1961. évi II. törvény

a Magyar Népköztársaság második ötéves népgazdaságfejlesztési tervéről az 1961. január 1-től 1965. december 31-ig terjedő időszakra

A Magyar Népköztársaság 1961-65. évre szóló ötéves népgazdaságfejlesztési tervének előírásai elsősorban azokon az eredményeken alapulnak, amelyeket népünk a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével az 1958-60. évi hároméves tervidőszakban elért.

A hároméves terv alapvető feladata volt az ország termelőerőinek továbbfejlesztése, a szocialista termelési viszonyok megszilárdítása és kiterjesztése, a fejlődést zavaró aránytalanságok megszüntetése, a lakosság anyagi jólétének, kulturális fejlődésének megalapozása és továbbfejlesztése.

A hároméves terv gazdasági és politikai céljai teljesültek, sőt a termelés növekedési üteme, színvonala és a mezőgazdaság szocialista szektorának fejlesztése terén az eredmények a terv célkitűzéseinél lényegesen nagyobbak.

Az elért gazdasági fejlődés, a következetes és eredményes politikai munka alapján a hároméves tervidőszak végére hazánk mezőgazdaságában történelmi jelentőségű fordulat következett be: falun is uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok.

A hároméves tervidőszakban az ipari termelés gyors ütemben növekedett: a növekedés az előirányzott 22 százalék helyett 39 százalék volt. Előnyösen változott az ipari termelés szerkezete. A gyors fejlődést eredményesen segítette a szocialista országok közti szélesedő munkamegosztás. Az építőipari termelés 36 százalékkal növekedett. Az ipari és az építőipari termelés túlteljesítése terven felül 23 milliárd forint beruházás megvalósítására nyújtott lehetőséget.

A mezőgazdasági termelés három év átlagában 12 százalékkal nőtt és ezzel a termelés előirányzott színvonala teljesült.

A mezőgazdaság szocialista átszervezését államunk sokoldalú anyagi és pénzügyi támogatása alapozta meg. A mezőgazdasági beruházások összege megközelítette a 16 milliárd forintot, ami 76 százalékkal több, mint a terv előirányzata. Több ezer pártmunkást és gazdasági szakembert irányítottak a mezőgazdaságba, hogy a termelőszövetkezetek szervezésének és megszilárdulásának kezdeti időszakában segítséget nyújtson a parasztságnak.

A hároméves terv időszakában az életszínvonal a tervezettnél gyorsabban nőtt. A lakosság fogyasztása a tervezett 11 százalékkal szemben 19 százalékkal emelkedett. A bérből élő lakosság reáljövedelme, valamint a parasztság fogyasztása is a tervezettet meghaladó mértékben - 16 százalékkal - növekedett.

A kiskereskedelmi forgalom a tervezett 14 százalék helyett 29 százalékkal növekedett. Emellett a takarékbetétek állománya 1960-ban az 1957, évinek több mint négyszerese volt.

A nemzeti jövedelem növekedése az előirányzott 13 százalékkal szemben 22 százalékot ért el. A fogyasztás és a felhalmozás együttes növekedése azonban, különösen a hároméves időszak második felében, meghaladta a nemzeti jövedelem emelkedését.

A tervidőszakban tovább nőtt a kiképzett szakemberek száma. Fejlődött az oktatási hálózat, növekedett a tantermek száma. Az előirányzott 3500 általános iskolai tanteremmel szemben több mint 4000 tanterem épült. Fejlődtek a tudományok, továbbfejlesztettek számos tudományos intézetet és új intézmények felépítését kezdték meg.

Javult népünk egészségügyi ellátottsága. 1960. év végén a társadalombiztosításba bevontak száma elérte a 8,5 millió főt, az ország lakosságának 85 százalékát. Javultak a lakásviszonyok. A terv előirányzatait jelentősen meghaladó város- és községfejlesztési programot valósítottak meg, felhasználva állami eszközök mellett a lakosság pénzügyi és egyéb hozzájárulásait is.

A hároméves terv teljesítésének eredményei azt bizonyítják, hogy a gazdasági és politikai munka színvonalának emelése a terv kidolgozásakor előre nem látott jelentős tartalékokat tárt fel a tervtúlteljesítéshez.

Az elért eredmények alapján, dolgozó népünk alkotókészségére támaszkodva a Magyar Népköztársaság Országgyűlése az 1961. január 1-től 1965. december 31-ig terjedő időszakra az alábbi rendelkezésekkel törvénybe iktatja népgazdaságunk második ötéves fejlesztési tervét:

I. FEJEZET

A MÁSODIK ÖTÉVES TERV FŐ FELADATAI

1. § Hazánkban a második ötéves terv időszaka alatt be kell fejezni a szocializmus alapjainak lerakását és át kell térni a fejlett szocialista társadalom felépítésére. Ennek megvalósítására a második ötéves tervben a következő alapvető feladatokat kell kitűzni:

a) Folytatni kell a szocialista ipar - elsősorban a nehézipar fejlesztését. Az ipar termelőerőit a viszonylag kevéssé anyagigényes, magas képesítésű munkát megkövetelő, korszerű, keresett gyártmányok gazdaságos előállítására kell összpontosítani. Fejleszteni kell továbbá azokat az alapanyagokat gyártó ágakat, amelyek hazánk viszonyai között szükségesek és a nemzetközi munkamegosztás keretében előnyösen fejleszthetők.

Az iparfejlesztés most következő időszakában a fejlődés döntő láncszeme a termelékenység növelése, az ipar műszaki színvonalának nagyarányú emelése, az ipari termékek minőségének javítása legyen.

b) Egész népgazdaságunk és társadalmi életünk továbbfejlesztésének a legközelebbi években kulcskérdése a mezőgazdaság termelőerőinek fejlesztése, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek megszilárdítása. Az életszínvonal emelése, az ipar számára fontos mezőgazdasági nyersanyagok termelésének fokozása, a mezőgazdasági export növelése érdekében a társadalom erőfeszítéseit nagy mértékben összpontosítani kell a mezőgazdasági termelés fellendítéséhez szükséges gazdasági, politikai és szervezeti feltételek megteremtésére. A mezőgazdasági termelés növekedésének ütemét meg kell gyorsítani. A mezőgazdasági termelés növekedésének együtt kell járnia a munkatermelékenység emelkedésével, a termelési költségek csökkentésével.

c) Népgazdaságunk fejlesztését és egyben a szocialista tábor országainak közös érdekeit szem előtt tartva fejleszteni kell a nemzetközi munkamegosztást. Az ipari és mezőgazdasági termelés nemzetközi szakosításának lehetőségeit és előnyeit bátrabban kell alkalmazni, hogy a műszaki fejlődés gyorsabbá váljék és növelhető legyen a termelés gazdaságossága. Szorosabbra fűzve gazdasági kapcsolatainkat a szocialista országokkal, szélesíteni kell a gazdasági együttműködést és az árucsereforgalmat a kapitalista országokkal, valamint a függetlenség útjára lépett volt gyarmati országokkal.

d) Az ipar és a mezőgazdaság fejlesztésére támaszkodva 36 százalékkal növelni kell a nemzeti jövedelmet. A lakosság fogyasztási alapja legalább 22-23 százalékkal emelkedjék, a reáljövedelmek növekedése érje el a 16-17 százalékot.

e) Hazánk függetlenségének, szocializmust építő társadalmunk vívmányainak és népünk békés életének megvédése érdekében, az általános gazdasági fejlesztéssel és a nemzetközi helyzettel összhangban, erősíteni kell a honvédelmet.

II. FEJEZET

AZ IPAR, AZ ÉPÍTŐIPAR ÉS A KÖZLEKEDÉS FEJLESZTÉSE

A) Ipar, építőipar

2. § Az ipar fejlesztését úgy kell megvalósítani, hogy a szocialista ipar termelése öt év alatt 48-50 százalékkal, az állami ipar termelése pedig legalább 50 százalékkal növekedjék.

A termelési eszközök termelését legalább 51-53 százalékkal, a fogyasztási cikkekét 42-44 százalékkal kell növelni.

3. § Az ipari termelés növelését és a műszaki színvonal emelését elsősorban a termelőberendezések rekonstrukciója, a korszerű technológia alkalmazása révén kell biztosítani. Az ipar fejlesztésére fordított beruházásokon kívül a termelés fejlődését a meglevő berendezések jobb kihasználásával, a felújítási lehetőségek nyújtotta korszerűsítésekkel, valamint a tudományos üzemvezetés és szervezés eszközeinek a felhasználásával is elő kell mozdítani.

Törekedni kell a munkásosztály alkotókészségének további kibontakoztatására. Az ipar vezetői igényeljék és vegyék figyelembe a munkások javaslatait, támaszkodjanak a szocializmust építő lelkes munkájukra.

Az iparban dolgozók munkakörülményeinek további javítása érdekében folytatni kell a nehéz testi munkát igénylő, valamint az egészségre ártalmas munkafolyamatok gépesítését.

4. § Az ipar fejlesztése során biztosítani kell a munka termelékenységének az eddigieknél gyorsabb ütemű emelkedését, a termelési költségek, a fajlagos anyag- és energiaigények jelentős csökkenését, az ipar exportképességének növekedését.

A termelés emelkedésének legalább 70 százalékát a munka termelékenységének növekedése útján kell elérni. Ezért a munka termelékenységének a szocialista iparban 32-33 százalékkal kell emelkednie.

5. § Az ipar fejlesztésére 83-85 milliárd forint beruházást kell fordítani.

A beruházásokat csak a megfelelő tervek elkészítése, azok alapos ellenőrzése után szabad megkezdeni és az anyagi és szellemi erők megfelelő összpontosításával, a legkedvezőbb időtartam alatt - a tervekben előírt határidőn belül - kell üzembehelyezni.

6. § Az ipari létesítmények telepítésénél az alábbi irányelveket kell érvényesíteni:

- Budapest iparának fejlesztését a meglevő üzemek rekonstrukciójával, korszerűsítésével, az egyes üzemek belső aránytalanságainak felszámolásával kell megvalósítani. Törekedni kell arra, hogy a fejlesztés a lehető legkisebb létszámemelkedéssel járjon s így a főváros részesedése az ipari dolgozók országos számában csökkenjen.

- A vidék iparfejlesztését hatékony módon kell megvalósítani, ezért az új üzemeket az előnyösen fejleszthető nagyobb lakosság számú helységekbe kell összpontosítani, szem előtt tartva az ésszerű kooperációs és kombinációs lehetőségek hasznosítását. Korlátozott számban olyan kisebb településeket is fejleszteni kell, amelyek az iparosításhoz kedvező előfeltételekkel rendelkeznek. Az ipartelepítésnél figyelembe kell venni a mezőgazdaságban felszabaduló munkaerő foglalkoztatását is.

- Az Alföldre elsősorban a munkaigényes gépes könnyűipari vállalatok mellett építőanyagipari és nem nagy vízigényű élelmiszeripari üzemeket kell telepíteni. Ennek révén növelni kell a helyi munkaerő ipari foglalkoztatását.

- Észak-Magyarország iparfejlesztésének fő célkitűzése, a terület jelentős nyersanyagforrásai alapján, a meglevő üzemek korszerűsítési és fejlesztési lehetőségeinek kihasználása. Ennek megfelelően tehát főként a szénbányászatot, a villamosenergia-ipart, a vaskohászatot és a vegyipart kell itt fejleszteni.

- A Dunántúl sokrétű iparral rendelkező területeinek továbbfejlesztésénél a terület nyers- és fűtőanyag előfordulásaira kell támaszkodni és az új üzemek telepítésénél figyelemmel kell lenni a termelési kapcsolatok lehetőségeire.

a) Bányászat

7. § A bányászat termelési színvonala 1965-ben mintegy 32 százalékkal legyen magasabb az 1960. évi termelési színvonalnál.

A bányászat minden ágazatában az előírt termelés biztosítása mellett a kutatási és feltárási munkákat olymódon kell irányítani, hogy a feltárt ásványkészletek a következő tervidőszakban is biztosítsák a folyamatos termelésnövekedést.

8. § A széntermelés 1965-ben az 1960. évi 26,5 millió tonnához képest mintegy 31 millió tonnára növekedjék, a termelt szén mintegy 12 százaléka feketeszén legyen. Ennek érdekében a Zobáki akna beruházásait olyan ütemben kell folytatni, hogy az akna a tervidőszak végén naponta legalább 150 vagon szenet termeljen.

Az ország szénkészletének nagy hányadát kitevő lignit termelése 1965-ben az 1960. évi szintnél mintegy 32-34 százalékkal legyen magasabb.

A nehéz testi munka gépesítése érdekében a gépek által felrakott szén arányát a mélyművelési bányaüzemekben az 1960. évi 12 százalékról 1935-ben 25 százalékra kell növelni. A gépesített széntermelés fejlesztése, valamint a biztonság növelés érdekében 1965-ben a fejtési homlokhossz mintegy 40-45 százalékát acéltámmal kell biztosítani.

9. § A kőolaj termelése 1965-ben 2,2 millió tonnát érjen el. A kitermelhető olajkészletek növelésére öt év alatt mintegy 2,7 millió folyóméter fúrást kell végezni. A fúrási teljesítményt évi 400 ezer méterről fokozatosan 600 ezer méterre kell emelni, elsősorban a fúrási sebesség növelésével. Fokozni kell a jet-fúrás alkalmazását és meg kell kezdeni a kísérleteket a turbinafúrás hazai alkalmazására.

A földgáztermelés 1965-ben legalább 1800 millió köbmétert érjen el.

Az utóbbi években feltárt jelentős földgázmezőinket az ipar és a lakosság ellátására növekvő mértékben kell hasznosítani és ezért a lelőhelyektől Ózdig, illetve Budapestig földgázvezetéket kell építeni.

10. § Az ércbányászat termelése öt év alatt mintegy 20-25 százalékkal növekedjék. Teljes kapacitással üzembe kell állítani Rudabányán a dúsítóművet, valamint be kell fejezni a gyöngyösoroszi ólom- és cinkércelőkészítő mű második szakaszának építését.

11. § Az ásványbányászat termelése 1960-hoz képest mintegy 40-42 százalékkal emelkedjék. Az előkészítő művek technológiájának javítása útján biztosítani kell az ásványi anyagok egyenletes minőségét.

b) Villamosenergia termelés

12. § A villamosenergia termelését 1965-ben 11 milliárd kilowattórára kell emelni. Ehhez öt év alatt legalább 690 megawatt új erőműkapacítási kell üzem behelyezni. Be kell fejezni az oroszlányi, pécsi és ajkai erőművek építését és 1963-ban üzembe kell helyezni a Dunamenti Erőmű első gépegységét. A Dunamenti Erőmű építését - az ugyanott építendő kőolaj finomítóval összehangolva - úgy kell fclytatni, hogy 1965-ben üzembe állítható legyen hazánk első 150 megawatt teljesítményű gépegysége.

A tüzelőanyagok jobb hasznosítására a tervidőszakban összesen 130 megawatt teljesítő képességgel hőszolgáltató és távfűtő erőműveket kell építeni.

Folytatni kell a hálózatfejlesztést és be kell fejezni a Szovjetunióból szállított villamosenergia átvételéhez szükséges 220 kilovoltos távvezeték, az alállomások és egyéb szükséges berendezések megépítését.

13. § Tovább kell fejleszteni az energiatakarékossági intézkedéseket az energiahordozók és a villamosenergia felhasználóinál. Az országos erőműrendszer műszaki színvonalát olyan mértékben kell emelni, hogy a villamosenergia termeléshez felhasznált fajlagos kalória mennyiség öt év alatt legalább 12 százalékkal csökkenjen.

c) Vegyipar

14. § A vegyipar termelése 1965-ben mintegy 75 százalékkal haladja meg az 1960. évi termelést.

15. § A mezőgazdaság növekvő műtrágya szükségletének kielégítése érdekében a nitrogénműtrágya termelése 1965-ben érje el a 780 ezer tonnát.

A termelés növelése és az önköltség csökkentése érdekében a Borsodi Vegyikombinát termelését meg kell kétszerezni és a kokszbázisról földgáz felhasználásra kell átállítani.

A tervidőszak folyamán üzembe kell helyezni a második ötéves terv legnagyobb vegyipari létesítményét, a Tiszavidéki Vegyikombinátot.

A szuperfoszfát termelés 1965-ben a Tiszamenti Vegyiművek jelentős bővítésével 650 000 tonnára emelkedjék.

16. § Jelentős előrehaladást kell elérni a műanyagok hazai előállítása terén; a termelést az 1960. évi 11 400 tonnáról 1965-ben mintegy 33 000 tonnára kell növelni.

Elsősorban a hőre lágyuló műanyagok termelését kell fokozni. Üzembe kell helyezni a második ötéves terv folyamán a Berentei Vegyiművek PVC üzemét. Hozzá kell kezdeni egy további nagykapacitású PVC üzem és egy polietilén üzem létesítéséhez.

Korszerűsíteni kell a műanyagfeldolgozást. A Berentei Vegyiműveknél új PVC feldolgozó üzemet kell létesíteni.

A szintetikus műszálak termelésének növeléséhez 2300 tonna danulonrost és 1000 tonna danu-lonselyem termelési kapacitást kell létrehozni.

17. § Új létesítmények építésével 400 000 tonnára kell emelni a kénsav és 38 000 tonnára a klór termelését.

18. § A gyógyszeripar termelését a tervidőszak folyamán több mint kétszeresére kell növelni. A tervidőszakban nagyrészt be kell fejezni a három nagy budapesti gyógyszervállalat rekonstrukcióját.

19. § A gumiipari termékek iránt növekvő szükséglet kielégítése érdekében be kell fejezni a Ruggyantaárugyár és a Műszaki Gumigyár rekonstrukcióját és új korszerű műszaki gumigyárat kell létesíteni.

20. § Jelentősen fokozni kell a fotokémiai ipar termelését. Be kell fejezni a Forte Fotokémiai Vállalat rekonstrukcióját.

21. § A hazai kőolajtermelés, valamint az épülő "Barátság" olajvezetéken érkező kőolaj feldolgozására új kőolajfinomítót kell építeni, amelynek részleges üzembehelyezését a tervidőszakban biztosítani kell.

A kőolajfinomítók kapacitását a meglevő finomítók korszerűsítésével együtt 1965-ig mintegy 4,5 millió tonnára kell növelni.

d) Kohászat

22. § A vaskohászatban a nyersvastermelést - új nagyolvasztók építése nélkül - 1965-ben 1,65 millió tonnára, az acéltermelést 2,6 millió tonnára kell emelni. Az acéltermelést részben az Ózdi Kohászati Üzemek acélművének rekonstrukciójával, részben a többi acélmű teljesítőképességének általános korszerűsítésével kell növelni.

A melegen hengerelt késztermékek termelését 1965-ben legalább 1,8 millió tonnára kell emelni, A hengerelt acéltermelésben növelni kell a finomhengersori termékek és a finomlemezek részarányát. A Dunai Vasmű évi 250 ezer tonna kapacitású hideglemez hengerművét úgy kell üzembehelyezni, hogy már 1964-ben 65-70 ezer tonnát termeljen.

A hidegen alakított kohászati termékek termelését 1965-ben 270 000 tonnára kell emelni. Elsősorban a szalagacélok és a nagyszilárdságú acélhuzalok gyártását kell fejleszteni.

Az acélgyártásban a melegen hengerelt cső termelésének fokozása mellett nagymértékben kell növelni a hosszanti és spirálisan hegesztett cső-termelést.

A termelés növelésével egyidejűleg javítani kell a kohászat műszaki és gazdasági színvonalát; a fajlagos kokszfelhasználást legalább 10 százalékkal kell csökkenteni. Növelni kell a földgáz alkalmazását a nagyolvasztóknál és az acélműveknél, javítani kell a termelőberendezések kapacitás-kihasználását.

A vaskohászat fejlesztésére fordítandó anyagi eszközöket a termelés kedvezőbb összetételének kialakítását szolgáló létesítményekre kell fordítani (ércdarabosító berendezés, hőkezelő és kikészítő berendezések, elegytér gépesítés).

23. § Az 1965. évet követő időszak folyamatosan növekvő hengereltáru szükségletek biztosítására további acélgyártási és hengerelési kapacitások kiépítését, valamint új nemesacél üzem létesítését kell megkezdeni,

24. § A színesfémkohászat fejlesztése céljából a legkorszerűbb technológia alapján kell bővíteni az Almásfüzitői és az Ajkai Timföldgyárat. A bővítés eredményeképpen a timföldtermelést 1965-ben legalább 260 000 tonnára, az inotai és a tatabányai alumíniumkohók intenzifikálásával pedig az alumíniumtermelést 57 000 tonnára kell emelni, a fajlagos energiafogyasztás egyidejű csökkentése mellett.

Székesfehérváron alumínium hengermű építését kell megkezdeni és a színesfém félgyártmányokban fennálló minőségi és mennyiségi igények kielégítése érdekében korszerűsíteni kell a Csepeli Fémműveket.

25. § A vas,- acél- és színesfémöntvény-igények kielégítése végett biztosítani kell a vas-, acél- és fémöntödék fejlesztését, a technológia korszerűsítése, gépesítés és szakosítás útján.

e) Építőanyagipar

26. § Az építőanyagipar termelését 44 százalékkal kell emelni. Jelentősen növelni kell a korszerű építőanyagok és építőelemek termelését.

27. § A falelemek gyártásában az eddiginél lényegesen nagyobb mértékben használjanak fel különféle ipari hulladékanyagokat, elsősorban kohósalakot. A könnyűbeton falelemek termelését mintegy tízszeresére kell növelni. Az üzemben előállított összes vasbetonelemek 42 százalékát feszített kivitelben kell gyártani.

A minisztériumi tégla- és cserépiparban a könnyű, üreges és a jobban hőszigetelő téglafajták gyártásának arányát az összes téglatermelés 50 százalékára kell emelni.

28. § A cementipar a Dunai Cement- és Mész-mű beruházásának befejezése és a többi cementgyár bővítése és korszerűsítése révén 1965-ben legalább 2,6 millió tonna cement előállítására legyen képes.

29. § Az üvegiparnak 1965-ben az 1960. évi termelést több mint 80 százalékkal kell túlhaladnia.

f) Gépipar

30. § A gépipari termelést mintegy 63-65 százalékkal kell emelni. A gyártmányok műszaki színvonalának fokozásával és a nemzetközi szocialista munkamegosztás elveinek fokozott érvényesítésével el kell érni, hogy a gépipari export a tervidőszakban a termelés növekedésénél nagyobb ütemben növekedjék.

A kedvezőbb termelési és exportszerkezet kialakítása érdekében fokozott mértékben kell fejleszteni a műszeripart, a híradástechnikai ipart és a szerszámgépipart.

31. § A műszerek termelését háromszorosra kell növelni. A felhasználó ágazatok és a külkereskedelem szükségleteinek megfelelően nagyobb mértékben kell fejleszteni az automatizálás céljait szolgáló műszerek, az elektronikus mérőműszerek, az orvosi műszerek és berendezések gyártását.

A fejlesztés érdekében új, kapacitást növelő létesítményeket kell megvalósítani.

32. § A híradás- és vacuumtechnikai ipar termelését mintegy kétszeresére kell növelni. Az ipari berendezések: távbeszélő központok, mikrohullámú berendezések és átviteltechnikai berendezések termelésének fokozására kell az erőt összpontosítani.

Biztosítani kell a vacuumtechnikai és híradástechnikai célgépek gyártásának fejlesztését.

E feladatok végrehajtása érdekében a tervidőszak elején be kell fejezni a Telefongyár és a Beloianisz Híradástechnikai Gyár beruházásait, a vacuumtechnikai gépgyártás bővítésére megfelelő kapacitást kell biztosítani.

Fokozni kell a félvezetők gyártását és alkalmazását. Meg kell kezdeni új félvezető gyár létesítését.

33. § A gépipar átlagos fejlődését meghaladóan, mintegy kétszeresére kell növelni a szerszámgépek gyártását. Folytatni kell a hároméves tervben megkezdett szerkezeti átalakítást. Ennek megfelelően a nagy termelékenységű különféle másoló, programvezérlésű, fokozott és különleges pontosságú szerszámgépek, valamint a speciális és célgépek termelését kell nagyobb mértékben növelni. A szerszámgépgyártó üzemek termelőberendezéseit korszerűsíteni kell.

34. § Fokozni kell a komplett élelmiszeripari berendezések, továbbá a vegyipar fejlesztésével és az exportigényekkel összhangban a vegyipari gépek és berendezések gyártását.

Többszörösére kell növelni a motorkocsik és motorvonatok termelését. Fejleszteni kell a traktor, elsősorban a 70 LE-s négy kerék meghajtású traktor gyártását.

A közúti járműgyártásban tovább kell növelni a gazdaságosan gyártható autóbusz, dömper, speciális tehergépkocsi termelésének és exportjának részarányát.

A villamosforgógépek, transzformátorok, villamoskészülékek termelését az igényeknek megfelelően kell növelni.

35. § A kitűzött célok megvalósításával, a viszonylag gazdaságtalan termékek gyártásának megszüntetésével és a felszabaduló kapacitásokon gazdaságosabb gyártmányok termelésével a hazai adottságoknak megfelelőbb gépipari gyártmányszerkezetet kell elérni.

Biztosítani kell, hogy a tervidőszak folyamán fejlődjön a gyártás technológiai színvonala termelékenyebb gépi berendezések üzembeállításával, korszerű technológiai eljárások bevezetésével. Elsőrendű feladatnak kell tekinteni a termelőberendezések - több műszakos - gazdaságosabb kihasználását.

Növelni kell az alkatrész és részegység-gyártás szakosítását, a tipizált alkatrészek arányát. Meg kell valósítani a központosított alkatrészgyártást, elsősorban a híradástechnikai iparban és a műszeriparban.

A korszerűbb technikai színvonal eredményeként csökkenteni kell a fajlagos anyagfelhasználást; melegen hengerelt ötvözetlen acélokból mintegy 25 százalékos csökkentést kell elérni.

g) Könnyűipar

36. § A textilipar termelését a lakosság és a külkereskedelem várható igényéhez alkalmazkodva, 1965-ben 1960-hoz képest 30-32 százalékkal, a textilruházati ipar termelését 34-36 százalékkal, a cipőipar termelését 22-24 százalékkal kell fokozni.

A termelés mennyiségi növekedése mellett - az öltözködés kulturáltságának fokozása érdekében - célszerűen bővíteni kell a választékot, javítani kell a termékek minőségét, fokozni kell a textiliparú nyersanyagokon belül a kiváló tulajdonságú szintétikus szálak felhasználásának részarányát.

A termelés növelését legnagyobbrészt a meglevő üzemekben nagyteljesítményű új gépek beállításával, az üzemterület gazdaságosabb kihasználásával, a technológiai folyamatok és szervezési formák korszerűsítésével kell elérni.

37. § A pamutfonodákban magasabb műszaki színvonalat jelentő eljárásokat kell bevezetni, a pamutszövödékben az automata gépek részarányát 10 százalékról 25-26 százalékra kell emelni. A nyomó- és kikészítő berendezéseket a pamutszövet termelés növelésével összhangban kell bővíteni.

A Szegedi Textil műveket nagy teljesítményű vertikális üzemmé kell fejleszteni úgy, hogy az üzem 1965-ben 33-34 millió négyzetméter pamutszövetet tudjon előállítani.

A gyapjúipari fésűsfonodákban a korszerűtlen, nagy helyigényű gépek kicserélésével a meglevő üzemterületen 33-35 százalék kapacitás növekedést kell elérni.

A len- és kenderipar elsődleges feldolgozó üzemeit, a munkakörülmények további javításával együtt kell fejleszteni. Folytatni és egyre szélesebb körűvé kell tenni a rostfeldolgozás során keletkező hulladékanyagok gazdaságos feldolgozását. A tervidőszakban végre kell hajtani a Szegedi Kenderfonógyár rekonstrukcióját.

38. § A cellulóz- és papírgyártás hazai nyersanyagbázisra épülő nagyarányú fejlesztését kell előirányozni. A papíripar hazai nyersanyagellátásának jobb megalapozására fel kell használni a cellulózegyártásra a szalmát, rizsszalmát, nyárfát és más hazai magas cellulóztartalmú növényeket is.

Cellulóztermelésünk a Dunai Szalmacellulózgyár megépítése és a Csepeli Papírgyár bővítése után 1965-ben mintegy háromszorosát érje el az 1960. évi termelésnek.

A papírtermelés 1960-hoz képest mintegy 70 százalékkal, 235-240 ezer tonnára növekedjék. A papírtermelés növekedését a meglévő üzemek rekonstrukciójával kell biztosítani, ezenkívül Sztálinvárosban üzembe kell helyezni az új szalmacellulózgyár mellett két papírgyártó gépet is.

A nyomdaipar termelését tovább kell növelni. A könyvnyomtatás 1960-hoz képest kb. 28-29 százalékkal növekedjék. A nyomdaipari termelést a meglevő üzemek korszerűsítése útján kell növelni.

39. § A bútorgyártást 1965-ben 1960. évhez viszonyítva 73-80 százalékkal kell növelni, főleg a meglevő üzemek rekonstrukciója és a kapacitások jobb - több műszakos - kihasználása útján. Növelni kell a félautomata és automata gépek beállításával a gépi munka arányát is.

Jelentősen fokozni kell a bútorgyártáshoz felhasznált hazai nyersanyagok mennyiségét és választékát.

Hazai nyersanyagbázison tovább kell fejleszteni a farost- pozdorja- és forgácslemezgyártást. A termelés 82 ezer köbméterre való növelésével jelentős faimport megtakarítást kell elérni. Bővíteni kell a Mohácsi Farostlemezgyárat.

h) Élelmiszeripar

40. § Az élelmiszeripar termelését a mezőgazdasági termeléssel és a felvásárlással, valamint a lakosság átrétegeződésével kapcsolatban felmerülő fokozottabb központi ellátási igényekkel összhangban a tervidőszakban 40-42 százalékkal kell emelni.

1965-ben a konzervipar termelése 114-116 százalékkal, a hűtőipar termelése 106-108 százalékkal, a baromfifeldolgozóipar termelése 73-75 százalékkal, a cukoripar termelése pedig 28-30 százalékkal haladja meg az 1960. évi termelési színvonalat.

Folytatni kell a szakaszos technológiáknak félfolyamatos, valamint folyamatos technológiákra való átalakítását.

Az élelmiszereket kulturáltabb - a korszerű kereskedelmi igényeknek megfelelő - csomagolásban kell forgalomba hozni.

41. § A konzerviparban fokozni kell a félkészételek, az üdítőital és a paradicsomkonzerv gyártását, bővíteni kell a termékek választékát. A főzelékkonzerv termelését 200-210 százalékkal, a gyümölcskonzerv termelését 130-140 százalékkal kell növelni.

A fogyasztási tej termelését 42 százalékkal kell emelni és 8 új városi tejüzemet kell létesíteni.

Be kell fejezni 9 sütőüzem építését, ezenkívül 16 nagyobb és 46 kisebb kapacitású kenyérgyárat és sütőüzemet kell létesíteni.

A nyershústermelést 40 százalékkal, a szalámi termelést 50 százalékkal kell növelni. Tovább kell fejleszteni a húsipari technológiát és jelentősen bővíteni kell a szalámigyártó kapacitást.

42. § Tovább kell folytatni a cukoripar, a söripar és a konzervipar rekonstrukcióját. Nyíregyházán és Békéscsabán új konzervgyárat kell létesíteni. Új malátagyárat és erőtakarmánygyárat kell építeni és új sörgyár építését kell elkezdeni. Növelni kell a technológiai és tároló hűtőházak kapacitását bővítés és főként új technológiai hűtőházak építése révén. Gyors ütemben növelni kell a takarmányélesztő gyártását.

Bővíteni kell az élelmiszeripar raktárhálózatát. Az új konzervgyárakon kívül 5100 vagon konzervipari és 15 400 vagon befogadású gabonaraktárat kell építeni.

i) Helyiipar

43. § A központilag irányított állami ipar (minisztériumi ipar) mellett jelentős gazdasági feladatokat kell ellátnia a helyiipar mindhárom - tanácsi, szövetkezeti és magánkisipar - területének. A tanácsi és szövetkezeti helyi ipart ennek megfelelően tovább kell fejleszteni.

A tervidőszak alatt mind az állami helyi iparnak, mind a szövetkezeti iparnak 34-36 százalékkal kell növelnie termelését. A helyi élelmiszeripar termelése 37-39 százalékkal emelkedjék.

A gazdaságosság érvényesítése érdekében különösen a középüzemi szintet elérő helyi ipari üzemek fejlődését kell biztosítani.

Az állami és a szövetkezeti helyi iparnak - amellett, hogy feladata van a lakosság áruellátásában - a szocialista ipar más szektoraival és a magánkisiparral együtt ki kell elégítenie a lakosság javítási és szolgáltatási igényeit. Ezeknek az igényeknek összehangolt kielégítése érdekében öt éves helyi iparpolitikai tervet kell kidolgozni.

j) Építőipar

44. § Az építőipar termelésének - összhangban a beruházási és egyéb építkezési szükségletekkel - 1965-ben az 1960. évi termelést mintegy 40 százalékkal kell meghaladnia.

Csökkenteni kell az építkezések költségeit. Ezért:

Az építkezések műszaki tervezésénél figyelembe kell venni az új építkezési módok, szerkezetek, valamint korszerű termelésszervezés kiterjesztését.

El kell érni, hogy az ipari, mezőgazdasági, lakás- és kommunális építkezések kivitelezési időtartama jelentősen csökkenjen. A lakásépítkezés átlagos időtartamát 1965-ben az 1960. évinek mintegy felére kell csökkenteni.

Széleskörűen kell alkalmazni a nagyobb méretű könnyűbeton falazótesteket, közép- és nagyelemeket. A tervidőszak végére fel kell készülni a szobanagyságú elemekkel való építkezésre is.

A tervidőszak végére az építőiparban végzett földkitermelés mintegy 70 százalékát, a vakolási munkák megközelítően felét, a habarcs keverés, festési- mázolási munkák és parkettgyalulás túlnyomó részét gépekkel kell elvégezni.

Korszerűsíteni kell az épületgépészeti szerelési munkák technológiáját is.

Jelentős mértékben növelni kell a cement tartályokban történő szállítását; 1965-ben legalább 1 millió tonna cementet tartályokban kell szállítani.

A tervidőszak folyamán a fajlagos anyagfelhasználást, az épületek súlyát csökkenteni kell.

Az állami kivitelező építőiparban a termelés növekedésének mintegy, háromnegyed részét a termelékenység növekedése fedezze.

B) Közlekedés

45. § A szállítási feladatok ellátása céljából a közlekedés áruszállítási teljesítményét 40 százalékkal, személyszállítási teljesítményét 22 Százalékkal kell emelni.

A belföldi forgalomban fokozni kell a tehergépkocsi és az autóbuszközlekedés, a nemzetközi forgalomban pedig a vízi- és légiközlekedés szerepét. Növelni kell a csővezetékes szállítást.

46. § A szállítási feladatok nagyobb részét továbbra is a vasútnak kell ellátnia, ezért az áruszállítási teljesítményét mintegy 39 százalékkal, személyszállítási teljesítményét legalább 18 százalékkal kell növelni.

A vasúti vontatás korszerűsítése érdekében tovább kell folytatni a villamosítást és a dieselesítést. A villamosított vonalak hosszát legalább 120 kilométerrel kell bővíteni, a normál nyomközű dieselmozdonyok számát 220 darabbal, a villamos mozdonyok számát 59 darabbal kell növelni.

A vontatás korszerűsítésével együtt a villamos és diesel jármüvek javítóbázisának fejlesztéséről is gondoskodni kell.

Tovább kell gépesíteni a rakodást és biztosítani kell a vasút kocsiforduló idejének csökkentését.

A vasúti kocsipark növelésére legalább 11 000, zömében nagy raksúlyú teherkocsit és legalább 1000 négy tengelyű személykocsit kell beszerezni,

1700 kilométer nyíltvonalú vágányhosszat kell új sínnel 23 tonnás tengelynyomásra átépíteni. Rákos-Újszász, Hajdúszoboszló-Kisújszállás között és más vonalszakaszokon mintegy 140 kilométer hosszúságban az egyvágányú vonalakat kétvágányúakra kell átépíteni. Számos állomás bővítését és korszerűsítését kell elvégezni.

47. § A hajózás teherszállítási teljesítményét legalább 35 százalékkal kell emelni és el kell érni, hogy 1965-ben a folyami és folyam-tengeri forgalomban a nemzetközi víziszállítási feladatok túlnyomó részét magyar hajók bonyolítsák le.

Be kell szerezni 17 darab folyami vontatót, 9 darab folyamtengeri hajót és az uszályteret 34 000 tonnával kell bővíteni.

48. § A gépkocsi-közlekedésnek biztosítania kell a személy- és áruszállítási feladatok gazdaságosabb és kulturáltabb végrehajtását. A gépkocsiközlekedés áruszállítási teljesítőképességét 60 százalékkal, utasszállítási teljesítőképességét 33 százalékkal kell emelni. A gépkocsiközlekedés rendelkezésére kell bocsátani. mintegy 14 ezer teherkocsit és 3500 autóbuszt. Az ország személyautó állományának fejlesztésére öt év alatt 47 000 személygépkocsit kell beszerezni.

30 korszerű szerviz állomást és 70 forgalmi és javító telepet kell létesíteni,

49. § Tovább kell építeni és korszerűsíteni a közutakat. 4600 kilométer utat könnyű- és középterhelésre alkalmas, pormentes burkolattal kell ellátni. Meg kell építeni a balatoni gyorsforgalmi út első szakaszát és négynyomú autópályaként kell készíteni a tatabányai úttal közös budapesti bevezető szakaszát.

Biztosítani kell a Ferihegyi repülőtér olyan fejlesztését, amely kielégíti a növekvő nemzetközi légiforgalom igényeit.

50. § A hírközlés területén tovább kell fejleszteni, korszerűsíteni a telefonhálózatot. A távbeszélőközpontok befogadóképességét mintegy 50 000 állomással kell növelni.

El kell érni, hogy az ország területének nagy részét besugározzák televíziós és ultrarövidhullámú rádióműsorral.

A távbeszélésre és a televíziós műsorközvetítésre alkalmas mikrohullámú összeköttetést valamennyi szomszédos országgal ki kell építeni.

III. FEJEZET

A MEZŐGAZDASÁG FEJLESZTÉSE

51. § A mezőgazdasági össztermelés 1961-1963. év átlagában, a megelőző öt év átlagához képest 22-23 százalékkal növekedjék.

A mezőgazdasági termelés célul kitűzött fejlesztésének fontos feltétele a termelőmunka korszerű. tudományos alapokra helyezése, a dolgozók szakismeretének állandó bővítése, az élenjáró termelni módszerek gyors és hatékony elterjesztése.

52. § Az állami gazdaságok fő feladata, hogy termelésüket és árutermelésüket - különösen az állati eredetű termékek termelése terén - jelentősen fejlesszék és gazdaságosabbá tegyék; termelésük és árutermelésük arányát az egész mezőgazdaságon belül jelentősen növelni kell. Legyenek az állami gazdaságok a termelőszövetkezetek számára továbbra is a korszerű nagyüzemi gazdálkodás iskolái.

53. § A termelőszövetkezeteket meg kell szilárdítani és el kell érni, hogy gazdálkodásuk színvonala jelentősen emelkedjék. Gyors ütemben kell növelni a növénytermesztés hozamát, és nagy gondot kell fordítani a közös állattenyésztés fejlesztésére.

A támogatási rendszert egyszerűsíteni kell, jobban összpontosítva annak ösztönző hatását a főbb termeléspolitikai célkitűzések megvalósítására.

A hitelrendszert úgy kell fejleszteni - az áruértékesítés növelésére irányuló ösztönzés fenntartása mellett -, hogy jobban elősegítse a termelőszövetkezetek termelési és szociális-kulturális alapjainak növelését.

A jövedelem elosztás módszereit úgy kell fejleszteni, hogy azok fokozzák a termelőszövetkezeti tagság közvetlen érdekeltségét a közös gazdaság eredményeiben és hogy növeljék gazdaságuk fejlesztése érdekében saját erőforrásaikból történő beruházásaikat,

54. § A lakosság ellátásában, különösen a sertés-, baromfihús, valamint a tojás- és a tejellátás terén még hosszabb ideig jelentős szerep vár a háztáji és a kisegítő gazdaságokra. Ezért biztosítani kell mindazokat a feltételeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy e gazdaságok saját ellátásukon túl - elsősorban a szarvasmarha, a baromfi és a sertéstenyésztésben - jelentős mennyiségű árut is termeljenek.

a) Növénytermesztés

55. § A szocialista nagyüzemi termelésben rejlő lehetőségek kihasználásával, a termelés anyagi-műszaki feltételeinek fejlesztésével el kell érni, hogy a növénytermesztés hozama 1961-65. év átlagában, a megelőző öt év átlagához képest 24 százalékkal, az egész mezőgazdaság fejlődését meghaladó ütemben növekedjék.

A növénytermesztés fejlesztésére tett intézkedések eredményeképpen 1965-ben országosan kat. holdanként búzából mintegy 13,5, őszi árpából 15, kukoricából mintegy 18, burgonyából 70, cukorrépából 165, napraforgóból közel 9 métermázsát kell elérni.

Tervszerűen biztosítani kell a termőterület népgazdasági szempontból leggazdaságosabb, okszerű kihasználását.

56. § A tervidőszak második felétől kezdve az ország kenyérgabona szükségletét hazai termelésből kell kielégíteni. Ezért 1962-63-ban legalább 2,4 millió kat. holdon kell kenyérgabonát termelni és az egész tervidőszakban erőteljesen kell növelni a kenyérgabona termésátlagait.

1962. év őszétől 1,1 milliókat, holdon nagyhozamú búzafajtákat, kell vetni.

57. § A takarmány termesztés legfontosabb feladata a fehérjetakarmány ellátás növelése. Ezért az árpa vetésterületét 1 millió kat. holdra, a borsóét legalább 200 ezer kat. holdra, a szójababét pedig 30 ezer kat. holdra kell emelni.

Fokozottabb mértékben kell felhasználni a lucernatermesztést a takarmányozás javítására. Lucernaliszt készítő üzemeket kell létesíteni.

A fehérjeellátás szélesítése és az exportképesség fokozása érdekében a napraforgó vetésterületét a tervidőszak minden évében legalább 225 ezer kat. holdon kell előirányozni.

Az eddiginél is nagyobb gondot kell fordítani a kukorica termesztésére. 1965-ben általánossá kell tenni a nagy termőképességű, hibrid fajták termesztését, széles körben kell alkalmazni a négyzetes fészkes vetést.

58. § A zöldségfélék termelését 1965-ben 1960-hoz képest 36-38%-kal kell növelni, a nagyüzemi módszerek kialakításának meggyorsításával, a gyorsan növekvő szükségletek kielégítése érdekében. Biztosítani kell, hogy elsősorban a hagyományos zöldségtermelő tájakon az öntözött szántóföldi zöldségterület 1965-ben - 1960-hoz képest - több mint kétszeresére növekedjék. Az összes zöldségtermelésen belül elsősorban a korai és az idényen túli szántóföldi zöldségtermesztést kell előtérbe helyezni.

59. § A lakosság jobb szőlő- és gyümölcse Hátasa, valamint a konzervipar és az export növekvő szükségletének kielégítése érdekében nagymértékben kell fejleszteni a szőlő- és gyümölcstermesztést. Mintegy 70-80 ezer kat. hold nagyüzemi szőlőtelepítést - főként rekonstrukciók keretében - kell úgy végrehajtani, hogy közben a szőlő-, illetve a bortermés és felvásárlás növekedjék. Kivágásra csak a kiöregedett, erősen hiányos szőlők kerülhetnék.

Mintegy 110 ezer kat. holdon új nagyüzemi gyümölcsöst kell telepíteni, elsősorban kajszi- és őszibarackból, téli almából, meggyből és bogyós gyümölcsökből.

Szőlőt és gyümölcsöst - az érvényes törvényes rendelkezéseknek megfelelően - olyan területen szabad telepíteni, amelyen szántóföldi művelés gazdaságosan nem folytatható.

60. § A tervidőszakban fordulatot kell elérni a rét- és legelőgazdálkodás terén. Megfelelő szervezeti intézkedésekkel, a felhasznált szerves és műtrágya mennyiség fokozásával, az öntözés kiterjesztésével el kell érni, hogy a rétek és legelők hozama gyors ütemben növekedjék és biztosítsa a fejlődő állatállomány szálastakarmány ellátását.

61. § Az élőfakészlet növelése érdekében, elsősorban a mezőgazdasági célokra gazdaságosan nem hasznosítható területeken, mintegy 96 ezer hektár új erdőt - ebből 52 ezer hektáron gyorsan növő nyárfaféléket - kell telepíteni. A bruttó fakitermelést 1965-ben 1960-hoz képest 9 százalékkal, ezen belül az iparifa termelést 13 százalékkal kell növelni.

62. § A termésátlagok növelése érdekében gondoskodni kell a termőtalaj védelméről és fokozni kell a talaj termékenységét. A gépi művelésből adódó lehetőségeket kihasználva, fokozatosan rá kell térni a talaj mélyművelési rendszerére.

A talaj termékenységének fenntartása és fokozása érdekében az állami és a termelőszövetkezeti gazdaságok szervezzék meg a talaj rendszeres szervesanyag ellátását, gondoskodjanak a háztáji gazdaságban levő szervestrágya rendszeres felhasználásáról. A szántó-, kert- és szőlőterületeken az egy kat. holdra jutó műtrágya legalább 190 kilogrammot érjen el.

Mintegy 800 ezer kat. hold gyenge termékenységű szikes, savanyú és homok talajt kell megjavítani. Az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek a szél és víz kártételének megelőzése céljából alkalmazzák a korszerű talajvédő módszereket. A talajvédelem érdekében szükséges nagyobb arányú védelmi munkákat egy-egy területen lehetőség szerint egységes terv alapján és ahol arra szükség van, az érdekelt gazdaságok összefogásával kell megoldani.

63. § Az öntözésre berendezett területet az 1960. évi 160 ezer kat. holdról 1965-ben legalább 460 ezer kat. holdra kell növelni. Ezt a feladatot túlnyomóan a már megépült öntözőművek vízkészleteinek jobb kihasználásával, továbbá a helyi vízforrások nagy beruházást nem igénylő hasznosításával kell megoldani. Fokozottabban kell felhasználni öntözésre a felszín alatti vizeket. Az öntözés kiterjesztését elsősorban a takarmánynövények és a zöldségfélék hozamának növelésére kell felhasználni.

Az 1965. évet követő időszak fejlődésének tervszerű előkészítése céljából meg kell kezdeni a második tiszai vízlépcső építését.

A belvízrendezés céljára előirányzott eszközökkel a vízlevezető képesség országos átlagát mintegy 10 százalékkal kell növelni. A kisebb vízfolyások rendezése révén 70 ezer kat. hold mezőgazdasági területet kell az árvízkároktól mentesíteni.

64. § A mezőgazdasági termelés növelése és minőségének javítása érdekében hatékonyabbá kell tenni a növényvédelmet; el kell érni, hogy 1965-ben mintegy 1,5 millió kat. hold területen végezzenek vegyszeres gyomirtást.

Hathatós intézkedéseket kell tenni a mezőgazdaság növényvédőszer szükségletének kielégítésére.

65. § Az alapvető talajmunkákat lényegében teljesen gépesíteni kell. Jelentősen előre kell haladni a kapálás gépesítésében.

Fokozatosan növelni kell - elsősorban a kalászosoknál - a betakarítás gépesítését. 1965-ben a kalászosok 85 százalékát kell géppel aratni. Az állami gazdaságokban gépesíteni kell a szemeskukorica betakarítását is.

A mezőgazdaság számára 37 000 traktort. 5600 gabonakombájnt, 10 700 traktoros vetőgépet, 26 500 traktorekét, 3800 silókombájnt és 18 700 pótkocsit kell juttatni. El kell érni, hogy 1965-ben a mezőgazdaság traktorállománya 61-62 ezer db (15 lóerős egységben 82-83 ezer) legyen, a mezőgazdaság szükségleteinek megfelelő összetételben.

A mezőgazdasági munkáknak a legkedvezőbb időben való elvégzése érdekében meg kell szervezni a gépek jobb kihasználását.

b) Állattenyésztés

66. § Tovább kell javítani a lakosság hússal, vajjal, tejjel és tojással való ellátását. Ezt az állatállomány kisebb mértékű növelése mellett elsősorban az állomány minőségének javításával, termelőképességének jobb kihasználásával kell megvalósítani.

El kell érni, hogy 1965-ben 1960-hoz képest a vágómarha termelés 8-10, a vágósertés termelés 27-29, a vágóbaromfitermelés 35-37, a tejtermelés 25-27, a tojástermelés 23-25, a gyapjútermelés 53-55, a haltermelés pedig 80-82 százalékkal növekedjék. Az állomány növelése mellett fokozni kell a hozamokat; 1965-ben az egy tehénre jutó tejhozamot az 1960. évi 2190 literről 2520 literre, az egy tyúkra jutó tojáshozamot 84 darabról 102 darabra és az egy juhra eső gyapjúhozamot 4,18 kilogrammról 4,50 kilogrammra kell emelni a finomgyapjú arányának egyidejű növelése mellett.

67. § El kell terjeszteni a takarmányozás korszerű módszerét, a keveréktakarmány széleskörű felhasználását. 1965-ben az állami gazdaságokban csaknem teljes egészében, a termelőszövetkezeti gazdaságokban legalább felerészben fehérje koncentrátumokkal, ásványi anyagokkal, vitaminokkal és takarmány kiegészítőkkel dúsított takarmánykeverék etetésről kell gondoskodni. 1965-ben legalább 200 000 vagon keveréktakarmányt kell gyártani.

68. § Biztosítani kell a nagyüzemi állatállomány megfelelő elhelyezését. Az erre a célra rendelkezésre álló eszközöket az állattenyésztés fejlesztésével összhangban ésszerű, takarékos, gazdaságos módon kell felhasználni. Az építkezéseknél továbbra is az egyszerű, olcsó, nagyrészt házilagos szövetkezeti, illetve szövetkezetközi építő brigádokkal megvalósítható megoldásra kell törekedni.

A termelőszövetkezetekben és az állami gazdaságokban legalább 490 ezer szarvasmarha. 1,8 millió sertés, 788 ezer juh és 8,4 millió baromfi férőhelyet kell felépíteni.

c) Felvásárlás

69. § A mezőgazdaság szocialista átszervezésében elért eredményekre és a termelés színvonalának tervezett emelkedésére támaszkodva a lakosság megfelelőbb ellátása, valamint az exportigények kielégítése érdekében a mezőgazdasági termények és termékek felvásárlását 1965-ben 1960-hoz viszonyítva mintegy 55 százalékkal kell emelni. Ennek megfelelően növényi termékekből 62 százalékkal, állati termékekből pedig 45 százalékkal kell többet felvásárolni.

70. § Felvásárlási rendszerünket a szocialista nagyüzemi viszonyoknak megfelelően tovább kell fejleszteni. A felvásárlás fő formája a tervidőszakban a szerződéses felvásárlás legyen. Továbbra is szerződést kell kötni a háztáji gazdaságok mindazon termékeinek felvásárlására - főleg állati termékekre, gyümölcsfélékre és borra - amelyekből az árutermelés jelentős. A szerződéskötéssel és az áru átvételével kapcsolatos munkát egyszerűsíteni kell, gondoskodva a költségek további csökkentéséről.

Az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek fokozatosan olyan irányban fejlesszék értékesítési tevékenységüket, hogy jó minőségű, osztályozott, lehetőleg csomagolt termékeket adjanak át a felvásárló kereskedelemnek.

IV. FEJEZET

A LAKOSSÁG ANYAGI HELYZETE, ÉLETKÖRÜLMÉNYEI

A KULTÚRA ÉS A TUDOMÁNY FEJLESZTÉSE

a) A lakosság anyagi helyzete

71. § A termelés és a nemzeti jövedelem növekedésére alapozva, a második ötéves terv folyamán növelni kell a lakosság fogyasztási alapját, fejleszteni kulturális, egészségügyi és szociális ellátását.

Biztosítani kell a tudományok alkotó továbbfejlesztéséhez szükséges feltételeket.

72. § A második ötéves terv célkitűzéseinek megvalósításához a keresők számának megközelítően 300 000 fővel való növelésére van szükség, Öt év alatt a nem mezőgazdasági ágazatokba foglalkoztatottak száma mintegy 370 000 fővel emelkedik, míg a mezőgazdaságban dolgozók létszáma legfeljebb 70 000 fővel csökken.

A keresők számának növekedését a dolgozni kívánó nők fokozottabb munkábaállítása, valamint az első ízben munkába lépő fiatalok foglalkoztatása útján kell biztosítani. Komoly gondot keli fordítani a munkába lépő szakképzetlen nők képzésére, betanítására; emelni kell a szakmát tanuló leányok arányát mindazokban a szakmákban, amelyeket adottságaik alapján jól el tudnak látni.

73. § A tervidőszakban 16-17 százalékkal kell emelni a munkások és az alkalmazottak egy főre jutó reáljövedelmét. Ezt elsősorban az átlagbérek növekedése útján kell megvalósítani. A bérek emelését fel kell használni a bérrendszer további tökéletesítésére, a munkatermelékenység növelésének ösztönzésére, a szakképzettség fokozására.

A mezőgazdasági lakosság reáljövedelme a termelés és termelékenység növelése alapján a bérből élőkével lényegében azonos mértékben, mintegy 16 százalékkal úgy emelkedjék, hogy a közös gazdaságból származó jövedelem a paraszti jövedelem egyre jelentősebb részét alkossa.

74. § A tervidőszakban tovább kell növelni a belkereskedelem szerepét a lakosság fogyasztásának kielégítésében. A kiskereskedelmi, áruforgalmat legalább 23 százalékkal kell növelni a lakosság igényeinek megfelelő árukból.

Az életkörülményeket javító szolgáltatások körét, terjedelmét és minőségét fokozni kell.

Fejleszteni kell a kereskedelem kulturáltságát, gépi ellátottságát. Folytatni kell a gyorsabb, kényelmesebb kiszolgálást nyújtó és egyúttal kevesebb anyagi eszközt és munkaerőt igénylő eladási formák fejlesztését.

75. § Tovább kell javítani a lakosság élelmiszerellátását, elsősorban hús- és húsfélékből, tej és tejtermékekből. Növelni kell a magas tápértékű. állati eredetű, valamint vitamindús élelmiszerek arányát. A tervidőszak folyamán egyre zökkenőmentesebbé kell tenni e cikkekben az ellátást. Lényegesen növelni kell a gyümölcslevek, konzervek, mélyhűtött áruk forgalombahozatalát.

A lakosság növekvő jövedelmét figyelembevéve biztosítani kell, hogy 1960-hoz képest 1965-ben húsból 45,2 kilogrammról 53,2 kilogrammra, tejből és tejtermékekből (tejre átszámítva) 148,1 literről 200 literre, tojásból 156 darabról 187 darabra, cukorból 26 kilogrammról 30,7 kilogrammra emelkedhessen az egy főre jutó évi fogyasztás.

A közétkeztetés forgalmát öt év alatt legalább 30 százalékkal kell emelni. Fejleszteni kell a közétkeztetés hálózatát, javítani kell az ételek minőségét és széles körben el kell terjeszteni az olcsó vendéglátóipari étkezési formákat. Fokozni kell a korszerűen csomagolt hidegkonyhai és félkészkészítmények forgalomba hozatalát.

76. § A ruházati cikkek kiskereskedelmi forgalmát öt év alatt legalább 15 százalékkal kell növelni. A kereslet várható alakulásának megfelelően a ruházati forgalomban emelni kell a szintétikus anyagokból készült áruk és a konfekció arányát, a méret és modell választéknak egyidejű célszerű bővítése mellett. Növelni kell a divatos, ízléses, olcsó áruk, a könnyebb, finomabb minőségű gyapjúszövetek forgalmát.

1965-ben az egy főre jutó fogyasztás pamutszövetből 16 négyzetmétert, gyapjú és gyapjú típusú szövetből 2,6 négyzetmétert, kötött és hurkolt árukból 0,7 kilogrammot, bőrcipőből 1,8 párat ér el a tervezett ellátás alapján.

77. § Nagymértékben növelni kell a korszerű lakberendezési, a műszaki és villamossági, a háztartási és használati cikkek forgalmát. Jelentősen fokozni kell az ellátást a nők háztartási munkáját megkönnyítő műszaki cikkekből.

A kereskedelem öt év alatt mintegy 1 millió kerékpárt, 240 000 motorkerékpárt, 43 000 személyautót, 74 000 padlókefélőt, 215 000 porszívógépet, 128 000 villamos, esetleg gázüzemű hűtőszekrényt, 600 000 mosógépet, 610 000 televíziós készüléket és 13 milliárd forint értékű bútort hozzon forgalomba.

78. § Megfelelő üzlethálózattal kell ellátni az új lakótelepeket és fejleszteni kell a nagy városok munkáslakta kerületeinek kereskedelmi hálózatát. 1965-ig központi beruházásból 1700, saját erőből pedig mintegy 1000 boltot és vendéglátóipari egységet kell létesíteni.

Az elosztó nagykereskedelem és a zöldség-gyümölcsfelvásárló kereskedelem részére 270 000 négyzetméter új raktárterületet kell átadni.

79. § Az idegenforgalom és a belföldi szükségletek jobb kielégítése érdekében 1450 szobával kell növelni a szállodai férőhelyek számát, elsősorban a meglevő szállodák bővítése és korszerűsítése útján, főként Budapesten és a Balaton mentén. Vidéken legalább hét szállodát kell üzembehelyezni, illetve bővíteni,

b) Oktatás - Népművelés

80. § Az oktatás és a népművelés fejlesztése az általános és a szakirányú műveltség további emelését, a szocialista ember jellemvonásainak további erősítését szolgálja.

E célkitűzés megvalósítása érdekében a tervidőszak alatt meg kell kezdeni az oktatási reform végrehajtását.

81. § Az óvodai férőhelyek számát a tervidőszakban állami beruházásból, illetve társadalmi erőforrások felhasználásával, állami támogatással legalább 28 ezerrel kell növelni. Törekedni kell arra, hogy kizárólag társadalmi erőforrások felhasználásával további mintegy 11-12 ezer férőhely létesüljön. Ezáltal az 1960. évi 29 százalékkal szemben 1965-ben az óvodás korú gyermekek mintegy 42 százaléka óvodai ellátásban részesül.

A gyermekotthoni és gyógypedagógiai hálózat továbbfejlesztése érdekében 4200 gyermekotthoni és 1100 gyógypedagógiai férőhelyet kell létrehozni.

Be kell fejezni a fóti gyermekváros, a kőszegi és somogyvári gyógypedagógiai intézetek építését.

Új gyermekotthont kell építeni Egerben, Miskolcon, Komáromban és új gyógypedagógiai intézetet Budapesten, Debrecenben.

82. § A tervidőszakban mintegy 3300 általános iskolai osztálytermet kell építeni (ennek kb. 60 százalékát állami beruházásból).

Fejleszteni kell a középiskolai képzést. A nappali tagozatú középiskolai tanulók számát ezért az 1960-61. évi 156 ezerről 1965-ig 232 ezerre kell növelni.

Állami erőből öt év alatt 800 középiskolai osztálytermet kell létesíteni.

A tervidőszak végéig állami erőből legalább 1300 középiskolai diákotthoni férőhelyet kell létesíteni

83. § A népgazdaság felsőfokú képesítéssel rendelkező szakember-szükségletének kielégítése érdekében az egyetemeken az első éves hallgatók számát a nappali tagozaton az 1960/61. iskolaévi 8320 főről az 1965/66. iskolaévre legalább 9600 főre kell emelni. Ezen belül a mérnökhallgatók számát az 1960/61. évi 2200 főről a tervidőszak végére legalább 3000 főre kell növelni.

Tovább kell építeni a miskolci, a budapesti és a veszprémi műszaki egyetemeket. Bővíteni kell a vidéki pedagógiai főiskolák diákotthoni hálózatát.

Tovább kell folytatni a pécsi és a budapesti orvostudományi egyetem, valamint a gödöllői Agrártudományi Egyetem építését. 1965-re bővíteni kell a debreceni és a keszthelyi mezőgazdasági akadémiát.

Tovább kell fejleszteni a már megkezdett felsőfokú technikusképzést.

A tervidőszak alatt gondoskodni kell az egyetemi-főiskolai diákotthoni férőhelyek számának további gyarapításáról.

84. § A népművelés területén a megyei és járási kulturális intézményeknek további létesítése és fejlesztése, ezáltal a vidék kulturális központjainak megerősítése, továbbfejlesztése a feladat. A helyi erőforrások felhasználásával, falusi művelődési otthonok, könyvtárak létesítésével tovább kell szélesíteni a falusi dolgozók művelődési lehetőségeit.

Művelődési házat elsősorban Salgótarjánban, Kunhegyesen, Mezőkövesden, Pécsváradon, Hevesen, Kecskeméten, művelődési és sportházat Szombathelyen kell építeni. Korszerűsíteni és bővíteni kell az egri színházat. Megyei könyvtárat kell építeni az ország több városában.

Be kell fejezni az új filmlaboratórium építését. Tatabányán, Túrkevén, Ózdon és Nyíregyházán korszerű filmszínházat kell építeni.

85. § A lakosság általános műveltségének és szakmai képzettségének emelése céljából egyre szélesebb lehetőséget kell biztosítani a különböző általános, középfokú, felsőfokú és szakiskolák, továbbá egyéb szakmai tanfolyamok elvégzésére.

c) Egészségügy

86. § Tovább kell javítani a lakosság egészségügyi ellátását. A mezőgazdaság szocialista átalakulása következtében az 1960. évi 8,5 millió főről 1965. év végére mintegy 10 millió főre nő a társadalombiztosításba bevontak száma és ezzel csaknem az ország minden lakosára kiterjed. Ennek megfelelően elsősorban a kórházakat és a szakorvosi rendelőintézeteket szükséges fejleszteni.

Fokozni kell a legelterjedtebb népbetegségek elleni küzdelmet és tovább kell csökkenteni a csecsemőhalandóságot.

87. § A gyógyintézeti ágyak számát a tervidőszakban 7600-8000-rel kell növelni; ezzel a 10 000 lakosra jutó kórházi ágyak száma az 1960. évi 70-ről 1965-ben 76-ra emelkedik. A gyógyintézeti ágyakból mintegy 3000 TBC gyógyítást szolgáló ágy legyen.

Be kell fejezni - többek között - a Borsod megyei egészségügyi központot, a fehérgyarmati, sztálinvárosi, salgótarjáni, móri, komlói, berettyóújfalui kórház építkezését. Pécsett 400 ágyas klinikát, Orosházán, Siófokon, Kazincbarcikán, Dombóváron, Hatvanban, Ajkán új kórházat, Zalaegerszegen, Nyíregyházán, Pécsett, Tatabányán, Kalocsán, Szekszárdon és Edelényben TBC gyógyintézetet, Budapest XVI. és XXII. kerületében. Szombathelyen, továbbá több járási székhelyen új rendelőintézetet kell építeni.

Az egészségügyi létszám növelésével, a betegek gyógyszer- és élelmiszerellátásának növelésével magasabb színvonalra kell emelni az egészségügyi intézményekben a betegápolást.

Az orvosi körzetek számát mintegy 400-zal kell növelni, ezen belül a nagyobb városokban folytatni kell a gyermekszakorvosi körzetek kialakítását.

88. § A munkaegészségügy terén az ipari és a mezőgazdasági munkák egészségi ártalmának megelőzését kell előtérbe helyezni.

Nagy gondot kell fordítani arra, hogy egyes, egészségre ártalmas munkaterületeken, - a hő- és hidegártalmakkal, fertőző- és sugárártalmakkal járó munkakörökben - fejlettebb technika és technológia alkalmazásával egészségesebb munkafeltételeket teremtsünk. Ezeken a területeken a bérek csökkentése nélkül tovább kell folytatni a hároméves tervben megkezdett munkaidőcsökkentést, a 36-42 órás munkahétre való áttérést.

d) Lakásépítés - kommunális ellátás

89. § A tervidőszak alatt 250 000 lakást kell építeni. A lakások 35-40 százalékát állami beruházásból kell megvalósítani, 60-65 százalékára pedig a lakosság egyéni építkezésének a keretén belül kell lehetőséget biztosítani. Tovább kell fejleszteni a szövetkezeti lakásépítést. Az állami beruházásból megvalósuló lakásokat átlagosan 48 négyzetméteres alapterülettel, 60 százalékban központi fűtéssel ellátva kell építeni. A lakást építeni kívánók részére biztosítani kell a megfelelő állami támogatást, elsősorban a bérből és fizetésből élő dolgozók lakáshelyzetének megjavítása érdekében.

Az állami tulajdonban levő lakóépületek és lakások karbantartására és felújítására az 1960. évi 1.3 milliárd forinttal szemben 1965-ben 1,7 milliárd forintot kell fordítani.

90. § Tovább kell fejleszteni - elsősorban a városokban - a víz- és csatorna közműveket. Be kell fejezni többek között az ózdi, békéscsabai, nyíregyházai, hajdúszoboszlói vízműveket, továbbá a salgótarjáni, hódmezővásárhelyi, hajdúszoboszlói csatornázásokat. Meg kell kezdeni Szentes, Csongrád, Szolnok, Győr, Veszprém és több más fontos település víz- és csatorna-közművének bővítését.

A tervidőszak alatt legalább 60 000 új háztartási gázfogyasztó bekapcsolását kell lehetővé tenni. Be kell fejezni a falvak villamosítását.

91. § A helyi közlekedés színvonalát elsősorban az autóbusz-hálózat fejlesztésével kell javítani mind Budapesten, mind a vidéki városokban. E mellett növelni és korszerűsíteni kell a fővárosi villamosvasút kocsiállományát.

A tervidőszakban be kell fejezni a budapesti volt Erzsébet-híd újjáépítését.

e) A tudományok fejlesztése

92. § A tudományos kutatás feladata, hogy segítséget nyújtson a szocialista építőmunka anyagi és ideológiai megalapozásához. A tudományos kutatómunkát - mind az alapkutatásokat, mind pedig az alkalmazott kutatásokat - a szocialista táboron belüli nemzetközi munkamegosztás előnyeire és lehetőségeire támaszkodva, a távlati tudományos kutatási terv célkitűzései szerint kell fejleszteni.

Ennek megfelelően a tudományos kutatási munkában előtérbe kell helyezni a természettudományok és a műszaki tudományok azon területeinek

kutatását, amelyek a népgazdaság távlati célkitűzéseinek megvalósítását segítik és kellő figyelmet kell fordítani az olyan kutatásokra is, amelyek népgazdasági kihatásai csak később jelentkezhetnek.

Tovább kell fejleszteni a marxista-leninista társadalomtudományokat, mert enélkül a szocializmus építésének bonyolult feladatai nem valósíthatók meg.

V. FEJEZET

A NÉPGAZDASÁG FEJLESZTÉSÉNEK ANYAGI, PÉNZÜGYI MEGALAPOZÁSA

93. § A második ötéves terv időszakában 180 milliárd forint állami és szövetkezeti beruházást kell megvalósítani. Ennek 46-48%-át az ipar fejlesztésére, 17-19%-át pedig az állami és a szövetkezeti mezőgazdaság fejlesztésére kell fordítani. Ezen túlmenően ösztönözni kell arra, hogy községfejlesztési alapból és a lakosság megtakarításaiból, különösképpen a kulturális létesítmények építése és az egyéni lakásépítkezés fokozódjék.

A kitűzött célok megvalósítását a beruházások növekvő hatékonysága mellett kell elérni. A beruházási tervekben a leggazdaságosabb megoldásokat kell előirányozni, hasznosítani kell a beruházási költségek csökkentésére a modern technika előnyeit. A termelő célú beruházásoknak jelentősen emelniök kell a munka termelékenységét és a termelés műszaki színvonalát, megfelelően csökkentve a termékegységre jutó önköltséget.

94. § Az iparban és az építőiparban a termelési költségek színvonalát mintegy 10 százalékkal, az állami mezőgazdaságban 7 százalékkal, a közlekedésben 10 százalékkal kell csökkenteni.

Az állami kiadásokat nemcsak a gazdaság, hanem az államigazgatás terén is a legnagyobbfokú takarékossággal kell előirányozni.

95. § A népgazdaság fejlődése megköveteli, hogy állandóan szilárdítsuk az ország nemzetközi fizetési helyzetét. A termelés átlagos növekedése üteménél nagyobb mértékben kell növelni az exportképes áruk termelését.

Javítani kell az árukivitel gazdaságosságát. Az árubehozatal csak olyan mértékben irányozható elő, amilyen mértékben a kivitel és egyéb nemzetközi fizetési kötelezettségeink pontos teljesítése, továbbá a tervszerű hitelpolitika erre lehetőséget nyújt.

A nemzetközi árucsere fontossága a tervidőszakban tovább növekszik. A külkereskedelem dolgozói szervezett piackutatással és megalapozott árpolitikával, segítsék elő a forgalom leghatékonyabb bonyolítását,

96. § A népgazdaság számára fontos termékekből megfelelő tartalékokat kell képezni, ugyanakkor meg kell akadályozni az anyagok, félkésztermékek, alkatrészek szükségtelen felhalmozódását,

VI. FEJEZET

ZÁRÓRENDELKEZÉSEK

97. § A magyar népgazdaság fejlődésének az 1961-65. évre az e törvényben foglalt második ötéves népgazdaságfejlesztési terv szab irányt.

A Kormány, a különféle állami irányító szervek és a vállalatok vezetői kötelesek a népgazdaságot és az egyes gazdálkodó egységeket úgy irányítani, hogy az e törvényben előírt célkitűzések minél hatékonyabban valósuljanak meg. Legyenek tekintettel arra, hogy a törvényben foglalt célkitűzések megvalósulása a szocializmust építő munkások, parasztok, értelmiségiek gazdag tapasztalatain, szorgalmán, alkotó kezdeményezésén nyugszik. e tapasztalatokat és kezdeményezőkészséget kötelességük felkarolni, előmozdítani.

98. § A Kormány felhatalmazást kap arra, hogy a második ötéves tervidőszak éves népgazdasági terveit, valamint az egyes minisztériumok (országos hatáskörű szervek) és a fővárosi, megyei, megyei jogú városi tanácsok tervfeladatait határozattal megállapítsa.

A Kormány az ötéves terv egyes előirányzatait az éves tervekben a fő feladatok és célkitűzések hatékonyabb megvalósítása érdekében a szükséghez mérten alakítsa.

99. § E törvény kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban 1961. évi január hó 1. napjától kezdődően kell alkalmazni.

A második ötéves terv megvalósítása a szocialista építés útján újabb magaslatokra vezeti népünket.

Az Országgyűlés, elfogadva és törvényerőre emelve további előrehaladásunk e nagyszerű programját, felhívással fordul a munkásosztályhoz, a parasztsághoz, az értelmiséghez, szocialista hazánk minden polgárához: Erejük, képességeik és tudásuk legjavát adva, segítsék elő nagy nemzeti céljainkat - az ország további felvirágzását, a béke biztosítását, népünk jólétének növelését - magában foglaló második ötéves tervünk maradéktalan megvalósítását!

Dobi István s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke

Kiss Károly s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára