1963. évi 6. törvényerejű rendelet

a nyílt tengerről szóló, Genfben, 1958. április 29-én aláírt szerződés kihirdetéséről

(A Magyar Népköztársaság megerősítő okiratainak letétele 1961. december 6-án megtörtént)

1. § A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a nyílt tengerről szóló, Genfben, 1958. április 29-én aláírt szerződést e törvényerejű rendelettel kihirdeti.

2. § A nemzetközi szerződés hivatalos magyar fordítása a következő:

"SZERZŐDÉS A NYÍLT TENGERRŐL

A jelen Szerződésben részes államok

attól a kívánságtól vezetve, hogy a nemzetközi jognak a nyílt tengerre vonatkozó szabályait kodifikálják,

elismerve, hogy az Egyesült Nemzetek 1958. február 24-től április 27-ig Genfben tartott Tengerjogi Értekezletén hozott alábbi rendelkezések általánosságban a nemzetközi jog elfogadott elveit fejezi ki,

megállapodtak az alábbiakban:

1. cikk

"Nyílt tenger" kifejezésen a tengernek minden olyan részét kell érteni, amely nem tartozik valamely állam parti tengeréhez vagy belvizeihez.

2. cikk

A nyílt tenger minden nemzet számára szabad, ezért egyetlen állam sem tarthat jogosan igényt arra, hogy annak bármely részét szuverenitása alá vonja. A nyílt tenger szabadsága a jelen cikkekben és a nemzetközi jog egyéb szabályaiban meghatározott feltételek mellett valósul meg. Ez a tengerparti és a nem tengerparti államok számára egyebek között magában foglalja:

1. A hajózás szabadságát;

2. A halászat szabadságát;

3. A tengeralatti kábelek és olajvezetékek fektetésének szabadságát;

4. A nyílt tenger átrepülésének szabadságát.

E szabadságokat és a nemzetközi jog általános elveiben elismert más szabadságokat minden állam akként gyakorolja, hogy ésszerűen figyelembe veszi más államoknak a nyílt tenger szabadságához fűződő érdekeit.

3. cikk

1. Avégből, hogy a tengerparttal nem rendelkező államok a parti államokkal egyenlően élvezzék a tenger szabadságát, számukra szabad kijutást kell biztosítani a tengerhez. Ennek érdekében azok az államok, amelyek a tenger és valamely tengerparttal nem rendelkező állam között fekszenek, az utóbbi állammal való közös megegyezés és az érvényben levő nemzetközi egyezmények alapján biztosítják:

a) A tengerparttal nem rendelkező állam számára a viszonosság alapján a területükön való szabad áthaladást;

és azt, hogy

b) az illető állam lobogóját viselő hajók a tengeri kikötőkbe való bejutás és azok használata tekintetében ugyanolyan elbánásban részesüljenek, mint a saját hajóik, vagy bármely más államnak a hajói.

2. Azok az államok, amelyek a tenger és valamely tengerparttal nem rendelkező állam között fekszenek - amennyiben nem lennének a már érvényben levő nemzetközi egyezmények részesei - az utóbbi állammal létesített kölcsönös megállapodással szabályozzák az áthaladás szabadságára és a kikötőkben való egyenlő bánásmódra vonatkozó kérdéseket, figyelembe véve a parti vagy az áthaladást biztosító állam jogait, valamint a tengerparttal nem rendelkező állam sajátos körülményeit,

4. cikk

Minden tengerparti és nem tengerparti államnak joga van a nyílt tengeren saját lobogója alatt hajókat járatni.

5. cikk

1. Mindegyik állam maga határozza meg azokat a feltételeket, amelyek mellett a hajóknak honosságot ad, azokat területén nyilvántartásba veszi és lobogója viselésére feljogosítja. A hajók annak az államnak a honosai, amelynek lobogóját viselni jogosultak. Az állam és a hajók között valóságos kapcsolatnak kell fennállnia; nevezetesen az államnak műszaki, igazgatási és szociális téren tényleges joghatóságot és ellenőrzést kell gyakorolnia a lobogóját viselő hajók felett.

2. Mindegyik állam ellátja a lobogója viselésére feljogosított hajót az e jogot tanúsító okiratokkal.

6. cikk

1. A hajók a nyílt tengeren csak egyetlen állam lobogója alatt haladhatnak és azoktól a kivételes esetektől eltekintve, amelyekről nemzetközi szerződések és a jelen cikkek kifejezetten másként nem rendelkeznek, annak kizárólagos joghatósága alá tartoznak. A hajók útközben vagy az érkezési kikötőben lobogójukat nem változtathatják meg, kivéve a tulajdonjog tényleges átruházásának vagy a nyilvántartás megváltoztatásának esetét.

2. Az a hajó, amely két vagy több állam lobogóját viseli és azokat érdekének megfelelően változtatja, más állammal szemben egyik honosságra sem hivatkozhat, és honosság nélküli hajónak tekinthető.

7. cikk

Az előző cikkek rendelkezései nem érintik a kormányközi szervezetek hivatalos szolgálatában álló és azok lobogóját viselő hajók kérdését.

8. cikk

1. Hadihajók a nyílt tengeren a saját lobogójuk államának joghatóságát kivéve minden más állam joghatósága alól teljes mentességet élveznek.

2. A jelen cikkek alkalmazása szempontjából a "hadihajó" kifejezés olyan hajót jelent, amely valamely állam haditengerészetéhez tartozik, ennek az államnak a honosságát feltüntető megkülönböztető külső jelzéseket visel, a parancsnoka állami szolgálatban áll, neve szerepel a hadiflotta tisztjeinek jegyzékében, és a legénysége katonai fegyelmi szabályzat alatt áll.

9. cikk

A valamely állam tulajdonában álló vagy általa üzemben tartott és kizárólag kormányszolgálatban álló nem kereskedelmi jellegű hajók, a nyílt tengeren, a lobogójuk állama joghatóságát kivéve, minden más állam joghatósága alól teljes mentességet élveznek.

10. cikk

1. Minden állam köteles megtenni azokat az intézkedéseket, amelyek a lobogóját viselő hajókra nézve szükségesek ahhoz, hogy a biztonságot a tengeren biztosítsák; ez különösen vonatkozik:

a) A jelzések használatára, az összeköttetések fenntartására és az összeütközések megelőzésére;

b) A hajó legénysége megválogatására és munkafeltételeire, figyelembe véve az irányadó nemzetközi munkajogi szabályokat;

c) A hajó szerkezetére, felszerelésére és tengerállóságára.

2. Ezeknek az intézkedéseknek megtétele során minden államnak alkalmazkodnia kell az általánosan elfogadott nemzetközi szabályokhoz és meg kell tennie az e szabályok megtartását biztosító intézkedéseket.

11. cikk

1. A nyílt tengeren levő hajó összeütközése vagy a hajót érintő bármely más olyan hajózási esemény bekövetkezése esetén, amely a kapitánynak, vagy a hajón szolgálatot teljesítő más személynek a büntetőjogi vagy a fegyelmi felelősségét vonja maga után, e személyek ellen csak a lobogó állama vagy az említett személy állampolgársága szerinti állam bírói, valamint közigazgatási hatóságai előtt lehet büntetőjogi vagy fegyelmi eljárást indítani.

2. Fegyelmi ügyben a parancsnoki igazolványt vagy a szakképzettségről szóló bizonyítványt kibocsátó állam egyedül illetékes arra, hogy megfelelő eljárás után azokat visszavonja, abban az esetben is, ha birtokosuk nem a kibocsátó állampolgára.

3. A hajó lefoglalását vagy feltartóztatását még vizsgálat céljából is csak a lobogó államának hatóságai rendelhetik el.

12. cikk

1. Minden államnak köteleznie kell a lobogója alatt haladó hajó kapitányát arra, hogy - amennyiben a hajónak, a legénységnek, illetőleg az utasoknak súlyos veszélyeztetése nélkül azt megteheti -:

a) Nyújtson segítséget minden személynek, aki a tengeren életveszélybe került;

b) A lehető leggyorsabban siessen a végveszélyben levő személyek mentésére, ha arról értesült, hogy segítségre van szükségük, amennyiben tőle az ésszerűen elvárható;

c) Összeütközés után a másik hajónak, legénységének és utasainak nyújtson segítséget és a lehetőséghez képest közölje a másik hajóval saját hajójának nevét, nyilvántartásának kikötőjét és azt a legközelebbi kikötőt, amelyet érinteni fog.

2. Minden parti állam a tengeri és a tenger feletti biztonság biztosítása érdekében előmozdítja megfelelő és hatékony kutató és mentőszolgálat létrehozását és fenntartását és evégből - szükség esetén - regionális szerződéseket köt a szomszédos államokkal való kölcsönös együttműködésről.

13. cikk

Minden állam köteles hatékony intézkedéseket tenni a lobogója viselésére jogosult hajókon való rabszolgaszállítás megakadályozására és megbüntetésére, és lobogója e célra való jogtalan felhasználásának megakadályozására. Minden rabszolga, aki hajóra menekült, bármilyen annak lobogója, ipso facto szabad.

14. cikk

Minden állam a lehető legteljesebb mértékben köteles közreműködni a kalózkodás elnyomásában a nyílt tengeren vagy bármely más helyen, amely egy állam hatósága alá sem tartozik.

15. cikk

Kalózkodás minden alább felsorolt cselekmény:

1. Magántulajdonban levő hajó vagy magántulajdonban levő légijármű legénysége vagy utasai által magáncélok érdekében elkövetett bármely olyan törvénytelen erőszak, feltartóztatás, vagy fosztogatás, amely:

a) a nyílt tengeren másik hajó vagy légijármű ellen vagy a fedélzetükön levő személyek vagy javak ellen;

b) hajó, légijármű, személyek, vagy javak ellen irányul olyan helyen, amely egy állam joghatósága alá sem tartozik.

2. Önkéntes részvétel valamely hajó vagy légijármű felhasználásában, ha az elkövető ismeri azokat a tényeket, amelyek a hajót vagy légijárművet kalózjellegűvé teszik.

3. A jelen cikk 1. és 2. bekezdésében meghatározott cselekmények elkövetésére történő felbújtás, vagy azok szándékos elősegítése.

16. cikk

Magántulajdonban levő hajó által elkövetett cselekményeknek tekintendők a 15. cikkben meghatározott kalózcselekmények, ha azokat olyan hadihajó, állami hajó vagy állami légijármű követi el, amelyet a fellázadt legénység kerített hatalmába.

17. cikk

Kalózhajónak, vagy kalózlégijárműnek tekintendő az a hajó vagy légijármű, amelyet az azt tényleges ellenőrzésük alatt tartó személyek a 15. cikkben említett valamely cselekmény elkövetésére szándékoznak felhasználni. Ugyanez vonatkozik arra a hajóra vagy légijárműre is, amelyet ilyen cselekmények elkövetésére használtak fel, mindaddig, amíg az e cselekmények elkövetésében bűnös személyek ellenőrzése alatt áll.

18. cikk

A hajó vagy légijármű megtarthatja honosságát akkor is, ha kalózhajóvá illetve kalózlégijárművé válik. A honosság megtartását vagy elvesztését annak az államnak a törvényei határozzák meg, amelytől e honosság származik.

19. cikk

A nyílt tengeren vagy olyan helyen, amely egy állam joghatósága alá sem tartozik, bármely állam lefoglalhatja a kalózhajót, vagy a kalózlégijárművet, vagy a kalózkodással birtokba vett és kalózok hatalmában levő hajót, valamint letartóztathatja az említett hajó vagy légijármű fedélzetén levő személyeket és lefoglalhatja az ott található vagyontárgyakat. A lefoglalást foganatosító állam bíróságai határozhatnak a büntetés kiszabása tárgyában, továbbá jóhiszemű harmadik személyek jogainak tiszteletben tartása mellett határozhatnak arról, hogy a hajókkal, légijárművekkel kapcsolatban milyen intézkedéseket kell tenni.

20. cikk

Ha a kalózgyanús hajót vagy légijárművet nem kielégítő okok alapján foglalták le, a lefoglalást foganatosító állam a lefoglalásból keletkező minden veszteségért vagy károsodásért felel annak az államnak, amelynek a hajó, illetve a légijármű honosa.

21. cikk

Lefoglalást kalózkodás miatt csak hadihajó vagy katonai légi jármű vagy kormányszolgálatban álló és erre feljogosított hajó vagy légijármű foganatosíthat.

22. cikk

1. Hacsak a beavatkozás jogát szerződés nem biztosítja, idegen kereskedelmi hajóval a nyílt tengeren találkozó hadihajó azt csak akkor vizsgálhatja át, ha ésszerű indokok alapján fennáll annak gyanúja, hogy:

a) a hajó kalózkodással foglalkozik; vagy

b) a hajó rabszolgakereskedéssel foglalkozik; vagy

c) a hajó, amely idegen lobogót visel vagy lobogójának felvonását megtagadja, a valóságban ugyanolyan honosságú, mint a hadihajó.

2. Az a), b) és c) bekezdésekben említett esetekben a hadihajó ellenőrizheti, hogy a hajó jogosult-e lobogójának viselésére. Ebből a célból, tiszt parancsnoksága alatt, csónakot küldhet a gyanúsított hajóhoz. Ha a gyanú a hajó okmányainak átvizsgálása után is fennáll, további vizsgálatot is folytathat a hajó fedélzetén, ezt azonban a lehető legnagyobb körültekintéssel kell végeznie.

3. Ha a gyanú alaptalannak bizonyul és ha az átvizsgált hajó nem is követett el olyan cselekményt, amely a gyanút indokolttá tette volna, a hajót minden elszenvedett veszteségért vagy kárért kártalanítani kell.

23. cikk

1. Idegen hajót üldözőbe lehet venni, ha a parti állam illetékes hatóságai alapos okkal feltételezik, hogy a hajó az illető állam törvényeit és más jogszabályait megsértette. Az üldözést még akkor kell elkezdeni, amikor az idegen hajó vagy annak egyik csónakja az üldöző állam belvizein, parti tengerén, vagy csatlakozó övezetében tartózkodik és az üldözés a parti tenger vagy a csatlakozó övezet határain túl csak akkor folytatható, ha időközben nem szakították félbe. Nem szükséges, hogy abban az időben, amikor a parti tengeren vagy a csatlakozó övezetben levő idegen hajó a megállásra szóló parancsot megkapta, a parancsot adó hajó ugyancsak a parti tengeren vagy csatlakozó övezeten belül tartózkodjék. Abban az esetben, ha az idegen hajó a parti tengerre és a csatlakozó övezetre vonatkozó Szerződés 24. cikkében meghatározott csatlakozó övezetben tartózkodik, az üldözést csak akkor lehet megkezdeni, ha megsértették azokat a jogokat, amelyeknek a védelmére a szóban forgó övezetet létrehozták.

2. Az üldözés joga megszűnik, mihelyt az üldözött hajó a saját országának vagy harmadik államnak a parti tengerére ér.

3. Az üldözés csak akkor tekinthető megkezdettnek, ha az üldöző hajó a rendelkezésére álló alkalmas eszközökkel meggyőződik arról, hogy az üldözött hajó vagy annak egyik csónakja, vagy az üldözött hajóval csoportban haladó és azt anyahajóként használó más csónak a parti tenger határain belül vagy a csatlakozó övezetben tartózkodik. Az üldözést csak akkor lehet megkezdeni, ha látható vagy hallható jelzést adtak a megállásra olyan távolságból, hogy azt az idegen hajóról látni, illetve hallani lehet.

4. Az üldözés jogát csak hadihajók, vagy katonai légijárművek, vagy pedig kormányszolgálatban álló és erre feljogosított más hajók vagy légijárművek gyakorolhatják.

5. Ha az üldözést légijármű végzi:

a) a jelen cikk 1-3. bekezdéseinek rendelkezéseit mutatis mutandis alkalmazni kell;

b) a megállásra parancsot adó légijárműnek a hajót mindaddig tevékenyen üldöznie kell, amíg a parti államnak a légijármű által riasztott valamely hajója vagy légijárműve a helyszínre nem érkezik az üldözés folytatására, feltéve, hogy a légijármű maga nem tudja a hajót megállásra bírni. Valamely hajónak a nyílt tengeren való feltartóztatását nem indokolja az, hogy azt a légijármű mint jogsértőt vagy jogsértéssel gyanúsítottat csupán észrevette, de ugyanakkor saját maga vagy pedig más, az üldözést megszakítás nélkül folytató repülőgép vagy hajó nem szólította fel megállásra és nem üldözte.

6. Valamely állam joghatósága alá tartozó helyen megállított és az illetékes hatóságok részéről történő vizsgálat céljából ennek az államnak egyik kikötőjébe kísért hajó szabadonbocsátása nem követelhető pusztán azon az alapon, hogy a hajót, amennyiben azt a körülmények szükségessé tették, a nyílt tengernek egy részén is átkísérték.

7. Ha valamely hajót a nyílt tengeren olyan körülmények között tartóztattak fel vagy foglaltak le, amelyek az üldözés jogának gyakorlását nem tették szükségessé, a hajót az elszenvedett veszteségért vagy kárért kártalanítani kell.

24. cikk

Minden állam köteles a vonatkozó hatályos szerződések rendelkezéseinek figyelembevételével szabályokat hozni a hajókról vagy olajvezetékből kifolyó olaj által, vagy a tengerfenéknek vagy az alatta levő földkéregnek a kiaknázása vagy kutatása következtében okozott szennyeződés elkerülése végett.

25. cikk

1. Minden állam köteles az illetékes nemzetközi szervezetek által esetleg kidolgozandó szabványok és szabályzatok figyelembevételével intézkedéseket tenni a rádióaktív hulladékok elsüllyesztéséből keletkező tengerszennyeződés elkerülésére.

2. Minden állam köteles az illetékes nemzetközi szervezetekkel együttműködve olyan intézkedéseket tenni, amelyeknek célja a tengereknek vagy a felettük levő légitérnek a rádióaktív anyagok vagy más ártalmas szerek használatával járó szennyeződését megakadályozni.

26. cikk

1. Minden államnak joga van a nyílt tenger medrében tengeralatti kábelek és olajvezetékek lerakására.

2. A parti állam nem akadályozhatja kábelek vagy olajvezetékek lerakását vagy karbantartását, fenntartva magának azt a jogot, hogy a szárazföldi talapzat kutatására és természeti kincseinek kihasználására ésszerű intézkedéseket tehessen.

3. A kábelek vagy olajvezetékek lerakásánál az illető államnak kellő tekintettel kell lennie a tenger medrében már elhelyezett kábelekre vagy olajvezetékekre és különösen nem korlátozhatja a meglevő kábelek vagy olajvezetékek javításának lehetőségét.

27. cikk

Minden állam köteles a szükséges jogszabályokat meghozni avégből, hogy büntetendő legyen a lobogóját viselő hajó vagy a joghatósága alá tartozó személy által a nyílt tengeren levő tengeralatti kábeleknek szándékosan vagy vétkes gondatlanságból történő olyan megszakítása vagy megrongálása, amely a távirati vagy távbeszélő összeköttetés megszakadásával vagy akadályozásával járhat; ugyanez vonatkozik a tengeralatti olajvezetékek vagy magasfeszültségű kábelek hasonló körülmények között történő megszakítása vagy megrongálása esetére. Ez a rendelkezés nem vonatkozik arra az esetre, amikor a szakadást vagy rongálást okozó személyek e cselekményt kizárólag a saját életük, vagy a hajójuk megmentése érdekében jogosan követték el, miután minden szükséges óvintézkedést megtettek e szakadás vagy rongálás elkerülésére.

28. cikk

Minden állam köteles a szükséges jogszabályokat meghozni avégből, hogy a joghatósága alá tartozó azok a személyek, akik a nyílt tengeren lerakott kábel vagy olajvezeték tulajdonosai, a kábel vagy olajvezeték lerakása vagy javítása következtében más kábelben vagy olajvezetékben előidézett szakadás vagy rongálódás kijavítási költségeit viseljék.

29. cikk

Minden állam köteles a szükséges jogszabályokat meghozni avégből, hogy azok a hajótulajdonosok, akik bizonyítani tudják, hogy valamely tengeralatti kábel vagy olajvezeték megrongálásának elkerülése végett horgonyt, hálót vagy más halászati eszközt áldoztak fel, a kábel vagy olajvezeték tulajdonosától kártalanítást kapjanak, feltéve, hogy előzőleg minden ésszerű óvóintézkedést megtettek.

30. cikk

A jelen Szerződés rendelkezései nem érintik azokat a nemzetközi egyezményeket, vagy más nemzetközi megállapodásokat, amelyek az ezen egyezményekben és megállapodásokban részes államok között érvényben vannak.

31. cikk

A jelen Szerződés 1958. október 31-ig aláírásra nyitva áll az Egyesült Nemzetek Szervezete vagy bármely szakosított intézménye tagállamai, valamint bármely más állam számára, amelyet az Egyesült Nemzetek Közgyűlése meghív arra, hogy a Szerződés részesévé váljék.

32. cikk

A jelen Szerződést meg kell erősíteni. A megerősítő okiratokat az Egyesült Nemzetek Szervezete Főtitkáránál kell letenni.

33. cikk

A jelen Szerződés csatlakozásra nyitva áll minden állam számára, amely a 31. cikkben említett kategóriák valamelyikébe tartozik. A csatlakozási okiratokat az Egyesült Nemzetek Szervezete Főtitkáránál kell letenni.

34. cikk

1. A jelen Szerződés a huszonkettedik megerősítő vagy csatlakozási okiratnak az Egyesült Nemzetek Szervezete Főtitkáránál történt letétele napját követő harmincadik napon lép hatályba.

2. Minden olyan államra nézve, amely a Szerződést a huszonkettedik megerősítő vagy csatlakozási okirat letétele után erősíti meg vagy csatlakozik ahhoz, a Szerződés az illető állam megerősítő vagy csatlakozási okirata letételét követő harmincadik napon lép hatályba.

35. cikk

1. A jelen Szerződés hatályba lépésének napját követő öt év elteltével bármelyik Szerződő Fél az Egyesült Nemzetek Szervezete Főtitkárához intézett írásbeli közléssel bármikor kérheti a jelen Szerződés felülvizsgálását.

2. Az ilyen kérelem tekintetében az adott esetben hozandó intézkedésekről az Egyesült Nemzetek Közgyűlése dönt.

36. cikk

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének. Főtitkára az Egyesült Nemzetek Szervezete minden tagállamát és a 31. cikkben említett többi államot értesíti:

a) A jelen Szerződésnek a 31., 32., 33. cikke szerint történt aláírásairól, valamint a megerősítő vagy csatlakozási okiratok letételéről;

b) a jelen Szerződésnek a 34. cikk szerinti hatálybalépése időpontjáról;

c) a 35. cikk szerint benyújtott felülvizsgálás iránti kérelemről.

37. cikk

A jelen Szerződés eredeti példányát, amelynek angol, francia, kínai, orosz és spanyol szövege egyaránt hiteles, az Egyesült Nemzetek Szervezete Főtitkáránál kell letenni, aki a Szerződés hiteles másolatát a 31. cikkben említett minden államnak megküldi.

A FENTIEK HITELÉÜL az alulírott, kormányaik által erre nézve kellően feljogosított meghatalmazottak, a jelen Szerződést aláírták.

KÉSZÜLT Genfben, ezerkilencszázötvennyolc április huszonkilencedik napján.

Aláírások."

3. § A szerződés megerősítésekor a Népköztársaság Elnöki Tanácsa megismételte a szerződés aláírása kapcsán tett következő fenntartást és nyilatkozatot:

Fenntartás a 9. cikkhez:

"A Magyar Népköztársaság kifejezi azt a nézetét, hogy a nemzetközi jog általános szabályai szerint állami tulajdonban vagy üzemben levő akár kereskedelmi, akár egyéb állami célra használt hajókat a nyílt tengeren ugyanazok a mentességek illetik, mint a hadihajókat."

Nyilatkozat

"'A Magyar Népköztársaság Kormánya kijelenti, hogy a kalózkodásnak a szerződésben foglalt meghatározása ellentétben áll a jelenlegi nemzetközi joggal és nem szolgálja a nyílt tengeren való hajózás szabadságának általános érdekét."

4. § E törvényerejű rendelet kihirdetésének napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban 1962. szeptember hó 30. napjától kezdődően kell alkalmazni.

Dobi István s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke

Kiss Károly s. k.,

a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára