1976. évi 12. törvényerejű rendelet

a rákkeltő anyagok és hordozók által előidézett ártalmak elleni védekezésről és ezek ellenőrzéséről szóló, a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 1974. évi 59. ülésszakán, 1974. június 24-én elfogadott egyezmény kihirdetéséről

(A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának megerősítését a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatója 1975. június 10. napján jegyezte be.)

1. § A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a rákkeltő anyagok és hordozók által előidézett ártalmak elleni védekezésről és ezek ellenőrzéséről szóló, a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 1974. évi 59. ülésszakán, 1974. június 24-én elfogadott egyezményt e törvényerejű rendelettel kihirdeti.

2. § Az egyezmény hivatalos magyar fordítása a következő:

139. számú egyezmény

a rákkeltő anyagok és hordozók által előidézett ártalmak elleni védekezésről és ezek ellenőrzéséről

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Általános Konferenciája,

amelyet a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal Igazgatótanácsa Genfbe hívott egybe 1974. június 5-én kezdődő 59. ülésszakára,

figyelembe véve az ionizáló sugárzásokról szóló 1960. évi egyezmény és ajánlás, valamint a benzolról szóló 1971. évi egyezmény és ajánlás rendelkezéseit,

úgy értékelve, hogy kívánatos normák kialakítása a rákkeltő anyagok és hordozók elleni védekezésre;

Figyelembe véve más nemzetközi szervezetek, különösen az Egészségügyi Világszervezet és a Nemzetközi Rákkutató Központ vonatkozó munkáját, amelyekkel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet együttműködik;

Miután úgy határozott, hogy különböző javaslatokat fogad el a rákkeltő anyagok és hordozók elleni védekezésről és ezek ellenőrzéséről, amely kérdés az ülésszak napirendjének ötödik pontját képezte,

Miután úgy döntött, hogy ezek a javaslatok egyezmény formáját öltsék,

elfogadta ma, azaz 1974. június 24-én az alábbi egyezményt, amelynek neve a foglalkozási eredetű rákról szóló 1974. évi egyezmény.

1. cikk

1. Minden olyan tagállam, amely ratifikálja a jelen egyezményt, köteles időszakonként meghatározni azokat a rákkeltő anyagokat és hordozókat, amelyeknek a kitétel tilos, vagy engedélyezés, vagy ellenőrzés alá esik, valamint azokat, amelyekre a jelen egyezmény egyéb rendelkezései alkalmazást nyernek.

2. A tilalom alóli kivétel csak egyedi engedély alapján lehetséges, amely meghatározza a tejesítendő feltételeket.

3. Ahhoz, hogy meghatározzák az 1. bekezdésnek megfelelően az anyagokat és a hordozókat figyelembe kell venni azokat a legfrissebb adatokat, amelyeket a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal által esetleg kidolgozott gyakorlati irányelv gyűjtemények, vagy kézikönyvek tartalmaznak, valamint az egyéb illetékes szervek kiadott információit.

2. cikk

1. Minden olyan tagállam, amely ratifikálja a jelen egyezményt, erőfeszítéseket kell, hogy tegyen annak érdekében, hogy azokat a rákkeltő anyagokat és hordozókat, amelyeknek a dolgozók munkájuk során ki lehetnek téve, nem rákkeltő anyagokkal, vagy hordozókkal, illetve kevésbé káros anyagokkal és hordozókkal; a helyettesítő anyagok megválasztásánál figyelemmel kell lenni ezek rákkeltő, mérgező, vagy egyéb tulajdonságaikra.

2. A rákkeltő anyagoknak és hordozóknak kitett dolgozók számát, valamint a kitétel időtartamát a biztonsággal összeegyeztethető minimumra kell csökkenteni.

3. cikk

Minden olyan tagállam, amely ratifikálja a jelen egyezményt, köteles előírni azokat a foganatosítandó intézkedéseket, amelyek célja, hogy védje a dolgozókat a rákkeltő anyagok és hordozók kitételének kockázataitól és létrehozni az adatok bejegyzésének rendszerét.

4. cikk

Minden olyan tagállam, amely ratifikálja a jelen egyezményt, köteles intézkedéseket foganatosítani annak érdekében, hogy azok a dolgozók, akik ki vannak, ki voltak, vagy esetleg ki lesznek téve rákkeltő anyagoknak, vagy hordozóknak, megkapjanak minden rendelkezésre álló információt azokról a kockázatokról, amelyek ezekből az anyagokból és hordozókból erednek és a szükséges intézkedésekről.

5. cikk

Minden olyan tagállam, amely ratifikálja a jelen egyezményt, köteles megtenni az intézkedéseket annak érdekében, hogy a dolgozók foglalkoztatásuk alatt és után orvosi, vagy biológiai vizsgálatokban, vagy egyéb tesztekben, vagy kivizsgálásban részesüljenek, ami szükséges ahhoz, hogy értékeljék kitételüket és felügyeljenek egészségi állapotuk felett a foglalkozási ártalmak tekintetében.

6. cikk

Minden olyan tagállam, amely ratifikálja a jelen egyezményt:

a) köteles a törvényhozás, vagy bármilyen más, az ország gyakorlatának, vagy feltételeinek megfelelő módon és az érdekelt munkaadók és munkavállalók legreprezentatívabb szervezeteivel való tanácskozás után foganatosítani a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy érvényt szerezzen a jelen egyezmény rendelkezéseinek;

b) az országos gyakorlatnak megfelelően köteles kijelölni azokat a személyeket, vagy szerveket, amelyek feladata biztosítani a jelen egyezmény rendelkezéseinek a tiszteletben tartását;

c) megfelelő felügyeleti szervet megbízni a jelen egyezmény rendelkezései alkalmazásának ellenőrzésével, vagy meggyőződni arról, hogy a megfelelő ellenőrzés biztosítva van-e.

7. cikk

A jelen egyezmény hivatalos ratifikációját közölni kell a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatójával, aki azt bejegyzi.

8. cikk

1. A jelen egyezmény a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet tagállamai közül csak azokat köti, akiknek ratifikációját a főigazgató bejegyezte.

2. Hatálybalépése 12 hónappal azt az időpontot követően következik be, hogy a főigazgató két tagállam ratifikációját bejegyezte.

3. Ezt követően az egyes tagállamok vonatkozásában ratifikációjuk bejegyezését követően 12 hónappal lép hatályba.

9. cikk

1. Minden olyan tagállam, amely ratifikálta a jelen egyezményt, felmondhatja azt 10 évvel az eredeti hatálybalépést követően egy, a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatójával közölt és általa bejegyzett nyilatkozattal. A felmondás a bejegyzést követően egy évvel lép hatályba.

2. Minden olyan tagállam, amely ratifikálta a jelen egyezményt és egy éven belül az 1. bekezdésben megjelölt 10 éves időszak lejárta után nem él a jelen cikk szerinti felmondási lehetőséggel, további 10 éves időszakra részese marad a jelen egyezménynek és a későbbiekben a jelen egyezményt a jelen cikk feltételei szerint az egyes 10 éves időszakok leteltével mondhatja fel.

10. cikk

1. A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatója közli a Nemzetközi Munkaügyi szervezet összes tagállamaival a tagállamok által vele közölt összes ratifikációk és felmondások bejegyzését.

2. Miután közli a tagállamokkal a második ratifikáció bejegyzését, a főigazgató felhívja a tagállamok figyelmét arra az időpontra, amikor a jelen egyezmény hatályba lép.

11. cikk

A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatója bejegyzés céljából közli az Egyesült Nemzetek Szervezetének Alapokmánya 102. cikke értelmében az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkárával a teljes információt az általa eszközölt összes ratifikáció és felmondás bejegyezésről, amelyeket az előző cikkek értelmében eszközölt.

12. cikk

Minden olyan esetben, amikor azt szükségesnek ítéli, a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal Igazgatótanácsa jelentést terjeszt az Általános Konferencia elé a jelen egyezmény alkalmazásáról és megvizsgálja nincs-e helye a teljes, vagy részleges módosításának a Konferencia napirendjére tűzésének.

13. cikk

1. Abban az esetben, ha a konferencia egy olyan új egyezményt fogad el, amely a jelen egyezményt teljesen, vagy részben módosítja, amennyiben az új egyezmény másként nem rendelkezne:

a) az új módosított egyezmény ratifikálása valamely tagállam által magával vonja a jogot, függetlenül a fenti 9. cikkben foglaltaktól, a jelen egyezmény azonnali felmondására, feltéve, hogy az új, módosított egyezmény hatálybalépett;

b) az új, módosított egyezmény hatálybalépésének időpontjától a jelen egyezmény már nem ratifikálható a tagállamok által.

2. A jelen egyezmény minden esetre tartalom és forma szempontjából hatályban marad az olyan tagállamok vonatkozásában, amelyek a jelen egyezményt ratifikálták, az újat azonban nem.

14. cikk

A jelen egyezmény francia és angol változata egyaránt hiteles.

3. § Ez a törvényerejű rendelet 1976. június 10. napján lép hatályba. Az egyezmény végrehajtásáról a Minisztertanács gondoskodik.

Losonczi Pál s. k.,

a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke

Cseterki Lajos s. k.,

a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára