14/1970. (V. 15.) MÉM rendelet

a megyei (fővárosi) élelmiszerellenőrző és vegyvizsgáló intézetek működési területének és működési szabályainak megállapításáról

Az 1/1970. (I. 22.) számú kormányrendelet (a továbbiakban: R) 2. és 7. §-ában foglalt felhatalmazás alapján - a pénzügyminiszterrel, az egészségügyi miniszterrel, a belkereskedelmi miniszterrel, a könnyűipari miniszterrel és a Minisztertanács Tanácsszervek Osztálya vezetőjével egyetértésben - a következőket rendelem.

(R 2. §-ához)

1. §

A megyei (fővárosi) élelmiszerellenőrző és vegyvizsgáló intézetek (a továbbiakban: intézetek) működési területe:

a) Fővárosi Élelmiszerellenőrző és Vegyvizsgáló Intézet: Budapest főváros, Pest megye és Nógrád megye;

b) Megyei Élelmiszerellenőrző és Vegyvizsgáló Intézet, Pécs: Pécs megyei jogú város, Baranya megye és Tolna megye;

c) Megyei Élelmiszerellenőrző és Vegyvizsgáló Intézet, Kecskemét: Bács-Kiskun megye és Szolnok megye területéből a Jászberényi járás, a Kunszentmártoni járás és a Szolnoki járás;

d) Megyei Élelmiszerellenőrző és Vegyvizsgáló Intézet, Békéscsaba: Békés megye és Szolnok megye területéből a Tiszafüredi járás és a Törökszentmiklósi járás;

e) Megyei Élelmiszerellenőrző és Vegyvizsgáló Intézet, Miskolc: Miskolc megyei jogú város, Borsod-Abaúj-Zemplén megye és Heves megye;

f) Megyei Élelmiszerellenőrző és Vegyvizsgáló Intézet, Szeged: Szeged megyei jogú város és Csongrád megye;

g) Megyei Élelmiszerellenőrző és Vegyvizsgáló Intézet, Székesfehérvár: Fejér megye és Veszprém megye;

h) Megyei Élelmiszerellenőrző és Vegyvizsgáló Intézet, Győr: Győr-Sopron megye és Komárom megye;

i) Megyei Élelmiszerellenőrző és Vegyvizsgáló Intézet, Debrecen: Debrecen megyei jogú város, Hajdú-Bihar megye és Szabolcs-Szatmár megye;

j) Megyei Élelmiszerellenőrző és Vegyvizsgáló Intézet, Kaposvár: Somogy megye és Zala megye területéből a Letenyei járás, valamint a Nagykanizsai járás;

k) Megyei Élelmiszerellenőrző és Vegyvizsgáló Intézet, Szombathely: Vas megye és Zala megye területéből a Lenti járás, a Zalaegerszegi járás, valamint a Zalaszentgróti járás.

(R 3. §-ához)

2. §

Az intézetek vizsgálják működési területükön az előállítás helyén és - a minőség megítéléséhez szükséges esetekben és mértékben - a forgalomba hozatal során

a) a kizárólag vagy túlnyomó részben növényi eredetű élelmiszerkészítmények nyers- és adalékanyagát, a félkész- és késztermékek minőségét (anyagösszetétel, hasznosanyag-tartalom, íz, szag, gyártástechnológia, súly, űrtartalom és mikrobiológia szempontjából), valamint sugár- és vegyi szennyezettségét;

b) a kizárólag vagy túlnyomó részben állati eredetű élelmiszerkészítmények minőségét (adalékanyag, anyagösszetétel, hasznosanyag-tartalom, íz, szag, gyártástechnológia, súly, űrtartalom szempontjából), valamint sugár- és vegyi szennyezettségét;

c) a növényi és állati eredetű élelmiszerek csomagolása során felhasznált csomagolószerek minőségét és alkalmasságát, az alkalmazott csomagolás módját, valamint az előírt jelzések (pl. fogyaszthatósági idő) feltüntetését és a feltüntetett jelzés helyességét;

d) az a)-c) alatt említett vizsgálatok során megállapított értékcsökkenés mértékét;

e) a növényi és állati eredetű élelmiszerek minőségének és árának összefüggését;

f) a növényi és állati eredetű élelmiszerek szállításának és tárolásának körülményeit;

g) a növényi és állati eredetű élelmiszerek előállítására felhasznált víz alkalmasságát.

3. §

Az intézetek vizsgálják az előállítás helyén és a forgalom során a dohányipari termékek minőségét (anyagösszetétel, szennyezettség, csomagolás, az alkalmazott jelölés stb. szempontjából).

4. §

A fűszerpaprika-féltermék és a fűszerpaprikaőrlemények minősítésének feladatát - a külön jogszabályban foglalt rendelkezések szerint - az intézetek látják el.

5. §

Új élelmiszerekre [50/1958. (IX. 6.) Korm. számú rendelet 8. §] vonatkozó vizsgálat esetében az intézet köteles az új élelmiszer mintavételére, a vizsgálat módszerére vonatkozó javaslatát kidolgozni és jóváhagyásra a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumhoz felterjeszteni.

(R 5. §-ához)

6. §

(1) Az intézetek kötelesek az általuk vett vagy a hozzájuk bárki által beküldött és a feladatkörükbe tartozó mintát megvizsgálni.

(2) Az intézetek dolgozói a vizsgálathoz szükséges mennyiségben a mintát a szabványok és egyéb mintavételi előírások szerint kötelesek venni. A mintavétel során jegyzőkönyvet kell felvenni.

(3) Mintavétel esetén - ha arra az intézet igényt tart - az előállító köteles a termék összetételére vonatkozó leírást, a gyártástechnológiai leírást, valamint az ellenőrzés szempontjából jelentőséggel bíró valamennyi okiratot felmutatni, illetőleg - szükség esetén - az intézethez beküldeni.

7. §

(1) A mintavétel során az intézet kiküldött dolgozója köteles a mintát adót figyelmeztetni arra, hogy ellenmintára - a (3) bekezdésben foglalt kivétellel - igényt tarthat. Ha a mintát adó az ellenmintára igényt tart, az intézet kiküldött dolgozója köteles - az esetleges többletköltségek megtérítése mellett - megfelelő ellenmintát venni, azt a mintára vonatkozó előírások szerint lezárni, pecsétjével ellátni és a mintát adónak átadni.

(2) Ha a mintát adó az ellenmintára nem tart igényt, ezt a körülményt jegyzőkönyvben fel kell tüntetni.

(3) Nem lehet ellenmintára igényt tartani a helyszínen jegyzőkönyvileg - a vizsgált szervvel, illetőleg kisiparossal, kiskereskedővel egyetértésben - megállapított hiányosság esetén, valamint ha az ellenminta vételére nincs lehetőség. Az ellenminta mellőzését és annak indokolását a jegyzőkönyvben fel kell tüntetni.

8. §

(1) A mintákat a mellékletben feltüntetett időn belül kell vizsgálat alá venni.

(2) A mintának a vizsgálat után megmaradó része felhasználására az intézet ügyrendjében foglaltak az irányadók. Az ügyrend nem rendelkezhet úgy, hogy a maradékot a mintát adó részére vissza kell adni,

9. §

(1) A vett vagy beérkező mintákat az intézet nyilvántartásába köteles venni, ahol a minta beérkezésének vagy vételének pontos időpontját (nap és óra) fel kell tüntetni.

(2) A vizsgálat eredményéről megfelelő nyilvántartást kell vezetni és annak alapján - a (3) bekezdésben foglalt kivétellel - hiba megállapítása esetén a szakvéleményt ki kell adni

a) a mintát adónak,

b) a vizsgált szerv székhelye (kisiparos, kiskereskedő lakhelye) szerint illetékes megyei (fővárosi, megyei jogú városi) tanács végrehajtó bizottsága mezőgazdasági és élelmezésügyi szakigazgatási szervének (a továbbiakban: megyei mezőgazdasági és élelmezésügyi szakigazgatási szerv) és kereskedelmi szakigazgatási szervének (a továbbiakban: kereskedelmi szakigazgatási szerv),

c) valamennyi intézkedésre jogosult szervnek,

d) kérelem alapján egyéb érdekeltnek.

(3) Ha a vizsgálatot megbízás alapján végezték, a szakvéleményen fel kell tüntetni, hogy azt melyik szerv (kisiparos, kiskereskedő stb.) kérte és az előírásoknak megfelelően vett ellenminta vagy más minta alapján végezték el. A szakvéleményt - kérelem nélkül - csak a megbízónak kell kiadni.

(4) Ha a mintát adó az intézet szakértői véleményét sérelmesnek tartja, jogosult - térítés ellenében - más területen működő élelmiszerellenőrző és vegyvizsgáló intézet szakértői véleményét kérni. A megkeresett intézet a vizsgálatot és a szakértői vélemény kiadását nem tagadhatja meg

10. §

Ha a vizsgálat során az intézet olyan terméknél állapított meg minőségromlást (csökkent értékű termék), amelynek egészségrontó hatása nem kizárt, erről a megyei mezőgazdasági és élelmezésügyi, továbbá a kereskedelmi szakigazgatási szervet, valamint a területileg illetékes megyei (fővárosi, megyei jogú városi) állami közegészségügyi-járványügyi felügyelőséget értesíteni köteles.

11. §

(1) Az intézetek a rendszeres ellenőrzés során saját kezdeményezés alapján a vizsgálatot - a (2) bekezdés c) pontjában foglaltak kivételével - díjmentesen kötelesek ellátni.

(2) Az intézetek részére - az árszabályozó rendelkezések keretei között kialakított - díjat köteles a megbízó fizetni,

a) a fűszerpaprika-féltermék és fűszerpaprikaőrlemény minősítéséért;

b) minden olyan vizsgálatért, amelyet nem az intézet kezdeményezett, függetlenül attól, hogy a vizsgálat szükségességét jogszabály írja elő;

c) ha a vizsgálat során a termék hibásnak bizonyult, még abban az esetben is, ha a vizsgálatot az intézet kezdeményezte;

d) exportra kerülő termékek vizsgálata esetében;

e) külön jogszabály által előírt esetekben.

(3) Ha a vizsgálat eredménye szerint a termék hibás, a működési területén eljáró intézet indítványa alapján a megyei mezőgazdasági és élelmezésügyi szakigazgatási szerv kötelezi az előállítót vagy a forgalomba hozót a vizsgálat költségeinek megfizetésére.

12. §

(1) Az intézetek - a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium által kiadott irányelvek figyelembevételével - szervezeti és működési szabályzatot (ügyrendet) kötelesek készíteni.

(2) Jogszabályban, szabványban vagy más kötelező előírásban nem szabályozott eljárási kérdésekben az ügyrend az irányadó.

(R 6. §-ához)

13. §

(1) Az intézetek a forgalomba hozatal megtiltását, a figyelmeztetést, a fegyelmi eljárás indítványozását, szabálysértési vagy büntető eljárás kezdeményezését és a gazdasági bírság kiszabásának indítványozását az írásba foglalt szakvélemény alapján kötelesek megtenni. Az intézkedésről - a mintát adón kívül - valamennyi érdekeltet, továbbá a megyei mezőgazdasági és élelmezésügyi, valamint kereskedelmi szakigazgatási szervet és a területileg illetékes megyei (fővárosi, megyei jogú városi) állami közegészségügyi-járványügyi felügyelőséget tájékoztatni kell. A forgalomba hozatal megtiltásáról hozott határozatot a fentieknek meg kell küldeni.

(2) Tanácsi irányítás alatt álló vállalatok esetében a gazdasági bírság kiszabásának indítványozása iránti javaslatot a megyei (fővárosi, megyei jogú városi) tanács végrehajtó bizottsága részére kell megküldeni.

14. §

Ahol a fűszerpaprika feldolgozásáról, minősítéséről és forgalomba hozataláról szóló 34/1968. (IX. 27.) MÉM számú rendelet Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézetet, vagy ennek területileg illetékes paprikaminősítő osztályát említi, ott e rendelet hatálybalépésétől kezdve az illetékes élelmiszerellenőrző és vegyvizsgáló inzetet kell érteni.

(R 7. §-ához)

15. §

Ez a rendelet kihirdetése napján lép hatályba. A 120.770/1952. (Élip. É. 7.) ÉlipM számú, valamint a 126/1962. (Élip. É. 17.) ÉlmM számú és a 21/1968. (MÉM É 11.) MÉM számú utasítás hatályát veszti.

Dr. Dimény Imre s. k.,

mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter

Melléklet a 14/1970. (V. 15.) MÉM számú rendelethez

Minták vizsgálata

Az ellenőrzés során vett minták minőségi értékelésének tükrözni kell a mintavétel időpontjában a mintázott tétel állapotát.

Annak érdekében, hogy az ellenőrzés során vett minta szabvány, vagy minőségi előírásban foglalt követelményei változást ne szenvedhessenek, a vizsgálatot - a termék sajátosságának megfelelően - olyan időben kell elvégezni, illetőleg a vizsgálati anyagot olyan állapotba kell hozni, hogy abból a tétel eredeti minőségét tükröző eredmény jöhessen létre.

A vegyészeti szempontból vett mintákra vonatkozóan a munkábavétel ideje egyúttal azt is jelenti, hogy az ellenminta alapján kialakítandó ellenvélemény is az alább közölt határidőn belül végzett vizsgálat eredményével érvényesíthető.

I. Gyorsan romló termékek esetében a mintavétel és vizsgálat megkezdése között eltelt idő legfeljebb 12 óra lehet, feltéve, hogy a mintát optimális körülmények között hűtőtárolóban tartják; ezek

1. napi fogyasztású cikkek:

- tej, tejtermékek, kivéve a kemény és félkemény sajtokat,

- hús, belsőség, húsipari termékek (a tartós töltelékáruk kivételével),

- cukrászipari termékek,

- sütőipari finom fehéráru és kenyérfélék,

- fagylalt, eszpresszó kávé,

- hűtött és fagyasztott baromfifélék, félkészételek, konyhakész hűtött áru,

- ételek;

2. tartósított cikkek köréből:

- gyorsfagyasztott termékek (halak, húsok, húsos ételek, baromfi, tojás, gyümölcs- és főzelékfélék).

II. Mintavétel és vizsgálat között munkába vételig eltelt idő legfeljebb 24 óra lehet (termékféléktől függően szakszerű tárolás mellett):

- kemény és félkemény sajtok,

- tartós töltelékáruk,

- sörök (nem pasztőr),

- valamennyi gyári egység megbontásából vett minta, függetlenül, hogy az itt fel nem sorolt tartós cikkcsoportba tartozik,

- valamennyi szavatossági időn túli termék.

III. Egyéb termékek esetében a mintavétel és a vizsgálat megkezdése között legfeljebb 72 óra lehet.