3/1968. (I. 16.) KipM rendelet

a kisiparban foglalkoztatott dolgozók bérezéséről

Az érdekelt miniszterekkel, a Szakszervezetek Országos Tanácsával és az Országos Anyag- és Árhivatal elnökével egyetértésben a kisiparban foglalkoztatott dolgozók bérezését az alábbiak szerint szabályozom.

1. §

(1) Kisiparos fizikai dolgozóinak részére - a szakmunkástanulók kivételével - a rendelet I. számú melléklet kategória és bértáblázatban feltüntetett órabért kell fizetnie.

(2) A kisiparban teljesítménybérezés nem alkalmazható.

(3) A fizikai dolgozók bértételeit az egyes bérosztályon belül a munkavégzés körülményei szerint meghatározott bérhatárok között kell megállapítani.

(4) A bérhatáron belüli órabér mértékére a kisiparos és a dolgozó kölcsönös megegyezése az irányadó.

2. §

Szabadiparokban szakmunkás kategóriába csak azok a munkavállalók sorolhatók, akik az adott vagy ahhoz a technológiai ismeretek tekintetében közelálló szakiparágakban szakmunkás képesítéssel rendelkeznek.

3. §

A munkavégzéssel kapcsolatban felmerülő bérpótlékokat - a heti pihenőnapon, munkaszüneti napon, éjszakai vagy túlmunkában végzett munka után járó pótlék kivételével - a táblázat bértételei magukba foglalják.

4. §

(1) A kisiparos fizikai dolgozóinak bérét a dolgozó szakképzettsége és a munkavégzés körülményei alapján kell meghatározni.

(2) A szakképzettség szerinti fokozatokba történő besorolás feltételeit a rendelet II. számú melléklete, a bérkategóriába történő besorolás feltételeit pedig a III. számú melléklete tartalmazza.

(3) Az egészségre ártalmas munkakörökben foglalkoztatott dolgozóknál a csökkentett munkaidő bevezetése keresetcsökkenést nem eredményezhet.

(4) A lábápoló iparban foglalkoztatott vizsgázott dolgozók részére a kategória és a bértáblázat 31. osztályában, a lábápoló iparban foglalkoztatott vizsgával nem rendelkező, valamint a manikűrös iparban foglalkoztatott betanított dolgozók részére a táblázat 21. osztályában meghatározott bérhatárok között megegyezéssel kialakított órabért kell fizetni.

5. §

(1) A kisiparos nem fizikai dolgozóinak (adminisztrátor, könyvelő, anyagbeszerző) havi munkabérét közös megegyezéssel

1.000-1.800 Ft

bérhatárok között kell megállapítani.

(2) Amennyiben a kisiparos a nem fizikai dolgozóját a törvényesen előírt (heti 48 óra) munkaidőnél rövidebb munkaidőben foglalkoztatja, a dolgozó havi bérét a megadott bérhatárok között a teljes munkaidőre megállapított havi bér időarányos részének megfelelően tartozik kifizetni.

6. §

(1) Ez a rendelet 1968. év január hó 1. napján lép hatályba.

(2) A bértételekben nem foglalt pótlékok elszámolására, valamint a rendeletben nem szabályozott bérkérdésekben a Munka Törvénykönyvének előírásai az irányadók.

(3) Egyidejűleg a magánkisiparban foglalkoztatott fizikai dolgozók bérének rendezéséről szóló 1/1957. (VI. 29.) KipM rendelet hatályát veszti.

Nagy Józsefné s. k.,

könnyűipari miniszter

I. számú melléklet a 3/1968. (I. 16.) KipM rendelethez

KATEGÓRIA ÉS BÉRTÁBLÁZAT

A kisiparos fizikai dolgozóinak órabér-megállapítása

II. számú melléklet a 3/1968. (I. 16.) KipM számú rendelethez

A kisiparos fizikai dolgozóinak a képzettségi fokozatokba történő besorolása

1. Segédmunkás az a dolgozó, akinek ipari szakképzettsége nincs, vagy hat hónapnál rövidebb szakmábavágó gyakorlatot igazol.

2. Betanított munkás I. az a dolgozó, akinek ipari szakképzettsége nincs, de legalább 6 hónapi szakmábavágó gyakorlatot igazol.

3. Betanított munkás II. az a dolgozó, akinek ipari szakképzettsége nincs, de legalább 4 évi szakmábavágó gyakorlatot igazol.

4. Szakmunkás az a dolgozó, aki szakmunkásbizonyítvánnyal (segédlevéllel), ipari technikumi érettségi bizonyítvánnyal, ezek hiányában mesterlevéllel, vagy magasabb műszaki képzettséget igazoló végbizonyítvánnyal (oklevéllel) rendelkezik.

a) Szakmunkás I. az a dolgozó, aki az előző 4. pontban felsorolt előírásoknak megfelel és a szakmábavágó gyakorlata a 3 évet nem éri el.

b) Szakmunkás II. az a dolgozó, aki az előző 4. pontban felsorolt előírásoknak megfelel és 3-8 évi szakmábavágó gyakorlatot igazol.

c) Szakmunkás III. az a dolgozó, aki az előző 4. pontban felsorolt előírásoknak megfelel és szakmábavágó gyakorlata a 8 évet meghaladja.

Az építő és építőanyagiparban a technikusokat és az annál magasabb képesítésű dolgozókat, gyakorlati időtől függetlenül, a szakmunkás III. kategóriába kell besorolni.

5. A szakmábavágó gyakorlatot a szakmunkásbizonyítvány (segédlevél), vagy ennek hiányában mesterlevél, illetve ennél magasabb műszaki képesítést igazoló érettségi bizonyítvány, oklevél megszerzésétől kell számítani.

III. számú melléklet a 3/1968. (I. 16.) KipM rendelethez

A kisiparos fizikai dolgozójának bérkategóriába történő besorolása a képzettségi és munkakörülményi fokozat együttes figyelembevételével

11. kategóriába sorolható az a segédmunkás,

21. kategóriába sorolható az a betanított munkás I.,

31. kategóriába sorolható az a betanított munkás II.,

31. kategóriába sorolható az a szakmunkás I.,

41. kategóriába sorolható az a szakmunkás II.,

51. kategóriába sorolható az a szakmunkás III.,

aki normál erőkifejtés mellett és normál munkakörülmények között végzi munkáját, vagyis munkavégzését a nehéz munka és a kedvezőtlen körülmények, egészségi ártalom, veszély nem befolyásolják.

12. kategóriába sorolható az a segédmunkás,

22. kategóriába sorolható az a betanított munkás I.,

32. kategóriába sorolható az a betanított munkás II.,

32. kategóriába sorolható az a szakmunkás I.,

42. kategóriába sorolható az a szakmunkás II.,

52. kategóriába sorolható az a szakmunkás III.,

aki normál erőkifejtés mellett, de kedvezőtlen (egészségre ártalmas vagy veszélyes) körülmények között végzi munkáját.

13. kategóriába sorolható az a segédmunkás,

23. kategóriába sorolható az a betanított munkás I.,

33. kategóriába sorolható az a betanított munkás II.,

33. kategóriába sorolható az a szakmunkás I.,

43. kategóriába sorolható az a szakmunkás II.,

53. kategóriába sorolható az a szakmunkás III.,

aki nagy erőkifejtést igénylő nehéz fizikai munkát végez kedvezőtlen (egészségre ártalmas vagy veszélyes) körülmények között.

Egészségügyi ártalom, ha a dolgozó egészséges munkahelyén a munka huzamosabb végzése esetén, fokozott mértékben van veszélyeztetve. Az egészségügyi ártalom csak orvosi igazolás alapján vehető figyelembe.

Veszélyes körülmény csak különleges esetekben ismerhető el (pl. magasban végzett munka, stb., vagyis ha a dolgozó akár az anyag, akár a gyártás technológiája miatt fokozott veszélynek van kitéve, amit védőberendezéssel teljesen kiküszöbölni nem lehet), mert bizonyos veszély szükségképpen mindenhol van.

Nehéz munka, ha a dolgozó munkaidejének nagyobb részében erős fizikai igénybevételnek van kitéve.