2/1960. (XI. 5.) KipM rendelet

az állami helyi iparban és a magánkisiparban egyes egészségre ártalmas munkakörökben foglalkoztatott dolgozók munkaidejének csökkentéséről

A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány a 3.142 1960. Korm. számú határozatával tovább bővítette a munkaidőcsökkentésben részesíthető dolgozók körét. A határozat végrehajtása érdekében a munkaügyi miniszterrel, a Helyi Ipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezetének, valamint a Nyomda-, a Papíripar- és a Sajtó Dolgozói Szakszervezetének elnökségével egyetértésben a következőket rendelem:

1. § E rendelet hatálya kiterjed az állami helyi ipari vállalatoknál és a magánkisiparban foglalkoztatott dolgozókra.

2. § (1) A rendelet mellékletében felsorolt egészségi ártalomnak kitett munkakörökben a dolgozókat az ott megjelölt csökkentett munkaidővel kell foglalkoztatni.

(2) A felsorolt munkakörökben - amennyiben a munkaidőnek a mellékletben megjelölt csökkentését az 1958-1959. években kiadott rendelkezések nem írták elő - a munkaidőcsökkentést ebben az évben kell bevezetni éspedig

a) az állami helyi iparban - a vállalatok felkészültségétől függően - az 1960. évi november hó 1. napjától folyamatosan, legkésőbb december hó 31. napjáig,

b) a magánkisiparban az 1961. évi január hó 1. napjával.

(3) A munkaidőcsökkentést csak azokban a szakmunkás, betanított és segédmunkás munkakörökben szabad végrehajtani, ahol a dolgozók napi munkaidejüknek legalább felét rendszeresen az egészségi ártalomnak kitett munkakörökben töltik.

(4) Napi egy órával lehet csökkenteni azoknak a munkásoknak a munkaidejét, akik a mellékletben megjelölt munkakörben foglalkoztatott dolgozókkal közös légtérben dolgoznak, feltéve, hogy

a) a közös légtér őket is egészségi ártalomnak teszi ki és ennek hatását más módon elhárítani nem lehet,

b) munkaidejüknek legalább felét a közös légtérben töltik.

(5) Ugyancsak napi egy órával lehet csökkenteni azoknak a fizikai munkát nem végző, alkalmazotti állománycsoportba tartozó dolgozóknak (pl. beosztott üzemmérnök, technikus, művezető) a munkaidejét, akik az előbbi bekezdésben megjelölt közös légtérben dolgoznak, ha

a) munkaidejüknek legalább kétharmad részét ténylegesen az egészségre ártalmas légtérben töltik és

b) a munkaidő-kedvezmény igénybevétele alatt a felügyeletük alá tartozó körben az üzemelés mind a termelés, mind a balesetvédelem szempontjából, mind pedig egyéb tekintetben zavartalanul biztosítható.

(6) A vállalatoknál a (4) és az (5) bekezdésben foglaltak megvalósítása nem járhat a termelékenység, a minőség, illetőleg az önköltség romlásával, 6em pedig létszám-, illetőleg béralap-többlettel.

3. § A vállalatoknál a munkaidőcsökkentést hatnapos munkahét keretében kell megvalósítani. Kivétel, ha az egészségre ártalmas munkakörben a vállalatnál

a) a termelés három műszakban folyik,

b) vasárnap és munkaszüneti napon is folyamatos a termelés,

c) a munka - az Egészségügyi Minisztériummal és az illetékes szakszervezet elnökségével egyetértésben kiadott miniszteri engedély alapján - a rendelet hatálybalépésének időpontjában már ötnapos munkahét keretében folyik.

4. § (1) A vállalatoknál a csökkentett munkaidővel dolgozók munkaidőbeosztását úgy kell meghatározni, hogy az a termelésben, más vállalatokkal való együttműködésben, továbbá a dolgozók számára a munkahely megközelítésében, a lakóhelyre való visszatérésben és egyéb vonatkozásban ne okozzon nehézséget.

(2) Csökkentett munkaidővel foglalkoztatott dolgozókkal túlmunkát végeztetni nem szabad.

(3) Az egészségre ártalmas munkavégzés esetére biztosított pótszabadságok felülvizsgálatára az 1.036/1958. (IX. 7.) Korm. számú határozatban foglaltakat kell alkalmazni azzal, hogy az 1960. évben munkaidő-csökkentésben részesülő dolgozóktól az 1961. évi január hó 1. napjától kezdve kell megvonni az egészségi ártalom címén adott pótszabadságot.

5. § (1) A vállalatoknál törekedni kell arra, hogy a munkaidő-csökkentéssel járó munkaidőkiesést - a rendelkezésükre álló anyagi eszközök keretei között - minél nagyobb mértékben ellensúlyozzák a munka termelékenységének emelésével, helyes munkaszervezés, illetőleg a technika fejlesztése útján.

(2) Biztosítani kell, hogy a munkaidő-csökkentés miatt az érintett dolgozók eddigi - túlórák nélküli - keresete ne csökkenjen.

(3) A dolgozók személyi órabérét a munkaidő-csökkentés nem érinti. A munkaidő-csökkentés következtében kieső órákat személyi órabérrel, illetőleg teljesítménybérezés esetén átlagteljesítmény-százalékkal kiegészítő fizetésként kell elszámolni.

6. § Ez a rendelet kihirdetése napján lép hatályba. Egyidejűleg a 6/1958. (XI. 7.) KipM és a 6/1959. (VIII. 19.) KipM rendeletek hatályukat vesztik.

Horváth Gyula s. k.,

könnyűipari miniszterhelyettes