1974. évi 16. törvényerejű rendelet

a vasúti személy- és poggyászfuvarozási Nemzetközi Egyezmény pótegyezményének kihirdetéséről

(A Magyar Népköztársaság csatlakozási okiratának letétbe helyezése a Svájci Szövetség Kormányánál Bernben, az 1973. évi augusztus hó 8. napján megtörtént.)

1. § A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a vasúti személy- és poggyászfuvarozás tárgyában az 1961. február hó 25-én aláírt Nemzetközi Egyezményhez tartozó, a vasútnak az utasok halála vagy megsérülése esetében fennálló felelősségéről Bernben, az 1966. február 25. napján készült pótegyezményt e törvényerejű rendelettel kihirdeti.

2. § A pótegyezmény hivatalos magyar fordítása a következő:

PÓTEGYEZMÉNY

a vasúti személy- és poggyászfuvarozás tárgyában 1961. február 25-én aláírt Nemzetközi Egyezményhez,

a vasútnak az utasok halála vagy megsérülése esetében fennálló felelősségéről

AZ ALULÍROTT MEGHATALMAZOTTAK

felismervén annak előnyös voltát, hogy a nemzetközi fuvarozás folyamán valamely utas halála, megsérülése vagy testi vagy szellemi épségének bármely más megsértése, valamint a magával vitt tárgyak megsérülése vagy elvesztése folytán bekövetkezett károkért a vasút felelőssége egységes szabályozás alá essék,

elhatározzák, hogy a vasúti személy- és poggyászfuvarozás tárgyában 1961. február 25-én aláirt Nemzetközi Egyezményt (CIV) Pótegyezménnyel

egészítik ki

és a következő cikkekben állapodtak meg:

1. cikk

Érvényességi terület

1. § A jelen Egyezmény szabályozza a vasút felelősségét azokért a károkért, amelyek az utasokat a jelen Egyezmény valamely tagállamának területén bekövetkezett baleset folytán érik. A jelen Egyezmény értelmében "utasok":

a) azok az utasok, akiknek fuvarozását a vasúti személy- és poggyászfuvarozás tárgyában 1961. február 25-én aláírt Nemzetközi Egyezmény (CIV) szabályozza;

b) a vasúti árufuvarozás tárgyában 1961. február 25-én aláírt Nemzetközi Egyezmény (CIM) alapján fuvarozott áruk kísérői.

2. § Bármelyik szerződő állam a jelen Egyezmény aláírása, vagy az arra vonatkozó megerősítő vagy az Egyezményhez való csatlakozásra vonatkozó okmány letétele alkalmával kijelentheti, hogy fenntartja magának azt a jogot, hogy a jelen Egyezményt az ő területén bekövetkezett baleset által érintett utasokra nem alkalmazza abban az esetben, ha az utas az illető állam állampolgára, vagy pedig olyan személy, akinek állandó lakóhelye ebben az államban van.

2. cikk

A felelősség terjedelme

1. § A vasút felelős azért a kárért, amely annak folytán áll elő, hogy valamely utas a vasúti járműben való tartózkodása alatt vagy a ki- vagy beszállás alkalmával bekövetkező, a vasúti üzemmel összefüggő baleset folytán meghal, megsérül, testi vagy szellemi épségében bármily más károsodást szenved.

A vasút ezen felül felelős azért a kárért is, amely azoknak a tárgyaknak teljes vagy részleges elveszése, vagy megsérülése folytán áll elő, amelyeket az ilyen baleset által érintett utas magán viselt vagy kézipoggyászként magával vitt, beleértve a magával vitt állatokat is.

2. § A vasút mentesül ettől a felelősségtől, ha a balesetet az üzemen kívül álló olyan körülmények idézték elő, amelyeket a vasút az eset körülményei szerint megkívánt gondosság kifejtése ellenére sem volt képest elkerülni és amelyeknek következményeit nem volt képes elhárítani.

3. § A vasút részben vagy egészben mentesül ettől a felelősségtől abban a mértékben, amely mértékben a baleset magának az utasnak vétkességére vagy olyan magatartására vezethető vissza, amely nem felel meg az utasok elvárható magatartásának.

4. § A vasút mentesül ettől a felelősségtől, ha a baleset a vasúton kívül álló harmadik személy olyan magatartására vezethető vissza, amelyet a vasút az eset körülményei szerint megkívánt gondosság kifejtése ellenére sem volt képes elkerülni és amelynek következményeit nem volt képes elhárítani.

Ha a vasút felelőssége az előző bekezdés szerint nincs kizárva, a vasút - a jelen Egyezmény korlátai között és a harmadik személlyel szemben esetleg fennálló visszkereseti igényének érintése nélkül - felelős az egész kárért.

5. § A jelen Egyezmény nem érinti a vasútnak az 1. §-ban nem említett esetekben fennálló felelősségét.

6. § A jelen Egyezmény értelmében "felelős vasút" az a vasút, amely a CIV 59. cikkében megállapított vonaljegyzék szerint annak a vonalnak az üzemét viszi, amelyen a baleset bekövetkezett. Ha az említett vonaljegyzék szerint az üzemet két vasút viszi, mindkettő "felelős vasút".

3. cikk

Kártérítés az utas halála esetében

1. § Az utas halála esetében a kártérítés magában foglalja:

a) az elhalálozás folytán felmerülő szükséges költségeket különösen a halottszállítási, temetési, illetőleg elhamvasztási költségeket;

b) ha az elhalálozás nem azonnal következett be, a 4. cikkben meghatározott kártérítést.

2. § Ha az utas halála folytán olyan személyek, akiknek eltartására az utas törvény szerint kötelezve volt vagy a jövőben kötelezve lett volna, eltartásukat elvesztették, ezeket is kártalanítani kell ezért az elveszésért. Azoknak a személyeknek a kártérítési igényére, akiknek eltartását az utas vállalta anélkül, hogy erre kötelezve lett volna, a belföldi jog irányadó.

4. cikk

Kártérítés az utas megsérülése esetében

Az utas megsérülése vagy testi vagy szellemi épségének bármily más megsértése esetében a kártérítés magában foglalja:

a) a szükséges költségeket, különösen a gyógykezelési és a szállítási költségeket;

b) a teljes vagy a részleges munkaképtelenség vagy a szükségletek megnövekedése által okozott kár megtérítését.

5. cikk

Egyéb károk megtérítése

A belföldi jog irányadó arra vonatkozóan, hogy a vasút köteles-e és milyen mértékben kártérítést nyújtani a 3. és 4. cikkekben nem említett, egyéb károkért, különösen a lelki és testi fájdalomért (fájdalomdíj), valamint a szépségcsökkenésért.

6. cikk

Az utas halála vagy megsérülése esetében nyújtandó kártérítés alakja és korlátozása

1. § A 3. cikk 2. §-ában és a 4. cikk b) pontjában megállapított kártérítést tőkeösszeg formájában kell nyújtani; ha azonban a belföldi jog megengedi a kártérítésnek járadék formájában történő nyújtását, a kártérítést ilyen formában kell nyújtani, feltéve, hogy a sérült utas, illetőleg a 3. cikk 2. §-ában megjelölt igényjogosult ezt kívánja.

2. § Az 1. § értelmében fizetendő kártérítés összegének meghatározására a belföldi jog irányadó. Ha azonban a belföldi jog a fizetést valamely legmagasabb összegre korlátozza, ez a legmagasabb összeg ennek az Egyezménynek az alkalmazása esetében minden egyes utas tekintetében 200 000 frank tőkeösszegnél vagy ennek a tőkeösszegnek megfelelő évjáradéknál alacsonyabb nem lehet.

7. cikk

Elveszett vagy megsérült dolgokért nyújtandó kártérítés korlátozása

Ha a vasútnak a jelen Egyezmény értelmében olyan dolgok teljes vagy részleges elveszéséért, vagy megsérüléséért - beleértve az állatokat is -, amelyeket a baleset által érintett utas magán viselt vagy kézipoggyászként magával vitt, kártérítést kell nyújtania, utasonként 2000 frankig terjedhető kártérítést lehet követelni.

8. cikk

A kártérítés összege a vasút szándékossága vagy súlyos gondatlansága esetében

A jelen Egyezmény 6. és 7. cikkének rendelkezései valamint a belföldi jognak azok a rendelkezései, amelyek a kártérítést valamely legmagasabb összegre korlátozzák, nem kerülnek alkalmazásra azokban az esetekben, amelyekben a kárt a vasút szándékossága vagy súlyos gondatlansága okozta.

9. cikk

A kártérítés kamatozása és visszafizetése

1. § A jogosult a kártérítési összeg után kamatot követelhet, amit évi öt százalékkal kell számítani. A kamat a perenkívüli felszólamlás napjától, illetőleg - ha felszólamlás nem történt - a keresetindítás napjától jár. A 3. és a 4. cikk alapján fizetendő kártérítés után azonban kamat csak attól a naptól kezdődően jár, amelyen a kártérítés meghatározására szolgáló körülmények bekövetkeztek, feltéve, hogy ez a nap a felszólamlás vagy a keresetindítás napja után következik.

2. § Minden jogosulatlanul felvett kártérítést vissza kell fizetni.

10. cikk

A felelősség korlátozásának tilalma

Minden olyan díjszabási határozmány, valamint a vasút és az utas között kötött minden olyan külön megállapodás, amely a vasutat teljesen vagy részben már előre mentesítené a jelen Egyezmény szerint a vasutat terhelő felelősségtől, vagy amelynek az lenne a hatása, hogy a vasútra háruló bizonyítási terhet megfordítja, vagy amely a 6. cikk 2. §-ában, illetőleg a 7. cikkben megállapítottnál alacsonyabb korlátozást állítana fel, semmis és érvénytelen.

Ez a semmisség azonban nem vonja maga után a fuvarozási szerződés semmisségét, amely a CIV és a jelen Egyezmény rendelkezéseinek a hatálya alatt marad.

11. cikk

A vasút felelőssége alkalmazottaiért

A vasút felelős a szolgálatában álló alkalmazottakért és más olyan személyekért, akiket az elvállalt fuvarozás végrehajtása céljából alkalmaz.

Ha azonban az utas kívánságára a vasút alkalmazottai oly szolgálatokat teljesítenek, amelyeknek ellátása nem a vasút kötelessége, ezeket az alkalmazottakat azon utas megbízottainak kell tekinteni, akinek érdekében ezeket a szolgálatokat teljesítik.

12. cikk

A jelen Egyezményben nem szabályozott keresetek érvényesítése

A 2. cikk 1. §-ában említett okból bármily jogcímen indított kártérítési keresetet a vasúttal szemben csak a jelen Egyezményben megállapított feltételeknek és korlátozásoknak megfelelően lehet érvényesíteni.

Ugyanez áll mindazokra a keresetekre is, amelyeket olyan személyek ellen indítanak, akikért a vasút a 11. cikk értelmében felelős.

13. cikk

Perenkívüli felszólamlás

1. § A jelen Egyezmény alapján nyújtandó kártérítés iránti felszólamlás fakultatív; a felszólamlást a következő vasutak valamelyikénél lehet benyújtani, feltéve hogy annak székhelye az Egyezmény valamelyik tagállamának területén fekszik:

1. a felelős vasútnál; ha a 2. cikk 6. §-a szerint két vasút felelős, ezek egyikénél;

2. az indulási vasútnál;

3. a rendeltetési vasútnál;

4. az utas lakóhelyén vagy állandó tartózkodási helyén levő vasútnál.

2. § A felszólamlást írásban kell benyújtani. Azokat az okmányokat, amelyeknek a felszólamláshoz csatolását a jogosult szükségesnek tartja, akár eredetiben, akár másolatban kell benyújtani; a másolatokat - ha a vasút kívánja - szabályszerűen hitelesíttetni kell.

14. cikk

A keresettel megtámadható vasút

A jelen Egyezményre alapított kártérítési keresetet csak a felelős vasúttal szemben lehet érvényesíteni.

Az üzemnek két vasút által való együttes vitele esetében a két vasút között az igény érvényesítésére jogosult választhat.

Ez a választási jog megszűnik, mihelyt a keresetet a két vasút egyike ellen megindították.

15. cikk

Illetékmentesség

A jelen Egyezmény alapján érvényesített keresetet - ha az államok közötti megállapodásokban vagy az engedélyokiratokban másképpen nem rendelkeznek - csak annak az államnak az illetékes bírósága előtt lehet megindítani, amelynek területén az utas balesete bekövetkezett.

16. cikk

Az igények megszűnése

1. § Az igényjogosult elveszti kereseti jogát, ha az utast ért balesetet a kár tudomására jutásának napjától számított három hónapon belül nem jelenti be azon vasutak egyikénél, amelyeknél a 13. cikk értelmében perenkívüli felszólamlást lehet benyújtani. Ha az igényjogosult a balesetet szóbelileg jelenti be, erről a bejelentésről neki az a vasút, amelynél a jogosult a balesetet bejelentette, tanúsítványt köteles adni.

2. § A kereseti jog azonban nem szűnik meg, ha

a) az igényjogosult az 1. §-ban említett határidőn belül a 13. cikk 1. §-ában felsorolt vasutak valamelyikénél már perenkívüli felszólamlást nyújtott be;

b) az igényjogosult bebizonyítja hogy a baleset a vasút hibájából következett be;

c) a bejelentés elmaradása vagy késedelme az igényjogosult terhére fel nem róható körülmények következménye volt;

d) az 1. §-ban említett határidő alatt a felelős vasút - vagy ha a 2. cikk 6. §-a szerint két vasút felelős, ezek egyike - valamely más módon tudomást szerzett az utas balesetéről.

17. cikk

Az igények elévülése

1. § A jelen Egyezményre alapított kártérítési igények a következőképpen évülnek el:

a) a balesetet szenvedett utas kártérítési igénye a balesetet követő naptól számított három év alatt;

b) az egyéb igényjogosultak kártérítési igénye a balesetet szenvedett utas elhalálozását követő naptól számított három év alatt, de ez az elévülési határidő nem lehet öt évnél hosszabb, a baleset után következő naptól számítva.

2. § A 13. cikk értelmében a vasúthoz intézett perenkívüli felszólamlás esetében az 1. §-ban említett három évi elévülés szünetel addig a napig, amelyen a vasút a felszólamlást elutasítja és az ahhoz csatolt mellékleteket visszaadja. Ha a vasút a felszólamlásnak részben helyt ad, az elévülés csak a felszólamlás el nem fogadott része tekintetében folyik tovább. A felszólamlás, illetőleg a válasz átvételének és a mellékletek visszaszolgáltatásának bizonyítása mindig azt a felet terheli, aki ezekre a tényekre hivatkozik.

Ugyanarra a követelésre vonatkozó további felszólamlás az elévülést nem szünetelteti.

3. § Elévült igényt viszontkereset vagy kifogás útján sem lehet érvényesíteni.

4. § A fenti rendelkezések fenntartásával az elévülésre a belföldi jog az irányadó.

18. cikk

Belföldi jog

1. § Amennyiben a jelen Egyezmény rendelkezést nem tartalmaz, a belföldi jogot kell alkalmazni.

2. § A jelen Egyezmény alkalmazásánál "belföldi jog"-nak kell tekinteni annak az államnak a jogát, amelynek területén az utas balesete bekövetkezett, beleértve a nemzetközi magánjog szabályait.

19. cikk

A peres eljárás általános szabályai

A jelen Egyezmény alkalmazása körében felmerülő minden perben - ha a jelen Egyezmény ellenkező rendelkezéseket nem tartalmaz - az illetékes bíróság eljárási szabályait kell alkalmazni.

20. cikk

Az ítéletek végrehajtása. Biztosítékok

1. § Ha az illetékes bíróságnak a jelen Egyezmény alapján - tárgyalás megtartása után vagy meg nem jelenés folytán - hozott ítélete a bíróság által alkalmazott törvények értelmében végrehajthatóvá vált, az bármely más szerződő államban is - az illető államban megkívánt alakiságok teljesítése után - azonnal végrehajthatóvá válik. Az ügyet érdemben felülvizsgálni nem szabad.

Ezt a szabályt nem lehet alkalmazni a csak ideiglenesen végrehajtható, valamint az olyan ítéletekre, amelyek a felperest pervesztesség címén a perköltségeken felül kártérítésben, marasztalják.

A jogvita rendezése céljából a felek között az illetékes bíróság előtt kötött és bírói eljárásban jegyzőkönyvileg megállapított egyezség egyenlő értékű a bírói ítélettel.

2. § Perköltségbiztosítási óvadékot a jelen Egyezmény alapján indított kereseteknél nem lehet követelni.

21. cikk

Pénzegység

A jelen Egyezményben frankban megjelölt összegeket 10/31 gramm súlyú, 0.900 finomságú aranyfrankra vonatkozónak kell tekinteni.

22. cikk

Vegyes fuvarozások

1. § A jelen Egyezmény 2. cikke rendelkezéseinek fenntartásával a jelen Egyezményt nem lehet alkalmazni olyan károkra, amelyek a CIV 59. cikkében megállapított vonaljegyzékbe felvett gépkocsi- vagy hajózási vonalon végzett fuvarozás alatt következtek be.

2. § Ha azonban a vasúti személyszállító kocsit komphajón továbbítják, a jelen Egyezményt alkalmazni kell a 2. cikk 1. §-ában említett károkra, ha azok a vasúti üzemmel összefüggő baleset folytán az utasnak a vasúti kocsiban való tartózkodása alatt vagy a ki- vagy beszállása alkalmával következtek be.

A jelen paragrafus alkalmazása tekintetében a baleset bekövetkezési helyének azt az államot kell tekinteni, amelynek lobogóját viseli a komphajó.

3. § Ha kivételes körülmények között a vasút kénytelen üzemét ideiglenesen megszakítani és az utasokat más fuvareszközzel fuvarozza vagy fuvaroztatja, az ezen fuvareszközre irányadó jogszabályok szerint felelős. Mindazonáltal a jelen Egyezmény 13-17. cikkeit, 18. cikkének 2. §-át, 19. és 20. cikkét alkalmazni kell.

23. cikk

Felelősség nukleáris balesetek esetében

A vasút mentesül, a jelen Egyezmény értelmében őt terhelő felelősség alól, ha a kárt nukleáris baleset idézte elő és ezért a kárért valamely szerződő államban a nukleáris energia tekintetében fennálló felelősségre vonatkozó különleges szabályok értelmében az atomenergiaüzem üzembentartója vagy az ennek helyébe lépő más személy felelős.

24. cikk

Aláírás

A jelen Egyezmény 1966. július 1-ig aláírásra nyitva áll azon államok részére, amelyek a Bernben 1966. február 21-től 26-ig tartott Értekezleten képviseltetésükre meghívást kaptak.

25. cikk

Megerősítés és hatálybaléptetés

A jelen Egyezményt meg kell erősíteni és a megerősítő okmányokat lehetőleg mielőbb a Svájci Kormánynál kell letenni.

Mihelyt az Egyezményt tizenöt állam megerősítette, a Svájci Kormány érintkezésbe lép az érdekelt kormányokkal avégből, hogy együtt megállapítsa az Egyezmény hatálybaléptetésének időpontját.

26. cikk

Csatlakozás

Ha a vasúti személy- és poggyászfuvarozás tárgyában 1961. február 25-én aláírt Nemzetközi Egyezmény (CIV) valamelyik olyan tagállama, amelyik a jelen Egyezményt nem írta alá, ehhez csatlakozni kíván, az ilyen irányú kívánságát a Svájci Kormányhoz intézi, amely ezt az összes szerződő állammal közli.

Minden csatlakozás ama napot követő egy hónap múlva válik hatályossá, amelyen a Svájci Kormány a kívánságot a szerződő államokkal közölte.

27. cikk

Érvényességi időtartam és felülvizsgálat

A jelen Egyezménynek ugyanaz az érvényességi időtartama, mint a vasúti személy- és poggyászfuvarozás tárgyában 1961. február 25-én aláírt Nemzetközi Egyezménynek (CIV-nek); a jelen Egyezményt a CIV 68. cikkének 1. §-ában megállapított eljárás szerint lehet felülvizsgálni és esetleg abba bele is lehet foglalni.

28. cikk

Az Egyezmény szövegei - Hivatalos fordítások

A jelen Egyezményt a fennálló diplomáciai szokásoknak megfelelően francia nyelven kötötték meg és írták alá.

A francia nyelvű szöveghez német, angol és olasz nyelvű szöveg is mellékelve van, amelyek hivatalos fordítás jellegével bírnak.

Eltérés esetében a francia szöveg irányadó.

Ennek hiteléül a jó és kellő alakban talált meghatalmazásokkal ellátott következő Meghatalmazottak a jelen Egyezményt aláírták.

Kelt Bernben, ezerkilencszázhatvanhat február huszonhatodikán egyetlen példányban, amely a Svájci Szövetség levéltárában marad letéve és amelyről a Szerződő Felek mindegyike egy-egy hiteles másolatot kap.

Aláírások

3. § A Magyar Népköztársaság a csatlakozási okirat letétbe helyezése alkalmával a következő fenntartást tette:

"A Magyar Népköztársaság a pótegyezmény 1. cikkének 2. §-a alapján fenntartja magának azt a jogot, hogy a pótegyezményt a területén bekövetkezett baleset által érintett utasokra nem alkalmazza abban az esetben, ha az utas magyar állampolgár, vagy olyan személy, akinek állandó lakóhelye a Magyar Népköztársaság területén van."

4. § (1) Ez a törvényerejű rendelet a kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban az 1973. október hó 7. napjától kell alkalmazni.

(2) A törvényerejű rendelet végrehajtásáról a Minisztertanács gondoskodik.

Losonczi Pál s. k.,

a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke

Cseterki Lajos s. k.,

a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára