25/1954. (IV. 10.) MT rendelet

a kisipari szövetkezetek tagjainak munkadíjából és egyéb járandóságából való levonások szabályozásáról

Levonások a munkadíjból

1. §

(1) A kisipari szövetkezet [23/1952. (III. 27.) MT számú rendelet 2. §] tagjait (a továbbiakban: tag) terhelő tartozásokat a munkadíjból az alábbi sorrendben kell levonni:

a) a gyermektartásdíjat és a szüléssel kapcsolatos költségeket,

b) a tévesen kifizetett pénzösszegeket és a tévesen kifizetett társadalombiztosítási szolgáltatásokat (táppénz, gyermeknevelési pótlék stb.),

c) az olyan természetbeni juttatások térítési díját, amelyek kiszolgáltatása vagy igénybevétele kötelező,

d) az egyéb tartásdíjakat, ideértve valamely személy eltartására szolgáló járadékszerű szolgáltatásokat is,

e) a munkadíjat terhelő adón kívüli köztartozásokat, továbbá a családi ház- és lakásépítő szövetkezeti lakás elő- és utótörlesztését,

f) az Állami Ellenőrző Központ elnöke által megállapított kártérítést,

g) a szövetkezettel szemben fennálló kártérítést,

h) állami vállalattal, más szövetkezettel vagy társadalmi szervezettel szemben fennálló kártérítést,

i) a szövetkezetet, vagy állami vállalatot megillető lakbértartozást,

j) a munkadíjra adott előleget,

k) az állami kölcsönkötvénytartozást,

l) a tagot terhelő egyéb tartozásokat.

(2) A tagot terhelő tartozások érvényesítésével és behajtásával felmerült bíróilag (hatóságilag) megállapított költségeket a tartozással egyenlő rangsorban kell levonni. Ha a levonható részletek a tartozás és a költségek együttes kielégítésére nem elegendők, a részleteket elsősorban a tartozás kiegyenlítésére kell fordítani és ezt követően kell a költségeket kiegyenlíteni.

(3) A levonás alapja minden olyan juttatás, amelyet az idevonatkozó rendelkezések szerint a béralap terhére kell kifizetni, levonva ebből a munkadíjat terhelő adókat.

2. §

(1) Az 1. §-ban felsorolt tartozások fejében - a (2) bekezdésben megállapított eseteket kivéve - legfeljebb a munkadíj harminchárom százalékát szabad levonni.

(2) Tévesen kifizetett és rosszhiszeműen felveti munkadíj vagy társadalombiztosítási szolgáltatás, gyermektartási díj, társadalmi tulajdonban okozott kár megtérítése, természetbeni juttatások térítési díja és állami kölcsönkötvénytartozás (1. § a-c, f-h., k. pontjai) fejében a levonás a munkadíj ötven százalékáig terjedhet. Ötven százalék fölé a levonás akkor sem emelkedhet, ha ebben a bekezdésben említett több címen kell a tagtól levonást eszközölni.

(3) Nem esik az e §-ba foglalt korlátozások alá a kötelezően igénybeveendő üzemi étkeztetés vagy a kötelezően kiszolgáltatandó természetbeni juttatás térítési díjának levonása.

3. §

(1) Ha a munkadíjból többféle címen kell levonni, az 1. §-ban megállapított sorrendben hátrább álló tartozás levonásának csak a sorrendben megelőző tartozások kielégítése után van helye. Abban a hónapban, amelyben a levonás a 2. § (2) bekezdése alapján meghaladja a harminchárom százalékot, a 2. § (2) bekezdése alá nem eső követelés fejében levonásnak helye nem lehet.

(2) Az 1. § (1) bekezdésének ugyanazon pontja alá eső egy vagy több követelés egymásközti sorrendjét - hacsak a bíróság (hatóság) határozata a követelések kielégítésének egymásközti sorrendjét, illetőleg arányát másképen nem állapította meg - a levonás alapjául szolgáló okiratoknak a szövetkezethez való érkezési sorrendje határozza meg.

(3) Az 1. § (1) bekezdésének a., d., e., h., i. és l. pontjaiban fölsorolt tartozásokat csak bírói (hatósági) lefoglalás (letiltás) alapján szabad levonni.

(4) A gyermektartásdíjak és az anya részére járó, a szüléssel kapcsolatos követelések behajtására vonatkozó letiltást a szövetkezethez való érkezéstől számított 24 órán belül foganatosítani kell. A letiltó határozat megszegéséért azon a dolgozón felül, akinek az intézkedés közvetlenül a munkakörébe tartozik, készfizető kezesként maga a szövetkezet is felelős. A letiltás ellenére történt munkadíjkifizetés esetén azt, aki a letiltás hatálya alá eső összeget a letiltásról tudva, kiutalta, úgyszintén azt, aki a kifizetést a kiutalás szabálytalanságáról tudva, teljesítette, a sikkasztásra vonatkozó szabályok szerint kell büntetni.

4. §

(1) Ha a tag egyidejűleg két vagy több szövetkezetnek tagja, vagy egyidejűleg valamely vállalattal is alkalmaztatási viszonyban áll, a különböző szövetkezetektől és vállalatoktól járó munkadíjakat és munkabéreket össze kell adni és ennek megfelelően kell megállapítani, hogy azokból mekkora összeg vonható le, illetőleg marad a levonás alól mentes.

(2) Az (1) bekezdés szerinti megalapítás tekintetében a bíróság (hatóság) hivatalból vagy bármelyik fél kérelmére - szükség esetén a többi fél meghallgatása után - határoz.

5. §

(1) Ha a tag munkadíjából meghatározott, rendszeresen visszatérő részletekben levonandó tartozást (előleg, tartásdíj stb.) valamely hónap folyamán nem, vagy nem teljes mértékben lehet levonni, az elmaradt részleteket le kell vonni, mihelyt az lehetségessé válik. Az elmaradt részletek levonása az 1 havi részletet legfeljebb 25%-kal emelheti.

(2) A munkadíjból való levonások korlátozására vonatkozóan a 2. §-ban foglalt szabályokat az (1) bekezdés esetében is meg kell tartani.

6. §

(1) A tartozásokat a havidíjas tagoktól - munkadíjkifizetési napok száma szerint - havi egy, illetve két egyenlő részletben kell levonni.

(2) A nem havidíjas tagtól a tartozásokat egy összegben a havi részmunkadíjból kell levonni. A tag írásbeli kérésére a részmunkadíjból és a havi végelszámolás alapján kapott munkadíjból két egyenlő részletben kell a rendszeresen visszatérő részletekben levonandó tartozásokat levonni.

7. §

Ha a tag a szövetkezetből kilép és más szövetkezetnek tagja, vagy vállalatnak alkalmazottja lesz, a tagot terhelő tartozásokat az előző szövetkezet értesítése alapján az új szövetkezet vagy vállalat minden külön intézkedés (bírói lefoglalás stb.) nélkül köteles levonni.

Levonások egyes egyéb járandóságokból

8. §

A táppénzből csak a megállapított tartásdíjakat és a táppénz címén tévesen kifizetett összegeket szabad levonni. A levonások együttes összege a táppénz 33%-át nem haladhatja meg.

9. §

A tartalékos katonai szolgálatot teljesítő tag részére járó családi segélyből csak a munkadíjat terhelő adóknak és a tartásdíj címén fennálló tartozásoknak akkora hányadát szabad levonni, amekkora hányadát teszi ki a családi segély a tag munkadíjának. A levonások együttes összege azonban a családi segély felét nem haladhatja meg.

10. §

A gyermeknevelési pótlékből csak a gyermeknevelési pótlék címén jogosulatlanul felvett összeget, továbbá annak a tartásdíját lehet levonni, aki után a gyermeknevelési pótlék jár.

11. §

A kiküldetési díjból, különélési díjból és az egyéb terhes illetményekből, valamint az újítási és ésszerűsítési díjakból, továbbá a segélyekből és jutalmakból levonásnak nincs helye.

Vegyes rendelkezések

12. §

(1) A jelen rendelet szempontjából munkadíj alatt a tiszta nyereségből a tagnak járó részesedést is érteni kell.

(2) A tagnak járó térítésekből [96/1951. (IV. 17.) MT számú rendelet 3. §] való levonásokra a jelen rendelet rendelkezéseit nem lehet alkalmazni; e térítéseket a végrehajtás általános szabályai szerint lehet végrehajtás alá vonni.

13. §

Ennek a rendeletnek rendelkezéseit 1953. évi december hó 1. napjától kezdődően kell alkalmazni. E rendelet hatálybalépésével a 96/1951. (IV. 17.) MT számú rendelet 3. §-ának (3) bekezdése hatályát veszti.

Nagy Imre s. k.,

a Minisztertanács elnöke