32/1954. (V. 22.) MT rendelet
a hatósági rendelkezésre leölt és a kötelező védőoltás következtében elhullott állatokért, valamint a megsemmisített betegségterjesztő tárgyakért járó kártalanításról
1. §
(1) A hatósági rendelkezésre leölt, valamint a kötelező védőoltás következtében elhullott ló, szamár, öszvér, szarvasmarha, bivaly, juh, kecske, sertés és baromfi után, továbbá a hatósági rendelkezésre megsemmisített, állatbetegségek terjesztésére alkalmas tárgyakért - a trágyát kivéve - az államtól kártalanítás jár.
(2) A beteg, betegségre vagy fertőzésre gyanús állatok leölése kártalanítás mellett a következő esetekben rendelhető el:
lovak fertőző kevésvérűsége,
ragadós száj- és körömfájás,
lovak járványos vérfertőzéses agy-gerincvelőgyulladása,
tenyészbénaság,
takonykór,
szarvasmarhák nyílt gümökórja,
szarvasmarhák ragadós tüdőlobja,
keleti marhavész,
sertéspestis,
fertőző sertésbénulás,
baromfipestis és
veszettség.
(3) A beteg, betegségre, vagy fertőzésre gyanús állat leölése és az állatbetegségek terjesztésére alkalmas tárgyak megsemmisítése a földművelésügyi miniszter által az egyes fertőző állatbetegségek elleni védekezésre kiadott szabályzatokban meghatározott esetekben rendelhető el.
2. §
Nem jár kártalanítás
a) az állami szervek, állami gazdaságok, egyéb állami vállalatok és intézmények tulajdonában vagy birtokában lévő állatokért és tárgyaikért;
b) az országba tilalom vagy a szabályok megkerülésével behozott állatokért és tárgyakért, illetőleg, ha a megbetegedésért a tulajdonost terheli a felelősség;
c) a vágóhídon és a vágóállatvásáron lévő, illetőleg oda hajtott vagy szállított (irányított) vágóállatért.
3. §
A tulajdonos elveszti kártalanítási igényét, ha
a) a fertőző állatbetegségek bejelentésére meghatározott kötelezettségének nem, vagy késedelmesen tesz eleget;
b) a tulajdonátruházás (vétel, csere, ajándékozás stb.) vagy tulajdonátszállás (öröklés, hagyomány stb.) útján szerzett állat betegségének természete felől már az állat megszerzésekor tudomása volt.
4. §
(1) A kártalanítás mértéke
ragadós száj- és körömfájás esetében a becsérték 90%-a, az 1. § (2) bekezdésében felsorolt egyéb betegségek esetében a becsérték 75%-a,
ha az állat a boncolás és a kiegészítő laboratóriumi vizsgálat eredménye alapján abban a betegségben betegnek, illetve arra gyanúsnak bizonyult, amely miatt leölését elrendelték.
(2) A kártalanítás mértéke a teljes becsérték, ha
a) a boncolás és kiegészítő laboratóriumi vizsgálat során beigazolást nyer, hogy az állat mentes attól a betegségtől, amely miatt leölését elrendelték;
b) az állat leölését kivételesen indokolt esetben kórjelzés céljából rendelték el;
c) az állat kötelező védőoltás következtében hullott el.
(3) A hatósági rendelkezésre megsemmisített betegségterjesztő tárgyakért járó kártalanítás mértéke becsértékük 75%-a.
5. §
(1) Az állatnak a kártalanítás alapjául szolgáló becsértékét hatósági rendelkezés alapján történő leölés előtt közvetlenül, élő állapotban,
kötelező védőoltás következtében történt elhullás esetén - ha erre korábban lehetőség nem volt - elhullott állapotban,
a betegségterjesztő tárgy becsértékét pedig közvetlenül megsemmisítése előtt
kell megállapítani.
(2) A becsértéket a járásban kialakult szabadpiaci árak figyelembevételével az illetékes hatósági állatorvos javaslata alapján a községi (városi, városi kerületi) tanács végrehajtóbizottságának elnöke közvetlenül a megyei tanács alá tartozó városban a városi tanács végrehajtóbizottsága mezőgazdasági osztályának vezetője állapítja meg.
6. §
(1) A kártalanítás jogosságát és összegét annak a járási közvetlenül a megyei tanács alá tartozó (városi, városi kerületi) tanács végrehajtóbizottságának elnöke állapítja meg, amelynek működési területén az állat leölését, a betegség terjesztésére alkalmas tárgy megsemmisítését elrendelték, illetve az állat kötelező védőoltás következtében elhullott.
(2) Ha a járási, közvetlenül a megyei tanács alá tartozó (városi, városi kerületi) tanács végrehajtóbizottságának elnöke megállapítja, hogy kártalanítás nem jár és elkobzásnak sincs helye, a hatósági rendelkezésre leölt állat felhasználható és forgalombahozható testrészeit, illetőleg ezek értékesítéséből befolyt összeget - a felmerült költségek levonásával - a tulajdonosnak ki kell szolgáltatni.
7. §
A kártalanítás összegéből le kell vonni
a) a hatósági rendelkezésre leölt vagy kötelező védőoltás következtében elhullott állat tulajdonosának rendelkezésére bocsátott testrészek értékét,
b) ha pedig az állat biztosítva volt, a ténylegesen kifizetett biztosítási összeget.
8. §
A becsérték megállapítása és a kártalanítás ügyében hozott elsőfokú határozat ellen az állat tulajdonosa a megyei (budapesti városi) tanács végrehajtóbizottságához a határozat kézhezvételétől számított 15 napon belül fellebbezéssel élhet.
9. §
(1) A kártalanítás összegét az illetékes járási közvetlenül a megyei tanács alá tartozó (városi, városi kerületi) tanács végrehajtóbizottsága köteles a határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül az állat tulajdonosának kifizetni.
(2) A kártalanítási összeg harmadik személyre át nem ruházható.
10. §
E rendelet végrehajtásáról a földművelésügyi miniszter gondoskodik,
Gerő Ernő s. k.,
a Minisztertanács első elnökhelyettese