32/1954. (V. 22.) MT rendelet

a hatósági rendelkezésre leölt és a kötelező védőoltás következtében elhullott állatokért, valamint a megsemmisített betegségterjesztő tárgyakért járó kártalanításról

1. §

(1) A hatósági rendelkezésre leölt, valamint a kötelező védőoltás következtében elhullott ló, szamár, öszvér, szarvasmarha, bivaly, juh, kecske, sertés és baromfi után, továbbá a hatósági rendelkezésre megsemmisített, állatbetegségek terjesztésére alkalmas tárgyakért - a trágyát kivéve - az államtól kártalanítás jár.

(2) A beteg, betegségre vagy fertőzésre gyanús állatok leölése kártalanítás mellett a következő esetekben rendelhető el:

lovak fertőző kevésvérűsége,

ragadós száj- és körömfájás,

lovak járványos vérfertőzéses agy-gerincvelőgyulladása,

tenyészbénaság,

takonykór,

szarvasmarhák nyílt gümökórja,

szarvasmarhák ragadós tüdőlobja,

keleti marhavész,

sertéspestis,

fertőző sertésbénulás,

baromfipestis és

veszettség.

(3) A beteg, betegségre, vagy fertőzésre gyanús állat leölése és az állatbetegségek terjesztésére alkalmas tárgyak megsemmisítése a földművelésügyi miniszter által az egyes fertőző állatbetegségek elleni védekezésre kiadott szabályzatokban meghatározott esetekben rendelhető el.

2. §

Nem jár kártalanítás

a) az állami szervek, állami gazdaságok, egyéb állami vállalatok és intézmények tulajdonában vagy birtokában lévő állatokért és tárgyaikért;

b) az országba tilalom vagy a szabályok megkerülésével behozott állatokért és tárgyakért, illetőleg, ha a megbetegedésért a tulajdonost terheli a felelősség;

c) a vágóhídon és a vágóállatvásáron lévő, illetőleg oda hajtott vagy szállított (irányított) vágóállatért.

3. §

A tulajdonos elveszti kártalanítási igényét, ha

a) a fertőző állatbetegségek bejelentésére meghatározott kötelezettségének nem, vagy késedelmesen tesz eleget;

b) a tulajdonátruházás (vétel, csere, ajándékozás stb.) vagy tulajdonátszállás (öröklés, hagyomány stb.) útján szerzett állat betegségének természete felől már az állat megszerzésekor tudomása volt.

4. §

(1) A kártalanítás mértéke

ragadós száj- és körömfájás esetében a becsérték 90%-a, az 1. § (2) bekezdésében felsorolt egyéb betegségek esetében a becsérték 75%-a,

ha az állat a boncolás és a kiegészítő laboratóriumi vizsgálat eredménye alapján abban a betegségben betegnek, illetve arra gyanúsnak bizonyult, amely miatt leölését elrendelték.

(2) A kártalanítás mértéke a teljes becsérték, ha

a) a boncolás és kiegészítő laboratóriumi vizsgálat során beigazolást nyer, hogy az állat mentes attól a betegségtől, amely miatt leölését elrendelték;

b) az állat leölését kivételesen indokolt esetben kórjelzés céljából rendelték el;

c) az állat kötelező védőoltás következtében hullott el.

(3) A hatósági rendelkezésre megsemmisített betegségterjesztő tárgyakért járó kártalanítás mértéke becsértékük 75%-a.

5. §

(1) Az állatnak a kártalanítás alapjául szolgáló becsértékét hatósági rendelkezés alapján történő leölés előtt közvetlenül, élő állapotban,

kötelező védőoltás következtében történt elhullás esetén - ha erre korábban lehetőség nem volt - elhullott állapotban,

a betegségterjesztő tárgy becsértékét pedig közvetlenül megsemmisítése előtt

kell megállapítani.

(2) A becsértéket a járásban kialakult szabadpiaci árak figyelembevételével az illetékes hatósági állatorvos javaslata alapján a községi (városi, városi kerületi) tanács végrehajtóbizottságának elnöke közvetlenül a megyei tanács alá tartozó városban a városi tanács végrehajtóbizottsága mezőgazdasági osztályának vezetője állapítja meg.

6. §

(1) A kártalanítás jogosságát és összegét annak a járási közvetlenül a megyei tanács alá tartozó (városi, városi kerületi) tanács végrehajtóbizottságának elnöke állapítja meg, amelynek működési területén az állat leölését, a betegség terjesztésére alkalmas tárgy megsemmisítését elrendelték, illetve az állat kötelező védőoltás következtében elhullott.

(2) Ha a járási, közvetlenül a megyei tanács alá tartozó (városi, városi kerületi) tanács végrehajtóbizottságának elnöke megállapítja, hogy kártalanítás nem jár és elkobzásnak sincs helye, a hatósági rendelkezésre leölt állat felhasználható és forgalombahozható testrészeit, illetőleg ezek értékesítéséből befolyt összeget - a felmerült költségek levonásával - a tulajdonosnak ki kell szolgáltatni.

7. §

A kártalanítás összegéből le kell vonni

a) a hatósági rendelkezésre leölt vagy kötelező védőoltás következtében elhullott állat tulajdonosának rendelkezésére bocsátott testrészek értékét,

b) ha pedig az állat biztosítva volt, a ténylegesen kifizetett biztosítási összeget.

8. §

A becsérték megállapítása és a kártalanítás ügyében hozott elsőfokú határozat ellen az állat tulajdonosa a megyei (budapesti városi) tanács végrehajtóbizottságához a határozat kézhezvételétől számított 15 napon belül fellebbezéssel élhet.

9. §

(1) A kártalanítás összegét az illetékes járási közvetlenül a megyei tanács alá tartozó (városi, városi kerületi) tanács végrehajtóbizottsága köteles a határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül az állat tulajdonosának kifizetni.

(2) A kártalanítási összeg harmadik személyre át nem ruházható.

10. §

E rendelet végrehajtásáról a földművelésügyi miniszter gondoskodik,

Gerő Ernő s. k.,

a Minisztertanács első elnökhelyettese