15/1977. (II. 27.) ÉVM-MüM-PM együttes rendelet
az üzemi étkeztetésről és az étkezési nyersanyagnorma egységesítéséről a kivitelező építőiparban
Az érdekelt miniszterekkel, a Szakszervezetek Országos Tanácsával, továbbá az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetével és az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsával egyetértésben a következőket rendeljük.
1. §
A rendelet hatálya a "21. Építőipari kivitelezés" ágazatba sorolt
a) állami vállalatokra,
b) a munkaviszonyban álló dolgozók tekintetében az ipari szövetkezetekre, a szövetkezeti vállalatokra, valamint
c) a jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társulásokra
(a továbbiakban együtt: vállalat) terjed ki.
2. §
(1) A vállalat a 8/1967. (X. 8.) MüM rendelet 1. § (1) bekezdésében előírtakon túlmenően:
a) az építési-szerelési munkahelyeken, a segédüzemekben, a termelő munkahelyeket kiszolgáló (anyagtelepi, forgalmi stb.) részlegeknél foglalkoztatott, továbbá a munkásszálláson elhelyezett valamennyi dolgozója részére napi egyszeri főétkezésről - meleg étel kiszolgáltatásával - szervezetten köteles gondoskodni;
b) a munkásszálláson elhelyezett dolgozói részére - ahol erre lehetőség van és az érintett dolgozók igénylik - a reggeli és a vacsora szervezett szolgáltatását is biztosítani köteles.
(2) Az építési-szerelési munkahelyeken - ha az érdekelt vállalatok eltérően nem állapodnak meg - a fővállalkozó vállalatnak kell gondoskodnia az alvállalkozó (együttműködő) vállalatok itt foglalkoztatott dolgozóinak szervezett étkeztetéséhez szükséges feltételek megteremtéséről.
(3) Az olyan munkahelyeken, ahol az üzemi étkeztetést igénybe vevők száma a 20 főt nem haladja meg és a szervezett üzemi étkeztetés keretében a főétkezés meleg étel kiszolgáltatásával nem biztosítható, hideg élelem beszerzésére és kiosztására az ott foglalkoztatottak közül megbízottat kell kijelölni.
3. §
(1) A szervezett üzemi étkeztetés minimális nyersanyagnormáit e rendelet melléklete tartalmazza.
(2) Ha a rendelkezések szerint képezhető jóléti és kulturális alap a mellékletben előírt normára nem nyújt fedezetet, azt - a kollektív szerződésben, illetőleg a munkaügyi szabályzatban meghatározott ütemezés szerint - 1980. év végéig kell elérni.
4. §
Annál a vállalatnál, ahol a 37/1975. (XI. 15.) PM rendelet 21. §-ának (1), illetőleg (3) bekezdése alapján képzett jóléti és kulturális alapnál a tényleges ráfordítás azért magasabb, mert
a) az üzemi étkeztetésben részt vevők aránya emelkedett, illetőleg
b) az üzemi étkeztetés nyersanyagértéke az 1976. évben nem érte el a mellékletben meghatározott norma 70%-át és ezért a vállalat a nyersanyagnormát és az ehhez való vállalati hozzájárulást - a bázisévhez viszonyítva - az elszámolás évében legfeljebb 10%-kal emelte,
a fejenként képezhető jóléti és kulturális alap a tényleges étkeztetési ráfordítás ezek miatti növekedésével, de legfeljebb 10%-kal megemelhető. A 10%-ot meghaladó túllépés a vállalat részesedési alapját terheli.
5. §
(1) A főétkezésért fizetendő dolgozói térítési díj a vállalat valamennyi dolgozója esetében a nyersanyagnorma 50%-a. A reggeli és a vacsora nyersanyagértékéhez a 2. § (1) bekezdésében említett dolgozóknál a vállalat hozzájárulhat. A dolgozók térítési díja a nyersanyagnorma 50%-ánál kevesebb nem lehet. Az előállítás, a szállítás, a felszolgálás költségei, valamint a nyersanyagértéknek a dolgozói térítési díjon felüli része a vállalatot terheli.
(2) Ha a vállalat - az Építőipari Szolgáltató Vállalatot kivéve - a rendelet hatálya alá nem tartozó vállalat szolgáltatását veszi igénybe dolgozói üzemi étkeztetéséhez és az étkeztetés nyersanyagértéke a mellékletben előírt nyersanyagnormát meghaladja, a változó munkahelyre alkalmazott dolgozók esetében - az egységes térítési díj kialakítása céljából - az ebből származó többletköltség a munkáltatót terheli. A többletköltséget a jóléti és kulturális alap terhére kell elszámolni.
(3) Ahol a főétkezésnél a vállalati hozzájárulás és a dolgozói térítés aránya, illetőleg a nem főétkezésnél azok mértéke az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérő, a kollektív szerződésben (munkaügyi szabályzatban) meghatározott ütemezés szerint 1980 év végéig kell az előírt arányt (mértéket) elérni.
6. §
(1) A szakmunkástanulók és a szakközépiskolai tanulók részére azokon a napokon, amikor étkeztetésükről természetben a vállalat köteles gondoskodni, a munkaviszonyban álló dolgozókkal azonos nyersanyagértékű étkeztetést kell adni.
(2) Ha a vállalat a munkásszálláson elhelyezett szakmunkástanulók és szakközépiskolai tanulók oktatási intézményt terhelő egész napi étkeztetéséről maga gondoskodik és az oktatási intézmény a szerződés szerint ezért térítést nem fizet, étkeztetésük többletköltségeinek megfelelő összeget is a jóléti és kulturális alapba helyezheti.
(3) A szakmunkástanulók által fizetendő térítési díjat külön jogszabály rendelkezései szerint kell megállapítani.
(4) A szervezett üzemi étkeztetés keretében a kész ételek építési munkahelyre (telephelyre stb.) történő szállításának költsége nem terheli a jóléti és kulturális alapot, azt a gazdálkodó szerv központi irányítási költségei között kell elszámolni.
(5) A vállalatnál foglalkoztatott - munkaviszonyban nem álló - központilag irányított munkaerők étkeztetésének normáit, a jóléti és kulturális alaptól elkülönített elszámolásának módját külön rendelkezések szabályozzák. Az így foglalkoztatottak létszáma - a jóléti és kulturális alapképzés szempontjából - a képzett összlétszámba nem számítható be.
7. §
A 4. §-ban, valamint a 6. § (2) bekezdésében foglaltak alkalmazása esetén az elszámolható többletköltségeket a vállalat belső nyilvántartásában tételesen, ellenőrizhető módon kell kimutatni.
8. §
Ez a rendelet kihirdetése napján lép hatályba. A rendelet hatályba lépésével egyidejűleg az üzemi étkeztetésről, a dolgozók elszállásolásáról és a dolgozók gépjárművel történő csoportos szállításáról szóló 3/1968. (Ép. Ért. 3.) ÉVM utasítás hatályát veszti.
Bondor József s. k.,
építésügyi és városfejlesztési miniszter
Buda István s. k.,
munkaügyi minisztériumi államtitkár
Faluvégi Lajos s. k.,
pénzügyminiszter