Tippek

PREC, BH stb. ikonok elrejtése

A kapcsolódó dokumentumok ikonjainak megjelenítését kikapcsolhatja -> így csak a normaszöveg marad a képernyőn.

Bővebben

Keresés "Elvi tartalomban"

A döntvények bíróság által kiemelt Elvi tartalmában közvetlenül kereshet.

Bővebben

BH-kban bírónévre, ügytárgyra

keresés: a BH-k címébe ezt az adatot is beleírjuk. Bővebben

14/1957. (XII. 11.) ÉlmM rendelet

a vágóállatok levágásáról és forgalmáról, valamint a hús és húskészítmények forgalmáról szóló 1957. évi 40. törvényerejű rendelet végrehajtásáról

A vágóállatok levágásáról és forgalmáról, valamint a hús- és húskészítmények forgalmáról szóló 1957. évi 40. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Tvr.) 12. §-ának (1) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján - a belkereskedelmi miniszterrel, a földművelésügyi miniszterrel és a könnyűipari miniszterrel, valamint a Szövetkezetek Országos Szövetsége Igazgatóságának elnökével egyetértésben - a következőket rendelem:

1. § (Tvr. 2. § (1) bekezdéséhez.)

(1) Vágóállatot a tenyésztőtől (hízlalótól) továbbeladás és közfogyasztásra való levágás céljából - a (2) és (3) bekezdésben meghatározott kivételektől eltekintve - kizárólag a következő vállalatok vásárolhatnak:

a) szarvasmarhát (borjút), bivalyt (bivalyborjút), lovat, szamarat, öszvért (csikót) és sertést (malacot) a megyei állatforgalmi vállalatok és az Állatértékesítő Vállalat;

b) juhot (bárányt) a Gyapjú- és Textilnyersanyagforgalmi Vállalat.

(2) Az (1) bekezdésben említett vállalatokon kívül - külön jogszabályban megállapított időszakokban - a földművesszövetkezetek is vásárolhatnak vágóállatot a tenyésztőtől (hizlalótól) továbbeladás és közfogyasztásra való levágás céljából.

(3) Az állami húsipari vállalatok vágóállatot közfogyasztásra való levágás céljából az (1) és (2) bekezdésben említett vállalatoktól, továbbá az állami ipari hizlaldáktól, az ipari moslékos hizlaldáktól és - az Élelmezésügyi Minisztérium előzetes hozzájárulásával - az állami (kísérleti, tan- és cél-) gazdaságoktól is vásárolhatnak.

2. § (Tvr. 2. § (2) bekezdéséhez.)

(1) Tenyésztés, illetőleg továbbtartás céljára megvásárolt szarvasmarhát (borjút), bivalyt (bivaly-borjút), lovat és öszvért (csikót), juhot (bárányt) a marhalevélnek a vevő nevére történt átírásától számított 60 napon belül, sertést (malacot) pedig a marhalevélnek a vevő nevére történt átírásától számított 30 napon belül csak az 1. § (1) bekezdésében említett vállalatok részére szabad továbbadni. Ez alól a korlátozás alól az állattulajdonos lakóhelye szerint illetékes községi (városi, városi kerületi) tanács végrehajtó bizottsága indokolt esetben kivételt tehet.

(2) Az állami (kísérleti, tan- és cél-) gazdaságok és az állami vállalatok a tenyésztés vagy tovább-tartás céljára megvásárolt állatokat az (1) bekezdésben említett 60, illetőleg 30 napos tartási idő letelte előtt is eladhatják.

(3) Az állami (kísérleti, tan- és cél-) gazdaságok tenyész- és haszonállatokat - az állategészségügyi szabályok megtartásával - egymástól korlátozás nélkül vásárolhatnak. Egyéb állami vállalatok tenyészállatokat csak a Tenyészállatforgalmi Gazdasági Irodától, illetőleg nőivarú tenyész- és ha-szonjuhokat csak a Gyapjú- és Textilnyersanyagforgalmi Vállalattól, igásállatokat (lovat, ökröt, tinót, bivalyt), hizlalásra beállítandó szarvasmarhákat (tehenet, üszőt, bikát, tinót, ökröt) és süldőket csak az arra illetékes megyei állatforgalmi vállalattól, illetőleg az Állatértékesítő Vállalattól vásárolhatnak.

