8/1964. (VI. 24.) PM rendelet
a devizagazdálkodással kapcsolatos egyes korlátozások megszüntetéséről szóló 1964. évi 13. számú törvényerejű rendelet végrehajtásáról
Az 1964. évi 13. számú törvényerejű rendelet 5. §-ának (2) bekezdésében, illetve az 1950. évi 30. számú törvényerejű rendelet 8. §-ának (2) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendelem:
A nemzetközi utazási forgalomra vonatkozó rendelkezések
1. §
(1) Külföldi útiokmánnyal rendelkező utas részére külföldre szóló menetjegyet a devizahatóság engedélye nélkül csak a devizahatóság által megjelölt külföldi fizetőeszköz ellenében szabad kiszolgáltatni. Nem vonatkozik ez a rendelkezés a magyar útvonalra eső díjrészre, amely forintban is kiegyenlíthető.
(2) Magyar útiokmánnyal rendelkező utas részére forintfizetés ellenében kell kiszolgáltatni az útiokmány érvényességi területén belül fekvő külföldi vonalra szóló menetjegyet, kivéve, ha a devizahatóság meghatározott körben - devizagazdálkodási érdekekre figyelemmel - másképpen rendelkezik.
(3) Egy útiokmány alapján csak annyi külföldre szóló menetjegyet szabad kiszolgáltatni, ahány személy részére a bemutatott útiokmány érvényes.
2. §
(1) Az utazási forgalomban a devizahatóság engedélye nélkül személyenként legfeljebb 200 forintot, a határszéli forgalomban pedig személyenként legfeljebb 20 forintot szabad - 20 forintnál nem nagyobb címletekben - az ország területére behozni, vagy külföldre kivinni. A határszéli forgalomban behozott vagy kivitt belföldi pénz együttes értéke személyenként egy hónap alatt a 200 forintot nem haladhatja meg.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés külföldiekre is vonatkozik.
3. §
(1) Külföldre utazók a devizahatóság engedélye nélkül vihetnek magukkal:
a) személyes használatukra szolgáló tárgyakat, amennyiben azok mennyisége figyelembe véve az utazás célját és időtartamát, a szokásos mértéket nem haladja meg,
b) személyenként élelmiszerből legfeljebb három napra valót, szivarkából legfeljebb 200 darabot, borból legfeljebb 2 litert, égetett szeszesitalból legfeljebb 1 litert; 16 éven aluliak szeszesital és dohányáru kivitelére e rendelkezés alapján nem jogosultak,
c) személyenként 400 forint (a határsávforgalomban - amennyiben nemzetközi megállapodás eltérő rendelkezést nem tartalmaz - havonként egy ízben 200 forint) belföldi fogyasztási árat meg nem haladó összértékű kereskedelmi árunak nem minősülő ajándéktárgyakat, a b) pontban említett áruk, valamint nemesfémtárgyak és bélyegek kivételével.
(2) Magyar állampolgárok az (1) bekezdés c) pontjában felsorolt tárgyakat külön engedély nélkül csak abban az esetben vihetik magukkal, ha egyéni útiokmánnyal utaznak, illetve az egyéni útiokmányban együttutazó családtagként meg vannak nevezve.
(3) Devizabelföldiek az (1) bekezdés a) pontjában említett tárgyakat külföldön nem idegeníthetik el.
(4) Az (1) bekezdésben foglaltak - az a) pont rendelkezései a magukkal hozott tárgyakat illetően - külföldiekre is vonatkoznak. Külföldiek - nemesfémtárgyak és bélyegek kivételével -a devizahatóság külön engedélye nélkül vihetik ki az olyan, kereskedelmi árunak nem minősülő vagyontárgyakat is, amelyeket igazoltan külföldi fizetőeszköz általuk történt átváltásából eredő forintösszegnek a tartózkodási költségeik fedezése után fennmaradó részéből vásároltak.
(5) Ennek a §-nak a rendelkezései a kivándorlókra nem vonatkoznak.
4. §
(1) Külföldi útiokmánnyal beutazók (átutazók) kívánságára a határátlépés (vámvizsgálat) alkalmával a behozott külföldi fizetőeszközről, aranyról, aranytárgyról, drágakőről és igazgyöngyről, valamint nagyobb értékű tartós használati tárgyról tanúsítványt kell kiállítani és az utasnak átadni.
(2) A tanúsítványban megnevezett utas a beutazást követő legközelebbi kiutazás alkalmával a tanúsítványon feltüntetett tárgyakat a devizahatóság külön engedélye nélkül viheti ki.
Aranytárgyak előállításának és forgalmának szabályozása
5. §
(1) Arany feldolgozására, aranytárgy készítésére, át- vagy feldolgozására, javítására, továbbá tárgyak aranyozására kizárólag olyan vállalat jogosult, amelynek ezt a tevékenységét a felügyeleti hatóság a Magyar Nemzeti Bankkal egyetértésben engedélyezte.
(2) Aranytárgy készítésére, át- vagy feldolgozására, javítására, tárgyak aranyozására csak olyan vállalattal szabad ügyletet kötni, amelynek ez az (1) bekezdésben meghatározott engedély alapján a tevékenységi körébe tartozik.
(3) Órásiparosok aranyból vagy arany felhasználásával készült óratokkal ellátott órák óraszerkezeti javítására külön devizahatósági engedély nélkül jogosultak.
(4) A devizahatóság engedélye nélkül tilos aranytárgy, aranytárgyról kiállított zálogjegy vagy letéti jegy visszterhes elidegenítésére mással mint erre jogosított vállalattal ügyletet kötni, azt másnak, mint az erre jogosított vállalatnak zálogba adni vagy zálogba venni, továbbá külföldinek elajándékozni.
(5) Ennek a §-nak a rendelkezései nem vonatkoznak a külön szabályozás keretében az illetékes szervek által a fogászati munkához kiutalt arannyal kapcsolatos ügyletekre
6. §
(1) Aranytárgyat az ország területéről kivinni vagy bármilyen más módon kijuttatni a devizahatóság engedélye nélkül tilos. Ez a korlátozás nem vonatkozik az utazási forgalomban a 3. § szerint külön engedély nélkül kivihető aranytárgyakra, továbbá aranytárgyaknak a külkereskedelmi forgalomban történő kivitelére.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés külföldiekre is vonatkozik.
Vegyes és záró rendelkezések
7. §
Devizakülföldi az 1950. évi 30. számú törvényerejű rendelet 50. §-ának e) pontjában meghatározott ingóságot - értékére tekintet nélkül - devizabelfölditől visszterhesen külön devizahatósági engedély nélkül megszerezhet. A devizakülföldi az így szerzett vagyontárgyat devizabelföldinek külön devizahatósági engedély nélkül elajándékozhatja.
8. §
Ennek a rendeletnek az - aranyra vonatkozó rendelkezéseit a platinára, az aranytárgyakra vonatkozó rendelkezéseit a platinatárgyakra is alkalmazni kell,
9. §
Ez a rendelet kihirdetése napján lép hatályba; hatálybalépésével a 6/1962. (IV. 14.) PM számú rendeletnek még hatályban levő rendelkezése, továbbá a 14/1963. (IX. 21.) PM számú rendelet hatályát veszti.
Sulyok Béla s. k.,
a pénzügyminiszter első helyettese