7/1965. (VI. 13.) Korm. rendelet
a dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjáról szóló 67/1958. (XII. 24.) Korm. számú rendelet módosításáról és az 1959. január 1. napja előtt érvényben volt jogszabályok alapján megállapított alacsony összegű nyugdíjak felemeléséről
A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány a dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjáról szóló 1958. évi 40. számú törvényerejű rendeletben (a továbbiakban: Tny.) kapott felhatalmazás alapján a következőket rendeli.
1. §
A 67/1958. (XII. 24.) Korm. számú rendelet (a továbbiakban: Rny.) 17. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"Rny. 17. § (1) Házastársi pótlékra az öregségi és a rokkantsági teljes vagy résznyugdíjban részesülő az a nyugdíjas jogosult, akinek a nyugdíja a havi 1000 forintot nem éri el."
2. §
Az Rny. 18. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
"Rny. 18. § A házastársi pótlék összege havi 100 forint. Ha azonban a nyugdíj a havi 900 forintot meghaladja, házastársi pótlék címén az az összeg jár, amely a nyugdíjat havi 1000 forintra egészíti ki."
3. §
Az Rny. a következő 47/A. §-sal egészül ki:
"Rny. 47/A. § Az árvaellátás legkisebb összege havi 175 forint, szülőtlen árva esetében pedig havi 350 forint."
4. §
Az Rny. 59. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
"Rny. 59. § Ha az özvegyi nyugdíjra jogosult nő saját munkaviszonya alapján is jogosult nyugellátásra, de a Tny. 38. §-a alapján választott nyugellátásának az összege a havi 800 forintot nem éri el, kérheti e nyugellátás kiegészítését a másik nyugellátás összegével, legfeljebb havi 800 forintra."
5. §
(1) Az 1965. július 1. napjától húsz százalékkal - legfeljebb havi 1000 forintra - fel kell emelni a (2) bekezdésben felsorolt jogszabályok alapján megállapított azokat a sajátjogú nyugellátásokat,
a) amelyeknek az 1965. június 30-án érvényes jogszabályok szerint járó összege a havi 1000 forintot nem éri el és
b) amelyeket Tny. alapján megállapított öregségi és rokkantsági nyugdíjakra vonatkozó rendelkezések szerint egészben vagy részben folyósítani kell.
(2) Az (1) bekezdés rendelkezései alapján fel kell emelni:
a) az 1928 évi. XL. törvény alapján megállapított öregségi és rokkantsági járadékokat, illetőleg ellátásokat;
b) az 1912. évi VIII. törvény, az 1927. évi XXI. törvény, illetőleg a 6180/1945. (VIII. 14.) ME számú rendelet rendelkezései szerint hatvanhat százalékot meghaladó munkaképességcsökkenés alapján megállapított baleseti járadékot;
c) a bányanyugbérre vonatkozó rendelkezések (1925. évi XXXIV. törvény) alapján megállapított bányanyugbéreket;
d) az 1912. évi LXV. törvény alapján megállapított nyugdíjakat és nyugbéreket;
e) a volt vállalati nyugdíjbiztosítottakra vonatkozó szabályok szerint megállapított vállalati nyugdíjakat;
f) a 14/1956. (XII. 1.) Korm. számú határozat rendelkezései alá eső nyugdíjakat;
g) az Rny. 110. §-ában meghatározott sajátjogú egyesített nyugellátásokat;
h) az 1951. évi 30. számú törvényerejű rendelet alapján megállapított öregségi és rokkantsági nyugdíjakat;
i) a 12.260/1945. (1946. I. 17.) ME számú rendelet, valamint a 6800/1948. (Vl. 27.) Korm. számú rendelet alapján megállapított nyugellátásokat.
(3) A (2) bekezdésben meghatározott jogszabályok alapján megállapított azokat a nyugellátásokat,
a) amelyeknek a folyósítása munkaviszony, keresőfoglalkozás vagy egyéb okból szünetel, illetőleg
b) amelyek folyósítására az Rny. 114. §-a alapján a Tny. hatálybalépése előtt érvényben volt rendelkezések az irányadók,
attól a naptól kell az (1) bekezdés rendelkezései szerint felemelni, amelytől a nyugellátást a Tny. alapján megállapított öregségi és rokkantsági nyugdíjakra vonatkozó rendelkezések szerint kell egészben vagy részben folyósítani.
