1963. évi 4. törvényerejű rendelet

a közkegyelem gyakorlásáról[1]

A magyar nép történelmi útjának fontos állomásához érkezett, amikor a szocialista társadalom teljes felépítésének korszakába lépett. Népünk politikai-erkölcsi egysége erős, ez kifejeződik a lendületes gazdasági-kulturális építőmunka mindennapi gyakorlatában éppúgy, mini a februári országgyűlési és tanácsválasztások nagyszerű politikai eredményében.

Az elmúlt esztendők állhatatos harca, az ellen-forradalmi felkelés és a személyi kultusz torzításainak egyidejű és teljes leküzdése után népi demokratikus államunk, szocialista rendszerünk szilárd, törvényes rend érvényesül az országban. Minden becsületes állampolgár nyugodtan élhet és dolgozhat hazánkban.

A Magyar Népköztársaság határozott harcot folytatott eddig is a szocialista viszonyok felforgatására törő, a közrendet fenyegető bűnözőkkel szemben, s eltökélt szándéka, hogy a jövőben is könyörtelenül lesújt hasonló bűncselekmények elkövetőire. Ugyanekkor emberiességtől áthatva meg tud bocsátani azoknak, akik a rendszer vagy a közrend ellen vétettek, s lehetőséget kíván adni számukra, hogy becsületes munkával a társadalomba újra beilleszkedjenek.

E meggondolásokból kiindulva a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány kezdeményezésére a Népköztársaság Elnöki Tanács általános közkegyelmet rendel el:

I.

1. § (1) Közkegyelemben részesülnek azok:

a) akiket a bíróság a felszabadulástól 1956. október 23-ig elkövetett államellenes bűntett (BHÖ, I-III. fejezet) miatt elítélt; akiket háborús bűntett (BHÖ. 81-85. pont) miatt ítéltek el, ha szabadságvesztés büntetésük kétharmadát letöltötték.

b) akik hatalmukkal visszaélve a szocialista törvényességet megsértették,

c) akiket 1956. október 23.-1957. május 1. között elkövetett államellenes bűntett miatt, vagy ellenforradalmi tevékenységükkel összefüggésben más bűntett miatt,

d) továbbá akiket az ellenforradalom leverése után a jelen törvényerejű rendelet hatálybalépése napjáig államellenes bűntett (BHÖ. I-III. fejezet, illetőleg Btk. IX. fejezet) miatt ítéltek el,

e) akik a felszabadulás óta a mai napig engedély nélkül hagyták el az ország területét.

(2) Az előző rendelkezésben foglalt bűntettek elkövetőivel szemben büntető eljárás megindításának a továbbiakban helye nincs és a folyamatba tett eljárást is meg kell szüntetni; e rendelkezés vonatkozik azokra is, akik a felszabadulás óta a mai napig engedély nélkül hagyták el az ország területét.

2. § (1) Nem vonatkozik a kegyelem:

a) a háborús bűnösök közül azokra, akik büntetésük kétharmadát nem töltötték le, illetve a bírói felelősségre vonás elől megszöktek, továbbá az 1. § (1) bekezdés a), d), e) pontjában megjelöltek közül, akik kémkedés, hűtlenség, hazaárulás bűntettét (BHÖ. 35, 37-45. pontjai, illetőleg a Btk. 129. és 131. §-ai) követték el;

b) azokra sem, akiket a bíróság 5 éven belül bármely bűntett miatt már előzően szabadságvesztés büntetésre ítélt, illetőleg akik a Büntető Törvénykönyv bármely rendelkezése szerint visszaesők.

(2) Akikre e kivétel folytán a közkegyelem nem terjed ki, de javukra különleges méltánylandó okok forognak fenn, egyénileg kérhetik az Elnöki Tanácsot, hogy a kegyelmet javukra is gyakorolja.

3. § Az 1. § (1) bekezdésében meghatározott cselekményekért elítéltekre - akiket e rendelet megjelenéséig az Elnöki Tanács egyéni kegyelemben részesített - az egyéni kegyelem nem lehet hátrányosabb, mintha jelen közkegyelmi elhatározás alá estek volna.

II.

4. § (1) Akiket a bíróság e kegyelmi elhatározás napja előtt elkövetett köztörvényi (ideértve a Btk. XVII. fejezetében foglalt katonai bűntetteket is) bűntett miatt jogerősen végrehajtható szabadságvesztésre ítélt, ha annak tartama nem haladja meg

a) a 6 évet, a büntetés egyharmadával,

b) ha a 2 évet nem haladja meg, a felével csökken,

c) akiket 1 év, vagy ennél rövidebb tartamú szabadságvesztésre ítéltek, azok büntetését, illetőleg annak hátralevő részét elengedi,

d) elengedi a büntetését azoknak is, akiket a bíróság e kegyelmi elhatározás napjáig javító-nevelő munkára, vagy pénzfőbüntetésre ítélt.

(2) A kiszabott szabadságvesztés büntetés tartamára tekintet nélkül el kell engedni a köztörvényi bűntett miatt elítélt

a) fiatalkorúak,

b) a teherben levő nők,

c) az olyan anyák, akiknek 10 éven aluli gyermeke van,

d) 50 évet betöltött nők, 60 évet betöltött férfiak,

e) az életet veszélyeztető gyógyíthatatlan betegségben szenvedők büntetését.

5. § (1) A büntető eljárás nem Indítható, illetőleg nem folytatható azokkal szemben, akik e közkegyelmi elhatározás megjelenéséig olyan bűntettet követtek el, amely miatt a bíróság előreláthatóan egy évet meg nem haladó szabadságvesztést, vagy ennél enyhébb büntetést szabna ki.

(2) Az előző bekezdés alkalmazásához az ügyész indítványa, illetőleg hozzájárulása szükséges.

(3) Ha az ügyész a (2) bekezdés szerint az eljárás megszüntetését a bíróság előtt nem indítványozza, a bíróság az ügyben az eljárás lefolytatása után ítéletet hoz; amennyiben a kiszabott büntetés az (1) bekezdés szerinti mértéket nem haladja meg, - egyéb előfeltételek fennállása esetén - egyben megállapítja, hogy a büntetés közkegyelem alá esik.

6. § A kegyelem nem vonatkozik azokra, akik gyilkosságot, szándékos emberölést, rablást, gyújtogatást, társadalmi tulajdonban levő vagyontárgy szándékos felgyújtását, vagy robbantását [BHÖ. 349, 351-352, 433, 434, 162-164, 233, illetőleg a Btk. 253. § (1)-(2) bekezdés és 299. §] követték el, vagy akiket emiatt elítéltek.

De nem vonatkozik a kegyelem azokra sem, akiket a bíróság az elítélésük alapját képező bűntettet megelőzően 5 éven belül vagy azután elkövetett bármely bűntett miatt egy ízben már szabadságvesztés büntetésre ítélt,

III.

7. § (1) Felszabadulásunk előtt bármely bűntett miatt elítéltek mentesülnek a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól.

(2) A büntetett előélethez fűződő hátrányok alól való mentesítés hatálya kiterjed azokra is, akiket csak egy ízben ítéltek el köztörvényi bűntett miatt, éspedig

a) felszabadulásunktól 1957. május l-ig 5 évet meg nem haladó szabadságvesztés büntetésre, vagy

b) akiket 1957. május 1-től a jelen közkegyelmi rendelkezés hatálybalépéséig 2 évet meg nem haladó szabadságvesztésre ítéltek, feltéve mindkét esetben, hogy büntetésüket kitöltötték, vagy azt kegyelem alapján elengedték.

IV.

8. § A kegyelem hatályát veszti azokkal szemben, akiket e kegyelmi elhatározást követő 3 éven belül elkövetett szándékos bűntett miatt ítélnek el.

V.

9. § A szabálysértés miatt eddig kiszabott és még be nem fizetett pénzbírságot törölni kell. E közkegyelmi rendelkezés hatálybalépéséig elkövetett szabálysértési cselekmények miatt eljárást indítani nem lehet, illetőleg a folyamatban levőt meg kell szüntetni.

VI.

10. § E közkegyelem nem terjed ki mellékbüntetésekig, valamint a bűnügyi költségekre.

VII.

11. § E törvényerejű rendelet végrehajtásáról az igazságügyminiszter, a belügyminiszter és a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyésze, a 9. §-ról pedig a szabálysértési hatóság legfelsőbb felügyeletét ellátó szerv gondoskodik.

Dobi István s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke

Kiss Károly s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára