1/1973. (I. 9.) ÉVM rendelet
az általános felsőfokú munkaügyi szakképesítésről az építésügyi ágazatban
Az általános felsőfokú munkaügyi szakképesítésről szóló 9/1972. (V. 20.) MüM rendelet (a továbbiakban: R.) végrehajtásáról az érdekelt miniszterekkel és országos hatáskörű szervek vezetőivel, az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsával, a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsával, az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetével, valamint a Helyiipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezetével egyetértésben az alábbiakat rendelem.
1. §
A rendelet hatálya
a) az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium felügyelete alá tartozó vállalatokra, intézetekre, vállalati rendszerben gazdálkodó egyéb szervekre;
b) a tanácsok felügyelete alá tartozó
- ingatlankezelő és közvetítő, parképítő-, fenntartó-, kertészeti, talaj erőgazdálkodási, köztisztasági, város- és községgazdálkodási, kéményseprő, temetkezési, takarító- és díjbeszedő (kommunális szolgáltató) vállalatokra, ideértve a költségvetési üzemeket is,
- építőipari és építőanyagipari ágazatba sorolt vállalatokra;
c) az építőipari és építőanyagipari ágazatba sorolt szövetkezetekre és szövetkezeti vállalatokra és ezek jogi személyiséggel rendelkező társulásaira (a továbbiakban: vállalat) terjed ki.
2. §
Az R. 1. §-ához
(1) A vállalat 1978. január 1-től kezdődően
a) munkaügyi vezető (főosztályvezető, osztályvezető és helyettese) önálló (osztályszervezeten kívüli) csoportvezető,
b) osztályszervezet keretében működő munkaügyi csoportvezető munkakörben
a (3)-(4) bekezdésekben felsoroltak kivételével csak általános felsőfokú munkaügyi szakképesítéssel (a továbbiakban: szakképesítés) rendelkező dolgozót alkalmazhat.
(2) A vállalat igazgatója, illetve felügyeleti szerve egyes munkaügyi érdemi (munkaügyi elemző, -értékelő, -tervezési stb.) munkakörök betöltését szakképesítés megszerzéséhez kötheti.
(3) Mentes a szakképesítés megszerzésének kötelezettsége alól az okleveles közgazdász, a munkaügyi szakközgazdász, a gazdasági mérnök, a mérnökközgazdász, továbbá az az egyéb egyetemi végzettséggel rendelkező dolgozó, aki 5 éves, az (1) bekezdésben meghatározott munkakörben eltöltött gyakorlattal rendelkezik.
(4) Az (1) és (2) bekezdésben felsorolt munkakörök valamelyikében alkalmazott dolgozó, ha a rendelet hatálybalépéséig az 50. életévet (nők esetében 45. életévet) betöltötte, szakképesítés megszerzése nélkül tovább foglalkoztatható.
3. §
Az R. 3. §-ához
(1) A szakképesítéshez kötött munkakörökben alkalmazott dolgozók általános munkaügyi felsőfokú szakképzését és vizsgáztatását
a) a felügyelete alá tartozó vállalatok és - a b) pontban foglalt kivétellel - a tanácsi felügyelet alatt álló vállalatok, továbbá a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa érdekképviseleti körébe tartozó szövetkezetek és szövetkezeti vállalatok tekintetében az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium;
b) a Fővárosi Tanács felügyelete alá tartozó vállalatok tekintetében Budapest Főváros Tanácsa VB Munkaügyi Főosztálya;
c) az ipari szövetkezetek vonatkozásában az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsa
szervezi.
(2) E rendelet hatálya alá nem tartozó gazdálkodó szervezetek építőipari részlegeinél a munkaügyi tevékenység irányítását végző dolgozók is részt vehetnek az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium által szervezett képzésben, ha a gazdálkodó szervezet vezetője az ágazati szakismeretek megszerzését szükségesnek tartja és javasolja.
4. §
Az R. 4. §-ához
Az ágazati (iparági) tananyagok (technológia, munkagazdasági ismeretek) elkészítéséről és a jegyzet-ellátásról - önköltségnek megfelelő térítés ellenében - az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium gondoskodik.
5. §
A pénzkezelésre és elszámolásra külön rendelkezések irányadók.
6. §
Ez a rendelet kihirdetése napján lép hatályba.
Bondor József s. k.,
építésügyi és városfejlesztési miniszter