetlenül megelőző egy éven belül két vagy több napot munkájától igazolatlanul távolmaradt, táppénzének mértéke az utolsó mulasztási naptól számított egy évig a munkabér napi átlagának ötven százaléka.

7. §

A biztosítottat terhelő tartozásokat a táppénzből csak akkor lehet levonni, ha a biztosított két hétnél hosszabb ideig részesül táppénzszolgáltatásban. A levonások együttes összege a táppénz egyharmadát nem haladhatja meg és nem lehet több annak az összegnek a felénél, amelyet a munkabérből le lehetne vonni.

8. §

(1) A biztosított dolgozó igényjogosult családtagjai egy éven belül kilencven napon át jogosultak kórházi (gyógyintézeti) ápolásra.

(2) Azok a rendelkezések, amelyek az igényjogosult családtagok részére egyes különleges betegségek esetében hosszabb kórházi (gyógyintézeti) ápolást biztosítanak, hatályban maradnak.

A mezőgazdasági munkásokra vonatkozó Különleges rendelkezések

9. §

Az állami mezőgazdasági üzemek (állami gazdaságok, gépállomások, erdő-, tó-, hal- és nádgazdaságok, kísérleti és tangazdaságok, kutatóintézetek gazdaságai, vadtenyésztő gazdaságok, méhészetek, selyemtermelési vállalatok stb.) állandó munkásai (állandó mezőgazdasági munkások) az ipari dolgozókra érvényes társadalombiztosítási jogszabályok szerint kötelezettek biztosításra. E rendelkezés alkalmazása szempontjából állandó mezőgazdasági munkásnak azt a dolgozót kell tekinteni, akit állandó munkahelyen alkalmaznak.

10. §

(1) Az a mezőgazdasági munkás, aki egy naptári évben legalább huszonhat héten át mezőgazdasági biztosított volt, ugyanazon év december 1. és a következő év március 31. napja közötti időben - a táppénz kivételével - akkor is jogosult a betegségi biztosítás szolgáltatásaira, ha a szolgáltatások igénybevételéhez szükséges előzetes biztosítási időt (huszonnégy nap) nem szerezte meg.

(2) Ha az (1) bekezdés hatálya alá tartozó mezőgazdasági biztosított december 1. és a következő év március 31. napja közötti időben történt megbetegedése keresőképtelenséget okoz, az említett szolgáltatásokra a keresőképtelenség első napjától számított egy éven át jogosult. Kórházi (gyógyintézeti) ápolás azonban legfeljebb hatvan napon át jár.

(3) Az (1) bekezdés hatálya alá tartozó mezőgazdasági biztosított családtagja az ott említett szolgáltatásokra december 1. és a következő év március 31. napja közötti időben, továbbá az alatt az idő alatt jogosult, amíg a mezőgazdasági biztosított keresőképtelensége miatt segélyezésben részesül. Kórházi (gyógyintézeti) ápolás azonban legfeljebb hatvan napon át jár.

11. §

Az a nem állandó mezőgazdasági munkás, aki egy naptári évben legalább huszonhat héten át mezőgazdasági biztosított volt, ugyanazon év december 1. és a következő év március 31. napja közötti időben bekövetkezett keresőképtelensége esetében az egyéb feltételek fennállása mellett is csak akkor jogosult táppénzre, ha munkaviszony megszűnését követő tizenöt napon belül vált keresőképtelenné. A táppénzszolgáltatás időtartama azonban nem lehet több, mint amennyi ideig a mezőgazdasági munkás az említett naptári évben biztosítva volt.

12. §

(1) A mezőgazdasági biztosítottak a táppénz mértéke szempontjából a következő két biztosítási csoportba tartoznak:

a) az első biztosítási csoportba a tizennyolctól hatvan év közöttiek;

b) a második biztosítási csoportba a tizennyolc éven aluliak és a hatvanadik éven felüliek.

(2) Az egyes biztosítási csoportoknak megfelelő táppénz és az egységes anyasági segély összegét a Szakszervezetek Országos Tanácsa a pénzügyminiszterrel egyetértésben szabályzatban állapítja meg.

(3) A mezőgazdasági biztosítottak táppénzszolgáltatásai időtartamának megállapításánál a 2. § (2) bekezdésének rendelkezéseit azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a munkaviszonyt folyamatosnak kell tekinteni akkor is, ha a két munkaviszony között harminc napnál hosszabb megszakítás nincsen.

13. §

(1) A munkáltatók a mezőgazdasági biztosítottak után egységes társadalombiztosítási járulékot kötelesek fizetni; ez magában foglalja a betegségi biztosítási és nyugdíjjárulékot.

(2) A Szakszervezetek Országos Tanácsa a pénzügyminiszterrel egyetértésben szabályzatban állapítja meg az egységes társadalombiztosítási járulék mértékét, továbbá a lerovás szabályait és azzal kapcsolatosan a biztosítottak és a munkáltatók kötelességeit, úgyszintén a lerovás elmulasztásának esetében a járulék kivetésének, beszedésének és behajtásának módozatait.

(3) A Szakszervezetek Országos Tanácsa az illetékes szakminiszterekkel megállapodást köthet arra nézve hogy egyes állami mezőgazdasági üzemek az egységes társadalombiztosítási járulékot készpénzben fizessék meg. A megállapodás kiterjedhet az egységes társadalombiztosítási járulék esedékességére, fizetésének módjára és a mezőgazdasági biztosítottak munkaviszonyának igazolására is.

(4) A pénzügyminiszter a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben elrendelheti, hogy az illetményadó fizetésére kötelezett munkáltatók az alkalmazásukban álló mezőgazdasági biztosítottak illetményadóját az egységes társadalombiztosítási járulékkal együtt külön erre a célra rendszeresített bélyegekkel róják le.

14. §

(1) Az állami mezőgazdasági üzemek az általános (ipari) biztosításba tartozó összes (értelmiségi, adminisztratív ipari és állandó mezőgazdasági) dolgozóik után azok tényleges javadalmazásának alapulvételével 8.5 százalékos társadalombiztosítási járulékot fizetnek, ez a járulék magában foglalja a betegségi biztosítási és a nyugdíjjárulékot.

(2) A jelen rendelet 9. §-ának és a jelen szakasz (1) bekezdésének hatálya alá tartozó állami mezőgazdasági üzemek körét a Szakszervezetek Országos Tanácsa a pénzügyminiszterrel és az érdekelt szakminiszterrel egyetértésben szabályzatban határozza meg.

Átmeneti és hatálybaléptető rendelkezések

15. §

(1) A jelen rendelet 1952. évi november hó 1. napján lép hatályba. Ezzel egyidejűleg hatályukat vesztik a 6.180/1945. (VIII. 14.) ME számú rendelet 6. és 7. §-a, 8. §-ának (2) bekezdése és 15. §-a, a 3.050/1947. (III. 23.) ME számú rendelet 3. §-ának a), b), d) és e) pontjai, ugyanennek a rendeletnek 5. és 11. §-a, a 4.101/1949. (VI. 23.) Korm. számú rendelet 1., 2. és 4. §-a, valamint a 90/1950. (III. 26.) MT számú rendelet 1. §-a (1) bekezdésének az állami mezőgazdasági üzemek átalány összegben fizetendő hozzájárulásra vonatkozó rendelkezése. Hatályukat vesztik továbbá az 1927. évi XXI. törvénynek, valamint az ezt módosító és kiegészítő jogszabályoknak mindazok a rendelkezései, amelyek a jelen rendelettel ellentétben állnak.

(2) A jelen rendelet hatálybalépése időpontját megelőzően megnyílt szolgáltatási igények elbírálásánál az igény megnyitása idején hatályban volt rendelkezések az irányadók, ha azok a biztosítottra kedvezőbbek. Ezt a rendelkezést azonban a 2. § hatálya alá tartozó biztosítottak szolgáltatási igényének elbírálásánál azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a táppénzszolgáltatás az idült beteggé nyilvánítás napjával ilyen esetben is megszűnik.

(3) A jelen rendelet végrehajtásáról a Szakszervezetek Országos Tanácsa gondoskodik.

Rákosi Mátyás s. k.,

a minisztertanács elnöke