1/1953. (X. 6.) BgyM rendelet

A sertés, marha, borjú és juh levágásának szabályozása

A földművelésügyi, élelmiszeripari, könnyűipari és igazságügyminiszterrel egyetértésben az alábbiakat rendelem:

1. §

A jelen rendelet alkalmazása szempontjából:

a) termelőnek kell tekinteni azt, aki az állami begyűjtésiről szóló 1952. évi 26. Számú törvényerejű rendelet alapján 1953. II. félévben állatbeadási kötelezettség alá esik;

b) nem termelő és beadási kötelezettség alá nem eső személynek kell tekinteni az a sertés-, illetve juhtartót, vagy vágatot, akinek az 1952. évi 26. törvényerejű rendelet alapján állatbeadási kötelezettsége nincs, háztartási szükségletének fedezésére azonban sertést, illetve juhot vásárol, vagy vágat;

c) 1952-53. évi sertésbeadási hátraléknak kell tekinteni az egyénileg termelőnek, a termelőszövetkezetnek, vagy a III. típusú termelőszövetkezeti csoportnak (a továbbiakban: termelőszövetkezet) 1952. július hó 1. napjától 1953. június hó 30. napjáig terjedő időből származó sertésbeadási hátralékát, amelyet az 1953/54. évi gabonabeadás elmulasztása miatt nem töröltek;

d) szerződéses sertéshizlalási hátraléknak kell tekinteni a termelő és termelőszövetkezet 1953. január 1. napja utáni időből származó szerződéses hízottsertés átadási hátralékát.

2. §

Sertést, marhát, borjút és juhot csak vágási engedély alapján szabad levágni.

3. §

(1) Az a termelő, aki 1953. II. félévi sertésbeadási és szerződéses hízottsertés átadási kötelezettségének eleget tett és 1952/53. évi sertésbeadási vagy szerződéses sertéshizlalási hátraléka nincs, korlátlanul kaphat hízottsertésre vágási engedélyt.

(2) A termelő 1953. II. félévi sertésbeadási és szerződéses sertéshizlalási kötelezettségének teljesítése előtt egy darab hízottsertésre vágási engedélyt kaphat, ha 1952/53. évi sertésbeadási és szerződéses sertéshizlalási hátraléka nincsen, továbbá 1953. II. félévben később esedékes ilyen kötelezettségének teljesítése biztosítva van. A községi (városi, városi kerületi) tanács végrehajtóbizottsága a vágási engedélyt csak akkor adhatja ki, ha a megyei állat- és zsírbegyűjtő vállalat községi állatbegyűjtője igazolja, hogy a termelő később esedékes kötelezettségének teljesítését megfelelő súlyú süldő beállításával biztosította. E követelményt társulások esetében - az egyetemleges felelősség elve alapján - valamennyi társulóra is alkalmazni kell.

(3) Az a termelő, akinek 1952/53. évi sertésbeadási hátralékát a gabonabeadás elmulasztása miatt nem törölték, vagy a hátralék az 1953. évi 10. Számú törvényerejű rendelet megjelenése után keletkezett, mindaddig nem kaphat sertésvágási engedélyt, amíg az 1953. II. félévi sertésbeadási és szerződéses sertéshizlalási kötelezettségét - a hátralékokkal együtt - nem teljesítette.

(4) A Sertésbeadási kötelezettség teljesítéséi a termelő beadási könyvének, a szerződéses kötelezettség teljesítését vételijegynek, vagy a megyei állat- és zsírbegyűjtő vállalat átvételi elismervényének felmutatásával köteles igazolni.

4. §

(1) A termelőszövetkezetek tagjai a háztáji gazdaságukban hízottsertés levágásra korlátlanul kaphatnak vágási engedélyt, ha:

a) a termelőszövetkezet az 1953. II. félévi sertésbeadási és szerződéses sertéshizlalási kötelezettségét - az esetleges hátralékokkal együtt - maradéktalanul teljesítette;

b) a taginak háztáji gazdaságából származó szerződéses sertéshízlalási kötelezettsége nincsen, vagy az teljesítette.

(2) A termelőszövetkezetek tagjai - a termelőszövetkezet sertésbeadási és szerződéses sertéshizlalási kötelezettségének teljesítésétől függetlenül - egy darab hízottsertés levágására vágási engedélyt kaphatnak, ha háztáji gazdaságukból származó szerződéses sertéshizlalási kötelezettségük nincs, vagy ilyen kötelezettségük teljesítésének előfeltételeit biztosították. További vágási engedélyt akkor kapnak, ha háztáji gazdaságukból származó szerződéses sertéshízlalási kötelezettségük nincs vagy annak eleget tettek

5. §

(1) A termelőszövetkezetek a közös állományból üzemi konyhájuk részére - vagy ha ilyen nincs, a tagok között való szétosztásra, illetőleg a kitermelt húsnak a szabadpiacon való értékesítésére -hízottsertésre korlátlanul kaphatnak vágási engedélyi, ha:

a) 1952/53. évi sertésbeadási és szerződéses sertéshizlalási hátralékuk nincs;

b) 1953. II. félévi sertésbeadási és szerződéses sertéshizlalási kötelezettségüknek eleget tettek.

(2) Az (1) bekezdés b-c) pontjaiban foglalt előfeltételek teljesítése előtt a termelőszövetkezetek hízottsertésre vágási engedélyt csak a sertésbeadási és szerződéses sertéshizlalási kötelezettség teljesítésére szükséges mennyiségen felüli állatokra kaphatnak, ha:

a) a vágási kérelem időpontjáig - az esetleges hátralékkal felemelt - előírt sertésbeadási és szerződéses sertéshizlalási kötelezettségüknek eleget tettek;

b) a legközelebb esedékes sertésbeadási, valamint szerződéses sertéshizlalási kötelezettségük teljesítéséhez megfelelő számú sertéssel rendelkeznek.

6. §

(1) Állami gazdaságok, cél-, tan-, kísérleti gazdaságok, sertéshízlaldák (a továbbiakban: állami gazdaságok) területi igazgatóságai, illetve felügyeleti hatóságai az irányításuk alá tartozó gazdaságok részére saját állományukból időszaki dolgozóik ellátására csak a hízottsertés átadási tervük teljesítése arányában kaphatnak sertésvágási engedélyt.

(2) Állami gazdaságok területi igazgatóságaik, illetve felügyeleti hatóságuk útján beadási tervükön felüli sertésvágás engedélyezését csak akkor kérhetik, ha az előző időszakra előírt hízottsertés beadási tervüket legalább 75%-ban teljesítették.

7. §

(1) Nem termelő és beadási kötelezettség alá nem eső személyek hízottsertést korlátlan mértékben vághatnak.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltak nem vonatkoznak a termelőszövetkezeti tagok háztáji gazdaságában való vágásokra. Erre vonatkozólag a jelen rendelet 4. §-ában foglaltakat kell alkalmazni.

8. §

A vágatók a második és a további sertés levágására vágási engedélyt csak akikor kaphatnak, ha az előző vágásuk, vagy vágásaik után előírt kötelező zsírbeadásnak eleget tettek.

9. §

(1) Azok a termelők, termelőszövetkezetek és termelőszövetkezeti tagok, akik állatbeadási és szerződéses hízlalási kötelezettségüknek eleget tettek és az állatselejtező bizottság állal kiselejtezett szarvasmarhával, vagy borjúval rendelkeznek, azok levágására vágási engedélyt kaphatnak. A vágás csak közvágóhídon, illetve közvágó-helyen történhetik.

(2) A selejtezés megtörténtét a selejtező bizottságnak a marhalevélen, vagy külön egyedi bizonyítvánnyal kell igazolnia.

(3) Nem termelő és beadási kötelezettség alá nem eső személyek selejt szarvasmarhára és borjúra vágási engedélyt nem kaphatnak.

10. §

(1) Tenyésztésre, vagy továbbtartásra alkalmatlan - ú. n. selejt - juhra, valamint három éven felüli ürüre a juhtartó termelők, termelőszövetkezetek, termelőszövetkezeti csoportok, valamint nem termelő és beadásra nem kötelezett juhtartók korlátlanul kaphatnak vágási engedélyt.

(2) A vágási engedélyeket továbbra is a könnyűipari miniszter a Gyapjúbegyűjtő Vállalaton keresztül a tanácsok útján adja ki.

(3) Egyebekben a juhok levágásának Szabályozásáról szóló 253.700/1951. (VII. 18.) ÉlmM rendeletben és a 146/1952. (VIII. 12.) KipM utasításban - megjelent a Könnyűipari Értesítőben - foglalt rendelkezések az irányadók.

11. §

A 9. és 10. § szerint levágott selejtmarha, borjú és juh bőrét a termelők, termelőszövetkezetek, termelőszövetkezeti tagok, valamint nem termelő és beadásra nem kötelezett személyek a vágás után azonnal kötelesek a bőr-begyűjtőnek beszolgáltatni és ennek megtörténtét a községi (városi, városi kerületi) tanács végrehajtóbizottságánál igazolni.

12. §

(1) A feketevágásért eddig jogerősen elítélt személvekre vonatkozó sertésvágási tilalom - az üzletszerű feketevágókat kivéve - hatályát veszti.

(2) Üzletszerű a feketevágás, ha az elkövető tudatosan arra törekedett, hogy illetéktelen nyereségből állandó keresetforrásra tegyen szert. [8.800/ 1946. (VII. 28.) ME rendelet 9. §-a.]

(3) Az akit jelen rendelet megjelenése után elkövetett feketevágásért jogerősen elitéltek, illetőleg a vele közös háztartásban élő hozzátartozója, a feketevágástól számított egy évig nem kaphat vágási engedélyt.

13. §

A begyűjtési miniszter a megyei tanács végrehajtóbizottsága elnökének javaslata alapján elrendelheti a teljes sertésvágási tilalmat olyan községekre (városokra), amelyeknél az állatbegyűjtési terv teljesítésében lemaradás mutatkozik. Ezekben a községekben (városokban) a sertés, selejtmarha, borjú és juh levágására az engedélyt - meghatározott időre - minden beadásra kötelezett termelői és beadásra nem kötelezett személy részére fel kell függeszteni.

14. §

(1) A vágási engedélyt:

a) a termelő, termelőszövetkezeti tag részére hízottsertés, selejtmarha, borjú és juh levágására a lakóhelye szerint illetékes községi (városi, városi kerületi) tanács végrehajtóbizottsága;

b) a termelőszövetkezet részére hízottsertés, selejtmarha, borjú és juh levágására a járási (a járási tanács hatásköre alól kivett városi, budapesti városi kerületi) tanács végrehajtóbizottsága;

c) nem termelő és beadásra nem kötelezett személy részére hízott sertés és juh levágására a lakóhelye szerint illetékes községi (városi, városi kerületi) tanács végrehajtóbizottsága adja ki.

(2) Amennyiben nem termelő és beadásra nem kötelezett személy sertését nem lakóhelyén vágják le, a vágási engedélyt a vágás helye szerint illetékes községi (városi, városi kerületi) tanács végrehajtóbizottsága adja ki.

(3) Termelők, termelőszövetkezetek és termelőszövetkezeti tagok hízottsertés, selejtmarha, borjú és juh, nem termelő és beadásra nem kötelezett személvek hízottsertés, juh levágására vágási engedélyt csak akkor kaphatnak, ha marhalevél felmutatásával igazolják, hogy a vágásra szánt állat tulajdonukban van.

(4) A vágási engedélyen fel kell tüntetni a vágás napját, a sertésvágási engedélyen pedig a levágásra kerülő sertés után beadandó zsír mennyiségét is

15. §

(1) A vágási engedély csak egy állat levágására jogosít és csak azon a napon érvényes, amely az engedélyen a vágás napjául fel van tüntetve.

(2) Ha a vágás az engedély szerinti napon előre nem látható és előre el nem hárítható okból nem történhet meg, a vágató kérelmére a községi (városi, városi kerületi) tanács végrehajtóbizottsága a vágás időpontját legfeljebb 24 órával meghosszabbíthatja.

16. §

Magánfogyasztás céljára csak 125 kg-os, vagy ennél nagyobb élősúlyú sertést szabad - a kényszervágás esetét kivéve - levágni.

17. §

(1) A vágatók minden sertésvágás után zsírbeadást kötelesek teljesíteni. A zsírbeadás mértékét a jelen rendelethez mellékelt táblázat állapítja meg. A zsírbeadás mértékét a háztartáshoz tartozó személyek és a levágott sertések száma határozza meg.

(2) Aki a mellékelt táblázatban megállapított mennyiségen felüli mértékben vág sertést, darabonként 15 kg zsírt köteles beadni.

(3) Szabadfoglalkozású egyének magánvágásai esetén már a második sertés után egységesen 15 kg zsírt kötelesek beadni.

(4) Az állami gazdaságok (cél- és tangazdaságok) állományukból üzemi konyhájuk részére levágott sertések után darabonként 12 kg zsírt kötelesek beadni.

(5) A termelőszövetkezeteik közös állományukból levágott sertések után darabonként 5 kg zsírt kötelesek beadni.

18. §

(1) A jelen rendelet 17. §-ában meghatározott zsírmennyiséget a vágató a levágott sertés zsírjából a vágást követő három napon belül - közfogyasztásra alkalmas, idegen anyagtól mentes, olvasztott állapotban, hatósági áron - köteles a községi (városi, városi kerületi) zsírgyűjtőnek beadni.

(2) A beadandó zsírmennyiséget a vágás helyén kell a községi (városi, városi kerületi) zsírgyűjtőnek beadni akkor is, ha a vágató más helyen lakik.

(3) A községi (városi, városi kerületi) zsírgyűjtő az átvett zsírmennyiségről kiállított vételi-jegyeket és azok összesítését köteles a községi (városi, kerületi) tanács végrehajtóbizottságának a begyűjtési miniszter által megállapított határidőre megküldeni

19. §

(1) A magánháztartásban végzett kényszervágást a kényszervágás előtt - vagy ha ez nem lehetséges - a kényszervágás napján, de legkésőbb 24 órán belül a vágás helye szerint illetékes községi (városi) tanács végrehajtóbizottságának be kell jelenteni.

(2) Ha a kényszervágató a kényszervágott sertést magánháztartásában kívánja felhasználni, úgy a kényszervágáshoz az (1) bekezdésben előírt bejelentés megtételével egyidejűleg sertésvágási engedélyt köteles kérni.

(3) Ha a magánháztartásban kényszervágott sertést a vágató felhasználni nem kívánja, az közfogyasztás céljára a vágás helye szerint illetékes községi (városi) tanács végrehajtóbizottságának rendelkezésére köteles bocsátani. Ebben az esetben a kényszervágott sertéshez vágási engedély nem kell.

(4) A magánháztartásban kényszervágott sertések közfogyasztásra bocsátása iránt kell intézkednie a községi (városi, városi kerületi) tanács végrehajtó-bizottságának minden olyan esetben, amikor a kényszervágott sertés tulajdonosa részére jelen rendelet rendelkezései alapján vágási engedélyt kiadni nem szabad.

(5) A kényszervágott sertés után, ha az magáinháztartásban használják fel, ugyanolyan mennyiségű zsírt kell beadni, mint az egyébként levágott sertés után.

(6) Termelőszövetkezetekben a közös állományból kényszervágott sertéseket közfogyasztásra kell bocsátani. Ha ez a helyi körülmények miatt nem lehetséges, a kényszervágott sertés húsát a tagok között rendes fogyasztói áron ki lehet mérni. Indokolt esetben, vagy ha a hús nem teljes értékűela kiméréskor a fogyasztói árat legfeljebb 20%-kal lehet mérsékelni. Ilyen esetben a kényszervágott állat húsát a termelőszövetkezetnek az 5. § (2) bekezdésében szabályozott vágási keretében be kell számítani.

20. §

(1) Tenyészkocát hízóba állítani, az állatbeadási kötelezettség teljesítésébe beadni, vagy levágni csak csak abban az esetten szabad, ha az állattartó helyette másik tenyészkocát állított be és az már lemalacozott.

(2) A községi (városi, városi területi) tanács köteles hízóbaállításra adott engedélyét a tenyészkocára egyidejűleg kiállított vagy már meglévő marhalevélre rávezetni és a koca marhalevelét a vágási engedély kiadásakor bevonni.

21. §

(1) Közellátás érdekét veszélyeztető büntettet követ el és a gazdasági rend büntetőjogi védelméről szóló 8.800/1946. (VII. 28.) ME rendelet szerint büntetendő az aki a jelen rendelet rendelkezéseit megszegi vagy kijátssza.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott cselekmény az 56/1950. (II. 16.) MT rendelet szerint esik büntetés alá, ha súlya elenyészően csekély, vagy az ellátás érdeke szempontjából jelentéktelen. Ebben az esetben az eljárás az 1953: 16. sz. tvr. 6. § (1) bek. a) pontja alapján a járásbíróság hatáskörébe tartozik.

22. §

Jelen rendelet hatálybalépésével a hízottsertés és juh vágási engedélyek kiadásáról szóló 1.761/R-6/1953. (VII. 31.) BgyM rendelet hatályát veszti.

Tisza József s. k.,

begyűjtési miniszter

Melléklet az 1/1953. (X. 6.) BgyM rendelethez.

Zsírbeadási táblázat a levágott sertések után beadandó zsírmennyiségről