1963. évi 17. törvényerejű rendelet
a Magyar Népköztársaság Kormánya és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság Kormánya között a tehergépjárművel végzett árufuvarozás, valamint az ezzel kapcsolatos vámeljárás szabályozása tárgyában 1962. évi február hó 9-én aláírt Egyezmény kihirdetéséről
(A megerősítő okiratok kicserélése 1963. évi február hó 11-én megtörtént.)
1. § A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Magyar Népköztársaság Kormánya és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság Kormánya között a tehergépjárművel végzett árufuvarozás, valamint az ezzel kapcsolatos vámeljárás szabályozása tárgyában 1962. évi február hó 9-én aláírt Egyezményt e törvényerejű rendelettel kihirdeti.
2. § Az 1. §-ban említett Egyezmény magyar nyelvű szövege a következő:
"EGYEZMÉNY
a Magyar Népköztársaság Kormánya és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság Kormánya között a tehergépjárművel végzett árufuvarozás, valamint az ezzel kapcsolatos vámeljárás szabályozása tárgyában
A Magyar Népköztársaság Kormánya és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság Kormánya attól a szándéktól vezetve, hogy a két ország közötti, valamint a két ország területén áthaladó közúti árufuvarozást és az ezzel kapcsolatos vámeljárást szabályozzák, az alábbiakban állapodtak meg:
I.
A tehergépjárművekkel végzett közúti árufuvarozások szabályozása
1. cikk
Az a fuvarozó, akinek székhelye az egyik Szerződő Fél területén van, a két Szerződő Fél országa közötti, vagy azok területén áthaladó közúti árufuvarozást csak akkor végezhet, ha a másik Szerződő Fél illetékes szervének engedélyével rendelkezik,
2. cikk
Nem szükséges engedély:
a) hullafuvarozásokra és átköltözködési ingóságok fuvarozására;
b) vásári és kiállítási áruk fuvarozására;
c) versenylovak, versenyjárművek és más sportfelszerelési cikkek fuvarozására, amelyek meghatározott sportrendezvényeket szolgálnak;
d) színházi díszletek és kellékek fuvarozására;
e) rádió-, televízió- és filmfelvételek céljára szolgáló berendezések és felszerelések fuvarozására.
A b)-e) pontokban felsorolt kivételek csak akkor érvényesek, ha az árukat a gépjárművet nyilvántartó állam területére vissza-, vagy harmadik állam területére továbbfuvarozzák.
3. cikk
A Szerződő Felek illetékes szervei a kölcsönösség elvének figyelembevételével megállapodnak abban, hogy évenként milyen mennyiségű, a 13. cikk első bekezdése hatálya alá eső fuvarozási engedélyt adnak ki. Az engedély egy oda- és visszaút lebonyolítására jogosít fel.
Tekintet nélkül a fuvarozott áru súlyára, egy fuvarozási engedély szükséges az olyan fuvarozáshoz, melynél az árut pótkocsi nélküli tehergépkocsival vagy nyergesvontatóval fuvarozzák. Egy engedély szükséges akkor is, ha a fuvarozást pótkocsis gépkocsiszerelvénnyel végzik, de a fuvarozott áru súlya nem haladja meg a 12 tonnát, Két fuvarozási engedély szükséges, ha a pótkocsis gépkocsiszerelvénnyel fuvarozott áru súlya több, mint 12 tonna.
A fuvarozási engedélyeket a kölcsönösen megállapított engedély mennyiség keretén belül és a kölcsönösen adott felhatalmazás alapján a Szerződő Felek illetékes szervei adják ki.
4. cikk
Az engedélyeket az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága TRANS/213. Add. 1. sz. kiadványa 3. sz. függelékének megfelelő alakban kell kiállítani és azok mind a két ország közötti, mind az átmenő fuvarozásra érvényesek. Az engedély űrlapokat a Szerződő Felek saját nyelvükön nyomtatják ki. A rovatokat a fuvarozó államának nyelvén kell kitölteni.
A Szerződő Felek illetékes szervei átadnak egymásnak a 3. cikk alapján megállapított mennyiségnek megfelelő számú, sorszámmal ellátott, kitöltetlen, aláírt és lebélyegzett engedélyűrlapot.
Minden negyedév végén megküldik egymásnak a felhasznált engedélyek másolatait, az év leteltével pedig az összes használatba nem vett engedélyeket is visszaküldik.
5. cikk
Tilos az olyan fuvarozás, amelynél mind a felrakóhely, mind a lerakóhely a másik Szerződő Fél területén van.
Az a fuvarozó, akinek székhelye az egyik Szerződő Fél területén van, a másik Szerződő Fél országa és valamely harmadik ország területe között fuvarozást nem végezhet, kivéve, ha erre a másik Szerződő Fél illetékes szervétől külön engedélyt kap.
6. cikk
Tranzitforgalomban közlekedő tehergépjárművek a másik Szerződő Fél területén fuvart nem vállalhatnak, kivéve, ha erre a másik Szerződő Fél illetékes szerve külön engedélyével rendelkeznek.
7. cikk
A nemzetközi tehergépjármű fuvarozásokat fuvarlevéllel kell végezni, mely az alábbi rovatokat tartalmazza:
a) a kiállítás időpontja és helye,
b) a feladó neve és címe,
c) a fuvarozó neve és címe,
d) az áru feladás időpontja, helye és a rendeltetési hely,
e) a címzett neve és címe,
f) az áru megnevezése és a csomagolás módja,
g) a küldemény darabszáma,
h) az áru bruttósúlya,
i) fuvardíj és egyéb költségek,
j) a feladó egyéb rendelkezései és külön megállapodások,
k) a feladó aláírása,
l) a címzett aláírása.
A fuvarlevél fenti rovatait a fuvarozó országa nyelvén és német nyelven kell kinyomtatni. A rovatokat a feladó vagy a fuvarozó országa nyelvén és német nyelven kell kitölteni.
8. cikk
A Szerződő Felek illetékes szervei közös megállapodással állapítják meg az engedélyekkel kapcsolatos eljárás és statisztikai adatok cseréjének módozatait.
9. cikk
A jelen Egyezmény alapján fuvarozást végző tehergépjárművek személyzete a másik Szerződő Fél államterületére érvényes útlevéllel léphet be, A Szerződő Felek a vízumot legalább három hónapi időtartamra és többszöri utazásra adják ki.
10. cikk
A jelen Egyezmény rendelkezéseit megsértő fuvarozót az a Szerződő Fél, amelynek terhére a sérelmet elkövették, a következő intézkedések egyikével sújthatja:
a) figyelmeztetés,
b) az engedélyek időleges elvonása,
c) az engedélyek végleges elvonása.
Az egyik Szerződő Fél köteles a másik Szerződő Fél határozatait végrehajtani.
11. cikk
A jelen Egyezménnyel szabályozott árufuvarozásokból származó kölcsönös követeléseket a két állam között kötött fizetési megállapodás rendelkezéseinek, valamint a két Szerződő Fél országában érvényben levő deviza-előírásoknak megfelelően kell kiegyenlíteni.
12. cikk
A jelen Egyezmény 3. cikke rendelkezéseinek megfelelően megállapított kontingens keretében kiadott engedélyek alapján a másik Szerződő
Fél államterületén végzett fuvarozások mentesek a fuvarozással kapcsolatos adók és illetékek alól.
A 3. cikk szerint megállapított kontingensen felül kiadott engedélyek után, valamint az ezek alapján végzett fuvarozásoknál a nemzeti jogszabályok rendelkezéseinek megfelelően kell adót és illetéket fizetni.
A jelen cikk első bekezdésé, valamint a jelen Egyezmény 6. cikke alapján kiadott engedélyek illetékmentesek.
II.
A tehergépjárművekkel végzett közúti árufuvarozások vámeljárásának, valamint a gépjárművek és szállítótartályok műszaki feltételeinek szabályozása
13. cikk
A közúti kereskedelmi járművek vámkezelése a Genfben, 1956. május 18-án kelt "A közúti kereskedelmi járművek ideiglenes bevitelére vonatkozó nemzetközi vámegyezmény" előírásainak megfelelően történik.
14. cikk
A nemzetközi közúti árufuvarozásnál használt járművek és szállítótartályok műszaki feltételeire vonatkozóan a Genfben 1959. január 15-én kelt "TIR"-Egyezmény rendelkezései nyernek alkalmazást.
15. cikk
Minden járművet és szállítótartályt hivatalos bizonyítvánnyal kell ellátni, amely igazolja, hogy a fuvarozásra felhasznált jármű és szállítótartály alkalmas nemzetközi forgalom lebonyolítására. A hivatalos okmány mintája megegyezik a "TIR"-Egyezmény 5. és 8. mellékletében meghatározott mintával.
A járművek és szállítótartályok használatát annak az országnak az illetékes hatóságai engedélyezik, ahol a tulajdonosnak, illetőleg a fuvarozónak lakhelye vagy telephelye van.
Az alkalmassági bizonyítványnak a járműben vagy a szállítótartályon kell elhelyezve lennie.
16. cikk
A szállítótartályok vámkezelését a szállítótartályokra vonatkozóan Genfben, 1956. május 18-án megkötött vámegyezmény előírásainak megfelelően foganatosítják.
17. cikk
A jelen Egyezményben foglalt feltételek mellett a vámzárral ellátott közúti járműveken vagy vámzárral ellátott szállítótartályokban fuvarozott áruk!
a) mentesek a határvámhivatalnál lerovandó, vagy letétbe helyezendő vámok, behozatali illetékek és vámgarancia nyújtása alól;
b) általában mentesek a határvámhivatalok áruvizsgálata alól.
A vámhatóságoknak azonban joguk van az árukat kivételesen akár szúrópróbaszerűen, akár részletesen megvizsgálni, ha szabálytalanság gyanúja merül fel.
18. cikk
Visszaélések elkerülése céljából - szükség esetén - a vámhatóságok jogosultak:
a) kivételes esetekben a közúti járműveket a fuvarozó költségére vámőri kísérettel ellátni;
b) a közúti járműveket vagy szállítótartályokat, illetve azok rakományait útközben is megvizsgálni. A rakomány megvizsgálását azonban csak kivételes esetekben lehet foganatosítani.
19. cikk
Ha a járművel fuvarozott áru vámkezelése nem a beléptető határvámhivatalnál történik, hanem valamely belterületi vámhivatalnál, akkor a beléptető vámhivatal jogosult kijelölni az útvonalat az illetékes belterületi vámhivatalig.
A Szerződő Felek vámszervei kölcsönösen elismerik azokat az azonosító jeleket, valamint azokat a vámzárakat, amelyeket a másik Szerződő Fél vámhatóságai helyeztek el a küldeményen. Jogosultak azonban ezek mellett más azonosító jelzéseket is alkalmazni, vagy saját vámzáraikat elhelyezni.
20. cikk
A járművel vagy szállítótartályban fuvarozott árukról árujegyzéket kell kiállítani. Az árujegyzéknek mindazokat az adatokat tartalmaznia kell, amelyek az esetleges vám, vagy behozatali illeték megállapítása szempontjából szükségesek, így különösen tartalmaznia kell az áru kereskedelmi megnevezését, mennyiségét és az értékét.
Az árujegyzéket az áru berakása szerint illetékes Szerződő Fél vámszervei hitelesítik.
21. cikk
Az árujegyzéket annyi példányban kell kiállítani, hogy a másik Szerződő Fél vámhatóságai részére a vámellenőrzés céljára legalább két példány álljon rendelkezésre.
A fuvarozó vállalat köteles a másik Szerződő Fél területére fuvarozott árut a vámvizsgálat végrehajtása céljából változatlan állapotban és sértetlen vámzárral a rendeltetési hely szerint illetékes belterületi vámhivatal elé; tranzitküldeményeket pedig a határvámhivatal elé állítani.
22. cikk
Ha útközben olyan esemény következnék be, amelynek folyamán valamely vámzár megsérül, áru megsemmisül, vagy azt károsodás éri, a fuvarozónak vagy megbízottjának a jegyzőkönyv felvétele céljából jelentést kell tennie a legközelebbi vámhivatalnak akár közvetlenül, akár a legközelebbi közigazgatási szerv útján.
Ha olyan baleset történik, amely szükségessé teszi az áru átrakását másik járműre, ezt az átrakást az illetékes vámhivatal képviselőjének jelenlétében kell eszközölni, aki erről jegvzőkönyvet vesz fel.
Ha a 15. cikknek megfelelő jármű vagy szállítótartály nem áll rendelkezésre, az átrakást végre lehet hajtani alkalmassági bizonyítvánnyal nem rendelkező jármű vagy szállítótartály igénybevételével is, feltéve, ha az áru azonosításának lehetősége biztosítva van.
Közvetlen veszély esetén a járművezető saját elhatározása szerint megteheti a szükséges intézkedéseket, anélkül, hogy megvárná a jelen cikk első bekezdésében említett vámhivatal beavatkozását. Ebben az esetben azonban a gépkocsivezetőnek igazolnia kell, hogy a jármű vagy a rakomány érdekében cselekedett, amikor megtette a legsürgősebb, veszélyt elhárító intézkedéseket.
23. cikk
A jelen Egyezmény rendelkezései nem érintik a Szerződő Feleknek azt a jogát, hogy vámbűncselekmény elkövetése esetén saját törvényes rendelkezéseiknek megfelelően eljárást indítsanak az ilyen cselekményt elkövető személyekkel szemben.
III.
Záró rendelkezések
24. cikk
A Szerződő Felek illetékes szervei kölcsönösen elősegítik a fuvarozó és szállítmányozó vállalatok között olyan megállapodások létesítését, amelyek a nemzetközi fuvarozás közben meghibásodott tehergépjárművek részére nyújtandó műszaki segélynyújtást, valamint a járművek üzem- és kenőanyaggal történő ellátását biztosítják.
25. cikk
Az árufuvarozással kapcsolatos olyan esetekre, melyekre jelen Egyezmény rendelkezést nem tartalmaz, annak a Szerződő Félnek a jogszabályait kell alkalmazni, amelynek területén az eset felmerült.
26. cikk
A jelen Egyezmény végrehajtása érdekében a Szerződő Felek illetékes szerveik útján közvetlen kapcsolatot tartanak fenn egymással.
Az illetékes szervek különösképpen kötelesek az összes előkészítő munkálatokat minden évben idejekorán elvégezni, hogy az Egyezmény végrehajtása tekintetében a következő évben akadály ne merüljön fel.
27. cikk
Azoknak a kérdéseknek a rendezésére, amelyeket az illetékes szervek közös egyetértésben meghatároztak, valamint amelyeket közvetlen érintkezés útján nem rendeztek, az egyik Szerződő Fél illetékes szervének kérésére a Szerződő Felek képviselőiből vegyes bizottságot alakítanak.
A vegyes bizottság határozatait a Szerződő Felek erre illetékes szerveinek kell jóváhagynia.
28. cikk
A jelen Egyezményt meg kell erősíteni és a megerősítő okiratokat Belgrádban kell kicserélni. Az Egyezmény a megerősítő okiratok kicserélése napján lép hatályba és egy évig marad érvényben.
Az Egyezmény hatálya hallgatólagosan további egy-egy évre meghosszabbodik, hacsak a Szerződő Felek egyike az Egyezményt annak lejárta előtt legalább három hónappal fel nem mondja.
A fentiek hiteléül a Szerződő Felek meghatalmazottjai a jelen Egyezményt aláírták.
Készült Budapesten, az 1962. évi február hó 9. napján, két eredeti példányban, mindkettő magyar és szerb-horvát nyelven; mindkét nyelvű szöveg egyaránt hiteles.
A Magyar Népköztársaság Kormánya nevében:
Ing. Skonda Ödön s. k.
A Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság Kormánya nevében:
Ing. Vasilije Dragovic s. k."
3. § E törvényerejű rendelet a kihirdetés napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban 1963. évi február hó 11. napjától kezdődően kell alkalmazni. E törvényerejű rendelet végrehajtásáról a közlekedés- és postaügyi miniszter és a külkereskedelmi miniszter együttesen gondoskodik.
Kisházi Ödön s. k.,
a Népköztársaság Elnöki Tanácsának helyettes elnöke
Kiss Károly s. k.,
a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára