47/1974. (XII. 19.) MT rendelet

a Magyar Népköztársaság Kormányának az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény VI. cikkének végrehajtásáról szóló Egyezményhez történt csatlakozásáról

(Az Egyezmény aláírása 1974. november 18-án megtörtént)

1. §

A Minisztertanács az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény VI. cikkének végrehajtásáról szóló Egyezményt e rendelettel kihirdeti.

2. §

Az Egyezmény hivatalos magyar nyelvű fordítása a következő:

"EGYEZMÉNY

az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény VI. cikkének végrehajtásáról

Jelen Egyezmény szerződő felei,

figyelembe véve, hogy a miniszterek 1963. május 21-én egyetértettek abban, hogy kívánatos a világkereskedelem jelentős liberalizációja, továbbá abban, hogy az átfogó kereskedelmi tárgyalásoknak, az 1964. évi kereskedelmi tárgyalásoknak nemcsak vámokkal, hanem vámjellegű akadályokkal is foglalkozniuk kell,

felismerve, hogy a dömping ellenes módszerek nem képezhetik a nemzetközi kereskedelem nem igazolható akadályát, és, hogy a dömping ellenes vámokat csak akkor lehet a dömping ellen alkalmazni, ha az jelentős kárt okoz, vagy azzal fenyeget egy meglevő iparágat, vagy jelentősen hátráltatja egy iparág létrehozását,

kívánatosnak tekintve, hogy méltányos és nyílt, a dömping esetek teljes kivizsgálásának alapjául szolgáló eljárásokat alakítsanak ki, és

attól a kívánságtól vezetve, hogy értelmezzék az Általános Egyezmény VI. cikkének rendelkezéseit, és szabályokat dolgozzanak ki alkalmazásukra, hogy végrehajtásukban fokozottabb mértékben érvényesüljön az egységesség és bizonyosság,

az alábbiakban állapodtak meg:

I. rész

DÖMPING ELLENES KÓDEX

1. cikk

A dömping ellenes vám kivetése olyan intézkedés, amely csak az Általános Egyezmény VI. cikkében meghatározott körülmények között hozható.

Az alábbi rendelkezések szabályozzák a jelen cikk alkalmazását, amennyiben dömping ellenes törvények vagy rendelkezések alapján kerül sor közbelépésre.

A) DÖMPING MEGÁLLAPÍTÁSA

2. cikk

(a) Jelen Kódex vonatkozásában egy termék akkor tekinthető dömpingeltnek - azaz egy másik ország kereskedelmébe reális értéknél alacsonyabb értéken bevezetett terméknek -, ha az egyik országból a másik országba bevitt termék exportára alacsonyabb, mint a hasonló terméknek a rendes, kereskedelmi forgalomban érvényesülő összehasonlítható ára akkor, ha e terméket az exportáló országban való felhasználásra szánták.

(b) E Kódexben a "hasonló termék" ("like product", "produit similaire") kifejezést mindvégig úgy kell értelmezni, mint olyan terméket, amely a szóban forgó termékkel azonos, azaz ahhoz minden tekintetben hasonló, vagy ilyen termék hiányában, mint egyéb olyan terméket, amely, bár nem minden tekintetben hasonló, de a szóban forgó termékkel szoros hasonlóságot mutató tulajdonságokkal rendelkezik.

(c) Olyan esetben, amikor a termékeket nem közvetlenül a származási országból hozzák be, hanem az importáló országba egy közvetítő országból exportálják azt az árat, amelyen a termékeket az exportáló országból az importáló országnak eladják, rendes körülmények között az exportáló ország összehasonlítható árához viszonyítják. Az összehasonlítás azonban a származási ország árával is történhet, ha például a termékeket csupán átszállítják az exportáló országon, vagy ha ilyen termékeket nem termelnek az exportáló országban, vagy nincs ezekre összehasonlítható ár az exportáló országban.

(d) Ha az exportáló ország belföldi piacán a rendes kereskedelmi forgalomban hasonló termék nem kerül eladásra, vagy ha a sajátos piaci helyzetből kifolyólag ezek az eladások nem teszik lehetővé a megfelelő összehasonlítást, a dömping különbözet megállapítása vagy úgy történik, hogy összehasonlítást végeznek valamely harmadik országba exportált hasonló termék összehasonlítható árával, amely lehet a legmagasabb exportár, de reprezentatív árnak kell lennie, vagy pedig a származási ország előállítási költségével, amelyhez hozzászámíthatják az adminisztratív, eladási és egyéb költségek, továbbá a nyereség ésszerű összegét. Általános szabály, hogy a hozzászámított nyereség nem lehet magasabb, mint a származási ország hazai piacán azonos, általános kategóriába tartozó termékek eladása után normálisan realizált nyereség.

(e) Olyan esetekben, amikor nincs exportár, vagy ha az illetékes hatóságoknak úgy tűnik, hogy az exportár nem megbízható az exportőr és az importőr vagy egy harmadik fél közti társulás vagy kompenzációs megállapodás miatt, az exportár azon ár alapján képezhető, amelyen az importált termékeket először továbbadják egy független vevőnek, vagy amennyiben a termékek nem kerülnek továbbadásra független vevő részére, vagy nem abban az állapotban adják azokat tovább, ahogy importálták, az exportár egy ésszerű, a hatóságok által megállapított alapon képezhető.[1]

(f) Annak érdekében, hogy méltányos legyen az összehasonlítás az exportár és az exportáló (vagy származási) ország belföldi ára, vagy amennyiben ez alkalmazható, az Általános Egyezmény VI. cikke 1/b pontjának rendelkezései szerint megállapított ár között, a két árat a kereskedelem azonos szintjén, általában "ab gyár" szinten kell összehasonlítani, és olyan eladásokra vonatkoztatva, amelyek egymáshoz minél közelebb eső időpontokban történtek. Minden ügynél, annak érdeme szerint, kellően figyelembe kell venni az eladási feltételek és körülmények eltéréseit, az adózásban mutatkozó különbségeket, és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló egyéb különbségeket. A 2. cikk (e) pontjában hivatkozott esetekben figyelembe kell venni az importálás és újraeladás közt felmerülő költségeket, vámokat és adókat beleértve, valamint a keletkező nyereséget is.

(g) A jelen cikk nem csorbítja az Általános Egyezmény I. sz. Mellékletében foglalt, a VI. cikk 1. pontjához csatlakozó második kiegészítő rendelkezést.

B) JELENTŐS KÁR, JELENTŐS KÁR VESZÉLYE, VAGY JELENTŐS HÁTRÁLTATÁS MEGÁLLAPÍTÁSA

3. cikk

A kár megállapítása[2]

(a) Kármegállapításra csak akkor kerülhet sor, ha az illetékes hatóságok meggyőződtek arról, hogy bizonyíthatóan a dömpingelt import a fő oka egy belföldi iparágnak okozott jelentős kárnak, vagy az azt fenyegető jelentős kár veszélyének, vagy egy ilyen iparág létesítése jelentős hátráltatásának. Döntésük meghozatalakor a hatóságok egyrészt a dömping hatását, másrészt az egyéb összes olyan tényezőt mérlegelik, amelyek együttesen az adott iparágra károsan hathatnak. A kármegállapítást minden esetben kétségtelen tényekre kell alapozni, nem pedig puszta állításokra, vagy feltételezett lehetőségekre. Az importáló országban egy új iparág létesítése hátráltatásának esetében meggyőző bizonyítékokat kell szolgáltatni az ipar küszöbönálló létesítéséről, például, hogy az új iparágra vonatkozó tervek kellően előrehaladott stádiumban vannak, egy gyár építése folyamatban van, vagy a gépeket megrendelték.

(b) A kár felbecslésének - azaz a dömpingelt import által a szóban forgó iparágra gyakorolt hatás értékelésének - az összes olyan tényező vizsgálatán kell alapulnia, amely kihatással van a kérdéses iparág helyzetére, mint pl. a fejlődés és a kilátások, tekintettel a forgalomra, a piaci részesedésre, a haszonra, az árakra (beleértve azt is, hogy mennyivel alacsonyabb vagy magasabb a vámot is magában foglaló átvételi ár az importáló országban a rendes kereskedelmi ügyletekben hasonló termékekre érvényesülő összehasonlítható árnál), az exportképességre, a foglalkoztatottságra, a dömpingelt és az egyéb import volumenére, a belföldi ipar kapacitás-kihasználtságára, és a termelékenységre, valamint a konstruktív kereskedelmi módszerekre. E tényezők közül egy vagy több sem adhat feltétlenül döntő útmutatást.

(c) Annak megállapítására, hogy a dömpingelt import okozott-e kárt, minden más olyan tényezőt meg kell vizsgálni, amely akár önmagában, akár más tényezőkhöz kapcsolódva károsan hathat az iparra, például: a kérdéses termék nem dömpingelt importjának volumene és árai, a belföldi termelők közti verseny vagy kereslet-csökkenés más termékekkel való helyettesítés, vagy a fogyasztói ízlés változása következtében.

(d) A dömpingelt import hatását a hasonló termék belföldi termeléséhez viszonyítva kell felmérni, amennyiben a rendelkezésre álló adatok lehetővé teszik a termelés körülhatárolását olyan ismérvek vonatkozásában, mint a termelési folyamat, a termelői értékesítés, a nyereségek. Ezt az olyan, hasonló termékeket magában foglaló legszűkebb termékcsoport vagy termékcsalád termelésének vizsgálatával kell elvégezni, amelyre a szükséges információ rendelkezésre áll.

(e) A jelentős kár veszélyének megállapítását nem puszta állításra, feltevésre vagy távoli eshetőségre, hanem tényekre kell alapozni. Világosan előreláthatónak és közelinek kell lennie a körülmények olyan változásának, amely azt a helyzetet idézi elő, amelyben a dömping jelentős kárt okoz.[3]

(f) Azokban az esetekben, amikor jelentős kár veszélye áll fenn a dömpingelt importból kifolyólag, a dömping ellenes intézkedések alkalmazását különös gonddal kell tanulmányozni.

4. cikk

Az iparág meghatározása

(a) A kár megállapításánál a "hazai iparág" kifejezést úgy kell értelmezni, hogy az a hasonló termékek belföldi termelőinek összességére, vagy közülük azokra vonatkozik, akiknek együttes termelése e termékekből a teljes belföldi termelés jelentős hányadát teszik ki, kivéve

(i) ha termelők az állítólagosan dömpingelt termék importőrei, az iparág úgy értelmezhető, hogy a többi termelőre vonatkozik,

(ii) kivételes körülmények között a kérdéses termelés tekintetében valamely ország két vagy több versenypiacra osztható fel, és minden piacon belül a termelők külön iparágat alkotónak tekinthetők, - amennyiben - a szállítási költségek miatt - az ilyen piacon belül valamennyi termelő a kérdéses termékből teljes vagy szinte teljes termelését azon a piacon adja el, és ugyanezen a piacon semmit, vagy szinte semmit sem adnak el az ország más részében előállított termékből, vagy ha különleges regionális értékesítési feltételek állnak fenn, (pl. hagyományos elosztási rendszer vagy fogyasztói ízlés), amelyek eredményeként egyenlő mértékben elszigetelődnek a termelők ezen a piacon az iparág többi részétől, azzal a feltétellel azonban, hogy a kárt ilyen körülmények között csak akkor állapíthatják meg, ha a kár meghatározásában szerepelő piacon a termék teljes vagy szinte teljes termelését érinti.

(b) Ha két vagy több ország az integráció olyan fokát érte el, hogy egyetlen, egységes piac jellemzőivel rendelkeznek, az iparág az integráció teljes területén úgy tekintendő, mint a 4. cikk (a) pontjában hivatkozott iparág.

(c) A 3. cikk (d) pontjának rendelkezései alkalmazandók a jelen cikkre.

C) KIVIZSGÁLÁS ÉS ADMINISZTRÁCIÓS ELJÁRÁSOK

5. cikk

A kezdeményezés és az ezt követő kivizsgálás

(a) A kivizsgálást általában az érintett iparág kérésére indítják meg, a kérést bizonyítékkal kell alátámasztani mind a dömpingre, mind az abból eredően az iparágnak okozott kárra vonatkozólag. Ha különleges körülmények között a hatóságok határozzák el a vizsgálat megindítását, anélkül, hogy erre vonatkozó kérést kaptak volna, csak akkor járnak el, ha bizonyítékkal rendelkeznek mind a dömpingre, mind az abból eredő kárra vonatkozólag.[4]

(b) A vizsgálat megindításakor és azt követően a dömpingre és a kárra vonatkozó bizonyítékot egyidejűleg kell mérlegelni. Mindenképpen egyidejűleg kell tekintetbe venni a dömpingre és a kárra vonatkozó bizonyítékot annak elhatározásakor, hogy megindítsák-e a vizsgálatot, vagy nem, és azt követően, a kivizsgálás tartama alatt, attól az időponttól kezdve, amely nem későbbi, mint az a legkorábbi időpont, amelyben ideiglenes intézkedést lehet alkalmazni, kivéve a 10. cikk (d) pontjában említett eseteket, amikor a hatóságok elfogadják az exportőr és az importőr kérését.

(c) Azonnal el kell utasítani a kérelmet és meg kell szüntetni a vizsgálatot, amint az illetékes hatóságok meggyőződnek arról, hogy nincs kielégítő bizonyíték akár a dömpingre, akár olyan kárra vonatkozólag, amely indokolja az eljárás folytatását. Azonnal meg kell szüntetni a vizsgálatot olyan esetben, amikor jelentéktelen a dömping különbözet, vagy a dömpingelt import tényleges vagy lehetséges volumene, vagy a kár.

(d) A dömping ellenes eljárás nem akadályozhatja a vámkezelési eljárásokat.

6. cikk

Bizonyíték

(a) A külföldi szállítóknak és minden más érdekelt félnek megfelelő lehetőséget kell biztosítani, hogy írásban beterjesszen minden olyan bizonyítékot, amelyet az adott dömping ellenes eljárással kapcsolatban célszerűnek tartanak. Indokolt esetben joguk van arra is, hogy szóban terjesszenek be bizonyítékokat.

(b) Az illetékes hatóságok lehetőséget kell hogy biztosítsanak a panasztevőnek, az érdekeltként ismert importőröknek és exportőröknek, és az exportáló országok kormányainak, hogy betekintsenek minden olyan információba, amely összefügg álláspontjuk kifejtésével, amely nem bizalmas az alábbi (c) pontban meghatározottak szerint, és amelyet a hatóságok a dömping ellenes vizsgálatban felhasználnak, továbbá, hogy elkészítsék előterjesztéseiket ezen információ alapján.

(c) Minden olyan információt, amely természeténél fogva bizalmas (például mivel felfedése jelentős versenyelőnyhöz juttatna egy versenytársat, vagy mert felfedése nagymértékben ártalmas lenne az információt adó félnek, vagy annak a személynek, akitől az az információt szerezte), vagy olyan információt, amelyet a felek bizalmasan szolgáltattak a dömping ellenes vizsgálathoz, az illetékes hatóságok kötelesek szigorúan bizalmasként kezelni és ezt nem fedhetik fel az információt nyújtó fél kifejezett engedélye nélkül.

(d) Ha azonban az illetékes hatóságok úgy találják, hogy a bizalmas kezelésre vonatkozó kérés nem indokolt, és, ha az információt nyújtó fél vagy nem hajlandó az információt közzétenni, vagy nem egyezik bele annak általánosított vagy összegezett formában történő közlésébe, a hatóságok ezt az információt figyelmen kívül hagyhatják, hacsak megfelelő forrásokból, számukra kielégítő módon nem bizonyítható, hogy az információ helytálló.

(e) A benyújtott információ igazolása, vagy további adatok beszerzése céljából a hatóságok szükség esetén más országokban is folytathatnak vizsgálatot, feltéve, hogy megszerzik az érintett cégek beleegyezését, valamint értesítik a szóban forgó ország kormányának képviselőit, és ha ez utóbbi nem emel kifogást a vizsgálat ellen.

(f) Ha az illetékes hatóságok meggyőződtek arról, hogy elegendő bizonyíték áll rendelkezésre, amely indokolttá teszi a dömping ellenes vizsgálat megindítását az 5. cikkben foglaltak szerint, értesíteni kell az exportáló ország képviselőit, valamint az érdekeltként ismert exportőröket, importőröket, és hirdetményt lehet közzétenni.

(g) A dömping ellenes vizsgálat folyamán mindvégig minden alkalmat meg kell adni valamennyi félnek érdekei megvédésére. E célból - kívánságra - az illetékes hatóságoknak alkalmat kell nyújtaniuk valamennyi közvetlenül érdekelt fél számára, hogy összeüljenek az ellentétes érdekeltségű felekkel, hogy kifejthessék ellentétes nézeteiket és megcáfolhassák a felhozott érveket. A lehetőségek biztosításánál figyelembe kell venni a bizalmas kezelés követelményét, hogy mi alkalmas a feleknek. Egy fél sem kötelezhető az ilyen ülésen való megjelenésre, és távolmaradása nem lehet hátrányos kihatással az ügyére.

(h) Az illetékes hatóságoknak értesíteniük kell az exportáló ország képviselőit és a közvetlenül érdekelt feleket a dömping ellenes vám kivetéséről, vagy ki nem vetéséről, egyúttal ismertetve a döntések okait és az alkalmazott kritériumokat és hacsak különleges ok nem szól ellene, közzé kell tenni a döntéseket.

(i) A jelen cikkely rendelkezései nem gátolják a hatóságokat abban, hogy pozitív vagy negatív értelmű előzetes megállapításokat tegyenek, vagy hogy azonnali ideiglenes jellegű intézkedéseket hozzanak. Olyan esetekben, amikor bármely érdekelt fél visszatartja a szükséges információt, akár pozitív, akár negatív értelmű végleges döntés hozható a rendelkezésre álló tények alapján.

7. cikk

Árra vonatkozó kötelezettségvállalás

(a) A dömping ellenes eljárások megszüntethetők dömping ellenes vám kivetése, vagy ideiglenes intézkedések alkalmazása nélkül, ha az exportőrök önként kötelezettséget vállalnak áraik olyan felülvizsgálatára, hogy a dömping különbözet megszűnjék, vagy arra, hogy megszüntetik a kérdéses területre irányuló dömping áron bonyolódó exportot, amennyiben az illetékes hatóságok ezt keresztülvihetőnek találják, például ha a kérdéses termék exportőreinek vagy lehetséges exportőreinek száma nem túl nagy és / vagy ha a kereskedelmi módszerek alkalmasak.

(b) Ha az ügy vizsgálata folyamán az érintett exportőrök kötelezettséget vállalnak áraik felülvizsgálatára, illetve arra, hogy megszüntetik a kérdéses termék exportját, és az illetékes hatóságok elfogadják a kötelezettségvállalást, a kár kivizsgálását ettől függetlenül befejezik, ha az exportőrök így kívánják, vagy ha az illetékes hatóságok így döntenek. Ha olyan döntést hoznak, hogy nem forog fenn kár, az exportőrök által adott kötelezettségvállalás automatikusan érvényét veszti, hacsak az exportőrök nem jelentik ki ennek ellenkezőjét. Az a tény, hogy az exportőrök a vizsgálat ideje alatt nem ajánlanak fel ilyen kötelezettségvállalást, vagy nem tesznek eleget a kivizsgáló hatóságok ilyen vállalásra vonatkozó felszólításának, nem befolyásolja hátrányosan az ügy mérlegelését. A hatóságoknak azonban természetesen jogában áll olyan megállapítást tenni, hogy a kár veszélyének realizálódása valószínűbb, ha folytatódik a dömpingelt import.

D) DÖMPING ELLENES VÁMOK ÉS ÁTMENETI INTÉZKEDÉSEK

8. cikk

Dömping ellenes vámok kivetése és beszedése

(a) Azok a döntések, hogy kivessenek-e dömping ellenes vámot olyan esetekben, amikor a kivetéssel kapcsolatos minden követelmény teljesül, és hogy a kivetendő dömping ellenes vám összege a teljes dömping különbözet legyen-e, vagy annál kevesebb, olyan döntések, amelyeket az importáló ország vagy vámterület hatóságainak kell meghozni. Kívánatos, hogy a vám kivetése engedélyezett legyen mindazokban az országokban és vámterületeken, amelyek a jelen Egyezmény szerződő felei, továbbá, hogy a vám a dömping különbözetnél alacsonyabb legyen, amennyiben az alacsonyabb összegű vám elégséges ahhoz, hogy a hazai iparágnak okozott kárt megszüntesse.

(b) Ha valamely termékre dömping ellenes vámot vetnek ki, az egyes esetekre megállapított, megfelelő nagyságú dömping ellenes vámot diszkrimináció mentesen kell kiróni e termék összes olyan forrásból származó importjára, amelyről megállapították, hogy dömpingelt, és kárt okoz. A hatóságoknak meg kell nevezniük az érintett termék szállítóját vagy szállítóit. De ha az ügy egy országon belül több szállítót érint és nem megoldható valamennyi szállító megnevezése, a hatóságok megnevezhetik a kérdéses szállító országot. Ha az ügy egynél több országban számos szállítót érint, a hatóságok az összes érintett szállító országot megnevezhetik.

(c) A dömping ellenes vám összege nem haladhatja meg a 2. cikkben foglaltak szerint megállapított dömping különbözetet. Ha tehát a dömping ellenes vám alkalmazását követően megállapítást nyer, hogy az így beszedett vám meghaladja a tényleges dömping különbözetet, a különbözeten felüli összeget mielőbb vissza kell téríteni.

(d) Egy alapár rendszer keretében az alábbi szabályokat kell alkalmazni, feltéve, hogy alkalmazásuk összhangban van jelen Kódex egyéb rendelkezéseivel:

Ha az ügy egy vagy több ország számos szállítóját érinti, dömping ellenes vámokat lehet kivetni a terméknek a kérdéses országból vagy országokból származó olyan importjára, amelyekről megállapították, hogy dömpingelt vagy kárt okoz úgy, hogy a vám egyenértékű legyen azzal az összeggel, amellyel az exportár kevesebb, mint az e célra megállapított alapár, és nem lehet magasabb, mint annak a szállító országnak, vagy országoknak a legalacsonyabb normál ára, ahol normál versenyfeltételek érvényesülnek. Magától értetődő, hogy olyan termékeknél, amelyeket a már megállapított alapáron alul adnak el, minden egyes esetben új dömping ellenes vizsgálatot kell lefolytatni, ha ezt az érdekelt felek kérik, és kérelmüket megfelelő bizonyítékkal támasztják alá. Ha azt állapítják meg, hogy nem áll fenn dömping, a beszedett dömping ellenes vámot mielőbb vissza kell téríteni. Továbbá, ha megállapítható, hogy az így beszedett vám meghaladja a tényleges különbözetet, a dömping különbözeten felüli összeget mielőbb vissza kell téríteni.

(e) Ha az iparágat egy bizonyos terület, azaz a 4. cikk (a) pontjának (ii) bekezdésében meghatározott piac termelőerőire vonatkoztatva értelmezik, a dömping ellenes vámokat egyértelműen csak az ezen a területen végfelhasználásra szánt termékek után szedik be, kivéve, ha az exportőr a dömping ellenes vám kivetése előtt lehetőséget kap arra, hogy megszüntesse az adott területre irányuló dömpinget. Abban az esetben, ha erre azonnal kellő biztosítékot nyújtanak, nem kerül sor a dömping ellenes vám kivetésére, azonban azzal a kikötéssel, hogy ha biztosítékot nem adnák, vagy azt nem teljesítik, a vám korlátozás nélkül kivethető.

9. cikk

A dömping ellenes vámok időtartama

(a) A dömping ellenes vám csak addig marad érvényben, amíg a kárt okozó dömping ellensúlyozásához szükséges.

(b) Az illetékes hatóságok indokolt esetben felülvizsgálják a vám további alkalmazásának szükségességét, akár saját kezdeményezésükre, akár ha ezt a termék érdekelt szállítói vagy importőrei kérik, és információt adnak a felülvizsgálás szükségességének alátámasztására.

10. cikk

Ideiglenes intézkedések

(a) Ideiglenes intézkedés csak akkor alkalmazható, ha előzetes döntést hoznak arra nézve, hogy dömping áll fenn, és ha kellő bizonyíték van a kárra.

(b) Ideiglenes intézkedés történhet ideiglenes vám, vagy még inkább olyan biztosíték - letét vagy óvadék - formájában, amelynek összege megegyezik a dömping ellenes vám ideiglenesen becsült összegével, amely nem magasabb, mint az ideiglenesen becsült dömping különbözet. A becslés visszatartása megfelelő ideiglenes intézkedésnek számít, feltéve, hogy jelzik a rendes vámot, és a dömping ellenes vám becsült összegét, továbbá, a becslés visszatartását ugyanolyan feltételekhez kötik, mint az egyéb ideiglenes intézkedéseket.

(c) Az illetékes hatóságok értesítik az exportáló ország és a közvetlenül érdekelt felek képviselőit az ideiglenes intézkedések bevezetésére vonatkozó döntésekről, közölve az ilyen döntések okait és az alkalmazott kritériumokat, és hacsak nem szólnak különleges okok ellene, közzéteszik ezeket a döntéseket.

(d) Az ideiglenes intézkedések alkalmazását a lehető legrövidebb időre kell korlátozni. Pontosabban, az ideiglenes intézkedések nem alkalmazhatók három hónapnál hosszabb időn át, illetve az illetékes hatóságoknak az exportőr és az importőr kérésére hozott döntése alapján, hat hónapnál hosszabb időn át.

(e) Az ideiglenes intézkedések alkalmazásánál a 8. cikk idevágó rendelkezései szerint kell eljárni.

11. cikk

Visszamenőleges hatály

A dömping ellenes vámokat és ideiglenes intézkedéseket csak olyan termékekre lehet alkalmazni, amelyek a 8. cikk (a) pontja, illetve 10. cikk (a) pontja szerint hozott döntés hatályba lépése után kerülnek felhasználásra, kivéve azokat az eseteket:

(i) amikor megállapítják, hogy jelentős kár forog fenn (azonban nem a jelentős kár veszélyének vagy az iparág jelentős hátráltatásának esete), vagy amikor az ideiglenes intézkedések ideiglenes vám kivetéséből állnak, és az alkalmazásuk időszakában eszközölt dömpingelt import jelentős kárt okozott volna ezeknek az ideiglenes intézkedéseknek hiányában, ilyen esetekben a dömping ellenes vámokat visszamenőleges hatállyal lehet kivetni az ideiglenes intézkedések - ha ilyenekre sor került - alkalmazásának időszakára.

Ha a végső döntésben megszabott dömping ellenes vám magasabb az ideiglenesen fizetett vámnál, a különbséget nem hajthatják be. Ha a végső döntésben megszabott vám alacsonyabb az ideiglenesen fizetett vámnál, vagy a biztosíték céljából kiszabott összegnél, a különbséget vissza kell téríteni vagy a vámot újra kell kalkulálni, az adott esettől függően.

(ii) Ha a becslést a kérdéses termékre olyan okok miatt függesztik fel, amelyek a dömping eljárás megindítása előtt merültek fel, és amelyek nem függnek össze a dömping kérdésével, a dömping ellenes vámok visszamenőleges kivetése egy, a panasz benyújtását legfeljebb 120 nappal megelőző időtartamra nyúlhat vissza.

(iii) Ha a kérdéses dömpinggelt termékre a hatóságok megállapítják

(a) vagy azt, hogy olyan dömpingről van szó, amely jelentős kárt okozott, vagy azt, hogy az importőr tudott, vagy tudnia kellett volna arról, hogy az exportőr dömpinget alkalmaz, és hogy ez a dömping jelentős kárt okoz, és

(b) hogy a jelentős kárt szórványos dömping okozza (egy termék nagymértékű dömpingelt importja viszonylag rövid időszakban), és ez olyan mértékű, hogy ismételt előfordulásának megelőzéséhez szükségesnek tűnik ezen importokra a dömping ellenes vám visszamenőleges kivetése,

a vám megállapítható olyan termékekre, amelyek az ideiglenes intézkedés alkalmazásának időpontját legfeljebb 90 nappal megelőzően kerülnek felhasználásra.

E) HARMADIK ORSZÁG ÉRDEKÉBEN HOZOTT DÖMPING ELLENES INTÉZKEDÉS

12. cikk

(a) Harmadik ország érdekeit szolgáló dömping ellenes intézkedésre irányuló kérelmet az intézkedést kérő harmadik ország hatóságainak kell benyújtaniuk.

(b) Ezt a kérelmet alá kell támasztani olyan árinformációval, amely kimutatja, hogy az importot dömpingelik, és olyan részletes információval, amely bizonyítja, hogy az állítólagos dömping kárt okoz a harmadik ország érintett hazai iparágának. A harmadik ország kormányának minden lehetőséget meg kell adnia az importáló ország hatóságainak, hogy az általuk szükségesnek tartott bármilyen további információt beszerezhessék.

(c) Amikor az importáló ország hatóságai mérlegelik ezt a kérelmet, az állítólagos dömping által a harmadik ország érintett iparágának egészére gyakorolt hatást vizsgálják, azaz a kárt nemcsak az állítólagos dömping által az iparágnak az importáló országba irányuló exportjára, vagy akár az iparágnak teljes exportjára gyakorolt hatásához viszonyítva becsülik fel.

(d) Az importáló ország joga eldönteni, hogy indítsanak-e eljárást az ügyben vagy sem. Amennyiben az importáló ország úgy dönt, hogy kész eljárást indítani, ugyancsak az importáló országnak kell kezdeményeznie a SZERZŐDŐ FELEK-hez irányuló megkeresését, amelyben jóváhagyást kérnek az eljáráshoz.

II. rész

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

13. cikk

Ez az Egyezmény aláírással, vagy egyéb módon történő elfogadásra nyitva áll az Általános Egyezmény szerződő felei, és az Európai Gazdasági Közösség számára. Az Egyezmény 1968. július 1-én lép hatályba mindazon felek számára, amelyek azt eddig az időpontig elfogadják. Minden fél számára, amely az Egyezményt ezen időpont után fogadja el, az elfogadáskor lép hatályba.

14. cikk

Jelen Egyezmény valamennyi szerződő fele köteles megtenni minden általános, vagy sajátos jellegű intézkedést annak biztosítása érdekében, hogy legkésőbb azon a napon, amelyen az Egyezmény ránézve hatályba lép, törvényei, rendelkezései és adminisztratív eljárásai összhangban legyenek a Dömping Ellenes Kódex rendelkezéseivel.

15. cikk

Jelen Egyezmény valamennyi szerződő fele tájékoztatni tartozik az Általános Egyezmény szerződő feleit a dömping ellenes törvényeiben és rendelkezéseiben, valamint ezen törvények és rendelkezések alkalmazásában bekövetkezett minden változásról.

16. cikk

Jelen Egyezmény valamennyi szerződő felének évente jelentést kell tennie a Szerződő Feleknek dömping ellenes törvényeinek és rendelkezéseinek alkalmazásáról, és összegeznie kell azokat az eseteket, amikor véglegesen megállapítottak dömping ellenes vámokat.

17. cikk

Jelen Egyezmény szerződő felei felkérik a SZERZŐDŐ FELEK-et egy, a dömping ellenes módszerekkel foglalkozó Bizottság felállítására, amely jelen Egyezmény szerződő feleinek képviselőiből áll. A Bizottság rendes körülmények között évente egyszer ül össze abból a célból, hogy jelen Egyezmény szerződő feleinek alkalmat nyújtson arra, hogy konzultációt folytassanak a bármely résztvevő országban vagy vámterületen alkalmazott dömping ellenes rendszer működésével kapcsolatban olyan kérdésekről, amelyek a Dömping Ellenes Kódex működését vagy célkitűzéseinek előmozdítását érintik. Ezek a konzultációk azonban nem csorbítják az Általános Egyezmény XXII. és XXIII. cikkében foglaltakat.

Jelen Egyezményt a SZERZŐDŐ FELEK vezérigazgatójánál kell letétbe helyezni, aki arról azonnal hiteles másolatot ad, és minden elfogadásról értesítést küld az Általános Egyezmény minden egyes szerződő felének, és az Európai Gazdasági Közösségnek.

Jelen Egyezményt az Egyesült Nemzetek Alapokmánya 102. cikkének rendelkezései szerint kell nyilvántartásba venni.

Készült Genfben ezerkilencszázhatvanhét június 30. napján, egy példányban angol és francia nyelven, mindkét szöveg hiteles."

3. §

Ez a rendelet a kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit 1974. november 18. napjától kezdődően kell alkalmazni. Végrehajtásáért a külkereskedelmi miniszter felelős.

Huszár István s. k.,

a Minisztertanács elnökhelyettese