1975. évi IV. törvény

a népgazdaság ötödik ötéves tervéről

A magyar dolgozó nép munkája és a negyedik ötéves népgazdasági tervben meghatározott feladatoknak a végrehajtása révén a magyar népgazdaság 1971 és 1975 között tovább fejlődött. Bővültek a szocialista népgazdaság anyagi-műszaki alapjai, gyarapodott a nemzeti vagyon, fejlődtek a társadalmi viszonyok, emelkedett a lakosság életszínvonala, s javultak a munka- és életkörülmények. Erősödtek kapcsolataink a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsába tömörült országokkal.

Az országgyűlés, alapul véve a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusán elfogadott programnyilatkozat és határozatok társadalmi és gazdasági céljait, érvényesítve a hosszú távú népgazdasági tervezésből a középtávú tervidőszakra levonható következtetéseket, számítva a népgazdaság eddigi eredményeire, a dolgozó nép munka- és alkotókészségére és figyelembe véve a fejlett szocialista társadalom építésének következő feladatait, az 1976-tól 1980-ig terjedő időszakra az alábbi tartalommal iktatja törvénybe a magyar népgazdaság fejlesztésének ötödik ötéves tervét.

ELSŐ RÉSZ

A törvény hatálya

1. § (1) A magyar népgazdaság fejlesztésének irányát, az ütemére, fő arányaira, fontosabb szerkezeti változásaira és egyensúlyára vonatkozó gazdaságpolitikai célokat s az ezek megvalósítását szolgáló legfontosabb eszközöket az 1976. január 1-től 1980. december 31-ig terjedő időszakra ez a törvény határozza meg.

(2) A Minisztertanács köteles a népgazdaságot úgy irányítani, hogy a törvényben meghatározott célok megvalósuljanak.

I. FEJEZET

A TERV FŐ CÉLJAI

Általános gazdaságpolitikai célok

2. § Az 1976-1980 közötti években a termelőeszközök társadalmi tulajdonára alapozva, a szocialista termelési viszonyokat folyamatosan tökéletesítve, a népgazdaság tervszerű fejlesztése útján, a szocialista országok gazdasági integrációjából és általában a nemzetközi gazdasági együttműködésből fakadó előnyöknek a kihasználásával tovább kell folytatni a fejlett szocialista társadalom műszaki és gazdasági alapjának megteremtését, emelni kell a nép jólétét, s jelentős mértékben gyarapítani kell a nemzeti vagyont.

3. § (1) A gazdaságpolitika fő irányvonala a társadalmi termelés hatékonyságának erőteljes növelése legyen. Ennek érdekében gyors ütemben kell fokozni a munka termelékenységét, jobban ki kell használni az álló- és forgóalapokat s a felhalmozási eszközöket, fokozottan kell takarékoskodni az energiával és a termelés anyagi ráfordításaival.

(2) A gazdasági hatékonyság növelését az élenjáró tudományos és műszaki eredmények gyorsabb gyakorlati alkalmazásával, a termelés szerkezetének javításával, az exportképesség fokozásával, a nemzetközi munkamegosztásban - elsősorban a szocialista gazdasági integrációban - való részvétel szélesítésével, az állami gazdaságirányítás módszereinek további korszerűsítésével, a vezetés és szervezés színvonalának emelésével, a termelőegységek önállóságának és felelősségének erősítésével és kezdeményező készségének kibontakoztatásával, a dolgozók szakértelmére, kulturáltságára és szocialista öntudatára támaszkodva kell elérni.

(3) A népgazdaság fejlesztése során jobban kell alkalmazkodni a változó külgazdasági feltételekhez. Erre tekintettel kell lenni a vállalati gazdálkodás feltételeinek alakításában, a társadalmi termelés fejlesztésében, szerkezetének korszerűsítésében, az erőforrások kihasználásában, a belső felhasználás növelésében és a nemzetközi kapcsolatok bővítésében egyaránt.

(4) A hatékonyság fokozásával, a termelés és a felhasználás megfelelő ütemű növelésével javítani kell a népgazdaság belső és külső egyensúlyát.

Evégett közelíteni kell egymáshoz a nemzeti jövedelmet és a belső felhasználást, illetőleg a kivitelt és a behozatalt. A jövedelemnek az 1975. évinél nagyobb részét kell központosítani, s az állami kiadásokban - az indokolt társadalmi szükségleteket kielégítve - nagyfokú takarékosságot kell érvényesíteni. A gazdálkodó szervezetek és a lakosság vásárlóerejét úgy kell növelni, hogy a fogyasztási, termelési és beruházási javak iránti keresletet megfelelő összetételben ás minőségi színvonalon lehessen - a tervezett külgazdasági egyensúlyt is megvalósítva - kielégíteni.

(5) Tovább kell szélesíteni a nemzetközi gazdasági kapcsolatokat. Fokozni kell a szocialista nemzetközi gazdasági integráció kibontakoztatását. A Magyar Népköztársaság külpolitikai elveivel összhangban bővíteni kell a gazdasági kapcsolatokat mindazokkal az országokkal, amelyek erre kölcsönös előnyök alapján készek.

(6) A nemzetközi helyzet követelményeit és alakulását figyelembe véve, s a népgazdaság fejlődése által nyújtott lehetőségek alapján megfelelő szinten kell tartani szocialista hazánk védelmi képességét, tovább kell erősíteni népünk békés építőmunkájának biztonságát.

Nemzeti jövedelem

4. § (1) A tervidőszakban a nemzeti jövedelem 30-32%-kal növekedjen. Az arányos és kiegyensúlyozott gazdasági fejlődés érdekében arra kell törekedni, hogy ez a növekedés folyamatos legyen.

(2) A nemzeti jövedelmet teljes egészében a társadalmi munka termelékenységének fokozása révén kell növelni. A termelékenység fokozódását megközelítő ütemben kell bővíteni a munkaerőnek eszközzel való ellátottságát.

(3) A fejlődés üteme az (1) bekezdésben foglalt előirányzatot csak akkor haladhatja meg, ha ez a hatékonyságnak a tervezettnél gyorsabb növekedésén alapul, s hozzájárul a népgazdaság egyensúlyának javulásához.

5. § (1) A népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítása, a termelés és a felhasználás megfelelő aránya érdekében a nemzeti jövedelem belső felhasználása - a fogyasztás és a felhalmozás együttesen - a nemzeti jövedelem növekedésénél lassúbb ütemben, öt év alatt 23-25%-kal emelkedjen. A tervidőszak első felében a belföldi felhasználás növekedésének üteme az ötévi átlagnál kisebb is lehet.

(2) A nemzeti jövedelem belföldi felhasználásában a tervidőszak átlagában a fogyasztás aránya 73-75%, a felhalmozás aránya 27-25% legyen.

(3) A tervidőszakban megvalósuló felhalmozás révén a felhalmozott nemzeti vagyon 30-31%-kal, ezen belül a működő állóeszköz-állomány 31-33%-kal növekedjen.

A tudományos kutatás és fejlesztés

6. § (1) A tudományos és műszaki haladáskövetelményeinek megfelelően fokozni kell a tudományos kutatás eredményességét, s hatékonyabbá kell tenni a tudományos kutatás és fejlesztés eredményeinek gyakorlati alkalmazását.

(2) A belföldön felhasználható nemzeti jövedelemből kutatásra és fejlesztésre a tervidőszakban 3%-ot lehet fordítani. A tudományos kutatás és fejlesztés céljait úgy kell kiválasztani, hogy a szellemi és anyagi erőforrásokat az eddiginél nagyobb mértékben lehessen a társadalmi termelés hatékonyságát, elsősorban a műszaki fejlesztést segítő feladatokra összpontosítani. Ezen belül növelni kell a fejlesztési feladatok részarányát.

(3) A kutatás és fejlesztés céljainak kiválasztásában és megvalósításában jobban fel kell használni a nemzetközi kutatási és fejlesztési eredményeket. Erőteljesen fokozni kell a kutatási együttműködést a szocialista országok gazdasági integrációja keretében a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa tagországaival - különösen a Szovjetunióval. A kölcsönös előnyök alapján törekedni kell ilyen együttműködésre más országokkal is.

(4) Meg kell gyorsítani a gazdaságosan felhasználható hazai és külföldi eredetű kutatási és fejlesztési eredményeknek a termelésbe való bevezetését és elterjesztését.

(5) A kutatási feladatokat javarészt a már meglevő kutatóhelyek ésszerűbb felhasználásával kell végezni. Javítani kell a kutatóhelyeknek műszerrel való ellátottságát és foglalkoztatottsági szerkezetét, növelve az egy kutatóra jutó segéderők számát.

A termelés fejlesztésének irányai

7. § A termelés a belföldi szükségletnek és a külkereskedelmi kívánalmaknak megfelelő mértékben növekedjen. Ezzel összhangban az ipari termelés 33-35%-kal, az építési-szerelési tevékenység 30-33%-kal, a mezőgazdasági termékek termelése - az ötéves tervidőszak egészében -16-18%-kal növekedjék.

8. § A termelés hatékonyságának fokozása érdekében

- különleges gondot kell fordítani a nagyfokú, ésszerű takarékosságra, s csökkenteni kell a termelés fajlagos energia- és nyersanyag-igényességét;

- gyors ütemben növelni kell a munka termelékenységét;

- a munkaerő felhasználását - szervezéssel, gépesítéssel és gazdaságilag indokolt átcsoportosítással - ésszerűbbé és hatékonyabbá kell tenni;

- javítani kell az álló- és a forgóeszközöknek - főleg az intenzív jellegű - kihasználását;

- növelni kell a termelés jövedelmezőségét.

9. § (1) A termelési szerkezet korszerűsítésének és átalakításának fő irányai a következők legyenek:

- a világpiacon versenyképes, korszerű és gazdaságosan előállítható termékek gyártásának gyors ütemű fokozása;

- korszerűbb termelési eljárásoknak a bevezetése és elterjesztése;

- az ipari és a mezőgazdasági eredetű hazai és importált nyersanyagok feldolgozottsági fokának gazdaságos növelése, a hazai nyersanyagforrásoknak ésszerű kihasználása;

- a termelés rugalmasságának, a változó igényekhez való alkalmazkodóképességének fokozása;

- a lakosság, a gazdálkodó szervezetek és az intézmények keresletének jobb kielégítése meny-nyiség, minőség és választék tekintetében;

- az elavult, gazdaságtalanul termelhető, a népgazdaság számára szükségtelen termékek termelésének megszüntetése.

(2) A termelési szerkezet korszerűsítése érdekében a központi döntéseket és a vállalati gazdálkodás megfelelő ösztönzését együttesen kell alkalmazni. A rendelkezésre álló erőforrásokat mind a gazdasági irányító szervek, mind a gazdálkodó szervezetek olyan termelési tevékenységek fejlesztésére összpontosítsák, amelyek a termelési szerkezet javítását a legelőnyösebben alapozzák meg.

10. § (1) Meg kell gyorsítani a műszaki fejlődést. A műszaki fejlesztés hatékonyan segítse a tervidőszak fő gazdasági feladatainak megvalósítását, s vegye figyelembe a távlati fejlesztés céljait.

(2) A műszaki fejlesztés fő irányai a következők legyenek:

- olyan termékek gazdaságos gyártása, amelyeknek a teljesítménye, megbízhatósága, minősége és tartóssága- megfelel a korszerű követelményeknek;

- az anyagoknak nagyobb használati értékű szerkezeti anyagokká való feldolgozása; az energiafelhasználás ésszerűsítése; az energia és a nyersanyagok gazdaságos felhasználását eredményező gyártási eljárásoknak az alkalmazása; a hulladékok és másodtermékek jobb hasznosítása;

- a munkaerő-felszabadítást, illetőleg - megtakarítást eredményező gépesítés, különösen az anyagmozgatás gépesítése;

- a beruházások során a kevés építkezéssel járó megoldások alkalmazása;

- a földtani kutatásoknak gyorsítása, hatékonyságának fokozása, s a mélyebb rétegek feltárása.

11. § A termelés szerkezetének további korszerűsítése és a műszaki haladás érdekében tovább kell folytatni a földgázfelhasználás, az alumíniumipar, a petrolkémiai ipar és a számítástechnika központi fejlesztési programjának megvalósítását. Be kell fejezni a közútijármű-gyártás és a könnyűszerkezetes építési mód központi fejlesztési programját.

12. § (1) Az egyes ágazatok és tevékenységek fejlesztésekor nagy figyelmet kell fordítani a hozzá kapcsolódó tevékenységek fejlesztésére, a más ágazatok támasztotta követelmények feltárására és kielégítésére.

(2) Javítani kell az egymással termelési és kereskedelmi kapcsolatban álló gazdálkodó szervezetek együttműködését. Ez különösen a műszaki fejlődés irányának és a termékválaszték fejlesztésének összehangolására, tartós kooperációs kapcsolatok kiépítésére, a termelési, valamint a bel- és külkereskedelmi tevékenység közötti együttműködés javítására, a fejlesztési feladatoknak egyeztetett végrehajtására terjedjen ki.

Életszínvonal

13. § (1) A lakosság életszínvonalának, életkörülményeinek fejlődése álljon összhangban a termelékenység növekedésével, a gazdálkodás hatékonyságának javulásával.

(2) A lakosság egy főre jutó reáljövedelmét 18-20%-kal kell növelni.

(3) A lakosság életkörülményeinek javítása végett a tervidőszakban elsősorban az alábbi feladatokat kell teljesíteni:

- a munka szerinti elosztás továbbfejlesztését, a bérek szerepének növelését a jövedelmek emelkedésében;

- a lakásellátás javítását;

- az általános iskolai és a szakmunkásképzés színvonalának emelését, valamint az óvodai ellátás javítását;

- a gyermekek eltartásához való társadalmi hozzájárulás növelését;

- az áruellátás javítását, a kereskedelem és a szolgáltató tevékenység fejlesztését.

Beruházás

14. § (1) A szocialista szektorban mintegy 870 milliárd Ft fordítható beruházási célra.

(2) Tartani kell a termelő és a nem termelő beruházások között az előző tervidőszak végére kialakult arányt. A termelő beruházásokon belül emelni kell az energetikai és az exportképességet növelő beruházások arányát. A nem termelő beruházások növekedésének nagyobb része a lakásépítést szolgálja.

(3) A beruházásokat az eddiginél hatékonyabban kell megvalósítani. A beruházási eszközöket a gazdaságpolitikai célok megvalósítása szempontjából fontos fejlesztésekre kell fordítani. Javítani kell és szervezettebbé kell tenni a beruházások gazdasági és műszaki előkészítését és megvalósítását, ezzel is rövidítve a kivitelezés idejét.

Területfejlesztés és környezetvédelem

15. § (1) A termelőerők fejlesztése segítse a területek természeti, gazdasági és társadalmi adottságainak hatékony hasznosítását, a népgazdaság fő céljaival összhangban álló fejlődését.

(2) A településeket a termelőerők fejlődésével összhangban úgy kell fejleszteni, hogy ezzel is javuljanak a lakosság életkörülményei, s mérséklődjenek a lakosság életviszonyaiban a területileg mutatkozó különbségek.

(3) Meg kell akadályozni a környezeti ártalmak további növekedését. A meglevő környezeti ártalmakat csökkenteni kell, s meg kell előzni a fejlesztés következtében várható új veszélyeket.

II. FEJEZET

IPAR ÉS ÉPÍTŐIPAR

Az ipar fő feladatai

16. § (1) A tervidőszakban tovább kell fejleszteni és korszerűsítem az ipari termelést. Ezzel segíteni kell az ipar, a népgazdaság más ágai és a lakosság szükségleteinek magasabb szintű kielégítését, az ipari termékek nemzetközi versenyképességének növelését.

(2) Az ipari termelés hatékonyságának erőteljesebb növelését szelektív fejlesztéssel, a hazai és nemzetközi munkamegosztásnak, a szakosításnak és a kooperációnak a bővítésével, a műszaki színvonal emelésével, korszerű vezetési és szervezési módszereknek az alkalmazásával kell elérni.

(3) Folytatni kell a termelési és gyártmányszerkezet korszerűsítését, a gazdaságtalan termelés visszaszorítását. Különösen nagymértékben kell növelni a minden piacon versenyképes termékek előállítását. A termelés szerkezetét kell javítani és hatékonyságát növelni a jó minőségű alapanyagok, a magas színvonalú részegységek és félkész termékek gyártásának fejlesztésével, a termelés technológiai folyamatainak és az anyagmozgatásnak a korszerűsítésével és az elavult állóeszközök kiselejtezésével is.

17. § (1) Az ipari termelésnek átlagosan évi 6%-os növekedése mellett az iparnak a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulását évente mintegy 7%-kal növelni. A termelés növekedésével azonos ütemben fokozódjon a munka termelékenysége, így az ipari termelés bővítését teljes egészében a munka termelékenységének növelésével kell elérni.

(2) Fokozott gondot kell fordítani az energia-és az alapanyag-termelés gazdaságos fejlesztésére. Ennek megalapozása érdekében tervszerű földtani kutatással növelni kell a szénhidrogén-, a szén-, a bauxit- és egyéb kiaknázható ásvány-vagyont, s folytatni kell a feltárt rézérc-vagyon bányászati kitermelésének előkészítését. Az alapanyagok minél teljesebb hasznosítása érdekében meg kell gyorsítani az egymáshoz kapcsolódó termelési folyamatok egyensúlyának kialakítását.

(3) A feldolgozó iparágakban a nagyobb értékű és magasabb műszaki színvonalú termékszerkezet kialakítására kell törekedni. Gyors ütemben kell fejleszteni azokat a feldolgozó ipari tevékenységeket, amelyek révén a különféle piacokon értékesíthető termékek aránya növelhető és a gazdaságos export fokozható. Azokban az iparágakban, amelyeket a több célra használható berendezések alkalmazása és a fejlesztések rövidebb átfutási ideje jellemez, már a tervidőszak elején is számottevő eredményt kell elérni.

18. § (1) Az ipar fejlesztését 340-350 milliárd Ft beruházás szolgálja.

(2) Központi állami eszközökkel elsősorban a népgazdaság energia-, nyers- és alapanyagellátását, valamint a távlati iparfejlesztés céljait is szolgáló, az egész ipar szerkezete és fejlesztése szempontjából jelentős programokat kell megalapozni. Az ipar más területein - főleg a feldolgozó iparban - a termelés fejlesztését elsősorban a meglevő üzemek hatékony korszerűsítésével és rekontsrukciójával, különösen pedig technológiai berendezéseik gazdaságos megújításával kell elérni. A fejlesztésiben fontos szerepe legyen a vállalati alapok és a hitelek ésszerű ás hatékony felhasználásának.

Energiatermelés és -ellátás

19. § (1) Az energiatermelés és -felhasználás szerkezetének korszerűsítését - az eddiginél lassúbb ütemben - tovább kell folytatni. A belföldi energiafelhasználásban a szénhidrogének aránya 1980-ban 64-66% legyen.

(2) 1980-ban mintegy 10 milliárd m3 földgáz felhasználását kell lehetővé tenni. Ebből legalább 6 milliárd m3 a hazai termelésből álljon rendelkezésre. A Szovjetunióból behozandó földgáz fogadása érdekében növelni kell a "Testvériség" gázvezeték kapacitását. Az idényszerű gázfogyasztás ingadozásának kiegyenlítésére meg kell valósítani a föld alatti gáztárolást. Tovább kell folytatni a gázvezeték-hálózat telepítését. 1980-ig a lakásoknak mintegy háromnegyed része legyen vezetékes vagy palackos gázzal ellátva.

(3) Legalább évi 2 millió tonna kőolajat kell termelni. Emellett a növekvő szükséglet kielégítésére fokozni kell a kőolaj behozatalát.

(4) Fokozni kell a szénbányák gépesítését. A széntermelés 1980-ban 23,5-24,5 millió tonna legyen. Az 1980 után üzembe lépő széntüzelésű hőerőművek ellátására meg kell kezdeni új termelőkapacitások létesítését.

(5) A villamosenergia-szükséglet kielégítésére 1500 MW-tal növelni kell az erőművek teljesítőképességét. Be kell fejezni a Dunamenti Hőerőmű építését, és termelésbe kell állítani a Tiszai Hőerőművet. A tervidőszak végére lépjen üzembe a Paksi Atomerőmű első reaktoregysége. Meg kell kezdeni új lignit- és barnaszénbázisú hőerőműveknek, valamint előkészíteni a Dunai Vízerőműnek az építését.

(6) A villamosenergia-behozatal növelése és azellátás műszaki biztonsága érdekében - a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa érdekelt tagországaival együttműködve - meg kell építeni a Vinnyica és Albertirsa közötti 750 kV-os távvezeték magyarországi szakaszát.

(7) A népgazdaság minden területén fokozni kell az energiával való takarékosságot. Elsősorban kőolajterméket, ezen belül pedig könnyűpárlatot kell megtakarítani. Gondoskodni kell a népgazdasági szempontból legcélszerűbb energiahordozók kiválasztásáról, a szállítási és tárolási veszteségek csökkentéséről, a tüzelőberendezések korszerűsítéséről és hatásfokuk javításáról, a felesleges energiafelhasználás megszüntetéséről.

Vaskohászat

20. § (1) A nyersacéltermelést 1980-ra 4,3-4,5 millió tonnára, a hengereltacél-termelést 3,1 -3,3 millió tonnára kell növelni. A szükségletek jobb kielégítése és a gazdaságosabb termékszerkezet kialakításának folytatása érdekében növekedjen az értékesebb termékek, elősorban az ötvözött- és a nemesacélgyártmányok, az acéllemezek, a betonacélok, valamint a kohászati másodtermékek gyártása.

(2) Meg kell gyorsítani a vaskohászati termelő-folyamatok vertikális összhangjának kialakítását. Evégett bővíteni és korszerűsíteni kell az acélgyártó és a koksztermelő kapacitásokat. Oxigén-befúvás útján növelni kell az Ózdi Kohászati Üzemek Acélművének termelését. Meg kell építeni a Dunai Vasmű új konverteres acélüzemét. Meg kell kezdeni a Dunai Vasmű új kokszolóblokkjának építését, a Lenin Kohászati Művek acélgyártásának fejlesztését és a csepeli csőgyártás korszerűsítését.

(3) Korszerűsíteni kell az öntvénytermelést.

Alumíniumipar

21. § (1) Az alumíniumkohászat távlati fejlesztése érdekében tovább kell folytatni a bauxit

földtani kutatását. Kísérleteket kell végezni az alacsony modulusú bauxitok gazdaságos hasznosítására.

(2) Az alumíniumipart - egyebek között a magyar-szovjet timföld-alumínium-együttműködés alapján - úgy kell fejleszteni, hogy 1980-ban 3-3,1 millió tonna bauxitot, mintegy 800 000 tonna timföldet és 72 000-73 000 tonna alumíniumtömböt termeljen.

(3) Előtérbe kell helyezni az alumíniumfeldolgozás fejlesztését. Tovább kell bővíteni a Székesfehérvári Könnyűfémmű teljesítőképességét. A hazai félgyártmánytermelés növelésével és a nemzetközi együttműködés útján a keresletet jó minőségű és megfelelő választékú termékekkel kell kielégíteni.

Gépipar

22. § (1) A gépipar fejlesztésében a legfontosabb feladat a termelés szerkezetének olyan -folyamatos - átalakítása, amely hosszabb távra is hatékonyan segíti a népgazdaságnak korszerű gépi berendezésekkel való ellátását, növeli a termelés gazdaságosságát és hatékonyságát, s fokozza a gépipari termékek nemzetközi versenyképességét.

(2) Erőteljesen kell fejleszteni azoknak a termékeknek a termelését, amelyek az egész népgazdaság műszaki színvonalának korszerűsítésében és a lakosságnak tartós fogyasztási cikkekkel való ellátásában, valamint a szocialista gazdasági integráció, ezen belül a termelési együttműködés fokozása, kiszélesítése, továbbá a kivitel dinamikus bővítése szempontjából fontosak.

(3) Továbbra is nagy erővel kell növelni a keresett és gazdaságosan értékesíthető termékek gyártását, ugyanakkor a gazdaságtalanul termelhető termékekét abban a mértékben kell csökkenteni, ahogyan a szükségletek behozatalból tartósan és megbízhatóan kielégíthetők. Néhány nagyvállalatnál evégett nagyszabású rekonstrukciót kell végrehajtani.

(4) Nagy gondot kell fordítani az elő- és félgyártmányok, alkatrészek és részegységek korszerű termelésének fejlesztésére, a hazai és a nemzetközi együttműködés erőteljes bővítésére. A korszerű autóbuszok gyártását mintegy 13 000 darabra kell növelni, a közútijármű részegységek termelése 55-60%-kal, a szerszámgépeké 60-65%-kal, a számítástechnikai eszközöké 60-70%-kal, az elektronikus alkatrészeké 120-130%-kal, az automatikai eszközöké 55-60%-kal, a vákuumtechnikai termékeké 120-130%-kal növekedjen, s a gördülőcsapágy gyártásában 25 millió darabos szintet kell elérni.

(5) Tovább kell folytatni a technológiai szerkezet, korszerűsítését, a nagy termelékenységű termelési eljárások általánossá tételét. Némely fon-tosabb gyártmány és gyártmánycsoport nagymértékű fejlesztését komplex technológiai rekonstrukció útján is segíteni kell.

Vegyipar

23. § (1) A vegyipart - a műszaki fejlődés általános irányainak megfelelően - a gazdasági szerkezet javítása és a népgazdaság kemizálásának további fokozása végett, s a vegyi termékek iránti igények erőteljes növekedése miatt az ipari átlagnál gyorsabban kell fejleszteni.

(2) A fejlesztés fő irányai a következők legyenek:

- a szénhidrogének vegyipari feldolgozásának fokozása, az Olefin Mű vertikumainak kiépítése, termékeinek komplex és gazdaságos hasznosítása, a termelés gazdaságosságának növelése;

- a műanyagtermelésnek és a szintetikus szálak gyártásának gyors fejlesztése;

- a mezőgazdaság jobb ellátása korszerű műtrágyával, növényvédő szerekkel, állatgyógyászati és takarmánykiegészítő szerekkel;

- a gyógyszeriparnak korszerű, gazdaságos termékszerkezetet adó továbbfejlesztése.

(3) A vegyipar gyors fejlesztését - egyebek között - több, jelentős beruházással (a Borsodi Vegyi Kombinát új PVC-gyárával, a Tiszai Vegyi Kombinát polipropilén-üzemével, a Magyar Viscosagyár poliakrilnitril-üzemének bővítésével) kell megalapozni. 1980-ban legalább 190 000 tonna PVC-t, 40 000 tonna polipropilént, 210 000-220 000 tonna marónátront és hatóanyagban 710 000-720 000 tonna nitrogén-műtrágyát kell termelni.

Építőanyag-ipar

24. § (1) Az építőanyag-ipar legfőbb feladata az előirányzott építőipari tevékenységnek építőanyaggal való ellátása és a lakosság igényeinek kielégítése.

(2) A cementtermelést 5,4-5,6 millió tonnára, a falazó anyagok termelését 10-12%-kal, a tetőfedő anyagok termelését 28-30%-kal, a síküvegéi pedig 24-25%-kal kell növelni.

(3) A termelést elsősorban a meglevő, illetőleg a tervidőszakban belépő új kapacitások szervezettebb, jobb kihasználásával kell növelni. Be kell fejezni a Bélapátfalvai Cementgyár építését, s elő kell készíteni további cementgyári fejlesztéseket.

Könnyűipar

25. § (1) A ruházati ipar fejlesztése tegye lehetővé a belföldi szükségletek kielégítését és a kivitel növelését. A rekonstrukció folytatása révén fokozni kell a belföldön keresett és a külföldi piacokon versenyképes termékek gyártását és számottevően növelni a divatos, jó minőségű, korszerű alapanyagú, termelékeny technológiával gyártható termékeknek az arányát.

(2) A kötött, hurkolt és egyéb - nem szövött - technológiával gyártott kelmék termelését 38-40%-kal, a konfekcionált termékekét 19-21%-kal kell növelni.

(3) Folytatni kell a papíripar korszerűsítését, meg kell, kezdeni a papírfeldolgozó ipar fejlesztését. A tervidőszak második felében kezdődjék meg az elavult gépek és gépi berendezések rekonstrukciója.

(4) Tovább kell folytatni a nyomdaipar rekonstrukcióját, s korszerűsíteni kell a központi napilapok (a Népszabadság, a Népszava) előállítását is.

(5) Fokozódjon tovább a farost- és faforgácslap termelése. A bútoripar javítsa a hazai ellátás minőségét és választékát. Mintegy 25%-kal növelni kell a bútorok gyártását.

Élelmiszeripar

26. § (1) Az élelmiszeriparnak az a fő feladata, hogy kielégítse a lakosság élelmiszerszükségletét, gazdaságosan növelje a kivitelt, s ennek érdekében növekvő arányban, gazdaságosan és magas színvonalon dolgozza fel és tárolja a mezőgazdasági termékeket. A termékek összetétele és választéka alkalmazkodjon jobban a bel- és külföldi igényekhez. Tovább kell korszerűsíteni a csomagolást és a szállítást.

(2) A veszteségek csökkentése és a minőség javítása érdekében fejleszteni kell a mezőgazdaság, az élelmiszeripar és az élelmiszer-kereskedelem kapcsolatait. Javítani kell a mezőgazdasági termelés és a raktározás, valamint a feldolgozó ipar közötti összhangot.

(3) Az élelmiszeripari teljesítőképesség fejlesztésének fő iránya: a rekonstrukció és a meglevő kapacitások jobb kihasználását segítő bővítés, a műszaki színvonal emelése, a technológia korszerűsítése.

(4) Számottevően bővíteni kell a hús- és állati termékeket feldolgozó iparág - ezen belül a szalámi-, a dobozos-sonka és a húskonzerv - termelését, növelve a magasabb fokban feldolgozott, gazdaságosan exportálható termékek arányát. Evégett be kell fejezni a Szegedi Szalámigyár bővítését és üzembe kell helyezni a Gyulai Húsüzemet, valamint más jelentős húsipari kapacitásokat.

(5) Javítani kell a tartósító ipar termékeinek minőségét és választékát, bővíteni kell a hűtőkapacitást, Zalaegerszegen új hűtőházat kell építeni.

(6) Gondoskodni kell a hazai szükséglet kielégítésére elegendő cukorrépa gazdaságos feldolgozásáról.

(7) Új kapacitások létrehozásával fokozni kell a növényi és állati eredetű fehérjék hazai termelését, s bővíteni kell az. olajos magvakat feldolgozó kapacitást.

Építőipar

27. § (1) Az építőipar teljesítőképességét - a termelőerők fejlesztése és a hatékonyság javítása révén - olyan mértékben kell növelni, hogy a tervvel összhangban levő fizetőképes keresletet megfelelő összetételben kielégítse. Az országos építési és szerelési tevékenység évi átlagban 5,5-6%-kal, az építőipari ágazat termelése pedig ennél gyorsabban növekedjen.

(2) Az építőipar rugalmasabban igazodjon a változó építési igényekhez. A nagy dolgozó létszámú és műszakilag jól felszerelt építőipari szervezetek fejlesztésével el kell érni, hogy az energia-és alapanyagtermelés bővítésére irányuló nagyberuházások a tervezett ütemben valósuljanak meg. Elő kell mozdítani, hogy a gazdaság szerkezetének és a lakosság életkörülményeinek javítását szolgáló más beruházások építési feladatai szintén hatékonyabban valósuljanak meg.

(3) Fokozott figyelmet kell fordítani a nemzeti vagyont képviselő építmények állományának jó karbantartására, a felújítási, fenntartási és tatarozási munkák gondos elvégzésére.

28. § (1) Az építőipar fejlesztését 19-20 milliárd Ft beruházás szolgálja, ezt elsősorban gépesítésre és a korszerű technológiák elterjesztésére kell fordítani. Ezzel munkaszervezés javításával el kell érni, hogy a termelésbővítés 75-80%-a a munka termelékenységének növelése révén valósuljon meg.

(2) A tervidőszak végére meg kell közelíteni az építőipari tevékenység teljes iparosítását a nagyobb kivitelező szervezetekben. Általánosan alkalmazni kell a korszerű építési módokat és technológiákat, elkerülve az építési költségek indokolatlan növekedését. Gyors ütemben kell fejleszteni a szakszerelőipari és technológiai szerelői kapacitásokat, és gondoskodni kell ipari hátterük fejlesztéséről.

(3) Az építőipari feladatok hatékony teljesítése, s a gyors és takarékos megoldások alkalmazása érdekében javítani kell és szervezettebbé kell tenni a tervezők, a beruházók és a kivitelezők együttműködését.

(4) A műszaki tervező szervezetek tevékenységét úgy kell fejleszteni, hogy a leggazdaságosabban megvalósítható megoldások álljanak rendelkezésre, növekedjen a típustervek és a többször felhasználható tervek aránya.

III. FEJEZET

MEZŐ- ÉS ERDŐGAZDASÁG, VÍZGAZDÁLKODÁS

A mezőgazdaság fő feladatai

29. § (1) A mezőgazdaság a gazdasági növekedéshez a hazai élemiszerfogyasztás szükségleteinek magasabb színvonalú kielégítésével, több, jól értékesíthető, keresett terméknek a termelésével járuljon hozzá.

(2) A mezőgazdasági termékek termelése - az ötödik ötéves tervidőszakban az előző öt évhez viszonyítva - évi átlagban 3,2-3,4%-kal növekedjen. Ezt intenzív fejlesztéssel, a termőföld ésszerű hasznosításával, a területegységre jutó hozamoknak és a termelékenységnek, valamint az állatállomány termelőképességének erőteljes növelése révén kell elérni. A termelés szerkezete igazodjon a belföldi fogyasztói igényekhez és a kivitel lehetőségeihez.

(3) A mezőgazdaságilag megművelt területet csak megokolt esetben s kismértékben szabad csökkenteni. Gondoskodni kell a talaj termékenységének fenntartásáról, rendszeres javításáról, a hatékony talajvédelemről és talajművelésről.

(4) A mezőgazdasági termelés növelésének alapja a nagyüzemi termelés hatékony fejlesztése. A nagyüzemekben gondoskodni kell mind a hagyományosan bevált, mind az új, iparszerű és hatékony termelési és üzemszervezési módszerek széles körű elterjesztéséről, összhangban a szakmai ismeretek bővítésével, a vezetés színvonalának javításával. Folytatni kell az üzemek ésszerű szakosítását, s bővíteni kell együttműködésüket.

(5) A fejlődlés fő hordozói továbbra is a jó természeti és üzemi adottságú állami gazdaságok és termelőszövetkezetek legyenek. Emellett jobban ki kell aknázni a közepes adottságú gazdaságok fejlesztésének gyorsításával feltárható tartalékokat. A kedvezőtlen természeti adottságú mezőgazdasági üzemeket az adott terület lehetőségeihez jobban alkalmazkodó, gazdaságos termelési szerkezet kialakításával kell továbbfejleszteni.

(6) A háztáji és a kisegítő gazdaságokat, valamint a mezőgazdasági szakcsoportokat megfelelő érdekeltséggel, a termeléshez szükséges gépekkel, eszközökkel és az értékesítési biztonság fenntartásával is hozzá kell segíteni ahhoz, hogy mindjobban kihasználják termelési lehetőségeiket. A kertészetben, a baromfi- és kisállattenyésztésben növeljék termelésüket és áruértékesítésüket, a sertéstenyésztésben legalább az utóbbi évek magas szintjén, a szarvasmarha-tenyésztésben pedig minél nagyobb mértékben járuljanak hozzá a szükségletek kielégítéséhez.

(7) A tudományos és műszaki haladás új eredményeit az új, illetőleg termelőképesebb hazai és a sikeresen termelhető külföldi növény- és állatfajtáknak a termelésbe állításával kell érvényesíteni. A komplex termelési rendszereket a gazdaságosság, a vezetési és szervezési feltételek lehetőségeihez mérten kell elterjeszteni, egyúttal meg kell teremteni a biológiai, technikai és technológiai tényezők összhangját. Emellett a meglevő, kevésbé korszerű műszaki színvonalú, de gazdaságos termelőkapacitásokat is minél jobban ki kell használni és korszerűsíteni.

(8) A mezőgazdasági nagyüzemek kiegészítő tevékenysége - az alaptevékenység sérelme nélkül - elsősorban a lakosság szolgáltatási igényeinek kielégítésében és a mezőgazdasági termékek feldolgozásában fejlődjék.

30. § (1) A mezőgazdaság fejlesztését 105-107 milliárd Ft beruházás szolgálja.

(2) A mezőgazdasági beruházások közül a kevésbé költséges gazdaságos méretű és technológiai rendszerű építményeket kell előnyben részesíteni, előtérbe helyezve a rekontsrukciós bővítéseket. Továbbra is fenn kell tartani az építési, telepítési és gépbeszerzési támogatások rendszerét mint a termelési feladatok megvalósításának egyik fontos eszközét.

(3) A mezőgazdasági beruházásokból egyre nagyobb hányadot kell a gépállomány korszerűsítésére és bővítésére fordítani. Miközben csökken az egy traktoregységre jutó mezőgazdasági terület, növekedjen a legfontosabb szántóföldi és kertészeti növények betakarításának gépesítettsége, a komplex növénytermelési géprendszereknek a száma és az állattenyésztés gépesítettsége. A tervidőszak végére a gabonatermesztés 97-98%-át, a kukoricabetakarítás 75-80%-át, a cukorrépabetakarítás 97-98%-át, a burgonyabetakarítás 58-60%-át kell gépesíteni.

(4) Folyamatosan növekedjen a mezőgazdaság műtrágyafelhasználása: 1980-ig érje el - hatóanyagban számítva - a 2 millió tonnát, illetőleg a mezőgazdaságilag művelt terület egy hektárjára számítva a 290-300 kg-ot. Nagyobb gondot kell fordítani az istállótrágya kezelésére és felhasználásra is. A növényvédőszerek felhasználása 52-56%-kal növekedjen. A vegyi anyagok kiszórásában és felhasználásában fontos feladat - a környezeti szennyeződés mértékének csökkentése érdekében is - a hatékonyság növelése nagyobb fokú takarékossággal és a kiszórási technika fejlesztésével.

Növénytermelés

31. § (1) A növénytermelést - a megelőző öt év átlagához viszonyítva - a területegységenkénti hozamok növelése útján évi 3,6-3,8%-kal kell növelni.

(2) A gabonatermelés az időszak végére haladja meg a 14 milió tonnát, fedezze az ország kenyérés takarmánygabona-szükségletét, s adjon módot növekvő kivitelre is. A búza termésátlagának -ötéves átlagban - a 39-40 q/ha-t, a kukoricáénak a 48-49 q/ha-t kell elérnie. A veszteségek csökkentése végett erőteljesen fejleszteni kell a tárolást.

(3) Az olajos növények vetésterülete mintegy 40 000 hektárral bővüljön. A cukorrépa-termelést úgy kell fejleszteni, hogy az ország cukorszükség-lete biztonsággal kielégíthető legyen.

(4) A kertészetben a belföldi szükségletek kielégítése - főképp a friss zöldséggel való biztonságos ellátás - és a gazdaságos kivitelnek a növelése érdekében számottevően növelni kell a hozamokat a megfelelő fajták alkalmazása, a jó minőségű szaporítóanyaggal való zavartalan ellátás, a korszerű termelési eljárásoknak, az öntözésnek és a gépesítésnek a fokozása révén. A szőlő- és gyümölcstelepítések főként az esedékes kivágások pótlását, valamint a szükségletekhez igazodó faj-és fajtaösszetétel kialakítását szolgálják.

(5) Az évelő pillangósok vetésterületének kb. 70 000 hektárral való növelése, továbbá a rét- és legelőgazdálkodás hatékonyságának fokozása révén elő kell segíteni, hogy az állattenyésztéshez több zöldtakarmány legyen. Erősíteni kell a hazai termelés szerepét a fehérjetakarmányellátásban.

(6) Meg kell valósítani a növénytermelés melléktermékeinek, főként a cukorrépafejnek és a kukoricaszárnak takarmányozásra való gazdaságos felhasználását.

Állattenyésztés

32. § (1) Az állattenyésztést - a megelőző öt év átlagához viszonyítva - évi átlagban 3%-kal, a nagyüzemekben évente 5-6%-kal kell fejleszteni. Ötéves átlagban a vágóállattermelés élősúlyban 12-13%-kal, a tejtermelés 15-16%-kal, a tojástermelés 14-15%-kal növekedjen.

(2) Fontos feladat a szarvasmarha-állomány erőteljes növelése a nagyüzemekben. Folytatni kell a hasznosítási irányok szerinti szakosodást, előtérbe helyezve a nagy hozamú tehenészetek kialakítását és - a tejtermelés alakulásától függő mértékben - a külterjes tartáson alapuló, kevéssé eszköz- és munkaigényes hústermelést. Az országos tehénállományt 8-10%-kal növelve a tejelő állományt olyan szinten kell tartani, hogy a tejtermelés az átlagos tej hozam növelésével kielégítse a szükségleteket. Fokozottabban kell támogatni a háztáji és a kisegítő gazdaságok tehéntartását.

(3) A vágósertés-termelés a tervidőszakban 9-10%-kal növekedjen. A termelés növelését a nagyüzemekben a már megépült telepek jobb férőhely kihasználásával, a férőhelyek rekonstrukciójával és bővítésével, a tartás és takarmányozás körülményeinek javítása útján kell megvalósítani, növelve ezzel a termelés hatékonyságát. A háztáji és a kisegítő gazdaságok hízottsertés-termelését legalább a jelenlegi szinten kell tartani.

(4) A juhtenyésztésben - a gyapjútermelés egyidejű növelése közben - fokozni kell a hústermelést.

(5) A vágóbaromfi- és tojástermelést elsődlegesen a növekvő hazai fogyasztási igények kielégítésére és a gazdaságos kivitel mértékéig kell fejleszteni.

Erdőgazdálkodás

33. § (1) Az erdők fanyersanyagának jobb hasznosítása és a faállomány kedvezőbb újratermelése érdekében fokozni kell a fakitermelést és a kitermelt fa ipari felhasználását.

(2) Az élőfakészlet növelése és a távlati faigények kielégítése érdekében 40-45 ezer hektár új erdőt kell telepíteni. Az erdőfelújítások során az erdőszerkezet átalakításával kell segíteni a termőhelyi adottságoknak az eddiginél jobb kihasználását, az élőfakészlet bővített újratermelését.

(3) Elsősorban a nagyvárosok és az ipari települések körzetében tovább kell fejleszteni az erdőgazdálkodás környezetvédelmi és jóléti szolgáltatásait.

(4) Fejleszteni kell az erdőgazdálkodás műszaki alapját, s hatékonyabbá kell tenni a termelést. Ez utóbbit modern műszaki alapon, az erdőgazdálkodó szervek (az állami erdőgazdaságok és az erdővel rendelkező mezőgazdasági nagyüzemek) közös érdekeltségére épülő együttműködés útján kell fejleszteni.

Vízgazdálkodás

34. § (1) A vízkészletek hatékony hasznosítása érdekében folytatni kell a nagy térségek összehangolt vízgazdálkodását szolgáló rendszerek fejlesztését. A Tisza völgyében be kell fejezni a Kiskörei Vízlépcső II. ütemének építését, s elő kell készíteni a Csongrádi Vízlépcső kivitelezését.

(2) A Duna további vízgazdálkodási, energiatermelési és hajózási hasznosítása érdekében a Csehszlovák Szocialista Köztársasággal közösen elő kell készíteni Gabcikovo-Nagymaros térségében a Dunai Vízerőmű és vízlépcsőrendszer építését.

(3) A lakosság közműves vízellátását a fővárosban, a nagyobb ipari központokban és a legrosz-szabb vízellátású kisebb településeken kell fejleszteni. A tervidőszak végére a lakosság 72-73%-a részesüljön vezetékes vízellátásban. A csatornázást úgy kell fejleszteni, hogy 1980-ra a lakásállomány 35-37%-a legyen csatornahálózatba bekapcsolva.

(4) A vízkészletek további szennyeződésének megakadályozása, illetőleg bizonyos területeken a már meglevő szennyezettség csökkentése végett a települések szennyvíztisztító kapacitását 650 000-700 000 m3 napi teljesítménnyel kell növelni.

(5) A védelmi létesítmények és a védekező szervezet erősítésével tovább kell növelni az árvízi és belvízi elöntésekkel veszélyeztetett nemzeti vagyon biztonságát.

IV. FEJEZET

Szállítás és hírközlés

35. § A társadalmi és gazdasági fejlődéssel, valamint a gyorsan bővülő nemzetközi kapcsolatokkal együtt járó s egyre növekvő szállítási és hírközlési igényeket - elsősorban a termelékenység, az anyagtakarékosság és az eszközkihasználás fokozása, a műszaki színvonal emelése és a biztonság, továbbá az üzemi technológia és a munkaszervezés tökéletesítése útján - magasabb fokon kell kielégíteni. Az elkövetkező öt év alatt a tömegközlekedésben 9-10%-kal, az áruszállításban 32-34%-kal, a hírközlésben pedig 28-30%-kal kell növelni a teljesítményt.

36. § (1) A szállítás és a hírközlés fejlesztésére összesen 105-107 milliárd Ft-ot, a közúthálózat korszerűsítésére és fenntartására pedig 43-45 milliárd Ft-ot kell fordítani.

(2) A fejlesztési célok megvalósítása során elsődleges feladat:

- a tömegközlekedés - különösen a fővárosi, a vidéki nagyvárosi, valamint az elővárosi és a környéki közlekedés - fejlesztése;

- az áruszállítás feltételeit alapvetően meghatározó közlekedési ágazatok, mindenekelőtt a vasúti közlekedés fokozott fejlesztése;

- a tömegtájékoztatási hálózat fejlesztése révén a rádió- és televíziós műsorok vételének javítása és az egyéb hírközlési rendszerek rekonstrukciója;

- a közlekedés biztonságának és a hírközlés üzemkészségének a fokozása.

Szállítás

37. § (1) Bővíteni kell a vasút szállító kapacitását, folytatni kell komplex fejlesztését és rekonstrukcióját. Előtérbe kell helyezni a nagy forgalmú vonalak, határállomások és csomópontok fejlesztését, átbocsátóképességük növelését, továbbá a forgalomirányítás automatizálását. Korszerűsíteni kell mintegy 1700 km-nyi vasútvonalat, továbbá 750-800 km vonalhosszban korszerű biztosítóberendezést kell létesíteni. Mintegy 160 km hosszúságú vonalat villamosítani kell. A Diesel- és villamosvontatás arányát 92-96%-ra kell növelni, a tolatás dieselesítésében 85-90%-os szintet kell elérni. A személy- és teherkocsipark további korszerűsítésével bővüljön a teherkocsiállomány raksúlykapacitása.

(2) A közúti közlekedés és a csővezetékes szállítás fejlesztése révén tovább kell korszerűsíteni a szállítási munkamegosztást. Közúton kell lebonyolítani mindenekelőtt a belföldi, rövid távolságú áruszállítást. 1980-ig a tehergépkocsik számát 140 000-150 000-re kell növelni és számottevően fokozni kell a csővezetékes szállítás teljesítőképességét.

(3) Az országos és tanácsi úthálózatnál, forgalmi terhelésüknek megfelelően, az utak korszerűsítésére - ezen belül elsősorban az útburkolatok

két forgalmi sávra történő kiszélesítésére és a pályaszerkezetek megerősítésére - kell összpon-tosítani az erőforrásokat. Tovább kell folytatni az autópályahálózat kiépítését. Fokozott gondot kell fordítani a közutak fővárosba bevezető és te-lepüléseken átmenő szakaszainak kapacitásbővítő korszerűsítésére. A közúti forgalom biztonsága érdekében a balesetveszélyes helyeket a (közúti csomópontokat, a közúti-vasúti szintbeni kereszteződéseket) úgy kell kialakítani, illetve átépíteni, hogy a balesetveszély csökkenjen.

(4) Tovább kell fejleszteni a tömegközlekedést, különösen a fővárosban és az öt vidéki nagyvárosban, beleértve az elővárosi és környéki közlekedési kapcsolatokat is. Részlegesen üzembe kell helyezni a metró észak-déli vonalát, s meg kell kezdeni a dél-budai vonal építését. A nagy befogadóképességű autóbuszok állományát a tervidőszak végére mintegy 13 000-re kell növelni. A személygépkocsik száma 1980-ig mintegy 900 000 darabra növekedhet.

(5) A toló és önjáró hajózási formák további kiterjesztésével folytatni kell a folyamhajózás korszerűsítését. Növelni kell a tengerhajózás szállítási teljesítőképességét. Néhány új hajó üzembeállításával meg kell kezdeni a személyhajópark korszerűsítését.

(6) A polgári légi forgalom feltételeinek javítása, biztonságának fokozása érdekében elsősorban korszerű repülésirányító rendszert kell kiépíteni, s meg kell kezdeni a Ferihegyi repülőtér komplex fejlesztését.

Hírközlés

38. § (1) Bővíteni és javítani kell a rádió- és a televíziós műsorok vételi lehetőségeit. A tervidőszak első felében be kell fejezni az új, nagy teljesítményű középhullámú rádióadó és az Interszput-nyik rendszerű műholdkövető földi állomás építését. Meg kell kezdeni a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa tagországai közötti közös hírközlő rendszer létesítményeinek kiépítését.

(2) A vezetékes hírközlés eszközeinek, nyomvonalas létesítményeinek rekonstrukcióját meg kell gyorsítani. A helyi telefonhálózat legalább 200 ezer fő- és alközponti állomással bővüljön, s egyúttal folytatódjon a távhívás rendszerének kiterjesztése is.

V. FEJEZET

BELKERESKEDELEM ÉS IDEGENFORGALOM

Belkereskedelem

39. § (1) A belkereskedelem áruforgalmát 28-30%-kal kell növelni. Az ágazat fejlesztését 33-34 milliárd Ft beruházás szolgálja, s ennek mintegy kétharmada és fogyasztásicikk-kereskedelem fejlesztésére jut.

(2) A fogyasztásicikk-kereskedelem fő feladati a lakosságnak több és jobb közszükségleti cikke való ellátása, a szolgáltató tevékenységnek az igényekhez igazodó bővítése. Javítani kell a vásárlási körülményeket, lehetővé kell tenni a bevásárlásra fordított idő csökkentését, fokozni kell az eladás kulturáltságát. Az üzlethálózat teljesítőképességét a műszaki ellátottság fokozása, a munkaszervezés javítása és a nyitvatartási idő ésszerű megállapítása révén is növelni kell.

(3) A vendéglátásban emelni kell az étkezési szolgáltatások színvonalát, elsősorban bővítve az olcsó, de kulturált önkiszolgálást és más egyéb, a gyors étkezést lehetővé tevő korszerű hálózatot. Fokozott mértékben kell fejleszteni a munkahelyi étkeztetést és a gyermekélelmezést.

(4) A területi aránytalanságok megszüntetése végett elsősorban a főváros, majd a nagyvárosok és az ipari központok kereskedelmi hálózatát kell bővíteni. Folytatni kell a nagy alapterületű kereskedelmi egységek építését, az üzlethálózat összetételének javítását, a kereskedelmi szervezet ésszerűsítését. Szakmánként és területenként továbbra is árnyalt fejlesztési politikát kell folytatni, ügyelve rá, hogy a kivitelezés célszerű és olcsó legyen.

(5) A nagykereskedelmi raktárhálózatot tovább kell bővíteni, s növelni kell a korszerű, jól gépesíthető raktárak arányát. A nagykereskedelem javítsa együttműködését a termelőkkel, üzletpolitikáját hangolja össze a kiskereskedelemmel; az árutárolás és - mozgatás ésszerűsítésével tegye hatékonyabbá a kereskedelmi munkát.

Turizmus, idegenforgalom

40. § (1) A lakosságnak az életszínvonal emelkedésével és az életkörülmények változásával járó üdülési és kirándulási igényeit magasabb színvonalon kell kielégíteni.

(2) Folytatni kell a fontosabb kiránduló központok kiépítését. A területrendezésen és a közművesítésen kívül meg kell gyorsítani a szükséges kereskedelmi létesítmények és a turisztikai célt szolgáló olcsó szállás-férőhelyek - egyszerű szállodák, turistaszállások, motelek stb. - fejlesztését.

(3) Az idegenforgalomból származó devizabevételt legalább 60%-kal kell növelni. Idegenforgalmunk fejlesztése végett 5800-6000 férőhellyel bővüljön a szállodai befogadóképesség. Folytatni kell a gyógyvízkincs idegenforgalmi hasznosítását segítő fejlesztéseket.

VI. FEJEZET

NEMZETKÖZI GAZDASÁGI EGYÜTTMŰKÖDÉS ÉS KÜLKERESKEDELEM

A nemzetközi gazdasági kapcsolatok fejlesztése

41. § (1) Tovább kell bővíteni a nemzetközi gazdasági kapcsolatokat mindazokkal az országokkal, amelyekkel a kölcsönös érdekeltség fennáll, s fokozni kell a nemzetközi munkamegosztásban való részvételt. A külgazdasági kapcsolatok fejlesztésének elsősorban a hatékonyság fokozását és az egyensúlyi viszonyok javítását kell szolgálnia.

(2) A nemzetközi gazdasági kapcsolatokban mind nagyobb teret kell kapnia a tudományos és kutatási, a termelési és fejlesztési együttműködésnek. Ezzel is elő kell segíteni, hogy a külkereskedelmi áruforgalom a nemzeti jövedelemnél sokkal gyorsabban növekedjen.

(3) A belső igényeket és a külső lehetőségeket szem előtt tartva a tervidőszakban aktív nemzetközi hitelpolitikát és tevékenységet kell folytatni.

42. § (1) A nemzetközi gazdasági kapcsolatokat továbbra is elsősorban a szocialista országokkal, mindenekelőtt a Szovjetunióval és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa többi tagországaival folytatott tervszerű gazdasági együttműködés és kölcsönös áruforgalom erőteljes fejlesztésére kell alapozni. A népgazdasági tervek összehangolásának eredményei alapján, a szocialista országokkal kötött megállapodásoknak megfelelően szélesíteni kell a tudományos és kutatási, fejlesztési és termelési együttműködést, s különböző formákban megvalósuló szakosítást és kooperációt.

(2) A külgazdasági kapcsolatok fejlesztésének fő iránya legyen a népgazdaság aktív részvétele a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa tagországai szocialista gazdasági integrációjának kibontakoztatásában. Gondoskodni kell a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa tagországai sokoldalú integrációs intézkedéseinek az 1976-1980. évekre szóló, egyeztetett tervéből és a megkötött együttműködési megállapodásokból eredő kölcsönös kötelezettségek teljesítéséről. A tervidőszak folyamán további lehetőségeket kell feltárni az integrációs együttműködés fejlesztésére.

(3) Részt kell venni az energetikai, valamint a hazai nyers- és alapanyagellátás megoldását elősegítő termelő és szállítókapacitások létesítésében, így a Szovjetunióban az Orenburg és országhatár közötti fővonalú gázvezetéknek, a Vinnyica-Albertirsa közötti 750 kV-os villamosenergia távvezetéknek, az uszty-ilimi cellulózüzemnek, a kijembajevi azbesztkombinátnak, a vasérc-anyagokat és ferroötvözeteket termelő üzemeknek, továbbá a Kubai Köztársaságban nikkelt és kobaltot termelő kapacitásoknak a létrehozásában, illetőleg fejlesztésében.

(4) A feldolgozó iparban, elsősorban a gépiparban és a vegyiparban - a termelés műszaki színvonalának emelése és hatékonyságának növelése, szerkezetének javítása végett - növekvő mértékben kell fejleszteni a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa tagországaival való együttműködést. A tartós jellegű műszaki kutatási és termelési kapcsolatok keretében a szakosítást és a kooperációt különösen a feldolgozó ipar számára szükséges félgyártmányok, részegységek és alkatrészek tekintetében kell számottevően fejleszteni.

(5) A népgazdaság érdekeltségének megfelelően aktívan részt kell venni a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa tagországai közös gazdasági szervezeteinek létrehozásában és. tevékenységében. Erősíteni kell a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa tagországaival a kutatási intézmények, a termelés és a felhasználó vállalatok közvetlen kapcsolatait.

43. § (1) Gazdasági és politikai érdekeinkkel összhangban fejleszteni kell a gazdasági kapcsolatokat a fejlődő országokkal. E kapcsolatok keretében is növelni kell a termelési és fejlesztési együttműködést. Növelni kell a fejlődő országokba irányuló gazdaságos kivitelt s a nyersanyagok, félkész- és késztermékek behozatalát.

(2) A kölcsönös előnyök és érdekek tiszteletben tartásának elve alapján kell fejleszteni a gazdasági kapcsolatokat a fejlett tőkésországokkal. Az áruforgalom szükséges növelésén túl a kooperációs és a fejlett technika átvételét lehetővé tevő kapcsolatokat kell bővíteni.

Külkereskedelem

44. § (1) A külkereskedelmi áruforgalom legalább 45-50%-kal növekedjen úgy hogy ezen belül a kivitel a behozatalnál gyorsabban bővüljön.

(2) Célszerű fejlesztésekkel, kellő exportérdekeltséggel, a termékek korszerűségének fokozásával és minőségének javításával, a hatékonyság növelésével és az exportszerkezet gyorsabb átalakításával el kell érni, hogy a kivitel rendszeresen és erőteljesen bővüljön, gazdaságossága javuljon.

(3) A behozatalban nagy gondot kell fordítani a termelés fejlesztéséhez szükséges alap- és nyersanyagoknak, félkész termékeknek, műszakilag korszerű gépeknek, berendezéseknek, valamint a lakosság áruellátását növelő és javító fogyasztási cikkeknek a beszerzésére. Gondoskodni kell arról, hogy a behozatal növekedése a takarékos felhasználás követelményeivel legyen összhangban. A behozatal bővülése járuljon hozzá a termelés szerkezetének átalakításához is.

VII. FEJEZET

A LAKOSSÁG ÉLETKÖRÜLMÉNYEI

Foglalkoztatottság

45. § (1) A foglalkoztatáspolitika fő célja - a teljes foglalkoztatás fenntartása mellett - a hatékony foglalkoztatás feltételeinek erősítése, a társadalmi munkaidőalap jobb kihasználása. Ezt elsősorban a műszaki fejlesztéssel, az állóeszközök jobb kihasználásával, a munkaszervezés korszerűsítésével, s a munkaerkölcs és a munkafegyelem javításával kell elősegíteni.

(2) Az aktív keresők számának kismértékű - kb. 60 000-es - növekedésén belül a termelő ágazatokban foglalkoztatottak számát összességében mérsékelni, a nem termelő ágazatokban dolgozókét növelni kell. Ennek érdekében:

- az ipari termelés növekedése lényegében azonos létszám mellett valósulhat meg;

- kismértékben bővülhet a keresők száma az építőiparban és a közlekedésben;

- a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma - 120 000-130 000-rel - tovább csökkenhet;

- a lakosság ellátásának bővítése és a szolgáltatások minőségének javítása érdekében viszonylag nagy, összesen 130 000-140 000-res létszámnövekedést kell megvalósítani a kereskedelemben, az egészségügyi és a kulturális ágazatokban.

(3) Gondoskodni kell az új termelő és szolgáltató létesítmények létszámszükségletének kielégítéséről - egyebek között - a meglevő termelőüzemekből szervezési intézkedések révén felszabaduló munkaerőnek az átcsoportosítása útján.

A lakosság jövedelme

46. § (1) A tervidőszakban a reálbér - a hatékonysági követelmények teljesítése mellett -14-16%-kal növekedjen, és fokozódjon meghatározó szerepe a reáljövedelem növekedésében.

(2) A termelő ágazatokban erősíteni kell a dolgozók anyagi érdekeltségét a termelés hatékonyságának növelésében. A költségvetési szerveknél a vállalatokéhoz hasonló mértékű bérfejlesztés valósuljon meg. Mind a munkások, mind az alkalmazottak keresetében fokozottabban érvényre kell juttatni a végzett munka mennyiségében és minőségében, a szakképzettségben, a munkakörülményekben és a felelősségben meglevő különbségeket.

(3) A mezőgazdasági termelőszövetkezetekben dolgozók reálkeresete a munkásokéval és alkalmazottakéval azonos ütemben növekedjen.

(4) Megfelelő eszközökkel elő kell mozdítani, hogy a jövedelmek az elvégzett munkával arányosak legyenek.

(5) Fokozni kell a gyermekneveléshez való pénzbeli társadalmi hozzájárulást, nagyrészt a családi pótlék növelésével.

(6) A nyugdíj különbségek mérséklésére a tervidőszak második felében emelni kell a régi, alacsony nyugdíjakat és nyugdíj jellegű ellátásokat. A nyugdíjak reálértékének megőrzése keretében az alacsony nyugdíjban részesülők helyzetén kell javítani.

(7) Nagyobb szerepet kell szánni az egyéni körülmények alapján mérlegelt szociális juttatásoknak, segélyeknek.

(8) A természetbeni társadalmi juttatások növekedése - az intézményi hálózat bővülésének megfelelően - haladja meg valamelyest az összes jövedelmek növekedését.

(9) A tervidőszak folyamán nagy gondot kell fordítani a családpolitika központi eszközökkel való befolyásolására, különösképpen a gyermekek és időskorúak intézményes ellátásának fejlesztése, a szervezett családgondozás megteremtése, a különösen kedvezőtlen helyzetben levő, nehéz körülmények között élő családoknak fokozott anyagi segítése útján.

A lakosság fogyasztása, áruellátása

47. § (1) A jövedelmek növekedésével összhangban a lakosság összes fogyasztása 21-23%-kal növekedjen. A termékek és a szolgáltatások kínálata tegye lehetővé a növekvő, a minőség és választék iránt igényesebbé váló fogyasztói kereslet teljesebb kielégítését.

(2) Lehetővé kell tenni, hogy az élelmiszerfogyasztás tovább korszerűsödjön, az állati fehérjék és a vitamindús élelmiszerek fogyasztása növekedjen, a zsiradék- és a szénhidrátfogyasztás pedig mérséklődjön. Meg kell teremteni annak lehetőségét, hogy a tervidőszak végén az egy főre jutó húsfogyasztás elérhesse a 76-78 kg-ot, az egy főre jutó zöldségfogyasztás a 98-100 kg-ot, a gyümölcsfogyasztás pedig a 93-95 kg-ot. Bővíteni kell a feldolgozott, a hűtött és a konyhakész termékek választékát, tovább kell javítani az üdítő italok kínálatát.

(3) A ruházati cikkek kínálata mozdítsa elő az öltözködési kultúra fejlődését, tegye lehetővé a korszerű, könnyen kezelhető anyagokból készült termékek szélesebb körű elterjedését. Lényegbe-vágóan javuljon a gyermekek és a fiatalok öltözködését szolgáló cikkek kínálata.

(4) Javítani kell a lakosság széles rétegei által keresett tartós fogyasztási cikkekkel és az ezekhez szükséges kiegészítő termékekkel és alkatrészekkel való ellátást. E termékek kínálatában fejeződjenek ki a műszaki fejlődés eredményei.

(5) Javítani kell a lakásépítéshez és - karbantartáshoz szükséges szerelési anyagok és berendezések kínálatát. A kereskedelem készüljön fel az építkezésekkel és tatarozásokkal kapcsolatos anyagigények kielégítésére.

(6) Folytatni kell a fogyasztási szolgáltatások fejlesztését. Elsősorban a háztartási munkát könnyítő szolgáltatási és lakáskarbantartási igényeket kell kielégíteni. Korszerűsíteni kell a személyi szolgáltatásokat. Tovább kell javítani a háztartási gépekkel és elektroakusztikai berendezésekkel kapcsolatos javító szolgálatot, valamint a motorizáció fejlődésével összhangban a karbantartási és javítási feladatok ellátását.

Lakásellátás

48. § (1) A tervidőszakban összesen 430 000-440 000 új lakást - több mint 60%-ot a városokban, legnagyobbrészt több szintes lakóházakban - kell építeni.

(2) Állami eszközökből lakásépítésre 105-110 milliárd Ft-ot lehet fordítani. Ebből - takarékos költséggazdálkodással - legalább 150 000-160 000 új állami lakást kell felépíteni. Meg kell valósítani a telepszerűen épülő több szintes lakóépületek új lakásainak ellátásához szükséges gyermekegészségügyi, oktatási és kereskedelmi létesítményeket.

(3) Az állami lakásokat a jelenleg kialakult felszereltséggel kell építeni. A lakások átlagos alapterülete 53 m2 lehet; az igényeket jobban kielégítő, félszobákkal bővített lakástípusokat is építeni kell. A tanácsok az általuk épített állami lakásoknak legalább egyharmadát értékesítsék. A tanácsi lakások elosztásában következetesen érvényesíteni kell a szociálpolitikai szempontokat.

(4) Az új lakások nagyobb részét továbbra is magánerőből kell megépíteni. A lakosság anyagi eszközeinek bevonásával és hosszú lejáratú építési kölcsönök nyújtásával támogatni kell a több szintes lakóépületeknek és családi házaknak magánerőből való építését.

(5) A lakóépületek karbantartásának és felújításának fejlesztésével, a régi, rossz állapotban levő lakások egy részének fokozatos közművesítésével és korszerűsítésével a meglevő lakásállományt is javítani kell. A tanácsi kezelésben levő lakóépületek fenntartására és az ehhez kapcsolódó feladatokra 30 milliárd Ft-ot lehet fordítani.

(6) A lakásellátás fejlesztésével együtt javítani kell a települések kommunális ellátását (köztisztaság, parkosítás stb.). Különösen a fővárosban és a nagyvárosokban kell javítani a köztisztasági tevékenységet és fokozni kell a lakosságnak a köztisztaság megóvására irányuló közreműködését.

(7) Növelni kell a háztartási hulladékok rendszeres gyűjtésébe bekapcsolt lakások arányát, különösen a megyei városokban. Fokozni kell a higiénikus, pormentes hulladékgyűjtést, a gépesített úttisztítást.

Kulturális ellátás

49. § (1) A társadalmi igényeknek megfelelően a legfontosabb cél az óvodai, az általános iskolai és a szakmunkásképző iskolai hálózat fejlesztése, a képzés korszerűsítése. A kulturális ágazat fejlesztésére szolgáló eszközök jelentős hányadát kell ezekre a célokra fordítani.

(2) Legalább 70 000-75 000 óvodai férőhelyet kell létesíteni, felhasználva a vállalatok és intézmények hozzájárulását. Ezzel az óvodai ellátásban részesülők jelenlegi országos arányát - az óvodáskorúak létszámának növekedése mellett - fenn kell tartani. Budapesten és néhány megyei városban, valamint ipari központban törekedni kell az igények jobb kielégítésére.

(3) A gyógypedagógiai, valamint gyermek- és ifjúságvédelmi intézményhálózat bővítésével javítani kell a rászorulók helyzetén.

(4) Az általános iskolákban a szakrendszerű oktatás bővítése, a körzetesítés folytatása és a hátrányos helyzetben levő tanulók oktatási körülményeinek javítása érdekében 4000-4500 osztálytermet és 3000-3200 diákotthoni férőhelyet kell létesíteni. Törekedni kell továbbá a napközis ellátás jelentős fejlesztésére, az iskolák felszerelésének javítására, az ellátási egyenlőtlenség enyhítésére.

(5) A középiskolai oktatás szerkezeti korszerűsítésének megfelelően tovább kell növelni a szakközépiskolákba felvett tanulók arányát.

(6) Fokozott figyelmet kell fordítani a szakmunkásképzés feltételeinek javítására. Csökkenteni kell az osztálytermek zsúfoltságát, s tovább kell javítani a tanműhelyi és a diákotthoni ellátottságot. Ennek érdekében 400-450 szakmunkásképző intézeti osztály- és előadótermet, mintegy 2000 tanműhelyi munkahelyet és 7500-8000 diákotthoni férőhelyet kell létesíteni.

(7) A felsőoktatásban javítani kell a képzés feltételeit, a hallgatók szociális ellátását elsősorban a kollégiumi férőhelyek növelésével.

(8) A közművelődési feladatok magasabb színvonalú ellátását elsősorban az intézményhálózat korszerűsítésével és a meglevő létesítmények többcélú hasznosításával, továbbá a kulturális szolgáltatások bővítésével kell elérni. Fel kell építeni néhány új budapesti munkáskerületi, megyei, s megyénként néhány kisebb (városi, községi) művelődési intézményt.

(9) A testnevelés és sport területén fontos feladat a meglevő intézményhálózat minél teljesebb kihasználása. Elsősorban a fővárosban és néhány megyeszékhelyen növelni kell a fedett sportlétesítmények számát. Javítani kell a tömeges testedzés - torna, úszás, atlétika - feltételeit.

(10) Szerény mértékben tovább kell fejleszteni az ifjúsági létesítmények hálózatát, arra törekedve, hogy azokat közművelődési és sportcélokra is használják.

(11) A közművelődési, a testnevelési, az ifjúsági és a sportlétesítmények fejlesztése során - több célra alkalmas létesítmények kialakítására törekedve - az állami és a vállalati eszközök célszerű, együttes felhasználását kell megvalósítani.

Egészségügyi és szociális ellátás

50. § (1) Az egészségügyi és a szociális ellátás fejlesztésének fő céljai: a gyógyító, megelőző ellátás színvonalának emelése, a kórházi ágyak számának növelésével is, különösen a szülészeti és a gyermekellátást szolgáló egészségügyi hálózatnak a fejlesztése; az intézmények gép-, berendezés- és műszerállományának korszerűsítése, gyarapítása és jobb kihasználása.

(2) A járóbeteg-ellátást elsősorban a fogászati, az üzemegészségügyi és a körzeti gyermekorvosi ellátásban, valamint az új, nagy lakótelepeken szükséges fejleszteni.

(3) Fontos feladat az orvosellátottság területi és szakonkénti arányainak javítása, az orvosi állásokkal való gazdálkodás központi irányításának megszervezése révén is.

(4) A tervidőszakban 9500-10 500 gyógyintézeti ágyat kell létesíteni. Gondot kell fordítani a gyógyintézetek felújítására.

(5) A bölcsödei elhelyezés lehetőségeinek javítására - elsősorban Budapesten, a megyei városokban és az ipari központokban - 17 000-18 000 bölcsödei férőhelyet kell létesíteni.

(6) Az időskorúakról való gondoskodást 4000-4500 szociális otthoni férőhely létrehozásával és a saját környezetben végzett gondozás különféle formáinak fejlesztésével kell előmozdítani.

VIII. FEJEZET

TERÜLETFEJLESZTÉS ÉS KÖRNYEZETVÉDELEM

51. § (1) A munkaerő hatékony felhasználását és a termelés intenzív fejlesztését az egész ország területén meg kell valósítani.

(2) Elsősorban a meglevő ipari telephelyek termelőberendezéseit kell korszerűsíteni, szükség szerint a telepeket rekonstrukció útján fejleszteni, ezért új ipari termelőegységeket csak okvetlenül szükséges esetekben szabad létrehozni.

(3) Új ipari termelőegységeket elsősorban a kijelölt területeken, illetőleg közép- és kisvárosokban kell létrehozni, vagy azok ipari alapját kell bővíteni.

(4) A foglalkoztatás bővítésére irányuló fejlesztés csak néhány kisebb, körülhatárolt területi egységben, főleg az ország keleti részén (Kelet-Borsodban, Szabolcs megye keleti részén) kerülhet sorra.

(5) A mezőgazdasági termelés területi megoszlásában - alapvető változtatás nélkül - jobban kell alkalmazkodni a -területi adottságokhoz. Erősíteni kell a mezőgazdasági termelés és a feldolgozóipar területi kapcsolatait. Mérsékelni kell a mezőgazdasági művelés alatt álló területek csökkentését.

(6) A kirándulóközpontok kiépítése során fejleszteni kell a Budapest környéki, valamint a munkáslakta városok körzetében levő hétvégi házas üdülő- és kirándulóterületeket.

52. § (1) Folytatni kell a fővárosi agglomerációban az ipar intenzív irányú és szelektív jellegű fejlesztését, a fővároshoz nem szükségszerűen kapcsolódó ipari üzemeknek és ipari tevékenységnek a megszüntetését, illetőleg elsősorban a kijelölt körzetekbe való áttelepítését. Javítani kell a lakosságot ellátó ágazatok működési feltételeit.

(2) Észak-Magyarországon a külszíni széntermelést, a villamosenergia-termelést, a nehézvegyipart és az építőanyagipart nagylétesítményekkel, a kohászatot pedig rekonstrukcióval egybekötött bővítés révén kell továbbfejleszteni.

(3) Az Alföldön elsősorban a gépiparnak munkaigényesebb termékeket gazdaságosan gyártó középüzemeit - az alkatrészek és részegységek gyártását - továbbá egyes könnyű- és élelmiszeripari üzemeket kell fejleszteni.

(4) Észak-Dunántúlon - az alumíniumipar, s a barnaszénalapú villamosenergia termelés fejlesztésén kívül - a meglevő gépipari, vegyipari és könnyűipari üzemek rekonstrukciója szükséges.

(5) Dél-Dunántúlon a kitermelő ipar szükséges mértékű fejlesztésével párhuzamosan növelni kell a feldolgozó ipari ágazatok - gépipar, könnyűipar, élelmiszeripar - szerepét. Folytatni kell Pécs ipariszerkezetének átalakítását.

53. § (1) Mérsékelt ütemben tovább kell fejleszteni a városhálózatot. A városi népesség lélekszámának növekedését az előző tervidőszak szintjén kell számításba venni.

(2) Az állami lakásépítést elsősorban a fővárosban, emellett a nagyobb ipari központokban és néhány - a lakásfejlesztésben elmaradottabb -alföldi városba kell összpontosítani.

(3) A lakosság alapellátását szolgáló vízellátási, kulturális és egészségügyi feltételek javításával területileg kiegyenlítettebb ellátási szintet kell fokozatosan elérni.

54. § (1) Csökkenteni kell elsősorban Budapesten és néhány vidéki városban a légszennyeződést. A technológiák és a telephely célszerű megválasztásával meg kell előzni, illetőleg csökkenteni kell a könyezetkárosodást.

(2) A szennyvíztisztító kapacitás fejlesztését a fővárosra, a Tisza vízgyűjtő területének ipari gócpontjaira és a befogadó élővizekkel nem rendelkező nagyvárosokra kell összpontosítani. Kiemelten kell kezelni a Balaton és a Velencei-tó vízminőségének védelmét.

MÁSODIK RÉSZ

IX. FEJEZET

GAZDASÁGI SZABÁLYOZÓ RENDSZER

A szabályozás általános elvei

55. § (1) A gazdasági szabályozásnak az e törvényben meghatározott gazdaságpolitikai célok és gazdasági feladatok megvalósítását kell szolgálnia.

(2) A gazdasági szabályozó rendszernek a negyedik ötéves terv időszakában alkalmazott fő elveit megtartva, az eddigi tapasztalatokat figyelembe véve, a fejlődés változó feltételeinek megfelelően és az ötödik ötéves tervidőszak gazdaságpolitikai céljaival összhangban tovább kell korszerűsíteni a tervezési és az irányítási rendszert, hatékonyabbá kell tenni a népgazdaság központi irányítását.

(3) Az állami szervek és a gazdálkodó szervezetek viseljenek egyre nagyobb felelősséget az állami döntéseket előkészítő javaslataik műszaki és gazdasági megalapozottságáért, gazdasági feltételeinek és hatásának feltárásáért.

(4) A Minisztertanács úgy alakítsa a gazdasági szabályozókat, hogy azok együttes hatásukban segítsék elő a tervben előirányzott növekedés, a fő arányok és a fejlesztési irányok, valamint az egyensúlyi viszonyok megvalósítását.

(5) A Minisztertanács hozzon közvetlen döntéseket

- a központi fejlesztési programok 1976-1980. évi megvalósítására;

- a központi állami beruházásokra;

- egyes fejlesztési célokra nyújtandó állami támogatásokra;

- a műszaki fejlesztés államilag támogatott irányaira;

- az életszínvonalat érintő intézkedésekre;

- egyes termékforgalmazási intézkedésekre;

- az állami eszközök felhasználását érintő más fontos intézkedésekre.

(6) A Minisztertanács államközi egyezmények kötésével is segítse a tervcélok megvalósítását.

56. § (1) A gazdasági szabályozókat úgy kell megállapítani, hogy azok a népgazdasági tervekben kifejezett gazdaságpolitikai célokat és társadalmi érdekeket megfelelően közvetítsék a gazdálkodó szervezetekhez, az eddiginél jobban ösztönözzék azokat a társadalmi termelés hatékonyságának növelésére, a felhasználói kereslet kielégítésére, hatékony műszaki fejlesztésre, aktív, erőteljes és rugalmas, a változó körülményekhez alkalmazkodó öntevékeny és felelős gazdasági munkára.

(2) A gazdasági szabályozó eszközöket úgy kell fejleszteni, hogy az árak jobban tükrözzék a tartósnak bizonyuló világpiaci árarányokat, a nyereségarányok megbízhatóbban fejezzék ki a hatékonysági különbségeket, rugalmasabb legyen a vállalati alapképzés és felhasználás rendszere, továbbá az eddiginél jobban vétessenek figyelembe az ágazati sajátosságok és az eltérő gazdasági feltételek.

(3) A népgazdaság fejlődését és a szabályozó rendszer hatását állandóan figyelemmel kell kísérni. A tervezettől hátrányos irányban való eltérés esetén, illetőleg a szabályozás hatékonyságának fokozása érdekében a szabályozó rendszer elemeit a tervidőszak során megfelelő időben módosítani kell. Módosítás esetén lehetőséget kell adni a gazdálkodó szervezeteknek a változtatás miatt szükséges intézkedések megtételére.

Az árpolitika irányelvei

57. § (1) Az árrendszert úgy kell továbbfejleszteni, hogy az árak mindinkább kifejezzék a nemzetközi árviszonyok által is indokolt társadalmi ráfordításokat, s megfelelő alapul szolgáljanak a hatékonyabb gazdálkodáshoz. A termelői árarányok hatósági változtatásával is el kell érni, hogy a vállalatok gazdasági döntéseik alkalmával az eddiginél jobban vegyék számításba a tartós külpiaci árirányzatokat.

(2) A gazdaságos fogyasztási szerkezet kialakítása és az ésszerű takarékosság segítése érdekében arra kell törekedni, hogy a fogyasztói árarányok - az életszínvonal-politikával összhangban álló fogyasztói árszínvonal-előirányzatok keretei között és a társadalompolitikai célzatú állami preferenciák figyelembevételével - kövessék a társadalmilag indokolt ráfordítások változásait.

(3) A fogyasztói árszínvonal változása legyen összhangban az életszínvonal emelésére kitűzött célokkal. A legfontosabb közszükségleti cikkek árának felemelését általában a bérek és a társadalmi juttatások növelésével kell ellensúlyozni.

A pénzügyi politika irányelvei

58. § (1) A pénzügyi politika a népgazdasági hatékonyság javítását, a tervezett gazdasági gyarapodást és a pénzügyi egyensúly erősítését szolgálja.

(2) A pénzügyi eszközök segítsék elő a képződő jövedelmeknek olyan arányú elosztását és a megtakarításoknak olyan átcsoportosítását, hogy a terv céljainak megfelelő jövedelemfelhasználás lehetővé váljon.

59. § (1) A költségvetési politika szolgálja a népgazdaság kiegyensúlyozott fejlődését, a költségvetési egyensúly kedvezőbb alakulását, az elosztási és az újraelosztási folyamatnak olyan átrendezését, amelynek nyomán az állami bevételek és a központi feladatok összhangba hozhatók.

(2) A költségvetés eszközei segítsék a hatékony termelési szerkezet kialakítását, a gazdaságtalan termelés háttérbe szorítását. A termelési támogatások a termelésnél lassabban növekedjenek, ezen belül fokozatosan csökkenjen a veszteségtérítések aránya, s emelkedjen a gazdaságos termelés fejlesztéséhez nyújtott támogatás.

(3) A költségvetési intézmények hálózatának fejlesztésében fokozott figyelmet kell fordítani a hatékony működés feltételeinek megteremtésére, s ésszerűen, takarékosan kell felhasználni a növekvő működési kiadásokat.

A felhalmozás pénzügyi szabályozásának irányelvei

60. § (1) A felhalmozás finanszírozási forrásait olyan szerkezetben kell kialakítani, hogy azok lehetővé tegyék a gazdaságpolitikai célok megvalósítását. A pénzügyi rendszer segítsen növelni a felhalmozás hatékonyságát.

(2) A beruházások állami finanszírozása elsősorban az infrastruktúra fejlesztésére irányuljon. A termelő beruházásokban viszonylagosan csökkenjen az állami juttatás.

(3) A termelő nagyberuházásokat központi döntés alapján, általában teljes egészében visszafizetendő állami kölcsönből és az ezt kiegészítő saját fejlesztési alapból kell megvalósítani.

(4) A vállalati döntési körben megvalósuló beruházások pénzügyi forrásai a fejlesztési alap, továbbá az azt kiegészítő bankhitelek és állami támogatások. Állami támogatást a népgazdasági tervben megjelölt célok megvalósításához lehet nyújtani.

A hitelpolitika irányelvei

61. § (1) A hitelpolitika szolgálja a népgazdaság egyensúlyi helyzetének és a lakossági és vállalati vásárlóerőnek tervszerű kialakítását azzal, hogy segíti a hatékonyabb vállalati gazdálkodást, a termékszerkezet javítását, a gazdaságos értékesítés és kivitel növelését, a jövedelmező fejlesztéseket, valamint a hitelforrások és a kihelyezések összhangját.

(2) A szükséges forrásokról a lakosságtól, valamint a gazdálkodó szervezetektől származó betétek képződése és külföldi hitelműveletek útján kell gondoskodni. Hitelt saját eszközök kiegészítésére megfelelő anyagi fedezettel rendelkező hitelképes gazdálkodó szervezetek kaphatnak.

(3) Fejlesztési hitelt a tervben meghatározott célok megvalósítását segítő beruházásokra és forgóalap-bővítésekre lehet nyújtani, különös tekintettel az exportra termelő kapacitásiak növelésére, a kiemelten kezelt programok végrehajtására, a szocialista gazdasági integráció megvalósítására. A feldolgozó iparban előnyben kell részesíteni a csekély építési igénnyel járó, rekonstrukciós jellegű és a műszaki haladást szolgáló gépberuházásokat A hitelezés ösztönözze a gazdálkodó szervezeteket arra, hogy pénzforrásaikat minél nagyobb arányban vonják be a fenti fejlesztések finanszírozásába.

(4) A hitelnyújtás feltételeit úgy kell megállapítani, hogy a hitel gazdaságilag ösztönözzön a termelés hatékonyságának növelésére és segítse a tervben megjelölt főbb arányok és fejlesztési irányzatok megvalósítását. A különösen fontos népgazdasági célokat szolgáló fejlesztéseket kedvezményes hitelfeltételekkel is támogatni kell.

(5) A forgóeszközök növekményéből a tartósnak minősülő részt a gazdálkodó szervezeteknek saját forrásaikból kell fedezniük. Ez a kötelezettség átmenetileg középlejáratú forgóalaphitellel megelőlegezhető. A forgóeszközhitelezés segítse a termelés folyamatosságát, a termékek értékesítését, a készleteknek népgazdaságilag kedvező elhelyezkedését, ösztönözzön a forgóeszközök forgási sebességének növelésére, a túlzott biztonság céljait szolgáló készletek hasznosítására.

(6) A lakossági hitelforrásokat elsősorban a lakásépítési program megvalósítására kell felhasználni. A hitelfeltételeket - beleértve a nyújtható hitel felső határát is - a lakások bekerülési költségének és a lakosság jövedelmi viszonyainak figyelembevételével kell meghatározni.

A vállalati jövedelemszabályozás irányelvei

62. § (1) A vállalati jövedelmet a termelési és a felvásárlási árak rendezésével együtt úgy kell szabályozni, hogy a költségvetés helyzete javuljon, s a vállalati nyereség fokozottabban tükrözze a gazdasági tevékenységek hatékonyságában mutatkozó különbségeket.

(2) A vállalatok dönthetnek arról, hogy nyereségüket a személyi jövedelmek növelésére, illetőleg fejlesztési célokra használják-e fel. Olyan adózási és érdekeltségi alapképzési rendszert kell alkalmazni, amelyben a fő felhasználási célok közötti választást a fizetési kötelezettségek teljesítésének előírt sorrendje és az adózás módszere befolyásolja.

A vállalati bér- és keresetszabályozás irányelvei

63. § (1) Az anyagi ágazatok nagy részében a bérek és a keresetek növekedése függjön a hatékonyság általános fokozódásától, a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulás mértékétől és az élőmunka ésszerű felhasználásától. Ezeken a területeken a vállalati teljesítményhez kötött bérszínvonal-, illetőleg bértömeg-szabályozást kell alkalmazni.

(2) Azokban az anyagi és nem anyagi ágazatokban, ahol a gazdasági körülmények nem teszik lehetővé, hogy a bérnövekedés vállalati teljesítménytől függjön, központi bérszabályozást (bérszínvonal, vagy bértömeg) kell alkalmazni.

(3) Bérkedvezményekkel és bérpolitikai intézkedésekkel is segíteni kell a bér- és kereseti arányok javítását, az életszínvonal-politikai céloknak a megvalósítását.

A külgazdasági tevékenység szabályozásának irányelvei

64. § (1) A szabályozó rendszernek segítenie kell a külgazdasági politika megvalósítását.

(2) Az árszínvonal megfelelő szabályozása érdekében a külkereskedelmi árszorzókat a külső és a belső árváltozásokkal összefüggésben szükség szerint kell módosítani.

(3) A termelő vállalatokat érdekeltté kell tenni a gazdaságos kivitelben, az államközi kötelezettségek teljesítésében.

(4) A nemzetközi szakosítás és együttműködés előkészítésének és megvalósításának ösztönzésére indokolt esetben sajátos megoldásokat kell alkalmazni.

A termékforgalmazás elvei

65. § (1) A termékforgalmazás eszközeivel is segíteni kell az anyagfelhasználás szerkezetének, a termelés anyagigényességének kedvező irányú változását, továbbá azt, hogy a népgazdaság rendelkezésére álló alapvető anyagokat és energiahordozókat hatékonyan, a népgazdasági egyensúly követelményeivel összhangban használják fel.

(2) A termelési eszközök forgalmát általában kötöttségek nélkül, kereskedelmi módszerekkel kell megvalósítani A legfontosabb anyagok és energiahordozók meghatározott körében termékforgalmazási kontingenseket kell megszabni, s a forgalmi kapcsolatokat központilag kell szabályozni.

(3) A termékforgalmazás konkrét előírásait az éves népgazdasági tervek keretében kell meghatározni. Emellett a belföldi ellátás folyamatossága, valamint a kereslet és a kínálat közötti egyensúly tartása érdekében szükség esetén operatív intézkedéseket kell tenni.

A tanácsok gazdálkodási rendszere és a területfejlesztés fő eszközei

66. § (1) A tanácsok bevételi forrásait a középtávú népgazdasági terv gazdasági és területfejlesztési céljaival összhangban kell kialakítani. A tanácsok döntéseiket a népgazdasági terv fejlesztési céljaival és a központi döntésekkel, valamint a rendelkezésükre álló pénzeszközökkel összhangban hozzák. A gazdálkodás biztonsága érdekében valamennyi tanács növelje tartalékait.

(2) A tanácsok működjenek együtt a gazdálkodó szervezetekkel a közös érdekeket szolgáló, a terv-célokkal összhangban álló feladatok együttes megvalósítása érdekében.

(3) Egységes központi területfejlesztési alapot kell létrehozni, amelynek célja a fővárosban az iparkitelepítés segítése és az ország elmaradott területein az iparfejlesztés támogatása. A területfejlesztési alap felhasználásáról központilag kell dönteni.

X. FEJEZET

ZÁRÓRENDELKEZÉSEK

67. § A Minisztertanács felhatalmazást kap arra, hogy az ötödik ötéves terv végrehajtásához szükséges intézkedéseket megtegye, az éves népgazdasági terveket jóváhagyja, s a terv megvalósítása érdekében a részelőírásokat a szükséghez mérten alakítsa.

68. § A gazdálkodó szervezetek gazdasági tevékenységét a gazdaságirányítás szervei az eddiginél hatékonyabban irányítsák, segítsék és ellenőrizzék. Eközben meg kell tartani és erősíteni kell a vállalati önállóságot, s növelni kell a gazdálkodó szervezeteknek saját gazdasági döntéseikért és működésük hatékonyságáért viselt felelősségét.

69. § A népgazdasági tervben foglalt célok érdekében az államigazgatási szervek gyakorolják a hatáskörükre vonatkozó jogszabályokban megállapított jogaikat s az alapító szervek indokolt esetben alkalmazzák - az állami vállalatokról szóló jogszabályok keretei között - az utasítási jogot. Ha pedig a szükséges intézkedés meghaladja hatáskörüket, kezdeményezzék azt az arra illetékes szervnél.

70. § Ez a törvény 1976. január 1-én lép hatályba.

Az országgyűlés - elfogadva és törvényerőre emelve a népgazdaság ötödik ötéves tervét - elvárja, hogy az államigazgatási szervek, a vállalatok és a szövetkezetek következetesen végrehajtsák a népgazdasági tervekben hozott döntéseket, s tevékenységüket a népgazdasági tervekben meghatározott célokkal összhangban végezzék, továbbá, hogy az illetékes állami szervek ellenőrizzék a népgazdasági terv megvalósítását, a döntések teljesítését, s megtegyék vagy kezdeményezzék a szükséges intézkedéseket; egyúttal felhívással fordul a munkásosztályhoz, a parasztsághoz és az értelmiséghez, szocialista hazánk minden polgárához, hogy képességeiknek, tudásuknak, tapasztalataiknak a közös cél szolgálatába állításával, s teljes erőfeszítéssel dolgozzanak a terv megvalósításáért. Felkéri a szakszervezeteket és a többi társadalmi szervezetet, hogy a dolgozók mozgósításával segítsék a törvény végrehajtását, a tervben meghatározott gazdaságpolitikai célok elérését.

Losonczi Pál s. k.,

a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke

Vass Istvánné s. k.,

a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára helyett