(4) Ha a (2) bekezdésben meghatározott jogszabályok alapján megállapított nyugellátásban részesülő nyugdíjas az 1965. július 1. napján a Tny. 2. §-ának (1) bekezdésében meghatározott öregségi korhatárt még nem érte el és rokkantnak sem tekinthető, az (1) bekezdés rendelkezései szerint felemelt nyugdíjra legkorábban attól a naptól jogosult, amikor az öregségi korhatárt eléri vagy megrokkan.
(5) A (3) és (4) bekezdés szerint meghatározott esetekben a nyugellátás felemelt összegét annak az összegnek alapulvételével kell megállapítani, amely az 1965. június 30. napján érvényes jogszabályok szerint a nyugdíjast a felemelés időpontjában megilletnél,
6. §
(1) Az 1965. július 1. napjától tíz százalékkal - legfeljebb havi 1000 forintra - fel kell emelni az 1954. évi 28. számú törvényerejű rendelet alapján megállapított, továbbá a 69/1958. (XII. 24.) Korm. számú rendelet 8-9. §-a szerint meghatározott összegben járó azokat az öregségi és rokkantsági nyugdíjakat,
a) amelyeknek az 1965. június 30-án érvényes jogszabályok szerint járó összege a havi 1000 forintot nem éri el és
b) amelyeket a Tny. alapján megállapított, öregségi és rokkantsági nyugdíjakra vonatkozó rendelkezések szerint egészben vagy részben folyósítani kell.
(2) Az (1) bekezdésben megjelölt azokat az öregségi és rokkantsági nyugdíjaikat,
a) amelyeknek a folyósítása munkaviszony, keresőfoglalkozás vagy egyéb okból szünetel, illetőleg
b) amelyek folyósítására az Rny. 114. §-a alapján a Tny. hatályba lépése előtt érvényben volt rendelkezések az irányadók, attól a naptól kell az (1) bekezdés rendelkezései szerint felemelni, amelytől a nyugdíjat a Tny. alapján megállapított öregségi és rokkantsági nyugdíjakra vonatkozó rendelkezések szerint kell egészben vagy részben folyósítani. Ebben az esetben a nyugdíj felemelt összegét annak az összegnek alapulvételével kell megállapítani, amely az 1965. június 30. napján érvényes szabályok szerint a nyugdíjast a felemelés időpontjában megilletné.
7. §
Az 1938. évi XII. törvény alapján megállapított járadékokat az 1965. július 1. napjától havi 260 forintról havi 330 forintra fel kell emelni. A felemelt járadékot abban az esetben is folyósítani kell, ha a járadékos munkaviszonyban áll vagy keresőfoglalkozást folytat.
8. §
Abban az esetben, ha a nyugdíjasnak az 5-7. §-ban megjelölt nyugellátását a megállapítás után elszenvedett üzemi baleset (foglalkozási betegség) alapján járó baleseti járadék harminc, illetőleg ötven százalékával kiegészítették, a nyugellátásnak a baleseti járadékrész nélkül számított összegét kell felemelni és az így felemelt összeget kell a baleseti járadékrész-összegével kiegészíteni.
9. §
(1) Abban az esetben, ha az 1952. január 1. napja előtt érvényben volt jogszabályok alapján megállapított rokkantsági járadék, bányanyugbér, baleseti járadék, valamint az 1951. évi 30. számú és az 1954. évi 28. számú törvényerejű rendelet alapján megállapított rokkantsági nyugdíj összege az Rny. 121. §-a szerint módosul, a módosított összeg figyelembe vételével a nyugellátásnak a jelen rendelet 5-6. §-a szerint felemelt összegét újból meg kell állapítani.
(2) Az Rny. 110. §-ában meghatározott egyesített sajátjogú nyugellátásban részesülő nyugdíjast az Rny. 111. §-a (1) és (2) bekezdése szerint járó különbözet abban az esetben is megilleti, ha a különbözetre nyugellátásának a jelen rendelet 5. §-a szerint történt felemelése után válik jogosulttá.
10. §
(1) Az a nyugdíjas, akinek az 5. § (2) bekezdésében megjelölt jogszabályok alapján megállapított nyugellátása helyett
a) erről a nyugellátásról a 20/1957. (III. 22.) Korm. számú rendelet szerint történt lemondása,
b) az 1956. október 23. napján fennállott munkaviszonyának legkésőbb 1957. március 31. napján történt megszüntetése,
c) nyugdíjazását követően legalább tíz évi újabb szolgálati idő megszerzése,
d) nyugdíjazását követően bekövetkezett üzemi baleset (foglalkozási betegség)
címén az 1954. évi 28. számú törvényerejű rendelet vagy a Tny. alapján öregségi vagy rokkantsági nyugdíjat állapítottak meg, az 1965. december 31. napjáig kérheti e nyugdíja folyósításának a megszüntetését és korábbi nyugellátásának az 5. § szerint felemelt összegben történő folyósítását.
(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell arra a dolgozóra is, akinek az 1952. január 1. napja előtt érvényben volt jogszabályok szerint megállapított baleseti járadék helyett az Rny. 52. §-a alapján állapítottak meg öregségi vagy rokkantsági nyugdíjat.
(3) Az a dolgozó, akinek az 5. § (2) bekezdésében megjelölt jogszabály alapján megállapított nyugellátásáról történt kimondása óta nyugdíjat még nem állapítottak meg, az (1) bekezdésben meghatározott választási jogával nyugdíjigényének előterjesztésekor élhet,
11. §
(1) A külföldre folyósított nyugellátásokat a jelen rendelet alapján felemelni nem lehet. Ez a rendelkezés nem vonatkozik azokra a nyugellátásokra, amelyeket államközi társadalombiztosítási egyezmény alapján kell külföldre folyósítani.
(2) Nem lehet a jelen rendelet alapján felemelni azokat a nyugellátásokat, amelyek összegét a Tny. 42. §-a, illetőleg a Tny-nek az 1963. május 1. előtt érvényben volt 43. §-a alapján csökkentették.
12. §
(1) Az 1965. június 30-án érvényes rendelkezések szerint házastársi pótlékban részesülő nyugdíjasok házastársi pótlékára az Rny. 17-18. §-ának a jelen rendelet 1-2. §-ával módosított rendelkezéseit 1965. július 1. napjától megfelelően alkalmazni kell.
(2) Az 1965. június 30-án érvényes rendelkezések szerint házastársi pótlékra nem jogosult nyugdíjas nyugellátását kérelemre kell - a házastársi pótlékra jogosultság egyéb feltételeinek fennállása esetén - az Rny. 17-18. §-ának módosult rendelkezései szerint házastársi pótlékkal kiegészíteni.
(3) A Tny. hatálybalépése előtt érvényben volt jogszabályok alapján megállapított házastársi pótlékot változatlan összegben kell továbbfolyósítani, ha az 1965. július 1. napjától járó nyugellátás és a megállapított házastársi pótlék együttes összege az 1000 forintot meghaladja.
13. §
Az Rny. 59. §-ának a jelen rendelet 4. §-ával módosított rendelkezéseit kérelemre az 1965. július 1. napja előtt a Tny. vagy korábbi jogszabály alapján megállapított nyugellátások esetében is - az Rny. 110. §-a (2) bekezdésének c) pontjában megjelölt nyugellátások kivételével - alkalmazni kell.
14. §
Az Rny-nek a jelen rendelet 3. §-ával megállapított 47/A. §-a rendelkezéseit az 1965. július 1. napja előtt a Tny. vagy korábbi jogszabály alapján megállapított árvaellátásokra is alkalmazni kell.
15. §
Ez a rendelet az 1965. július 1. napján lép hatályba végrehajtásáról a Szakszervezetek Országos Tanácsa gondoskodik. Egyidejűleg az Rny. 49. §-a hatályát veszti.
Kádár János s. k.,
a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke