40/1980. (X. 7.) MT rendelet

a Genfben, 1979. április 12. napján kelt, az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény VI. cikkének végrehajtásáról szóló Egyezmény kihirdetéséről

(Az Egyezmény aláírás útján történő elfogadása a Magyar Népköztársaság Kormánya részéről 1980. április 23-án megtörtént.)

1. §

A Minisztertanács az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény VI. cikkének végrehajtásáról szóló Egyezményt e rendelettel kihirdeti.

2. §

Az Egyezmény hivatalos magyar nyelvű fordítása a következő:

"Egyezmény

az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény VI. cikkének végrehajtásáról

Az Egyezmény szerződő felei (a továbbiakban a "Felek")

felismerve, hogy a dömpingellenes módszerek nem képezhetik a nemzetközi kereskedelem nem igazolható akadályát, és hogy a dömping ellenes vámokat csak akkor lehet a dömping ellen alkalmazni, ha az jelentős kárt okoz, vagy azzal fenyeget egy meglevő iparágat, vagy jelentősen hátráltatja egy iparág létrehozását;

kívánatosnak tekintve, hogy méltányos és nyílt, a dömping esetek mélyreható kivizsgálásának alapjául szolgáló eljárásokat alakítsanak ki;

figyelembe véve a fejlődő országok különleges kereskedelmi, fejlesztési és pénzügyi szükségleteit;

attól a kívánságtól vezetve, hogy értelmezzék az Általános Vám- és Kereskedelmi . Egyezmény (a továbbiakban: Általános Egyezmény vagy GATT) VI. cikkének rendelkezéseit, és szabályokat dolgozzanak ki alkalmazásukra, vagy végrehajtásukban fokozottabb mértékben érvényesüljön az egységesség és bizonyosság;

attól a kívánságtól vezetve, hogy az Egyezményből származó viták gyors, hatékony és méltányos rendezését biztosítsák,

az alábbiakban állapodtak meg:

I. RÉSZ

Dömpingellenes kódex

1. cikk

Elvek

A dömpingellenes vám kivetése olyan intézkedés, amely csak az Általános Egyezmény VI. cikkében meghatározott körülmények között, és e kódex rendelkezéseinek megfelelően kezdeményezett* és lefolytatott vizsgálatok után hozható.[1]

Az alábbi rendelkezések szabályozzák az Altalános Egyezmény VI. cikkének alkalmazását. amennyiben a dömpingellenes törvények vagy rendelkezések alapján eljárásra kerül sor.

2. cikk

A dömping megállapítása

1. A Kódex vonatkozásában egy termék akkor tekinthető dömpingeltnek - azaz egy másik ország kereskedelmébe reális értékénél alacsonyabb értéken bevezetett terméknek -, ha az egyik országból a másik országba bevitt termék exportára alacsonyabb, mint a hasonló terméknek a rendes, kereskedelmi forgalomban érvényesülő összehasonlító ára akkor, ha e terméket az exportáló országban való felhasználásra szánták.

2. E Kódexben a "hasonló termék" ("like product", "produit similaire") kifejezést mindvégig úgy kell értelmezni, mint olyan terméket, amely a szóban forgó termékkel azonos, azaz, hogy minden tekintetben hasonló, vagy ilyen termék hiányában, mint egyéb olyan terméket, amely, bár nem minden tekintetben hasonló, de a szóban forgó termékkel szoros hasonlóságot mutató tulajdonságokkal rendelkezik.

3. Olyan esetben, amikor a termékeket nem közvetlenül a származási országból hozzák be, hanem az importáló országba egy közvetítő országból exportálják, azt az árat, amelyen a termékeket az exportáló országból az importáló országnak eladják, rendes körülmények között az exportáló ország összehasonlítható árához viszonyítják. Az összehasonlítás azonban a származási ország árával is történhet, ha például a termékeket csupán átszállítják az exportáló országon, vagy ha ilyen termékeket nem termelnek az exportáló országban, vagy ha nincs ezekre összehasonlító ár az exportáló országban.

4. Ha az exportáló ország belföldi piacán a rendes kereskedelmi forgalomban hasonló termék nem kerül eladásra, vagy ha; a sajátos piaci helyzetből kifolyólag ezek az eladások nem teszik lehetővé a megfelelő összehasonlítást, a dömping különbözet megállapítása vagy úgy történik, hogy összehasonlítást végeznek valamely harmadik országba exportált hasonló termék összehasonlítható árával, amely lehet a legmagasabb exportár, de reprezentatív árnak kell lennie, vagy pedig a származási ország előállítási költségével, amelyhez hozzászámítják az adminisztratív, eladási és egyéb költségek, továbbá a nyereség ésszerű összegét. Általános szabály, hogy a hozzászámított nyereség nem lehet magasabb, mint a származási ország hazai piacán azonos, általános kategóriába tartozó termékek eladása után rendes körülmények között elért nyereség.

5. Olyan esetekben, amikor nincs exportár, vagy ha az illetékes hatóságok* úgy vélik, hogy az exportár nem megbízható az exportőr és az importőr vagy egy harmadik fél közötti társulás vagy kompenzációs megállapodás miatt, az exportár azon ár alapján képezhető, amelyen az importált termékeket először továbbadják egy független vevőnek, vagy amennyiben a termékek nem kerülnek továbbadásra független vevő részére, vagy nem abban az állapotban adják azokat tovább, ahogy importálták, az exportár egy ésszerű, a hatóságok által megállapított alapon képezhető.[2]

6. Annak érdekében, hogy méltányos legyen az összehasonlítás az exportár és az exportáló (vagy származási) ország belföldi ára, vagy amennyiben ez alkalmazható az Általános Egyezmény VI. cikke 1/b pontjának rendelkezései szerint megállapított ár között, a két árat a kereskedelem azonos szintjén, általában "ab gyár" szinten kell összehasonlítani, és olyan eladásokra vonatkoztatva, amelyek egymáshoz minél közelebb eső időpontokban történtek. Minden ügynél, annak érdeme szerint, kellően figyelembe kell venni az eladási feltételek és körülmények eltéréseit, az adózásban mutatkozó különbségeket, és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló egyéb különbségeket. A 2. cikk 5. pontjában hivatkozott esetekben figyelembe kell venni az importálás és újraeladás közt felmerülő költségeket, beleértve a vámokat és adókat, valamint a keletkező nyereséget is.

7. E cikk nem érinti az Általános Egyezmény 1. sz. Mellékletében foglalt, a VI. cikk 1. pontjához csatlakozó második kiegészítő rendelkezést.

3. cikk

A kár megállapítása[3]

1. Az Általános Egyezmény VI. cikke céljából történő kármegállapításnak tényleges bizonyítékokon kell alapulnia és magában kell foglalnia egy tárgyilagos vizsgálatot

a) a dömping tárgyát képező import mennyiségéről és hatásáról a belső piacon levő hasonló termékek áraira;

b) ennek az importnak az ezen cikkek hazai termelőire gyakorolt közvetett hatásáról.

2. A dömpingelt import mennyiségét illetően, a vizsgálattal megbízott hatóságok megvizsgálják, jelentős mértékben nőtt-e a dömpingelt áruk behozatala, akár abszolút mértékben, akár az importőr ország termeléséhez vagy fogyasztásához viszonyítva. A dömpingelt importnak az árra gyakorolt hatását illetően a vizsgálattal megbízott hatóságok megvizsgálják, hogy a dömpingelt importáru ára lényegesen alacsonyabb-e, mint a hasonló termék ára az importőr országban, vagy másrészt, ennek az importnak van-e az árakat jelentős mértékben leszorító hatása, vagy jelentős mértékben megakadályozza-e azt az áremelkedést, amely enélkül bekövetkezett volna. Ezen ismérvek közül egy, vagy több fennállása nem szükségszerűen döntő.

3. Az érintett iparágakra gyakorolt hatás vizsgálatának ki kell térnie mindazoknak a gazdasági tényezőknek és mutatóknak az értékelésére, amelyek ennek az ágazatnak a helyzetére befolyást gyakorolnak, mint a termelés, eladás, piaci részesedés, nyereség, termelékenység, a beruházások hozama vagy a kapacitások kihasználtságának tényleges vagy lehetséges csökkentése; a hazai árakat befolyásoló tényezőkre; azokra a tényezőkre, amelyek ténylegesen vagy eshetőlegesen kedvezőtlen hatásúak a készpénzforgalomra, a raktárkészletre, a foglalkoztatottságra, a bérekre, a növekedésre, és csökkentik a tőkeszerzés vagy a beruházás lehetőségét. Ez a felsorolás nem teljes és ezen tényezők közül egy vagy több megléte nem szükségszerűen döntő.

4. Be kell bizonyítani, hogy a dömping tárgyát képező import, dömpinghatása miatt*, a Kódex szerinti értelmezésben kárt okoz. Más tényezők** is előfordulhatnak, amelyek ugyanakkor szintén kárt okoznak az iparágnak, s a más tényezők által okozott károkat nem szabad a dömpingelt importnak tulajdonítani.[4]

5. A dömpingelt import hatását a hasonló termék belföldi termeléséhez viszonyítva kell felmérni, amennyiben a rendelkezésre álló adatok lehetővé teszik a termelés körülhatárolását olyan ismérvek vonatkozásában, mint a termelési folyamat, a termelői értékesítés, a nyereségek. Ha a hasonló termék hazai termelését nem lehet ezeknek az ismérveknek az alapján külön meghatározni, akkor a dömpingelt import hatását annak a legszűkebb termékcsoportnak vagy termékskálának a felmérésével végzik, amely hasonló terméket tartalmaz, s amelyre a szükséges adatok beszerezhetők.

6. A jelentős kár veszélyének megállapítása nem puszta állításon, feltevésen vagy távoli eshetőségen, hanem tényeken alapul. Világosan előreláthatónak és közelinek kell lennie a körülmények olyan változásának, amely azt a helyzetet idézi elő, amelyben a dömping jelentős kárt okoz.[5]

7. Olyan esetben, amikor a dömpingelt importálások károkozással fenyegetnek, a dömpingellenes intézkedések alkalmazását különös gonddal kell tanulmányozni és elhatározni.

4. cikk

Az iparág meghatározása

1. A kár megállapításánál a "hazai iparág" kifejezést úgy kell értelmezni, hogy az a hasonló termékek belföldi termelőinek összességére, vagy közülük azokra vonatkozik, akiknek együttes termelése e termékekből a teljes belföldi termelés jelentős hányadát teszik ki; mindezek ellenére

(i) ha a termelők kapcsolatban állnak* az állítólagosan dömpingéit termék exportőreivel vagy importőreivel, vagy ők maguk importálják a terméket, az iparág értelmezhető úgy, hogy a többi termelőre vonatkozik;[6]

(ii) kivételes körülmények között a kérdéses termelés tekintetében valamely Fél területe két vagy több versenypiacra osztható fel, és minden piacon belül a termelők külön iparágat alkotónak tekinthetők, amennyiben

a) egy ilyen piac termelői a szóban forgó áruból, teljes, vagy majdnem teljes termelésüket ezen a piacon értékesítik;

b) ennek a piacnak a keresletét lényegében nem fedezik a szóban forgó termékből az ország más területein levő termelők.

Ilyen körülmények között megállapítható, hogy károkozás történt, még akkor is, ha a kár nem érinti a teljes belföldi termelés jelentős hányadát, feltéve, hogy a dömpingelt importálásokat erre az elszigetelt piacra összpontosították, és ha - ezen túlmenően - a dömpingelt importálások kárt okoznak e piac valamennyi vagy szinte valamennyi belföldi termelőjének.

2. Ha egy iparágat úgy értelmeznek, hogy egy meghatározott övezet termelőit jelölik ezzel, úgy mint a fenti 1. pont ii) bekezdésében meghatározott piac termelőit, akkor dömping ellenes vámot csak azokra a termékekre vetnek ki*, amelyeket végső felhasználásra szállítanak ebbe az övezetbe. Ha az importőr ország törvénye nem teszi lehetővé dömping ellenes vám kivetését ezen az alapon, akkor az importáló Fél csak akkor vethet ki dömping ellenes vámot korlátozás nélkül, ha[7]

a) előzőleg az exportőröknek módot adtak arra, hogy beszüntessék a dömpingáron történő exportot az érintett övezetbe, vagy biztosítékadási kötelezettség áll fenn a Kódex 7. cikke értelmében, de ilyen kielégítő biztosítékokat késedelem nélkül nem kaptak;

b) ilyen vámokat nem lehet alkalmazni a kérdéses övezetet ellátó termelőkkel szemben.

3. Ha két vagy több ország az integráció olyan fokát érte el - az Általános Egyezmény XXIV. 8/a) cikke értelmében -, hogy egyetlen, egységes piac jellemzőivel rendelkeznek, az iparágat az integráció teljes területére vonatkozóan tekintik olyannak, mint a 4. cikk 1. pontjában hivatkozott iparág.

4. A 3. cikk 5. pontjának rendelkezései erre a cikkre is alkalmazhatók.

5. cikk

A kezdeményezés és az ezt követő kivizsgálás

1. Bármely dömping meglétének, fokának és hatásának megállapítására kezdeményezett vizsgálatot rendes körülmények között az érintett iparág* írásbeli kérésére és nevében indítják meg. A kérésnek elegendő bizonyítékot kell tartalmaznia:[8]

a) a dömping tényére;

b) a károkozásra, a VI. cikknek a Kódex szerinti értelmezésében és

c) az oksági kapcsolatra, a dömpingelt import és a károkozás között.

Ha rendkívüli körülmények között az illetékes hatóságok úgy döntenek, hogy vizsgálatot indítanak anélkül, hogy ilyen kérést kapnának, csak valamennyi, a fenti a)-c) pontokban előírt, elegendő bizonyíték birtokában járnak el.

2. A vizsgálat megindításakor és azt követően, a dömpingre és az abból származó kárra vonatkozó bizonyítékokat egyidejűleg mérlegelik. Mindenképpen egyidejűleg veszik figyelembe a dömpingre és a kárra vonatkozó bizonyítékot

a) annak eldöntésekor, hogy megindítsák-e a vizsgálatot, vagy sem;

b) azt követően a vizsgalat tartama alatt, attól az időponttól kezdve, amely - a Kódex értelmében - nem későbbi, mint az ideiglenes intézkedés alkalmazhatóságának első napja, kivéve a 10. cikk 3. pontjában hivatkozott eseteket, amikor a hatóságok helytadnak az exportőrök kérésének.

3. Az illetékes hatóságok késedelem nélkül elutasítják a kérelmet és megszüntetik a vizsgálatot, ha meggyőződtek arról, hogy akár a dömpingre, akár a kárra vonatkozóan a bizonyítékok nem elegendőek az eljárás folytatásához. Azonnal megszüntetik a vizsgálatot olyan esetben, ha akár a dömpingkülönbözet, akár a dömpingelt import tényleges vagy lehetséges volumene, akár a kár jelentéktelen.

4. A dömping ellenes eljárás nem akadályozza a vámkezelési eljárásokat.

5. Rendkívüli körülmények kivételével a vizsgálatot megkezdésétől számítva egy éven belül be kell fejezni.

6. cikk

Bizonyíték

1. A külföldi szállítóknak és minden más érdekelt félnek megfelelő lehetőséget kell biztosítani, hogy írásban beterjesszenek minden olyan bizonyítékot, amelyet az adott dömping ellenes eljárással kapcsolatban célszerűnek tartanak. Indokolt esetben joguk van arra is, hogy szóban terjesszenek be bizonyítékokat.

2. Az illetékes hatóságok lehetőséget biztosítanak a panasz te vőnek, az érdekeltként ismert importőröknek és exportöröknek és az exportáló országok kormányainak, hogy betekintsenek minden olyan információba, amely összefügg álláspontjuk kifejtésével, amely nem bizalmas az alábbi 3. pontban meghatározottak szerint, és amelyet a hatóságok a dömping ellenes vizsgálatban felhasználnak, továbbá hogy előkészítsék érveléseiket ezen információ alapján.

3. Minden olyan információt, amely természeténél fogva bizalmas (például, mert felfedése jelentős versenyelőnyhöz juttatna egy versenytársat, vagy mert felfedése nagymértékben ártalmas lenne az információt adó félnek, vagy annak a személynek, akitől az információt szerezte), vagy olyan információt, amelyet a felek bizalmasan szolgáltattak a dömpingellenes vizsgálathoz, az illetékes hatóságok - a kifejtett okok alapján - kötelesek szigorúan bizalmasként kezelni és ezt nem fedhetik fel az információkat nyújtó fél kifejezett engedélye nélkül.* A bizalmas információkat szolgáltató Felektől kérhető, hogy adjanak nem bizalmas jellegű összefoglalót közléseikből; ha az említett Felek úgy vélik, hogy ezeket az információkat nem lehet kivonatolni, meg kell mondaniuk, mi okból nem készíthető kivonat.[9]

4. Ha azonban az illetékes hatóságok úgy találják, hogy a bizalmas kezelésre vonatkozó kérés nem indokolt, és ha az információt nyújtó fél vagy nem hajlandó az információt közzététetni, vagy nem egyezik bele annak általánosított vagy összegezett formában történő közlésébe, a hatóságok ezt az információt figyelmen kívül hagyhatják, hacsak megfelelő forrásokból számukra kielégítő módon nem bizonyítható, hogy az információ helytálló.[10]

5. A benyújtott információ igazolása, vagy további adatok beszerzése céljából a hatóságok szükség esetén más országokban is folytathatnak vizsgálatot, feltéve hogy megszerzik az érintett vállalatok beleegyezését, valamint értesítik a szóbanforgó ország kormányának képviselőit, és ez a kormány nem emel kifogást a vizsgálat ellen.

6. Ha az illetékes hatóságok meggyőződtek arról, hogy elegendő bizonyíték áll rendelkezésre, amely indokolttá teszi a dömpingellenes vizsgálat megindítását az 5. cikkben foglaltak szerint, egy közleményt kell megjelentetniük és annak a Félnek, vagy azoknak a Feleknek, akiknek termékeit vizsgálják, valamint azoknak az exportőröknek és importőröknek, akikről a vizsgálattal megbízott hatóságok tudják, hogy érdekeltek, továbbá a panasztevőknek értesítést kell kapniuk a vizsgálat megindításáról.

7. A dömpingellenes vizsgálat folyamán mindvégig minden alkalmat meg kell adni valamennyi félnek érdekei megvédésére. E célból - kívánságra - az illetékes hatóságok alkalmat nyújtanak valamennyi közvetlenül érdekelt fél számára, hogy összegyűljenek az ellentétes érdekeltségű felekkel, kifejthessék ellentétes nézeteiket és megcáfolhassák a felhozott érveket. A lehetőségek biztosításánál figyelembe kell venni a bizalmas kezelés követelményét és a felek érdekeit. Egy fél sem kötelezhető az ilyen ülésen való megjelenésre, és távolmaradása nem lehet hátrányos kihatással az ügyére.

8. Amennyiben egy érdekelt fél megtagadja a szükséges információkat vagy nem közli azokat ésszerű határidőn belül, vagy észrevehetően akadályozza a vizsgálat lefolytatását, akkor előzetes és végleges, pozitív vagy negatív megállapítások* hozhatók a rendelkezésre álló adatok alapján.[11]

9. E cikk rendelkezéseinek nem célja, hogy gátolja valamely Fél hatóságait abban, hogy vizsgálatot kezdjenek előzetes vagy végleges, pozitív vagy negatív megállapításokat tegyenek, vagy ideiglenes, illetve végleges intézkedéseket alkalmazzanak sürgősség esetén, összhangban a Kódex megfelelő rendelkezéseivel.

7. cikk

Árra vonatkozó kötelezettségvállalás

1. Egy eljárást fel lehet* függeszteni vagy le lehet zárni ideiglenes intézkedések vagy dömpingellenes vámok bevezetése nélkül, ha az exportőr önként és kielégítő módon kötelezi magát árai felülvizsgálatára, vagy arra, hogy többé nem exportál a kérdéses övezetbe dömpingáron, s ezt úgy teszi, hogy a hatóságok meggyőződjenek arról, hogy a dömping károkozó hatása megszűnik, Az ilyen kötelezettségvállalás értelmében az árakat csak annyival kell megemelni, hogy a dömpingkülönbözet megszűnjön.[12]

2. A hatóságok csak abban az esetben kérnek vagy fogadnak el árral kapcsolatos kötelezettségvállalást az exportőröktől, ha vizsgálatot nyitottak a Kódex 5. cikkének megfelelően. A felajánlott kötelezettségvállalásokat nem szükségszerű elfogadni, ha az importőr ország hatóságai úgy ítélik meg, hogy elfogadásuk megvalósíthatatlan, pl. ha a tényleges vagy lehetséges exportőrök száma túl magas, vagy más okokból.

3. Az árral kapcsolatos kötelezettségvállalás elfogadása ellenére a károkozás kivizsgálását, ha az exportőr ezt kívánja, vagy ha a hatóságok úgy döntenek, be kell fejezni. Ilyenkor, ha a vizsgálat a kár vagy kárveszély hiányát állapítja meg, a kötelezettségvállalás automatikusan érvényét veszti, hacsak nem azt állapítják meg, hogy a kárveszély hiányának fő oka, hogy van kötelező ár-vállalás. Ilyen esetben az érintett hatóságok kérhetik, hogy a kötelezettséget tartsák fenn a Kódex rendelkezéseinek megfelelő ésszerű ideig.

4. Az árkötelezettséget javasolhatják az importőr ország hatóságai, de egy exportőr sem köteles ilyen kötelezettséget elfogadni. Az a tény, hogy az exportőrök nem ajánlanak fel ilyen kötelezettségvállalást, vagy nem fogadják el az erre vonatkozó felszólítást, semmi módon nem befolyásolhatja hátrányosan az ügy kivizsgálását. A hatóságok azonban megállapíthatják, hogy kárveszély fennállása valószínűbb akkor, ha tovább folytatódik a dömpingelt import.

5. Egy importőr ország hatóságai kérhetik bármely exportőrt, amelynek árral kapcsolatos kötelezettségvállalását elfogadták, hogy időről időre adjon tájékoztatást az említett kötelezettségek teljesítéséről, és engedélyezze az ide vonatkozó adatok ellenőrzését. A kötelezettségek megszegése esetén az importőr ország hatóságai - a Kódex értelmében és rendelkezéseivel összhangban - szükségintézkedéseket hozhatnak, amelyek jelenthetik ideiglenes intézkedések azonnali alkalmazását a rendelkezésre álló legmegfelelőbb tájékoztatások felhasználásával. Ilyen esetekben végleges vámokat - a Kódex értelmében - azokra az árukra lehet kivetni, amelyek legfeljebb 90 nappal az ideiglenes intézkedések bevezetése előtt kerültek fogyasztásra; ugyanakkor semmilyen visszamenőleges hatályú kivetés nem alkalmazható azokra az importálásokra, amelyeket a kötelezettség megszegése előtt bocsátottak fogyasztásra.

6. A kötelezettségvállalás időtartama nem haladhatja meg a Kódex értelmében kivethető dömpingellenes vámok időtartamát. Az importőr ország hatóságai felülvizsgálják, szükséges-e fenntartani az árra vonatkozó kötelezettségvállalást, amikor ez indokolt, akár saját kezdeményezésből, akár azon exportőrök vagy importőrök kérésére, akik a szóban forgó termékben érdekeltek, s akik konkrét adatokkal igazolják a felülvizsgálat szükségességét.

7. Valahányszor, amikor a fenti 1. pont értelmében felfüggesztenék vagy befejeznek egy dömpingellenes eljárást, és valahányszor, amikor megszüntetnek egy kötelezettségvállalást, erről a tényről hivatalos határozatot adnak ki és tesznek közzé. A határozat legalább az alapvető végkövetkeztetéseket és ezek indokainak összegezését tartalmazza.

8. cikk

A dömpingellenes vámok kivetése és beszedése

1. Az importáló ország vagy vámterület az, amelynek hatóságai határoznak arról, hogy kivessenek-e dömpingellenes vámot olyan esetekben, amikor a kivetéssel kapcsolatos minden követelmény teljesül, továbbá arról, hogy a kivetendő dömpingellenes vám összege a teljes dömpingkülönbözet legyen-e, vagy annál kevesebb. Kívánatos, hogy a vám kivetését engedélyezzék mindazokban az országokban és vámterületeken, amelyek az Egyezmény Felei, továbbá, hogy a vám a dömpingkülönbözetnél alacsonyabb legyen, ha az alacsonyabb összegű vám elegendő ahhoz, hogy a hazai iparágnak okozott kárt megszüntesse.

2. Ha valamely termékre dömpingellenes vámot vetnek ki, az egyes esetekre megállapított, megfelelő nagyságú dömpingellenes vám kirovása diszkriminációmentesen történik a termék összes olyan forrásból származó importjára, amelyről megállapították, hogy dömpingelt és kárt okoz, kivéve az olyan forrásokból származó importot, amelyek esetében - a Kódex rendelkezéseinek megfelelő - árakra vonatkozó kötelezettségvállalást fogadtak el. A hatóságok megnevezik az érintett termék szállítóját vagy szállítóit. Ha azonban az ügy egy országon belül több szállítót érint és nem oldható meg valamennyi szállító megnevezése, a hatóságok megnevezhetik a kérdéses szállító országot. Ha az ügy egynél több országban számos szállítót érint, a hatóságok az összes érintett szállítót, ha pedig ez nem lehetséges a gyakorlatban, az összes érintett szállító országot megnevezhetik.

3. A dömpingellenes vám összege nem haladhatja meg a 2. cikkben foglaltak szerint megállapított dömpingkülönbözetet. Ha tehát a dömpingellenes vám alkalmazását követően megállapítják, hogy az így beszedett vám meghaladja a tényleges dömpingkülönbözetet, a különbözeten felüli összeget mielőbb vissza kell téríteni.

4. Egy alapár rendszer keretében az alábbi szabályok kerülnek alkalmazásra, feltéve, hogy alkalmazásuk összhangban van a Kódex egyéb rendelkezéseivel:

Ha az ügy egy vagy több ország számos szállítóját érinti, dömpingellenes vámokat lehet kivetni a terméknek a kérdéses országból vagy országokból származó olyan importjára, amelyekről megállapították, hogy dömpingelt vagy kárt okoz; úgy, hogy a vám egyenértékű legyen azzal az összeggel, amellyel ez exportár kevesebb, mint az e célra megállapított alapár és nem lehet magasabb, mint annak a szállító országnak vagy országoknak a legalacsonyabb rendszerinti ára, ahol rendes körülmények között versenyfeltételek érvényesülnek. Olyan termékeknél, amelyeket a már megállapított alapáron alul adnak el, minden egyes esetben új dömpingellenes vizsgálatok lefolytatására kerül sor, amennyiben ezt az érdekelt felek kérik, és kérelmüket megfelelő bizonyítékkal támasztják alá. Ha azt állapítják meg, hogy nem áll fenn dömping, a beszedett dömpingellenes vámot mielőbb visszatérítik. Továbbá, ha megállapítható, hogy az így beszedett vám meghaladja a tényleges különbözetet, a dömping különbözetén felüli összeg is mielőbb visszatérítésre kerül.

5. Minden előzetes vagy végleges megállapítást, akár pozitív, akár negatív, továbbá valamely megállapítás visszavonását határozatban kell nyilvánosságra hozni. Abban az esetben, ha a megállapítás pozitív, a határozat a megállapításokat és következtetéseket részletesen kifejti mindazokra a tényekre és jogokra vonatkozólag, amelyeket a vizsgálattal megbízott hatóságok jelentősnek tartanak, közlik továbbá azokat az okokat, amelyeken az említett megállapítások és következtetések alapulnak Negatív megállapítás esetén a határozat legalább a legfontosabb következtetéseket és az okok összefoglalását tartalmazza. A megállapításokról szóló határozatokat tudatják azzal a Féllel, vagy azokkal a Felekkel, akiknek a termékeit ezek a megállapítások érintik, továbbá azokkal az exportőrökkel, akiket érdekeltnek ismernek az ügyben.

9. cikk

A dömpingellenes vámok időtartama

1. A dömpingellenes vám csak addig hatályos, amíg a kárt okozó dömping ellensúlyozásához szükséges.

2. A vizsgálattal megbízott hatóságok indokolt esetben felülvizsgálják a vám további alkalmazásának szükségességét, akár saját kezdeményezésükre, akár azon érdekelt jelek kérésére, akik a felülvizsgálás szükségességét konkrét adatokkal támasztják alá.

10. cikk

Ideiglenes intézkedések

1. Ideiglenes intézkedés csak akkor hozható, ha egy előzetes megállapítás már igazolta a dömping fennállását, és elegendő bizonyítékot szolgáltatott a károkozásról, az 5. cikk 1. pont a)-c) bekezdései értelmében. Ideiglenes intézkedések alkalmazására csak akkor kerül sor, ha az illetékes hatóságok úgy ítélik, hogy ezekre szükség van annak megakadályozására, hogy a vizsgálat időtartama alatt ne keletkezzék kár.

2. Ideiglenes intézkedés történhet ideiglenes vám vagy még inkább olyan biztosíték - letét vagy óvadék - formájában, amelynek összege megegyezik a dömpingellenes vám ideiglenesen becsült összegével, és amely nem magasabb, mint az ideiglenesen becsült dömpingkülönbözet. A vámértékelés felfüggesztése megfelelő ideiglenes intézkedésnek számít, feltéve hogy jelzik a rendes vámot és a dömpingellenes vám becsült összegét, továbbá az értékelés felfüggesztését ugyanolyan feltételekhez kötik, mint az egyéb ideiglenes intézkedéseket.

3. Az ideiglenes intézkedések alkalmazását a lehető legrövidebb időre kell korlátozni, amely 4 hónapnál nem lehet hosszabb, illetve - az illetékes hatóságoknak az exportőrök kérésére hozott döntése alapján, a szóban forgó árucsere jelentős százalékára -, hat hónapos időszakot nem haladhat meg.

4. Az ideiglenes intézkedések alkalmazásánál a 8. cikk vonatkozó rendelkezései szerint kell eljárni.

11. cikk

Visszamenőleges hatály

1. A dömping ellenes vámokat és az ideiglenes intézkedéseket csak olyan termékekre lehet alkalmazni, amelyek a 8. cikk a) pontjának, illetve a 10. cikk 1. pontjának megfelelően hozott döntés hatálybalépése után kerülnek felhasználásra; mindazonáltal:

i) ha véglegesen megállapítják, hogy kár (de nem a kár veszélye vagy egy iparág létrehozásának jelentős késleltetése) forog fenn, vagy - kárveszély végleges megállapítása esetén - ha az ideiglenes intézkedések hiányában a dömpingelt import hatása kármegállapításhoz vezetett volna, dömping ellenes vámok vethetők ki visszamenőlegesen arra az időszakra, amelyre az ideiglenes intézkedéseket, ha ilyenek vannak, alkalmazzák. Ha a végső döntésben megszabott dömpingellenes vám magasabb az ideiglenesen fizetett vámnál, a különbséget nem hajthatják be. Ha a végső döntésben megszabott vám alacsonyabb az ideiglenesen fizetett vámnál vagy a biztosíték céljából kiszabott összegnél, a különbséget vissza kell téríteni vagy a vámot újra kell kalkulálni, az adott esettől függően;

ii) ha a kérdéses dömpingelt termékre a hatóságok megállapítják,

a) vagy azt, hogy olyan dömpingről van szó, amely jelentős kárt okozott, vagy azt, hogy az importőr tudott, vagy tudnia kellett volna arról, hogy az exportőr dömpingel és hogy ez a dömping jelentős kárt okoz, és

b) hogy a kárt szórványos dömping okozza (egy termék nagymértékű dömpingelt importja viszonylag rövid időszakban), és ez olyan mértékű, hogy ismételt előfordulásának megelőzéséhez szükségesnek tűnik ezen importokra a dömping ellenes vám visszamenőleges kivetése, a vám megállapítható olyan termékekre, amelyek az ideiglenes intézkedés alkalmazásának időpontját legfeljebb 90 nappal megelőzően kerültek felhasználásra.

2. A fenti 1. pont rendelkezésein kívül, ha kárveszély vagy jelentős késleltetés kerül megállapításra (anélkül, hogy még kár forogna fenn), végleges dömpingellenes vám csak a kárveszély vagy a jelentős késleltetés megállapítása után vethető ki, és az ideiglenes intézkedések alkalmazása idején visszatartott készpénzletéteket vissza kell adni, a kezességi összegeket pedig gyorsan fel kell szabadítani.

3. Ha egy végső megállapítás negatív, akkor az ideiglenes intézkedések alkalmazásának idején visszatartott pénzösszegek és letétek gyorsan felszabadítandók.

12. cikk

Harmadik ország érdekében hozott dömping ellenes intézkedés

1. Harmadik ország érdekeit szolgáló dömpingellenes intézkedésre irányuló kérelmet az intézkedést kérő harmadik ország hatóságainak kell benyújtaniuk.

2. Ezt a kérelmet alá kell támasztani olyan árinformációval, amely kimutatja, hogy az importot dömpingelik, és olyan részletes információval, amely bizonyítja, hogy az állítólagos dömping kárt okoz a harmadik ország érintett hazai iparának. A harmadik ország kormányának minden lehetőséget meg kell adnia az importáló ország hatóságainak, hogy az általuk szükségesnek tartott bármilyen további információt beszerezhessék.

3. Amikor az importáló ország hatóságai mérlegelik ez a kérelmet, az állítólagos dömpingnek a harmadik ország érintett iparágának egészére gyakorolt hatását vizsgálják, azaz a kárt nemcsak az állítólagos dömpingnek az érintett iparág importáló országba irányuló vagy akár valamennyi exportjára gyakorolt hatásához viszonyítva becsülik fel.

4. Az importáló ország joga eldönteni, hogy in-ditsanak-e eljárást az ügyben vagy sem. Amennyiben úgy dönt, hogy kész eljárást indítani, az importáló országot illeti annak kezdeményezése is. hogy a SZERZŐDŐ FELEK jóváhagyását kérjék.

13. cikk

A fejlődő országok

Ismert tény, hogy a fejlett országoknak különös tekintettel kell lenniük a fejlődő országok sajátos helyzetére, amikor a

Kódex értelmében dömpingellenes intézkedéseket kívánnak alkalmazni. Célszerű feltárni a Kódexben előirányzott építő jellegű megoldások lehetőségeit, mielőtt dömpingellenes vámokat alkalmaznának, ha ezek sértenék a fejlődő országok lényeges érdekeit.

II. RÉSZ

14. cikk

A Dömping Ellenes Gyakorlatok Bizottsága

1. Az Egyezmény értelmében létrehozzák a Dömping Ellenes Gyakorlatok Bizottságát (a továbbiakban: a Bizottság) minden egyes Fél képviselőjéből. A Bizottság elnököt választ és évente legalább kétszer tart ülést, valamint bármely Fél kérésére, megfelelően az Egyezmény vonatkozó rendelkezéseinek. A Bizottság végzi az Egyezmény értelmében vagy a Felek megbízásából reá háruló feladatokat; módot ad a Feleknek arra, hogy konzultáljanak az Egyezmény működésével kapcsolatos bármely kérdésről vagy az Egyezmény célkitűzéseinek előmozdításáról. A GATT Titkárság látja el a Bizottság titkársági teendőit.

2. A Bizottság megfelelő kisegítő szerveket hozhat létre.

3. Feladatainak végzése során a Bizottság és kisegítő szervei minden megfelelőnek ítélt forrással konzultálhatnak és tőlük felvilágosítást kérhetnek. Mielőtt azonban olyan forráshoz fordulnának, amely valamely Fél jogi fennhatósága alá tartozik, a Bizottság vagy kisegítő szerve értesíti erről a szóban forgó Felet. A konzultációhoz meg kell szerezni a Fél és valamennyi megkérdezendő vállalat beleegyezését.

4. A Felek haladéktalanul közlik a Bizottsággal a dömping ellenes intézkedéssel összefüggő minden előzetes vagy végleges elhatározásukat. Az erről szóló jelentések betekintésre rendelkezésre állnak a kormányok képviselői számára a GATT Titkárságon. A Felek minden félévben jelentést tesznek mindazokról a dömping ellenes intézkedésekről, amelyeket a megelőző 6 hónap folyamán hoztak.

15. cikk[13]

Konzultáció, békéltetés és a jogviták rendezése

1. Minden Fél megértéssel vizsgálja a többi Féltől kapott jelentéseket és hajlandó ezekről konzultálni, ha az Egyezmény alkalmazásával összefüggő kérdésekre vonatkoznak.

2. Ha egy Fél úgy találja, hogy az Egyezményből (közvetlenül vagy közvetve) számára származó valamilyen előnye megszűnt, vagy sérelmet szenvedett, vagy az Egyezmény valamelyik célkitűzését egy vagy több másik Fél megsértette, akkor - a kérdés kölcsönösen kielégítő megoldásának céljából - írásban konzultációt kérhet a kérdéses Féltől vagy Felektől. Mindegyik Fél megértéssel megvizsgálja egy másik Fél mindennemű konzultációs kérését. Az érintett Felek a konzultációkat haladéktalanul kezdeményezik.

3. Ha egy Fél úgy véli, hogy a fenti 2. pont szerinti konzultációk nem tették lehetővé, hogy kölcsönösen megfelelő megoldásra jussanak, és ha az importőr ország illetékes hatóságai végérvényes intézkedéseket hoztak dömpingellenes vámok végleges kivetéséről vagy árra vonatkozó kötelezettségvállalás elfogadásáról, akkor a szóban forgó Fél a kérdést egyeztetésre a Bizottság elé viheti. Ha egy ideiglenes intézkedésnél jelentős hatás van és egy Fél úgy véli, hogy ennek az intézkedésnek az elfogadása ellentétben áll a jelen Egyezmény 10. cikke 1. pontjával, ez az érintett Fél szintén a Bizottság elé viheti az ügyet egyeztetésre. A Bizottság elé egyeztetésre vitt kérdések kivizsgálására a Bizottság 30 napon belül összeül és kész segítséget nyújtani annak érdekében, hogy ösztönözze a szóban forgó Feleket kölcsönösen elfogadható megoldás kidolgozására.[14]

4. A Feleknek az egyeztetés ideje alatt mindent latba kell vetniük annak érdekében, hogy kölcsönösen kielégítő megoldásra jussanak.

5. Ha kölcsönös megegyezéssel nem találnak megoldást három hónapon belül azután, hogy a Bizottság a 3. pontnak megfelelően részletes vizsgálatot végzett, a Bizottság - a vitában álló Felek valamelyikének kérésére - szakértői csoportot hoz létre, s megbízza a kérdés kivizsgálásával.

A vizsgálat a következőkön alapul:

a) egy írásos nyilatkozaton, amelyben az azt benyújtó Fél megjelöli, hogyan szűnt meg, illetőleg miért veszélyeztetett az Egyezményből közvetlenül vagy közvetve származó valamely előnye, vagy az Egyezmény célkitűzéseinek megvalósítását milyen módon veszélyeztetik;

b) az importőr ország illetékes hatóságainak saját belső eljárásai alapján közölt tényeken.

6. A szakértői csoportnak adott bizalmas tájékoztatásokat nem szabad feltárni annak a személynek vagy hatóságnak kifejezett engedélye nélkül, aki, illetve amely azokat szolgáltatta. Ha ezeket a tájékoztatásokat a szakértői csoporttól kérik, de annak nincs felhatalmazása azok feltárására, akkor arról az információt nyújtó személy vagy hatóság által engedélyezett nem bizalmas összefoglalót ad át.

7. A fenti 1-6. pontok rendelkezésein túlmenően a jogviták rendezésére mutatis mutandis az értesítésekre, konzultációkra, jogviták rendezésére és az ellenőrzésekre vonatkozó memorandum rendelkezései is irányadók. A szakértői csoport tagjainak tapasztalattal kell rendelkezniük a vizsgált kérdésekben és olyan aláíró országokból kell kiválasztani a szakértőket, amely országok nem résztvevői a jogvitának.

III. RÉSZ

16. cikk

Záró rendelkezések

1. Egy másik Fél exportdömpingje ellen semmi olyan külön intézkedés nem hozható, amely nem áll összhangban az Általános Egyezmény ezen Egyezmény értelmezése szerinti rendelkezéseivel.[15]

Elfogadás és csatlakozás

2. a) Az Egyezmény nyitva áll aláírásra vagy más módon történő elfogadásra az Általános Vám-és Kereskedelmi Egyezmény szerződő feleinek kormányai és az Európai Gazdasági Közösség számára.

b) Az Egyezmény nyitva áll aláírásra vagy más módon történő elfogadásra az Általános Egyezményhez ideiglenesen csatlakozott kormányok számára, az ezen Egyezményből származó jogok és kötelezettségek hatékony alkalmazására vonatkozó azon feltételek mellett, amelyek tekintetbe veszik az ideiglenes csatlakozási okmányaikban foglalt jogokat és kötelezettségeket is.

c) Az Egyezmény csatlakozásra nyitva áll minden más kormány számára az ezen Egyezményből származó jogok és kötelezettségek hatékony alkalmazására vonatkozó azon feltételek mellett, amelyekben az érintett kormány és az Egyezmény Felei megegyeznek, éspedig azáltal, hogy a SZERZŐDŐ FELEK Vezérigazgatójánál letétbe helyeznek egy csatlakozási okmányt, amely az így megállapított feltételeket tartalmazza.

d) Az elfogadásra vonatkozóan az Általános Egyezmény XXVI: 5/a) és b) cikkének rendelkezései alkalmazandók.

Fenntartások

3. Nem jegyezhetők be fenntartások az Egyezmény egyetlen rendelkezésével kapcsolatban sem az Egyezmény többi Feleinek egyetértése nélkül.

Hatálybalépés

4. Az Egyezmény 1980. január 1-én lép hatályba azokra a kormányokra* vonatkozóan, amelyek addig az időpontig elfogadják, vagy csatlakoznak hozzá. Minden más kormány számára az Egyezmény az általa eszközölt elfogadás vagy csatlakozás napját követő harmincadik napon lép hatályba.[16]

Az 1967. évi Egyezmény alkalmazásának jel-mondása

5. Az Egyezmény elfogadása együtt jár az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény VI. cikkének végrehajtásáról szóló, 1967. június 30-án Genfben kelt és 1968. július 1-én hatályba lépett Egyezmény felmondásával az 1967. évi Egyezményben részes Felek részéről. Ez a felmondás ennek az Egyezménynek minden Fele számára akkor válik hatályossá, amikor az Egyezmény hatályba lép ezen Felek mindegyike vonatkozásában.

Nemzeti törvényhozás

6. a) Mindazok a kormányok, amelyek elfogadják az Egyezményt vagy csatlakoznak hozzá, megtesznek minden szükséges általános vagy rendkívüli intézkedést annak biztosítása érdekében, hogy - legkésőbb addig az időpontig, amikor az Egyezmény számára hatályba lép - törvényei, rendelkezései és államigazgatási eljárásai, amennyiben ezek esetében alkalmazhatók, összhangban legyenek az Egyezmény rendelkezéseivel.

b) Az Egyezmény minden szerződő Fele értesiti a Bizottságot törvényeinek és szabályainak minden olyan módosításáról, amely kapcsolatban áll az Egyezmény rendelkezéseivel, továbbá értesíti ezen törvények és rendelkezések alkalmazásának módosításáról.

Felülvizsgálat

7. A Bizottság minden évben megvizsgálja az Egyezmény végrehajtását, figyelembe véve annak célkitűzéseit. A Bizottság évente tájékoztatja az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény SZERZŐDŐ FELEIT a vizsgált időszakban történt eseményekről.

Módosítások

8. A Felek módosíthatják az Egyezményt, figyelembe véve többek között a végrehajtás során nyert tapasztalatokat. Az ilyen módosítás, ha a felek azt jóváhagyták a Bizottság által megállapított eljárásnak megfelelően, valamelyik Fél számára csak akkor lép hatályba, amikor azt elfogadta.

Felmondás

9. Az Egyezményt bármelyik Fél felmondhatja. A felmondás attól a naptól számított 60 nap elteltével válik hatályosá, amikor az Általános Vám-és Kereskedelmi Egyezmény SZERZŐDŐ FELEINEK Vezérigazgatója kézhez vette a felmondás írásbeli bejelentését. Az ilyen bejelentés kézhezvétele után bármelyik Fél kérheti a Bizottság azonnali összehívását.

Az Egyezmény nem alkalmazása egyes Felek között

10. Az Egyezmény nem kerül alkalmazásra két Fél között, ha bármelyikük az Egyezmény elfogadásakor vagy ahhoz történő csatlakozásakor nem egyezik bele annak alkalmazásába.

Titkárság

11. Az Egyezménnyel kapcsolatos titkársági teendőket a GATT Titkárság látja el.

Letétbe helyezés

12. Az Egyezményt az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény SZERZŐDŐ FELEINEK Vezérigazgatójánál helyezik letétbe, aki haladéktalanul hiteles másolatot ad ennek az Egyezménynek és az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény minden szerződő Felének az Egyezményről és a 8. pont szerinti minden módosításáról, továbbá értesítést küld minden, a 2. pont értelmében történő elfogadásról vagy csatlakozásról vagy minden, a 9. pont értelmében történő felmondásról.

Nyilvántartásba vétel

13. Az Egyezményt az Egyesült Nemzetek Alapokmánya 102. cikkének rendelkezése szerint kell nyilvántartásba venni.

Készült Genfben, 1979. április 12-én, egy példányban, francia, angol és spanyol nyelven, mindhárom nyelvű szöveg egyaránt hiteles."

3. §

Ez a rendelet a kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban 1980. május 23. napjától kell alkalmazni. Végrehajtásáról a külkereskedelmi miniszter gondoskodik.

Marjai József s. k.,

a Minisztertanács elnökhelyettese