1953. évi 14. törvényerejű rendelet

a kisiparosok ipargyakorlásáról

A Népköztársaság döntő feladatnak tekinti dolgozó népünk szükségleteiről való fokozottabb gondoskodást és ezért - többek között - lehetővé teszi az arra jogosultak részére iparjogosítvány kiadását. A korábbi (1884: XVII., 1922: XII. és 1936: VII. tv.) jogszabályok szigorú és részben elavult feltételeivel szemben a jelen törvényerejű rendelet az iparjogosítványok kiadását lényegesen könnyebb feltételekhez köti.

Az iparűzés általános feltételei

1. § A jelen törvényerejű rendelet alapján a kisipar gyakorlása

a) iparigazolvány,

b) kisipari működési engedély;

alapján történhet.

2. § (1)[1] Iparigazolvány az alább felsorolt képesítéshez kötött iparokra adható ki:

1. aranyozó

2. asztalos

3. autószerelő és javító

4. ács

5. ártézi- és műkútfúró

6. bádogos

7. bronzműves, csillárkészítő

8. bőrdíszműves, bőröndös

9. cég- és címfestő

10. cipész, csizmadia

11. cukrász

12. ezüsttárgyjavító, fémverő, ötvös

13. épületburkoló

14. faesztergályos

15. faszobrász, fametsző

16. fazekas, cserépkályhakészítő

17. fehérneműkészítő

18. fehérneműtisztító

19. fémnyomó

20. fényképész és fényképnagyító

21. férfiszabó és fiúruhakészítő

22. fésűs (szaruműves)

23. fodrász (férfi és női)

24. fogtechnikus

képesítéshez nem kötött (szabad) iparok.

25. fűzőkészítő

26. galvanizáló

27. gázszerelő

28. gépihurkoló

29. gombkötő és paszományos

30. gubás és szűrszabó

31. gumijavító

32. hajóács, csónaképítő

33. hangszerkészítő

34. kalapos (férfi és női)

35. kaptafakészítő

36. kazánkovács, hajókovács

37. kádár( bognár, pintér)

38. kárpitos

39. kefekötő és ecsetkészítő

40. kesztyű és sérvkötőkészítő

41. késes, köszörűs

42. kocsigyártó, bognár, kerékgyártó

43. kocsilámpakészítő

44. kosárfonó

45. kovács, szerszámkovács

46. kőfaragó

47. kőműves

48. könyvkötő, doboz-, díszmű és tokkészítő

49. köteles és hálókészítő

50. kövező

51. központi fűtésszerelő

52. kútcsináló

53. lakatos

54. látszerész

55. manikűröző és kozmetikus

56. mázoló, fényező

57. mérlegkészítő és javító

58. mészáros és hentes

59. mézeskalácsos, viaszöntő

60. mű- és aranyhímző, azsúrozó

61. műszerész

62. nap- és esernyőkészítő

63. nemez- és szövetsapkakészítő

64. nőiszabó és leányruhakészítő

65. órás

66. orvosi műszerész és ortopédgépkészítő

67. paplanos

68. papucsos

69. pipakészítő

70. rádiószerelő

71. reszelővágó

72. rézműves és ónozó

73. rézöntő, harangöntő

74. sokszorosító gipsz- és terrakottaszobrász

75. sütő

76. szappanos és gyertyamártó

77. szíjgyártó, kocsinyerges, kocsikárpitos

78. szita- és rostakészítő

79. szobafestő

80. szűcs, szőrmesapkakészítő

81. takács (kézi és gépi szövő)

82. tetőfedő

83. tímár

84. üveges, üvegműves, tükörkészítő

85. vas- és fémesztergályos

86. vasöntő

87. vegytisztító, kelme- és fonalfestő

88. villanyszerelő

89. vésőműves

90. vízvezetékszerelő

91. zománcozó

továbbá valamennyi képesítéshez nem kötött (szabad) iparra.

(2) Kisipari működési engedély az alább felsorolt iparokra adható ki:

1. bognár

2. cipész, csizmadia

3. fodrász

4. kovács

5. szabó (férfi és női)

6. vegyes javító

3. §[2] (1) Az iparigazolványt és kisipari működési engedélyt (továbbiakban iparjogosítvány) az olyan nagykorú személyeknek, akik gyámság, gondnokság alatt nem állanak, közügyektől eltiltva nincsenek és a népköztársaság elleni bűntett, vagy a népgazdaság ellen nyereségvágyból elkövetett bűntett miatt jogerősen elítélve nem voltak, továbbá á 4. §-ban előírt szakképzettséget igazolják, kérelemre ki kell adni.

(2) Kisipari működési engedély csak a 3000 lélekszámon aluli községekben adható ki, ha a kérelmező a jelen § (1) bekezdésében megállapított feltételekkel rendelkezik.

(3) A könnyűipari miniszter előzetes hozzájárulásával az illetékes helyi tanács végrehajtóbizottságának ipari osztálya (csoportja) iparjogosítványt adhat ki olyan iparok gyakorlására is, amelyek a 2. §-ban nincsenek felsorolva.

(4) Nem lehet iparjogosítványt adni annak a dolgozónak, aki állami vállalattól az iparjogosítvány kérését megelőző 1 éven belül önkényesen kilépett.

(5) A házfelügyelők - kizárólag a felügyeletük alá tartozó lakóházakban - a házfelügyelők szabályzatában meghatározott lakáskarbantartási munkálatokat iparjogosítvány nélkül elvégezhetik.

(6) Családi házépítésben az építtető rokonai, ismerősei iparjogosítvány nélkül is közreműködhetnek.

4. § (1) Az iparigazolvány kiadásához a következő szakképzettség igazolása szükséges:

a) segédlevél vagy szakmunkásbizonyítvány arról, hogy a kérelmező megfelelő szakképesítést szerzett,

b) három évi szakbavágó gyakorlat igazolása.

(2) Kisipari működési engedély kiadásához annak igazolása szükséges, hogy a kérelmező legalább két évig szakbavágó gyakorlatot folytatott.

(3) Aki korábban azonos szakmában iparjogosítvánnyal, vagy mesterlevéllel rendelkezett, annak szakképesítést és szakbavágó gyakorlatot külön igazolni nem kell.

5. § A könnyűipari miniszter egyes szakmákban az ipari munkák minőségének biztosítása céljából kisipari működési engedély kiadását bizottság előtt leteendő vizsgától teheti függővé. A bizottság összetételét és a vizsga szabályait külön rendelet szabályozza.

Iparjogosítványok kiadása

6. §[3] Az iparjogosítványt az iparűzés helye szerint illetékes járási (városi, kerületi) tanács végrehajtóbizottságának ipari osztálya (csoportja) saját hatáskörében adja ki azok részére, akik a jelen törvényerejű rendeletben meghatározott feltételeknek megfelelnek.

7. § Az iparjogosítvány kiállításáért illetéket kell fizetni, amelynek mértékét a könnyűipari miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértésben állapítja meg.

Az ipar gyakorlása

8. § (1) Az ipar gyakorlását csak az iparjogosítvány kézhezvétele után lehet megkezdeni.

(2) Az illetékes tanács végrehajtóbizottsága a kérelmezőt véghatározatáról írásban értesíteni köteles.

(3) A véghatározat ellen a felügyeletet gyakorló tanács végrehajtóbizottságához lehet 15 napon belül fellebbezni.

9. § A kisiparos telephelyét Budapesten és Miskolcon a kerületen belül, egyéb helyen pedig a község (város) területén belül korlátozás nélkül áthelyezheti. Az áthelyezést 8 napon belül az illetékes tanács végrehajtóbizottságánál be kell jelenteni. Fenti városok más kerületében, illetve más községben (városban) az ipar csak új iparjogosítvány alapján gyakorolható.

10. § (1) Az iparigazolvány, valamint a kisipari működési engedély alapján a kisiparos az ipart csak saját személyében gyakorolhatja.

(2)[4] A kisiparos halála után az általa gyakorolt ipart életben maradt házastársa a saját jogán, újabb iparjogosítvány nélkül folytathatja, köteles azonban az ipar átvételét a kisiparos halálától számított 3 hónap alatt az illetékes járási (városi, kerületi) tanácsnál bejelenteni és ez alkalommal a szakképzettség kivételével a jelen törvényerejű rendelet 3. § (1) bekezdésében előírt feltételeket a saját személyében igazolni.

11. § Kisiparosok állandó, vagy alkalmi munkaközösségeket nem hozhatnak létre.

12. § (1) A jelenjeg is működő kisiparos annyi alkalmazottat foglalkoztathat, amennyi a jelen törvényerejű rendelet életbelépésekor az SZTK nyilvántartásában szerepel.

(2) Kérelmére, indokolt esetben a megyei (budapesti városi) tanács végrehajtóbizottsága alkalmazott tartását engedélyezheti.

(3) A bármilyen címen alkalmazottak együttes száma a 3 főt nem haladhatja meg.

13. § (1) A kisiparos üzlethelyiségét annak külső részén a bejáratnál cégtáblával köteles megjelölnie

(2) A cégtáblán fel kell tüntetni a kisiparos családi és utónevét, valamint az általa gyakorolt ipart.

14. § A kisiparos köteles a hatálybanlévő és az ipar gyakorlásával kapcsolatos közegészségügyi, közbiztonsági, köz- és tűzrendészeti, valamint munkavédelmi követelményeknek eleget tenni. Ezek betartását az illetékes hatóság bármikor ellenőrizheti.

15. § A kisiparos termékeit a vonatkozó jogszabályok figyelembevételével vásárokon és piacokon is forgalomba hozhatja.

Az iparűzési jog elvonása és megszűnése

16. § (1) Attól a kisiparostól, akiről megállapítást nyer, hogy a hatóságot az iparjogosítvány elnyerése érdekében félrevezette, az iparjogosítványt vissza kell vonni.

(2) Vissza kell vonni az iparjogosítványt attól a kisiparostól is, akit a bíróság jogerős ítélettel mellékbüntetésként foglalkozása gyakorlásától eltiltott.

(3) Vissza lehet vonni az iparjogosítványt attól a kisiparostól, aki:

a) iparát nem a lakosság közmegelégedésére végzi és ezért ellene több oldalról jogos kifogás merül fel, vagy bizonyíthatóan megengedhetetlen haszon elérésére törekszik,

b) az állammal szemben fennálló kötelezettségeinek nem tesz eleget,

c) a tilalom ellenére iparát munkaközösségben gyakorolja.

(4) Az iparjogosítványt elvonó határozat ellen egyfokú fellebbezésnek van helye.

17. § (1) Az ipar szüneteltetését az illetékes tanács végrehajtóbizottságánál 8 napon belül be kell jelenteni. A szüneteltetést az illetékes tanács végrehajtóbizottsága 3 hónapra tudomásul veszi és azt rendkívül indokolt esetben egyízben, legfeljebb további 3 hónapra engedélyezheti.

(2) Aki ipara gyakorlását az iparjogosítvány kiadásától számított 3 hónap alatt nem kezdi meg, vagy 3 hónapnál hosszabb ideig engedély nélkül szünetelteti, az csak új iparjogosítvány alapján folytathatja iparát.

18. § Az ipar gyakorlására vonatkozó jog megszűnik a kisiparos halálával, - ha özvegye a 10. § (2) bekezdésben foglalt jogával nem él - az iparjogosítvány visszavonásával, valamint akkor, ha a kisiparos iparjogosítványát visszaadja.

Vegyes és büntető rendelkezések

19. § A jelenleg működő kisiparosok érvényes iparigazolványuk, vagy iparengedélyük alapján iparukat e törvényerejű rendelet rendelkezéseinek megfelelően változatlanul tovább folytathatják.

20. §[5] A kisiparosok iparűzésével kapcsolatban az iparjogosítványok visszavonásánál, a vizsgabizottság összetételénél, a szakképesítés megállapításánál, valamint az ipari tanuló tartásánál a Kisiparosok Országos Szabadszervezetét meg kell hallgatni.

21. § Aki a jelen törvényerejű rendelet rendelkezéseit megszegi, vagy kijátssza, amennyiben cselekménye sulyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és hat hónapig terjedhető elzárással, vagy 20.000 Ft-ig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.

22. § Jelen törvényerejű rendelet életbelépésével az 1884: XVII., az 1922: XII., és az 1936: VII. törvények, valamint az ezekben foglalt felhatalmazás alapján kiadott későbbi rendeleteknek a kisiparosok ipargyakorlására vonatkozó és e törvényerejű rendelet rendelkezéseivel ellentétes intézkedései hatályukat vesztik.

23. § A jelen törvényerejű rendelet végrehajtásáról a könnyűipari miniszter az érdekelt miniszterekkel egyetértésben gondoskodik.

Dobi István s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke

Darabos Iván s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára