10/1976. (V. 8.) MT rendelet
a tudományos fokozatot elért személyek és hozzátartozóik részére járó ellátások megállapításáról
A rendelet hatálya
1. §
E rendelet hatálya kiterjed
a) a Magyar Tudományos Akadémia (a továbbiakban: Akadémia) rendes és levelező tagjaira, a tudományok doktoraira és kandidátusaira (a továbbiakban: tudományos fokozatot elért személy),
b) az a) pontban felsorolt tudományos fokozatot elért személyek özvegyére, élettársára, árváira, továbbá az e rendeletben feltüntetett feltételek fennállása esetén az elvált nőre, a különélő feleségre, a szülőre és a nagyszülőre (a továbbiakban: hozzátartozó).
A tudományos fokozatot elért személy ellátása
2. §
A tudományos fokozatot elért személyt nyugállományba vonulását követően - a társadalombiztosítási jogszabályok alapján megállapított nyugellátáson felül - az Akadémiától folyósított tiszteletdíj, illetve illetménykiegészítés teljes összege élete végéig megilleti.
Hozzátartozói ellátások
3. §
(1) Hozzátartozói ellátások: özvegyi ellátás, az árvaellátás, a szülői (nagyszülői) ellátás és a végkielégítés.
(2) A hozzátartozói ellátás az igényjogosult hozzátartozót a társadalombiztosítási jogszabályok alapján megállapított ellátásokon felül megilleti.
Özvegyi ellátás
4. §
(1) A tudományos fokozatot elért személy részére az Akadémia Központi Hivatala által folyósított tiszteletdíj, illetménykiegészítés után özvegyi ellátásra jogosult - e rendeletben megállapított szabályok szerint - életkorra tekintet nélkül a feleség, az elvált nő és az élettárs.
(2) A feleség özvegyen maradt munkaképtelen férjének is jár özvegyi ellátás, ha a feleség a halálát megelőzően legalább egy év óta férjét a saját háztartásában túlnyomó részben eltartotta, vagy a bíróság a férj részére tartásdíjat állapított meg.
5. §
(1) Az az özvegy, akinek a férje a házasság megkötésekor hatvanadik életévét már betöltötte, özvegyi ellátásra abban az esetben jogosult, ha a házasságából (korábbi együttélésből) gyermek származott, vagy a házastársak a házasság megkötése után legalább öt évig megszakítás nélkül együtt éltek.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott ötévi házastársi együttélés hiányában is jár özvegyi ellátás annak az özvegynek, aki férjével a házasságkötés előtt együtt élt és a férj haláláig az együttélés és a házasság együttes időtartama megszakítás nélkül legalább tíz év.
(3) Megilleti az özvegyet az ellátás, ha a férj hatvanadik életévének betöltése előtt kötött házasságát felbontották és a volt házastársak a férj hatvanadik életévének betöltése után egymással ismét házasságot kötöttek.
6. §
(1) Az elvált, továbbá a férjétől egy évnél hosszabb ideje különélő nőnek özvegyi ellátás csak abban az esetben jár, ha a férjétől ennek haláláig tartásdíjban részesült, vagy részére a bíróság tartásdíjat állapított meg.
(2) Az (1) bekezdésben említett esetben tartás hiányában is fennáll a jogosultság az özvegyi ellátásra, ha a nő tartásra való érdemtelenségét a bíróság nem állapította meg és a nő a különéléstől számított öt éven belül
a) megrokkant, vagy
b) ötvenötödik életévét betöltötte, vagy
c) az elhunyt férje jogán árvaellátásra jogosult két vagy több gyermek eltartásáról gondoskodik.
7. §
Özvegyi ellátásra jogosult a feleségre megállapított feltételek fennállása esetén az a nő (élettárs), aki a tudományos fokozatot elért élettársával, ennek haláláig,
a) egy év óta megszakítás nélkül együtt élt és gyermekük született, vagy
b) megszakítás nélkül tíz év óta együtt élt.
8. §
Az özvegyi ellátás összege a tudományos fokozatot elért személy részére folyósított tiszteletdíj, illetménykiegészítés ötven százaléka.
9. §
(1) Több személy jogosultsága esetén az özvegyi ellátás összegét a jogosultak között egyenlő arányban meg kell osztani.
(2) Az özvegyi ellátást újból meg kell osztani, ha a jogosultak száma megváltozik. Az újbóli megosztásra legkorábban a jogosultak számának változását követő hónap első napjától kerülhet sor.
(3) Ha valamelyik jogosult részére végkielégítést állapítottak meg és ezért az özvegyi ellátásra jogosultak száma megváltozik, az özvegyi ellátás megszűnését követő egy év elteltével az özvegyi ellátást újból meg kell osztani.
10. §
Az özvegyi ellátásra jogosultság megszűnik, ha az özvegy ötvenötödik életévének betöltése előtt újból házasságot köt.
11. §
Az a jogosult, aki az özvegyi ellátást az újabb házasságkötésig nem igényelte, ezt a jogát az újabb házasságkötés után már nem érvényesítheti és végkielégítésre sem jogosult.
12. §
A házasságkötés miatt megszüntetett özvegyi ellátásra való jogosultság az újabb házasság megszűnése után feléled, ha az igénylő a házasságkötéskor végkielégítést nem vett fel.
Végkielégítés
13. §
(1) Annak a nőnek, akinek az özvegyi ellátásra jogosultsága újabb házasságkötés folytán szűnik meg, egyévi özvegyi ellátásával egyenlő összegű végkielégítés jár, ha igényét a házasságkötéstől számított egy éven belül bejelenti.
(2) Ha az özvegyi ellátást több jogosult között megosztva kell folyósítani, a házasságot kötő özvegy végkielégítését az őt megillető özvegyi ellátás összege alapján kell megállapítani.
Árvaellátás
14. §
(1) Árvaellátásra jogosult az elhunyt gyermeke és mostohagyermeke. Az örökbe fogadott gyermeknek vérszerinti szülője jogán árvaellátás nem jár, kivéve, ha a gyermeket a vérszerinti szülő házastársa fogadta örökbe.
(2) Árvaellátásra jogosult a nevelt gyermek, a testvér és az unoka is, ha őt az elhunyt saját háztartásában eltartotta és a felsorolt személyeknek tartásra köteles és képes hozzátartozója nincs.
15. §
(1) Az árvaellátás az árva tizenhatodik életévének a betöltéséig jár. Ha az árva oktatási intézmény nappali tagozatán tanul, és ezt igazolja, az árvaellátás a tanulmányok időtartamára, de legfeljebb a huszonötödik életév betöltéséig jár.
(2) Az árvaellátás - a tanulmányok befejezéséig - az iskolai szünet tartamára is jár.
(3) A tanulmányok időtartamára - legfeljebb a huszonötödik életéve betöltéséig - az árvaellátás azt az árvát is megilleti, aki az iskola igazolása szerint betegsége, testi vagy szellemi fogyatékossága miatt tanulmányait magántanulóként végzi.
(4) Ha az árva jogosultságának megszűnése előtt megrokkan, az árvaellátás a rokkantság tartamára, életkorra tekintet nélkül megilleti.
16. §
(1) Az árvaellátás összege árvánként az özvegyi ellátás fele.
(2) Az özvegyi ellátás összegével azonos öszszegű árvaellátás jár annak a gyermeknek,
a) akinek mindkét szülője meghalt, vagy
b) akinek életben levő szülője rokkant, vagy
c) akit életben levő szülője elhagyott és róla nem gondoskodik.
17. §
Nem érinti az árvaellátásra jogosultságot, ha az árva, vagy az életben maradt szülője házasságot köt, vagy ha az árvát örökbe fogadják.
Szülői ellátás
18. §
(1) Szülői ellátásra jogosult az elhunyt szülője és nagyszülője, ha
a) a szülő (nagyszülő) gyermekének (unokájának) a halálakor már rokkant volt és
b) a szülőt (nagyszülőt) gyermeke (unokája) a halálát megelőző egy éven át túlnyomó részben eltartotta.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott feltételek fennállása esetén szülői ellátásra jogosult az elhunytnak az a mostoha-, illetőleg nevelőszülője is, aki a mostoha-, illetőleg a nevelt gyermeket tíz éven át eltartotta.
(3) A szülői ellátás a rokkantság időtartamára jár. A szülői ellátásra jogosultság szempontjából rokkantnak kell tekinteni a szülők (nagyszülők) közül azt a férfit, aki hatvanötödik, és azt a nőt, aki hatvanadik életévét betöltötte.
(4) Ha a szülőt a (3) bekezdésben meghatározott életkor miatt kell rokkantnak tekinteni, a szülői ellátás élete végéig jár.
(5) Annak a szülőnek (nagyszülőnek), aki gyermeke (unokája) halálakor nem rokkant, szülői ellátás csak abban az esetben jár, ha a tudományos fokozatot elért személy elhalálozásától számított tíz éven belül megrokkan és tartásra köteles és képes hozzátartozója nincs.
19. §
(1) A szülői ellátás összege azonos az özvegyi ellátás összegével.
(2) Ha a szülői ellátásra többen jogosultak, azt közöttük egyenlő arányban meg kell osztani.
(3) A szülői ellátást újból meg kell osztani, ha a jogosultak száma megváltozik. Az újbóli megosztásra legkorábban a jogosultak számának a változását követő hónap első napjától kerülhet sor. -
(4) A (3) bekezdés rendelkezése nem alkalmazható, ha valamelyik jogosult szülői ellátása szünetel.
A hozzátartozói ellátásokra vonatkozó közös szabályok
20. §
(1) A hozzátartozói ellátások együttes összege nem haladhatja meg a tudományos fokozatot elért személy tiszteletdíjának, illetménykiegészítésének százhuszonöt százalékát.
(2) Ha a hozzátartozói ellátások összege az (1) bekezdésben meghatározott mértéket meghaladná, az árvaellátást és a szülői ellátást arányosan csökkenteni kell. Az özvegyi ellátás a 8. §-ban meghatározott mértéknél kevesebb nem lehet.
(3) A rendelet alkalmazása szempontjából rokkantnak tekintendő, aki egészségromlás, illetőleg testi vagy szellemi fogyatkozás következtében munkaképességét hatvanhét százalékban elvesztette, és ebben az állapotában javulás egy évig nem várható.
A jogosultságot kizáró és korlátozó okok
21. §
(1) Nem állapítható meg hozzátartozói ellátás annak, aki az ország területét állandó külföldi letelepedési szándékkal hagyta el.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott személy részére, ha az ország területére állandó letelepedés szándékával visszatér, legkorábban a visszatérést követő hónap első napjától lehet hozzátartozói ellátást megállapítani.
(3) Nem állapítható meg hozzátartozói ellátás az olyan külföldön elhunyt személy után, aki az ország területét külföldi letelepedés szándékával hagyta el.
22. §
Ha a hozzátartozó - ebben a rendeletben foglalt rendelkezések alapján - több jogcímen jogosult ellátásra, részére csak egy, a jogosult választása szerinti ellátás állapítható meg.
Az igény érvényesítése
23. §
(1) A hozzátartozó részére járó ellátást írásbeli igénybejelentés alapján az Akadémia Központi Hivatala állapítja meg.
(2) Az ellátást legkorábban annak a hónapnak az első napjától - visszamenőleg legfeljebb hat hónapra - lehet megállapítani, amelyik hónapban a jogosultsághoz szükséges valamennyi feltétel teljesült.
24. §
Az igény bejelentésével egyidejűleg az igény elbírálásához szükséges okiratokat is csatolni kell.
25. §
(1) Ha az igénylő az ellátás megállapításához szükséges okiratokat, igazolásokat nem, vagy hiányosan terjeszti elő, az igénylőt ezek pótlására - legalább harmincnapos határidő kitűzésével - fel kell hívni. Ennek eredménytelensége esetén ismételten fel kell hívni az igénylőt a hiányosságok pótlására.
(2) Ha az igénylő az ismételt felhívásnak sem tesz eleget, az eljárást határozattal fel kell függeszteni.
(3) Felfüggesztés esetén, ha az igénylő mulasztását elfogadhatóan nem igazolja, az adatok és igazolások benyújtását új igénybejelentésnek kell tekinteni.
26. §
(1) Az Akadémia Központi Hivatalának a bejelentett igény alapján határozatot kell hozni
a) a hozzátartozói ellátások megállapításáról,
b) a hozzátartozói ellátások megosztásáról,
c) a hozzátartozói ellátások megszüntetéséről, kivéve a jogosult személy elhalálozását,
d) a hozzátartozói ellátás szüneteltetéséről vagy korlátozott összegben történő folyósításáról és
e) a hozzátartozói ellátás feléledéséről.
(2) A határozatot indokolni kell. A határozat ellen annak kézhezvételétől számított 15 napon belül az érdekelt fellebbezéssel élhet.
27. §
(1) A nevelt gyermek, a testvér és az unoka árvaellátásának a folyósítását szüneteltetni kell, ha tartásra köteles hozzátartozója tartásra képessé válik.
(2) Ha a rokkantság miatt árvaellátásban részesülő személy keresete három egymást követő hónapban a társadalombiztosításról szóló 17/1975. (VI. 14.) MT rendelet 71. §-ának (1) bekezdésében meghatározott öregségi nyugdíj legkisebb összegét meghaladja, az árvaellátás folyósítását a negyedik hónaptól szüneteltetni kell mindaddig, amíg a kereset ennél az összegnél több.
28. §
(1) Szüneteltetni kell a hozzátartozói ellátások folyósítását arra az időre, amíg a jogosult - beszámítva az őrizetbevétel idejét is - előzetes letartóztatásban van, vagy szabadságvesztés büntetését tölti, ha ez az idő harminc napnál hosszabb.
(2) Az őrizetbevétel és az előzetes letartóztatás időtartama alatt szüneteltetett ellátást a büntetőeljárás befejezése után, egy éven belül előterjesztett kérelemre folyósítani kell, ha a bíróság a jogosultat nem ítélte jogerősen javító-nevelő munkára vagy harminc napot meghaladó végrehajtható szabadságvesztésre.
29. §
(1) Érvényes útlevéllel átmenetileg külföldön tartózkodó személy ellátásának folyósítását a külföldi tartózkodás kilencven napot meghaladó tartamára szüneteltetni kell. A szüneteltetett ellátást legkorábban a visszaérkezés napját követő naptól kezdődően lehet újból folyósítani.
(2) A külföldi tartózkodás kilencven napot meghaladó tartamára, méltánylást érdemlő körülményekre tekintettel az Akadémia főtitkára engedélyezheti az ellátás teljes vagy részbeni folyósítását.
(3) Tartós külföldi szolgálatra kiküldött dolgozónak vagy vele együttélő hozzátartozóinak a külföldi tartózkodás tartamára járó ellátást az Akadémia Központi Hivatala külön köteles kezelni. A külön kezelt összeg - legfeljebb az ellátás három-három havi összege - kifizethető a jogosultnak belföldi tartózkodása alatt, illetőleg visszaérkezése után, vagy esetenként adott meghatalmazás alapján belföldön tartózkodó meghatalmazott részére is.
Az igény érvényesítésének egyéb szabályai
30. §
(1) Ha az igény elbírálása után megállapították, hogy az igényt tévesen utasították el, vagy az igénylőnek tévesen alacsonyabb összegű ellátást állapítottak meg. illetőleg folyósítottak, a hiba felfedezésétől öt évre visszamenőleg járó összeget utólag ki kell fizetni.
(2) Az esedékessé vált és fel nem vett ellátást az esedékességtől számított egy éven belül lehet felvenni.
31. §
(1) A hozzátartozói ellátásról lemondani, azt átruházni vagy engedményezni csak jogszabályban meghatározott esetekben lehet.
(2) A jogosult halála esetén a fel nem vett ellátást a vele közös háztartásban élt házastárs, gyermek, unoka, szülő, nagyszülő és testvér egymást követő sorrendben, ezek hiányában az örökös veheti fel a halál napjától számított egy éven belül.
Visszafizetési kötelezettség
32. §
(1) Aki a hozzátartozói ellátást jogalap nélkül vette fel, köteles azt visszafizetni, ha erre a felvételtől számított kilencven napon belül írásban kötelezték.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott idő elteltével a jogalap nélkül felvett hozzátartozói ellátást attól lehet visszakövetelni, akinek az ellátás felvétele felróható.
Hatálybaléptetés
33. §
(1) Ez a rendelet a kihirdetése napján lép hatályba. Rendelkezéseit a folyamatban levő ügyekben is alkalmazni kell.
(2) A felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytató árva részére - visszamenőlegesen - 1975. szeptember 1. napjától lehet árvaellátást megállapítani és folyósítani, ha az igényét 1976. május 31. napjáig benyújtotta.
(3) Egyidejűleg hatályát veszti az 1014/1954. (Hl. 6.) számú minisztertanácsi határozat 1., 3., 4., 5. és 6. pontja.
(4) E rendelet végrehajtásáról az Akadémia elnöke és főtitkára - a pénzügyminiszterrel, a munkaügyi miniszterrel és a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben - gondoskodik.
Aczél György s. k.,
a Minisztertanács elnökhelyettese