2/1967. (VIII. 26.) BkM rendelet

az Állami Kereskedelmi Felügyelőség eljárásáról

Az Állami Kereskedelmi Felügyelőségről szóló 10/1967. (IV. 22.) számú kormányrendelet végrehajtásaként az alábbiakat rendelem.

Általános rendelkezések

1. § Az Állami Kereskedelmi Felügyelőség (a továbbiakban: ÁKF) működése feletti felügyeletet a belkereskedelmi miniszter látja el.

2. § (1) Az ÁKF hatásköre a 10/1967. (IV. 22.) számú kormányrendelet 2. §-ában foglaltakra terjed ki.

(2) Az Állami Kereskedelmi Főfelügyelőség és a területi (megyei, Budapesti) felügyelőségek tagjai vizsgálatot az ország egész területén végezhetnek. Ezt követő intézkedés megtételére a Főfelügyelőség tagjainak jogköre külön felhatalmazás nélkül kiterjed az ország egész területére, a területi felügyelőségek tagjai azonban intézkedést csak állandó működési területükön tehetnek, kivéve, ha az Állami Kereskedelmi Főfelügyelőség vezetője a vizsgálatban résztvevő más területi felügyelőségek tagjait intézkedés megtételére is feljogosította.

3. § (1) A felügyelők eljárásuk során kötelesek a tényállást - minden részletre kiterjedően - tisztázni és ennek alkalmával figyelembevenni a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket.

(2) A felügyelőket fegyelmi és büntetőjogi felelősség terheli azért, hogy a tényeket a valóságnak megfelelően rögzítsék és jelentsék.

(3) A felügyelők bűntett, szabálysértés, fegyelmi vétség vagy egyéb jogsértés felfedésekor kötelesek az érintett személyekre és az általuk betöltött állásra tekintet nélkül a szükséges intézkedéseket haladéktalanul megtenni.

4. § (1) Ellenőrzésnél, vizsgálatnál és általában az ügyek intézésénél nem járhat el az ÁKF-nek az a tagja, aki az ellenőrzött vagy vizsgált személynek, illetőleg a vizsgált egység bármely dolgozójának, az eljárásban érdekelt vagy abban szereplő személynek a (3) bekezdés szerinti hozzátartozója, továbbá az, akitől az ügy tárgyilagos megítélése egyéb okból nem várható (elfogultság).

(2) Az ügy másodfokú intézéséből ki van zárva az ÁKF-nek az a tagja, aki az elsőfokú eljárásban részt vett.

(3) Hozzátartozó az egyeneságbeli rokon, annak házastársa, az örökbefogadó és nevelőszülő, az örökbefogadott és nevelt gyermek, a testvér, a házastárs, az élettárs, a jegyes, a házastárs egyeneságbeli rokona és testvére, valamint a testvér házastársa.

(4) Az ÁKF tagja köteles az (1)-(2) bekezdésben meghatározott kizárási okot tudomására jutásakor a felügyelőség vezetőjének nyomban bejelenteni. A kizárás felől a felügyelőség vezetője, az utóbbinak kizárása felől az Állami Kereskedelmi Főfelügyelőség vezetője dönt. Kizárás esetén ki kell jelölni az eljáró felügyelőt, illetve felügyelőséget

Eljárási szabályok

5. § (1) Az ÁKF

a) hivatalból (saját kezdeményezésre), vagy

b) megkeresés, bejelentés, kérelem alapján yégzi vizsgálatait és teszi meg intézkedéseit.

(2) A vizsgált szervek kötelesek minden okmányt, okiratot betekintésre rendelkezésre bocsátani, továbbá mindennemű írásbeli és szóbeli felvilágosítást megadni, amely az ellenőrzéshez szükséges.

6. § (1) Az ÁKF tagjai vizsgálataikat rendszerint másodmagukkal folytatják. Az ÁKF tagja egyedül is eljárhat, de az észlelt tényeket lehetőleg érdektelen harmadik személy jelenlétében kell jegyzőkönyvbe foglalni.

(2) Az eljárás során ügyelni kell arra, hogy az a forgalom lebonyolítását, a fogyasztók kiszolgálását lehetőleg ne akadályozza.

(3) Egyes vizsgálatokba a szükséghez mérten bevonhatók azok a szervek is, amelyek érdekeltek az ellenőrzésben.

7. § (1) Az ÁKF tagjai a vizsgálatot felügyelői minőségük előzetes feltárásával, vagy annak titokban tartásával, fogyasztókként fellépve végzik, intézkedésük előtt azonban eljárási jogosultságukat igazolni kötelesek.

(2) Az eljárás során ügyelni kell arra, hogy a vizsgálat az ügy eldöntése szempontjából lényeges valamennyi körülményre és ahhoz kapcsolódó olyan tényekre is kiterjedjen, amelyek nélkül a feltárt bűntett, szabálysértés, fegyelmi vétség, vagy egyéb jogsértés nem bírálható el. A vizsgálatnak a terhelő és mentő, valamint a súlyosbító és enyhítő körülmények megállapítására egyaránt ki kell terjednie.

(3) A tényállás megállapítása érdekében szükség esetén tanúk is meghallgathatók, akiknek nyilatkozatát jegyzőkönyvbe kell foglalni és azt velük aláíratni.

8. § (1) Élelmiszer-, ruházati és egyéb iparcikkek próbavásárlásánál a kért áru kiszolgálásakor a fizetés után az áru birtokában kell az ÁKF tagjának magát felfednie (igazolványát felmutatni); az árut (többféle árunál mindegyiket külön-külön) megmérni, az áru minőségét és az árfelszámítás helyességét ellenőrizni.

(2) A vendéglátóiparban az étel-ital mennyisége, minősége akkor ellenőrizhető, ha a vendég a fogyasztást még nem kezdte meg, az árfelszámítás helyessége pedig a számolás után.

9. § (1) Csomagellenőrzés - amikor az ÁKF tagja a fogyasztónak kiszolgált áru minőségét, mennyiségét és árfelszámítását ellenőrzi - csak akkor végezhető, ha a fogyasztó az árut az üzletből még nem vitte ki. A csomagellenőrzés módjára egyébként a 8. §-ban foglalt rendelkezések az irányadók.

(2) Csomagellenőrzéshez az árut a fogyasztótól csak az ÁKF igazolvány felmutatásával és az ellenőrzés tényének közlésével szabad elkérni. A fogyasztó a csomag vagy a kiszolgált áru átadására nem kötelezhető

10. § (1) Ha az áru minőségét, összetételét csak vegyi vagy műszaki vizsgálattal lehet megállapítani vagy ha az ellenőrzött áru azonosságának bizonyítása ezt megkívánja, az áruból jegyzőkönyv felvételével mintát és ellenmintát kell venni.

(2) A mintavétel módjára a vonatkozó rendelkezések az irányadók. Külön rendelkezés hiányában a mintát és az ellenmintát ugyanabból az áruból kell venni, mindkettőt az ÁKF tagjának és az ellenőrzött egység vezetőjének aláírása után le kell pecsételni. Az ellenmintát az ellenőrzött egység vezetője őrzi meg.

(3) Az ÁKF a vizsgált szervet kötelezheti, hogy a szabályszerűen lepecsételt mintát a minőségvizsgáló intézetnek küldje el vizsgálatra és annak szakvéleményét meghatározott időn belül az ÁKF-nek mutassa be. A felszámított vizsgálati díj a minőségvizsgálat eredményétől függetlenül az érintett szervet terheli. Magánkereskedő, magániparos és termelő árujából vett mintát az ÁKF küldi be vizsgálatra és annak díja azokat csak akkor terheli, ha az áru minősége hibás, illetve kifogásolható volt. Ellenkező esetben a vizsgálat díját áthárítani nem szabad és a vonatkozó rendelkezések szerint a vizsgálat során esetleg megsemmisült vagy megrongált áru értékét is meg kell téríteni.

11. § (1) A vizsgálat tényét, időpontját és eredményét, a rendszeresített ellenőrzési könyvbe kell bejegyezni, az ellenőrzési könyv vezetésére vonatkozó szabályok szerint.

(2) Az ellenőrzési könyvbe írt megállapítások nyomán foganatosított intézkedéseket a legközelebbi ellenőrzés alkalmával vizsgálni kell.

12. § (1) A vizsgálatok során észlelt olyan rendellenességek esetében, amelyek további eljárást, intézkedést igényelnek, jegyzőkönyvet kell felvenni.

(2) A jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell:

a) a jegyzőkönyv felvételének idejét, helyét,

b) a vizsgálatot végző és a vizsgálatban résztvevő személyek megnevezését,

c) a vizsgált egység megjelölését és a boltvezetőnek, illetve helyettesének nevét,

d) a vizsgálat célját, tárgyát,

e) a feltárt tényállás pontos leírását és a felelős személy megnevezését, személyi adatait a személyi igazolvány alapján, vagyoni (kereseti) körülményeit,

f) a felelős személy nyilatkozatát, védekezését és az arra vonatkozó ténymegállapításokat,

g) az esetleg meghallgatott tanú személyi adatait és nyilatkozatát,

h) a jegyzőkönyv lezárását.

(3) A jegyzőkönyvet egy másolati példánnyal kell kiállítani és a másolatot a vizsgált egység vezetőjének vagy a felelős személynek kell átadni.

Intézkedések

13. § (1) A felvett jegyzőkönyvet határozathozatal céljából a felügyelőség vezetőjéhez vagy helyetteséhez kell terjeszteni.

(2) Az ÁKF által tehető intézkedések:

a) büntető feljelentés,

b) szabálysértési feljelentés,

c) pénzbírság kiszabása,

d) figyelmeztetés,

e) fegyelmi (társadalmi bírósági) eljárás indítványozása,

f) árdrágításból vagy a fogyasztók megkárosításából eredő többletbevétel elvonásánali indítványozása,

g) elkobzás és zár alá vétel,

h) eljárás megszüntetése.

(3) Az intézkedés megtételénél figyelembe kell venni a feltárt cselekmény vagy mulasztás jellegét, súlyát, az elkövetés és az elkövető körülményeit, s ennek megfelelően a jogszabályok rendelkezései szerint kell eljárni.

14. § (1) Az ÁKF büntető feljelentést vagy a feljelentésre indítványt akkor tesz, ha a feltárt cselekményt vagy mulasztást a hatályos jogszabályok bűntettnek minősítik.

(2) A büntető feljelentésnek tartalmaznia kell mindazokat az adatokat, amelyek a bűntett, illetőleg az elkövető személyének felderítéséhez, valamint a bizonyítékok megszerzéséhez szükségesek, így különösen:

a) a feljelentést tevő ÁKF megnevezését székhelyét, az ügyintéző nevének feltüntetésével,

b) a gyanúsított személy megnevezését (név, születési év, hely, anyja neve), foglalkozását (beosztását és munkahelyét), személyi és vagyoni körülményeit,

c) a cselekmény részletes leírását az elkövetés helyének és idejének megjelölésével,

d) a bizonyítékokat, illetőleg az arra vonatkozó adatokat,

e) az ellenőrzésről felvett jegyzőkönyvet.

(3) A feljelentést az elkövetés helye szerint illetékes járási (városi, kerületi) ügyészségnek kell megküldeni.

(4) Ha az ügyészség a feljelentést azzal adja vissza, hogy az ÁKF az ügyet saját hatáskörében bírálja el, e rendeletnek pénzbírságolásra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.

15. § (1) Ha a feltárt cselekmény vagy mulasztás szabálysértés, a felügyelőség vezetője dönt afelől, hogy feljelentést tesz-e vagy pedig az ÁKF bírságolási hatáskörében kívánja az ügyet elbírálni.

(2) Szabálysértési eljárás lefolytatása végett az iratokat feljelentéssel kell az illetékes hatóságnak megküldeni. Szabálysértési feljelentés különösen akkor indokolt, ha - bírság kiszabása mellett vagy anélkül - olyan intézkedés látszik szükségesnek, amelynek megtételére csupán az illetékes hatóság jogosult (iparengedély megvonása, iparcikk elkobzása stb.).

16. § (1) Az ÁKF olyan cselekmény vagy mulasztás miatt szabhat ki bírságot, amely

a) szabálysértésnek minősül és amelyet a felügyelőség vezetője bírságolási eljárás alá von,

b) megszegi a kereskedelmi szabályzatok rendelkezéseit,

c) miniszteri rendelet szabálysértésnek nem minősített rendelkezéseit szegi meg,

d) kihirdetett miniszteri, SZÖVOSZ elnöki utasítás olyan rendelkezését sérti, amelyre az utasítás az ÁKF bírságolási jogát kiterjeszti.

(2) Bírság mindazokra a személyekre - beosztástól függetlenül - kiszabható, akik az (1) bekezdésben felsorolt cselekményt, vagy mulasztást elkövetik. A magánkereskedő és a magánvendéglátóiparos a közreműködő hozzátartozójának, valamint alkalmi, szívességi megbízottjának tevékenységéért is felelős.

(3) Ha az ÁKF büntető vagy szabálysértési feljelentést tesz, bírságot nem szabhat ki. Ha a büntető vagy szabálysértési eljárás ugyanazon cselekmény miatt a bírság kiszabása után indul meg, a bírságot kiszabó határozatot hatályon kívül kell helyezni és intézkedni kell a már befizetett bírság visszatérítése iránt.

17. § (1) A bírság kiszabásánál az elkövetett cselekmény vagy mulasztás súlyát, társadalomveszélyességét, az elkövető személyi és családi körülményeit, a terhelő és mentő, valamint súlyosbító és az enyhítő körülményeket kell figyelembe venni, továbbá azt, hogy a bírság elsősorban nevelő jellegű legyen.

(2) Az ÁKF bírságot a 10/1967. (IV. 22.) számú kormányrendelet 6. § (1) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott mértékben szabhat ki. Ha a vizsgálatot a területi felügyelőség folytatta le, bírságot csak a területi felügyelőség vezetője szabhat ki. Az Állami Kereskedelmi Főfelügyelőség vezetője elsőfokú bírságot akkor szabhat ki, ha a vizsgálatot elsőfokon a Főfelügyelőség saját hatáskörében folytatta le.

(3) A kiszabott bírság megfizetésére legfeljebb 6 havi részletfizetési kedvezmény adható, ha arra az elkövető rászorul. Elveszti részletfizetési kedvezményét az a bírságolt személy, aki fizetési kötelezettségének nem tesz eleget. A részletfizetést az elsőfokon eljárt ÁKF a pénzbírságot kiszabó határozat jogerőre emelkedése után is engedélyezheti.

18. § Egyéb intézkedés megtételének mellőzésével figyelmeztetésben részesíthető az elkövető, ha a cselekmény vagy mulasztás csekély jelentőségű és a mellőzést az elkövetés vagy az elkövető körülményei indokolják. A figyelmeztetésben rá kell mutatni a magatartás helytelenségére és az elkövetőt a helyes magatartásra azzal kell felhívni, hogy annak ismétlődése esetén bírság kiszabására kerül sor.

19. § (1) Ha a feltárt cselekmény vagy mulasztás kizárólag fegyelmi vétség, az ÁKF az elkövető fegyelmi hatóságát keresi meg a fegyelmi eljárás lefolytatása végett.

(2) Az ÁKF a fegyelmi hatóság útján vagy közvetlenül a vállalat szakszervezeti bizottságánál az ügy társadalmi bíróság elé terjesztését is javasolhatja. Ha a fegyelmi hatóság vagy a szakszervezeti bizottság a társadalmi bírósági eljárást nem tartja indokoltnak, akkor az ügyben a fegyelmi hatóság köteles eljárni. Az ÁKF javaslatában kérheti, hogy a társadalmi bíróság az ügy elbírálásának eredményéről a határozat megküldésével tájékoztassa.

(3) A megkeresésben a tényállást és az arra vonatkozó bizonyítékokat közölni, illetőleg csatolni kell. A fegyelmi hatóság a jogerős határozat kiadmányát az ÁKF-nek megküldeni köteles.

(4) Az ÁKF által tett fegyelmi indítvány a fegyelmi hatóságot nem köti, az eljárás mellőzését azonban indokolni köteles. Ha az ÁKF az általa tett fegyelmi indítvány nyomán tett intézkedéssel nem ért egyet, az összes iratokat a Főfelügyelőség vezetőjéhez terjeszti fel, aki szükség esetén a fegyelmi hatóság felügyeleti szervét értesíti a sérelmezett intézkedésről.

20. § (1) A vizsgálat során feltárt fogyasztói megkárosítás esetén az ÁKF a felelős személy felelősségrevonásán túlmenően az egység vagy szerv vezetőjét a vásárló kártalanítására utasítja.

(2) Ha árdrágításból vagy a fogyasztók megkárosításából eredően az érintett egység vagy szerv számottevő mértékű többletbevételre tett szert és a vásárlók kártalanítására nincs lehetőség, az ÁKF az illetékes pénzügyi szervnél indítványt tehet további intézkedés megtételére. A többletbevétel mértékét az ÁKF kimunkálás, becslés, vagy szükség szerint a minőségellenőrző szerv szakvéleménye alapján állapítja meg.

21. § (1) Az ÁKF a közfogyasztásra veszélyesnek talált, egészségre ártalmas élelmiszerek forgalombahozatalát megtilthatja, azokat zár alá veheti, elkobozhatja.

(2) Zár alá vételnek akkor van helye, ha az ÁKF az egészségvédelmi szempontból gyanús élelmiszernek a forgalombahozatalát a minőségvizsgálat eredményéig megtiltja. A zár alá vételt úgy kell foganatosítani, hogy kétségtelenül megállapítható legyen a forgalomból kivont áru és annak meny-nyisége, ugyanakkor pedig biztosított legyen a forgalomból kivont áru elkülönített kezelése. A zár alá vett árut lehetőséghez képest le kell pecsételni.

(3) Elkobozni azokat az élelmiszereket kell, amelyekről kétségtelenül megállapítható, hogy egészségre ártalmasak. Az elkobzásról vagy a helyszíni megsemmisítésről a 12. §-nak megfelelő jegyzőkönyvet kell felvenni. Ha az elkobzott áru a helyszínen nem semmisíthető meg, az ÁKF az elkobzásról szóló határozatban rendelkezik arról, hogy az árut hova kell az egységnek vagy a magánkereskedőnek (iparosnak) szállítani. Ilyenkor gondoskodni kell az elkobzott áru azonosságának biztosításáról.

(4) Az egészségre ártalmas élelmiszerek elkobzásán kívül az ÁKF más árut, terméket nem kobozhat el. Ha az elkobzás ipari vagy kereskedelmi rendészeti szempontból (iparengedély nélküli kereskedés stb.) indokolt, az ÁKF a szabálysértési eljárás megindításakor (feljelentés) indítványozza az elkobzás kimondását, az áru értékesítésének vagy más módon való felhasználásának (megsemmisítésének) egyidejű megtiltásával és zár alá vételével.

22. § Ha az ÁKF vizsgálata eredményeként azt állapítja meg, hogy bűntettet, szabálysértést, fegyelmi vétséget vagy egyéb jogsértést nem követtek el, illetőleg azt nem az eljárás alá vont követte el, az eljárást megszünteti.

23. § (1) A vizsgálatok során törekedni kell azoknak az okoknak és körülményeknek a felfedésére is, amelyek a jogsértés elkövetését lehetővé tették vagy előmozdították.

(2) Az eljáró ÁKF köteles ezekről az okokról és körülményekről további szabályszegések elkövetésének megelőzése végett az intézkedésre illetékes szervet értesíteni.

(3) Az értesített szerv köteles 30 napon belül válaszolni és válaszában közölni azokat az intézkedéseket, amelyeket az értesítés alapján tett.

24. § Tanulóval szemben büntető feljelentésen, figyelmeztetésen vagy fegyelmi eljárás indítványozásán kívül más intézkedés nem tehető.

Határozatok

25. § (1) Az ÁKF mind az ügy érdemében, mind az eljárás során döntést igénylő kérdésekben határozatot hoz.

(2) Az ÁKF az általa hozott határozathoz kötve van, azt saját hatáskörében nem változtathatja meg, hatályon kívül nem helyezheti. Ez a rendelkezés nem vonatkozik:

a) az ügyészi óvással megtámadott határozatra, amelyet az ÁKF - ha az óvással egyetért - saját hatáskörében megváltoztathat,

b) a 16. § (3) bekezdésében foglalt hatályon kívül helyezésre, valamint

c) a határozatba került név, szám vagy egyéb elírási hiba kijavítására.

(3) A meghozott határozatot a (2) bekezdés körét meghaladóan csak a fellebbezési hatóság változtathatja meg vagy helyezheti hatályon kívül.

26. § (1) A határozatnak tartalmaznia kell:

a) az ÁKF eljáró szervének megnevezését,

b) az ügyiratszámot,

c) a rendelkező részt, amely a tett intézkedést jogszabályra utalással tartalmazza,

d) tájékoztatást arról, hogy a határozat ellen milyen jogorvoslatnak (hol és mennyi időn belül benyújtandó fellebbezésnek) van helye,

e) az indokolást,

f) a határozat keltét, az aláírást és a bélyegzőt.

(2) Az indokolásnak tartalmaznia kell a megállapított tényállást, a feltárt szabálytalanság leírását, a megsértett jogszabály megjelölésével, az erre vonatkozó bizonyítékokat, valamint azokat az okokat, amelyek a tett intézkedést, pénzbírságnál annak mérvét támasztják alá.

(3) A határozatot írásban kell közölni az elkövetővel és az érdekeltekkel; az elkövetővel vétíves kézbesítés útján.

Jogorvoslatok

27. § Elsőfokú eljárásban hozott határozat ellen, a határozatot hozó felügyelőségnél a kézbesítést követő 15 napon belül benyújtandó fellebbezésnek van helye. A fellebbezés halasztó hatályú és azt 8 napon belül kell az összes iratokkal együtt -szükség esetén az elsőfokon eljárt hatóság jelentésével együtt - felterjeszteni a másodfokon eljáró hatósághoz.

28. § A területi felügyelőség elsőfokon hozott határozata ellen benyújtott fellebbezést vagy panaszt az Állami Kereskedelmi Főfelügyelőség vezetője, az Állami Kereskedelmi Főfelügyelőség vezetője által elsőfokon hozott határozat ellen benyújtott fellebbezést vagy panaszt a miniszter bírálja el.

29. § A fellebbezést vagy panaszt a felterjesztéstől, illetőleg a beérkezéstől számított 30 napon belül kell elintézni. Ha az ügy elbírálása hosszabb időt vesz igénybe (helyszíni vizsgálat, újabb adatok, szakvélemény, stb. beszerzése), a határidőt újabb 30 nappal lehet meghosszabbítani. Erről a körülményről a fellebbezőt (panaszost) írásban értesíteni kell.

30. § A fellebbezést elbíráló szerv másodfokon a következő határozatokat hozhatja:

a) az elkésett fellebbezést visszautasítja,

b) a fellebbezéssel megtámadott határozatot helybenhagyja,

c) az elsőfokú határozatot egészben vagy részben megváltoztatja,

d) az elsőfokú határozatot megsemmisíti és új eljárást rendel,

e) az elsőfokú határozatot megsemmisíti és az eljárást megszünteti.

31. § (1) A másodfokon eljáró szerv a fellebbezéssel megtámadott határozatot akkor hagyja helyben, ha az elsőfokú határozat helyesen megállapított tényállás alapján a törvényes rendelkezéseknek megfelelő intézkedést tartalmaz, a tett intézkedés arányban áll az elkövetett cselekmény vagy mulasztás súlyával, jellegével, az elkövető személyi körülményeivel, figyelemmel az intézkedés nevelő jellegére is.

(2) Ha az elsőfokon eljáró hatóság az eljárási szabályok megszegésével hozta meg határozatát, hatáskörét túllépte vagy egyéb, a határozatra kiható törvénysértést követett el, a fellebbezési hatóság az elsőfokú határozatot megsemmisítheti és új eljárás lefolytatását rendelheti el.

(3) Ha a másodfokon eljáró szerv azt állapítja meg, hogy az elsőfokon hozott határozat a cselekményt helytelenül minősítette szabálysértésnek, egyéb jogsértésnek, vagy az elkövető időközben elhalálozott, illetőleg a 37. §-ban szabályozott elévülés bekövetkezett, azt hatályon kívül helyezi és az eljárást megszünteti.

32. § (1) A fellebbezést elbíráló szerv határozatának meghozatala előtt - szükség szerint - vizsgálatot tarthat, a fellebbezőt akár írásban, akár szóban meghallgathatja. A szóbeli meghallgatásról jegyzőkönyvet kell felvenni és a fellebbezés elbírálása előtt tartott vizsgálatra e rendelet rendelkezéseit kell alkalmazni.

(2) A másodfokú határozatra a 26. § rendelkezései az irányadóak, azzal a kiegészítéssel, hogy az indokolásnak a megsemmisítésnél a törvénysértés megjelölését is tartalmaznia kell.

(3) A fellebbezési eljárás során hozott határozatot a fellebbezővel és mindazokkal, akikkel az elsőfokú határozatot közölték, az elsőfokon eljárt szerv útján írásban kell közölni.

33. § Az Állami Kereskedelmi Főfelügyelőség vezetője a területi felügyelőség vezetőjének határozatát hivatalból felülvizsgálhatja. Ha a Főfelügyelőség vezetője felügyeleti jogkörének gyakorlása során megállapítja, hogy a területi felügyelőség határozata, intézkedése jogszabályt sért, a sérelem orvoslása iránt a 29. § értelmében hivatalból köteles intézkedni és a 30. §-ban foglalt intézkedéseket hozhatja.

Vegyes rendelkezések

34. § (1) Ha az ÁKF vizsgálatai során hibát vagy hiányosságot észlel, az illetékes dolgozót annak megszabott határidőn belül történő megszüntetésére kötelezi. Az egységvezető csak olyan hiba vagy hiányosság megszüntetésére kötelezhető, amely saját hatáskörében végrehajtható. Egyébként a vállalat, szerv vezetője kötelezhető a hiányosságok megszüntetésére.

(2) A vállalat, szerv vezetője intézkedéséről az ÁKF-et 30 napon belül tájékoztatni köteles. A hiba vagy hiányosság megszüntetését - a megszabott határidő lejártával - ellenőrizni kell.

(3) Ha a kötelezett személy az észlelt hibákat, hiányosságokat határidőre nem szünteti meg, a mulasztás miatt az ÁKF fegyelmi indítványt tehet, illetőleg bírságot szabhat ki.

35. § (1) Hamis vagy nem hitelesített, illetőleg rossz mérlegnek és mérőeszköznek a forgalomból való kivonásakor a mérőeszközt le kell pecsételni úgy, hogy azon tovább mérni ne lehessen. Egyben kötelezni kell az egység vezetőjét (vállalatot, magánkereskedőt) a mérleg, mérőeszköz megjavítására, hitelesítésére, illetőleg kicserélésére.

(2) Hamisított mérőeszköz esetén a szabálysértési eljárás során kell az elkobzásra indítványt tenni.

36. § A jogerősen kiszabott bírság behajtása a megyei (fővárosi, megyei jogú városi) tanács V. B. pénzügyi osztályának hatáskörébe tartozik. A kiszabott bírság a tanács költségvetési bevétele.

37. § (1) Nincs helye bírság kiszabásának, ha a cselekmény elkövetésétől 6 hónap eltelt (elévülés). Ha a jogsértés azzal valósult meg, hogy az elkövető valamely jogellenes helyzetet, állapotot nem szüntetett meg, az elévülés mindaddig nem kezdődik el, amíg ez e helyzet vagy állapot fenn áll.

(2) Ha az elkövetéstől számított 6 hónapon belül a cselekmény miatt büntető eljárás indult, később azonban a nyomozóhatóság vagy a bíróság az eljárás lefolytatása végett az ügyet az ÁKF-hez teszi át, az elévülés újra kezdődik azon a napon, amelyen az áttételt elrendelő határozat az ÁKF-hez érkezett.

(3) A jogsértés miatt az elkövető ellen foganatosított eljárási cselekmény az elévülést félbeszakítja. A félbeszakítás napjával az elévülés ismét elkezdődik.

38. § (1) A bírság behajtásának nincs helye, ha a határozat jogerőre emelkedésétől egy év eltelt. Az elévülési időbe azonban nem számít be a halasztás és a részletfizetésre engedélyezett idő.

(2) A behajtás iránt tett intézkedés az elévülést félbeszakítja. A félbeszakítás napjával az elévülés ismét elkezdődik.

39. § Az ÁKF vizsgálati célok megvalósítása érdekében együttműködik, illetve munkakapcsolatot tart fenn:

a) a Belkereskedelmi Minisztérium szerveivel, különösen az ágazati felügyelet, komplex vizsgálatok és árellenőrzések terén,

b) más minisztériumokkal, KNEB-bel, közegészségügyi, rendészeti szervekkel, szövetkezeti és szakszervezeti szervekkel,

c) a megyei, fővárosi tanács kereskedelmi osztályaival a területi ágazati felügyelet gyakorlása, az országos árrendezések végrehajtása, stb. során,

d) egyéb, területi kereskedelmet irányító szervekkel, MÉSZÖV, irodák, stb. a tevékenységüket érintő kérdésekben,

e) a KERMI-vel és egyéb minőségvizsgáló szervekkel, a minőségvédelem érdekében folytatott vizsgálatok kapcsán,

f) a tanácsok és szakszervezetek által irányított társadalmi ellenőrökkel, akiket vizsgálataiba rendszeresen bevonja, továbbképzésüket elősegíti,

g) a vállalati ellenőrökkel, szövetkezetek felügyelőbizottságaival, segítséget nyújt módszereik továbbfejlesztésében és időszakonként őket közös vizsgálataiba bevonja.

40. § (1) A megyei (fővárosi) tanácsok Végrehajtó Bizottságai fogyasztói érdekvédelemmel kapcsolatos egyes átfogóbb célvizsgálatok elvégzésére felkérhetik a területileg illetékes felügyelőségeket.

(2) Ha a Végrehajtó Bizottság által megadott határidőre a vizsgálat nem végezhető el, vagy az akadályozná az ÁKF munkatervi feladatai elvégzését, az ÁKF az új határidőt közli a Végrehajtó Bizottsággal.

(3) Az ügyészség az ÁKF működése felett törvényességi felügyeletet gyakorol. Ezen túlmenően a területi felügyelőség a megyei (fővárosi) főügyészt fontosabb vizsgálati tapasztalatairól tájékoztatja, egyes jelentősebb ügyekben intézkedés előtt kikéri az ügyészség állásfoglalását.

41. § Az Állami Kereskedelmi Főfelügyelőség vezetője részt vesz a kereskedelemre vonatkozó szabályzatok, valamint a hatáskörét érintő jogszabályok megalkotásában, módosításában, a szükséges változtatásokra javaslatot tehet.

42. § A hibák megelőzése érdekében az ÁKF közérdekű tapasztalatairól a vásárlók tömegeit nyilvánosan (sajtó, rádió, televízió) tájékoztatja és elősegíti, hogy a fogyasztói megkárosításokkal szemben maguk a vásárlók is hatásosan fellépjenek.

43. § A rendeletben nem érintett egyéb eljárási kérdésekben, így a panaszok intézésénél, az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezései az irányadók.

44. § E rendelet 1967. szeptember 1. napján lép hatályba, ezzel egyidejűleg az 1/1936. (I. 8.) BkM rendelettel módosított 4/1963. (VII. 24.) BkM rendelet hatályát veszti.

Sebes Sándor s. k.,

a belkereskedelmi miniszter első helyettese