3. § (Tvr. 3. §-ához.)

(1) Közfogyasztásra való levágás céljából vágóállatot vásárolhatnak:

a) az állami húsipari vállalatok a jelen rendelet 1. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezések szerint;

b) a húsboltot fenntartó földművesszövetkezetek a részükre engedélyezett kereten belül a jelen rendelet 1. §-ának (1) bekezdésében meghatározott vállalatoktól; ezenkívül - az engedélyezett keretre tekintet nélkül - megvásárolhatják más földművesszövetkezetnek saját hizlalású vágósertését;

c) a mészáros és hentes iparigazolvánnyal rendelkező magánkisiparosok (a továbbiakban: magánhúsiparosok) a részükre engedélyezett kereten belül kizárólag a jelen rendelet 1. §-ának (1) bekezdésében említett vállalatoktól.

(2) A magánhúsiparosok közfogyasztásra történő forgalombahozatal és feldolgozás céljából a levágásra kerülő vágóállatot, illetőleg a levágott állat húsát (félsertést, marhát, stb.) vagy zsírt a tárgyhónapra részükre megállapított keret erejéig - a 8. §-ban foglalt kivételtől eltekintve - kizárólag vásárlási utalvány alapján vásárolhatják meg és hozhatják forgalomba.

(3) A kizárólag pecsenyeárusításra jogosító ipar-igazolvánnyal rendelkező pecsenyeárusítók (laci-konyhások) közfogyasztásra levágás céljából vágóállatot nem vásárolhatnak. A pecsenyeárusítók a működésükhöz szükséges húsipari termékeket - a 8. §-ban foglalt kivételtől eltekintve - a részükre meghatározott kereten belül - ugyancsak vásárlási utalvány alapján szerezhetik be állami húsipari vállalattól, állami kiskereskedelmi vállalattól, húsboltot fenntartó földművesszövetkezettől vagy magánhúsiparostól.

(4) A vásárlási utalványt a megyei (megyei jogú városi) tanács végrehajtó bizottsága ipari osztálya (Budapesten a fővárosi tanács végrehajtó bizottsága élelmiszeripari igazgatósága) állítja ki és az egy hónapig érvényes. A vásárlási utalványban fel kell tüntetni a magánhúsiparos vagy a pecsenyeárusító részére a tárgyhónapra - a központi készlet terhére - megállapított vágóállat, illetőleg húsipari termék pontos mennyiségét. Ezt a magánhúsiparos, illetőleg a pecsenyeárusító részére - lehetőleg - heti egyenlő arányban kell kiadni.

4. § (Tvr. 4. §-ához.)

(1) A húsboltot fenntartó földművesszövetkezetek a saját hízlalású sertéseiket közfogyasztásra történő forgalombahozatal és feldolgozás céljából levághatják és a részükre megállapított keretre tekintet nélkül forgalomba hozhatják.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezések alkalmazása szempontjából saját hízlalású sertésnek kell tekinteni

a) a húsboltot fenntartó földművesszövetkezet saját tenyésztésű (nevelésű) sertéseit és azokat a sertéseket, amelyek a marhalevél tanúsága szerint legalább 30 nap óta a földművesszövetkezet tulajdonában vannak, továbbá

b) a húsboltot fenntartó földművesszövetkezet által másik földművesszövetkezettől megvásárolt olyan sertést, amely az utóbbinak - az a) pont értelmében - saját hízlalású sertése.

5. § (Tvr. 6. § (2) bekezdéséhez.)

(1) Juhot magánfogyasztás céljára - az ürü kivételével - csak a juhtartók, kizárólag saját juhállományukból, háztartási szükségletük mértékéig vághatnak. Ennek a rendelkezésnek alkalmazása szempontjából juhtartónak a földműveléssel és állattartással élethivatásszerűen foglalkozó termelőket kell tekinteni, amennyiben legalább egy év óta juhtenyésztéssel, illetőleg juhtartással is foglalkoznak.

(2) Ürüt magánfogyasztásra bárki szabadon levághat.

6. § (Tvr. 7. § (1) bekezdéséhez.)

Mezőgazdasági termelőszövetkezetek és termelőszövetkezeti csoportok közfogyasztásra történő forgalombahozatal és feldolgozás céljából kizárólag a közös állományukból származó sertéseiket vághatják le és hozhatják forgalomba. Közös állományból származó sertésnek az olyan sertést kell tekinteni, amely a mezőgazdasági termelőszövetkezet, illetőleg termelőszövetkezeti csoport saját tenyésztésű (nevelésű) sertése, valamint amely a marhalevél adatai szerint legalább 30 nap óta a mezőgazdasági termelőszövetkezet, illetőleg termelőszövetkezeti csoport tulajdonában van.

7. § (Tvr. 7. § (2) bekezdéséhez.)

(1) A mezőgazdasági termelőszövetkezeteknek és termelőszövetkezeti csoportoknak tagjai, továbbá az egyéni termelők és más magánszemélyek a magánfogyasztásra levágott sertéseikből kitermelt füstölthúst, füstöltszalonnát, sózott szalonnát vagy zsírt csak akkor hozhatják forgalomba, ha a 100.000/1932. FM rendelet 95. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezéseknek megfelelő húsvizsgálati igazolvánnyal tudják igazolni, hogy a sertés a levágás előtt és után szabályszerű húsvizsgálaton esett át.

(2) Amennyiben a termelő az (1) bekezdés alapján levágott sertésből származó termékeket nem a vágás helyén kívánja forgalombahozni, köteles a hús szállításához a 100.000/1932. FM rendelet 102. §-ának (2) bekezdése alapján rendszeresített igazolványt beszerezni és azt az árusítás alkalmával az ellenőrző közegek kívánságára felmutatni.

(3) A területileg illetékes hatósági állatorvos köteles a termelőnek a vágás időpontját megelőzően történt bejelentése alapján a vágás helyén a vágás időpontjában a húsvizsgálatot szabályszerűen elvégezni, s amennyiben a hús közfogyasztásra feltétlenül alkalmas, az (1) bekezdésben megjelölt húsvizsgálati igazolványt kiadni. A hús szállításához előírt igazolványt az állatorvos csak a húsvizsgálat megtörténtét - az (1) bekezdés értelmében - igazoló húsvizsgálati igazolvány alapján állíthatja ki.

(4) Az (1)-(3) bekezdések rendelkezéseinek megtartásával kitermelt füstölt húst, füstölt szalonnát, sózott szalonnát és zsírt a húsboltot vagy élelmiszer- és vegyes (szatócs)-üzletet fenntartó földművesszövetkezetek, a magánvendéglátóiparosok, valamint az élelmiszer- és vegyeskereskedői (szatócs) iparigazolvánnyal rendelkező magánkereskedők is megvásárolhatják és forgalombahozhatják. Ilyen termékek vásárlása esetében a földművesszövetkezet, illetőleg a magánkereskedő, vagy magánvendéglátóiparos köteles a megvásárolt termek fajtáját, darabszámát és súlyát a húsvizsgálati igazolványra rávezetni. A földművesszövetkezet által megvásárolt termék nem számít be a földművesszövetkezet húskeretébe.

8. § (Tvr. 7. § (4) bekezdéséhez.)

(1) Ha a magánhúsiparos közfogyasztásra történő forgalombahozatal és feldolgozás, illetőleg a pecsenyeárusító, pecsenyeárusítás céljából saját hízlalású sertését kívánja levágni, köteles ezt a szándékát a községi (városi, városi kerületi) tanács végrehajtó bizottságának a vágás előtt - a sertés marhalevelének felmutatásával - bejelenteni. A magánvendéglátóiparos ugyancsak az előbbiek szerint: bejelentést köteles megtenni, ha saját hízlalású sertését közétkeztetés céljára kívánja levágni.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazása szempontjából saját hízlalásúnak a magánhúsiparos (pecsenye árusító, illetőleg magánvendéglátóiparos) olyan sertését kell tekinteni, amelyet a lakóhelyén vagy a telephelyén levő udvarában hizlalt és a marhalevél adatai szerint a sertés legalább 30 nap óta a tulajdonát képezi.

(3) A pecsenyeárusitók pecsenyeárusítás, illetőleg a magánvendéglátóiparosok közétkeztetés céljából levágásra kerülő sertéseiket - az (1) és (2) bekezdésben meghatározott feltételek mellett - húsboltot fenntartó földművesszövetkezet vagy magánhúsiparos útján vághatják le. A pecsenyeárusító és a magánvendéglátóiparos az így levágott sertés termékeit a feldolgozást végző földművesszövetkezetnek vagy a magánhúsiparosnak is eladhatja.

(4) A jelen § alapján levágott sertés nem számit be a magánhúsiparos, illetőleg pecsenyeárusító húskeretébe. Ugyancsak nem számít be a pecsenyeárusító, illetőleg a magánvendéglátóiparos saját hízlalású sertésének levágásából származó termék, az azt megvásárló földművesszövetkezet, illetőleg magánhúsiparos húskeretébe.

9. § (Tvr. 8. §-ához.)

(1) Közfogyasztás céljából a községi (városi, városi kerületi) tanács végrehajtó bizottsága rendelkezésére bocsátott, kényszervágott állat átvételi árát az állat tulajdonosa részére, a vágás és kimérés bérmunkájáért járó díjat pedig a vágást, illetőleg a kimérést elvégző húsipari vállalatnak (földművesszövetkezetnek, magánhúsiparosnak) a községi tanács végrehajtó bizottsága ezzel megbízott dolgozója köteles kifizetni a befolyt ösz-szegből. A fennmaradó összeget a községi tanács végrehajtó bizottsága árkiegyenlítési forgalmi adóként köteles bevételezni.

(2) A községi (városi, városi kerületi) tanács végrehajtó bizottsága a kényszervágás útján levágott állatokról - a magánháztartásban felhasznált kényszervágott sertések kivételével - a jelen rendelet 1. számú melléklete szerinti nyilvántartást köteles vezetni.

10. § (1) A húsipari tevékenységet végző állami gazdaságok és az üzemélelmezési vállalatok, a sertéshús és egyéb sertéstermékek árusításával foglalkozó, továbbá iparengedély alapján húsipari tevékenységet folytató mezőgazdasági termelőszövetkezetek és termelőszövetkezeti csoportok, valamint a magánhúsiparosok termelési naplót, a húsboltot fenntartó földművesszövetkezetek pedig a SZÖVOSZ által rendszeresített nyilvántartást kötelesek vezetni.

(2) A termelési naplót a jelen rendelet 2. számú melléklete szerint kell felfektetni és abba minden termelési (vágási) napon folyamatosan be kell jegyezni az átvételi, továbbá a termelési (gyártási) tevékenység adatait. Nem kell bevezetni a termelési naplóba a kényszervágott állatok kitermelésére vonatkozó adatokat.

(3) A termelési napló (nyilvántartás) vezetésére kötelezetteket a megyei (megyei jogú városi) tanács végrehajtó bizottsága ipari osztálya (Budapesten a fővárosi tanács végrehajtó bizottsága élelmiszeripari igazgatósága) köteles ellenőrizni, ezenkívül a mezőgazdasági termelőszövetkezeteket és a termelőszövetkezeti csoportokat a telephely szerint illetékes járási (városi, városi kerületi) tanács végrehajtó bizottsága mezőgazdasági osztálya, a földművesszövetkezeteket a telephely szerint illetékes MESZÖV, a húsipari tevékenységet végző állami gazdaságokat az állami gazdaságok főigazgatósága, az üzemélelmezési vállalatokat pedig a Belkereskedelmi Minisztérium közétkeztetési főigazgatósága köteles rendszeresen ellenőrizni.

11. § A közfogyasztásra kerülő vágóidlat (Tvr. 1. §) bőrét a vágástól számított 8 napon belül a Nyersbőrgyűjtő és Készletező Vállalatnak vagy a Melléktermék- és Hulladékgyűjtő Vállalat megbízottjának kell hatósági áron átadni.

12. § A jelen rendelet kihirdetése napján lép hatályba, egyidejűleg a 20.050/1950. (IX. 23.) BkM rendelet hatályát veszti.

Kovács Imre s. k.,

élelmezésügyi miniszter.

1. számú melléklet a 14/1957. (XII. 11.) ÉlmM rendelethez

2. számú melléklet a 14/1957. (XII. 11.) ÉlmM rendelethez

Tartalomjegyzék