1957. évi 40. törvényerejű rendelet

a vágóállatok levágásáról és forgalmáról, valamint a hús- és húskészítmények forgalmáról

1. § Vágóállat a jelen törvényerejű rendelet alkalmazása szempontjából az olyan szarvasmarha (borjú), bivaly (bivaly borjú), ló, szamár, öszvér (csikó), sertés (malac) és juh (bárány), amely levágásra kerül, vagy amelyet levágásra, illetőleg levágás céljából történő továbbeladásra vásárolnak.

2. § (1) Vágóállatot a tenyésztőtől (hizlalótól) továbbeladás, vagy közfogyasztásra való levágás céljából kizárólag a feladatkörüknél fogva arra kijelölt állami vállalatok, továbbá - az élelmezésügyi miniszter és a Szövetkezetek Országos Szövetsége Igazgatóságának elnöke által, a közellátás érdekeinek figyelembevételével, meghatározott időszakokban - a földművesszövetkezetek vásárolhatnak.

(2) A szarvasmarhának (borjúnak), bivalynak (bivaly borjúnak), lónak, szamárnak, öszvérnek (csikónak), sertésnek (malacnak) és juhnak (báránynak) tenyésztés és továbbtartás céljára való vásárlása semmiféle korlátozás alá nem esik.

(3) Sertést magánfogyasztásra történő levágás céljából is bárki szabadon vásárolhat.

3. § (1) Az állami húsipari vállalatok, a húsboltot fenntartó földművesszövetkezetek és a mészáros- és hentes iparigazolvánnyal rendelkező magánkisiparosok közfogyasztásra való levágás céljából vágóállatot - az élelmezésügyi miniszter által a belkereskedelmi miniszterrel és a Szövetkezetek Országos Szövetsége Igazgatóságának elnökével egyetértésben megállapított keretben - csak a 2. §-ban meghatározott vállalatoktól szerezhetnek be.

(2) Mezőgazdasági termelőszövetkezetek, termelőszövetkezeti csoportok, egyéni gazdálkodók és más magánszemélyek, valamint állami gazdaságok, célgazdaságok és egyéb állami szervek közfogyasztásra történő levágás céljára vágóállatot nem vásárolhatnak.

4. § A 2. § (1) és a 3. § (1) bekezdésében foglalt korlátozások nem vonatkoznak a földművesszövetkezetek saját hízlalású vágósertéseire, ha azokat közfogyasztásra való levágás céljából húsboltot fenntartó földművesszövetkezetek vásárolják meg.

5. § (1) Közfogyasztásra történő vágásra jogosultak:

a) a húsipari vállalatok;

b) hűsboltot fenntartó földművesszövetkezetek;

c) mészáros- és hentes iparigazolvánnyal rendelkező magánkisiparosok;

d) állami- és célgazdaságok saját üzemi konyhájuk húsipari termékekkel való ellátására;

e) egyéb állami szervek (üzemélelmezési és vendéglátóipari vállalatok, üzemi konyhák, kórházak) saját hízlalású sertéseik levágására;

f) mezőgazdasági termelőszövetkezetek a 7. § (1) bekezdésében meghatározott célra.

(2) Vágóállatokat közfogyasztás céljára levágni feldolgozni) csak a következő helyeken szabad:

a) húsipari vállalatok vágóhídján (fióktelepén, kirendeltségén);

b) a tanács végrehajtó bizottsága által fenntartott közvágóhídon (közvágóhelyen);

c) földművesszövetkezetek által fenntartott, hatóságilag engedélyezett vágóhídon (vágóhelyen);

d) kisiparosok (egyéb szervek) által fenntartott, hatóságilag engedélyezett magánvágóhidon (magánvágóhelyen).

(3) A vágás alkalmával a marhalevél kezelését, a levágásra kerülő élőállatok és a kitermelt húsipari termékek vizsgálatát (húsvizsgálatot), valamint a vágási és feldolgozási tennivalókat az érvényben lévő közegészségügyi és állategészségügyi rendelkezések szigorú betartásával kell elvégezni. Ha a levágásra kerülő állat marhalevele a vágató nevére átíratva nincs, az állatot levágni nem szabad.

6. § (1) A szarvasmarha (borjú) magánfogyasztásra történő levágását külön törvényerejű rendelet szabályozza.

(2) A sertés és a juh magánfogyasztásra történő levágásához engedély nem szükséges. Juhot azonban - ürü kivételével - magánfogyasztás céljára csak a juhtartók vághatnak.

(3) Lovat, szamarat, öszvért (csikót), bivalyt (bivaly borjút) magánfogyasztásra levágni nem szabad.

7. § (1) A mezőgazdasági termelőszövetkezetek és a termelőszövetkezeti csoportok a közös hizlalásból származó levágott sertéseiket és azok termékeit - a közegészségügyi szabályok megtartásával - üzemi konyhájukon felhasználhatják, a tagok között szétoszthatják, vagy a hatóság által erre a célra kijelölt helyen értékesíthetik. Az értékesítéssel csak tagjaikat, vagy - bizományosi szerződés alapján - a helyi földművesszövetkezetet bízhatják meg. Ilyen bizományi megállapodást azonban csak az élelmezésügyi miniszter és a Szövetkezetek Országos Szövetsége Igazgatóságának elnöke által meghatározott időszakra lehet kötni. Töltelékárut csak olyan mezőgazdasági termelőszövetkezet és termelőszövetkezeti csoport hozhat forgalomba, amely erre iparengedélyt kapott.

(2) A mezőgazdasági termelőszövetkezeteknek és termelőszövetkezeti csoportoknak tagjai, az egyéni termelők és más magánszemélyek csak olyan füstölthúst, füstölt szalonnát, sózott szalonnát és zsírt hozhatnak forgalomba, amelyről beigazolható, hogy élő és levágott állapotban állatorvosi vizsgálaton esett át és fogyasztásra feltétlenül alkalmas. Nyershúst, zsírszalonnát, töltelékárut és egyéb húskészítményeket a mezőgazdasági termelőszövetkezeteknek és termelőszövetkezeti csoportoknak tagjai, az egyéni termelők és más magánszemélyek nem hozhatnak forgalomba.

(3) A földművesszövetkezetek a közfogyasztásra levágott vágóállatok termékeit a közegészségügyi szabályok megtartásával kizárólag saját telephelyükön fenntartott üzlethelyiségükben és a piacokon fenntartott állandó elárusító helyeiken értékesíthetik. Továbbeladás (feldolgozás) céljából az egyéni termelőktől hasított sertést, nyershúst, vagy töltelékárut nem vásárolhatnak.

(4) A mészáros- és hentes iparigazolvánnyal rendelkező kisiparos - a részére megállapított kereten belül - a vágóállatot csak a 2. § (1) bekezdésében meghatározott állami vállalattól vásárolhatja meg, vagy a húsipari vállalatoktól vehet át vágott állatot (félsertést, marhát, stb.) közfogyasztásra történő forgalombahozatal és feldolgozás céljából. Kisiparos a jelen bekezdésben foglaltaktól eltérően húsipari terméket továbbeladás céljából nem vásárolhat. Saját hizlalása sertését a mészáros- és hentes iparigazolvánnyal rendelkező kisiparos is - a közegészségügyi és állategészségügyi szabályok betartása mellett - levághatja és forgalomba hozhatja.

(5) Az állami húsboltok (kereskedelmi vállalatok) - az állami gazdasági mintaboltok kivételével - csak a húsipari vállalatok által előállított termékeket hozhatják forgalomba.

8. § (1) A hatósági állatorvosi igazolás alapján kényszervágott és közfogyasztásra alkalmas vágóállat termékeit a (4) bekezdésben foglaltak kivételével a vágás helye szerint illetékes községi (városi, városi kerületi) tanács végrehajtó bizottsága rendelkezésére kell bocsátani.

(2) A kényszervágott állat húsát (fehéráruját), ha az "fogyasztásra feltétlenül alkalmas", az egésszégügyi szabályok megtartásával a helybeli földművesszövetkezet vagy húsipari vállalat, ilyen hiányában a magán húsiparos útján kell értékesíteni.

(3) A "fogyasztásra feltételesen alkalmas"-nak bizonyult húst (terméket) - a 100.000/1932. FM rendelet 100. §-ában foglalt rendelkezéseknek megfelelően - az illetékes községi (városi) tanács végrehajtó bizottsága által fenntartott vagy kijelölt hússzék útján kell forgalombahozni.

(4) A kényszervágott sertést a sertés tulajdonosa - amennyiben ezt az állategészségügyi rendszabályok megengedik - magánháztartásában szabadon felhasználhatja-

(5) A kényszervágás útján levágott állatokról a községi (városi, városi kerületi) tanács végrehajtó bizottsága nyilvántartást köteles vezetni.

9. § (1) A húsüzemet fenntartó földművesszövetkezetek és a mészáros- és hentes iparigazolvánnyal rendelkező kisiparosok a vágóállatokat az állatforgalmi vállalatoktól, az illetékes árhatóság által megállapított átadási áron veszik át.

(2) A földművesszövetkezetek és a kisiparosok által forgalombahozott hús- és húskészítmények fogyasztói ára nem lehet magasabb a mindenkor érvényben levő kiskereskedelmi (fogyasztói) áraknál.

10. § Annak cselekménye, aki a 2. § (1) bekezdésének a továbbeladásra vonatkozó rendelkezéseit megszegi vagy kijátssza, a 8.800/1946. (VII. 28.) ME rendelet 1. § 3. pont (BHÖ. 265. c) pont), szerint minősül és e rendelet szerint büntetendő.

11. § (1)[1] Szabálysértés miatt 1.000 forintig terjedhető pénzbírsággal kell sújtani azt, aki

a) a 3. §-ban foglalt rendelkezést megszegi vagy kijátssza;

b) a vágóállatot nem az 5. § (2) bekezdésében kijelölt helyen vág le;

c) a 6. § (2) és (3) bekezdésében foglalt rendelkezések megszegésével juhot, lovat, szamarat, öszvért (csikót), bivalyt (bivaly borjút) magánfogyasztásra levág;

d) a 7. §-ban foglalt rendelkezések megszegésével az ott felsorolt termékeket forgalomba hoz, illetve megvásárol;

e) a 8. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés ellenére a kényszervágott állatot, illetőleg annak termékeit nem bocsátja a tanács végrehajtó bizottságának rendelkezésére.

(2) Azt a vágóállatot, húst vagy húskészítményt (fehérárut), amellyel kapcsolatban a szabálysértést elkövették, el kell kobozni.

(3) Szabálysértés miatt az eljárás a járási (városi, városi kerületi) tanács végrehajtó bizottsága igazgatási osztályának hatáskörébe tartozik.

12. § (1) Jelen törvényerejű rendelet kihirdetése napján lép hatályba. Végrehajtásáról az élelmezésügyi miniszter - a belkereskedelmi miniszterrel és a Szövetkezetek Országos Szövetsége Igazgatóságának elnökével egyetértésben - gondoskodik.

(2) A mezőgazdasági termények és termékek kötelező beadásának megszüntetéséről szóló 1956. évi 21. törvényerejű rendelet, valamint a mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom fejlesztéséről szóló 1.091/1956. (IX. 11.) MT határozat I. rész 11. c) alpontja a jelen törvényerejű rendeletben foglaltaknak megfelelően módosul.

Dobi István s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke

Kristóf István s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára