1966. évi 27. törvényerejű rendelet
az alkoholistákkal kapcsolatos egyes intézkedésekről
A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az alkoholizmus elleni küzdelem hatékonyabbá tétele érdekében a következőket rendeli.
I.
AZ ALKOHOLISTÁK GONDOZÁSA ÉS ELVONÓ-KEZELÉSE
Gondozás és elvonó-kezelés az alkoholista kérelmére
1. § (1) Az alkoholista saját kérelmére
- gondozásba vehető és szakorvosi vizsgálat eredményétől függően gondozóintézeti elvonó-kezelésben részesíthető;
- elvonó-kezelése céljából fekvőbeteg-gyógyintézet (a továbbiakban: kórház) alkoholelvonó-osztályára (részlegére) is felvehető.
(2) A gondozásra és az elvonó-kezelésre a gondozóintézeti és a kórházi betegellátásra vonatkozó általános rendelkezések irányadók. A kórház alkoholelvonó-osztályára (részlegére) történő felvétel kérdésében a kórház illetékes osztályvezetőfőorvosa dönt. A kórházba felvett személy gyógyító foglalkoztatása céljából munkaterápiás intézetbe csak saját beleegyezésével helyezhető át.
(3) A saját kérelmére gondozásba vett, illetőleg kórházba felvett alkoholista elvonó-kezelését kérelmére meg kell szüntetni. Az alkoholistát a kórházból (munkaterápiás intézetből) kérelmére el kell bocsátani, kivéve, ha írásban vállalta, hogy a szükséges gyógykezelés befejezéséig - legfeljebb azonban hat hónapig - a kórházban (munkaterápiás intézetben) marad.
Kötelező gondozás és elvonó-kezelés
2. § (1) Azt az alkoholistát, aki rendszeres és túlzott alkoholfogyasztásból eredő magatartásával családját, kiskorú gyermekeinek fejlődését, saját egészségét, környezetének biztonságát veszélyezteti, vagy a közrendet, illetve munkahelyén ismételten a munkát zavarja, a tanács végrehajtó bizottságának egészségügyi szakigazgatási szerve (a továbbiakban: egészségügyi szakigazgatási szerv) gondozáson való részvételre kötelezheti.
(2) A gondozás elrendelését az alkoholista házastársa, egyenesági rokona, vagy testvére, illetőleg a községi [városi, városi (fővárosi) kerületi] tanács egészségügyi állandó bizottsága, a községi tanács végrehajtó bizottságának titkára, a gyámhatóság, a rendőrség, a munkahely (vállalat, szövetkezet, intézet stb.) igazgatója (vezetője) és szakszervezeti bizottsága, a Magyar Vöröskeresztnek a munkahely vagy lakóhely szerint illetékes szervezete, továbbá az alkoholizmus elleni küzdelem társadalmi bizottságai kezdeményezhetik.
3. § (1) A gondozás az egészségügyi ellátáson és a szociális gondoskodáson kívül szükség szerint magában foglalja a gondozóintézeti elvonó-kezelést. Az elvonó-kezelés szükségességéről - szakorvosi vizsgálat eredményétől függően - a gondozóintézet alkoholelvonó-rendelésének vezetője dönt.
(2) Ha az elvonó-kezelés a gondozóintézetben a kötelezett személy magatartása miatt meghiúsul, vagy valamely okból csak kórházban végezhető el, a gondozóintézeti alkohol-elvonó rendelés vezetőjének javaslatára az egészségügyi szakigazgatási szerv elrendelheti az elvonókezelésnek kórházi alkoholelvonó-osztályon (részlegen) történő foganatosítását.
(3) Ha az eset összes körülményeiből arra lehet következtetni, hogy újabb gondozóintézeti elvonókezeléstől nem várható eredmény, az egészségügyi szakigazgatási szerv már a gondozáson való részvételre kötelező határozatában elrendelheti a kórházi elvonó-kezelést is.
4. § (1) A kórházi elvonó-kezelésre kötelezett személy gyógyító jellegű foglalkoztatás céljából munkaterápiás intézetbe is áthelyezhető.
(2) A gondozás és az elvonó-kezelés, illetőleg a gyógyító jellegű foglalkoztatás a gyógykezeléshez szükséges ideig tart. A kórházi elvonó-kezelés és a munkaterápiás intézeti foglalkoztatás időtartama azonban együtt sem haladhatja meg a hat hónapot.
5. § A gondozott (gyógykezelt) személy köteles, megtartani a kezelőorvosnak a gondozással, a gyógykezeléssel és a gyógyító célú foglalkoztatással kapcsolatos előírásait, és a kórházat (munkaterápiás intézetet) engedély nélkül nem hagyhatja el. További személyi korlátozások (az osztály elhagyásának tilalma, valamint a gyógykezeléshez szükséges kényszerintézkedések) csak orvosi rendelkezés alapján a szükséges mértékben és ideig alkalmazhatók.
6. § A kórházban gyógykezelt, illetőleg a munkaterápiás intézetben foglalkoztatott személy kérheti az elbocsátását. Az elbocsátás tárgyában az osztályvezető-főorvos, illetőleg a munkaterápiás intézet vezetője dönt.
Felülvizsgálat
7. § Ha az 1. § (3) bekezdése, illetőleg a 6. § alapján az elbocsátás iránt előterjesztett kérelmet az osztályvezető-főorvos (munkaterápiás intézet vezetője) elutasítja, a kérelmező orvosi bizottsági felülvizsgálatot kérhet. Ha a bizottság úgy dönt, hogy a kezelt személy nem bocsátható el, az eljárás törvényessége felől a bíróság határoz. A bíróság meghatározhatja azt az időtartamot, amelynek eltelte előtt a kérelem nem ismételhető meg. Ez legfeljebb három hónap lehet.
II.
KIJÓZANÍTÓ SZOBÁBA SZÁLLÍTÁS
8. § (1) A nyilvános helyen botrányt okozó vagy magával tehetetlen részeg személyt a rendőrség szervei kijózanító szobába szállítják.
(2) A beszállított személyt kijózanodásáig, de legfeljebb huszonnégy órai időtartamra lehet a kijózanító szobában visszatartani.
(3) A beszállított személy a beszállítással és a kezeléssel felmerülő költségek fejében térítési díjat fizet; ha fizetési kötelezettségének nem tesz eleget, a térítési díjat végrehajtási záradékkal bírósági végrehajtás útján kell behajtani.
III.
AZ ALKOHOLISTA GYERMEKÉNEK TARTÁSA
9. § Ha az alkoholista iszákos életmódja következtében nem tesz eleget a vele egy háztartásban élő és tartásra jogosult gyermekével szemben fennálló tartási kötelezettségének, a bíróság elrendelheti, hogy a más címen levont összegek után fennmaradó munkabérének (járandóságának) legfeljebb ötven százalékát a házastársnak vagy a gyermek gondozójának fizessék ki.
10. § (1) A 9. § szerinti intézkedés felől az ügyész indítványa alapján az érdekelt személy lakóhelye vagy munkahelye szerint illetékes járásbíróság (városi, városi kerületi bíróság) nem peres eljárásban - népi ülnökök közreműködésével - határoz.
(2) Az ügyészi indítvány előterjesztését a 2. § (2) bekezdésében felsoroltak kezdeményezhetik.
11. § (1) A bíróság az indítványt - annak előterjesztésétől számított - nyolc napon belül tárgyalja. A tárgyalás időpontjáról az ügyészt értesíteni kell.
(2) A tárgyaláson meg kell hallgatni azt, aki ellen az eljárás folyik, továbbá az eljárást kezdeményező személyt, illetőleg a kezdeményező szerv képviselőjét. A bíróság tanúként kihallgatja az érdekelt házastársát, illetőleg a gyermek gondozóját. A házastárs, illetőleg a gyermeket gondozó hozzátartozó a tanúvallomást nem tagadhatja meg. A bíróság tanúként más személyt is kihallgathat.
12. § Ha a bíróság az indítványnak helyt ad, a munkabért (járandóságot) folyósító szervet felhívja, hogy - a végzés jogerőre emelkedésének bevárása nélkül - az érdekelt személy munkabéréből (járandóságából) minden fizetési időszakban vonja le a végzésben megjelölt összeget és fizesse ki a végzésben meghatározott személynek.
13. § (1) A bíróság a 12. § szerinti végzését az érdekelt személy kérelmére vagy az ügyész indítványára bármikor megváltoztathatja,
(2) A bíróságnak a 12. § szerinti végzés megváltoztatására irányuló eljárására a 9-12. §-ok rendelkezései megfelelően irányadók.
IV.
VEGYES ÉS HATÁLYBALÉPTETŐ RENDELKEZÉSEK
14. § A gondozás és a gondozóintézeti elvonó-kezelés az alkoholista munkaidején kívül történik.
15. § Mindazok, akik munkakörükkel kapcsolatban valakinek a törvényerejű rendelet hatálya alá eső gondozásáról, elvonó-kezeléséről vagy munkaterápiás foglalkoztatásáról tudomást szereznek, e körülmény tekintetében titoktartásra kötelesek. Titoktartási kötelezettségét nem szegi meg az, aki az említett körülményről az e törvényerejű rendelet vagy ennek alapján kiadandó miniszteri rendelet végrehajtása érdekében intézkedni, illetőleg eljárni hivatott állami és társadalmi szervet értesíti.
16. § A gondozóintézet (kórház, munkaterápiás intézet) a rendőrség útján elővezetteti a gondozáson való részvételre, illetőleg az elvonó-kezelésre kötelezett személyt, ha gondozás, illetőleg elvonó-kezelés végett a kitűzött időben és helyen nem jelenik meg, vagy a kórházba (munkaterápiás intézetbe) a kitűzött időre nem tér vissza és távolmaradását nem menti ki, vagy a kórházat (munkaterápiás intézetet) engedély nélkül elhagyja. Az elővezetés foganatosításához ügyészi jóváhagyás nem szükséges.
17. § E törvényerejű rendelet hatálya nem terjed ki a büntető eljárás keretében elrendelt alkoholelvonó-kezelésre.
18. § (1) E törvényerejű rendelet az 1966. évi október hó 15. napján lép hatályba; ezzel egyidejűleg az 1962. évi 18. számú törvényerejű rendelet hatályát veszti.
(2) Az elvonó-kezelésre vonatkozó rendelkezések végrehajtásáról a Szakszervezetek Országos Tanácsával - és a felülvizsgálatra vonatkozó rendelkezések tekintetében az igazságügyminiszterrel - egyetértésben az egészségügyi miniszter gondoskodik.
(3) A kijózanító szobák működésével kapcsolatos rendészeti teendők ellátásáról a belügyminiszter, az egészségügyi feladatok ellátásáról az egészségügyi miniszter, a megfelelő helyiségek biztosításáról pedig a járási [városi, városi (fővárosi) kerületi] tanács végrehajtó bizottságának igazgatási osztálya gondoskodik.
(4) Felhatalmazást kap az igazságügyminiszter, hogy a 7. és a 9-13. §-okban foglalt rendelkezések kapcsán a bíróságokra irányadó részletes eljárási szabályokat megállapítsa.
(5) Az 1965. évi 4. számú törvényerejű rendelettel kihirdetett Egységes Kábítószer Egyezmény 38. cikke alapján a kábítószer-élvezők elvonó-kezelését - ideértve a gyógykezelt személyek felülvizsgálatát is - az egészségügyi miniszter, az eljárás törvényességének bírósági ellenőrzését és a kábítószer-élvező személy gyermekének tartását az igazságügyminiszter e törvényerejű rendeletben foglaltaknak megfelelően szabályozza.
Dobi István s. k.,
a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke
Kiss Károly s. k.,
a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára