51/1967. (XI. 24.) Korm. rendelet
a mezőgazdasági lakosság jövedelemadójáról
Adókötelezettség
1. § (1) A mezőgazdasági lakosság jövedelemadóját köteles fizetni az az állampolgár, aki az ország területén
a) gazdaságilag művelhető földterületet bármilyen címen használ,
b) két évesnél idősebb ló (öszvér) tulajdonosa (haszonélvezője).
(2) Az adókötelezettség megállapítása szempontjából az adóév első napján fennálló állapot az irányadó; az adókötelezettség időpontját a pénzügyminiszter ettől eltérően is szabályozhatja.
(3) A föld használatára jogosult abban az esetben is adófizetésre kötelezett, ha használati jogával nem él, vagy a használt földből nincs jövedelme. Jogcím nélküli földhasználat esetén a tényleges földhasználó az adófizetésre kötelezett.
2. § A közös háztartásban élők együtt adóznak; a részletes szabályokat a pénzügyminiszter állapítja meg.
Adómentesség
3. § Állandóan mentes a mezőgazdasági lakosság jövedelemadója alól:
a) az a külföldi állampolgár, akinek adómentességét nemzetközi egyezmény biztosítja;
b) a termelőszövetkezet részéről eltartásban, illetve az öregségi és munkaképtelenségi járadékban részesülő mezőgazdasági termelőszövetkezeti tag, a háztáji gazdasága után;
c) az állami tartalékszőlők és tartalékgyümölcsösök haszonbérlője e terület után;
d) a földterület után az, aki által használt összes földterület négyszáz négyszögölnél kisebb, ha ezen belül a szőlő, kert, gyümölcsös művelésiág-csoportba tartozó terület együttesen a kétszáz négyszögölet nem éri el.
4. § Ideiglenesen mentes a mezőgazdasági lakosság jövedelemadója alól az újonnan telepített gyümölcsös, erdő és szőlő területe. Az adómentesség időtartama gyümölcsösnél 2-10, erdőnél 20, szőlőnél 4 év.
Az adó alapja és mértéke
5. § (1) A mezőgazdasági lakosság jövedelemadóját
a) a földhasználatból származó átlagos jövedelem esetén a földterület nagyságára, művelési ágára és művelési áganként átlagos kataszteri tisztajövedelmére figyelemmel meghatározott adótételek;
b) a gazdálkodásból eredő, az átlagosnál magasabb jövedelem esetén az adóköteles tisztajövedelem után meghatározott adókulcsok;
c) a lovak (öszvérek) darabszámára figyelemmel meghatározott adótételek
alapján kell megállapítani.
(2) A mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagjai - a termelőszövetkezeti törvény rendelkezéseinek megfelelő háztáji gazdaság esetén - a háztáji föld nagyságára és művelési ágára figyelemmel meghatározott, kedvezményes adótételekkel adóznak. A háztáji gazdaságok adózási szabályait kell megfelelően alkalmazni az illetményföldet használókra is.
6. § (1) A mezőgazdasági lakosság jövedelemadójának az átlagjövedelem alapján fizetendő országos adótételeit, valamint a lovak (öszvérek) darabszáma után megállapított adót a rendelet melléklete tartalmazza.
(2) Az egyes községekre, járási jogú városokra, megyei jogú városi kerületekre és a fővárosi kerületekre érvényes adótételeket a gazdasági adottságokra figyelemmel - az országos adótételek alsó és felső határa között - a járási, járási jogú városi, megyei jogú városi kerületi és a fővárosi kerületi tanács végrehajtó bizottsága évenként állapítja meg.
(3) A megyei, megyei jogú városi és a fővárosi tanács végrehajtó bizottsága egyes, az átlagosnál kedvezőbb gazdasági adottságú községek, városok, városi (fővárosi) kerületek adótételeit az országos adótételek felső határánál legfeljebb 30%-kal magasabb mértékben állapíthatja meg.
(4) Az országos adótételek felső határától 30%-nál nagyobb mérvű eltérést a megyei, megyei jogú városi és a fővárosi tanács végrehajtó bizottsága javaslatára a pénzügyminiszter engedélyezhet.
(5) Az adózók által használt földterületek átlagjövedelme után fizetendő adó mértékét a tárgyévre érvényes adótételek alkalmazásával kell megállapítani. A földterület birtokcsoportba, művelési ágcsoportba és minőségi csoportba sorolásának, valamint az adó kiszámításának részletes szabályait a pénzügyminiszter állapítja meg.
(6) A földhasználat átlagos jövedelme után fizetendő adót alkalmazottanként 10%-kal felemelt mértékben kell megállapítani abban az esetben, ha az adózó a gazdaságában az adóévet közvetlenül megelőző évben rendszeresen idegen munkaerőt alkalmazott. Ez a rendelkezés nem alkalmazható abban az esetben, ha az idegen munkaerő rendszeres foglalkoztatása az adózó munkaképtelensége folytán vált szükségessé.
7. § Az az adózó, akinek a gazdálkodásból eredő jövedelme az átlagosnál magasabb, az 1. § (1) bekezdésének a) pontja alapján fizetendő jövedelemadót az adóköteles tisztajövedelem alapulvételével tartozik megfizetni. Az adó mértékét és az adózás szabályait a pénzügyminiszter állapítja meg.
Adókedvezmények
8. § (1) A mezőgazdasági lakosság jövedelemadójának fizetésére köteles adóalanyokat az 5. § (1) bekezdésének a) pontja szerint fizetendő adóból az alábbi adókedvezmények illetik meg:
a) a törvényesen és alapszabályszerűen működő termelőszövetkezeti csoport, szőlő- és gyümölcstermelő szakszövetkezet, szakcsoport és hegyközség tagját 20% adókedvezmény illeti meg azon földterületének adójából, amely után a szövetkezeti alapokhoz történő hozzájárulási kötelezettség terheli, ha a tag az anyagi hozzájárulási, valamint a közgyűlés határozatában foglalt egyéb - munkateljesítési stb. - kötelezettségének eleget tesz és gazdaságában idegen munkaerőt nem alkalmaz;
b) a 65. életévét betöltött férfi-, illetőleg a 60. életévét betöltött nőadózót 50% de legfeljebb 1000 Ft-ig terjedhető kedvezmény illeti meg, ha mező- és erdőgazdasági termelőmunkából származó jövedelmén kívül más adóköteles jövedelemmel nem rendelkezik, és munkaképes - vele együtt adózó - férfi családtagja nincs.
(2) Szőlőfelújítás esetén - a felújítás arányában a felújított szőlő használójának adókedvezményt kell nyújtani. Az adókedvezmény tartamát és mértékét a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterrel egyetértésben a pénzügyminiszter állapítja meg.
Az adó kivetése
9. § Az adó kivetésére és befizetésére vonatkozó szabályokat a pénzügyminiszter állapítja meg.
Elemi károk
10. § (1) A földterületet ért elemi csapás által okozott károk estében, ha azok kellő gondossággal nem voltak elháríthatok és a kár mértéke eléri vagy meghaladja a kárt szenvedett földterület várható terméseredményének 25%-át, az 5. § (1) bekezdésének a) pontja alapján megállapított tárgyévi adót részben vagy egészben el kell engedni.
(2) A mezőgazdasági lakosság jövedelemadója elengedésére alapot nyújtó elemi csapásnak minősül:
a) a jégeső, az ár-, illetve belvíz és a tűz: valamennyi művelési ágban;
b) a fagy: a szántó, szőlő és gyümölcsös művelési ágban.
(3) Az elemi csapás által okozott kár megállapításának módját, az adó elengedésének mértékét és az engedélyezés feltételeit a pénzügyminiszter szabályozza.
Jogorvoslat
11. § A mezőgazdasági lakosság jövedelemadója tárgyában hozott határozatok ellen az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezései szerint jogorvoslatnak van helye.
Vegyes rendelkezések
12. § (1) A pénzügyminiszter indokolt esetben engedélyezheti a tárgyévre kivetett adó mérséklését vagy elengedését is.
(2) Az adó mérséklésének, illetve elengedésének akkor van helye, ha az adóévben az adózótól függetlenül bekövetkezett rendkívüli körülmény folytán az adózó gazdasági helyzetében olyan kedvezőtlen változás állott be, hogy a kivetett adó behajtása az adózó megélhetését veszélyeztetné.
13. § (1) Az adóbevallás késedelmes benyújtása vagy elmulasztása miatt felemelt adó kivetésének van helye. Az adóemelés mértéke legfeljebb 50% lehet. Az adófelemelés részletes szabályait a pénzügyminiszter állapítja meg.
(2) A jogszabály egyéb rendelkezéseinek megsértése miatt az adócsalásra és a pénzügyi szabálysértésre vonatkozó rendelkezések értelmében büntető, vagy pénzügyi szabálysértési eljárásnak van helye.
14. § (1) Ez a rendelet a kihirdetése napján lép hatályba; rendelkezéseit 1868. január 1-től kezdődően kell alkalmazni.
(2) E rendelet végrehajtásáról a pénzügyminiszter gondoskodik. Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter, hogy a végrehajtási rendeletet a kormányrendelettel egységes szerkezetben tegye közzé.
Fock Jenő s. k.,
a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke
Melléklet az 51/1967. (XI. 24.) Korm. rendelethez
