1960. évi 13. törvényerejű rendelet

a Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság között, a szociálpolitika terén történő együttműködés tárgyában Budapesten az 1960. évi január hó 30. napján kötött egyezmény kihirdetéséről

(Az egyezmény megerősítéséről, illetőleg jóváhagyásáról szóló jegyzékváltás 1960. április hó 5. napján megtörtént.)

1. § A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság között a szociálpolitika terén történő együttműködés tárgyában Budapesten az 1960, évi január hó 30. napján kötött egyezményt a jelen törvényerejű rendelettel kihirdeti.

2. § Az 1. §-ban említett egyezmény eredeti magyar nyelvű szövege a következő:

EGYEZMÉNY

a Magyar Népköztársaság Kormánya és a Német Demokratikus Köztársaság Kormánya között a szociálpolitika terén történő együttműködésről

A Magyar Népköztársaság Kormánya és a Német Demokratikus Köztársaság Kormánya attól az óhajtól vezettetve, hogy kapcsolataikat a szociálpolitika terén a két állam közötti barátság és együttműködés szellemében szabályozzák, elhatározták, hogy egyezményt kötnek.

Ennek érdekében meghatalmazottaikká kinevezték:

a Magyar Népköztársaság Kormánya

Kisházi Ödön munkaügyi minisztert,

a Német Demokratikus Köztársaság Kormánya

Heinicke Waltert, a Munka és Bérügyi Bizottság elnökét,

akik jó és kellő alakban talált meghatalmazásaikat kicserélték és a következőkben állapodtak meg.

I. FEJEZET

Alaprendelkezések

1. cikk

(1) A Szerződő Felek együttműködnek a szociálpolitika minden kérdésében és minden területén. Ezen együttműködés a szociális haladást szolgálja mindkét államban, valamint nemzetközi vonatkozásban is.

(2) Az illetékes szervek:

a) közlik egymással a szociálpolitikai, különösen a társadalombiztosítási vonatkozású jogszabályaikat;

b) kölcsönösen rendelkezésre bocsátják a szociálpolitikai kérdések és a társadalombiztosítás helyzetének vizsgálatához szükséges statisztikai adatokat;

c) megvalósítják a tapasztalatcserét és a kölcsönös látogatásokat a szociálpolitikai, különösen a társadalombiztosítási kérdésekben;

d) támogatják a gyermekek, a fiatalkorúak és a dolgozók üdültetését.

2. cikk

(1) A jelen Egyezmény kiterjed a Magyar Népköztársaság társadalombiztosítása által, valamint a Német Demokratikus Köztársaság társadalombiztosítása által betegség, szülés, üzemi baleset (foglalkozási betegség), rokkantság, öregség, halál esetén természetben és pénzben adott szolgáltatásokra, továbbá a családi pótlékra.

(2) A jelen Egyezmény nem terjed ki a fegyveres testületek tagjait és ezek hozzátartozóit megillető szolgáltatásokra, valamint a hadigondozottakat megillető ellátásokra, ha a jelen Egyezmény eltérően nem rendelkezik.

3. cikk

(1) Az egyik állam állampolgárai, akik a másik állam területén dolgoznak, úgyszintén családtagjaik - ha a jelen Egyezmény eltérően nem rendelkezik - a munkajogi rendelkezések, valamint a társadalombiztosítás, különösképpen pedig a szolgáltatások nyújtása tekintetében a saját állampolgárokkal azonos elbánásban részesülnek. Ugyanazok a jogok illetik meg és kötelezettségek terhelik őket, mint a saját állampolgárokat. Ugyanez vonatkozik értelemszerűen az egyik állam azon állampolgáraira, akik átmenetileg tartózkodnak a másik állam területén.

(2) Amennyiben az állam belső törvényes rendelkezései a szolgáltatásokra vonatkozó igényt és a szolgáltatások nyújtását a saját állam területén tartózkodástól teszik függővé, úgy a másik állam területén engedélyezett átmeneti tartózkodást, a saját területen való tartózkodásnak kell tekinteni,

4. cikk

(1) A dolgozó annak az államnak a jogszabályai szerint esik biztosítás alá, amelynek területén a biztosítás szempontjából döntő foglalkozást (tevékenységet) folytat.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezésektől eltérően az alább felsorolt személyek a küldő állam biztosítási teherviselőiénél biztosítottak és a tartózkodási hely szerinti állam biztosítási teherviselőjétől az 5. cikkben meghatározott természetben járó szolgáltatásokon kívül egyéb szolgáltatásokra nem jogosultak:

a) az egyik államnak a másik állam területén levő diplomáciai és konzuli képviseleteinek dolgozói, továbbá az említett képviseletek dolgozóinál alkalmazásban álló személyek, amennyiben a küldő állam állampolgárai;

b) az egyik állam közlekedési, valamint egyéb vállalatainak és intézményeinek dolgozói, ha ezen dolgozók vállalatuk, illetőleg intézményük megbízásából a másik államban dolgoznak és a küldő állam állampolgárai.

(3) A nyugellátásban részesülő személyek, ha mint dolgozók nem esnek biztosítás a]á, annak az államnak jogszabályai szerint biztosítottak, amelynek biztosítási teherviselője a nyugellátást folyósítja.

II. FEJEZET

Társadalombiztosítási szolgáltatások

Betegség és keresőképtelenség esetén járó szolgáltatások

5. cikk

(1) A betegségi biztosítás természetben járó szolgáltatásait - saját államának jogszabályai szerint - annak az államnak a biztosítási teherviselője nyújtja, amelynek területén a biztosított, illetőleg a jogosult családtag tartózkodik.

(2) Ha a természetben járó szolgáltatáshoz előzetes biztosítási és annak tekintendő idő szükséges, mindkét állam területén biztosításban eltöltött és annak tekintendő időket össze kell számítani.

(3) Az egyik állam azon állampolgárainak, akik átmenetileg tartózkodnak a másik állam területén, ezen állam biztosítási teherviselője, illetőleg illetékes államigazgatási szerve heveny megbetegedés és sürgős szükség esetében a feltétlenül szükséges természetben járó szolgáltatásokat díjmentesen nyújtja. Az ily módon felmerült szolgáltatások költségei nem kerülnek elszámolásra.

(4) Ha az egyik állam illetékes szerve a másik állam illetékes szervének megkeresése alapján a (3) bekezdésben említett kereten túlmenő természetbeni szolgáltatást nyújt, a felmerült költség a megbízást adó állam biztosítási teherviselőjét terheli.

(5) E cikk rendelkezései a fegyveres testületek tagjaira, ezek hozzátartozóira és a hadigondozottakra, továbbá a 4. cikk (2) bekezdésében említett személyekre is vonatkoznak.

(6) A jelen cikk rendelkezései alapján járó szolgáltatások mértékét és a (4) bekezdés alapján nyújtott szolgáltatások elszámolására vonatkozó részletes szabályokat a két állam illetékes szervei külön megállapodással szabályozzák.

6. cikk

(1) A betegségi biztosítás rövid lejáratú, pénzben járó szolgáltatásait annak az államnak a biztosítási teherviselője nyújtja, saját államának jogszabályai szerint, amelynek területén a jogosult állandó lakóhelye van. E szolgáltatások megállapításánál figyelembe kell venni a másik állam területén biztosításban eltöltött és annak tekintendő időket is.

(2) Ha a biztosított a másik állam területére települ át és az áttelepülés idején rövid lejáratú, pénzben járó szolgáltatásra jogosult, e szolgáltatás folyósítását az áttelepülés napjával meg kell szüntetni. Ebben az esetben a fogadó állam biztosítási teherviselője e rövid lejáratú, pénzben járó szolgáltatásokat saját államának jogszabályai szerint az áttelepülés napjától folyósítja, figyelembe véve a másik állam területén biztosításban eltöltött és annak tekintendő időket is.

(3) Az (1) és (2) bekezdés alapján pénzben járó szolgáltatásokat annak a biztosítási teherviselőnek terhére kell folyósítani, amelynél az igény keletkezett.

7. cikk

Üzemi baleset és foglalkozási betegség esetén pénzben járó szolgáltatások

(1) Az üzemi baleset és a foglalkozási betegség esetén pénzben járó szolgáltatásokat annak az államnak a biztosítási teherviselője nyújtja a saját államának jogszabályai szerint, amelynek területén a jogosult állandó lakóhelye van. E szolgáltatások költségei azt a biztosítási teherviselőt terhelik, amelynél a szolgáltatásra vonatkozó igény keletkezésekor a dolgozó biztosítva volt.

(2) Ha a dolgozó mindkét állam területén ugyanolyan foglalkozási betegséget okozó munkát végzett, e foglalkozási betegséggel kapcsolatos pénzben járó szolgáltatások költségeit annak az államnak a biztosítási teherviselője viseli, amelynek területén utoljára végzett ilyen munkát.

(3) Ha az üzemi baleset vagy foglalkozási betegség következtében munkaképességcsökkenést szenvedett dolgozónak újabb üzemi baleset vagy más foglalkozási betegség következtében a munkaképességcsökkenése fokozódik, az összes pénzben járó szolgáltatás költségét annak az államnak a biztosítási teherviselője viseli, amelynél a dolgozó e változás időpontjában biztosítva volt.

(4) Ha az egyik állam biztosítási teherviselője az üzemi balesetet vagy a foglalkozási betegséget már elismerte, a másik állam biztosítási teherviselője azt köteles szintén elismerni.

Nyugellátások

8. cikk

(1) A rokkantsági, öregségi, valamint hozzátartozói nyugellátást annak az államnak a biztosítási teherviselője állapítja meg és folyósítja, saját államának jogszabályai szerint, amelynek területén a jogosult állandó lakóhelye van. Mindkét állam területén biztosításban eltöltött és annak tekintendő időket egybe kell számítani.

(2) Ha a nyugellátásban részesülő személy a másik állam területére települ át, a nyugellátás folyósítását az áttelepülés hónapjának végével be kell szűntetni. Ilyen esetben a fogadó állam biztosítási teherviselője a jogosultságot a nyugellátásra fennállónak tekinti, amennyiben ott azonos nemű nyugellátás van. A nyugellátást a fogadó állam biztosítási teherviselője a saját államának jogszabályai szerint állapítja meg és folyósítja. Korhatár betöltéséhez kötött nyugellátást attól az időponttól folyósítják, amikor a jogosult a fogadó állam jogszabályai szerint a nyugellátásra jogosító korhatárt betöltötte.

(3) A (2) bekezdés rendelkezéseit alkalmazni kell azokban az esetekben is, ha olyan személy települ át a másik állani területére, akinek a jogosultsága a nyugellátásra már fennállott, de ezt az igényét még nem érvényesítette.

(4) Az (1)-(3) bekezdés alapján folyósított nyugellátások a két állam biztosítási teherviselőit a biztosítási és annak tekintendő idők megfelelő arányában terhelik.

(5) Ha a nyugellátásban részesülő személy újabb biztosítási időt (igényt) szerez, kérelmére nyugellátását újból meg kell állapítani. Az elszámolásra az (1)-(4) bekezdésben foglalt rendelkezések érvényesek.

9. cikk

Mindkét állam biztosítási teherviselői a jogosultaknak különleges jellegű nyugellátást (kivételes nyugellátást stb.) is folyósíthatnak. A folyósítás a megbízást adó állam terhére történik. Az erre vonatkozó részletes szabályokat a Szerződő Felek illetékes államigazgatási szervei állapítják meg.

III. FEJEZET

Családi pótlék

10. cikk

(1) A családi pótlékot annak az államnak az illetékes szerve állapítja meg és folyósítja, a reá nézve érvényes jogszabályok szerint és saját terhére, amelynek területén a gyermek állandó lakóhelye van.

(2) Ha annak az államnak a jogszabálya, amelynek területén a gyermek állandó lakóhelye van, a családi pótlékra jogosultságot munkaviszonyhoz vagy egyéb tevékenységhez köti, a családi pótlékot akkor is folyósítani kell, ha a dolgozó a másik állam területén áll munkaviszonyban vagy folytat tevékenységet.

IV. FEJEZET

Vegyes rendelkezések

11. cikk

(1) A jelen Egyezmény rendelkezéseit alkalmazni kell azokra a saját állampolgárokra is, akik a másik állam területén a jelen Egyezmény aláírásának napját követően szereztek biztosítási igényjogosultságot (biztosítási időt) és akiknek állandó lakóhelye annak az államnak a területén van, amelynek állampolgárai.

(2) A pénzben járó szolgáltatások elszámolása a 6.-8. cikkekben említett esetekkel azonos módon - a jogosult személyek állampolgárságára tekintet nélkül - történik.

12. cikk

(1) A szolgáltatásokra vonatkozó igények és jogorvoslati kérelmek bármelyik állam megfelelő szervénél előterjeszthetők. A két állam egyikének megfelelő szervénél határidőn belül előterjesztett igényt vagy jogorvoslati kérelmet kellő időben előterjesztettnek kell tekinteni.

(2) Az egyik állam illetékes szervének megkeresésére, illetőleg az igénylő kérelmére a másik állam illetékes szerve a jelen Egyezményen alapuló szolgáltatások megállapításához szükséges adatokat, igazolásokat és okmányokat köteles megküldeni,

(3) Az Egyezménnyel kapcsolatos írásbeli érintkezés a két állam szervei között, illetőleg az érdekelt személyekkel bármelyik állam hivatalos nyelvén történhet.

(4) A két állam biztosítási teherviselői, valamint egyéb szervei a jelen Egyezmény végrehajtása során egymással közvetlenül érintkeznek.

13. cikk

A jelen Egyezményen alapuló jogok érvényesítését szolgáló beadványok, iratok, okmányok díj- és illetékmentesek. Ezek érvényességéhez hitelesítés nem kell.

14. cikk

(1) Annak az államnak a biztosítási teherviselője, amely pénzben járó szolgáltatásokat a jelen Egyezmény alapján a másik állam biztosítási teherviselője terhére folyósít, e kifizetések felülvizsgálása érdekében köteles a kifizetett összegekről személy szerint nyilvántartást vezetni. Az így nyilvántartott kifizetéseket az Egyezmény hatálybalépésétől számított két évenként az illetékes szervek összesítik. Az összesítés eredményét a másik államnak a 15. cikk alapján kijelölt illetékes szervével közlik.

(2) Az egyik állam biztosítási teherviselője által a másik állam biztosítási teherviselője terhére kifizetett összegek az (1) bekezdésben említett összesített nyilvántartások alapján kölcsönösen két évenként elszámolásra kerülnek. A különbözet átutalása a két állam között mindenkor érvényes nem kereskedelmi fizetések elszámolása tárgyában létrejött pénzügyi megállapodás szerint történik. A Szerződő Felek illetékes államigazgatási szervei a költségek elszámolása tekintetében ettől eltérően is megállapodhatnak.

15. cikk.

A Szerződő Felek a jelen Egyezmény hatálybalépését követően azonnal értesítik egymást arról, hogy mely államigazgatási, illetőleg más központi szervek illetékesek az Egyezmény végrehajtására és haladéktalanul értesítik egymást a bekövetkezett változásokról.

16. cikk

A jelen Egyezmény végrehajtására mindkét államban az illetékes szervek rendelkezéseket adnak ki. E rendelkezéseket megküldik a másik Szerződő Fél 15. cikk alapján kijelölt szervének.

17. cikk

Amennyiben a jelen Egyezmény végrehajtásánál előre nem látható körülmények vagy a törvényes rendelkezések módosulása folytán kétség keletkezik, vagy amennyiben a végrehajtás során az értelmezésben nézeteltérés támad, a Szerződő Felek illetékes államigazgatási szervei egyeznek meg az Egyezményben foglalt rendelkezések alkalmazásának módjában.

18. cikk

A Szerződő Felek az Egyezményt a szakszervezetekkel szoros együttműködésben hajtják végre.

V. FEJEZET

Átmeneti és zárórendelkezések

19. cikk

(1) A jelen Egyezmény rendelkezései alapján mindkét állam biztosítási teherviselői figyelembe veszik az Egyezmény aláírásának napját megelőzően a másik állam területén biztosításban eltöltött és annak tekintendő időket is, éppen úgy, mintha azokat a biztosítottak a saját államuk területén szerezték volna. Az ebből származó terheket annak az államnak a biztosítási teherviselője viseli, amelynek területén az Egyezmény aláírásának napján a jogosult állandó lakóhelye volt. Ez a rendelkezés értelemszerűen vonatkozik azokra a biztosításban eltöltött és annak tekintendő időkre is. amelyeket a biztosítottak a két állam megalakulása előtt azoknak jelenlegi területén szereztek.

(2) Annak az államnak a biztosítási teherviselője, amelynek területén az Egyezmény aláírásának napján olyan személy lakik, akinek nyugellátásra az igényjogosultsága megnyílt vagy nyugellátásban már részesült, a nyugellátást a saját jogszabályai szerint megállapítja, illetőleg újra megállapítja és saját terhére folyósítja. A mindkét állam területén eltöltött biztosítási és annak tekintendő időket az (1) bekezdés szerint kell egybeszámítani.

20. cikk

(1) A jelen Egyezmény - a Szerződő Felek belső jogszabályai szerint - megerősítésre, illetőleg jóváhagyásra szorul és a megerősítésről illetőleg jóváhagyásról szóló jegyzékváltást követő hónap első napjával lép hatályba.

(2) A jelen Egyezmény öt évig marad hatályban. Érvénye mindannyiszor öt évvel meghosszabbodik, amíg azt a Szerződő Felek bármelyike, a lejárat előtt legalább hat hónappal nem mondja fel.

(3) Az Egyezmény felmondása esetén rendelkezései továbbra is érvényben maiadnak azoknak a szolgáltatásoknak a tekintetében, amelyekre vonatkozó jogosultság az Egyezmény hatályának megszűnése előtt már fennállott. A szolgáltatások elszámolása továbbra is a jelen Egyezmény által meghatározott módon történik.

A jelen Egyezmény két példányban, mindegyik magyar és német nyelven Budapesten, az 1960. évi január hó 30. napján készült. Mindkét szöveg egyaránt hiteles.

Ennek hiteléül a Meghatalmazottak az Egyezményt aláírták és pecséttel ellátták.

A Magyar Népköztársaság Kormánya részéről:

Kisházi Ödön s. k.

A Német Demokratikus Köztársaság Kormánya részéről:

Heinicke s. k.

3. § A jelen törvényerejű rendelet kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban az 1960. évi május hó 1. napjával kezdődő hatállyal kell alkalmazni. Végrehajtásáról a munkaügyi miniszter, az egészségügyi miniszterrel és a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben gondoskodik.

Kiss Károly s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának helyettes elnök

Kristóf István s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára