1976. évi 13. törvényerejű rendelet

a fizetett tanulmányi szabadságról szóló, a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 1974. évi 59. ülésszakán, 1974. június 24-én elfogadott egyezmény kihirdetéséről

(A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának megerősítését a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatója 1975. szeptember 23. napján jegyezte be.)

1. § A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a fizetett tanulmányi szabadságról szóló, a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 1974. évi 59. ülésszakán, 1974. június 24-én elfogadott egyezményt e törvényerejű rendelettel kihirdeti.

2. § Az egyezmény hivatalos magyar fordítása a következő:

140. számú egyezmény

a fizetett tanulmányi szabadságról

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Általános Konferenciája,

amelyet a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal Igazgatótanácsa Genfbe hívott egybe 1974. június 5-én kezdődő 59. ülésszakára,

tudomásul véve, hogy az Emberi Jogok Általános Nyilatkozata 26. cikke kimondja, hogy minden embernek joga van az oktatásra.

tudomásul véve továbbá a szakmai képzésről és a dolgozók képviselőinek védelméről szóló meglevő nemzetközi munkaügyi ajánlások azon rendelkezéseit, amelyek a dolgozóknak a munka alól történő időleges mentesítésére vagy szabad idő biztosítására vonatkoznak annak érdekében, hogy lehetővé tegyék számukra a részvételt az oktatási és képzési programokban;

úgy értékelve, hogy a permanens oktatás és képzés szükségessége megfelel a tudományos és műszaki fejlődésnek és a gazdasági és társadalmi viszonyok fejlődésének és megfelelő intézkedéseket igényel az oktatás és képzés céljait szolgáló szabadság vonatkozásában, annak érdekében, hogy eleget lehessen tenni az új társadalmi, gazdasági, technológiai és kulturális rend követelményeinek, igényeinek és célkitűzéseinek;

elismerve, hogy a fizetett tanulmányi szabadságot eszköznek kell tekinteni korunk társadalmában annak érdekében, hogy meg lehessen felelni minden dolgozó reális igényeinek;

úgy értékelve, hogy a fizetett tanulmányi szabadságot a permanens oktatási és képzési politikával összefüggésében kell megfogalmazni és azt fokozatosan és hatékonyan kell megvalósítani;

miután úgy határozott, hogy különböző javaslatokat fogad el a fizetett tanulmányi szabadság tárgyában, amely az ülésszak napirendjének negyedik pontját képezte,

elfogadta ma, azaz 1974. június 24-én az alábbi egyezményt, amelynek neve a fizetett tanulmányi szabadságról szóló 1974. évi egyezmény.

1. cikk

A jelen egyezmény szempontjából a "fizetett tanulmányi szabadság" kifejezés a dolgozó részére oktatási célokra, meghatározott időszakra, munkaidő alatt, megfelelő pénzügyi juttatások mellett engedélyezett szabadságot jelenti.

2. cikk

Minden tagállam köteles megfogalmazni és alkalmazni egy olyan politikát, amely arra irányul, hogy az ország szokásainak és feltételeinek megfelelő módszerekkel és szükség esetén szakaszokban előmozdítja a fizetett tanulmányi szabadságot az alábbi célokra:

a) a minden szinten történő képzésre;

b) az általános, szociális és állampolgári oktatásra;

c) a szakszervezeti oktatásra.

3. cikk

Az előző cikkben jelzett politikának arra kell irányulnia, szükség esetén eltérő módozatokkal, hogy:

a) elősegítse a szakma, vagy a funkció gyakorlásához szükséges képzettség megszerzését, továbbfejlesztését és adaptálását, valamint az előmenetelt és a munkahely biztonságát a tudományos és műszaki fejlődéssel és a gazdasági és szerkezeti változásokkal szemben;

b) elősegítse a dolgozók mérvadó és aktív részvételét, valamint képviselőikét az üzem és a közösség életében;

c) elősegítse a dolgozók emberi, szociális és kulturális előmenetelét;

d) elősegítve általában az olyan permanens oktatást és képzést, amely segíti a dolgozók adaptálódását koruk követelményeihez.

4. cikk

Ennek a politikának figyelembe kell vennie az egyes országok és különböző tevékenységi szektorok fejlettségi fokát és sajátos szükségleteit, össze kell azt hangolni az általános foglalkoztatási, oktatási, képzési és munkaidő politikával és adott esetben figyelembe kell venni a munkaidő és munkamennyiség idényjellegű változásait.

5. cikk

A fizetett tanulmányi szabadság megvalósítása országos törvényhozás, kollektív szerződések, döntőbírósági határozatok, vagy más, az ország gyakorlatának megfelelő módon kerül megvalósításra.

6. cikk

A közhatóságok, a munkaadók és a dolgozók szervezetei, az oktatással, vagy szakképzéssel foglalkozó intézmények bevonandók az országos feltételeknek és gyakorlatnak megfelelő módon, a fizetett tanulmányi szabadság előmozdítását szolgáló politika kidolgozásába és alkalmazásába.

7. cikk

A fizetett tanulmányi szabadságra vonatkozó intézkedéseket rendszeres, megfelelő és az ország gyakorlatával összhangban álló módon kell finanszírozni.

8. cikk

A fizetett tanulmányi szabadság nem tagadható meg a dolgozóktól fajuk, bőrük színe, nemük, vallásuk, politikai véleményük, nemzeti származásuk, vagy szociális eredetük miatt.

9. cikk

Szükség esetén, a fizetett tanulmányi szabadság vonatkozásában speciális intézkedéseket kell foganatosítani:

a) amennyiben a dolgozók speciális kategóriáinak nehézségük van abban, hogy igénybe vegyék az általános kedvezményeket pl. a kis üzemek, a mezőgazdaság és az elszigetelt zónákban lakó, a több műszakban dolgozó, vagy a családi terhekkel megterhelt dolgozók esetében;

b) ha az üzemek speciális kategóriáinak pl. a kis üzemeknek, vagy idényjellegű üzemeknek nehézségük van az általános szabályozás alkalmazásában, természetesen úgy, hogy az ezekben az üzemekben dolgozók ne legyenek kirekesztve a fizetett tanulmányi szabadság kedvezményeiből.

10. cikk

A dolgozók által teljesítendő feltételek a fizetett tanulmányi szabadság igénybevétele tekintetében eltérhetnek aszerint, hogy a fizetett tanulmányi szabadságot

a) minden szinten történő képzésre,

b) általános, szociális, vagy állampolgári,

c) szakszervezeti oktatásra

engedélyezik.

11. cikk

A fizetett tanulmányi szabadságra való jogosultság egy olyan munkaviszony időtartamhoz kötendő, amely szükséges a társadalombiztosítási és más, a munkaviszonyból eredő jogosultságok megszerzéséhez úgy, ahogy azt az országos törvényhozás, a kollektív szerződések, a döntőbírósági határozatok, vagy az országos gyakorlat előírják.

12. cikk

A jelen egyezmény hivatalos ratifikáció közlendők a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatójával, aki azokat bejegyzi.

13. cikk

1. A jelen egyezmény a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet csak azon tagállamait köti, amelyeknek ratifikációját a főigazgató bejegyezte.

2. Hatálybalépése tizenkét hónappal azt követően történik, miután a főigazgató két tagállam ratifikációját bejegyezte.

3. Ezt követően az egyes tagállamok vonatkozásában a hatálybalépés 12 hónappal ratifikációjuk bejegyzését követően következik be.

14. cikk

1. Minden olyan tagállam, amely a jelen egyezményt ratifikálta, felmondhatja azt az eredeti hatálybalépést követő tíz éves időszak lejártával egy, a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatójához intézett és általa bejegyzett jegyzékkel. A felmondás egy évvel a bejegyzést követően lép hatályba.

2. Minden olyan tagállam, aki egy éven belül az előző pontban jelzett határidő lejárta előtt nem él a felmondás lehetőségével a jelen cikk szerint, további tíz éves új időszakra részese marad a jelen egyezménynek és a későbbiek során minden tízéves időszak lejártával mondhatja fel a jelen egyezményt ennek a cikknek a feltételei között.

15. cikk

A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatója közli a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet összes tagállamaival a tagállamok által vele közölt összes ratifikációk és felmondások bejegyzését.

16. cikk

A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatója az Egyesült Nemzetek Szervezete Alapokmánya 102. cikke értelmében közli az összes tájékoztatásokat az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkárával az általa az előző cikkeknek megfelelően eszközölt ratifikációk és felmondások bejegyzéséről.

17. cikk

Minden olyan esetben, amikor azt szükségesnek ítéli, a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal Igazgatótanácsa jelentést terjeszt az Általános Konferencia elé a jelen egyezmény alkalmazásáról és megvizsgálja, ne tűzze-e a Konferencia napirendjére teljes, vagy részleges módosítását.

18. cikk

1. Abban az esetben, ha a konferencia új egyezményt fogadna el a jelen egyezmény teljes, vagy részleges módosításáról, amennyiben az új egyezmény másképp nem rendelkezne:

a) az új egyezménynek egy tagállam által történő ratifikálása, függetlenül a 14. cikktől, magával vonja a jelen egyezmény azonnali hatályú felmondását, feltéve, hogy az új egyezmény hatályba lépett;

b) az új módosító egyezmény hatálybalépésétől a jelen egyezmény már nem ratifikálható a tagállamok által.

2. A jelen egyezmény minden esetre tartalom és forma szempontjából hatályban marad mindazon tagállamok vonatkozásában, amelyek azt ratifikálták, az új egyezményt azonban nem.

19. cikk

A jelen egyezmény francia és angol változata egyaránt hiteles.

3. § Ez a törvényerejű rendelet 1976. szeptember 23. napján lép hatályba. Az egyezmény végrehajtásáról a Minisztertanács gondoskodik.

Losonczi Pál s. k.,

a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke

Cseterki Lajos s. k.,

a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára