5/1973. (II. 17.) ÉVM rendelet

a saját szerszám használatáról és a használati költségek térítéséről

A munkaügyi miniszterrel, a pénzügyminiszterrel, az érdekelt miniszterekkel (országos hatáskörű szervek vezetőivel), a Szakszervezetek Országos Tanácsával, az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsával, a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsával, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsával és az illetékes szakszervezetekkel egyetértésben a következőket rendelem.

1. §

(1) E rendelet hatálya kiterjed:

a) a kivitelező építőipari és az építőanyagipari ágazatba tartozó állami (tanácsi), szövetkezeti vállalatokra és vállalati rendszerben gazdálkodó egyéb szervekre, ideértve a társadalmi szervek vállalatait is;

b) a tanácsok felügyelete alá tartozó ingatlankezelési, parképítő, parkfenntartó és kertészeti, köztisztasági, kéményseprőipari, temetkezési, talajerőgazdálkodási és takarító főtevékenységet folytató kommunális szolgáltató vállalatokra (ideértve a város- és községgazdálkodási vállalatokat is), továbbá a költségvetési üzemekre;

c) az Országos Műemléki Felügyelőségre;

d) az építőipari és építőanyagipari szövetkezetekre, a fogyasztási és értékesítő szövetkezetek, valamint a vegyesipari szövetkezetek építőipari tevékenységet folytató részlegeire (a munkaviszonyban álló dolgozókra vonatkozóan);

e) az építőipari, építőanyagipari főtevékenységet folytató - önálló jogi személyiséggel rendelkező - gazdasági társulásokra

(a továbbiakban együttesen: vállalat).

(2) Felügyeleti szervük előzetes engedélye alapján és kizárólag e rendelet szerint fizethetnek a saját szerszám használatáért térítést az előző bekezdésben nem említett, de építőipari tevékenységet végző szervezetek (részlegek), illetve költségvetési szervek.

2. §

(1) Saját szerszám használatáért költségtérítésben (a továbbiakban: szerszámhasználati díj) kell részesíteni azt a dolgozót, aki a vállalat rendelkezése alapján a munkakörébe tartozó feladatok (munkák) elvégzéséhez saját tulajdonában levő kézi szerszámot, segédeszközt (a továbbiakban: szerszámot) használ.

(2) A szerszámhasználati díjra jogosultak körét a munkák ellátásához ténylegesen szükséges szerszámok alapján kell meghatározni.

3. §

(1) A szerszámhasználati díj mértékét a vállalat (költségvetési üzem esetében az alapító tanács végrehajtó bizottságának engedélyével) állapítja meg.

(2) A szerszámhasználati díjat szerszámonként, illetve ennek alapján munkakörönként meghatározott összegben, illetve a törzsbér százalékában - a szerszám mindenkori fogyasztói ára, karbantartási költsége és az elhasználódási idő alapján - kell megállapítani. A díj - az említett szempontok alapján - átalányban is megállapítható az adott szakmán belül több feladatot ellátó dolgozó részére (pl. kőműves rendszeresen végez falazó, vakoló és szerelő-kőműves munkát).

(3) Szerszámhasználati díj (díj-átalány) csak tényleges munkavégzés esetén, annak időtartamára illeti meg a dolgozót.

4. §

(1) A vállalatnál a szerszámhasználati díjak együttes összege havonta nem haladhatja meg a vállalatnál ilyen térítésben részesülők tárgyhavi munkabérének (keresetének) 3%-át, átalány esetében pedig dolgozónként a havi 100 forintot.

(2) Költségvetési üzemeknél, illetve szerveknél e rendelet alkalmazása a költségvetési előirányzat módosítását nem eredményezheti.

5. §

(1) A vállalat meglevő készletéből, vagy központi beszerzés révén rendelkezésre álló s a munka végzéséhez szükséges - szerszámhasználati díjra jogosító - szerszámokat a mindenkori fogyasztói áron csak készpénzfizetés ellenében adhatja el a dolgozónak. A használt szerszám fogyasztói árát a használhatósági fok figyelembevételével kell megállapítani.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltak alkalmazása esetén a vállalat a dolgozóknak egy alkalommal -a munkaviszony létesítésekor, illetőleg a szerszámhasználati díjazás bevezetésének kezdetekor - tartós, legfeljebb hat havi törlesztésre szóló fizetési előleget adhat.

6. §

(1) A szerszámhasználati díjat költségként kell elszámolni.

(2) A szerszámhasználati díj vállalati költségnemi és költséghelyi elszámolására az ágazati számlakeretben foglalt előírások az irányadók. Költségvetési szerveknél és költségvetési üzemeknél a szerszámhasználati díjat a költségnemszámadásban egyéb személyi költségként, a költséghelyi elszámolásban pedig az általános költségek között kell elszámolni.

7. §

(1) Azokat a munkaköröket, amelyekben a saját szerszámhasználat kötelező, továbbá - a szerszámok árára történő utalással - a szerszámhasználati díj mértékét és fizetésének rendjét, a használható szerszámok jegyzékét a vállalatoknál a kollektív szerződésben, ipari szövetkezeteknél a munkaügyi szabályzatban kell szabályozni. Azokon a területeken, ahol kollektív szerződést nem kötnek, a fenti Kérdéseket a felügyeleti szerv szabályozza.

(2) Ez a rendelet 1973. március hó 1. napján lép hatályba; ezzel egyidejűleg a 23/1968. (Ép Ért 14.) ÉVM utasítás hatályát veszti.

Bondor József s. k.,

építésügyi és városfejlesztési miniszter