1952. évi 26. törvényerejű rendelet

az 1953. évi állami begyűjtésről

A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a mezőgazdasági termékek állami begyüjtésének szabályait az 1953. évre, illetőleg az 1953/54. gazdasági évre az alábbiakban állapítja meg:

I. RÉSZ

Általános rendelkezések

1. § (1) Népgazdaságunk mezőgazdasági termény, élőállat és állati termék (a továbbiakban: mezőgazdasági termékek) szükségletét állami begyüjtéssel kell biztosítani. Az állami begyüjtés módjai:

a) állami gazdaságok beadása,

b) terület utáni beadási kötelezettség,

c) szerződéses termeltetés,

d) cséplőgépkereset és vámkeresmény beadása,

e) állami mezőgazdasági gépállomások természetbeni keresménye,

f) sertésvágás után kötelező zsírbeadás,

g) a szabadforgalomban történő állami felvásárlás.

(2) Az állami gazdaságok beadását, valamint a terület utáni beadási kötelezettséget a jelen törvényerejű rendelet szabályozza.

(3) A szerződéses növénytermeltetést, állattenyésztést és hízlalást külön rendelkezések szabályozzák. A szerződés alapján átadott terményeket és állatokat a terület utáni beadási kötelezettségbe a jelen törvényerejű rendeletben meghatározott esetekben be kell számítani.

(4) A cséplőgépek keresetét, továbbá a malmok, darálók és hántolók vámkeresményét azok üzembentartói kötelesek a megállapított térítés ellenében az állami begyüjtés céljára átadni.

(5) A gépállomások által elvégzett talajmunkák ellenértékét a termelőszövetkezetek és III. típusú termelőszövetkezeti csoportok - függetlenül attól, hogy a gépállomás hány holdon végez talajmunkát - mindaddig természetben kötelesek fizetni, míg ez az ellenérték el nem éri az összes szántóterületük után számított kat. holdankénti 30 búzakilógrammot; ha a ténylegesen elvégzett talajmunkák. ellenértéke ennél több, az ellenértéknek - az összes szántóterület után számítva - kat. holdanként 30 búzakilógrammon felüli részét szabad választásuk szerint természetben vagy pénzben fizethetik. A gépállomások természetbeni keresményüket a megállapított térítés ellenében az állami begyüjtés céljára köteleseik átadni.

(6) A sertésvágások után kötelező zsírbeadást az erre vonatkozó külön rendelkezések szerint kell teljesíteni.

2. § Az állami gazdaságok, állami erdőgazdaságok, kísérleti és tangazdaságok, továbbá a közületek, intézmények és állami vállalatok gazdaságai kötelesek egész árutermelésüket az állami begyüjtés céljára átadni. Az üzemterv szerint mutatkozó árutermelésre az illetékes begyüjtő vállalattal szállítási szerződést kell kötni. A szállítási szerződés megkötéséért és a beadás teljesítéséért a gazdaság vezetője személyileg felelős.

3. § (1) Terület utáni beadásra kötelesek:

a) a termelőszövetkezetek és termelőszövetkezeti csoportok;

b) az egyéni termelők.

(2) Beadásra az köteles, aki a beadási kötelezettség alapjául szolgáló földterületen bármilyen címen ténylegesen gazdálkodik.

(3) A termelőnek több község vagy város határában fekvő földterületeit lakóhelyén összesíteni kell és a beadási kötelezettséget az együttes terület alapján lakóhelyén kell megállapítani.

(4) A beadási kötelezettség megállapításánál az egész holdon felüli 400 négyszögölnél kisebb területrészt figyelmen kívül kell hagyni, a 400-1200 négyszögöl nagyságú területrészre a holdankénti beadási kötelezettség felét, az 1200 négyszögöl vagy ennél nagyobb területrészre pedig egy hold utáni beadási kötelezettséget kell számítani. A borbeadási kötelezettség megállapításánál az egész holdon felüli területrészeket 200 négyszögölenként kell figyelembe venni és minden 200 négyszögöl szőlőterület után az egy holdra eső borbeadási kötelezettség 1/8 részét kell számítani.

(5) Az állami tartalékföldekből kishaszonbérletbe vett területet a termelő egyéb földterületéhez hozzászámítani nem szabad. Az ilyen területek utáni beadási kötelezettséget a begyüjtési miniszter külön utasításban szabályozza, a fennálló rendelkezéseknek megfelelően.

4. § (1) A termelőszövetkezet és a III. típusú termelőszövetkezeti csoport közös művelése alatt álló földterület után a beadási kötelezettséget a termelőszövetkezet, illetőleg termelőszövetkezeti csoport közösen köteles teljesíteni. A beadási kötelezettség teljesítéséért a termelőszövetkezet és a termelőszövetkezeti csoport tagjai egyetemlegesen felelősek, az elnök személyes felelőssége mellett.

(2) Az I. és II. típusú termelőszövetkezeti csoportoknál a tagok egyénileg kötelesek beadásra, a dolgozó parasztokra megállapított mennyiségben és szabályok szerint.

(3) Az egyéni termelők a tényleges művelésük alatt álló összes földterület után kötelesek beadásra. A termelő gazdaságához kell számítani a vele közös háztartásban élő személyek művelése alatt álló földterületet is. A haszonbérlétbe adott földterület után a bérlő köteles a beadási kötelezettséget teljesíteni. A feles- vagy részesbérletbe adott földterületet a bérbeadó gazdaságához kell számítani; az ilyen földterület után megállapított beadási kötelezettség teljesítéséért azonban a bérbeadó és a feles- vagy részesbérlő egyetemlegesen felelősek.

5. § A beadási kötelezettség a természetben fizetendő földadót és a kulákoknál előírt mezőgazdaságfejlesztési járulékot is magában foglalja.

6. § A beadási kötelezettséget a jelen törvényerejű rendeletben foglalt szabályok szerint kell teljesíteni: gabonát a cséplőgéptől, a többi terményeket a betakarításkor, az élőállatokat és állati termékeket a termelő meghallgatásával a megállapított időben kell beadni.

7. § (1) A beadási kötelezettség teljesítése után fennmaradó mezőgazdasági termékekből a termelő köteles elsősorban az állami terménykölcsönt és a gépállomással szemben fennálló természetbeni tartozást kiegyenlíteni, jövő évi vetőmagszükségletét biztosítani és a megkötött termelési, tenyésztési, hízlalási és szállítási szerződéseit teljesíteni. E kötelezettségek teljesítése után fennmaradó termékeivel szabadon rendelkezik.

(2) A termelő kötelezettségeinek teljesítése után fennmaradó mezőgazdasági termékek szabadpiaci forgalmát és szabad szállítását engedélyező rendelkezések gabonafélékre vonatkozólag 1953. június 15-ig, kapásnövényekre és borra vonatkozólag 1953. augusztus 15-ig maradnak érvényben és az 1953. évi begyüjtés előrehaladásától függően fognak újból életbelépni.

(3) A mezőgazdasági termékek szabadpiaci forgalmát a begyüjtési miniszter a községi begyüjtési tervek teljesítésétől teheti függővé.

(4) A begyüjtési miniszter a belügyminiszterrel egyetértve a begyüjtési tervüket nem teljesítő községeket a mezőgazdasági termékek szabadpiaci forgalombahozatalából részben vagy egészben kizárhatja.

8. § (1) A beadási kötelezettség a következő ágakra oszlik:

1. terménybeadási kötelezettség,

2. állatbeadási kötelezettség,

3. tejbeadási kötelezettség,

4. baromfi- és tojásbeadási kötelezettség,

5. borbeadási kötelezettség.

(2) A jelen törvényerejű rendelettel szabályozott termény- és borbeadási kötelezettség az 1953/54. gazdasági évre, a tejbeadási kötelezettség, valamint a baromfi- és tojásbeadási kötelezettség az 1953. naptári évre vonatkozik.

(3) Az állatbeadási kötelezettséget a jelen törvényerejű rendelet 1953. év II. félévére vonatkozólag szabályozza. Az 1953. év I. felében az 1952. évi 2. számú törvényerejű rendelettel az 1952/53. gazdasági évre megállapított állatbeadás hátralékos részét kell teljesíteni.

II. RÉSZ

Terménybeadási kötelezettség

9. § (1) A terménybeadási kötelezettség alapja a termelő gazdaságához tartozó szántó, rét és legelő együttes területe.

(2) Mentesek a terménybeadási kötelezettség alól:

a) azok a háztáji és egyéni gazdaságok, amelyeknek együttes szántó-, rét- és legelőterülete egy kat. holdnál kisebb;

b) azok a rizsvetés területek, amelyek után a termelő a 14. §-ban megállapított rizsbeadást teljesíti;

c) azoknál a termelőszövetkezeteknél és III. típusú termelőszövetkezeti csoportoknál, amelyeknek legelőterülete a szántóterület 12%-át meghaladja, a legelőterületnek a szántóterület 12%-án felüli része;

d) a községi vagy városi legeltetési bizottság egységes kezelésébe vont legelőterületek;

e) a megyei tanács végrehajtóbizottsága mezőgazdasági osztályának igazolása szerint mezőgazdaságilag nem hasznosítható területek és mezővédő erdősávok.

10. § (1) A terménybeadási kötelezettség mértékének megállapítása szempontjából a gazdaságokat kataszteri csoportokba és birtokcsoportokba kell sorolni.

(2) A kataszteri csoportokba a gazdaságokat az együttes szántó-, rét- és legelőterület átlagos kataszteri tiszta jövedelme alapján kell beosztani az alábbiak szerint:

(3) A birtokcsoportba való sorolásnál nemcsak a szántó-, rét- és legelőterületet, hanem a gazdaság egész területét (szántó, rét, legelő, szőlő, kert, erdő, nádas) kell figyelembe venni és a szőlőt ötszörös, a kertet (gyümölcsöst) négyszeres területtel kell számítani. A terménybeadási kötelezettség alól mentes területeket és az állami tartalékföldekből kishaszonbérletbe vett területeket nem kell számításba venni.

(4) A terménybeadási kötelezettség a beadás alapjául szolgáló szántó-, rét- és legelőterület után kat. holdanként a következő:

(5) Azoknál a kulákoknál, akiknek összes földterülete 25 kat. holdnál kisebb, a dolgozó parasztok ugyanolyan birtokcsoportjára megállapított terménybeadási kötelezettséget kell alapul venni és ezt 10%-kal fel kell emelni. Egy kat. holdra eső terménybeadási kötelezettségük azonban nem lehet nagyobb a 25 kat. holdas kulákok egy kat. holdjára megállapított kötelezettségnél.

(6) A begyüjtési miniszter a minisztertanács hozzájárulásával egyes járások területén, ahol a földek termőképessége a kataszteri tiszta jövedelemmel nincs arányban, a (4) bekezdésben meghatározott terménybeadási kötelezettséget a tervfelbontás során megfelelően módosíthatja.

(7) Azok a termelők, akiknek együttes szántó-, rét- és legelőterülete a 8 kat. holdat nem éri el és tehenet nem tartanak, a tejbeadás helyett a (4) bekezdésben megállapított terménybeadási kötelezettségen felül külön takarmánymennyiséget kötelesek beadni. Ez a tejbeadást helyettesítő takarmánymennyiség a 12. § (1) bekezdése szerinti takarmánybeadási kötelezettség 20%-a.

11. § A terménybeadási kötelezettség mérséklésének a következő esetekben van helye:

a) az 1-3 és a 3-5 kat. holdas birtokcsoportba tartozó dolgozó parasztoknál az általuk eltartott harmadik és minden további 14 éven aluli gyermek után 1/2-1/2 holdra eső terménybeadási kötelezettséget el kell engedni;

b) termelési szerződéssel lekötött szántóterület, valamint a zöldségtermelésre használt öntözéses szántóterület után megállapított terménybeadási kötelezettséget - a minőségi vetőmagvak és vető-burgonya, valamint a szerződéses újburgonya kivételével, amelynek a 13. § (7) bekezdése értelmében a terménybeadási kötelezettség teljesítésébe beszámítanak - törölni kell, ha a termelő a termelési, illetőleg szállítási szerződést teljesítette és ezt megfelelően igazolja;

c) elemi kár miatt földadóelengedésben részesült terület után a terménybeadási kötelezettséget a földadóelengedés százalékos arányának megfelelően mérsékelni kell.

12. § (1) A terménybeadási kötelezettséget a következő csoportokra osztva kell teljesíteni:

A csoportok arányát a begyüjtési miniszter egyes járások területén a helyi termelési viszonyoknak megfelelően módosíthatja.

(2) A terménybeadási kötelezettséget búzakilogrammban kell megállapítani. A beadás alá vont terményeket az alábbi kulcsok szerint kell búzakilogrammra átszámítani:

13. § (1) a kenyérgabonabeadási csoportban előírt beadási kötelezettséget a termelő - tényleges terméseredményének megfelelő arányban - búzával és rozzsal köteles teljesíteni. Ha a terméseredménye a kenyérgabonabeadási csoportban előírt beadási kötelezettség teljesítésére nem elegendő, a csoport hátralévő részének teljesítésére elsősorban árpát és zabot, ezek hiányában pedig kukoricát és napraforgómagot adhat be, amennyiben ezekből a terményekből előírt beadási kötelezettségét már teljesítette.

(2) A takarmánybeadási csoportban előírt beadási kötelezettség 30%-át árpával és zabbal, 55%-át pedig kukoricával kell teljesíteni. Aki árpát és zabot nem termel, ezek helyett is kukoricát, aki pedig kukoricát nem termel, ehelyett is árpát és zabot köteles beadni. A fennmaradó részt a termelő szabad választása szerint teljesítheti árpával, zabbal, kukoricával és szálastakarmánnyal. Szálastakarmánnyal legfeljebb a takarmánybeadási csoportban előírt beadási kötelezettség 15 %-át lehet teljesíteni. Fejelett állattartással rendelkező termelőszövetkezetek és III. Típusú Termelőszövetkezeti csoportok a takarmánybeadási a begyüjtési miniszter engedélye álapján - a megállapított határidőn belül - hízottsertés beadásával is teljesíthetik.

(3) A napraforgómagbeadási csoportban előírt beadási kötelezettséget napraforgómaggal, ennek hiányában hízottsertéssel vagy tiszta sertészsírral kell teljesíteni. A beadási kötelezettség teljesítésé szempontjából 100 búzakilogramm kötelezettségnek 10 kg hízottsertés vagy 6 kg tiszta sertészsír felel meg. A termelő beadási kötelezettségének teljesítése után fennmaradó napraforgómagot olajcsere-telepeken a megállapított vám ellenében étolajra és darára átcserélheti és az így kapott étolajjal és darával szabadon rendelkezhetik. Napraforgómag szabadpiaci forgalomba nem hozható.

(4) A burgonyabeadási csoportban előírt beadási kötelezettség teljesítésére a termelő burgonyát, továbbá a szántó-, rét- és legelőterület minden kat. holdja után legalább 2 kg hüvelyest (elsősorban babot) köteles beadni. Ha a termelő burgonyatermése és a kötelezően előírt hüvelyesmennyiség a burgonyabeadási csoport teljesítésére nem elegendő a még hiányzó részt a termelő szabadválasztása szerint, további hüvelyes vagy bármely más beadás alá vont termény beadásával teljesítheti.

(5) Sörárpából a termelő köteles egész termését beadni. Ha a beadott sörárpa a terménybeadási kötelezettség megfelelő csoportjaiban előírt beadási kötelezettségnél több, a kötelezettségen felül beadott sörárpa helyett a termelőnek - 10%-kal felemelt mennyiségben - térítés ellenében szokványminőségű árpát kell kiutalni.

(6) Az ipari célra termelt burgonya beadását a begyüjtési miniszter az érdekelt miniszterekkel egyetértve külön szabályozza.

(7) A termelési szerződés alapján termelt és beadott minőségi búza-, rozs-, árpa-, zab- és kukoricavetőmag, valamint vetőburgonya és újburgonya a terménybeadási kötelezettség megfelelő csoportjának teljesítésébe beszámít. Amennyiben a beadott mennyiség több mint a terménybeadási kötelezettség megfelelő csoportjaiban előírt beadási kötelezettség, a kötelezettségen felül beadott ilyen vetőmagvak és vetőburgonya helyett a termelőnek térítés ellenében szokványminőségű terményt, illetőleg burgonyát kell kiadni.

14. § (1) A rizsvetésterület után a termelő a terménybeadási kötelezettséget teljes egészében rizs beadásával köteles teljesíteni.

(2) A rizsvetésterületek után a terménybeadási kötelezettség teljesítésére - kataszteri csoportokra és birtokcsoportokra való tekintet nélkül - az üzemtervben (termelési tervben) előirányzott termésátlag 80%-át kell beadni.

(3) A beadási kötelezettség teljesítése után fennmaradó rizst a termelő vám ellenében meghántoltathatja és a hántolt rizzsel szabadon rendelkezhetik.

(4) Újonnan létesített vagy kizárólag helyi vízzel öntözött rizstelepekre a begyüjtési miniszter a (2) bekezdésben megállapított rizsbeadási kötelezettségei mérsékelheti.

15. § (1) A szántóterülettel nem rendelkező termelő a terménybeadási kötelezettséget teljes egészében hízottsertés, vágómarha vagy réti széna beadásával teljesítheti. A beadási kötelezettség teljesítése szempontjából ilyen esetben 100 búzakilógramm kötelezettségnek 10 kg hízottsertés vagy 20 kg vágómarhaélősúly felel meg.

(2) Ha a termelő gazdaságához a szántóterületet meghaladó rét és legelő tartozik, a terménybeadási kötelezettség egyes csoportjainak százalékos arányát a községi (városi, kerületi) tanács végrehajtóbizottsága a begyüjtési miniszter által megadott utasítások szerint a tervfelbontás során módosíthatja.

(3) A különleges irányú termelésre berendezett termelőszövetkezetek és III. típusú termelőszövetkezeti csoportok terménybeadási kötelezettségét - a jelen törvényerejű rendelet alapelveinek sérelme nélkül - a begyüjtési miniszter a földművelésügyi miniszter javaslatára a tervfelbontás során a törvényerejű rendeletben foglaltaktól eltérően is megállapíthatja.

16. § A terménybeadási kötelezettség teljesítésére szükséges terményeket az alábbi határidőben kell beadni:

a) a gabonaféléket (búza, rozs, árpa, zab) a cséplőgéptől azonnal a begyüjtőhelyre kell szállítani;

b) a kukoricát és napraforgómagot a betakarítástól, a rizst a csépléstől számított 5 napon belül;

c) a burgonyát a szedéstől számított egy napon belül;

d) a szántóföldi és réti szénát, valamint a hüvelyeseket (bab, borsó, lencse) legkésőbb 1953. szeptember 30-ig kell beadni.

III. RÉSZ

Állatbeadási kötelezettség

17. § (1) Az 1953. II. félévi állatbeadási kötelezettség alapja ugyanaz a szántó-, rét- és legelő-terület, amely a termelő 1953/54. évi terménybeadási kötelezettségének alapjául szolgál.

(2) A terménybeadási kötelezettség alól mentes területek - a 9. § (2) bekezdésének c) pontjában megjelölt területeket kivéve - az állatbeadási kötelezettség alól is mentesek.

18. § (1) Az 1953. II. félévi állatbeadási kötelezettség a beadás alapjául szolgáló szántó-, rét- és legelőterület után - birtokcsoportokra tekintet nélkül - a következő:

kat. holdanként

Termelőszövetkezetek és III. típusú termelőszövetkezeti csoportok 7.70 kg

dolgozó parasztok és I. vagy II. típusú termelőszövetkezeti csoportok tagjai 12.60 kg

kulákok 13.- kg

(2) Az állatbeadási kötelezettséget élősúlykilogrammban kell megállapítani. Az élősúlykilógrammban megállapított állatbeadási kötelezettség - a megyei állatállomány arányában - sertés-és marhabeadási kötelezettségre oszlik. A sertes- és marhabeadási kötelezettség megyénkénti arányát a földművelésügyi miniszterrel egyetértve a begyüjtési miniszter állapítja meg.

19. § (1) A sertésbeadási kötelezettséget a termelőszövetkezetek, III. típusú termelőszövetkezeti csoportok és dolgozó parasztok legalább 126 kg élősúlyú, a kulákok pedig legalább 130 kg élű-súlyú hízottsertéssel, a marhabeadási kötelezettséget a termelők egységesen legalább 280 kg élősúlyú vágómarhával kötelesek teljesíteni. A kötelezettségen felül beadott élősúlyt szabadfelvásárlási áron kell kifizetni.

(2) Azok a termelők, akiknek együttes szántó-, rét- és legelőterülete a 14 kat. holdat nem éri el, a sertésbeadási kötelezettség teljesítésére egy hízottsertést önkéntes társulás alapján közösen is beadhatnak. Egy-egy hízottsertés beadására dolgozó parasztoknál legfeljebb 5, kulákoknál legfeljebb 3 beadásra kötelezett termelő társulhat. A marhabeadási kötelezettség teljesítésére - földterületük nagyságától függetlenül - dolgozó parasztoknál legfeljebb 12, kulákoknál legfeljebb 4 beadásra kötelezett termelő társulhat. Ha a társulásra megállapított határidő után a társulást felbontják, a termelők sertés- és marhabeadási kötelezettségüket külön-külön egész sertéssel vagy marhával tartoznak teljesíteni. A sertés- és marhabeadásra kulákok csak egymással társulhatnak.

(3) Azok a termelők, akiknek együttes szántó-, rét- és legelőterülete a 3 kat. holdat nem éri el, továbbá - a területük nagyságától függetlenül - azok, akiknek sertésbeadási kötelezettsége 20 kg-nál nem több, egész sertésbeadási kötelezettségüket tiszta sertészsír beadásával is teljesíthetik. A sertésbeadási kötelezettségnek a hízottsertés beadása után fennmaradó részét, amennyiben az 20 kg-nál nem több, minden termelő tiszta sertészsír beadásával köteles teljesíteni. A sertésbeadási kötelezettség teljesítése szempontjából egy kg élősertésnek 60 dkg zsír felel meg. A sertésvágás után kötelező zsírbeadás a sertésbeadási kötelezettség teljesítésébe nem számítható be.

(4) A termelő a sertés- és marhabeadási kötelezettségét egységesen sertésbeadással is teljesítheti.

(5) Az illetékes begyüjtő vállalatoknak az 1953. II. félévében üszőnevelési, tinónevelési, bikanevelési, húsbika- és ürühízlalási szerződés alapján átadott állatokat, továbbá a vállalatok által megvásárolt törzskönyvezett sertés- és szarvasmarhatenyészállatokat az állatbeadási kötelezettség teljesítésébe be kell számítani. A beszámítás módját a begyüjtési miniszter szabályozza. Ezeknek az állatoknak a beadására társulni nem lehet.

20. § (1) Az állatbeadási kötelezettség teljesítésére szükséges hízottsertést és vágómarhát a termelő beadási kötelezettségét nyilvántartó községi (városi, kerületi) tanács végrehajtóbizottsága által a termelő meghallgatásával megállapított és a termelő beadási könyvébe bejegyzett hónapban kell beadni. A hónapon belül a pontos átvételi napot a végrehajtóbizottság - a megyei Állat- és Zsírbegyüjtő Vállalat értesítése alapján - a beadásra köteles termelővel az előző hónap 25. napjáig írásban közli.

(2) Az állatbeadási kötelezettség teljesítésére szükséges zsírt a vágás után azonnal, de legkésőbb 1953. december 31-ig kell beadni.

21. § (1) A termelő köteles a beadási kötelezettség teljesítésére szükséges sertést megfelelő időben hízóbaállítani és úgy hizlalni, hogy az a megállapított beadási határidőre az előírt élősúlyt elérje.

(2) A beadási kötelezettség teljesítésére hízóbaállított sertést végrehajtás során történt lefoglalás esetében - árverés mellőzésével - a megyei Állat- és Zsírbegyüjtő Vállalatnak kell átadni. Az értékesítést csak akkor lehet foganatosítani, amikor a sertés a beadási súlyhatárt elérte.

IV. RÉSZ

Tejbeadási kötelezettség

22. § (1) Az 1953. naptári évben tejbeadásra köteles:

a) tehene után minden olyan tehéntartó, akinek földterülete nincs, vagy akinek együttes szántó-, rét- és legelőterülete a 8 kat. holdat nem éri el (tehén utáni tejbeadási kötelezettség):

b) területe után minden olyan termelő, akinek együttes szántó-, rét- és legelőterülete a 8 kat. holdat eléri vagy meghaladja, akár van tehene, akár nincs (terület utáni fejbeadási kötelezettség).

(2) Azok a termelők, akinek együttes szántó-, rét- és legelőterülete a 8 kat. holdat nem éri el és tehenet nem tartanak, a tejbeadás helyett az 1953/54. gazdasági évben a 10. § (7) bekezdése szerint megállapított magasabb takarmánybeadást kötelesek teljesíteni.

(3) A terménybeadási kötelezettség alól mentes területek - a 9. § (2) bekezdésének c) pontjában megjelölt területeket kivéve - a terület utáni tejbeadási kötelezettség alól is mentesek. Ez a mentesség a tehén utáni tejbeadási kötelezettségre nem vonatkozik.

23. § (1) A tejbeadási kötelezettség mértékének megállapítása szempontjából az ország területe a termelési viszonyok és a szarvasmarhafajták alapján négy tájegységre oszlik.

(2) Termelőszövetkezetek és a III. típusú termelőszövetkezeti csoportok 1953. évi tejbeadási kötelezettsége a közös művelés alatt álló szántó-, rét- és legelőterület után

(3) A földnélküli tehéntartók és a 8 kat. holdnál kisebb szántó-, rét- és legelőterületen gazdálkodó dolgozó parasztok tejbeadási kötelezettsége

(4) A termelőszövetkezetek és III. típusú termelőszövetkezeti csoportok tagjai a háztáji gazdaságukban tartott tehenek után a földnélküli tehéntartókra és a 8 kat. holdnál kisebb szántó-, rét- és legelőterületen gazdálkodó dolgozó parasztokra megállapított tejbeadást kötelesek teljesíteni.

(5) A 8-25 kataszteri hold szántó-, rét- és legelőterületen gazdálkodó dolgozó parasztok tejbeadási kötelezettségét tájegységenként, a terület nagysága és a tehenek száma szerint kell megállapítani.

(6) 8 kataszteri holdnál kisebb szántó-, rét- és legelőterületen gazdálkodó tehéntartó kulákok tejbeadási kötelezettségét tájegységenként, - a tehenek száma szerint, míg a 8 kataszteri hold vagy ennél nagyobb szántó-, rét- és legelőterületen gazdálkodó kulákok tejbeadási kötelezettségét tájegységenként a terület nagysága és a tehenek száma szerint kell megállapítani.

24. § (1) Egy tehén utáni tejbeadási kötelezettség elengedésének van helye:

a) minden olyan tehéntartónál, aki bikaborjú nevelésére borjúnevelési szerződést kötött - ideértve a termelőszövetkezetek és III. típusú termelőszövetkezeti exportok tagjai által a háztáji gazdaságukból származó borjúra vonatkozólag a közös állatállomány szaporítása céljára kötött szerződést is - a szoptatás és nevelés ideje alatt;

b) az olyan földnélküli tehéntartóknál és 8 kat. holdnál kisebb szántó-, rét- és legelőterületen gazdálkodó tehéntartó dolgozó parasztoknál, akiknek tellene betegség miatt egyáltalában nem ad tejet - és ezt hatósági állatorvosi bizonyítvánnyal igazolják - a betegség ideje alatt.

(2) Egy tehén utáni tejbeadási kötelezettség mérséklésének van helye:

a) minden olyan tehéntartónál, akiknek háztartásában négy vagy ennél több 14 éven aluli gyermek vagy hatósági orvosi bizonyítvány szerint tejtáplálásra szoruló beteg van;

b) minden olyan tehéntartónál, aki tinó- vagy üszőborjú nevelésére borjúnevelési szerződést köt - ideértve a termelőszövetkezetek és a III. típusú termelőszövetkezeti csoportok tagjai által a háztáji gazdaságukból származó borjúra vonatkozólag a közös állatállomány szaporítása céljára kötött szerződést is - a szoptatás és nevelés ideje alatt;

c) termelőszövetkezetek és III. típusú termelőszövetkezeti csoportok olyan tagjainál, továbbá az olyan dolgozó parasztoknál, akik 1952. év január hó 1. napja óta tehenet nem tartottak, ha háztáji gazdaságuk, illetőleg gazdaságuk céljára előhasi üszőt állítanak be az elléstől számított egy évig.

(3) A mérséklés az egy tehén utáni beadási kötelezettség 50%-át a (2) bekezdésben említett okok együttes fennforgása esetén sem haladhatja meg.

(4) A mérséklésre okot adó tényeket a tehéntartó köteles nyolc napon belül a községi (városi, kerületi) tanács végrehajtóbizottságának bejelenteni. A tejbeadási kötelezettséget csak a bejelentés időpontjától kezdve lehet elengedni, vagy mérsékelni.

(5) A tejbeadási kötelezettség elengedésének és mérséklésének részletes szabályait a begyüjtési miniszter állapítja meg.

25. § (1) A tejbeadási kötelezettséget megszakítás nélkül teljesen kifejt, friss, egészséges és a törvényes követelményeknek mindenben megfelelő teljes tehéntejjel kell teljesíteni. Az állami gazdaságok, valamint az állami vállalatok és intézmények gazdaságai által beadott tejnél legalább 3.5%, a többi termelők által beadott tejnél legalább 3.4% zsírtartalom kötelező.

(2) A tejbeadási kötelezettséget tej helyett átmenetileg helyettesítő cikkekkel is teljesítheti:

a) a 8 kat. hold vagy ennél nagyobb, de 15 kat. holdnál kisebb szántó-, rét- és legelőterületen gazdálkodó dolgozó paraszt az egész 1953. évben, ha tehene nincs, egész tejbeadási kötelezettségét;

b) a 15 kat. hold vagy ennél nagyobb, de 25 kat. holdnál kisebb szántó-, rét- és legelőterületen gazdálkodó dolgozó paraszt 1953. június 30-ig, ha tehene nincs, egész tejbeadási kötelezettségét, ha csak egy tehene van, tejbeadási kötelezettségének felét.

(3) A tejbeadási kötelezettség teljesítésére a (2) bekezdésben felsorolt esetekben beadható helyettesítő cikkek és az ezekből 10 liter tejnek megfelelő mennyiség a következő:

a) juhtej (juhból frissen fejt, egészséges, legalább 6%-os zsírtartalmú) 5 liter;

b) juhgomolya (friss, kizárólag teljes juhtejből készített, legfeljebb 56% víztartalmú és szárazanyagában legalább 47% zsírtartalmú, egészséges, érett, legalább 7 napos szikkadt) 1 kg;

c) baromfi, éspedig hízottliba és kacsa 1 kg; csirke, tyúk, gyöngyös, pulyka 1.10 kg;

d) tojás (friss, éphéjú) 1.10 kg (20 db).

(4) A 8 kat. hold vagy ennél nagyobb szántó-, rét- és legelőterületen gazdálkodó olyan termelő, aki tehenét eladja, vagy 1952. január 1. után eladta, tejbeadási kötelezettségét helyettesítő cikkekkel nem teljesítheti, kivéve ha az eladott tehén helyett üszőt állít be.

26. § (1) A tejbeadási kötelezettséget naptári évenként 270 napon keresztül folyamatosan, naponkénti tejbeadással kell teljesíteni. Indokolt esetben egyszerre több napra eső tejmennyiség előre beadható, az így beadott mennyiség azonban az egy hétre eső tejbeadási kötelezettséget nem haladhatja meg. A tejgyüjtő az átvett tej és tejtermékek vételárát havonként köteles a termelőnek kifizetni.

(2) A napi tejbeadás idejét a tejgyüjtő meghallgatásával a községi (városi, kerületi) tanács végrehajtóbizottsága állapítja meg.

(3) Az évi tejbeadási kötelezettséget - a beadásra kötelezett meghallgatásával - havi részekre kell felbontani. A tejbeadásra kötelezett az egy-egy hónapra megállapított tejmennyiséget köteles a hónap utolsó napjáig maradéktalanul beadni.

V. RÉSZ

Baromfi- és tojásbeadási kötelezettség

27. § (1) A baromfi- és tojásbeadási kötelezettség alapja a termelő gazdaságához tartozó szántó, rét, legelő, kert (gyümölcsös) és szőlő együttes (fel nem szorzott) területe.

(2) A baromfi- és tojásbeadási kötelezettség alól azok a területek mentesek, amelyek a 9. § (2) bekezdésének b), d) és e) pontjai alapján a terménybeadási kötelezettség alól mentesek. A háztáji gazdaságok terület nagyságra tekintet nélkül baromfi- és tojásbeadásra kötelezettek. Az egyéni gazdaságok 800 négyszögöl vagy ennél nagyobb szántó-, rét-, legelő-, kert- és szőlőterület után kötelezettek baromfi- és tojásbeadásra.

28. § (1) A termelőszövetkezetek és III. típusú termelőszövetkezeti csoportok baromfi- és tojásbeadási kötelezettsége - a (2) bekezdésben megjelölt kivétellel - a közös művelésük alatt álló terület után kat. holdanként 1.50 kg baromfi és 1.10 kg (20 db) tojás. A közös művelés alatt álló terület után megállapított baromfi- és tojásbeadási kötelezettséget elsősorban a közös baromfiállományból kell teljesíteni.

(2) Azok a termelőszövetkezetek és III. típusú termelőszövetkezeti csoportok, amelyek 1952. március 10. után újonnan alakultak, vagy amelyeknek területe azóta legalább háromszorosára emelkedett, kat. holdanként 1 kg baromfit és 0.85 kg (15 db) tojást kötelesek beadni.

(3) A termelőszövetkezetek és III. típusú termelőszövetkezeti csoportok tagjai a háztáji gazdaságukhoz tartozó földterület után, amennyiben az a 800 négyszögölet nem éri el, 1.25 kg baromfit és 1,25 kg (23 drb) tojást, az ennél nagyobb háztáji gazdaság után pedig 2.50 kg baromfit és 2,50 kg (45 drb) tojást kötelesek beadni.

(4) A dolgozó parasztok baromfi- és tojásbeadási kötelezettsége - ideértve az I. vagy II. típusú termelőszövetkezeti csoportok tagjait is - kat. holdanként 2.50 kg baromfi és 2.50 kg (45 db) tojás.

(5) A kulákok baromfi- és tojásbeadási kötelezettsége kat. holdanként 2.50 kg baromfi és 2.50 kg (45 db) tojás.

29. § (1) A baromfi- és tojásbeadási kötelezettséget csak az előírt súlyhatárnak és minőségi feltételeknek megfelelő baromfi és friss, éphéjú tyúktojás beadásával lehet teljesíteni.

(2) A beadási kötelezettség teljesítésére szükséges baromfimennyiségnek legalább 40%-át hízott liba és kacsa, a fennmaradó mennyiséget pedig csirke, tyúk, gyöngyös és pulyka beadásával kell teljesíteni.

30. § (1) A baromfi- és tojásbeadási kötelezettséget negyedéves ütemezésben, az alábbi időközökben kell teljesíteni:

(2) A negyedévenként teljesítendő baromfi- és tojásbeadási kötelezettséget - a termelő meghallgatásával - havi részekre kell felbontani és a havonként beadásra előírt baromfi és tojás mennyiségét a termelő beadási könyvébe be kell jegyezni. A termelő az egy-egy hónapra megállapított baromfi- és tojásmennyiséget köteles a hónap utolsó napjáig maradéktalanul beadni.

(3) Azokon a helyeken, ahol a tojás súlyszerinti átvétele meg van szervezve, a tojásbeadást kizárólag súly szerint lehet teljesíteni és a tojás vételárát így kell kifizetni.

VI. RÉSZ

Borbeadási kötelezettség

31. § (1) A borbeadási kötelezettség alapja a termelő gazdaságához tartozó (fel nem szorzott) szőlőterület.

(2) A 400 négyszögölnél kisebb szőlőterületek mentesek a borbeadási kötelezettség alól.

32. § (1) A borbeadási kötelezettség mértékének megállapítása szempontjából az ország területe a termelési viszonyok és az átlagtermés alapján öt tájegységre oszlik.

(2) A borbeadási kötelezettség mértéke tájegységek szerint a következő:

(3) A termelőszövetkezetek és a III. típusú termelőszövetkezeti csoportok tagjai a háztáji gazdaságukhoz tartozó szőlőterület után a dolgozó parasztokra megállapított borbeadási kötelezettséget tartoznak teljesíteni.

33. § A borbeadási kötelezettség elengedésének vagy mérséklésének a következő esetekben van helye:

a) a négy évnél fiatalabb telepítésű szőlőterületre eső borbeadási kötelezettséget törölni kell;

b) a termelési szerződéssel lekötött szőlőterületre eső borbeadási kötelezettséget törölni kell, ha a termelő a termelési szerződést teljesítette és ezt megfelelően igazolja;

c) elemi kár miatt földadóelengedésben részesült szőlőterület után a borbeadási kötelezettséget a földadóelengedés százalékos arányának megfelelően mérsékelni kell.

34. § (1) A borbeadási kötelezettséget bor, must, borszőlő vagy csemegeszőlő beadásával kell teljesíteni.

(2) A borbeadási kötelezettséget 11.5 Malligand-fokos minőségnek megfelelő borban kell előírni. Amennyiben a termelő kötelezettségét ennél magasabb Malligand-fokú borral teljesíti, a Malligand-fok átszámításának megfelelően kevesebb liter-mennyiséget, amennyiben alacsonyabb fokú borral teljesíti, akkor megfelelően több litermennyiséget kell beadnia.

(3) A borbeadási kötelezettségnek musttal való teljesítése esetén 100 liter 11.5 Malligand-fokos bornak 105 liter 18 cukorfokos must felel meg. Magasabb cukorfokú must beadása esetén a (2) bekezdésben foglaltak szerinti kevesebb litermennyiséget, alacsonyabb cukorfokú must beadása esetén több litermennyiséget kell beadni.

(4) Borszőlővel a borbeadási kötelezettséget azokon a helyeken lehet teljesíteni, ahol a területileg illetékes borforgalmi vállalatnak erre átvevő-helye van. A borbeadási kötelezettség teljesítése szempontjából 100 liter bornak 150 kg borszőlő felel meg.

(5) Az a termelő, akinek szőlőterülete egészben vagy részben csemegeszőlővel van beültetve, borbeadási kötelezettségét a csemegeszőlővel beültetett terület arányában csemegeszőlő beadásával teljesítheti. A borbeadási kötelezettség teljesítése szempontjából 100 liter bornak 150 kg csemegeszőlő felel meg.

(6) A begyüjtési miniszter egyes termelőket vagy egyes területeken az összes termelőket kötelezheti arra, hogy borbeadási kötelezettségüket kizárólag bor, illetőleg must, borszőlő vagy csemegeszőlő beadásával teljesítsék.

35. § (1) A borbeadási kötelezettség teljesítésére szükséges bor, must, borszőlő és csemegeszőlő beadásának végső határideje:

(2) A termelő a borbeadási kötelezettség teljesítésére szükséges bort, mustot borszőlőt és csemegeszőlőt ezen a határidőn belül abban az időpontban köteles beadni, amelyet a területileg illetékes borforgalmi vállalat, illetőleg a zöldség- és gyümölcsfelvásárló vállalat meghallgatásával a községi (városi, kerületi) tanács végrehajtóbizottsága megjelöl.

(3) A termelő a bort és mustot az átvételi helyre saját hordójában köteles beszállítani és az állami vagy szövetkezeti begyüjtő kívánságára köteles a hordót - átvételi elismervény ellenében - ideiglenes használatra átengedni. Az állami vagy szövetkezeti begyüjtő a hatóságilag megállapított hordóhasználati díjat köteles a termelőnek megfizetni.

VII. RÉSZ

Begyüjtési árak

36. § A beadási kötelezettség teljesítésére beadott mezőgazdasági termékekért a termelő részérő változatlanul az alábbi vételárat kell kifizetni:

37. § (1) A 36. §-ban feltüntetett árak az ott megjelölt minőségre, külön megjelölés hiányában szokványminőségre vonatkoznak. A megjelölt minőségnél, illetve a szokványminőségnél jobb minőségű árukért felár illeti meg a termelőt, a gyengébb minőségű árunál pedig levonást kell alkalmazni.

(2) A beadási árakkal kapcsolatos átvételi és fizetési feltételeket, valamint az eltérő minőség esetén alkalmazandó minőségi felárat és levonást, továbbá a kötelezettségen felül beadott termények és termékek után fizetendő árakat az illetékes árhatóság szabályozza.

VIII. RÉSZ

A begyüjtési tervek megállapítása és a tervteljesítés jutalmazása

38. § (1) Az egyes mezőgazdasági termékek országos begyüjtési tervét megyékre, azon belül pedig járásokra, városokra és községekre kell felbontani.

(2) A termények és a bor begyüjtési terveit az 1953/54. gazdasági évre, a tej-, baromfi- és tojásbegyüjtési terveket az 1953. naptári évre, az állatbegyüjtési terveket pedig 1953. II. félévére kell elkészíteni.

39. § (1) Az országos és megyei begyüjtési terveket a begyüjtési miniszternek az Országos Tervhivatal elnökével egyetértésben tett javaslata alapján a minisztertanács hagyja jóvá.

(2) A járási begyüjtési terveket és a megyei tanács alá tartozó városok begyüjtési terveit - a megyei begyüjtési terv alapján - a megyei tanács végrehajtóbizottsága, a községi begyüjtési terveket és a járási tanács alá tartozó városok begyüjtési terveit pedig - a járási begyüjtési terv alapján - a járási tanács végrehajtóbizottsága hagyja jóvá. A begyüjtési tervek felbontásánál az érdekelt tanácsok végrehajtóbizottságát meg kell hallgatni. A tervfelbontás a terület utáni beadási kötelezettséget nem érintheti.

40. § (1) A begyüjtési tervek teljesítéséért folyó versenyben legjobb eredményt elérő megyéket, járásokat, községeket, városokat, termelőszövetkezeteket, termelőszövetkezeti csoportokat és dolgozó parasztokat, továbbá a begyüjtő vállalatokat és földművesszövetkezeteket pénzjutalommal, elismerő oklevéllel és vándorzászlóval kell kitüntetni.

(2)[1] A begyüjtési terveket az egész országban legjobban teljesítő megyét a minisztertanács vándorzászlójával kell kitüntetni. A minisztertanács vándorzászlóját évenként háromszor, az Alkotmány ünnepén, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóján és Felszabadulásunk ünnepén kell a legjobb megyének átadni.

(3) A begyüjtési verseny jutalmazására 3 millió forintot kell fordítani.

41. § (1) A mezőgazdasági termelők beadási kötelezettségének megállapításáért, valamint a megyei, járási és községi (városi, kerületi) begyüjtési tervek teljesítéséért az illetékes tanács, ezen belül a végrehajtóbizottság, illetve annak elnöke felelős.

(2) A tanács, a végrehajtóbizottság és az elnök felelőssége kiterjed különösen:

a) az állami begyüjtésre és a mezőgazdasági termékek forgalmára vonatkozó törvényes rendelkezések pontos végrehajtására;

b) a beadási kötelezettség alá eső földterületek pontos és hiánytalan számbavételére;

c) a beadásra köteles termelők személyének és a művelésük alatt álló földterület nagyságának megállapítására;

d) a termelők beadási kötelezettségének megállapítására;

e) a termelők beadási kötelezettségének és a beadási kötelezettség teljesítésének nyilvántartására;

f) a beadást az előírt határidőben nem teljesítő termelőkkel szemben a törvényes megtorló intézkedések alkalmazására;

g) a begyüjtési tervek határidőre történő maradéktalan teljesítésére.

IX. RÉSZ

A beadási kötelezettség megállapítása és teljesítése

A beadás elmulasztásának következményei

42. § (1) A termelők 1953/54. évi terménybeadási és borbeadási kötelezettségét, az 1953. naptári évre vonatkozó baromfi- és tojásbeadási kötelezettséget, valamint az 1953. II. félévi állatbeadási kötelezettséget a termelő lakóhelye szerint illetékes községi (városi, kerületi) tanács végrehajtóbizottsága az 1953. évi gazdalajstrom alapján állapítja meg. Az 1953. évi tejbeadási kötelezettséget külön kell megállapítani A termelőszövetkezetek és III. típusú termelőszövetkezeti csoportok beadási kötelezettségét a telephelyük szerint illetékes végrehajtóbizottság állapítja meg és tartja nyilván.

(2) A termelő részére beadási kötelezettségiről beadási könyvet kell kiállítani és azt legkésőbb 1953. március 31-ig a termelőnek ki kell adni. A termelő a beadási kötelezettség mértéke ellen a beadási könyv kézhezvételétől számított 8 napon belül a végrehajtóbizottságnál felszólalhat és a beadási könyvébe bejegyzett adatok helyesbítését kérheti.

(3) A községi (városi, kerületi) tanács végrehajtóbizottságának a felszólalás tárgyában hozott határozata ellen a kézhezvételtől számított 15 napon belül egyfokú fellebbezésnek van helye a közvetlen felettes tanács végrehajtóbizottságához.

(4) A tej-, baromfi- és tojásbeadást a beadásra kötelezettek a gazdalajstrom összeállításától és a beadási könyv kézhezvételétől függetlenül 1953. január 1-től kezdve teljesíteni kötelesek. Evégből a községi (városi, kerületi) tanács végrehajtóbizottsága köteles minden termelőt tej-, baromfi- és tojásbeadási kötelezettségének mértékéről ideiglenesen legkésőbb 1953. január 15-ig írásban értesíteni.

43. § (1) A beadási kötelezettség teljesítésére szükséges mezőgazdasági termékeket az előírt határidőben az illetékes állami vagy szövetkezeti gyüjtőtelepekhez kell beadni. A baromfit, tojást és zsírt a termelő a lakóhelyén köteles beadni. Kivétel a sertésvágás után kötelező zsírbeadás, amelyeket a vágás helyén kell teljesíteni.

(2) A beadási kötelezettség teljesítésére az előírt mennyiségi és minőségi feltételeknek megfelelő mezőgazdasági termékeket kell beadni.

(3) A beadott mezőgazdasági termékekről a termelő részére az átvétellel egyidejűleg vételi jegyet kell kiállítani. A tej, baromfi és tojás átvételét a begyüjtési miniszter által meghatározott módon kell igazolni.

(4) A termelő a mezőgazdasági termékeket a begyüjtőtelep raktárában, átvevőhelyén vagy a legközelebbi vasútállomáson vasúti kocsiba rakva köteles átadni. Vasúti állomásra szállítás esetében a termelő részére az illetékes árhatóság által megállapított fuvartérítést kell fizetni.

(5) A beadási kötelezettség teljesítésére a földadón, mezőgazdaságfejlesztési járulékon, terménykölcsönön és gépállomási díjon felül beadott mezőgazdasági termékek vételárát - amennyiben a jelen törvényerejű rendelet eltérő rendelkezést nem tartalmaz - az erre szolgáló utalvánnyal az átvételkor azonnal ki kell fizetni.

44. § (1) Ha a termelő a beadási kötelezettségének az előírt határidőre nem tesz eleget

a) beadási kötelezettségét a hátralékos mennyiség 10%-ával fel kell emelni;

b) ezt követően pedig, ha a felemelt hátralékot a megszabott határidőben pótlólag nem adja be, a helyszínen el kell számoltatni, a nála talált beadás alól elvont mezőgazdasági termékeket a begyüjtőtelepre kell szállítani és az ellenérték kifizetése mellett be kell adatni;

c) kártérítés fizetésére lehet kötelezni.

(2) A hátralék felemelésére, az elszámoltatásra, és a kártérítésre vonatkozó részletes szabályokat a begyüjtési miniszter állapítja meg.

(3) A kártérítés megfizetése a termelőt a beadási kötelezettség teljesítése alól nem mentesíti.

45. § (1) Bűntettet követ el és a gazdasági rend büntetőjogi védelméről szóló 8.800/1946. (VII. 28.) M. E. számú rendelet, illetőleg a tervgazdálkodás büntetőjogi védelméről szóló 1950. évi 4. számú törvényerejű rendelet szerint - amennyiben cselekménye súlyosabb minősítés alá nem esik - öt évig terjedhető börtönnel büntetendő az, aki a jelen törvényerejű rendeletben megállapított beadási kötelezettségét szándékosan, vagy saját hibájából nem teljesíti, vagy a begyüjtés körébe tartozó feladatok során őt terhelő kötelességét megszegi vagy kijátssza.

(2) A beadásra, illetőleg a begyüjtésre vonatkozó kötelezettség megszegését, vagy kijátszását a 80/1952. (IX. 16.) M. T. számú rendelet értelmében kihágásként hat hónapig terjedhető elzárással vagy ötezer forintig terjedhető pénzbüntetéssel kell büntetni, amennyiben a cselekmény nem esik az (1) bekezdésben említett jogszabályok rendelkezései alá, vagy a cselekmény súlya elenyészően csekély, illetőleg a begyüjtéshez fűződő érdek szempontjából jelentéktelen. A kihágás miatt az eljárás a végrehajtóbizottság hatáskörébe tartozik.

X. RÉSZ

Záró rendelkezések

46. § (1) A beadásra kötelezettek termény-, állat- és borbeadási hátralékukat az 1953. naptári évben teljesíteni kötelesek.

(2) A tej-, baromfi- és tojásbeadási hátralékot az 1953. naptári év I. negyedében kell beadni.

(3) A hátralék pótlólagos beadása nem mentesíti a termelőt a beadás késedelmes teljesítéséhez fűződő következmények alól.

47. § (1) A jelen törvényerejű rendeletnek a tej-, baromfi- és tojásbeadási kötelezettségre vonatkozó rendelkezései 1953. január 1-én, a termény-, állat- és borbeadási kötelezettségre vonatkozó rendelkezései pedig 1953. július 1-én lépnek hatályba.

(2) Az 1952. évi 2. számú törvényerejű rendelet, az 1/1952. (I. 6.) Bgy. M., a 2/1952. (I. 6.) Bgy. M., az 5/1952. (III. 19.) Bgy. M. és a 7/1952. (II. 2.) F. M. számú rendeletek, valamint az ezek végrehajtása tárgyában kiadott utasítások a jelen törvényerejű rendelet hatálybalépésével hatályukat vesztik.

(3) Az állami begyüjtés során a begyüjtési miniszter a belügyminiszterrel és az Országos Tervhivatal elnökével egyetértve intézkedhetik a begyüjtött mezőgazdasági termékek elhelyezésére szükséges raktárak, pincék és egyéb tárolóhelyiségek igénybevétele iránt.

(4) A jelen törvényerejű rendelet végrehajtásáról a belügyminiszterrel egyetértve a begyűjtési miniszter gondoskodik.

Dobi István s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke

Szabó Piroska s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára

A Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1952. évi 26. számú törvényerejű rendelete értelmében a 8-25 kat. hold földterületen gazdálkodó dolgozó parasztok évi tejbeadási kötelezettsége:

A Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1952. évi 26. számú törvényerejű rendelete értelmében a földnélküli és a 8 kat. holdnál kisebb földterületen gazdálkodó kulákok évi tejbeadási kötelezettsége:

A Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1952. évi 26. számú törvényerejű rendelete értelmében a S kai. hold, vagy ennél nagyobb földterülettel rendelkező kulákok évi tejbeadási kötelezettsége:

A Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1952. évi 26. számú törvényerejű rendelete értelmében a tájegységi beosztás az 1953/54. évi borbeadási kötelezettséghez

I. tájegység

Járások:

adonyi, aszódi, baktalórántházai (a II. tájegységbe sorolt községek kivételével), balassagyarmati, berettyóújfalui, békési, bicskei, biharkeresztesi, celldömölki (a III. tájegységbe sorolt községek kivételével), csengeri, csornai, debreceni, derecskei, edelényi, encsi, enyingi, fehérgyarmati, gyomai, gyulai, kapuvári, kúnhegyesi, makói, mezőkovácsházai, mosonmagyaróvári, orosházi, ózdi, pápai, pásztói (a III. tájegységbe sorolt községek kivételével), pétervásári, polgári, püspökladányi, rétsági, ricsei, salgótarjáni, sarkadi, szarvasi, szeghalmi, szentendrei, szentesi, szécsényi, szobi (a II. tájegységi csoportba sorolt községek kivételével), szolnoki (a III. tájegységbe sorolt községek kivételével), tatai, tiszafüredi, törökszentmiklósi (a II. tájegységbe sorolt községek kivételével), veszprémi, zirci.

Községek és városok:

Balassagyarmat, Békéscsaba, Debrecen, Gyula, Hajdúböszörmény, Hajdúnánás, Hajdúszoboszló, Makó, Orosháza, Ózd, Pápa, Salgótarján, Szentendre, Szombathely, Tatabánya és Veszprém.

II. tájegység

Járások:

abaújszántói, barcsi, bonyhádi, budai, csurgói, dorogi, gödöllői, gyönki (a III. tájegységbe sorolt községek kivételével), győri, jászapáti (a IV. és V. tájegységbe sorolt községek kivételével), jászberényi (a IV. tájegységbe sorolt községek kivételével), kaposvári, kemecsei, kisvárdai (a III. tájegységbe sorolt községek kivételével), komlói, körmendi, mátészalkai, mezőcsáti, miskolci, monori (a III. tájegységbe sorolt községek kivételével), nagyatádi, putnoki, sárospataki, sárvári, sásdi, sátoraljaújhelyi, sellyei, szentgotthárdi, szerencsi, székesfehérvári, szigetvári (a III. tájegységbe sorolt községek kivételével), szikszói, szombathelyi, téti, vasvári (a III. tájegységbe sorolt községek kivételével) és váci.

Községek és városok:

Apagy, Budapest, Esztergom, Győr, Hódmezővásárhely, Kaposvár, Karcag, Kismaros. Kisújszállás, Mezőtúr, Miskolc, Molnári, Nagymaros, Ófehértó, Sátoraljaújhely, Semlyénháza, Székesfehérvár, Szolnok, Tótszentmárton, Turkeve és Vác.

III. tájegység

Járások:

bajai (a IV. tájegységbe sorolt községek kivételével), csongrádi, dabasi, devecseri, dombóvári, fonyódi (a IV. tájegységbe sorolt községek kivételével), hatvani (a IV. tájegységbe sorolt községek kivételével) kalocsai, keszthelyi (a IV. tájegységbe sorolt községek kivételével), lenti (a IV. és V. tájegységbe sorolt községek kivételével), komáromi (az V. tájegységbe sorolt községek kivételével), kőszegi, marcali (a IV. tájegységbe sorolt községek kivételével), mezőkövesdi, nagylétai, nagykállói, nyíregyházai (a IV. tájegységbe sorolt községek kivételével), nyírbátori, pécsi, pécsváradi (a IV. és V. tájegységbe sorolt községek kivételével), sárbogárdi, siófoki (a IV tájegységbe sorolt községek kivételével), soproni (a IV. tájegységbe sorolt községek kivételével), sümegi, tabi, tamási (a IV. tájegységbe sorolt községek kivételével), tiszalöki, vásárosnaményi (a IV. tájegységbe sorolt községek kivételével) és zalaegerszegi (a IV. tájegységbe sorolt községek kivételével).

Községek és városok:

Abony, Akasztó, Áporka, Ásotthalom, Bajcsa, Bázakerettye, Belezna, Bélapátfalva, Bérbaltavár, Borgáta, Bucsuta, Geglédbercel, Celldömölk, Csipkerek, Csongrád, Délegyháza, Duka, Dunaharaszti, Dunavarsány, Eger, Egervölgy, Fityeháza, Fülöpháza, Gátér, Gyömrő, Gyönk, Halásztelek, Kemeneskápolna, Kemenesmagasi, Kiskunfélegyháza, Kissomlyó, Kistolmács, Kisvárda, Komárom, Kőszeg, Kunbaracs, Lasztonya, Lispeszentadorján, Maglód, Majosháza, Marócz, Mende, Miklósfa, Monor, Mozsgó, Murakeresztúr, Nagysimonyi, Nagypeterd, Nagytilaj, Németkér, Nyíregyháza, Pásztó, Petrivente, Pécs, Pusztmérges, Simontornya, Sülysáp, Szarvaskő, Szigetszentmiklós, Szigetvár, Szilvásvárad, Szepetnek, Szulimán, Taksony, Tarnaszentmária, Tiszaföldvár, Tolnanémedi, Tótszerdahely, Tököl, Üllés, Üllő, Vezseny és Zajk.

IV. tájegység

Járások:

balatonfüredi, bácsalmási (az V. tájegységbe sorolt községek kivételével), ceglédi (a III. és V. tájegységbe sorolt községek kivételével), dunavecsei, egri (a III. és V. tájegységbe sorolt községek kivételével), füzesabonyi, hevesi (az V. tájegységbe sorolt községek kivételével), kecskeméti (a III. és V. tájegységbe sorolt községek kivételével), kiskőrösi (a III. és V. tájegységbe sorolt községek kivételével), kiskunfélegyházai (a III. és V. tájegységbe sorolt községek kivételével), kiskunhalasi, kunszentmiklósi (az V. tájegységbe sorolt községek kivételével), letenyei (a II. és III. tájegységbe sorolt községek kivételével), mohácsi (az V. tájegységbe sorolt községek kivételével), móri (az V. tájegységbe sorolt községek kivételével), nagykanizsai (a III. és V. tájegységbe sorolt községek kivételével), nagykátai (az V. tájegységbe sorolt községek kivételével), paksi (a III. és V. tájegységbe sorolt községek kivételével), ráckevei (a III. tájegységbe sorolt községek kivételével), siklósi, szegedi (a III. tájegységbe sorolt községek kivételével), szekszárdi, tapolcai (az V. tájegységbe sorolt községek kivételével), villányi, zalaszentgróti (az V. tájegységbe sorolt községek kivételével).

Községek és városok:

Balatonberény, Balatongyörök, Balatonkeresztúr, Baja, Balatonlelle, Balatonmáriafürdő, Balatonújlak, Balf, Barabás, Berkesd, Böhönye, Csácsbozsok, Csatalja, Csávoly, Cserszegtomaj, Csesztreg, Csömödér, Dávod, Dömeföld, Ecséd, Felsőszentiván, Felsőnyék, Fertőrákos, Gosztola, Gyenesdiás, Gyürüs, Hollád, Hort, Horvátkút, Jászapáti, Jászberény, Jászfelsőszentgyörgy, Jászfényszarú, Kányavár, Kéthely, Kiskunhalas, Kissziget, Kemendollár, Keszthely, Kótaj, Köröshegy, Kungyalu, Kunszentmárton, Lendvadedes, Lenti, Lentikápolna, Marcali, Márokföld, Mesterszállás, Monyoród, Mumor, Nagybaracska, Nagykanizsa, Nemes-nádudvar. Nemesrádó, Napkor, Nova, Nyírpazony, Oros, Ortaháza, Ozora, Öcsöd, Pacsa, Pókaszepetk, Pusztaederics, Pusztaszentlászló, Reszneg, Rezi, Rédics, Rózsaszentmárton, Somogysámson, Somogyszentpál, Somogyzsitva, Söjtör, Sükösd, Szeged, Szekszárd, Szólád, Tamási, Vaskút, Véménd, Vonyarcvashegy, Zalaegerszeg, Zalaistvánd és Zalaszentiván.

V. tájegység

Járások:

gyöngyösi, kunszentmártoni (a IV. tájegységbe sorolt községek kivételével).

Községek és városok:

Ágasháza, Alpár, Aranyod, Ászár, Balatoncsicsó, Balalonederics, Balatonrendes, Balatonszepezd, Bársonyos, Bölcske, Bugac, Cegléd, Csemő, Császár, Csáford, Csikéria, Dióskál, Diszel, Dunaföldvár, Dunaszentgyörgy, Egeraracsa, Erdőtelek, Ete, Farmos, Fülöpszállás, Gutorfölde, Hegymagas, Heves, Imrehegy, Izsák, Jászandrás, Kecel, Kecskemét, Kerecseny, Kisapáti, Kiskörös, Lakitelek, Lesencefejér, Lesenceistvánd, Lesencetomaj, Mindszentkálla, Monoszló, Mór, Nagykáta, Nagykörös, Orgovány, Orosztony, Ostoros, Paks, Páhi, Pusztavám, Raposka, Sallföld-Abrahámhegy, Solt-szentimre, Soltvadkert, Sopron, Szederkény, Szentantalfa, Szentbékála, Szentjakabfa, Szentpéterur, Szécsisziget, Tapolca, Tápióbicske, Tiszakécske, Tormafölde, Verpelét, Versend, Zalakoppány és Zalaszentgrót.