7/1977. (II. 19.) MÉM-ÁH rendelet

a kényszervágás céljára vagy kényszervágott állapotban átadott állatok átvételi áráról és annak elszámolásáról

Az 56/1967. (XII. 19.) Korm. rendelet alapján - a pénzügyminiszterrel, a könnyűipari miniszterrel, a belkereskedelmi miniszterrel, az Országos Tervhivatal elnökével, az Országos Anyag-és Árhivatal elnökével, a Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnökével, a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsával, valamint a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsával egyetértésben - a következőket rendelem:

1. §

(1) E rendelet hatálya a kényszervágás céljára vagy kényszervágott állapotban a községi szakigazgatási szerv, a megyei városi kerületi hivatal, illetőleg a városi, fővárosi kerületi tanács végrehajtó bizottsága mezőgazdasági és élelmezésügyi feladatot ellátó szakigazgatási szerve (a továbbiakban: helyi szakigazgatási szerv) rendelkezésére bocsátott szarvasmarha (borjú), bivaly (bivalyborjú), ló, öszvér, szamár (csikó), sertés (malac) és juh (bárány), illetve termékeinek (a továbbiakban együtt: kényszervágott állat) átvételi árára és annak elszámolására terjed ki.

(2) E rendelet alkalmazása szempontjából kényszervágás: a sérült vagy beteg állatnak abból a célból történő sürgős elvéreztetése, hogy az állat el ne hulljon, illetőleg húsa a betegség súlyosbodása miatt fogyasztásra alkalmatlanná ne váljék. A kényszervágással egyenlő elbírálás alá esik az is, amikor az állatot nem szándékos külső behatás (baleset) miatt azonnal elvéreztették és kizsigerelték.

(3) Kényszervágás céljára vagy kényszervágott állapotban csak olyan állat adható át, illetve számolható el, amelynél a kényszervágás szükségességét a területileg illetékes hatósági állatorvos igazolja.

(4) Nem terjed ki a rendelet hatálya:

a) a járványos állatbetegségekkel kapcsolatos kártalanításról szóló külön jogszabály hatálya alá tartozó leölt, kiirtott állatokra, valamint

b) az állami vállalatok, továbbá az állami gazdaságok, a mezőgazdasági és halászati termelőszövetkezetek, a mezőgazdasági szakszövetkezetek, a fogyasztási, értékesítő és beszerző szövetkezetek, a szövetkezeti és gazdasági társulások, valamint az egyéb állami vagy szövetkezeti gazdálkodó szervezetek (a továbbiakban együtt: szocialista gazdálkodó szervezet) nagyüzemi tenyész-, hízlaló, stb. telepein a technológiai selejtnek minősített állatokra.

2. §

A kényszervágott állatért az átadó részére az állatból nyert (kitermelt) és értékesített termékek árbevételének a kényszervágással kapcsolatban felmerült költségekkel csökkentett összegét kell - a 3. § (1) és (2) bekezdésében foglaltak figyelembevételével - kifizetni. Ez az ár a vágóhídra beszállított állatra vonatkozik. A vágóhídra való beszállításért az átadót fuvartérítés nem illeti meg. Az árbevétel meghatározására, az elszámolható díjakra és költségekre vonatkozó előírásokat a melléklet I. része tartalmazza. A mellékletet a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Értesítőben, valamint az Árszabályozás és Termékforgalmazásban kell közzétenni.

3. §

(1) Az átadó részére fizetendő ellenérték (biztosított állatnál az ellenérték kártérítéssel növelt összege) - a (2) bekezdésben foglalt kivételektől eltekintve - a kényszervágott állat felvásárlási áron számított értékét nem haladhatja meg. A felvásárlási ár meghatározásával kapcsolatos előírásokat a melléklet II. része tartalmazza.

(2) a) A növendék hízómarhánál az átadó részére fizetendő ellenérték és a kártérítés együttes összege az állat felvásárlási áron számított értékét 20%-kal meghaladhatja.

b) Tenyészállat és haszonállat ellenértéke a biztosítási kártérítés összegétől függetlenül az átadónak minden korlátozás nélkül kifizethető.

(3) E rendelet alkalmazása szempontjából

a) növendék hízómarha; a fiatal szarvasmarha, ha annak élősúlya nem éri el a szerződéses felvásárlási ár ivar szerinti legalacsonyabb súlykategóriájának alsó határát;

b) tenyészállat: a tenyésztésbe vont állat, illetve az olyan növendékállat, amelyet a kényszervágás bekövetkezésének időpontjában továbbtenyésztés céljából tartottak;

c) haszonállat: a kényszervágás bekövetkezésének időpontjában hizlaláson és tenyésztésen kívüli egyéb gazdasági cél (pl. igázás) érdekében tartott felnőtt vagy növendék állat.

(4) A tenyészállat tenyészminőségét, a haszonállat e célra alkalmasságát a területileg illetékes hatósági állatorvos a kényszervágás szükségességével együtt igazolja.

4. §

(1) Ha a kényszervágott állatért az átadónak járó ellenérték - biztosított állatnál az ellenérték kártérítéssel növelt összege - a felmerült költségek levonása után az állat felvásárlási áron számított értékét, növendék hízómarhánál annak 20%-kal növelt összegét meghaladja, a különbözetet (bevételi többletet) - a tenyész- és haszonállat kivételével - az állat tartási helye szerint illetékes megyei tanács fejlesztési alapja javára kell befizetni. Az egyes kényszervágások árbevételből nem fedezhető költségeinek kiadási többletét a megyei tanács fejlesztési alapja terhére kell elszámolni.

(2) A helyi szakigazgatási szerv vagy az általa megbízott szerv végzi a kiadási többletek elszámolását és a háztáji-egyéni állattartók, mezőgazdasági kistermelők (a továbbiakban: egyéni állattartók) kényszervágott állatainál a bevételi többletek megállapítását és befizetését. A befizetést, illetve elszámolást félévenként, a félévet követő hó 31-ig kell teljesíteni.

(3) A szocialista gazdálkodó szervezet részére a helyi szakigazgatási szerv vagy az általa megbízott szerv a kényszervágásból származó, a felmerült költségekkel csökkentett - nettó - árbevételt az (1) bekezdés szerinti bevételi többlet vizsgálata nélkül kifizeti.

(4) A szocialista gazdálkodó szervezet a helyi szakigazgatási szervtől vagy az általa megbízott szervtől kapott elszámolások és az Állami Biztosító kártérítési értesítései alapján félévenként állatfajonként kimutatást köteles készíteni az (1) bekezdés szerinti bevételi többlet megállapítására. Az állatfajonként együttesen kimutatott bevételi többletet köteles a szocialista gazdálkodó szervezet legkésőbb a tárgyfélévet követő harmadik hó 15-ig önbevallás alapján befizetni. A befizetés szempontjából minden félévet önálló elszámolási időszaknak kell tekinteni.

5. §

(1) A kényszervágott állatért az átadó részére járó ellenérték kimutatására a helyi szakigazgatási szerv minden esetben köteles elszámolást adni az állat átadójának. Az elszámolásnak az elért árbevételt és a levonásokat tételesen kell tartalmaznia. A kényszervágás helye szerint illetékes helyi szakigazgatási szervnek kell az átadóval elszámolni és a részére járó ellenértéket kifizetni abban az eseten is, ha a kényszervágott állatot nem, vagy nem teljes egészében a kényszervágás helyén mérik ki.

(2) Állami húsipari vállalatnak vagy más húsipari, illetve húsforgalmazó tevékenységet folytató szervnek a helyi szakigazgatási szerv a kényszervágás elvégzésére és az (1) bekezdés szerinti elszámolásnak az általa előírt formában történő elkészítésére (ideértve a felvásárlási ár egybevetését a biztosítás folytán kapot térítés és az értékesítésből befolyt árbevétel együttes összegével, a többletbevételek befizetését a megyei tanács fejlesztési alapja javára, valamint az ellenérték kifizetését is) megbízást adhat.

(3) Azt, hogy a kényszervágott állat biztosított volt a szocialista gazdálkodó szervezet köteles igazolni; egyéni állattartó állata esetében a helyi szakigazgatási szerv állapítja meg.

(4) A szocialista gazdálkodó szervezettel és az egyéni állattartó nem biztosított állatával kapcsolatos kényszervágási elszámolást a vágástól számított 15 napon belül el kell készíteni, illetve -az eddig befolyt árbevétel alapján - az ellenérték kifizetését meg kell kezdeni. A kényszervágott állat termékeinek teljes értékesítése után 5 napon belül az elszámolást és kifizetést véglegesen le kell zárni.

(5) Az egyéni állattartó biztosított állata esetében az elszámolást és az ellenérték kifizetését a biztosító kártérítési értesítésének bemutatása után lehet - a (4) bekezdésben foglaltak figyelembevételével - végrehajtani.

6. §

E rendelet a kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit a mezőgazdasági nagyüzemeknek első ízben az 1977. első félévi kényszervágások elszámolásánál kell alkalmazni. Egyidejűleg a 32/1968. (MÉM. É. 16.) MÉM-ÁH utasítás hatályát veszti.

Dr. Romány Pál s. k.,

mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter