1975. évi 1. törvényerejű rendelet
a Magyar Népköztársaság és a Mongol Népköztársaság között Budapesten, 1974. június 27-én aláírt konzuli egyezmény és az egyezményhez tartozó jegyzőkönyv kihirdetéséről
(Az egyezmény megerősítő okiratainak kicserélése Ulan Batorban, 1974. október 15-én megtörtént.)
1. § A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Magyar Népköztársaság és a Mongol Népköztársaság között Budapesten, 1974. június 27-én aláírt konzuli egyezményt és az egyezményhez tartozó jegyzőkönyvet e törvényerejű rendelettel kihirdeti.
2. § Az egyezmény és a jegyzőkönyv eredeti magyar nyelvű szövege a következő:
KONZULI EGYEZMÉNY
a Magyar Népköztársaság és a Mongol Népköztársaság között
A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a Mongol Népköztársaság Nagy Népi Huráljának Elnöksége
attól az óhajtól vezetve, hogy a Magyar Népköztársaság és a Mongol Népköztársaság között Ulan Batorban az 1965. évi október hó 2. napján
aláírt Barátsági és Együttműködési Szerződés alapján a két állam közötti baráti kapcsolatokat továbbfejlesszék;
figyelembe véve, hogy a Magyar Népköztársaság és a Mongol Népköztársaság között Budapesten, az 1963. évi július hó 10. napján aláírt Konzuli Egyezmény megújításra vár;
elhatározták, hogy konzuli egyezményt kötnek és e célból Meghatalmazottaikká kinevezték:
a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa
Puja Frigyes
külügyminisztert,
a Mongol Népköztársaság Nagy Népi Huráljának Elnöksége
Lodongijn Rincsin
külügyminisztert,
akik az alábbiakban állapodtak meg:
I. FEJEZET
MEGHATÁROZÁSOK
1. cikk
Az Egyezményben használt alábbi meghatározásoknak a következő a jelentése:
1. "Konzulátuson" a főkonzulátust, a konzulátust, az alkonzulátust és a konzuli ügynökséget kell érteni.
2. "A konzulátus vezetőjén" a főkonzult, a konzult, az alkonzult, illetőleg a konzuli ügynököt kell érteni, aki a konzulátust vezeti.
3. "Konzuli tisztviselőn" kell érteni minden olyan személyt - ide értve a konzulátus vezetőjét is -, akit konzuli feladatok ellátására hatalmaztak fel. A "konzuli tisztviselő" fogalma magában foglalja azt a személyt is, akit a konzulátusra konzuli szolgálat megtanulása céljából küldenek (gyakornokok).
4. "A konzulátus munkatársán" olyan személyt kell érteni, aki nem konzuli tisztviselő és a konzulátuson igazgatási, illetőleg műszaki feladatokat iát el. "A konzulátus munkatársán" kell érteni továbbá a konzulátus kisegítő személyzetének tagját is.
5. "Hajón" a küldő állam lobogójának használatára jogosult hajót kell érteni.
II. FEJEZET
KONZULÁTUS LÉTESÍTÉSE. A KONZULI TISZTVISELŐ KINEVEZÉSE
2. cikk
(1) Konzulátust a fogadó államban csak ennek az államnak a beleegyezésével lehet létesíteni.
(2) A konzulátus székhelyét, rangját és a konzuli kerületet a küldő állam és a fogadó állam közös megegyezéssel állapítja meg.
3. cikk
(1) A küldő állam a konzulátus vezetőjének kinevezése előtt diplomáciai úton megkéri a fogadó állam hozzájárulását a kinevezéshez.
(2) A küldő állam diplomáciai képviselete útján megküldi a fogadó állam külügyminisztériumának a konzuli kinevezési okiratot (konzuli patens), vagy a konzulátus vezetőjének kinevezéséről szóló más okiratot. Ebben fel kell tüntetni a konzulátus vezetőjének családi és utónevét, állampolgárságát, rangját, a konzuli kerületet, amelyben a konzuli tevékenységet ki fogja fejteni és a konzulátus székhelyét.
(3) A fogadó állam a kinevezési okirat, vagy a konzulátus vezetőjének kinevezéséről szóló más okirat bemutatása után lehetőleg rövid időn belül kiállítja részére a működési engedélyt (exequatur) vagy más engedélyt.
(4) A fogadó állam a működési engedély vagy más engedély megadása előtt hozzájárulhat ahhoz, hogy a konzulátus vezetője ideiglenesen ellássa a feladatát.
(5) A konzulátus vezetője az után kezdheti meg feladatainak ellátását, miután a fogadó állam részére a működési engedélyt vagy más engedélyt megadta.
(6) A fogadó állam hatóságai a működési engedély vagy más engedély megadásakor, illetőleg az ideiglenes hozzájáruláskor megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a konzulátus vezetője a feladatait elláthassa.
4. cikk
A küldő állam közli a fogadó állam külügyminisztériumával azoknak a konzuli tisztviselőknek a családi és utónevét, állampolgárságát, rangját és beosztását, akiket a konzulátusra nem a konzulátus vezetőjének nevez ki.
5. cikk
Konzuli tisztviselő csak a küldő állam állampolgára lehet.
6. cikk
A fogadó állam diplomáciai úton bármikor - anélkül, hogy a döntését meg kellene indokolnia - közölheti a küldő állammal, hogy a konzulátus vezetőjének működési engedélyét (exequatur), vagy más engedélyét visszavonja, illetőleg, hogy a konzuli tisztviselő vagy a konzulátus munkatársa elfogadhatatlan. Ilyen közlés esetén a küldő állam visszahívja a konzulátus vezetőjét, a konzuli tisztviselőt, illetőleg a konzulátus munkatársát. Ha a küldő állam ésszerű időn belül nem tesz eleget e kötelezettségének, a fogadó állam megtagadhatja, hogy az ilyen személyt konzuli tisztviselőnek, illetőleg a konzulátus munkatársának elismerje.
III. FEJEZET
KIVÁLTSÁGOK, KÖNNYÍTÉSEK ÉS MENTESSÉGEK
7. cikk
A fogadó állam gondoskodik a konzuli tisztviselő védelméről és megteszi a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a konzuli tisztviselő feladatait elláthassa, s hogy élvezhesse azokat a jogokat, kiváltságokat és mentességeket, amelyeket ez az Egyezmény és a fogadó állam jogszabályai biztosítanak. A fogadó állam megteszi a szükséges intézkedéseket a konzulátus és a konzuli tisztviselő lakásának védelmére.
8. cikk
(1) Ha a konzulátus vezetője bármilyen ok miatt nem láthatja el a feladatát, vagy ha a konzulátus vezetőjének hivatala ideiglenesen nincs betöltve, a küldő állam a konzulátus ideiglenes vezetésével megbízhatja e konzulátus vagy a fogadó államban működő másik konzulátusa konzuli tisztviselőjét, illetőleg a fogadó államban működő diplomáciai képviselete diplomáciai személyzetének egyik tagját. Ennek a személynek családi és utónevét előzetesen közölni kell a fogadó állam külügyminisztériumával.
(2) A konzulátus ideiglenes vezetésével megbízott személy a konzulátus vezetőjének feladatát látja el. Ugyanazok a kötelezettségek terhelik és ugyanazok a jogok, kiváltságok és mentességek illetik meg, mintha a 3. cikk rendelkezéseinek megfelelően nevezték volna ki.
(3) Ha az e cikk (1) bekezdésében foglaltak szerint a konzulátus ideiglenes vezetésével a küldő állam diplomáciai képviselete diplomáciai személyzetének tagját bízták meg, e megbízás nem érinti diplomáciai kiváltságait és mentességeit.
9. cikk
(1) Ennek az Egyezménynek a konzuli tisztviselők jogairól és kötelességeiről szóló rendelkezései kiterjednek a küldő államnak a fogadó államban levő diplomáciai képviselete diplomáciai személyzetének azokra a tagjaira is, akik konzuli feladatokat látnak el.
(2) Az (1) bekezdésben említett személyek konzuli tevékenysége nem érinti diplomáciai kiváltságaikat és mentességeiket.
10. cikk
(1) A küldő állam a fogadó államban a fogadó állam jogszabályainak megfelelően földterületek, épületek vagy épületrészek tekintetében tulajdonjogot vagy bérleti jogot szerezhet a konzulátus, valamint a konzuli tisztviselők, illetőleg a konzulátus munkatársainak lakása céljára.
(2) A fogadó állam szükség esetén segítséget nyújt a küldő államnak földterületek, épületek, épületrészek tulajdonjogának vagy bérleti jogának a fent említett célokra történő megszerzéséhez.
11. cikk
(1) A küldő állam konzuli címerét, valamint a küldő és a fogadó állam nyelvén a konzulátus elnevezését el lehet helyezni azon az épületen, amelyben a konzulátus van.
(2) A konzulátusra, valamint a konzulátus vezetőjének lakására ki lehet tűzni a küldő állam zászlóját.
(3) A konzulátus vezetője a közlekedési eszközeire (gépkocsira, hajóra) is kitűzheti a küldő állam zászlóját.
12. cikk
(1) A kizárólag konzulátus céljaira használt épület vagy épületrész, valamint az ezekhez tartozó földterület sérthetetlen. A fogadó állam hatóságai a konzulátus vezetőjének vagy a küldő állam diplomáciai képviselete vezetőjének, illetőleg az általuk erre feljogosított személynek engedélye nélkül nem léphetnek be a kizárólag konzuli célokra használt épületbe, épületrészbe, valamint az ezekhez tartozó földterületre.
(2) Az e cikk (1) bekezdésének rendelkezései vonatkoznak a konzuli tisztviselő és a konzulátus munkatársa lakására is.
13. cikk
A konzuli irattár mindig és az elhelyezésétől függetlenül sérthetetlen. Nem hivatalos iratokat a konzuli irattárban nem szabad őrizni.
14. cikk
(1) A konzulátusnak jogában áll, hogy kapcsolatot tartson kormányával, valamint a küldő államnak a fogadó államban levő diplomáciai képviseletével és konzulátusaival. Erre a célra a konzulátus igénybe veheti a hírközlés valamennyi szokásos eszközét, rejtjelt, futárokat és lepecsételt küldeményeket (zsákok, táskák stb.). Rádióadóállomást a konzulátus csak a fogadó állam hozzájárulásával létesíthet és használhat.
A hírközlés szokásos eszközeinek használatánál a konzulátusra ugyanazok a díjszabások érvényesek, mint a diplomáciai képviseletre.
(2) A konzulátus hivatalos levelezése - tekintet nélkül arra, hogy milyen hírközlő eszköz használatáról van szó -, valamint a konzulátus lepecsételt és a hivatalos jellegükre utaló, jól látható külső jellel megkülönböztetett küldeményei sérthetetlenek. Azokat a fogadó állam hatóságai nem ellenőrizhetik és nem tarthatják vissza.
(3) A konzuli küldeményeket szállító személyt a fogadó állam ugyanolyan jogokban, kiváltságokban és mentességekben részesíti, mint a küldő állam diplomáciai futárját.
(4) A konzuli küldeményt rá lehet bízni hajó vagy repülőgép parancsnokára. A parancsnokot okirattal kell ellátni, s ebben meg kell jelölni a küldemény darabszámát; a parancsnokot azonban nem lehet konzuli futárnak tekinteni. A konzuli tisztviselő a küldeményt akadályoztatás nélkül közvetlenül veheti át a hajó vagy a repülőgép parancsnokától, illetőleg neki átadhatja.
15. cikk
A konzuli tisztviselő és a konzulátus munkatársának személye sérthetetlen. Nem lehet őket letartóztatni, sem személyes szabadságukban más módon korlátozni. A fogadó állam köteles számukra a kellő tiszteletet megadni és minden szükséges intézkedést megtenni, hogy személyük, szabadságuk, vagy hivatali méltóságuk bármilyen megsértését megelőzze.
16. cikk
(1) A konzuli tisztviselő és a konzulátus munkatársa mentes a fogadó állam joghatósága alól, kivéve a diplomáciai kapcsolatokról szóló, 1961. április 18-án aláírt Bécsi Szerződés 31. cikke 1. pontjának a), b) és c) alpontjában, valamint a 3. pontjában meghatározott eseteket.
(2) A konzuli tisztviselővel, illetőleg a konzulátus munkatársával együtt élő családtagok olyan mértékben mentesek a fogadó állam joghatósága alól és olyan személyes sérthetetlenséget élveznek, mint a konzuli tisztviselő vagy a konzulátus munkatársa.
(3) A küldő állam lemondhat a konzuli tisztviselő, a konzulátus munkatársa és családtagjai joghatóság alóli mentességéről. A lemondásnak kifejezettnek kell lennie, s azt írásban kell megtenni.
A joghatóság alóli mentességről való lemondás polgári jogi és államigazgatási ügyekben nem jelent lemondást a meghozott határozat végrehajtása alóli mentességről. Ez utóbbiról külön lemondásra van szükség.
(4) Ha az e cikk rendelkezései szerint a fogadó állam joghatósága alól mentes személy keresetet indít, az alapkeresettel összefüggő viszontkereset tekintetében nem hivatkozhat a joghatóság alóli mentességére.
17. cikk
(1) A konzuli tisztviselő nem köteles tanúvallomást tenni.
(2) A konzuli tisztviselő vagy a konzulátus munkatársa, ha nem a fogadó állam állampolgára, felkérésre a küldő állam beleegyezése esetén tanúvallomást tehet.
(3) Nem lehet kényszerítő intézkedést alkalmazni abból a célból, hogy a konzuli tisztviselő vagy a konzulátus munkatársa, aki nem a fogadó állam állampolgára, tanúvallomást tegyen, vagy e célból bíróság előtt megjelenjen, és nem lehet őt felelősségre vonni a vallomástétel vagy a bíróság előtti megjelenés megtagadása miatt.
(4) A konzulátus munkatársa, akire a jelen cikk (2) és (3) bekezdésének rendelkezései nem terjednek ki, megtagadhatja, hogy tanúvallomást tegyen a hivatali tevékenységét érintő körülményekről.
(5) A (2) bekezdésben meghatározott esetben minden ésszerű intézkedést meg kell tenni annak érdekében, hogy a tanúvallomás megtétele a konzulátus munkáját ne zavarja. Ha lehetséges, tanúvallomást szóban vagy írásban a konzulátuson vagy a konzuli tisztviselő, illetőleg a konzuli munkatárs lakásán is meg lehet tenni.
(6) E cikk rendelkezései egyaránt vonatkoznak a bírósági és az államigazgatási szervek eljárására.
(7) Az e cikkben foglaltak kiterjednek a konzuli tisztviselő és a konzulátus munkatársa családtagjaira is, ha velük együtt élnek és nem a fogadó állam állampolgárai.
18. cikk
A konzuli tisztviselő, a konzulátus munkatársa, valamint az e személyekkel együtt élő családtagok mentesek a fogadó államban a fegyveres erőknél teljesítendő szolgálat, valamint bármilyen fajta kötelező közérdekű szolgálat alól.
19. cikk
A konzuli tisztviselő és a konzulátus munkatársa, valamint a velük együtt élő családtagjaik mentesek minden olyan kötelezettség alól, amely a fogadó állam jogszabályai szerint a külföldiekre a nyilvántartásuk, a lakhatási vagy a letelepedési engedélyük, valamint a más hasonló jellegű kötelezettségeik tekintetében fennállnak.
20. cikk
(1) A küldő állam a fogadó államban mentes minden adó és illeték kivetése és behajtása alól:
a kizárólag konzuli célokat szolgáló olyan földterületek, épületek és épületrészek tekintetében, ide értve a konzuli tisztviselő és a konzulátus munkatársának lakását is, amelyek a küldő állam vagy a nevében eljáró természetes vagy jogi személy tulajdonában vannak, illetőleg bérli azokat;
az ilyen ingatlanok megszerzésére vonatkozó megállapodás vagy más okirat tekintetében, ha a küldő állam ezeket az ingatlanokat kizárólag konzuli célokra szerzi meg.
(2) Az e cikk (1) bekezdésében foglaltak nem érintik a szolgáltatások igénybevételéért járó díjakat.
21. cikk
A fogadó állam nem vet ki és nem hajt be semmilyen adót és illetéket a küldő állam tulajdonában, birtokában, illetőleg használatában levő konzuli célokat szolgáló ingó vagyonra vagy annak megszerzésével kapcsolatban, amit a küldő állam más esetben a jogszabályok alapján köteles lenne fizetni.
22. cikk
A konzuli tisztviselő és a konzulátus munkatársa a fogadó államban mentesül minden olyan adó, vagy bármely ehhez hasonló jellegű illeték fizetése alól, amelyet a fogadó állam a szolgálati kötelezettségek teljesítése alapján kapott munkabérekre vet ki és von le.
23. cikk
(1) A konzuli tisztviselő, a konzulátus munkatársa és a velük együtt élő családtagjaik mentesek minden országos, regionális és helyi adó és illeték alól.
(2) Az e cikk (1) bekezdésében foglalt mentességek nem vonatkoznak:
a) az áruk, vagy szolgáltatások árába rendszerint belefoglalt közvetett adókra;
b) a fogadó állam területén levő személyi tulajdonban álló ingatlanok után járó adókra és illetékekre, az Egyezmény 20. cikke rendelkezéseinek fenntartásával;
c) a fogadó állam által kirótt öröklési és tulajdonátruházási adókra és illetékekre;
d) a fogadó államban levő forrásból eredő magánjövedelem után járó adókra és illetékekre;
e) azokra az adókra és illetékekre, amelyeket jogügyletekre és ezen jogügyleteket magukba foglaló vagy jogügyleteket érintő okiratokra, ide értve az állami illetékeket is (mindenfajta bélyeg illeték) s amelyeket az ilyen jogügyletekkel kapcsolatban kivetnek, vagy behajtanak, az Egyezmény 20. cikke rendelkezéseinek fenntartásával;
f) az igénybe vett szolgáltatások díjaira.
24. cikk
(1) Minden olyan tárgy, ide értve a gépkocsikat is, amelyet a konzulátus kizárólag szolgálati célokra hoz be, ugyanúgy mentes a vám és bármely olyan illeték alól, amelyet a behozatal miatt vagy a behozatallal kapcsolatban alkalmaznak, mint a küldő államnak a fogadó államban levő diplomáciai képviselete részére szolgálati célokra behozott tárgyak.
(2) A konzuli tisztviselő, a konzulátus munkatársa, valamint a velük együtt élő családtagok ugyanúgy mentesek a vámvizsgálat, továbbá a behozatal miatt vagy azzal kapcsolatban kivetett vám és bármely más illeték fizetése alól, mint a küldő állam diplomáciai képviselete személyzetének megfelelő tagjai.
(3) Az e cikk (2) bekezdésében levő "a diplomáciai képviseletek személyzetének megfelelő tagjai" kifejezés a diplomáciai személyzet tagjaira vonatkozik abban az esetben, ha konzuli tisztviselőről, és az igazgatási-műszaki személyzet tagjaira utal, ha a konzulátus munkatársáról van szó.
25. cikk
Mindazok a személyek, akik számára ez az Egyezmény kiváltságokat és mentességeket biztosít, kötelesek - kiváltságaik és mentességeik csorbítása nélkül - a fogadó állam törvényeit és törvényes rendelkezéseit tiszteletben tartani, ide értve a közlekedési szabályokat, valamint a gépkocsik biztosítására vonatkozó előírásokat is.
26. cikk
A konzuli tisztviselő, a konzulátus munkatársa és a velük együtt élő családtagok számára mozgási szabadságot kell biztosítani a fogadó államban, amennyiben ez nem ellentétes a fogadó állam jogszabályaival, amelyek az egyes körzetekbe való beutazást állambiztonsági szempontból megtiltják vagy korlátozzák.
27. cikk
A jelen Egyezmény 10. cikkének, 12. cikke (2) bekezdésének, 15. cikkének, 16 cikke (1) és (2) bekezdésének, 18. cikkének, 19. cikkének, 22. cikkének, 23. cikke (1) bekezdésének és a 24. cikke (2) bekezdésének rendelkezései nem vonatkoznak a fogadó állam állampolgáraira és a fogadó állam állandó lakosaira.
IV. FEJEZET
KONZULI FELADATOK
28. cikk
A konzuli tisztviselő jogosult a konzuli kerületén belül:
1. védelmezni a küldő állam, a küldő állam állampolgárainak és jogi személyeinek jogait és érdekeit;
2. elősegíteni a küldő állam és a fogadó állam között a kereskedelmi, gazdasági, kulturális és tudományos kapcsolatok fejlesztését, támogatni az idegenforgalom fejlődését és más módon is erősíeni a két ország közötti baráti kapcsolatokat.
29. cikk
(1) A konzuli tisztviselő az e Fejezetben felsorolt konzuli feladatait a konzuli kerületén belül gyakorolhatja. Ezen kívül más konzuli feladatokat is elláthat, ha ezek nem állnak ellentétben a fogadó állam jogszabályaival.
(2) A konzuli tisztviselő feladatai ellátása során:
a) konzuli kerülete illetékes helyi hatóságaihoz fordulhat;
b) a fogadó állam illetékes központi hatóságaihoz fordulhat, ha ezt a fogadó állam jogszabályai és szokásai lehetővé teszik.
(3) A konzuli tisztviselő feladatait a fogadó állam hozzájárulásával a konzuli kerületén kívül is elláthatja.
30. cikk
(1) A konzuli tisztviselő jogosult konzuli kerületében:
a) a küldő állam állampolgárairól nyilvántartást vezetni;
b) a küldő állam jogszabályai szerint az állampolgársági ügyekben szükséges nyilatkozatokat felvenni;
c) a küldő állam állampolgárának születését, vagy elhalálozását anyakönyvezni, illetőleg a születésről vagy elhalálozásról értesítést kapni;
d) közreműködni házasságkötésnél és - ha a küldő állam joga megengedi - a házasság felbontásánál, feltéve, hogy mindkét személy a küldő állam állampolgára;
e) a küldő állam állampolgárának családi viszonyait érintő nyilatkozatot felvenni.
(2) A konzuli tisztviselő tájékoztatja a fogadó állam illetékes szerveit az e cikk (1) bekezdése c) és d) pontjának megfelelően a konzulátuson elvégzett anyakönyvi bejegyzésekről, ha ezt a fogadó állam jogszabályai megkívánják.
(3) Az e cikk (1) bekezdése c) és d) pontjában foglalt rendelkezések nem mentesítik az érintett személyeket az alól a kötelezettség teljesítése alól, hogy a fogadó állam jogszabályaiban előírtaknak eleget tegyenek.
31. cikk
A konzuli tisztviselő jogosult
1. a küldő állam állampolgára részére útlevelet kiállítani, megújítani és érvényteleníteni;
2. a küldő államba történő beutazásra jogosító útiokmányt kiadni s abban a szükséges változtatásokat bejegyezni;
3. be-, ki-, valamint átutazásra jogosító vízumot kiadni.
32. cikk
A konzuli tisztviselő jogosult a konzulátuson, lakásán, vagy a küldő állam állampolgárainak lakásán, valamint az ennek az államnak lobogóját vagy felségjelvényét viselő hajón vagy repülőgépen az alábbi cselekmények végzésére:
1. átveszi, írásba foglalja, vagy hitelesíti a küldő állam állampolgárainak kérelmeit;
2. írásba foglalja, hitelesíti és megőrzi a küldő állam állampolgárainak végrendeleteit;
3. írásba foglalja vagy hitelesíti a küldő állam állampolgárai között létrejött jogügyleteket és azok egyoldalú jogügyleteit, amennyiben e jogügyleteket a fogadó állam jogszabályai nem tiltják. A konzuli tisztviselő nem foglalhat írásba és nem hitelesíthet olyan jogügyletet, amely a fogadó államban levő ingatlanra vonatkozó dologi jogok alapítására vagy átruházására irányul;
4. írásba foglalja, vagy hitelesíti a küldő állam állampolgárai és a fogadó állam állampolgárai között létrejött jogügyleteket, ha ezek kizárólag a küldő állam területén fennálló érdekekre vonatkoznak, vagy ennek az államnak a területén teljesítendők, feltéve, hogy az ilyen jogügyletet a fogadó állam jogszabályai nem tiltják;
5. hitelesíti a küldő állam vagy a fogadó állam hatóságaitól vagy hivatalos személyeitől származó iratokat, valamint ezeknek az iratoknak másolatát, kivonatát és fordítását;
6. hitelesíti a küldő állam állampolgárainak alá-írását bármely iraton, ha ennek tartalma nem ütközik a fogadó állam tiltó jogszabályaiba;
7. megőrzésre átvesz a küldő állam állampolgáraitól, vagy ezek számára vagyontárgyakat és iratokat, amennyiben ezt a fogadó állam jogszabályai nem tiltják;
8. a hivatali jogkörébe tartozó egyéb olyan cselekményeket végez, amelyeket a fogadó állam jogszabályai nem tiltanak.
33. cikk
A konzuli tisztviselő által az Egyezmény 32. cikkének megfelelően kiállított, hitelesített vagy lefordított okiratok a fogadó államban ugyanolyan jogi jelentőséggel és bizonyító erővel rendelkeznek, mint ha azokat a fogadó állam illetékes hatóságai, intézményei állították volna ki. hitelesítették, vagy fordították volna le.
34. cikk
A konzuli tisztviselő - ha erre a küldő állam jogszabályai felhatalmazzák - a Magyar Népköztársaság és a Mongol Népköztársaság között a polgári, családjogi és bűnügyi jogsegély tárgyában megkötött szerződés rendelkezéseinek megfelelően örökbefogadási ügyekben eljárhat, gyámot, illetőleg gondnokot rendelhet.
35. cikk
(1) A konzuli tisztviselőnek a hagyatéki ügyekkel kapcsolatos feladatait a Magyar Népköztársaság és a Mongol Népköztársaság között a polgári, családjogi és bűnügyi jogsegély tárgyában megkötött szerződés szabályozza.
(2) A fogadó állam illetékes hatóságai tájékoztatják a konzuli tisztviselőt a küldő állam állampolgárának elhalálozásáról és tájékoztatást adnak a hagyatékról, az örökösökről, a hagyományosokról és a végrendelet létezéséről.
(3) A fogadó állam illetékes hatóságai tájékoztatják a konzuli tisztviselőt a fogadó államban megnyílt hagyatékról, ha az örökös vagy a hagyományos a küldő állam állampolgára. Ez vonatkozik azokra az esetekre is, amikor az illetékes hatóságok arról szereznek tudomást, hogy a küldő állam állampolgárának javára harmadik állam területén nyílt meg hagyaték.
36. cikk
A konzuli tisztviselőnek joga van konzuli kerületében arra, hogy a fogadó állam hatóságai előtt a küldő állam olyan állampolgárait képviselje, akik távol vannak, vagy valamilyen fontos okból nincsenek abban a helyzetben, hogy jogaikat és érdekeiket kellő időben megvédjék. Ez a képviselet addig áll fenn, amíg a képviselt személy nem jelöli ki a meghatalmazottját, vagy saját maga nem látja el a jogainak is érdekeinek védelmét.
37. cikk
(1) A konzuli tisztviselő konzuli kerületében jogosult arra, hogy találkozzék és érintkezzék a küldő állam bármely állampolgárával, tanácsokat adjon neki és bármely segítségben részesítse, ide értve szükség esetén a jogi segítség nyújtására tett intézkedéseket is.
A fogadó állam semmilyen módon nem akadályozza azt, hogy a küldő állam állampolgára a konzulátussal érintkezésbe lépjen, vagy a konzulátust felkeresse.
(2) A fogadó állam illetékes hatóságai haladéktalanul értesítik a küldő állam megfelelő konzuli tisztviselőjét a küldő állam állampolgárának letartóztatásáról, vagy személyes szabadságának bármilyen korlátozásáról.
(3) A konzuli tisztviselő jogosult arra, hogy a küldő állam letartóztatott, személyes szabadságában bármely formában korlátozott vagy szabadságvesztést töltő állampolgárát késedelem nélkül meglátogassa és vele a kapcsolatot felvegye.
(4) Az e cikkben foglalt jogok a fogadó állam jogszabályaival összhangban valósulnak meg, de ezek a jogszabályok nem érvényteleníthetik e jogokat.
38. cikk
(1) A konzuli tisztviselő jogosult arra, hogy a küldő állam hajóinak a fogadó állam kikötőiben és belső vizein bármely támogatást és segítséget megadjon.
(2) A konzuli tisztviselő a hajó fedélzetére mehet, a hajó parancsnoka és a legénység tagjai pedig felvehetik a kapcsolatot a konzuli tisztviselővel, amint a hajónak a parttal való szabad érintkezését engedélyezték.
(3) A konzuli tisztviselő a fogadó állam illetékes hatóságaihoz segítségért fordulhat bármely kérdésben, amely a küldő állam hajóival, a hajó parancsnokával és legénységével kapcsolatos feladataival összefügg.
39. cikk
A konzuli tisztviselő konzuli kerületében jogosult arra, hogy
1. a küldő állam hajóit ért bármilyen eseményt kivizsgáljon, a küldő állam hajójának parancsnokát és a legénységének tagjait meghallgassa, a hajó-okmányokat ellenőrizze, tájékoztatást kapjon a hajó útirányáról és rendeltetési helyéről, elősegítse a hajónak a kikötőbe történő belépését, a kikötőben való tartózkodást, valamint a kikötő elhagyását - a nélkül, hogy a fogadó állam hatóságainak jogait megsértené;
2. a hajó parancsnoka és a legénység bármely tagja között keletkezett vitát megoldjon, ide értve a munkabérrel és a munkavállalási szerződéssel kapcsolatos vitákat is, ha ezt a küldő állam jogszabályai lehetővé teszik és a nélkül, hogy a fogadó állam hatóságainak jogait megsértené;
3. a hajó parancsnokának, vagy a legénység bármely tagjának kórházi kezelésére, illetőleg hazatérése érdekében intézkedéseket tegyen;
4. a küldő állam jogszabályai által a hajókkal kapcsolatban előírt bármely nyilatkozatot vagy más okiratot átvegyen, kiállítson, illetőleg hitelesítsen.
40. cikk
(1) Ha a fogadó állam bírósága vagy más illetékes hatósága a küldő állam hajójának fedélzetén valamilyen kényszerítő intézkedést kíván tenni, vagy nyomozást akar folytatni, erről a fogadó állam hatósága tájékoztatja az illetékes konzuli tisztviselőt. A tájékoztatást az intézkedések megtétele előtt kell megadni, hogy a konzuli tisztviselő vagy képviselője jelen lehessen ezeknek az intézkedéseknek a megtételekor. Ha a konzuli tisztviselő vagy képviselője nem volt jelen, kérésére a fogadó állam illetékes hatóságai a történtekről teljes tájékoztatást adnak.
(2) E cikk (1) bekezdése arra az esetre is vonatkozik, amikor a kikötői hatóságok a hajó parancsnokát vagy a legénység tagját a parton hallgatják ki.
(3) E cikk rendelkezései nem alkalmazhatók a rendes vám-, útlevél- és egészségügyi ellenőrzésre, sem bármely olyan tevékenységre, amely a hajó parancsnokának kérésére vagy beleegyezésével történik.
41. cikk
(1) A fogadó állam illetékes hatóságai lehetőség szerint minél előbb értesítik az illetékes konzuli tisztviselőt, ha a küldő állam hajója a fogadó államban hajótörést szenved, zátonyra fut, partra kerül, vagy más szerencsétlenséget szenved, illetőleg ha a küldő állam állampolgárának tulajdonában levő bármely tárgyat a fogadó állam partján vagy partjai közelében találnak, vagy ha az ennek az államnak a kikötőjébe kerül, ide értve azt az esetet is, ha e tárgy harmadik állam hajótörést szenvedett hajója rakományának volt a része. Az illetékes hatóságok tájékoztatják a konzuli tisztviselőt azokról az intézkedésekről is, amelyeket az emberek, a hajó, a hajórakomány, a hajó fedélzetén levő vagyontárgyak, a hajóhoz, valamint a hajórakományhoz tartozó, de a hajóról lekerült tárgyak megmentése érdekében tettek.
(2) A konzuli tisztviselő az ilyen hajónak, illetőleg az utasoknak és a legénység tagjainak bármely segítséget megadhat és e célból a fogadó állam illetékes hatóságaitól segítséget kérhet.
A konzuli tisztviselő megteheti az e cikk (1) bekezdésében említett intézkedéseket, intézkedhet továbbá a hajó megjavítása érdekében, vagy az illetékes hatóságokhoz fordulhat ilyen intézkedések megtételét vagy folytatását kérve.
(3) Ha a küldő állam hajótörést szenvedett hajóját, vagy bármely a hajóhoz tartozó tárgyat a fogadó állam partján, illetőleg a partjai közelében megtalálják, vagy az a fogadó állam kikötőjébe kerül és sem a parancsnok, sem a tulajdonos vagy ügynöke, sem pedig a hajó biztosítói nincsenek olyan helyzetben, hogy az ilyen hajót, vagy tárgyat megőrizzék, illetőleg azzal rendelkezzenek, akkor a konzuli tisztviselőt meghatalmazottnak kell tekinteni, hogy a hajó tulajdonosa nevében olyan intézkedéseket tegyen, amelyeket e célból maga a tulajdonos is megtenne.
Ezeket a rendelkezéseket kell alkalmazni bármely olyan tárggyal kapcsolatban is, amely a hajó rakományához tartozik és a küldő állam természetes vagy jogi személyének a tulajdonában van.
(4) Ha bármely olyan tárgyat találnak a fogadó állam partján, partjai közelében vagy kikötőjében, amely harmadik állam hajótörést szenvedett hajójának rakományához tartozik, de a küldő állam természetes vagy jogi személyének a tulajdonában van - feltéve, hogy sem a hajó parancsnoka, sem a tárgy tulajdonosa, vagy ügynöke, sem az érdekelt biztosítók nincsenek abban a helyzetben, hogy az ilyen tárgy megőrzéséről gondoskodjanak, illetőleg, hogy rendelkezzenek vele - a konzuli tisztviselőt meghatalmazottnak kell tekinteni, hogy a tulajdonos nevében olyan intézkedéseket tegyen, amelyeket e célból maga a tulajdonos is megtenne.
42. cikk
A 38-41. cikkek rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell a légijárművekre is feltéve, hogy a légiközlekedésről szóló, a Magas Szerződő Felek között hatályos nemzetközi egyezmények másképpen nem rendelkeznek.
43. cikk
A konzuli tisztviselő jogosult a konzuli cselekményekért a küldő állam jogszabályainak megfelelően díjakat és illetékeket szedni.
V. FEJEZET
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
44. cikk
(1) Ezt az Egyezményt meg kell erősíteni és az a megerősítő okiratok kicserélésétől számított harmincadik napon lép hatályba. A megerősítő okiratok kicserélésére Ulan Batorban kerül sor, a lehetőség szerint minél előbb.
(2) Az Egyezmény még további hat hónapig érvényben marad attól az időponttól számítva, amikor az egyik Magas Szerződő Fél a másik Magas Szerződő Félnek írásban bejelenti az Egyezmény megszüntetésére irányuló szándékát.
(3) Az Egyezmény hatályba lépésével a Budapesten, az 1963. évi július hó 10. napján a Magyar Népköztársaság és a Mongol Népköztársaság között aláírt Konzuli Egyezmény hatályát veszti.
Ennek hiteléül a Magas Szerződő Felek Meghatalmazottai aláírták és pecséttel látták el az Egyezményt.
Készült Budapesten, az 1974. évi június hó 27. napján, két példányban, mindkét példány magyar, mongol és orosz nyelven. Mindhárom szöveg egyaránt hiteles. A szövegek eltérő értelmezése esetén az orosz nyelvű szöveg az irányadó.
A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevében
Puja Frigyes s. k
A Mongol Népköztársaság Nagy Népi Hurálja Elnöksége nevében
Lodongijn Rincsin s. k.
JEGYZŐKÖNYV
a Magyar Népköztársaság és a Mongol Népköztársaság között aláírt Konzuli Egyezményhez
A Magyar Népköztársaság és a Mongol Népköztársaság között a mai napon aláírt Konzuli Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) aláírásakor a Magas Szerződő Felek Meghatalmazottai az alábbiakban állapodtak meg:
1. A konzuli tisztviselőt az Egyezmény 37. cikkének (2) bekezdése alapján a küldő állam állampolgárának letartóztatásáról vagy személyes szabadságának bármely korlátozásáról három napon belül kell értesíteni.
2. A konzuli tisztviselő az Egyezmény 37. cikkének (3) bekezdése alapján a küldő állam állampolgárát a letartóztatását vagy személyes szabadságának bármely korlátozását követő négy napon belül meglátogathatja és vele kapcsolatot teremthet.
3. A konzuli tisztviselő az Egyezmény 37. cikkének (3) bekezdése alapján a küldő állam letartóztatott vagy személyes szabadságában bármely módon korlátozott, illetőleg szabadságvesztést töltő állampolgárát időszakos alapon meglátogathatja és érintkezhet vele.
4. Ez a Jegyzőkönyv az Egyezmény elválaszthatatlan része.
Ennek hiteléül a Magas Szerződő Felek Meghatalmazottai ezt a Jegyzőkönyvet aláírták és pecséttel látták el.
Készült Budapesten, az 1974. évi június hó 27. napján, két példányban, mindkét példány magyar, mongol és orosz nyelven. Mindhárom szöveg egyaránt hiteles. A szövegek eltérő értelmezése esetén az orosz nyelvű szöveg az irányadó.
A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevében
Puja Frigyes s. k.
A Mongol Népköztársaság Nagy Népi Hurálja Elnöksége nevében
Lodongijn Rincsin s. k.
3. § Ez a törvényerejű rendelet a kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban 1974. november 14. napjától kezdődő hatállyal kell alkalmazni. Végrehajtásáról a Minisztertanács gondoskodik.
Gáspár Sándor s. k.,
a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának helyettes elnöke
Cseterki Lajos s. k.,
a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára